Az összes interjút nagyon-nagyon szépen köszönöm!:)
1. Mióta írsz blogot?
A Blogger-profilom szerint 2012 májusában kezdtem, így idén lesz két éve, hogy kicsit komolyabban is foglalkozom vele.
2. Mi adott ihletet?
Akkoriban, amikor én kezdtem, a blogok 90%-a One Direction blog volt, így úgy gondoltam, én is megpróbálkozom eggyel, nem nagyon kellett ihlet. :)
3. Mi miatt döntöttél úgy, hogy létrehozol egy blogot?
Igazából nagyon szerettem olvasni, és emiatt természetesen az is érdekelni kezdett, milyen lehet írni. Viszont amíg csak magamnak mentegetem el a történeteket, nem kaptam visszajelzést, semmi esélyem sem volt fejlődni. De egy blog formájában azt hiszem mindenkinek meg van a lehetősége, hogy véleményekhez jusson.
4. Szerinted milyen egy jó blog?
Hű, ez nehéz kérdés. Igazándiból nekem mindegy, hogy fanfiction, eredeti, fantasy vagy krimi, az adott blog alaptörténete legyen ütős, vagy egyszerűen csak váltson ki belőlem érzelmeket, az, amit olvasok. Számomra fontos, hogy megszeressem a szereplőket, magaménak érezzem a történetet, szóljon bármiről vagy bárkiről. :)
5. Milyen írónak gondolod magad?
Bénának, kezdőnek. Nem használok szép kifejezéseket, nincsenek döbbenetes hasonlataim, az írásstílusom - már ha lehet így nevezni - nem vicces vagy különleges, gyönyörű meg semmiképp. Egyáltalán nem írok jól, hobbiból csinálom az egészet, mert ez sok mindenben segít, így nekem tökéletesen elég ennyi is. :)
6. Jelenleg hány blogot vezetsz?
Kettőt, mert amikor legutóbb hárommal próbálkoztam, nem volt időm semmire sem, szerencsétlenül be kellett zárnom az egyiket...
7. Van kedvenc blogod?
Sok van, amiket iszonyúan szeretek, de mivel más-más a téma, nem szeretnék kiemelni egyet sem. :)
8. Ki a példaképed a bloggerek világában?
Szerecsendio, kriszty96, Lily - Bella Everdeen leginkább, de még iszonyatosan felnézek sok más íróra is, hiszen rengetegen vannak :)
9. Mit ajánlanál kezdő bloggereknek/bloggerináknak?
Azt, merjenek véleményt kérni, és fejlődni. A legfontosabb mégis az, hogy soha, de soha ne hagyják abba, ha szeretik csinálni. Ne sértődjenek meg, ha esetleg valaki negatív véleménnyel van róluk, ez ne állítsa meg őket, inkább akkor javítsanak, de csak ha ők is úgy érzik helytálló a dolog!
10. Mit gondolsz a divatblogolásról?
Hát, szerintem mindenki azt csinál, amit akar, engem nem igazán zavarnak a divatbloggerek.
11. Elgondolkodtál már azon, hogy írói pályára lépj?
Nem, egyáltalán nincsenek ilyen terveim. Persze jó lenne, de nem hiszem, hogy nekem érdemes lenne ezzel foglalkoznom. :)
Még egyszer köszönöm!
szerecsendio: Először is szia. Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút, bevallom már nagyon szerettem volna egy ilyen kérdezz-feleleket. Ez az első, vagy már volt hasonlóban részed? Ha igen, akkor most is hasonló érzés, vagy teljesen másmilyen?
Azy: Neked is szia! Jaj, igazán nincs mit, én lehetek hálás, amiért felkértél. Szeretném rögtön meg is köszönni, rengeteget jelent számomra. Szerencsére már volt részem hasonlóban. Azt hiszem mindig is ugyanolyan érzés lesz, ugyanúgy meglep, mint az első alkalommal, ugyanolyan boldog vagyok miatta.
szerecsendio: Ha jól tudom, eddig két blogot is sikerült befejezned. Sosem félsz, hogy egyszer elfogy az ihlet? Hogy egyszer az egyik vége, tényleg az írás végét jelenti majd?
Azy: De, sajnos már rengetegszer gondolkoztam azon, hogy egyszer csak nem lesz több történet, ami eszembe jutna... Ilyenkor általában azzal nyugtatgatom magamat, hogy egyenlőre még van ihletem úgyhogy felesleges ezen rágódni. Azonban azt hiszem, ha valamikor befejezem a blogolást/írást, az leginkább az idő hiánya miatt fog megtörténni.
szerecsendio: Az első történetedben Zayn-Deon, a másodikban Louis-Norina, a harmadikban Harry-Belen. Mindig olyan különleges nevekkel rukkolsz elő. Mennyi ideig keresgélsz, mire megtalálod a tökéleteset, az igazit?
