Írói utószó

Drága Olvasóim!

Meg is érkeztem az írói utószóval, ami a legutolsó bejegyzés lesz ezen a blogon. Nézzétek el nekem, ha néha értelmetlen vagy kusza, nehéz volt lezárni ezt az egészet. :)



Kezdeném azzal, amit a legfontosabbnak tartok. Egy irdatlan nagy köszönöm mindenkinek! Nem viccből írtam, hogy Ti vagytok a legjobb Olvasók, halálosan komolyan gondoltam. Mindegyikőtöket igyekszem megbecsülni, csak nem tudom, mennyire érzitek, hogy ez sikerülne. Szóval ha nem érezhető mindig a válaszaimon, ha a késéssel nem ezt mutatom, akkor sajnálom, én próbálkozom. Ti voltatok azok, akik miatt újra kezdtem ezt az egész blogot. Egyszer már félbehagytam, és bevallom, hogy útközben is sokszor megfordult a fejemben. Általában ilyenkor újra megnéztem, hogy mennyi szépet írtatok nekem, és tudtam, hogy nem tehetem meg veletek. Köszönettel tartozom, amiért akkor sem pároltatok el mellőlem, amikor szünet volt, sem akkor, amikor késtem. Szóval ez az egész azt hiszem nélkületek nem sikerült volna!
Külön köszönet Diananak és Bella Everdeen-nek a két gyönyörű fejlécért,
Diana Brunwin-nak a fülszüvegért,
szerecsendionak a trailért!








Ez a történet több szempontból is más volt, mint az első kettő. Inkább Belen érzelmeire mentem rá, mint a cselekményekre. Éppen ezért itt volt a legtöbb problémám. Túlságosan is sikerült belevinnem magamat, és ez olyan érzelmi akadályokat hozott magával, amire az elején még nem gondoltam. Mindenképpen szerettem volna végig csinálni, de néha személyesebbre sikerült, mint szándékoztam. Emellett el akartam kerülni, hogy túl depressziós és negatív legyen, miközben evidens volt, hogy a szereplő nem lehetett boldog és vidám az adott helyzetben. 

A bulimiát benne eléggé szabadon kezeltem, és csak egy részét mutattam meg belőle, miközben az egész sokkal összetettebb. Belen betegsége ennyi idáig ugyan eltarthat, viszont az, hogy senki nem veszi észre, eléggé valószínűtlen, tekintve azt is, hogy ez milyen következményekkel jár egyébként. A haja kihullott volna, a nyelőcsöve tönkre ment volna a sok hányástól, és a fogai sem úszták volna meg. Nem tudott volna másra gondolni, csak a kilókra és az evésre. Kevesebb önbizalom, több szorongás.
Egyszóval tényleg bonyolultabb, mint ahogyan a történetben. És most itt szeretném is hozzá tenni, hogy nagyon remélem, hogy az, hogy ennyien felismertétek magatokat benne, nem azt jelenti, hogy ugyanolyan rossz helyzetben vagytok. Szeretném remélni, hogy néhány kisebb önbizalomhiányon kívül minden rendben, mert mindannyian úgy vagytok csodálatosak, ahogyan vagytok, remélem ezt tudjátok!

(Egyébként ha valamelyikőtöknek véletlen kedve támadna mesélni a gondjairól, nyugodtan írjon. Tudom, ez egy kicsit hülyén hangzik, mert nem vagyok én senki, hogy pont engem tiszteljetek meg a bizalmatokkal. De ha mégis... én szívesen meghallgatok mindenkit, mégha talán nem mindig van sok időm!:) )


Statisztika
- 224 rendszeres olvasó
- 1136 komment
- több, mint 110 000 oldalmegtekintés
- 54 díj
- 3 interjú
- prológus + 30 fejezet + epilógus


Tulajdonképpen nem tudom mit mondhatnék meg. Ez a blog rengeteget jelentett nekem, el sem hiszem, hogy már vége van, és lezártam. Természetesen ezt sem zárom be, azt hiszem néha én is vissza fogok még nézni. Aki szeretne elérni az vagy az email címen keresztül (azybloggerina@gmail.com) vagy itt el tud érni: ERROR [Liam Payne fanfiction]

Mindent köszönök,
Ti vagytok a legjobb Olvasók,
Imádlak mindannyiótokat!

Millió puszi, Azy

A BLOG BEFEJEZVE

9 megjegyzés:

  1. De sajnálom, hogy vége! Annyira a szívemhez nőtt ez a történet, hogy nagyon hiányozni fog, már ezekben a hetekben is. Viszont tudom, hogy egyszer minden történetnek vége, és jön egy új kezdete. Nagyon várom az ERROR kezdését, és remélem, ugyanolyan kíválóra fog sikerülni, mint ahogy ez is. Nagyon szeretem a blodgjaidat, és azt kívánom, hogy legyen még ennél is több olvasód, hogy boldog legyél ezáltal. Azt nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy hozzám is bármikor fordulhatsz ha bármi gondod lenne, akkor is, ha tudom, hogy nem én leszek az első ember aki eszedbe jut. Milyen nyálas lett, na mindegy, nagyon gratulálok, és várom az blogod kezdését!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kata!

      Hidd el, én is borzalmasan sajnálom, amiért vége kellett, hogy legyen, és le kell zárnom az ő történetüket, mert nekem is a szívemhez nőttek. Borzalmasan furcsa, még mindig egy kicsit lezáratlan érzem az egészet, de hát...:')
      Rengeteget jelent, amiért tényleg végig mellettem álltál, és támogattál, csodálatos vagy! Remélem az új blogommal is fogok tudni okozni boldog pillanatokat neked, rengeteget jelent. És köszönöm, jó érzés tudni, hogy itt vagy, ha bármi baj lenne! <333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága Azy!

    Sajnálom, hogy mindig csak egy kevés sort hagyok neked. Kicsit nehéz nekem kifejeznem az érzést, amit az írásod okoz, főleg, hogy harmadszorra írom le, mivel valamiért nem hajlandó elküldeni. xd Szóval attól még, hogy nem írok sokat, az nem jelenti azt, hogy nem jelentenek sokat nekem a történeteid, hanem csak azt,hogy az a sok csodálatos érzés, amit ébresztesz bennem, bent is marad.

    Köszönöm, Grern

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Green!

      Édes vagy, de nekem is ez már rengeteget jelent, úgyhogy köszönettel tartozom! És azt tudni, hogy ha nem is írsz, de azért szeretsz olvasni, már borzalmasan jó. El sem tudod képzelni, mennyire sokat jelent most ez a kommented, köszönöm drága! <3333

      Én köszönöm & sok puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága, csodálatos, szuper tehetséges Azy!

    Habár már régen olvastam a történet utolsó részét, hétvégente azon találom magam, hogy várom az új rész érkezését, aztán eszembe jut, hogy történet befejeződött. Nagyon megszerettem, és hiába kástál vele néha, ha akartam volna sem tudtam volna azt megtenni, hogy többé nem olvasom, mert a rabja lettem.
    Csodálatosan irsz. Bátran kijelenthetem, hogy a kedvenc bloggerinám vagy! Bármit szevesen olvasok tőled.
    Nekem inkább Belen önbizalomhiányával sikerült önmagamat megtalálni, és ezért is nagyon a szivemhez nőtt a karaktere. Sokszor együtt sirtam vele. Azt hiszem az egyik ok, amiért nagyon megszerettem a történetet az, hogy rengetegszer megikatott, és ezzel megkönnyebültem. Remek kikapcsolódást jelentett a szürke hétköznapok után.
    Már rettenetesen várom a Liam-történetet. Hiányzik ha nem olvashatom a történeteid. :)
    Sok sikert kivánok az új történethez, és ne aggódj ha néha késel, megéri várni.

    Ölel és puszil, hű olvasod, Jule B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Jaj, eszméletlen aranyos lehetsz, hogy még így valamennyire nem szoktad meg, hogy nincs rész. Velem is ugyanez volt, plusz az az üresség, amit egy történet befejezése általában okozni szokott.
      És most sírok, komolyan... A kedvenced? Olyan hihetetlen, hogy tényleg így gondolod, én sose számítottam rá, hogy egyszer majd ilyen szépeket fognak nekem írni. És a többi... Annyira boldog vagyok, hogy sikerült ezeket elérnem nálad, te jó ég... Tényleg nagyon szépen köszönöm, csodálatos vagy! <3333333

      Milliónyi puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  4. Kedves Azy!
    Nehezen tudom összeszedni a gondolataimat hirtelen. Még tegnap találtam rá az "Angyal az éjben" blogodra, és rettentően megtetszett. Eredetileg úgy gondoltam, csak beleolvasok, de magába szippantott a sztori. Mondogattam magamban, hogy "jó, ez az utolsó, és abbahagyom", de nem tudtam rákattintani arra a piros x-re. Aztán megörültem, mikor megláttam, vannak neked más munkáid is. Ez volt a következő, amit elolvastam. Nem tudom, hogy vannak-e ilyen terveid, de egyszerűen egy csiszolatlan gyémánt vagy, és nem csak írás terén. Képes vagy megfogni valamivel az embereket, és az írásaidból látszik, hogy ismered is őket, tökéletesen kihasználod ezt az adottságod. Nálad nincsenek jó és rossz karakterek, hanem különböző érző, és valódi szereplőket vonultatsz fel, mindegyik él a soraidban.
    És az is elképesztő, hogy ezeknek az embereknek hogyan kezeled a problémáit. Belen bulimiája, és Norina rossz anyagi helyzete is olyan valóságos/hihető volt (mégha nem is ezekre koncentráltál a történeteidben), mintha te is érintett lennél ezekben a dolgokban. Én is írok, ezért tudom, hogy az embereknek belülről jön az a bizonyos ihlet. Az ember azt írja le, ami neki megtetszik, elgondolkodtatja, és ami a legfontosabb: közel érzi magához. És ez nagyon látszik. Belen bulimiája megint egész valóságosan lett ábrázolva, talán tényleg csak enyhítetted egy kicsit a dolgot. (Tudom, mert sajnos volt szerencsém közelről megismerkedni az evészavarokkal.)
    Szóval most nem tudom, hol fejezzem be. Tetszett, na. Sok sikert kívánok neked, igazán megérdemelnéd.
    xxxx Lenke

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lenke!

      Juj, az Angyal az éjben c. blogomat is olvastad? Haha, és nem tudtad abbahagyni? Ezt olyan hihetetlen olvasni, köszönöm szépen, amiért utána is bizalmat szavaztál nekem, és belefogtál ebbe. :')
      És most jön az a rész, hogy szó szerint mindjárt elsírom magamat, el sem hiszem, hogy ilyen szépeket mondasz nekem. Igazából nincsenek írás terén komolyabb terveim, ez egyfajta hobbi és menekülés számomra. De rengeteget jelent, amiért "csiszolatlan gyémántnak" gondolsz, te jó ég, még leírni is csodálatos érzés!
      A problémáik megjelenítése tényleg eléggé belülről jött számomra is, bár Norinánál inkább a gondolatokat, a küzdelmeket saját magával, na azokat vittem bele. Nagyon sajnálom, amiért evészavarokkal küzdöttél, de őszintén bízom benne, hogy most már egészséges vagy, és semmiféle ilyen problémáid nincsenek! Ha pedig mégse, és szeretnél beszélgetni vagy hasonló, akkor írj nyugodtan bármikor! <33333333
      Köszönök szépen mindent, szerintem nem is sejted, hogy ez a komment most mennyire bearanyozta a napomat. Hálás vagyok mindenért, csodálatos vagy! <3333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés