20. fejezet - Kapcsolják ki a kamerákat!

Drága Olvasóim!


Szeretném megköszönni, amiért még mindig itt vagytok, és írtok Nekem! Bevallom eléggé kezdek elbizonytalanodni, hogy jó-e amit egyáltalán csinálok, mert ez tényleg egy sokkal másabb történet, mint az előző kettő. Szóval köszönöm az esetleges visszajelzéseket, jól esnek nagyon!
A másik: 10 FEJEZET VAN HÁTRA! (Meg persze az epilógus.) Kitartás, édeseim, már eléggé közeleg a vége, és azt hiszem innentől szeretem a legjobban írni a részeket. Remélem Ti is élvezni fogjátok, hogy a dolgok összejönnek. Jó olvasást, remélhetőleg tényleg tudok vele okozni Nektek egy kis örömet!


Rengeteg puszi, Azy


Fogalmam sincs mikor kezdődött. Vagyis jobban mondva mikor folytatódott. Mert már régen nem voltam már jól, mégis Harry távolléte mindent a felszínre hozott. Nem volt mellettem, nem éreztem magam szépnek, nem terelte el a figyelmemet. Egyedül voltam. Persze beszélgettünk telefonon, kameráztunk... De ez mégsem ugyanaz. Minden félelmem a duplájára nőtt, mintha csak arra vártak volna, hogy újra maguk alá temethessenek. És meg is tették. Minden kirakatüvegben és tükörben azt figyeltem, milyen is vagyok. Undorító, ocsmány, visszataszító. Ordítani és sírni lett volna kedvem egyszerre. 
Sok lány siránkozik, hogy ők mennyire "dagadtak", hogy le kéne fogyniuk, mert itt és ott hájasak. Laposabb has, vékonyabb lábak, izmosabb fenék kellene. Hallgatni őket olyan akár egy gyomorszájon vágás. Mert nekik igazából semmi baj nincsen az alakjukkal. Nekik könnyű. A csinos lányoknak minden könnyebb. 
És itt vagyok én. Ki döntötte el, hogy nem lehetek szép és vékony? Miért van az, hogy amíg mások annyit esznek, amennyit akarnak, mégsem híznak egy semmit se sem, én minden egyes nap félek tükörbe nézni. Saját magammal küzdök, és ez az igazi szívás. Mert mindenképpen alul maradok.
Igyekszem változtatni. Tényleg. Keményebben járok edzeni, mint eddig, és sokkal kevesebbet eszem. Mindent megteszek, hogy ne legyek éhes, egy dekát sem hízhatom. Mégis... egyszer csak megtörök, összeeszek mindent. Amiktől pedig muszáj megszabadulnom. 
- Belen - szólnak rám.
Most veszem csak észre, hogy mennyire elkalandoztak a gondolataim, ami egyre inkább megesik. Semmire se tudok koncentrálni. Szinte összesek a fáradságtól, aludni akarok. Ezután az interjú után egészen biztosan hazamegyek, nem bírom már tovább. Gyengének érzem magam, erőtlennek, minden mozdulatom maga a fájdalom. 
Egy kényelmes piros kanapén ülök, körülöttem kamerák és profi megvilágítás. Velem szemben egy csinos húszas éveiben járó lány, Ashley. Rövid, feszülős szoknya simul a lábára, mély dekoltázs, gyönyörű haj, bájos arc. Furcsálló tekintettel fürkész, várja a választ. Kár, hogy már a kérdésre sem emlékszem. 
Megköszörülöm a torkom, inkább a közönséget kezdem pásztázni, abban reménykedem, attól kicsit jobb lesz. Legalább tíz sorban ülnek azok a szerencsések, akik nem csak a tévé képernyőjén keresztül láthatják a délutáni műsört. Kicsik, nagyok egyaránt, néhol anyukák tűnnek fel, akik elkísérték a gyereküket. Mind engem figyelnek. 
- Elnézést, nem hallottam a kérdést - erőltetek magamra egy mosolyt, ismét Miss Tökéletesre figyelek. 
- Milyen a barátod, Harry nélkül lenni? Hogyan bírod a hiányát? - pillant rám kedvesen.
Egy pillanatra megmeredek, az ölembe ejtett kezeimet kezdem el piszkálni karkötő hiányában. Ideges leszek a kérdéstől, legszívesebben egyszerűen felállnék, és elsétálnék. Ha egy normál ember lennék, megtehetném. 
- Holnap utána utazok Chicago-ba - válaszolok erőltetett udvariassággal. 
- Nagyon aranyosak vagytok együtt, azt kell, hogy mondjam - dicséri meg a kapcsolatunkat, és mielőtt megköszönhetném, már folytatja is olyannal, amit viszont garantáltan nem fogok. - Felröppent az a pletyka, hogy egy veszekedés következtében sérült meg a vállad... - kezdené el, azonban közbevágok.
- Pletyka - nyomatékosítom a szót. 
- Igen, pletyka - lepődik meg alig láthatóan. Kicsit helyezkedik a velem szemben lévő fotelben, kezdi kényelmetlenül érezni magát. Nem csoda, olyan finoman viselkedek, akár egy buldózer. - Elmondanád mi történt pontosan? 
Ezek az emberek ezt akarják. Pletykát, egy szaftos sztorit, amitől érdekesebb lesz a műsör. Pedig már annyira régen volt, mégis még mindig ez a téma. Miközben már mindenhol elmondtam, ahol csak lehetett, hogy mi történt. Ahogyan Harry is. Miért nem hagynak békén? 
A fejemben a döntés mindösszesen egy tizedmásodperc alatt áll össze. Izgalmas adást akarnak? Megkapják. Egy kósza pillantást vetek Jack-re, aki a kamerások mögött ácsorog, onnan figyel. Biztató biccentést küld felém, hogy folytassam. Azonban a fagyos arcomból rögtön rájön, hogy valamire készülök. Óvatosan rázza meg a fejét, ezzel jelezve: ne merjem! 
- Egy baleset - sóhajtok egy aprót, nehezemre esik, hogy viselkedjek. Ha nem gondolnék Harry-re, akkor simán botrányt csinálnék, de az ő érdekében talán jobb, ha újra letisztázom az ügyet. - Elmentünk a tengerpartra, ahol véletlenül egy sziklára estem. Szerencsére lapos volt, így a zúzódással megúsztam. És nem is veszekedtünk - mesélem el, akár egy robot. Semmi érzelem nincs bennem, hideg vagyok.
- Értem, remélem azért már jól vagy - mosolyog még mindig szüntelenül. Ha nem tudnám, hogy ez a dolga, azt gondolnám, elragadóan kedves.
- Igen, köszönöm - és hasonlóan bájosnak próbálok tűnni. Mert nekem is ez a dolgom. 
- És mit szólsz ahhoz, hogy sokan azt hiszik beteg vagy?