Azy: Az a helyzet, hogy most őszintén szólva fogalmam sincsen, hogy Deon nevét én találtam-e ki, vagy nagyon ismeretlenül, de létezik... Inkább az utóbbira szavaznék, viszont tévedhetek, mert már tényleg olyan régen volt, hogy nem emlékszem. Mindegy, már csak azt tudom, hogy rengeteg időmbe telt, míg kiválasztottam. Norina nevére egy naptárban figyeltem fel, úgyhogy ez nem volt hosszú folyamat, szinte a véletlen műve. Belen pedig... Nem tudom, ha lehetne, ezt lecserélném valami másra, mert így utólag nem annyira tetszik, mint először, pedig eléggé sokáig gondolkoztam ezen is.
szerecsendio: Vicces, hogy ezt mondod, mert nekem az övé tetszik a legjobban, ahogy az eredeti színésznő is a kedvenceim közé tartozott. Sajnáltam is, hogy lecserélted. Régebben meglehetősen gyakran váltottál designt. Ez mégis miért van így? Sosem vagy elégedett, vagy csak szimplán ráunsz egy idő után?
Azy: Haha, tényleg? Ezt nem is tudtam! Ameddig én csinálom a designt, addig sosem vagyok vele elégedett, mindig változtatnék utólag rajta egy kicsit és bevallom; rá is unok. De amikor más készíti el nekem, akkor mindig beleszeretek, nagyon ritkán váltom le.
szerecsendio: Sosem értettem, miért mondod azt, hogy nem vagy vele elégedett. Az egyik blogom fejlécét is te készítetted és ha tehetném, szívesen rendelnék tőled. Azon még nem gondolkoztál, hogy a tehetségedet mondjuk rendelésekre is használhatnád? (Természetesen mindez csak feltételezés, most ne vedd figyelembe az időhiányt).
Azy: Jaj, nagyon aranyos Tőled, hogy ezt mondod, örülök, ha tényleg tetszik! Még régebben tagja voltam a Starlit Fantasy Of Our Dream blognak, ahol valamennyire kipróbálhattam magamat, de rájöttem, hogy nálam ezerszer jobbak is vannak, így felesleges ezzel foglalkoznom. Hivatalosan nem akarok fejléceket vállalni, ha valaki mégis rendel és tőlem szeretne, akkor természetesen nem mondok nemet!
szerecsendio: A napokban pont láttam azt az oldalt és nézegettem a cikkeiket. Találtam is egyet, amit még te írtál Miley Cyrus személyiségi és stílusbeli változásáról. Azóta már talán egy év is eltelt. Még mindig úgy gondolod, hogy nem ment messzire?
Azy: Hűha! Nem igazán, már vannak dolgai, amikkel nem értek egyet, még akkor is, ha én nagyrészt elfogadom, hogy olyan, amilyen. Engem nem zavar, ha esetleg túl... közönséges, sőt már néha gusztustalan. Ha ő így boldog, akkor csak nyugodtan, semmi közöm az életéhez. Nekem az nem tetszik, hogy Selenából űz gúnyt a koncertjein.
szerecsendio: Azt mondod, semmi közöd az életéhez és szerintem ez valamilyen szinten igenis érett felfogás. Senki sem örülne, ha az életébe vájkálnának és ilyesmi. Te már csak tudod. Milyen érzés volt, amikor a "rajongóid" túl messzire mentek? Értem itt az Ask.fm-es dolgokat, például amikor megvádoltak azzal, hogy nem is az vagy, akinek mondod magad.
Azy: Nem tudtam eldönteni, hogy ideges legyek vagy szomorú. Először nem is akartam rá válaszolni, mert ezzel tulajdonképpen saját magamat "buktattam le", viszont aztán nem bírtam ki. Dühös voltam a stílusa miatt és azért, mert az egész ráadásul alaptalan. A többi pedig... Igazából fogalmam sincs, miképpen szerzik rólam (a sokszor téves) információkat, de örülök, hogy annyi szabadidejük van, hogy utánam kutakodjanak.
szerecsendio: Amikor elkezdted a blogolást, gondoltad volna, hogy ilyen híres leszel?
