21. fejezet - Téli meglepetések

Drága Olvasóim!

  • Tudom, hogy mindig szombaton érkezik a rész, de ezentúl olykor-olykor átcsúszhat vasárnapra, ha nem gond. Néha csak így tudom megoldani, sajnálom. 
  • A rengeteget komment miatt eszméletlen sok hálával tartozom Nektek, köszönöm szépen mindegyiket. Bár nagyon el vagyok maradva a válaszolgatással, megígérem, hogy amikor kikerül a következő rész, be lesz pótolva az összes! :) 
  • Cseréket rakom, amint tudom, ahogyan a díjakat is. (Amiket szintén borzasztóan köszönök!)
  • KEDVENC RÉSZEM, imádtam írni! 
  • Ti vagytok a legjobb Olvasók, remélem élvezni fogjátok az olvasást!
Kismillió puszi, Azy

Leteszem a telefont, hagyom, hogy a sírás eluralkodjon fölöttem. Hangosan veszem a levegőt, szinte kapkodok érte. Úgy érzem, a tüdőm ég, a szívem pedig rövidesen apró darabokra szakad. Képtelen vagyok leállni, hiába próbálok megnyugodni, nem sikerül.
Hallom a fejemben Harry hangját. El sem hiszem, hogy ilyen önző vagyok. Tönkreteszem azt, amim van. Amint valami fontossá válik számomra, vagy túl közel kerül hozzám... egyszerűen eltaszítom. Messzire lökök magamtól mindenkit, aki próbál segíteni vagy szeretni. 
A néma szoba a fájdalmamtól telt, a sírásom hangja megtöri a csendet. Visszahanyatlok a párnára, a kezem még mindig nem engedi el a takarót. Erősen szorítom, ezzel akarom csillapítani valahogyan a bennem dühöngő vihart. A könnyeim megállíthatatlanul folynak le, forró nyomukat hagyják maguk után. 
Szeretem őt.
Nem könnyű beismeri, de így igaz. És pontosan ez a tudat az, ami megöl. Mert nem tehetem ezt vele, nem ránghatom bele valami olyasmibe, amit nyilvánvalóan nem akar. Nem kényszeríthetem rá a problémáimat. Pedig velem csak az jár. Tényleg jobbat érdemel. Valaki olyat, aki nem fél attól, hogy szeresse őt. Aki nem fél attól, hogy ő szereti. 
Undorító dolog volt telefonon megtenni ezt az egészet. Tudva, hogy nem tud tiltakozni. Tudva, hogy nem tud ellene tenni. De pontosan ez volt a célom. Ha ott áll előttem, és rám néz azokkal a gyönyörű szemeivel, az édes mosolyával, és könyörög... Nem. Képtelen lettem volna akkor is elküldeni. Hiszen annyira egyszerű dolog őt szeretni. Túlságosan is.
Messziről figyelni, titkon arra várni, hogy talán egyszer észre fog venni a suli folyosóján, az egy dolog. Ártatlan kis dolognak indult, ameddig akkorára nem nőtte ki magát, hogy nagyobb lett nálam. Bármit is akartam tenni, bárhogyan is kerestem mást helyette, bárhogyan is tereltem el a figyelmemet, újra találkoztunk. Csak ezúttal már biztos lehettem benne, hogy észrevett. 
Szánalmas vagyok. Amint rám mosolyog valaki, vagy segíteni akar valamiben, én különlegesnek érzem magamat. Úgy gondolom, tényleg törődik velem, és nem csak udvarias. És, ha az a személy Harry... 
Kombinálva a dolgokat, szinte szó szerint beleestem. És pontosan ez a gond. Estem. Nem szép lassan szerettem bele, hanem bumm!
Észrevette a sebes kezemet, amit idegességemben szétkapartam a liftben. Meghallotta a sikolyomat, amikor letört a cipőm sarka, és szinte kicsavarodott bokával a lépcsőn szerencsétlenkedtem. Elérte, hogy kicsit fesztelenebbül viselkedjek mellette. Felfigyelt arra, hogy nem tartom magamat szépnek. Megjegyzett egy olyan kósza kívánságot, hogy mennyivel jobban érezném magamat a tengerparton. Teljesítette is. 
Túl tökéletes, ilyen tényleg nem létezik. 
Felszáradnak a könnyeim, azzal biztatom magamat, hogy ez az ő érdeke lesz. Mert én nem adhatom meg azt a tökéletességet, ami jár neki. Ennyi. 
Remeg az ujjam, de előkotrom a telefonomat. Vár még rám még egy hívás. Jack. Nem csinálom ezt tovább. 
Feladom. 

Hónapokkal később... 