Úgy tűnik Ashley nagyon nem várta ezt a kérdést, már alig láthatóan feszengeni kezd. Ráadásul mivel én sem vagyok ma túl kedves, egy kicsit tart attól is, hogy miképpen hat a műsor további részére, ha ilyen irányba viszi el a beszélgetést.
- Beteg? - ráncolom a homlokom. - Vagyis?
Erőltetetten felnevetek, ellenben senki nem nevet velem. Aztán ahogyan körbenézek, inkább megrémülök, lehervad rólam a vigyor. Jack is kerüli a tekintetem, nem hajlandó rám nézni. A rajongók szomorúak. Nem értem. Mi történt, amiről nem tudok?
- Hát öhm - igazítja meg frusztráltan a haját Ashley. Ez a helyzet neki tényleg rosszabb, mint nekem. Megerősítésre várva pillant háttérben mutogató főnőkére, aztán újra rám. - Aggódnak, mert az utóbbi pár hétben eléggé lefogytál.
Csend. Pusztán kimondott egy mondatot, mégis olyan, mintha egy államtitok csúszott volna ki a száján. Mindenki megmeredve várakozik, még én is, miközben pontosan én lennék az, akinek reagálnia kellene.
Hogy lefogytam? Hogy jön ez ide? Miért hazudják ezt? És mióta téma az, hogy milyen az alakom, hány kiló vagyok? Nem akarok erről beszélni, ez tabu.
A világ forogni kezd körülöttem, érzem a rám szegeződő szempárokat. Éget a tekintetük, szabadulni akarok. Még jobban belém fognak látni, el fognak ítélni.
Kapkodva forgolódok egy kicsit, Jack-et akarom, beszélnem kell vele. Azonban hiába keresem, ő már eltűnt valahol a színfalak között. Tágra meredt szemekkel ülök ott, és egyszerre fogalmam sincs mit kellene mondanom vagy tennem. Csak egy valamiben vagyok biztos. Nem akarok tovább maradni.
- Azt gondolják, talán már az anorexiáshoz hasonlóan sovány lettél - folytatja, a hangja távolról érkezik el hozzám. - Megnyugtatnál, hogy semmi gond nincs, és egészséges vagy? - rebegteti a szempilláit kedvesen, mintha tényleg érdekelné mi van velem.
Rábámulok. Hidegen és fagyosan. Kissé megrémül, amiért nem vagyok hajlandó válaszolni. Ajkaimat összeszorítom, megkeményítem a vonásaimat. Nem szólok egy szót se, csak nézek. A félelem egyre inkább nő, belülről szakít szét. Egészen addig nyomorgat, míg már nem bírom tovább, muszáj tennem valamit, hogy enyhítsem. Vagy legalábbis amitől ezt remélem.
- Kapcsolják ki a kamerákat - állok fel hirtelen, kérlelően forgok körbe. Senki sem csinál semmit, annyira meglepő, amit teszek, hogy fogalmuk sincs ilyenkor mi is a teendő. Tegyenek eleget a kérésemnek vagy folytassák a felvételt? - Kapcsolják ki, nem hallották? - ordítom el magamat, mire végre mozgolódás támad.
- Valami rosszat mondtam? - habog Ashley. Felpattan, kezét az enyémre simítja, ezzel próbál megnyugtatni. - Kérlek ülj vissza, sajnálom, nem kérdezősködök tovább.
Egyedül azt bánja, hogy ez megtörtént, ráadásul amikor az ő kis fiatal fejével interjút készít. Azt bánja, ha ezután elveszíti a munkáját. Azt bánja, hogy nem vagyok egy könnyű alany, akivel simán elbeszélgethetne. De én? Én nem érdeklem.
- Oh, igazán? - mosolyodok el gunyorosan. - És egész pontosan mit? Hogy nem leszek a következő Demi Lovato? Nem csinál belőlem egy jó sztorit, amit aztán eladhatnak! Nem vagyok anorexiás vagy beteg! - halkulok el a végére, szinte köpöm a szavakat. Kirántom magamat a fogásából. - Velem minden rendben!
- Álljon le a kamera - szól most már közbe Jack is, természetesen nem akarja, hogy a kirohanásomat felvegyék, és holnap ez legyen a téma.
Egy percig semmi sem mozdul. Az emberek némán néznek, Ashley próbálja kézben tartani a helyzetet, és visszaültetni a kanapéra, hogy tovább mehessen a műsör. Jack azt intézi, hogy újra lehessen vehetni az utolsó perceket. Én eközben ott állok, idegesen és feszülten. Elegem van. Az egész olyan, mintha egy száz kilós súly lebegne a fejem felett, és bármikor rám eshetne. Nagy a nyomás rajtam, mindig is az volt. Egyedül az változott, hogy nem tudom, akarom-e továbbra is elviselni.
- Válthatnánk pár szót négyszemközt? - áll elém hirtelen Jack, a szemével képes lenne ölni. A fiatal lány felé fordul, bocsánatkérő mosolyt villant. - Édes Ahshleym, egy perc és visszahozom, és mehet minden az elejétől - ígéri meg, majd mielőtt egyet is nyekkenhetnék, elrángat az emberek szeme elől.
Nem fog túl erősen, mégsem tudok kiszabadulni, túl gyengének érzem magamat hozzá. Megyünk, kerülgetjük a stábot, akik kutatóan mérnek végig. Tippem sincs mit gondolhatnak rólam ezután.
Végre Jack megáll egy félreeső helyen, a díszletek előtti ajtónál. Szembe fordul velem, így pontosan a háta mögé kerül egy szűk folyosó, ahol az öltözők kaptak helyet.
- Mondd csak, mi a fenét csinálsz? - emeli a kezét a halántékához. - Tudod mennyibe fog kerülni ezt eltussolni? - fújtat.
Nyúzottan a hajamba túrok, a cipőm sarkát ütemesen verem a linóleum padlóhoz. Hüvelykujjamat a két ajkam közé szorítom, a topogással egyidőben harapok rá. Stresszes helyzet, és fogalmam sincs mit tegyek. Kerülöm Jack tekintetét, habár nem sokáig, mert barna íriszeim hamar találkoznak az övével.
- Nos?!
- Nem, nem tudom - felelem némi habozás után, majd egy nagy levegőt véve kikerülöm. Elindulok a saját öltözőm felé, ahol a cuccaim vannak. Nem érdekel, ha dühös vagy meg fog ölni. Száz százalék, hogy én egy percig sem maradok itt.
- Hova mész? - kiált utánam, teljesen kikészítettem idegileg. Egész biztosan rengeteg dolga lesz, hiszen nem kevés munka elintézni, amit most magam mögött hagytam. Teljes káosz.
- Haza - válaszolom határozottan, majd el is érem a "Belen Wallis" feliratú kis bejáratot.
Nem nézek hátra, nem érdekel Jack figyelmeztetése, hogy ne merjem itt hagyni. Arra koncentrálok, hogy végre valahára magamra csukhassam az ajtót, elfordíthassam a zárat, és biztonságba tudhassam magamat. Mert ami mögötte történik az nem tartozik senki másra.


Átalszom a nap hátralévő részét, hajnalban kelek fel. Óvatosan nyújtózkodom ki, felülök az ágyban. Kitörlöm az álmosságot a szememből, fáradtan túrok a hajamba. Egy percig nem csinálok semmi mást, erőm sincsen megmozdulni.
A szememnek nincsen arra szüksége, hogy megszokja a sötétséget, hiszen a tévét elfelejtettem este kikapcsolni, így a képernyő elég világosságot ad. Ráadásul nem húztam el a függönyt se, a redőny résein keresztül halvány fény kúszik be. A koszos ruháim hanyagul a földön hevernek, a szőnyegre hajított bakancsomnak a gardróbban lenne a helye. Minden szanaszét, az egész helyiség kusza, ami nem jellemző rám.
Nem akarom magamat terhelni a rendetlenségemmel, ezért inkább visszahanyatlom az ágyra, arcomat a párnába fúrom. Addig csinálom ezt, ameddig kapok levegőt, aztán a hátamra a fekszem, szememet a fehér plafonra szegezem. Bámulok a semmibe. Iszom egy kevés poshadt vizet abból a pohárból, amit a komódomra helyeztem talán még a múlt héten. Pár korty után nem bírok többet.
Az oldalamra fordulok, a telefonomért és a távirányítóért nyúlok. Lenémítom a tévét, és feloldom a kódomat. Érdekes módon nincs egy nem fogadott hívásom se Jack-től. Ez pedig azt jelenti, hogy később fogok kapni, de sokkal nagyobbat. Vihar előtti csend. Egész biztosan azon ügyködik, hogy semmi se szivárogjon ki abból, ami ma délután történt, és közben próbál egyezségre jutni velük, miszerint később bepótoljuk az interjút.
Viszont más keresett. Harry. Szomorúan mosolyodok el a neve láttára, és a telefonszámhoz csatolt képet nézegetem egy ideig. Hiányzik. Kifejezni is lehetetlenség mennyire szükségem lenne most rá. Biztosan tudna mondani valamit, amitől megnyugszom.
Ajkamat rágva tárcsázom, reménykedem benne, hogy az időtolódás ellenére képes leszek vele beszélni, anélkül, hogy felkelteném.
- Halló - szól bele álmos és rekedt hangon, ezek szerint tényleg aludt.
- Harry - suttogom, mintegy megkönnyebbülésként formázom a nevét. Felülök.
- Belen. - Hallom, ahogyan elmosolyodik. - Már hívtalak korábban, de nem vetted fel.
- Tudom, sajnálom - söprök ki egy tincset az arcomból. Feszengek, próbálom legyűrni a sírást. Már a hangjától is elgyengülök. Azt akarom, hogy mellettem aludjon. És ne egy óceánnal messzebb. - Jó napod volt? - kérdezem meg, a hangom mégis elcsuklik a végén.
- Els - nyugtat halkan, majd sóhajt. - Beszéltem Jack-kel, elmondta mi történt az interjú alatt... Semmi baj nincs, oké? - Nem válaszolok. Csend. Csak a fuldokló sírásomat próbálom elrejteni. Nem szabad meghallania. - Holnap érted megyek a reptérre. Bár lehet, hogy egy kicsit késni fogok, de ott leszek, ígérem! - Újabb szünet. Egyikünk se beszél. Szinte hallom a lélegzését, ahogyan próbál kitalálni valami megoldást. Kiengedi a tüdejébe szorult levegőt, óvatosan vallja be. - Aggódom érted.
- Harry - nyögöm, miközben a könnyeim fojtogatnak. Remegő kézzel törlöm le az arcomat. Nehezemre esik elmondani neki, viszont meg kell tennem. Bármennyire is fáj. - Én ezt nem bírom.
- Elhiszem, de túljutsz rajta. Nem vagy egyedül, melletted leszek - adja a szavát.
- Nem, én... - Szakadozva veszem a levegőt, olyan, mintha éppen a szívemet tépnék ki. - Én ezt nem bírom - rázom hevesen a fejemet.
Mindketten hallgatunk, egyedül a zokogásom töri meg a némaságot. A hajamba túrok, megijeszt, amiért meg se szólal.
- Annyira tudtam, hogy ez lesz - jelenti ki meggyötörten. - A kurva távolság, hogy rohadna meg! - szitkozódik, most már ideges. - Belen, nem, ezt nem játszod el velem! - Szinte látom magam előtt, ahogyan rázza a fejét.
- De nem bírok a szemedbe se nézni - emelem fel a hangomat én is, hisztérikusan ordítok, pedig tisztában vagyok vele, hogy semmit se segít. - Érted?!
- Segítek rajtad! - kiabál ő is. - Mindent megteszek, csak engedd! Engedd, hogy segítsek!
Keserű mosoly fut át az arcomon. Fájdalmas, gyötrelmes, kínzó.
- Nem tudsz - halkulok el végül. Mély levegőt veszek, lesütöm a szememet. Erősen rászorítok a paplanra, az ujjam már elfehéredik tőle. Hagyom, hogy a forró sós cseppek végig égessék a bőrömet. A szívem hevesen ver, gyenge vagyok. -  Jobbat érdemelsz nálam.

33 megjegyzés:

  1. Drága-egyetlen-utánozhatatlan-csodálatos-szeretni való Azy-m ♥!

    Először is, beleszerettem a fejlécbe, gyönyörű *---* Másodszor, imádtam a fejezetet ♥ :) Annyira éreztem, hogy Bel maga alatt lesz Harry távolléte miatt... Szinte olyan érzés volt, mintha velem történne meg mindaz, ami Els-el :3 Az interjú volt a végszó; tudtam, hogy lesz valami :/ Aztán jött a Harry-vel való beszélgetés... Hajaj, bele sem merek gondolni, mit reagál a fiú :33 Jack-ről nem is beszélve, aki szerintem a plafonon van :33

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További jó éjt és hétvégét kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen, legkedvesebb Macym!

      Amikor erre válaszolok valójában már megint más van, sajnálom... Egyszerűen nem nagyon bírom ki. Juj, komolyan? Te jó ég, ez iszonyú jó érzés olvasni, köszönöm szépen. Tényleg rengeteget jelent, hogy mit gondolsz, hogyan látod a dolgokat. Remélem a folytatással nem fogok csalódást okozni. Hálás vagyok, amiért még akkor is írsz, mikor nyilván van jobb dolgod vagy jobb elfoglaltságod! Értékelem, de nagyon! :') <33333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága Azy!

    Ekőször is el kell hogy mondjam, rettentően sajnálom, hogy néhány hétre eltűntem, őszintén szólva, már azt sem tudom, milyen nap van reggelente, amikor felkelek, viszont ma valamiért nem tudtam aludni, ezért bepótoltam a hiányosságaimat és azt kell hogy mondjam, mint amúgy mindig is írok neked, hogy imádom. Egyszerűen képtelen voltam letenni a telefonomat akár egy pillanatra is, és a sarokba kuporodva próbáltam nem megzavarni a szobatársaim.:D
    Egy percig sem szabad kételkedned abban, jó- e ez az egész, mert ez több, mint az. Belen és Harry története valamiért annyira igazinak tűnik, én legalábbis elhinném minden egyes betűjét, sőt, ez is történik. Tehát semmi okod aggodalomra, az, amit és ahogy írsz az a tökéletessel vetekszik.
    A másik a kinézet. A fejlécet legalább 5-10 percig bámultam, annyira gyönyörű!

    Igyekszem nem lemaradni, bár most nagyon kiváncsivá tettél ezzel a befejzéssel. Ha nem lenne társaságom, már rég szitkozódnék, hogy "MIÉRT MIÉRT MIÉTT???"

    További szép nyarat (mondjuk ahol én vagyok , minden van csak nyár nincs:D),

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes Lum!

      Először is nekem meg azt kell elmondanom, hogy soha ne merj ezért bocsánatot kérni, és most se jusson eszedbe! Nyár van, természetes, hogy ezerszer jobb dolgod van, mint a géped előtt görnyedni és nekem írni. Úgyhogy hidd el, tökéletesen megértem, és most az a fontos, hogy itt vagy, amit kimondhatatlanul köszönök is! :)
      Én pedig Téged imádlak. Akárhányszor csak kicsit elbizonytalanodnék, vagy feladnám, Te itt teremsz, és csodálatos dolgokat írsz nekem. Folyamatosan mellettem állsz, amit tényleg nem fogok tudni meghálálni Neked. Köszönök mindent, köszönöm, hogy olvasol, és ilyen fantasztikus vagy!:') <33333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!
    Nagyon sajnálom, hogy már csak 10 fejezet + epilógus van hátra, nagyon fog hiányozni ez a blog, de remélem, hogy nem ez az utolsó, amit olvashatunk tőled. :)
    A fejezet valami eszméletlen lett, a végére be is könnyeztem. Nagyon sajnálom Belen-t, de remélem, hogy hamar meg fogják oldani. :) Várom a kövit! Csak így tovább <33333
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~E!

      Jól esik, amiért sajnálod, és sajnos fogalmam sincs, hogy mi lesz ezután, valószínűleg lesz még blogom, de még nem vagyok teljesen biztos benne, hogy miről fog szólni. :)
      Jaj, köszönöm szépen, amiért ezt gondolod, hihetetlen érzés tudni! Próbálom időben hozni! És értékelem, hogy írtál! :') <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy!
    Ez egy nagyon szomorú rész. Jaj istenem remélem minden rendbe jön majd és Harry segít neki. Egyébként ez is egy csodás rész volt! Csak így tovább! xx ölel, Helena Z.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Helena!

      Tudom, hogy nem kéne így éreznem, de valamiért boldoggá tesz, hogy egy kicsit szomorúbb részt is írhattam, és eszméletlen érzés, ha ettől függetlenül csodálatosnak tartod, jó ég! Köszönöm szépen!:') <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Édes, Drága, szupertehetséges Azym!
    Oké, erre nem tudok mit mondani. Tényleg, azt hiszem, ez az, amire most nagyon nem számítottam, bár sosem azt írod, amire számítok, haha. :D
    Eddig is biztos voltam abban, hogy Belen nem kövér, sőt semmi gáz nincs az alakjával, most viszont már különösképp tudom, és... Nos, nem tudom, baromira sajnálom őt.
    Megint csak ismétlem magam, hisz mást nem tudok mondani, ez az egész valami elképesztő, Te pedig szintén elképesztő vagy, amiért megalkottad, és hidd el, hogy tényleg, ez egy az általam olvasott legjobb Harry fanficek közül, már, ha ez számít valamit. :D
    Nagyon remélem, hogy Harry nem adja fel ezt, és mielőbb észhez téríti Belen-t, mert tényleg szüksége van rá. :( Jaj, megöl a kíváncsiság, hogy mi lesz a következő történés, mert most az egyszer tényleg semmi tippem nincs. :D
    Imádom, imádlak,
    J. <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes, egyetlen, imádott J.-m!

      Juj, nem tudom, hogy most jó-e, hogy nem tudsz mit mondani, remélem, hogy azért nem annyira negatív irányban nem erre számítottál. Igazából tényleg megértem, hogy ez így eléggé hirtelen jött be a képbe, és majd próbálok olyan részeket is írni, ahol ez jobban előjön, és könnyebb lesz megszokni. Mármint is most Belen betegségére értem. :)
      Sokat jelent, amiért sajnálod, és nem lenézed vagy elítéled, vagy eleged van a siránkozásából, mert igazából sokszor félek, hogy túl szenvedős, és ezáltal ellenszenves lesz. De akkor most megnyugodtam, köszönöm!:') <3
      Ne aggódj, én is mindig csak ismételni tudom magamat, amikor arra kerül a szó, hogy mennyire imádlak, mennyire hálás vagyok mindenért. Egyszerűen kis híján elsírom itt magamat helyben, amiért ilyen kedves dolgokat írsz nekem, te jó ég, tényleg hálás vagyok, hogy olvasol, és mindig írsz! Nem tudom mivel érdemeltem ezt ki.... Imádlak! <3333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  6. Szia!
    Úristen, mindjárt sírok, ne tedd ezt!!! Nagyon hiányozni fog ez a blogod is ;) Harry nem fogja feladni, ők együtt lesznek (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Jaj, de édes vagy, nem megsiratni szerettelek volna! Nekem is hiányozni fog nagyon, de még messze van az a tíz rész, hidd el! Köszönöm, amiért írtál. <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. az előző rész után is megvolt bennem ez az érzés, de most erősen sajnálom, hogy "csak" heti egy rész van, mert lehetetlen kivárni, hogy mi lesz a következő részben :) (és ez semmiképpen sem akart panasz lenni, tudom, hogy több blogot is vezetsz és hogy a neten kívül is van életed :)), sajnálom, hogy most épp ilyen a viszony a 2 főszereplő között, de remélem, hogy a vége majd happy end lesz (nehezen viselem a depi endes sztorikat :)), amúgy mint mindig, most is csodáson volt megírva a rész, egy élmény volt olvasni :)
    kíváncsian várom a folytatást, és majd egyszer a végét is, bárhogy is alakul a szereplők sorsa :)))
    d.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága D!

      Sajnálom, de tényleg csak így tudom megoldani, és mint a folyamatos csúszásokból-késésekből látszik, ezt is eléggé nehezen. Próbálom olyan gyorsan hozni, ígérem, ahogy csak tudom, de ennél jobban nem megy.... :( És tudom, hogy nem panasz akart lenni, nem is kezelem úgy soha, ne aggódj! De jól esik, amiért megérted! <3
      Remélem, hogy a folytatás majd valamennyire elnyeri a tetszésedet, történjen bármi kettejük között. Számorma a Te soraidat élmény olvasni, nagyon szépen köszönöm őket, ahogyan azt is, hogy egyáltalán időt szakítottál arra, hogy írj! Köszönök mindent! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy!

    Első sorban biztos nem nagyon ismerős a nevem, ugye? Egy jó ideig Easy néven ismerhettek a blogger világban , de már csak Naomi S. vagyok. Tudom, hogy egy levelezés során már mondtam neked, de az már mikor volt? :) Szóval gondoltam megemlítem neked még egyszer, hátha elfelejtetted/elfelejtettél volna! :)
    Másodszor pedig. A "pofámról lesül a bőr" kifejezést szeretném neked írni, de ez semmi ahhoz az érzéshez képest amit érzek! Egyszerűen szégyenlem magam sőt, rühellem magam amiatt, mert hetek, sőt hónapok óta nem is írtam neked! De tudnod kell, hogy a történeted végig követtem, csak mikor eljutottam oda, hogy írni kéne valamiért - amit nem tudok elmagyarázni - nem írtam, de hogy miért azt magam sem tudom! De most itt vagyok és igyekszem kifejteni a véleményem erről és az ezt megelőző részekről :) Mit is mondhatnék?.....Ne legyenek kétségeid a történettel kapcsolatban! Igaz, hogy semmirekellő módon nem írtam neked semmit jó sok részen át, de a blog csodás! El sem tudod képzelni mennyire élveztem az olvasást s, hogy mennyire vártam az új részt! Egyszerűen csodás az írásod! Lehet, hogy különbözik a többi blogodtól, de ez nem baj, hiszen az összes blogod különbözik egymástól, nem igaz? :) Szóval csak annyit akartam mondani, hogy sajnálom és, hogy - mint minden más blogod- ez a történet is csodás :) Amúgy atyaég! Már csak 10 rész van hátra - +Epilógus - ? El nem hiszem, hogy ilyen hamar vége lesz, nagyon a szívembe zártam ezt a történeted is :') Szeretném, hogy tudd azt, hogyha nem írok megjegyzést a további részek egyikéhez, akkor én már halott ember vagyok, esetleg nem voltam internet közelben, ugyanis most megígérem neked, hogy az elkövetkezendő 11 rész mindegyikéhez írok egy kis szösszenetet :)
    További jó nyarat, és jó blogolást :)
    Puszi, Naomi S. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Naomi!

      Pontosan emlékszem rád, és arra is, hogy megváltoztattad erre a neved, bár tényleg nem pont most volt, amikor leveleztünk. De én soha nem felejtem el azokat, akiknek valaha egyszer is volt egy szavuk hozzám, Neked pedig nem is egy volt! <3
      Jaj, eszedbe se jusson! Ne rühelld magad, és legfőképpen ne szégyenkezz. Valójában én arra gondoltam, hogy azért nem írsz, mert csúnyán megbántottalak a múltkor. És szörnyű bűntudatom volt, nem tudtam mit csináljak, mert nem akartalak zaklatni azzal, hogy bocsánat, bárcsak visszacsinálhatnám, mert akkor nem támadnálak úgy le, ahogyan tettem. Úgyhogy az egyetlen, akinek itt rühellnie kell magát, az én vagyok, mert egyáltalán nem érdemelted meg, amit kaptál tőlem, főleg nem azután, hogy folyamatosan mellettem álltál. Ezért nem csodálkoztam, hogy nem írtál, én se tettem volna a helyedben. Szóval most képzelheted, milyen érzés ez az egész számomra. De akkor most nem is haragszol, se semmi? Hiszen tényleg teljesen jogos lenne.
      Szinte sírok az örömtől, amiért ilyen kedves vagy velem... Egyszerűen el sem tudom mondani, hogy mit jelent, hogy most itt vagy újra. Hálás vagyok, nem is kicsit. Komolyan csodálatos vagy.! És hidd el, nekem ez a komment most felért egy világgal, meg se bírok szólalni! Köszönök neked mindent, fantasztikus érzés, amiért újra itt vagy! <333333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  9. Szia! Elképesztő lett, gratulálok. Őszintén szólva teljesen úgy érzem mintha én is a történet részese lennék. El sem hiszem, hogy lehet valaki ennyire tehetséges. De komolyan! Aggódom Belen miatt, de remélem Harry küzdeni fog. Gratulálok, tényleg elképesztő lett. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, drága Katám!

      Jaj, nagyon édes vagy! Komolyan? Te jó ég, ez rengeteget jelent nekem, el sem hiszem, hogy tényleg így érzel! Nem vagyok tehetséges, de eszméletlenül köszönöm, amiért így Te így látod! :') <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Nagyon megható! :') (Nem gúnyból!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon-nagyon szépen köszönöm! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Drága Azy!
    Te aztán tudod, hogyan puhíts engem meg.
    Újra bőgök, akár egy csecsemő...
    És még azt hittem Harry fogja elbaltázni a kapcsolatukat... Azt sem tudom, hogy most mit érzek. Ez annyira szivettépő.
    A történet végéig mind a tíz ujjamat lerágom.
    Annyira át lehet élni a fájdalmukaz, hogy a mellkasom összeszorul.
    Imádom minden történtedet, de azt hiszem ez lesz a legnagyobb kedvenc mindközűl.
    Tényleg annyira kavarog bennem minden, hogy még aludni sem leszek képes, de megéri :D
    Jézusom, hihetetlenül várom a következő részt.
    Téged még az égiek is írónak teremtettek. Imádlak!

    Sok szeretettel, Jule B♥

    Ui: Bocsi, csak ennyi telt tőlem ezuttal. Még nagyon a sokk alatt vagyok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Jaj, ne sírj! Oh, én tényleg egyáltalán nem szerettelek volna megsiratni vagy valami, nem ez volt a célom.... Ettől függetlenül persze - mint mindig - valamennyire azért örülök, mert ez azt jelenti (talán) hogy sikerült érzelmeket kiváltanom belőled, ami viszont nagyon-nagyon sokat jelent számorma. Szóval köszönöm, amiért megkönnyezted, drága! <3
      Én pedig Téged imádlak, egyszerűen lehengerlő az a kitartás, amit tanúsítasz. Fantasztikus érzés tudni, hogy Rád mindig számíthatok, eszméletlenül köszönöm! Imádlak, és ne kérj bocsánatot, ez tökéletes komment volt! <3333

      Sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  12. óó te jóég.. ez nagyon megtörte a szívemet. imádom Belen&Harry párost ..az elejét nehezen fogom fel hogy miért érzi úgy magát ahogy Belen.. de a későbbiekben úgyis megvilágosulok xd . nos szóval az a riporternő egy kis lotyóxd gyűlölőm :D és Jack miért ilyen erőszakos.. vegye már észre magát fú. nagyon felidegesít.. HArry a végén pedig ááááááhw ..belé szerettem totálisan. olyan aranyos remélem nem hagyja magára Belst :D és remélem a főhősnőnk se lesz szőke annyira h eldobja magától Harryt. csodálatos rész volt. imádom a blogod a szereplőket és TÉGED ! :)♥
    egy olvasó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és még annyit szeretnék kérdezni.. hogy már CSAK 10 rész ??? ne tedd ez velünk Azy ez egy remek történet.. imádom és nem szeretném,hogy ilyen hamar vége legyen.. :(((

      Törlés
    2. Drága Olvasóm!

      Ahw, először is, fantasztikus olvasni, hogy így érzel a történettel kapcsolatban, nagyon szépen köszönöm ezúton is!
      A betegsége miatt érzi úgy magát, ahogy, de hogy tisztább legyen a kép, és érthetőbb legyen, hogy mi is történik vele, a történet modulban le van írva. :)
      Remélem, hogy bármi is legyen a folytatásban azért tetszeni fog, még akkor is, ha nem pont az lesz, amire számítasz. Nagyon szépen köszönöm, amiért így látod, és én is imádlak! <333

      Puszi, Azy

      UI: Igen, sajnos 30 fejezetes lesz ez a blog csak... Nagyon édes vagy, de hidd el, pont így fog kijönni. Ha többet írnék, már nem lenne ugyanolyan majd a történet. <3 :(

      Törlés
  13. Drága Azy!
    Hát ide is befutottam a megjegyzéssel.
    Miért írod azt, hogy kitartás már csak 10 fejezet és az epilógus van hátra? Egyrészről olyan mintha kín lenne olvasni amiket kiteszelnekünk, pedig biztosíthatlak róla, hogy NEM! Másodrészt pedig szomorúan olvastam, hogy ilyen kevés van hátra.
    Bocsánat, mert csak most vettem rá magam, hogy írjak neked komit. Lesül a képemlőr a bőr! :(
    Tulajdonképpen nekem ez az egész történet nagyon tetszik! Mintha rólam mintáztad volna Belen karekterét, azzal a különbséggel, hogy ő csak hiszi magáról, hogy kövér pedig nem, én pedig nem csak hiszem, hanem tudom. Na de ez nem ide tartozik!
    Teljesen bele tudtam élni magam az egész részben Belen szemszögébe. A riportertől pofátlanság volt egy olyan magán dologba kutagodni ami nagyon nem tartózik rá és a világra sem, így teljes ugyanígy reagáltam volna, mint Belen. Nagyon elszomorodtam mikor Belen úgy mond szakított Harryvel. Remélem Harold rendbe szedi Belent.
    Várom a következő részt!
    Hidd el jó amit csinálsz! :*
    Puszi <3
    Bells

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bells!

      Igen, látom, és nagyon is köszönöm! Az az igazság, hogy ezzel csak azokat az Olvasókat szeretném valamennyire kitartásra ösztökélni, akik már kezdik unni vagy nem tudom... De aaaahw, milyen édes vagy már! Hát akkor köszönöm, próbálok bízni benne, hogy mások is így vannak vele. :') <3
      Hé, hé, hé, hé! Az elején annyira megörültem, amikor azt írtad, hogy úgy érzed, rólad mintáztam Belent, DE! Ne merd magad kövérnek hívni! Igaz, fogalmam sincs, hogy miképpen nézel ki, de tudod mit? Ne érdekeljen a súlyod, mindenhogyan szép vagy, úgyhogy ne mondj magadról semmi rosszat! <333
      Eszméletlenül drága vagy, amiért írtál, ráadásul ilyen édes dolgokat, komolyan azt sem tudom mit mondjak. Köszönöm, amiért olvasol, és kommenteltél, örömet okozott az olvasása! <333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  14. Szia! Vár rád egy meglepetés nálam:) http://mybestfriendharrystylesforever.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Rettenetesen köszönöm, amiért gondoltál rám! :') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  15. Drága, elbűvölő Azym!
    Megverlek, ha még egyszer úgy adod elő ezt a "Nyugi, már csak x és y számú fejezetet kell kibírnotok", mintha kínszenvedés lenne olvasni a történeted. Ne legyél ilyen, mert ha tényleg béna lenne, akkor nem olvasnának ennyien. Nem kapnál ennyi kedves visszajelzést és hasonlók. Nagyon csodálatos történetet írsz, kedves szereplőkkel és aranyos jelenetekkel. Nem lehet nem szeretni!
    Nos, visszatérve ehhez a fejezethez... amikor elolvastam a címét, azt gondoltam: beszélgetni fog Harryvel és Skype közben kikapcsolja a kamerát. Ez az eszement ötlet onnan jött, hogy az elején arról beszéltél, hogyan tartják a kapcsolatot. Nos, kicsit benéztem, de ez ezerszer rosszabb és szomorúbb fejezet lett. Teljesen megértettem a kirohanását, ezzel semmi bajom nem volt, hiszen élethű lett, igazi Belen-féle reakció. Jack viszont meglepett, hiszen Harryt hívta, nem pedig a lányt... olyan volt, mint egy aggódó bátyó s semmiféleképpen sem egy ideges menedzser. Nagyon tetszett. A vége viszont... olyan kegyetlen lett. Remélem Harry nem adja fel ezek után, és nem fogja "megjátszani", hogy nem szereti többé. Mert szeretnie kell! Belennek szüksége van rá. S akkor azt már le sem merem írni, hogy mi lesz, ha Belen "játssza meg", hogy nem szereti a fiút... durva befejezés lenne!
    Millio puszi Xx csak így tovább, szeretlek <3333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, lehengerlő szerecsendiom!

      Jajaj! Rendben, ígérem, hogy többet nem fogok ilyet írni, már csak azért sem, mert tényleg igazad van. Nagyon sokan vagytok, akik folyamatosan biztosítotok afelől, hogy mellettem álltok... Szóval sajnálom, de nem Titeket érezlek kevésnek, hanem magamat, és nem lehetek benne soha biztos, hogy akik olvasnak, azok nem azért teszik, mert egyszerűen csak aranyosak akarnak lenni. Viszont tényleg akkor ezt elkerülöm a továbbiakban!
      Haha, nem is eszement ötlet, tényleg valós lehetne, és bele is illett volna a képbe, azonban egészen más helyzet lett... Igen, azt hiszem ez az a fejezet, amikor kicsit megláthatjuk, hogy Belen milyen kívülről, más szemmel. Mert Harry apró visszajelzésein kívül csak azt tudhattuk, hogy ő kövérnek látja magát.
      Igazából nem derül ki, hogy Jack hívta-e Harry-t, vagy fordítva, én az utóbbit gondoltam, és majd a későbbiekben látni is fogod, hogy miért. De köszönöm, mert akkor felhívtad rá a figyelmem, máskor egyértelműbbé teszem. :)
      Jaj, annyira izgulok, hogy mit fogtok szólni majd a folytatás miatt, és csak remélni merem, hogy elnyeri valamennyire azért majd a tetszéseteket, az olyan hihetetlenül fantasztikus érzés lenne...:')
      Én is nagyon szeretlek, nem lehetek elég hálás, amiért hétről-hétre mellettem állsz! Imádlak érte, és el sem tudom mondani, hogy mekkora bűntudatom van, amiért én meg úgy le vagyok maradva... Sajnálom! Igyekezni fogok! És komolyan köszönök mindent! <33333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  16. Drága, édes, egyetlen Azym!
    Fogalmam sincs mit mondjak, egyszerűen csak ülök, és nézek magam elé, nézem a klaviatúrát és próbálom összeszedni a gondolataimat ezután a két rész után. Nem is tudom, mit mondjak.
    Először is, egy kicsit azért szíven ütött a tudat, hogy mindössze 10 fejezet van hátra, viszont iszonyatosan kíváncsi vagyok a végére a dolognak. Másodszor annyira sajnálom, hogy ilyen ritkán járok fel az oldalra, a nyár mindig, minden tervem keresztül húzza.:)
    Na, de végre itt vagyok, és tátott szájjal olvastam végig a két részt, amiről lemaradtam. Egyre inkább nő a feszültség, a részek pedig egyre jobbak, nem is tudom mit mondjak. Annyira hozzám nőtt Belen karaktere, hogy szinte engem is a sírás fojtogatott, amikor a benne lejátszódó vihart olvastam. Annyira valós, annyira élettel teli a történeted, hogy komolyan, a mai napig elcsodálkozom rajta, amikor olvasom: hogy még van ilyen. Van még értelmes történet a blogger világában, amit megéri elolvasni, ami magával ragad.
    Még mindig imádom azt, amit részről részre okozol, ami lejátszódik bennem egy-egy sor elolvasása után. Remélem, hogy egyhamar nem hagyod abba az írást, mert ezt neked találták ki. Iszonyatosan örülök, hogy olvashatlak, iszonyatosan imádom azt, amit csinálsz! <33
    Tűkön ülve várom a folytatást, és a maradék fejezeteket, és alig várom, hogy végre újra egymás mellett legyen Belen és Harry!<33
    Millió sok puszi&ölelés,
    Bella

    Ui: bocsánat az esetleges katyvaszért, de elég nehéz volt összeszednem a gondolataimat.:$:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, fantasztikus, csodálatos Bellám!

      Hát most nem tudom, hogy jót jelent-e, hogy ennyire nem tudsz mit mondani, és csak ülsz, de azért... csak remélni merem, hogy azért nem negatívan jött le ez az egész.
      Jaj, ugyan, ne viccelj! Természetes, hogy nincs időd, és elfoglalt vagy. De ha nem is lennél az, sem lenne kötelességed feljárogatni. Akkor olvasol, és akkor írsz, amikor kedved van hozzá. Ha például két hónapig nincs, akkor nincs. Nem szeretném, hogy ez valamiféle kényszer legyen vagy valami! :)
      Ahw, jaj, te jó ég! Most én vagyok az, aki nem talál szavakat, de biztosítalak felőle, hogy ez abszolút pozitív érzés. Meg egyszerűen a boldogságtól mindjárt elsírom magamat. Ez annyira hihetetlen, te jó ég... Ha egy normális, nem-blogger Olvasó lennél persze akkor is nagyon sokat jelentene a véleményed, az, hogy mit gondolsz, de így... Így ez a duplája, mert felnézek Rád, és csodállak. Ezért megdöbbentő, hogy ezeket pont Te gondolod így, mert pontosan emlékszem, hogy amikor először olvastam tőled, akkor azt gondoltam, hogy az olyan tehetséges és elképesztő bloggerek, mint amilyen Te is vagy, soha a jó büdös életben nem olvasnák a blogomat. Szóval ez így... Huh, tényleg mindent köszönök neked, egyszerűen már csak az is mosolygásra késztet, hogy látom a nevedet a rész alatt, köszönöm! <333333

      Millió sok-sok puszi & ölelés, Azy

      Törlés