Azy: Ezzel rögtön vitába szállnék. Nem gondolom magamat híresnek, egyszerűen csak - hála az égnek -, rengeteg olyan édes ember van, aki mellettem áll és támogat. Ez az ő érdemük.
De ettől függetlenül soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet. Emlékszem, amikor A legjobb ellenséget elkezdtem, még azon gondolkoztam, hogy vajon 10 olvasó össze fog-e jönni. Leginkább csak a legvégén fogtam fel, hogy mégis mekkora csoda történt.
szerecsendio: Eddig mindkét befejezett történetedbe írtál férfi szemszögből. A másik kettőnél is tervezed, vagy úgy gondolod, hogy bőven elég, ha az olvasók a lányok oldaláról szemlélik majd a dolgokat?
Azy: Igazából csak a második történetemnél írtam férfi szemszögből, A legjobb ellenségnél ez kimaradt. Az Angyal az éjben című blogomnál azért volt lehetséges, mert semmi olyan titok nem volt, amit Louis tartogatott volna, így nem lőttem le semmit. Az összes többinél nem lehet tudni, hogy a férfi szereplő mit miért csinál, és ezt szeretném megtartani.
szerecsendio: Ó, ezek szerint rosszul emlékeztem. Bocsánat. Mit gondolsz, melyik szemszög hiteles megalkotása a nehezebb?
Azy: Ugyan, semmi gond! Szerintem egyértelműen a férfi szemszög, hiszen sokkal nehezebb azonosulni vele, emellett még arra is figyelni kell, hogy az érzései kifejezése közben ne legyen túl nyálas az egész. Számomra ez keményebb, bár biztos vagyok benne, hogy vannak olyan bloggerek, akik ezt is kirázzál a kisujjukból.
szerecsendio: Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, remélem nem lettek olyan szörnyűek a kérdéseim. Még utoljára annyit kérhetnék, hogy csatolj egy képet, ami megmutatja, mit tartasz a legfontosabbnak az életben? S kérlek fejtsd is ki, miért azt választottad, amit.
Azy: Én pedig még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy egyáltalán érdemesnek találtál arra, hogy kérdezgess! A kérdéseid tökéletesek voltak, ne aggódj!
Az, hogy mit tartok a legfontosabbnak az életben, eléggé nehéz kérdés, és ilyen fiatal fejjel nem is merek rá válaszolni teljesen. Az eddigi tapasztalataim alapján azonban szerintem úgy érdemes élni, hogy a legtöbb dologhoz pozitívan állunk, megbecsüljük azt, amink van, és nem kesergünk minden miatt, hanem próbálunk együtt élni a hibáinkkal. És azért ezt a képet választottam, mert egyrészt egyszerű, mint a mondanivalója - "Az élet szép" -, és ráadásul franciául van, a világ egyik legszebb nyelvén.
Nagyon szépen köszönöm!
Örülök, hogy elvállaltad ezt a kis interjút. Először is hogy érzed magad?
Köszönöm szépen, nagyon jól érzem magamat. Boldog vagyok, mert teljesen meglepett, hogy kíváncsi vagy rám, és interjút szeretnél készíteni velem. Tényleg sokat jelent.
Gondolom tanakodtál hogyan is választottalak ki. Először a véletlen műve volt, hogy megnyitottam a blogod és mikor beleolvastam tudtam, hogy te vagy a tökéletes alany. Bár még nem fejeztem be az olvasást nagyjából a történet felénél járok, de biztosra veszem, hogy be fogom. Az első kérdésem hozzád az, hogy bizonyára te ismered a legjobban a karaktereidet. Ha egy szóval kellene jellemezned Belen-t és Harry-t mi lenne az a szó?
Huh, ezt hihetetlen jó érzés olvasni, köszönöm szépen! Egyetlen egy szóval nagyon nehéz jellemezni valakit, úgyhogy eléggé bajban vagyok most... Belen-re talán az érzékeny illik, hiszen a betegsége és a félénksége miatt minden, ami történik vele, máshogyan hat rá. Harry ezzel szemben iszonyú segítőkész, és megértő, úgyhogy neki az "önzetlen" szót választanám.
Ne haragudj nem akartam egyből egy 100 dolláros kérdést rád zúdítani. Milyen körülmények között írsz? Szinte minden írónak meghatározó, hogy milyen környezetben szeret írni. Van, aki zene mellett nem tud, van aki csak a kopogó eső zajára. Te hogy vagy ezzel?