Ujjaimat szorosan fonom a bögrém köré, jól esően melengeti a tenyeremet. Még túl forró a kakaó ahhoz, hogy beleigyak, és nem akarom megégetni a nyelvemet. Óvatosan fújok rá, aztán letelepedek a vajszínű kanapéra. Felhúzom a lábamat, a fél kezemmel magamra húzom a gyapjú plédet. Egy ideig némán nézem a piros-zöld-fekete színkombinációt, zavartan piszkálom a takaró végén lévő rojtokat. Végül finoman megrázom a fejemet, ezzel is kirázva a fejemből azt, hogy olyanra gondoljak, ami csak fájdalmat okozna.
Nincs még olyan késő este, talán hét óra lehet, de a decemberi időnek köszönhetően már ilyen korán sötétedni kezd. A hó nagy pelyhekben szakad odakint, rátelepedett a fűre, és biztosan a kertkapuhoz vezető kőúton is vastag rétegben állna, ha tegnap nem hívtam volna valakit, hogy tisztítsa meg.
A kanapéval szemközti hatalmas ablakok felé fordítom a fejemet, kibámulok rajta. Máskor boldoggá tenne a téli látvány, a fenyőfák zöld tűlevelein lévő hókristályok. Lefogadom, hogy felhívtam volna a családomat, Lolát és Lorenát, hogy együtt menjünk el korcsolyázni vagy sétálni. Azonban mióta lemondtam arról, hogy idén velük ünnepeljenek, nem hiszem, hogy bármelyik is teljesülne.
Azt hazudtam nekik, annyi munkám gyűlt össze, hogy képtelenség hazamennem Holmes Chapelbe. Mikor aggódtak, és kérdezősködtek a hogylétem felől - mert hozzájuk is eljutott a hír -, a legjobb formámat hoztam, hogy újabb kitalációval álljak elő. Muszáj volt elhitetni velük, különben nem hagytak volna nyugtot. Így biztos lehetek benne, hogy inkább dühösek és megbántottak, amiért a munka fontosabb, mint hogy megkeressenek, és rám erőltessék az együtt karácsonyozást.
Végre eléggé lehűlt ahhoz a kakaó, hogy beleihassak. Lenyalogatom a tetejéről a tejszínhabot, egy ideig ízlelgetem a számban, aztán rendesen kortyolok. Kicsit marja a nyelőcsövem, de élvezem.
Feltápászkodom a kanapéról, pont annyira, hogy elérjem a padlófűtés és a radiátorok távirányítóját. Beállítom, hogy legyen melegebb, mert fázom. Ezen kívül a lámpák fényét is halványabbra veszem, így már elég hangulatosan lengi be a szobát a derengés. A kőasztalra rakom a bögrém, kényelmesen nyújtózom el. Még jobban magamra húzom a takarót, megigazítom a fejem alatt a párnát.
Szinte egész nap csak pihenek vagy alszok. És ez megy már hónapok óta. Nem csinálok semmit. Szó szerint semmit. Nem beszélek senkivel, nem nézek tévét, nem éneklek. Lélegzem, mégsem létezem.
Kis híján elalszom, érzem, ahogyan a szemhéjaim egyre nehezebbek, végül megkönnyebbülésként ki sem nyitom őket többet. Egyenletesen emelkedik a mellkasom. Ki és be. Ezért imádok csukott szemmel feküdni. Mert ilyenkor van időm elképzelni olyan dolgokat, amik a valójában sose történnének meg. Vágyak, álmok, be nem teljesített kívánságok. Egy olyan képzeleti világot teremtettem, ahol boldognak érzem magam. 
A csengő, mintha csak szándékosan igyekezné megzavarni a pihenésemet, hangosan vágja ketté az ábrándozásomat. Unottan nyúlok egy újabb távirányító után, bekapcsolom a tévét, megnézem a külső kamerák felvételeit, ami egyenesen közvetíti felém, hogy ki áll a kapuban.
Nem hiszem el, ez nem lehetséges.
A szívem hevesebben kezd el verni, szinte olyan hangos már, hogy attól tartok, az egész szobát betölti. Ajkamra harapva sütöm le a szememet, hitetlenül rázom a fejemet.
Ilyen nincsen, hogy a fenébe kerül ide? Mit keres itt? Miért nem felejtett el, ahogyan annak lennie kéne? Hiszen azóta, ami aznap este történt nem hívott vagy keresett. Feladta. Azt hittem, kész, vége, itt végre lezárhatom ez azt egész zűrös kapcsolatot, ami hozzá fűz.
- Nem nyitom ki neked, ne haragudj - suttogom, próbálom megakadályozni, hogy újra elgyengüljek. - Kérlek menj el - könyörgök, bár tudom; nem is hallja mit mondok.
Nem tágít. Ott áll, kitartóan csönget. Eléggé elszántnak tűnik, nem zavartatja magát, hogy bizonyára már a folyamatosan a nyomában lévő fotósok már lefényképezték. Miért kell elindítani egy újabb pletykát? Ráadásul ha nem engedem be, és nem is megy el, csak még többre adok okot... Nagyszerű.
Bizonytalanul állok fel, elsétálok a falhoz, ahol a biztonsági rendszer egy része van. Megnyomom a gombot, ami a kapuhoz vezet, így az lassan kinyílik. Látom a képernyőn, hogy Harry keze megáll az újabb csengetésben, és picit meglepetten döbben rá, hogy könnyebben ment ez az egész, mint tervezte. A kabátzsebébe vágott kézzel sétál lazán el a ház bejáratig, ahol kettőt kopog.
A hatalmas falaknak köszönhetően itt már egészen biztosan nem látja senki. Most már kint hagyhatom, kopoghat, amennyit csak akar, nem muszáj beengednem.
- Belen, sokkal hamarabb túl esünk ezen, ha kinyitod ezt a rohadt ajtót - csapja a tenyerét a fára erősebben, hallom a hangján, hogy határozott céllal érkezett. Ahogyan pedig őt ismerem, elég valószínű, hogy el fogja érni. Vagy legalábbis mindent megtesz az ügy érdekében.
Nem merem még megtenni. Fogalmam sincs milyen reakciót fog kiváltani belőlem, ha tényleg szemtől szembe találkozunk. Én erre még nem készültem fel!
- Gyerünk, ne csináld már - folytatja tovább, idegesen dörömböl az ajtón. - Beszélnem kell veled! Fontos, engedj be!
Sóhajtok egy aprót, a kezemet birizgálva gondolkozom. Végül azonban erőt veszek magamon, és úgy döntök, jobb tényleg minél gyorsabban megtudni mit akar. Muszáj lesz. Minél tovább itt van, annál több sebet tép fel, annál több fájdalmat okoz.
- Végre - jön be rögtön az ajtón, nem érdekli, hogy be sem invitáltam.
Meglep, hogy ennyire heves, hogy most nem tapintatos, visszafogott és türelmes. Valami történt, ami miatt ilyen. Valamit tettem, ami nem tetszik neki.
Ajaj.
Becsukom mögötte a bejáratot, és mire megfordulok már megszabadult a kabátjától és a bakancsától. Egy sötétzöld pulcsi van rajta, egy normál kék farmer... és mégis borzalmasan jól néz ki. Az idő csak neki kedvezett. Smaragdzöld szemei ugyanúgy csillognak, göndör tincsei ugyanúgy vonzanak. És legszívesebben itt helyben azt akarnám, hogy magához húzzon, jó erősen szorítson, és soha többé ne engedjen el. Azt akarnám, hogy újra úgy nézzen rám.
De most ez nem történik. Fogalmam sincs, hogy érez-e még valamit vagy csupán egy ideig emésztette magát, és most már túl van rajtam. Az, hogy én a nap minden percében rá gondolok, még nem jelenti ezt, hogy fordítva is így van. Egyáltalán nem.
Láthatóan végig mér, azonban az egyelten, amit letudok olvasni az arcáról, az hogy megrémisztem. Rendben, valószínűleg nem erre számított.
Nem bírom tovább állni a pillantását, így kikerülöm. Bemegyek a nappaliba, visszaülök a kanapéra. Ismét magamra terítem a plédet, felhúzott lábbal várom, hogy Harry kövessen. Azt hiszem még nem volt itt. Mindig csak felvett a ház előtt, sose jött be.
Végre feltűnik, ő is bejön. Lustán lépked, körülnéz. Nem szól egy szót sem, feltérképezi a helyiséget.
- Miért jöttél? - veszem elejét a dolgoknak. - Mi olyan fontos?
Nem akarok ellenségesen viselkedni, mégsem tudom eltüntetni az élt a hangomból. Hiszen lövésem sincs milyen szándékkal "tört be" ide, bár muszáj úgy tennem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
A hangomra abbahagyja a bámészkodást, és újra rám emeli fürkésző íriszeit. Közelebb jön, láthatóan nem tudja, hogy most ő is üljön le vagy álljon. Végül az ácsorgás mellett dönt.
- Beszéltem Jack-kel - kezdi, összefonja maga előtt a karjait. Olyan, mintha számon kérne rajtam valamit. Ami vicces, mert pontosan azért idegenítettem el magamtól, hogy ez ne történhessen meg. - Rendben van, hogy pihenni akartál, és több hónapos szünetet tartasz a zenélésben. Rendben van, hogy szinte el sem hagyod a házad. Rendben van, hogy hoztál egy döntést, és önző módon senkit se kérdeztél meg róla, nekik milyen érzés! De az nem fair, hogy kizárod a családod, a barátaid!
Idegesen sorolja a dolgokat, a végén már egészen dühös. Igazam volt, ez tényleg számon kérés.
- Miről beszélsz egész pontosan? - kérdezném meg, de alig van időm befejezni a mondatot, mert közbevág.
- Komolyan nem mész el a családodhoz? Szar kifogások mögé bújsz, és lerázod a barátaidat? - támad nekem, feldúltnak látszik. - Jack elmondta, hogy azt hazudtad nekik, hogy a munka miatt nem tudsz velük lenni!
- Nincs jogod utánam kutakodni - pattanok fel a helyemről. Nem számít, hogy legalább húsz centivel alacsonyabb vagyok nála, felháborodottan nézek fel az arcába. - Miért érdekel téged egyáltalán mit csinálok?!
 - Nem teheted ezt - rázza a fejét, hitetlenül nevet fel. - Hagytam időt neked. Vártam, hogy beszélj arról, mi történik veled! - Szólásra nyitom a számat, de belém fojtja a szót. - Hónapokon keresztül a telefonomat lestem, arra számítva, hogy egyszer a te kibaszott neved áll rajta, érted?!
- Harry - találom meg a hangomat. - Én...
- Nem, még nem fejeztem be - folytatja, eléggé mérgesnek látszik. - Amikor túl gyorsan haladtam, megijedtél, úgyhogy azt reméltem, ha kicsit eltávolodok, talán jobb lesz. Nem lett jobb! - A végét már szinte ordítja, tényleg hihetetlen ingerült. - Elmondanád, hogy mit tudnék még tenni?
Bármennyire is hangosan kiabál velem, bármennyire is viselkedik vehemensen, és tesz úgy, mintha haragudna rám, igazából... igazából megbántottam. Nem is kicsit.
- Sajnálom - suttogom megtörten. Fizikai fájdalmat okoz ott állni előtte, és nem megérinteni. Pusztán centiméterek vannak közöttünk, kézzel fogható a feszültség, egyfajta vibrálás. - Tényleg...
- Nem a kurva szánalom kell, hanem te!  - üvölti. - Egyedül te kellenél, de mikor egy lépéssel közelebb érezlek magamhoz, tulajdonképpen kettővel hátrébb vagy! Nem bízol bennem vagy mi?
Az utolsó mondatában észre lehet venni az elkeseredettséget, azt, hogy szinte beleőrül abba, hogy úgy érzi, ő nem elég. Ami nevetséges, mert pont fordítva van.
- Magamban nem bízom, oké? - csattanok fel, most már én is kezdek ideges lenni. - Nézz magadra, és most rám! - gesztikulálok hevesen a kezemmel. - Ahogy mondtam, jobbat érdemelsz!
- Els, esküszöm, hogy te kibaszott tökéletes vagy nekem, szóval ne te döntsd már el, hogy mit érdemlek! - képed el teljesen. - Hajlandó lennél elhinni, és végre elfogadni?
Meg se hallom azt a részt, hogy "kibaszott tökéletes vagy nekem", az agyam csak azt a részt fogja fel, hogy Harry ellenkezik velem, és idegbeteg módjára őrjöng.
- Nem csak erről van szó - jelentem ki, kezdek belefáradni a veszekedésbe. - Én... - kezdem, de elakadok.
- Te? - vonja fel a szemöldökét. - Befejezzem helyetted? TE szarsz arra, hogyha fontos vagy valakinek, csak az a lényeg, hogy a TE dolgod könnyű legyen. TE nem vagy hajlandó elmondani azt a zűrzavart, ami lejátszódik benned, és hagyni, hogy segítsek. TE rohadtul úgy gondolod, minden egyszerűbb, ha megszakítod a kapcsolatot a külvilággal, és úgy élsz, mint valami kibaszott remete!
- Hé - kapom fel a vizet.
- Talán nem ez az igazság? - teszi szét a kezeit tehetetlenül. - Elfogadnám, ha csak engem zártál volna ki, de nem fogom végig nézni, ahogyan a saját családodat is elküldöd.
- Mégis mit tudsz csinálni, hogy megállítsd? - emelem a plafonra egy pillanatra a tekintetem, és még egy sóhaj is kicsúszik. - Nem rángathatsz be a kocsidba, és vihetsz haza!
Amitn kimondom, meg is bánom. Hiszen pontosan egy ilyen akaratlanul is provokáló megjegyzés ülteti el a gondolatot a fejében, hogy ezt tegye. Amolyan "nem hiszed, hogy megteszem?" arccal néz felém.
- Csak tégy prób....
- Nem - állítom meg, mielőtt még hangot adhatna gondolatainak. - Ki van zárva, ezt egyszerűen te sem gondolod komolyan - röhögök fel hitetlenül.
- Azt hiszed nem bírok el veled? - ráncolja a homlokát. - Ha erőszakkal kell kimozdítanom téged innen, megteszem, hidd el - méreget behatóan.
- Hagyd abba, nem vicces - túrok bele a hajamba fáradtan. - Elég...
- Szerintem se vicces, ez a baj - neveti el magát ennek ellenére. - Ez az egész helyzet kurvára nem vicces, hanem siralmas!
- Fejezd be - szólok rá feldúltan. - Menj el - mutatok az ajtó felé, kerülöm a tekintetét.
- Nem fogok - határozza el magát még inkább, a csuklóm után kap.
Mintha áramütés érne, összerezzenek. Elkapom, ráhúzom a hosszú pulcsim ujját. Már el is felejtettem milyen hatással van rám pusztán az, hogy magamon érzem a karját.
- Mi történt veled? Bármi is az, csak avass be, könyörgöm - halkul el, végre úgy látja, hogy meg tud győzni, hogy végre valahára megtörtem. Újra a kezem után nyúl, csak ezúttal túl gyenge vagyok ahhoz, hogy elhúzzam. Összekulcsolja az ujjainkat, finoman rászorít.
Érzem, hogy engem mustrál, ezért nem merek felnézni, a fehér szőnyeget bámulom. A fejemen ezer meg ezer gondolat cikázik keresztül, hamarosan fel fogok robbanni. Valami belülről feszít szét, egyre inkább növekszik. Meg kell szabadulnom tőle, mielőtt ténylegesen beleőrülök ebbe az egészbe.
Felemeli az államat, ezzel kényszerít arra, hogy a szemébe nézzek. Az elején még ellenkezek, azonban amint elveszek a tekintetében, határtalan nyugalom árad szét bennem. Csak egy töredékpercig elhiszem, hogy minden rendben lesz.
Viszont szerencsére még időben emlékeztetem magamat, hogy nem szabad. Nem szabad belemennem egy újabb játékba, tartanom kell magamat ahhoz, hogy Harry messze legyen. Az ő érdekében. Ha még most is nem is tudja, később rá fog jönni, hogy ez mindkettőnknek a legjobb megoldás.
Vár a válaszomra.
- Nem lehet - szűröm a fogaim között, elengedem a kezét, félig elfordulok. Nem akarom, hogy lássa rajtam, mennyire nehezemre esik az egész. Nem akarom, hogy lássa a könnyeimet. - Menj el!
Nem mozdul. Feszült, szaggatottan szívja be a levegőt, igyekszik megőrizni a nyugalmát. Utolsó próba.
- Kérlek Els - ismétli, egy arasznyival közelebb lép, így szinte már teljesen előttem áll.
- Menj el! - vágom az arcába megint, ezúttal sokkal határozottabban és kegyetlenebbül, mint először. Akkor még kértem, most már parancsolom.
Abban reménykedem, hogy ezzel végleg elűzöm mellőlem. Egy lendülettel kikerülöm, úgy döntök, ha ő nem hajlandó elhagyni a terepet, akkor rajtam a sor. Magam mögött tudva, halkan fellélegzem, elindulok felfele a lépcsőn.
- Ne merj megint meglépni - ordítja utánam, hallom, ahogyan megindul utánam.
Egyre gyorsabban szalad, így nekem is kettesével kell vennem a lépcsőfokokat. Azonban sajnos így is elkések, utolér, indulatosan tol neki a falnak. Kezei automatikusan kulcsolódnak a csuklómra, lefogva, hogy ne tudjak ellenkezni.
Annyira közel hajol, amennyire csak tud, és úgy, hogy még ne érjen össze az ajkunk.
- Most mondd, hogy menjek el - suttogja szinte a számba.
A térdem remeg, alig állon a lábamon. Meg akarok szólalni, de nem tudok. Szó szerint megbabonáz, hogy hónapok után végre itt van előttem, teljes életnagyságban.
- Tedd meg, és itt sem vagyok, ígérem - mondja halkan még mindig.
Pontosan tudja, hogy milyen hatással van ez az egész most rám. Ahogyan azt is, hogy még a lélegzetem is elakad tőle. Még sosem láttam ennyire eltökéltnek, határozottnak és... szexinek. Még sosem láttam rajta, hogy ennyire akar.
- Szeretnélek megcsókolni - néz bele mélyen a szemembe, apró csillogást vélek felfedezni az övében.
Zihálok, kétségbeesetten kapaszkodok a tekintetébe. Biztos vagyok benne, hogy ha most elengedne, összeesnék.
Egyelten szót vagyok csak képes kinyögni, azt is szinte némán.
- Csókolj!
És teljesíti a kívánságomat. Átszeli a kettőnk közötti távolságot, ajkai türelmetlenül ízlelgetik az enyémeket. Testét hozzám szorítja, kezével finoman cirógatja a derekam vonalát. Ujjaim a hajába csúsznak, durván túrok bele fürtjeibe. Hirtelen felkap, így lábaim körülölelik csípőjét, hogy megtartson. Erősen tartja a hátamat, biztonságban érzem magamat. Lassan lépked fel a maradék négy lépcsőn, ügyel rá, hogy véletlenül se essünk el, de közben pedig egy perc erejéig sem enged el. Felérünk, de nem áll meg, tovább megy, egészen a legközelebbi ajtóig, amit lábával erősen lök be. Elbotorkál az ágyig, ahol végre letesz, azonban hamar fölém kerül. Magamon érzem a súlyát, az izmos mellkasát, hosszú lábait. Fél kezével megtámasztja magát.
Óvatosan simít végig ujjával az arcomon. Az államnál kezdi, onnan áttér a számra, legvégül pedig a fülem mögé tűr egy tincset. Újra rám néz, a vágy tisztán kiolvasható a szeméből.
- Rohadtul szeretlek, Belen Wallis - suttogja rekedten, halványan elmosolyodik.
A könnyek ellepik a szememet, két tenyerem közé szorítom a fejét.
- Én is szeretlek - mondom ki egy fáradt mosollyal, aztán magamhoz húzom, és forrón megcsókolom.
- Ne félj, vigyázni fogok rád - törli le a könnycseppet, mikor kicsit eltávolodik. Erőtlenül bólintok, képtelen vagyok bármit is mondani.  - De nem csak most. Mindig.
Mindig.

43 megjegyzés:

  1. Drága Azy!

    Nem is tudom, hol kezdjem. Az első dolog, ami eszembe jutott, mikor a végére írtam, az az, hogy; Hűha!
    A többi részhez hasonlóan ez is fantasztikus lett, egyszerűen imádom!
    Az igazság az, hogy két napja kezdtem el olvasni a blogod, egyik este kezdtem olvasnivaló után kutatni, mikor nem tudtam mit is kezdjek magammal... Mivel elsősorban mindig Harryről szóló blogokat keresek a Tiéd is felkeltette a figyelmemet! És hát.. Mit mondjak? Azt hiszem, az eddig leírtak elárulják, mi a véleményem a történetedről. Az egyik kedvencemmé vált. Kevés olyan blog van, ami felkelti az érdeklődésem, s amit végig figyelemmel követek, de bizton állítom, hogy a Tiéd köztük lesz! ;)
    Nem ígérem, hogy minden részhez írni tudok majd, de ígérem, igyekezni fogok, s ha írni nem is, de pipálni mindenképpen fogok, minden alkalommal!
    Egyszerűen nagyszerű... Ez jellemez Téged!
    Nagyon várom a következő részt, az alapján, ami eddig történt, biztos vagyok benne, hogy nem lesz sokáig felhőtlen a két főszereplőnk viszonya, de ez nem is baj, hisz ettől csak még izgalmasabbá válik a történet.

    További szép nyarat, sok-sok puszi, Ashley ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ashley!

      Azta, nagyon sokat jelent, amiért most írtál, de komolyan. Egyszerűen megveszek azért, hogy azt olvashatom, kiből milyen érzelmet vált ki a történet, hogyan talált rá, mit gondolt először róla... Vagyis, nem tudom, így a blog és az ő "kapcsolatát", hogy így mondjam. :')
      Eszméletlenül boldoggá tesz, ha valóban felkeltette az érdeklődésedet, sőt, az egyik kedvenceddé vált. Ez valami hihetetlen, tényleg köszönöm, amiért az ilyen dolgokat megosztod velem! És drága, nem kell minden részhez írod, ez ne legyen kényszer. Részemről semmiféleképpen se elvárás, ne aggódj!
      Hálás vagyok mindenért, igyekszem sietni a következő fejezettel, és nem megvárakoztatni Téged! :') <33333
      Neked is további kellemes nyarat!

      Sok-sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága Azy!
    HIHETETLENÜL jó ez a rész! :) Úristen elsírtam magam! Komolyan Harry olyan aranyos és kitart Belen mellett! Hülye lenne ilyen pasit elutasítania. És nem baj ha késnek a részek én akár egy hónapot is képes lennék várni! :) Csodálatosan írsz nekem is ez lett a kedvenc részem. Nem tudom eléggé megköszönni hogy létrehoztad ezt a blogot. Sosem köszöntem meg eddig hogy olvashatok de te elérted!
    xx ölel, Helena Z.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Helena Z.!

      Ahw, te jó ég tényleg?! Bár nem ez volt az elsődleges célom, természetesen nagyon örülök neki, hogy ilyen reakciót váltottam ki belőled! :')
      Köszönöm, amiért türelmesen vársz, olyan megnyugtató érzés tudni, hogy ha kések is, azért nem haragszotok majd rám.
      Én nem tudom eléggé megköszönni, amiért az olyan csodálatos Olvaósk, mint Te, olvasnak, és folyamatosan támogatnak! Szóval én tartozom hálával! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!

    Istenem, ez valami elképesztő rész lett! Fogalmam sincs miért nem kommenteltem ezidáig, de bevallom; hatalmas hiba volt! Olyan gyönyörűen leírtad, és az, hogy Harry nem elgügyögte azt, hogy mennyire szereti, hanem keményen, és nyíltan vallotta be, sokkal, de sokkal édesebbé tette az egész részt. Nagyon, borzalmasan ügyes író vagy Azy! Fogalmam sincs, hogyan tudnálak még dicsérni, de elképesztő vagy!
    Nagyon várom a következő fejezeteket, drága!
    Ölellek, Bo<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bo!

      Nekem az számít, hogy most itt vagy, és írsz. Ezt elképesztően köszönöm neked, el sem tudod képzelni mennyire csodálatos érzés! Komolyan fel sem bírom fogni, hogy tényleg így látod, ez valami hihetetlen... Ahw, te jó ég, ne is mondj még több ilyen szépet, mert már így is sírok! Köszönöm, hogy itt vagy! És sietek a fejezettel, amennyire csak tudok! <333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  4. Hjajajajj! Azy, ez nagyon jó lett! Igaz, nagyjából a közepénél kizökkentem az olvasásából, mert egy HATALMAS pók mászott felfele a vállamon, és utána minden neszre figyeltem, de nekem nagyon tetszett! Egy olyan rész, amiben van kínlódás, feszültség és egy kicsi jó is! És nekem az ilyenek a kedvenceim!! :) Csak így tovább, további jó nyarat!! :))
    Noémi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Noémi!

      Borzasztóan boldoggá tesz, ha valóban így látod! Haha, el tudom képzeli. Én is utálom a pókokat, hidd el, úgyhogy tökéletesen megértelek. :)
      Neked is további kellemes nyarat kívánok, és nagyon-nagyon szépen köszönöm, amiért írtál! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága Azy-m ♥!

    Hú, derült égből Barry vagy Helen? Nem is tudom, de azt igen, hogy imádtam ♥! Az elején legszívesebb leütöttem volna Els-t, amiért sajnáltatta magát meg úgy mindenért, amit tett... Vagyis azért, mert nem tett semmit :3 Oké, hogy nem akar a médiával összefutni... De hogy a családjának meg a barátainak is hátat fordít? :O Imádtam, hogy Harry kicsit helyretette a lányt ♥ :) Ideje volt már bevallani az érzéseit is, bár azt már egy picit ki is mutatta már korábban is :DD A vége volt a legjobb, eskü tovább gondoltam a történéseket :33

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és hetet kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macym!

      Haha, nem is tudom melyik a nevetségesebb név! Hogy a fenébe tudtam pont olyan kettőt választani, aminek az összekombinálásból az áfonya vagy egy női név ugrik be rögtön? Stelen? Stellis? Hát nem tudom, aztán lehet a Barry lesz a legjobb, nem tudom, haha :D
      Sajnálom, amiért Belen szenvedése zavart, de már nem szeretném elkerülni az ilyen részeket, mert egyre inkább köze van a kettejük kapcsolatához, úgyhogy... És tudom, hogy így hirtelen történt minden, úgyhogy majd a következő részekben próbálok lassítani, hogy feldolgozhatóak legyenek az információk. :)
      Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon, és még annál is jobban köszönök mindent, eszméletlenül kitartó és drága Macym! Sokat köszönhetek neked! <33333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága, Egyetlen, Fantasztikus Azy!

    Juj, juj és juj. :D Végre!!!! Tudod milyen boldoggá tettél? Te jó ég. :) Alig tudok fel ocsúdni. :) Harry elmondta mit érez meg csókolóztak meg minden más. :P Elhiheted én is annyira imádtam ezt a részt olvasni, mint írni. Az elején kicsit megijedtem, de miután megjelent a bongyi tudtam, hogy jó lesz. Nem bírom újra s újra olvasni. :) És a legesleg szívmelengetőbb: "Rohadtul szeretlek Belen Wallis". Imádom az összes blogod meg téged is. <3 Nagyon várom, hogy mi lesz a következő részben. Nem bírok nem vigyorogni. Hihetetlenül aranyosak. :) Bocsáss meg, hogy a szörnyű dumámmal itt zsibbasztalak. <3 Tudod mennyire bele tudtam magamat élni? Mintha én lettem volna Els helyében. Csodálatosan írsz, fogalmazol. Szerintem mindenhez,amihez hozzá nyúlsz arannyá válik.....(oké most egy pillanatig rosszra gondoltam :P bocsi). Annyira szeretlek és tényleg akkora példaképem vagy. <3 Amúgy múltkor le maradt nekem is tetszik az új kinézet. Annyira tökéletes itt minden kezdve veled egészen a végtelenig. Bocsáss meg mindenért, ha valamit tettem vagy esetleg írtam. Nagyon-nagyon és még annál is jobban szeretlek. ♥♥♥ Sok-sok puszi :*


    Chixi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen, pótolhatatlan és édes Chixim!

      Haha, édes ez a reakció! Tényleg?! Hidd el, én meg akkor vagyok boldog, ha Te az vagy. Egyszerűen imádok örömet okozni, és olyan hihetetlenül fantasztikus érzés olvasni, ha sikerült... szavakba sem tudom önteni.
      Ahw, én Téged imádlak! Tudom, nyilván már sablondumának tűnik meg minden, de képtelen vagyok nem elmondani ezerszer is, ha kell, hogy mennyire sokat jelent, hogy írsz, és itt vagy. Olyan jó olvasni, hogy melyik részt szeretted, mit gondolsz a szereplőkről, ilyesmik. Ezeket imádom. :')
      Jaj, Chixi édesem, tudd, hogy "zsibbasztasz". Mindig szeretek veled beszélgetni, legyen az itt vagy Ask.fm-en. Úgyhogy elég ebből! <3
      És igggen. Sikerült megint elsírnom magamat. Annyira aranyos vagy, és annyira túlzol mindig. Eszméletlen érzés, amiért ilyen szinten elnéző vagy velem szemben, bármit is teszek. Köszönöm ezt neked, ahogyan azt is, hogy mindig mellettem állsz, és erőt adsz. Az egyedüli tökéletes dologi itt Te vagy! Szeretlek én is! <333333

      Sok-sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága Azy!
    Sikerült újra elérned, hogy elbőgjem magam, pedig nem vagyok az a nagyon sírós fajta. :) Annyira tökéletes lett ez a fejezet, ahogy eddig a többi is! Fogalmam sincs, hogy fogok kibírni még egy hetet a következőig. Viszont ami még jobban nyugtalanít, hogy hamarosan vége a blognak. :( Kérlek nyugtass meg, hogy majd kezdesz egy újat!
    Imádom, ez a kedvenc blogom, te pedig a kedvenc íróm, szóval csak így tovább! :) <3333
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~E!

      Ahj, én már eleve itt bőgök, de Te pedig csak rátettél egy lapáttal, te jó ég! Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Köszönöm, amiért olyan fantasztikus és hihetetlen dolgokat mondasz, amiket lehetetlennek tartok, hogy igazak legyenek, és amiket le sem merek írni, mert annyira csodálatosak... Hálás vagyok mindenért! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Csodálatos :) istenem de imádom ezt a párost te jóég. habár nem értem hogy Bells fejébe mi ütött hogy egyszerűen csak úgy eltávolodik mindenkitől. amúgy meg egy kicsit haragszom Harryre hogy hónapokig nem is kereste Bellst . ugyanannyi lett volna neki is megcsörgetni mint neki :D hahh férfiak.. a rész istenem olyan sok érzelemmel volt fűtve :D istenem az idegesség,düh,határozottság,szeretet,félénkség... nekem ezek jöttek le nagyon :D a vége.. istenem imádom a végét ahogy Harry odarögzíti a falhoz :D az olyan hm hogy is mondjam.. vad :D igen az vad :D és az utolsó mondatok pedig kedves és aranyos . :D imádom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Tényleg? Jaj te jó ég, ha ez az igaz, akkor rengeteget jelent számomra, köszönöm, köszönöm. Azt viszont sajnálom, hogy nem igazán érted, mi zajlik le ilyenkor Belen-ben, és miért is teszi, amit tesz. És hidd el, drága, elhiszem, hogy haragszol Harry-re, de azt hiszem most szegény semmi rosszat nem tett, hiszen szándékosan nem kereste Elst, hogy adjon neki egy kis időt, hátha...
      Rettenetesen köszönöm, amiért írtál, és elmondtad mit hogyan látsz, mit gondolsz, ez igazán értékelem! Hálás vagyok neked!:') <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Kedves Azy :) !
    Eleg regota vagyok az olvasod, az osszes blogodon.
    Egyszeruen imadom. Magaval ragad, es fuggove tesz
    Sajnos eddig meg nem irtam neked, pedig mar ideje lett volna.
    A mostani resz is tokeletes volt.
    Valahogy imadom belekepzelni magamat a tortenetbe, vagy mint egy kivulallo, vagy mint a foszereplo.
    Belen egy erdekes, jol megformalt karakter.
    Harry, egy kuzdo karakter.
    Leirhatatlanul imadom


    U.I: Ezentul megprobalol tobbszor irni :)

    xX.: Csengee

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Csenge!

      Akkor ezúton is szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem, hogy ennyi ideje olvasol, és még mindig ezt teszed, sőt, még írsz is. Én vagyok a legboldogabb, ha sikerül néhány örömteli pillanatot okoznom az olvasással, úgyhogy ha valóban imádod.. Te jó ég, köszönöm, köszönöm! És azt is, hogy időt szakítottál most rám! <3333333

      Puszi, Azy

      UI: Csak akkor írj, amikor szeretnél! <3

      Törlés
  10. REMÉLEM, BELEN BEAVATJA HARRYT A BAJÁBA ÉS TISZTÁZZÁK, MI TÖRTÉNT, MERT AKKOR BELEN (ÉS ÉN IS) MEGNYUGODNÁNK! :D Úgy értem, ugye minden el nem fűzött mellékszál kap befejezést és értelmet és lesz egy megmagyarázós-kibékülős-megható fejezet? :D
    Jó rész volt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nem tudom, hogy mennyi nyugodtságot tudok garantálni az elkövetkezendő részekkel, mert igazából halvány lila gőzöm sincs, hogy mik lesznek a továbbiakban. Hahahahaha, ahogyan mindig is, most lesz is egy olyan fejezet, amit vársz, de azt a legvégére tartogatom, drága! :D
      Köszönöm szépen, illetve azért is hálás vagyok, hogy írtál! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Ez hihetetlen lett! Nem bírtam letenni, mikor szóltak nekem, annyira izgultam, hogy mi fog történni. Remélem Belen mindent elmond Harrynek és nem hazugságokkal teli kapcsolatot fognak létrehozni. Annyira ügyes vagy, annyira szeretem olvasni a blogjaidat, hogy szerintem ez már halálos. Nagyon remélem, hogy lesz időd arra, hogy gyorsan megírd a következő részt, mert belehalok a várakozásba! Nagyon tehetséges vagy, gratulálok! ;) ♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kata!

      Így olvastad? Jaj, de édes vagy, te jó ég! Szívesen mondanék én nagyon sok mindent a folytatással kapcsolatban, már csak talán azért is, hogy megnyugtassalak, de sajnos még én se találtam ki, hogy mi lesz, tehát... Azért bízom benne, hogy bármi is legyen, tetszeni fog, az valami fantasztikus érzés lenne...:')
      Ahw, és még tudod fokozni, hogy mennyire aranyos vagy?! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, ezt már a könnyeimen keresztül írom! :') <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Drága Azym! <3

    Háááát, visszatértem. :) szívesen megígérném, hogy mostantól mindig fogok kommentet írni, de félek, ezt sajnos nem tartanám be... Úgyhogy nem ígérgetek inkább semmit. Igazából most sem terveztem, hogy írni fogok, de olyan erős érzelmek ragadtak el olvasás közben... Mintha a mellkasom bizseregne, tudtomon kívül bennt tartanám a levegőt... Mintha film pörögne a szemem előtt...Nem tudom. :) Imádom, és igazából lenne egy kérdésem... Ha befejezted ezt a történetet, akkor nagy baj lenne, ha én összetennem a részeket valami könyv szerű formába? Igazából csak úgy magamnak, de szeretném tudni, mit gondolsz... :) Rengeteget olvasok, de még egy könyv sem váltott ki belőlem ilyen erős érzéseket. Igazából még mindig alig jutok szóhoz. Harrybe meg kezdek belezúgni. És a végén még én is fanatikus rajongó leszek. :D Már várom a folytatást! :) <3<3<3
    Sok puszi, Cori. :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Corim!

      Ahj, ne tudd meg, hogy mennyire megörültem, amikor megláttam a nevedet, te jó ég! Előjött az összes érzésem, mint az Angyal az éjben-nél, hihetetlen. Ahw, fantasztikus érzés olvasni, hogy így reagáltál a részre, ilyen érzelmeket váltott ki belőled. Köszönöm, amiért megosztottad velem. :') <3
      TE JÓ ÉG! Komolyan? Hogy nagy baj lenne?! Te most viccelsz? Úristen, nem találok szavakat, annyira lesokkolódtam most...
      Dehogy lenne, ne viccelj, most itt sírok az örömtől, amiért egyáltalán ilyen dolog az eszedbe jut! Esküszöm nem tudok mit mondani, ez túl... túl kedves, túl hihetetlen. Köszönöm, köszönöm, amiért itt vagy, nem is tudod mennyit segítettél! :') <33333333333

      Sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága Azy!

    Szóhoz sem jutok! Egyszerűen...ahhw! Imádtam!
    Azt hittem, hogy először Belen fogja bevallani Harrynek, hogy szereti, de így fordítva...hát meglepődtem! Nagyon aranyos Harry, hogy azt mondta mindig vigyázni fog rá! :') Csak kár hogy vége lett ennek a résznek! :c
    De várom a következőt! ♥ :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adrienn!

      Ismét itt vagy! Nagyon szépen köszönöm, amiért megint megosztod velem, hogy mire számítottál, mit gondolsz és ilyesmi. Ez tényleg sokat jelent, hálával tartozom neked! Sietek a következővel, ahogy csak tudok, ígérem! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  14. Drága Azy! :)
    Az utóbbi időben kicsit lemaradtam a blogoddal, de ma pótoltam ezt és most itt vagyok, habár nagyon ritkán szoktam kommentelni.
    Csodálatos vagy! Imádom az alapsztorit, a gyönyörűen kidolgozott karaktereket, az oldal kinézetét, mindent. A történet mindig teljesen magával ragad, Harry annyira édes, a mondataira sokszor úgy reagálok, mintha nekem mondaná őket. Belen problémáival együttérzek, tetszik, hogy ebben a blogodban sem egy tökéletes lány van. Nagyon szeretem ezt a párost, ahogy téged is. Fantasztikus vagy! :)
    Nessa. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nessa!

      Igen, tudom, hogy nem vagy az a kommentelős-fajta, ezért is lepett meg (nagyon), hogy most mégis írtál. Alapból is rengeteget jelentene, de most így még többet, pláne, hogy most már olvasok Tőled, és iszonyúan tehetségesnek tartalak! Így felértékelődik az egész!:') <3
      Eszméletlenül köszönöm, amiért ezeket most megosztottad velem, el sem tudod képzelni, mennyire jó érzés olvasni, te jó ég! Én is nagyon nagyon szeretlek, és tényleg hálás vagyok, amiért most írtál, egy kincs ez a komment. <3333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  15. Drága Azy!

    Mindenek előtt leszögezném, sajnálom, amiért nem írtam néhány részhez (pontosan nem is tudom, mikor írtam neked ide utoljára) pedig megérdemled, nekem legalábbis sokkal nyugodtabb a lelkiismeretem, ha tudok hagyni neked néhány sort a részek alatt. De most ez nem is olyan lényeges, most itt vagyok és csak hű meg ha. :)
    Nagyon tetszett a rész (melyik nem??), és a végén, a téli hangulat, Harry felbukkanása, és mindaz, ami az után történt, egyszerűen fantasztikus. Nagyon kedvelem Belent, hiszen hiába alkottad egy okos lánynak, néha butaságokat mond, és a cselekedetei is ezt sugallják. A vívódásai, a problémái teljesen hitelesek és életszerűek és élvezetessé teszik az olvasást. Fogalmam sincs, mit tennék az ő helyében - legyen szó bármelyik szituációról - de a reakcióival egyet értek. Most is, talán csupán véletlenül, vagy tudatosan, nekem még mindig olyan érzésem van, mint a történet legelején, Belen igazi lány, méghozzá a hercegnő fajtából: néha hiszits, van, mikor akaratos, de menthetetlenül szeremes a hercegbe, és várja, hogy mikor menti meg. Harry, történetünk zöld szemű hercege pedig egyszerűen imádnivaló. Nem is a "cukisága" miatt, hanem a személyisége miatt, amivel felruháztad, egyszerűen vonzza a figyelmet, megfelelően akaratos és rámenős, próbálja terelgetni Belent (mar ha hagyja neki) , ennek ellenére távol áll a 'Dark' szerű karaktertől, aminek mérhetetlenül örülök.
    Továbbra is szeretnék néha Harry fejébe látni, tudni, hogy vajon mi zajlott le a fejében Belen hívása után, és hogyan jutott el a házához a szóban forgó decemberi napon, de van egy olyan sejtésem, hogy ezt örökre homály fedi majd.

    A folytatást illetően izgatott vagyok, várom már, hogy mi sül ki ebből az egészből, hogy vajon kiderül-e, hogyan kezdődött az ő ismerettségük és szerelmük. Jajj, annyi mindent tudni akarok, és alig várom, hogy minden a helyére kerüljön! Csak az a baj, hogy az a sztori végét is jelenti. :(

    A lényeg, hogy már tűkön ülve várom a folytatást. :)

    Millió puszi, kellemes hetet,
    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lu!

      Én pedig még itt az elején azt szeretném leszögezni, hogy ezért nem kell bocsánatot kérned, és soha sem fog kelleni. Ha neked ettől nyugodtabb a lelkiismereted (ami egyébként egy iszonyú aranyos dolog), akkor persze, hidd el, én csak örülök neki, ha írsz nekem. De nem szeretném, ha egyfajta kötelességnek éreznéd ezt az egészet... De igen, itt vagy, és tényleg ez a lényeg. :)
      Ahw, most pedig csak ülök, és sírok (mint legtöbbször), és nem tudom mit mondjak. Mert annyi mindent lehetne, de mégis a köszönöm a legkifejezőbb arra, amit érzek... ezt viszont kevésnek gondolom. Annyira, de annyira sokat jelent, amiért ezeket megosztod velem, amiért elmondod Te hogyan látod, komolyan. Tudom, hogy bizonyára unalmas, mert folyamatosan csak magamat ismételgetem, ellenben ez az igazság.
      Nem olvasom a Dark-ot, csak annyit tudok róla, hogy abban Harry nagyon erőszakos meg durva, nem? Hát hű, akkor nagyon örülök, hogy azt mondod, távol áll tőle. Nem szeretnék egy olyan karaktert, mert bár tényleg iszonyú egyedi, szerintem nem normális dolog...
      Mindent köszönök neked, az egyik kedvenc Olvasóm vagy (psszt, ne mondd el senkinek)! Hálás lehetek, amiért itt vagy! És neked is kellemes hetet! Tényleg hálás vagyok mindenért. <333333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  16. Drága Azy!

    Hihetetlenül imádom a történetet és Téged is.
    Kissé féltem, mi fog majd történni a részben, minden rossz végkimenetel eszembe jutott.
    Elmondhatatlanul boldog vagyok jelen pillanatban.
    Annyira kétségbe voltam esve, hogy Els talán valami ostobaságot tesz majd... Csodálom Harryt, hogy vette a bátorságot és szerelmet vallott. Nem titkolom, szívesen helyet cserélnék Belennel. A kis mázlista XD
    Reménykedem benne, hogy Harry a sarkára áll és elég erős lesz, hogy megkűzdjenek ketten Els démonjaival.
    Én azt kívánom többé ne menjenek szét, hisz annyira szeretik egymát. A szívem megolvadt, amint olvastam.
    Annyira nagyon várom a folytazást már most, hogy azt el mondani nem tudom.
    Én is egy ilyen pasit kérek :D Lehetne egy könyvszereplő a pasim? Annyi könyvet meg történetet olvasok, hogy lassan az az érzésem egy könyvtàrba fogok majd beleszeretni XD
    Isten áldja az ilyen csodálatos fantáziával és tehetséggel megáldott íròkat, mint te!!!
    IMÀDLAK!!!♥
    Ez a legkedvencebb részem eddig.

    Hűséges olvasód, Jule B.

    Ui: Bocsánat, ha egyes mondatoknak nincs sok értelme. Pillanatnyilag Harry és Els boldogságában fűrdőzöm... XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Először is gyorsan: Én is imádlak. Másodszor: Őszinte leszek. A fenébe, egyáltalán nem ezt akartam. Úgy lett volna, hogy összevesznek, és Harry elmegy. De túlságosan ösztönösen írok, egyszerűen, amikor Harry része az lett volna, hogy dühösen kiviharzik, nem bírtam végig nézni, hogy kimenjen, és kész, ennyi. Csak nem adja fel ilyen könnyen. Nem is ezt akartam írni, és nézd meg... :D Szóval, amikor attól féltél, hogy rossz végkimenetele lesz, akkor nem lőttél nagyon mellé, mert ha nem a szereplőim irányítanák már saját magukat, akkor az is lett volna.
      Hidd el, én is azt kívánom, de egyelőre sejtésem sincs, hogy mi lesz egyáltalán a következő részben (amit tekintve, hogy 4 óra van, pár órán belül el kell kezdenem írni)... Jaj, fikcionális szereplő barátnak? Már én is reménykedem egy ilyenben. :(
      MÉG JOBBAN IMÁDLAK! Köszönettel tartozom mindenért! <333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  17. Drága Azy!
    Kicsit - NAGYON - megkésve jöttem neked cseppnek a dícséret tengerébe. Hogy őszinte legyek már régen - hétfőn - elolvastam, de időmbe sehogy sem tudtam belepaszírozni a megjegyzésírásokat. Nagyon sajnálom.
    Hatalmas reményekkel tele kezdtem el olvasni eme csodálatos részt, de a végére könnyes szemmel mosolyogtam. Nekem is ez lett eddig a kedvenc részem! Annyira sajnálom Belent, hiszen az önvecsülési problémái miatt zárta ki a barátait, a családját és Harryt is az életéből a karácsonyi ünnepeken, ami pont a szeretet ünnepe, ő mégis otthon ül. Aztán betoppan Harry a határozott szövegével és makacs jellemével, ami Belent teljesen megtöri. Annyira, de annyira csodálatos lett! Imádtam! <3
    Bocsánat ha esetleg találtál bármilyen helyesírási hibát, bocsánat a kommentár hosszáért és ha nem igazán tudtál kiigazodni a zagyválásomon!
    Puszi, Imádlak <3
    Bells

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bells!

      Jaj, miért van minden Olvasómnak az a berögződése, hogy bocsánatot kell kérniük lassan már azért is, ha csak a rész kirakása után pár nappal írnak? Drága, ha egy évvel később írsz, akkor is el fogom olvasni, és akkor is válaszolni fogok rá! Úgyhogy akkor írj, amikor tudsz, és amikor kedved, időd és energiád van! <3
      Jaj, komolyan neked is? Ennek hihetetlenül örülök, csodálatos érzés olvasni. És ahogyan Te is, természetesen én is sajnálom, ami Belen-nel történik, és egyébként már nagyon sokszor gondoltam azon, hogy mennyire egyszerűbb lenne lenne egy olyan valakiről írni, aki rendbe van. Na de mindegy, ez Belenhez tartozik... Ami azt illeti - talán ezt nem írtam bele, hopp - ez még nem pont karácsony, előtte van pár nappal. De akkor majd a következőben ezt is pótlom! :)
      Én pedig Téged imádlak, köszönök mindent! Felemelő érzés olvasni a soraidat, tudni, hogy mit gondolsz, mit hogyan látsz! Nem kell semmiért se bocsánatot kérned, ez a komment úgy tökéletes, ahogy van, én pedig rettenetesen hálás vagyok érte! Imádlak! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  18. Drága, elképesztően lehengerlő Azym!
    Na ez aztán jó kis rész lett, hirtelen azt sem tudom,mit írhatnék, hiszen ezt nem lehet szavakkal kifejezni. Teljes mértékben azonosulni tudtam Belen érzéseivel... én is mindenkit ellökök, aki nagyon közel kerül hozzám, bár én attól félek, hogy nem tudok majd úgy szeretni, ahogy engem szeretnek, így eltaszítok magamtól MINDENKIT. Igen, ezzel tökéletesen körülírtam a keddi napomat, most meg csak ámulok, hogy ugyanazt írod, amit én is érzek.
    S aztán a téli pillanatok... örülök, hogy Harry felbukkant és kiüvöltötte magát. Megérdemelte, hiszen nagyon alattomos húzás telefonon szakítani valakivel... még akkor is, ha az könnyebb az ember szívének. Örülök annak is, hogy ismételten egymásra találtak, na és a vége.... tipi-tapi, dínom-dánom *-* grrr :)
    Millio puszi Xx nagyon szeretlek <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, lélegzetellállítóan édes szerecsendiom!

      Oh, te jó ég. Komolyan? Pedig ezt egyáltalán nem gondoltam volna, meg sem fordult a fejemben, hogy pont Te ismersz magadra egy ilyen részben. Tudom, hogy azért nem ismerlek annyira, de a beszélgetéseink alkalmával valahogyan nem az jött le, hogy majd azonosulni tudsz az érzéseivel. Ennek más esetben örülnék, most viszont eszméletlenül sajnálom, mert nem jó dolog, ha ezt teszed...Figyelj, ha fent leszek, akkor elmondod, hogy mi ez az egész, vagy most miért érzel pont így? <3
      Megint csak szeretném elmondani, hogy mennyi hálával tartozom Neked azért, mert mindig mellettem állsz, és sosem hagysz cserben. Egy tündér vagy, köszönöm, hogy olvasol! Még jobban szeretlek! <3333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  19. Ez annyira tökéletes rész volt! ^^ Örök kedvenc <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon örülök, ha tényleg így látod, és köszönöm!:') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  20. Egyetlen, Drága, Elképesztő Azy-m!
    Ó, te jóságos, magasságos, elcseszett....
    Komolyan mondom, az utolsó néhány bekezdést visszatartott lélegzettel olvastam végig, és még most sem kapok normálisan levegőt, ez egyszerűen elképesztő volt.
    Az egész... Az egész teljesen egyszerűen csak tökéletes lett, Harry is az, és minden, amit mondott, és, te jó ég, annyira hihető volt az egész jelenet. Bár ezt már nem egyszer elsütöttem, most azt hiszem igazán mondhatom, hogy nem Te vagy az egyedüli, akinek ez volt a kedvenc része.
    Jézusom, nem merem leírni most az összes gondolatom, mert kábé, ha nem fognám magam vissza, az egész kommentem merő egy káromkodás lenne, olyan szinten örülök Nekik, hogy megfogalmazni is képtelen vagyok. Áh, most szerintem csak látnod kéne, hogyan virul a fejem, az mindent elmond. :DD
    Nem tudok többet mondani, bár már hozzászokhattam volna ahhoz, hogy eláll az írásodtól a szavam, ez minden egyes kis szösszenettel magasabb szinteket üt meg.
    Nem tudom, hány részesre tervezed, de remélem, sokáig olvashatom még, nem igazán szeretnék megválni Tőlük. :D
    Imádom, imádlak,
    J. <333

    Ui.: A kinézet pedig ismét fenomenális, ez eddig az egyik legjobb szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, kedves, túlzó J.-m!

      Jaj, mennyire aranyos vagy! El sem hiszem ezt a reakciót, hihetetlen komolyan! Annyira boldoggá tesz, hogy neked is ez lett a kedvenc részed, és annak is persze, hogy megint írtál, és megint megleptél a hihetetlenül édes véleményeddel. Hahaha, pontosan tudom milyen érzés, nekem is sokszor van ilyen! De nagyon-nagyon sokat jelent, hogy sikerült mosolyt/vigyort varázsolnom az arcodra! :') <3333
      Egyelőre a 30 fejezetet mondanám, de ki tudja, lehet hosszabb lesz, ha úgy jön ki a lépés...:)
      Eszméletlenül köszönök neked mindent, drága, az én szavam pedig a Te kommentjeidtől áll el! Imádlak, jobban, mint gondolnád! <333333

      Rengeteg puszi, Azy

      UI: Köszönöm!:')

      Törlés
  21. Kedves Azy!

    Amit ígértem, most be is tartom! Erőt vettem magamon és írni fogok neked egy kisebb vagy hosszabb bekezdést. Remélem örülni fogsz neki, de szinte biztos vagyok benne, hogy így lesz!
    Csodás író vagyok! Nagyon tetszik, ahogy a szavakkal bánsz! Már nem igazán emlékszem, hogy találtam a blogodra, de asszem egy cserében vagy fogalmam sincs?! De ez nem is számít, csak az, hogy megtaláltam! Emlékszem, hogy nagyon nagyon hamar a végére jutottam a fejezeteknek és egyszer sem éreztem úgy, hogy ez a rész unalmas lenne, mindig volt benne valami ami izgalmassá, érdekessé tette! A fantáziád csodálatos és az is, ahogy a dolgokhoz állsz. Nem egy tündérmesét hoztál létre, ahol egyből boldogságba csöppenünk és ez tetszett.
    Ebben a részben Harry nagyon meglepett. Nem hittem volna, hogy ő fogja felkeresni és felelősségre vonni, hogy nem jó amit tesz, de így lett, aminek nagyon, de nagyon örülök. Hatalmas mosoly terült szét az arcomon, mikor ezt a mondatot olvastam " Rohadtul szeretlek Belen Wallis! " Annyira örülök, hogy végre bevallotta és hogy már Belen sem próbál menekülni... Örülök, hogy újra egymásra találtak, nekik együtt a helyük, boldogan! A gondolat, hogy egyszer majd már nem fogom tudni nyomon követni az életüket, mivel befejezed majd a blogot kicsit elszomorít, de bírom benne, hogy nem ez az utolsó történeted, hogy még jó pár ilyen fantasztikus sztorit olvashatok majd tőled, amik szintúgy a szívembe lopják magukat, mint ahogy ez is és a Louisos történeted is! Azt is imádtam! A Zaynest még nem olvastam, de ami késik nem múlik, igazam van? Biztos lehetsz benne, hogy azt is elolvasom egy nap!
    U.I. Sajnálom, hogy ilyen későn írtam csak, de legalább már új kinézethez is hozzáfúzhetem, hogy mesés! Imádom a fejléced, ez tetszik a legjobban!
    U.I. Alig várom a következő részt!
    Puszi Evelyne!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, aranyos Evelyne!

      Igen, nagyon-nagyon örülök neki, hogy írtál. Már az is rengeteget jelent, hogy elolvastad a blogom, hát még az, hogy ilyen véleménnyel vagy róla, hűha! Lehetséges, hogy így találtad meg a blogom, mert cserét tényleg kértél tőlem, arra emlékszem. :)
      Jaj, ez nagyon túlzás, de természetesen eszméletlenül köszönöm, sokat jelent, amiért ilyen szépeket írsz nekem, hihetetlen édes vagy!
      És hidd el, én vagyok a legboldogabb, ha neked örömet okoz a kettejük egymásra találása, illetve az, hogy bevallották, mit is éreznek.
      Hát én is remélem, hogy még jó sokáig lehet itt... :)
      Tényleg azt is olvastad? Juj, ez rengeteget jelent, ahogyan az is, hogy még a Zayneset is szeretnéd egyszer. Köszönöm, köszönöm, köszönöm, olyan jó, hogy itt vagy. Ne sajnáld, hogy ilyenkor írsz, az a lényeg, hogy megtetted! Hálás vagyok mindenért! <3333333333

      Puszi, Azy

      UI: Én pedig a késői választ sajnálom. :(

      Törlés
  22. Jézusom, fuldoklok a sírástól...
    Nagyon jó lett ez a rész, nem csodálom hogy ez a kedvenc részed, asszem nekem is...
    Puszi *.*

    VálaszTörlés