Szeretnék az a fajta lenni, aki késő este, a sötétben pötyög, de sajnos akárhányszor próbáltam, csak nagy nehézségek árán sikerült. A legjobb számomra kora délelőtt vagy akár délután írni. Zenét én is folyamatosan hallgatok közben, illetve az ablakom is mindig nyitva van. Ha esik az eső, ha fúj a szél, ha hideg van... Ez nekem állandó, szeretem, ha jön rám a levegő. Ezen kívül fontos, hogy a szobám ajtaja csukva legyen, nem tudok mások előtt írni.
Mit szólnál, ha valaki megkeresne és mondjuk, egy könyvet szeretne kiadni a történetedből?
Elsősorban sírnék, hitetlenkednék, ugrálnék örömömben, utána pedig, ha valahogyan mégis sikerülne lenyugodnom, akkor természetesen hálálkodnék, én lennék a világ legboldogabb bloggerinája.
Tudod én ezt sem tartom kizártnak. A tehetségeket mindig keresik. Szóval egy kicsit a történetedre fókuszálva. Szerinted mik azok az előnyök a történetedben, amiért sokan szívesen olvassák? Mi a sikered titka?
Őszintén? Fogalmam sincs. Nem tudom miért olvasnak ennyien, hogy miért tart ki mellettem önzetlenül ennyi drágaság. Én egyszerűen csak írom, ami éppen eszembe jut, közben piszkosul élvezem. A "sikerem" titka úgyhogy abszolút semmi, az Olvasóimnak köszönhetek mindent.
Hogy vagy a negatív kritikával, gondolom te is kaptál már. Mivel akik sikeresnek mondhatják, magukat azokat mindig érik féltékenykedő névtelenek. Hogyan kezeled?
Az első két blogomnál szinte nem kaptam semmi rosszat, azonban ennél, a harmadik blogomnál, már én is kaptam negatívat. Ameddig tényleg építő jellegű, és nem támadó szándékkal érkezik, addig semmi bajom vele, sőt. Viszont sajnos a rosszindulatú megjegyzésekkel nem tudok mit kezdeni, ezek rengetegszer dühítenek fel, és keserítenek el egyszerre...
Szerintem nem érdemes ilyennel foglalkozni. Az olvasóid minden kommentben kinyilvánítják mennyire szeretik a történeted és csak ez számít. Mi volt a legkedvesebb dolog, amit valaha valaki érted tett a blogger közösségben?
Aranyos vagy, én is próbálok erre koncentrálni. Igen, nagyon szerencsés vagyok, amiért ennyire támogatóak. Te jó ég, ez még nehezebb kérdés, mint az első. Az emailen kapott kedves üzenetek, a sok komment, a több éves-hónapos kitartás mellettem az írásaim mellett... ezek mind-mind nagyon sokat számítanak nekem.
Ne haragudj a sok csavaros kérdés miatt. Csak próbálok olyan kérdéseket feltenni ami másokat is nagyon érdekel. Nos nem tudom ez könnyebb kérdés lesz e vagy sem. Az 1D tagjairól írsz történeteket. Per pillanat Harry van a középpontban. Hogyan találtad ki, hogy „na, igen most Harry lesz a főszereplő ebben a blogban”? Hogyan „ismerkedtél” meg velük? Mi volt az, ami megtetszett bennük a legelején?
Nem, pont azért tökéletesek a kérdéseid, mert el kell rajtuk gondolkozni, úgyhogy ne aggódj! Ennek nincs igazán jelentősége, mindegyikükről szeretnék írni majd történetet - legalábbis remélem, hogy menni fog -, úgyhogy akihez éppen akkor kedvem van, és még nem volt, őt választom. Azt hiszem Zayn-ről láttam egy képet az interneten, amikor is rákerestem, hogy ki is ő, milyen bandában énekel. Ekkor meghallgattam a zenéjüket, megtetszett, és megszerettem őket. Azt imádtam bennük, hogy közvetlenek és viccesek voltak, akik nem szálltak el maguktól. Még kevés rajongójuk volt, úgyhogy közelinek éreztem őket magamhoz, bármennyire hülyén is hangzik.
De hogy is. Egyáltalán nem. Nos elérkeztük a végéhez. Még egy utolsó kérdésem lenne. Van valami, amit megosztanál magadról az olvasóknak?
Hát magamról nem szeretek igazán beszélni, és sajnos fogalmam sincs, hogy mi érdekelheti őket, úgyhogy azt hiszem erre most nem igazán tudok mondani semmit.
Csokis süti vagy cukorka?
Csokis süti, haha.
Jó választás. Még egyszer köszönöm, hogy időt szántál rám. További szép napot!
Én köszönöm, hogy rám gondoltál, és megtiszteltél ezzel. További szép napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése