19. fejezet - Megmagyarázhatatlan félelem

Drága Olvasóim!

A blog külsője eléggé megváltozott, amint észrevehettétek. Ennek az az oka, hogy úgy éreztem, kicsit kezdenek kicsúszni a dolgok a kezemből, és ezzel valamennyire sikerült kompenzálni az érzést. Az előző tudom, hogy sokkal szebb volt, de most erre van szükségem. 
Illetve nagyon-nagyon köszönöm, hogy mindennek ellenére még mindig mellettem álltok, és támogattok, remélem tudjátok, hogy iszonyatosan sokat jelent ez számomra! Imádlak Titeket! 

Rengeteg puszi, Azy

Harry sokkal, de sokkal erősebb, mint amilyennek az elején hittem. Az nem kérdés, hogy mindenkit érdekel mi is történt, folyamatosan arról faggatnak, hogyan szereztem azt a sérülést, és Harry miért volt olyan ideges, amikor elment a házamtól akkor este. Már engem már bosszant a nyilvánvaló színjáték, amit játszanak. Próbálnak valamit kicsikarni belőle, hátha egy jó kis címlap sztorit kreálhatnak belőle. 
Ennek ellenére Harry végig tartja magát, végig mosolyog, türelmesen és nyugodtan magyarázza el, hogy semmi probléma nincsen közöttünk, illetve, ahogyan én is említettem Twitteren, pusztán egy baleset történt. Természetesen ezután a közös dalunkról is percekig szó van, az egyik fontos dologról, ami miatt ez az egész kapcsolat összejött. Persze egy egyszerű szám miatt nem kellene ekkora felhajtás, de egyébként is jó reklámfogás, ha két híresség egy párt alkot. Erre repülnek az emberek. 
- Leszakad a lábam - fájlalom a bokámat, amikor beülök Harry mellé a kocsiba, és elhajtunk az eseményről. Még így is hallom a kintről beszűrődő zajokat, pedig az esemény úgymond menekülő útvonalán távozunk, amit pont ebből a célból minden rajongótól mentesítettek. 
- Olyan gyorsan vezetek, ahogyan csak tudok, de azért nem akarok százzal hajtani - rántja meg a vállát, miközben kissé aggódva pillant felém. - Egyébként jól vagy? Sápadtnak tűnsz.
- Minden rendben - erőltetek magamra egy mosolyt, próbálok tényleg normálisan kinézni. Ami egy kicsit nehéz, tekintve, hogy egész este nem ettem egy falatot sem, és már szédülök. Folyamatosan próbálom elterelni a figyelmemet róla, de már lehetetlen. Haza akarok menni, és egyedül lenni.
- Egész biztos vagy benne? - vonja össze furcsállva a szemöldökét.
- Persze - bólintok egy aprót. - Csak kicsit lefáradtam.
- Hát azt meg tudom érteni - fújja ki a levegőt, miközben fél kezével kissé beletúr a hajába. - Volt már jobb estém is...
Még magyaráz arról, mennyire ki tudja készíteni, hogy ennyire nem hagyják békén a riporterek és a paparazzik, illetve mintha még azt is mondaná, hogy legalább a film jó volt, és a mit tudom én melyik jelenet mennyire odavágott. Édesen magyaráz, és esküszöm próbálom felfogni a szavak jelentését, azonban tényleg mintha teljesen máshol lennék fejben.
Már csak arra eszmélek fel, hogy leparkol a házam előtt. Jólesően sóhajtok fel, óvatosan könnyebbülök meg, anélkül, hogy feltűnő legyen. Nem kell, hogy még inkább rám figyeljen.
- Ha nem haragszol most nem szállok ki - pillant felém, mire csak megértően mosolygok.
- Jó éjt, Hazza - hajolok közelebb, hogy puszit nyomjak az arcára.
- A te szádból még ez a név is jobban hangzik - vigyorodik el, majd mielőtt elhajolhatnék, kezét a tarkómra csúsztatja, és megcsókol. Ajka finoman játszik az enyémmel, viszont érzem, ahogyan benne van a búcsúzkodás leheletnyi árnyalata is. Ragaszkodó és fájdalmas.
Összezavarodok. Olyan, mintha már most el akarna köszönni, pedig csak holnap indulnak a turnéra. Holnap még találkozhatunk előtte.
- Holnap este mentek, nem? - suttogom halkan, amikor eltávolodok. Szinte könyörögve pislogok rá, valami nem stimmel.
Harry lesüti a szemét, lecsúsztatja rólam a kezét, összekulcsolja az ujjainkat. Nem néz felém, ami ebben a helyzetben szörnyű jel. Megköszörüli a torkát, mintha fel készülne arra, amit mondani fog, de én tudom, hogy ez csak egy ócska időhúzás.
- Harry - szorítok rá akaratlanul a kezére, még az este sötétjében is látom, ahogyan a szeme fáradtan csillan meg. - Miért nem válaszolsz?
- Változtak a tervek, még most hajnalban megyünk - nyögi ki végre, hangja rekedt.
A szó torkomon akad, nem tudok mit mondani. Hallom, ahogyan a légzésem kicsit felgyorsul. Meredten pillantok egy irányba, úgy tűnik, mintha az örökkévalóságig tartana, ameddig nem teszek semmit.
Aztán, szép lassan visszatér belém az élet, kiszakítom magamat Harry kézfogásából. Idegesen rázva a fejemet kiövezem magamat, és kipattanok az autóból. Hangosan csapom be magam mögött, sietős léptekkel kerülöm meg. El akarom kerülni a konfliktust, de amikor ő is kiszáll, tudom, hogy késő.
- Belen, kérlek - szól utánam, de nem érdekel. Megállok, és hitetetlenül nézek rá.
A kocsi fényszórója pontosan mellettem világít el, de így is elvakít a túlzott fény. Harry-t először csak körvonalasan látom, de aztán a szemem megszokja a sötétséget, és ki tudom venni az arca minden egyes vonalát.
- Mikor akartad elmondani? - kérdezem halkan. A könnyek már végig szántották az arcomat, érzem, ahogyan minden egyes tagom remeg. - Amikor holnap kereslek? Vagy küldtél volna egy smst, hogy megérkeztél? Ez nem fair! - ordítok rá, azonban mindketten tudjuk, hogy nem rá vagyok mérges.
Hiába tudtam eddig, hogy el fog menni, magamba fojtottam. Elhessegettem a gondolatot, eltereltem a figyelmemet, mintha még lenne időm. De már nincs. Pár óra múlva felszáll a gépe. És szembe kell néznem azzal, hogy már most hiányzik.
- Nem tudtam, hogyan csináljam - jön közelebb, a karom után nyúl, de távolabb lépek, elfordítom az arcomat.
- Hagyj békén - sírom, a hangom a végén megremeg.
- Nem foglak - próbálkozik újra finoman, és bármennyire is ideges vagyok, és bármennyire is tiltakozom látszólagosan, nem érdekli. Határozottan ragad mag, közel húz magához. Egy ideig még állok az ölelésében, akár egy szobor, de nem bírom sokáig. Átkarolom a derekát, arcomat a pólójába fúrom. Mélyen beszívom az illatát.
- Nem akarom, hogy elmenj - motyogom tovább, olyan görcsösen szorítom a pólóját, hogy az ujjaim már biztosan belefehéredtek.
- Én meg nem akarlak itt hagyni - simítja meg gyengéden a hajamat, utána puszit ad a homlokomra. - De nem háborúba megyek, oké? - nevet fel halkan. - Ez csak egy turné. Hamarabb vége lesz, minthogy kettőt pislognál - bizonygatja, de mintha csak saját magát akarná meggyőzni.
- Ki szeretnélek kísérni a reptérre - távolodok el tőle, szipogva törlöm le a könnyeim.
Mosolyogva tűr egy tincset a fülem mögé. Nem mond semmit, csak bámul rám. Mintha az arcom mindegy egyes részletét szeretné elraktározni az emlékezetébe.
- Túl korán indulunk, nem éri meg - magyarázza halkan.
Ezek szerint tényleg most akar elbúcsúzni. Itt és most.
- De... - ellenkezek, tekintetem rémültté válik. - Kérlek, Harry, még nem bírok... - Képtelen vagyok a mondatot is folytatni, csak kelletlenül veszem tudomásul, hogy egy utolsó csókot ad a számra. - Harry...
- Majd hívlak, ígérem - suttogja meggyötörten, homlokát az enyémnek támasztja. Lehunyja a szemét, ajkára ráharapva akadályozza meg saját magát abban, hogy még valamit mondjon.
- Mi van? - hebegek, teljesen váratlanul ér a viselkedése. - Nem értem, miért...?
Mielőtt bármit is tehetnék, végleg elhatározza magát, és elmegy. Nem válaszol a kérdésemre, úgy tesz, mintha csak holnap reggel találkoznánk, és minden rendben lenne. Hátat fordít, beül a kocsiba. Látom, ahogyan erősen szorítja a kormányt. Végül még utoljára a szemembe néz. Nem kell mondania semmit. Úgyse használna. Mert pontosan tudom, hogy mi történt most igazából. Érzem.
Nem fog felhívni.

A vécé fölött görnyedek, csuklómmal ügyetlenül törlöm meg a szám szélét. Szememet lesütöm, a hideg csempének döntöm. Ziháltan kapkodom a levegőt. Ki-be. Érzem, ahogyan egész testemben remegek. Nincs erőm felállni, fejem gyengén hanyatlik oldalra. Résnyire nyitom a szemem, próbálok látni a könnyeimen keresztül. Homályos az egész mosdó, csak fehér és zöld foltokat látok. Nagyokat pislogok, megtörlöm az egész arcomat.
Az ismerős érzések újra elkezdenek felemészteni. Nem is akarok küzdeni ellenük. Az egyetlen, amit teszek az az, hogy hagyom, hogy a könnyeim végig szántsák az arcomat, és a földön landoljanak.
Mondhatni gyűlölöm magamat, amiért nem állok le. Amiért ezt teszem. De nem tudok tenni ellene. Hiába próbálom, hiába bizonygatom, lehetetlen elfogadnom magamat olyannak, amilyen vagyok. Kövérnek. Belenézek a tükörbe, és szinte hányingerem támad a látványtól.
Inkább ismét elfojtom a kegyetlen gondolatokat. Nehezen feltápászkodom a földről, a mosdókagylóhoz lépkedek. Megtámaszkodom rajta, karom erőtlenül remeg. Mélyeket sóhajtok, meredten bámulom a tükröt. Farkasszemet nézek magammal. És úgy érzem, nem ismerem azt, aki vissza tekint rám. Idegen.
Hirtelen történik, szinte észre se veszem, hogy elönt a düh, a szégyen és a lelkiismeret furdalás. A kezem reflexszerűen nyúl a kemény kerámiából készült váza után. A benne lévő növény a padlóra zuhan, a sötét humusz befeketíti a csempét.
Nem foglalkozom vele, fátyolos íriszeim már rég a nagyobb pusztítást mérik fel. A tükör ezer meg ezer apró darabra tört, darabjai szanaszét hulltak.
Pár percig néma csönd van, és nem mozdulok. Úgy érzem, elveszítettem a józan eszemet. Azonban amikor fel akarok nézni, de semmit se látok a pusztításomon kívül, muszáj elmosolyodnom. Egy őrült pillanatig, megnyugszom. Végre nem látom a tükörképem.
Amint a mosolyom lefagy az arcomról, a karomra téved a tekintetem. Beletenyereltem egy üvegszilánkba.
- A rohadt... - szitkozódom halkan, óvatosan lépkedve megyek inkább ki a fürdőből. Majd később összetakarítok. Nem mellesleg be kell szerezni egy új növényt is.
Felmegyek az emeletre, ahol van még tiszta fürdő, amit használhatok. A hálószobámhoz tartozót választom. Hosszú ideig csak folyatom a vizet a sebre, ezzel valamennyire elállítva a vérzést. Mikor ezzel készen vagyok, beállok a kádba. Élvezem, ahogyan a forró cseppek szinte égetik a bőrömet. Amikor viszont már a hőségtől kezdtek szédülni, inkább hidegebbre állítom. Sietősen langyos vízzel is lezuhanyozom, utána kiszállok, magamra csavarok egy jó vastag és meleg lila fürdőköpenyt. Megkötöm a derekamnál.
Kötszert kezdek keresni a a csap alatt lévő tükrös szekrényben, hiszen amint nem mossa a víz, a vörös vér újra beteríti a tenyeremet. Amint megtalálom halvány mosoly tűnik fel rajtam. Eléggé ügyetlenül, de sikerül bekötöznöm és elszorítanom a területet. Remélhetőleg így már rendben lesz.
Visszamegyek a szobámba, hatalmas sóhajjal rogyok le az ágyra. Arcomat a kezeimbe temetem, nem érdekel, hogy ezzel egy időben a kín eltorzítja az arcomat. Még csak most "láttam el" a vágást, természetes, hogy izzó fájdalommal jár.
Fogalmam sincs, mennyi ideig ülök ott, a gondolataimmal temetkezve. Úgy érzem, mintha millió hang veszekedne a fejemben. Egymással háborúznak, hangosan üvöltöznek. A halántékom lüktet, és a szúró gyötrelem nem akar szűnni.
Akaratlanul is az órára nézek. Hamarosan hajlani egy. A mutató kattogása megtöri a nyugtalan csendet, olyan, mintha csak visszaszámolna. Tíz. Kilenc. Nyolc. Hét. Hat. Öt. Négy. Három. Kettő. Egy.
Felpattanok az ágyról, képtelen vagyok tovább türtőztetni magamat. A ruhás szekrényemhez rohanok, idegesen túrom fel. A tetejére rakva megtalálom Harry pulcsiját, amit még nem rég hoztam el tőle, amikor azt viseltem. Gyorsan belebújok, majd egy világos kék csőfarmert is magamra kapok. A hajamat kócos kontyba fogom a fejem tetején.
Kapkodva körülnézek a szobámba, hátha kellhet még valami. A mobilomat és a kulcsaimat szinte elmarom az íróasztalom üveg borításáról. Zsebre vágom őket, aztán megindulok az ajtó felé. Már a kilincsen van a kezem, amikor rájövök, hogy valamit elfelejtettem. A fehérre festett ágykerethez sétálok, a végére akasztott sálat egyszerűen kötözöm le. Átteszem a csuklómra.
A következő percek szinte elrepülnek. Kirohanok a lakásból, a garázsban bepattanok az autómba. Talán egy parányit túl idegesen kitolatok. Utána bezárok, ellenőrzöm, hogy minden rendbe legyen a riasztó rendszerrel is.
Úgy sietek, mintha legalábbis az életem múlna rajta. Tövig nyomom a gázpedált, nem érdekelne az sem, ha most megbüntetnek. Hiszen nem sokan vannak az úton még. A pirosoknál azonban meg kell állnom, ami az őrületbe kerget. Feszülten dobolok a kormányon, szinte imádkozom, hogy végre váltson. Amikor megteszi, újra a lehető leggyorsabban megyek.
Nem mondott semmit. Lövésem sincs, mikor is szállhat fel pontosan a gép. Valószínűleg ez volt a célja. Hogy ne tudjak utána menni, ne tudjak beszélni vele arról, mit is akar tenni. Hiszen pontosan láttam a szemében! Nem hagyhatom.
Hálát adok a pillanatnak, amikor végre kiszállhatok az autóból, és tehetek is valamit azért, hogy ne így menjen el. Futásnak eredek, soha életemben nem rohantam ennyire.
Az egész egy nagy zűrzavar. Azt sem tudjam, hol keressem. Hiszen a reptér hatalmas, bárhol lehet. Fel-alá futkorászok az induló gépek között, a monitorról sikerül kikeresnem, hogy a New York-ba tartó merre kapott helyet. Szerencsére most nem kell kerülgetni az embereket, kevesen indulnak hajnalban útnak. Így is van, aki felismer, és gyanúsan nézeget, viszont a nem éppen alkalmas kinézetem és kétségbeesett tekintetem azt hiszem elég egyértelmű arra, hogy most magánemberként vagyok itt.
Néhány rajongó pár műanyag széken ül, kezükben fényképező gépeket szorongatnak, egymással beszélgetnek. Még várnak. Ezek szerint nem járok rossz helyen, és rossz időben. Van esélyem.
A fejembe húzom a kapucnit, nem szeretném, ha felismernének. Leülök a rajongók közelébe, de mögéjük, így nem valószínű, hogy bárki is felismer. Tippem sincs mennyit kell majd itt rostokolnom, azonban egyben biztos vagyok. Harry nem fog lerázni. Nem fog úgy elmenni, hogy megmagyarázhatatlanul szenved valami miatt.
Legalább négy és negyed óra eltelik. Az álmosságtól már szinte mindenből kettőt látok, a kezem még mindig lüktet, és ha nem tudnám biztosra, hogy még nem mentek el, biztosan feladtam volna.
Aztán azonban végre megjelennek mind az öten és a testőrjeik. Niall Horan, Zayn Malik, Louis Tomlinson, Liam Payne és... Ő. Egy inget, egyszerű pólót vagy pulcsit viselnek, a legtöbbjüknek azonban még a kabátja is ott lóg a kezén. Egyetlen táskát cipelnek magukkal, abba vannak a legfontosabb cuccaik. A rengeteg bőröndöt majd valószínűleg utánuk küldik.
- Belen - vesz észre, összeráncolt szemöldökkel méreget. Látom rajta, hogy szeretne feltenni egy csomó kérdést, de a rajongók és a fotósok, akik idővel sokkal, de sokkal többen lettek, megrohamozzák őt és a fiúkat, így egyelőre semmi esély.
Türelmesen és kedvesen készítenek mindenkivel képet, illetve szignózzák az összes fejéjük nyújtott papírt, újságot, posztert, könyvet vagy akár lemezt is. Ölelést osztogatnak, puszit adnak, ha kell. És még a testőr is csak néha nyúl közéjük, amikor egyszerre tízen akarnak közelebb kerülni hozzá.
Kissé féltékenyen szemlélem a folyamatokat, ahogyan mindenki kap belőle egy kis részt, egyedül én nem. Zsebre vágott kézzel topogok idegesen a cipőmmel, miközben súlyomat egyik lábamról a másikra helyezem. Mégsem vágok közbe, addig ácsorgok, ameddig kell. Ha utána tudok vele beszélni, megéri.
- Hiszen mondtam, hogy nem éri meg - ér végre elém, maga mögött hagyva a fanokat, illetve a fiúkat, akik addig telefonálnak egy utolsót, isznak egy kávét vagy ami Louist illeti, elköszön a barátnőjétől.
- Ő is kijött - bökök a szőke lány felé, aki szorosan öleli a banda legidősebb tagját.
- Ahj Els - sóhajtja gyengéden, kezén ragad, és távolabb húz a székektől, egészen az ablakig sétál. Előtte lelassít, majd oldalasan neki dönti a fejét. Az ujjainkkal szórakozik, miközben a kifutópályát mustrálja, ahol feltehetőleg már a magángépük áll. A nap már elkezdett feljönni, gyenge sugara megvilágítja az arcát, ami jelenleg kiismerhetetlen grimaszba torzul.
- Nem bírtam ki, hogy csak így elutazz - vallom be halkan, keresem a tekintetét. - Valami nincs rendben, látom.
- Csak az... - kezd bele, de nem fejezi be. Ellöki magát, szemét egy pillanatra lesüti, utána végre rám néz. Zöld szemei most csüggedten kapaszkodnak az enyémbe. - Nem bírom elviselni a távkapcsolatokat.
- Ezért úgy döntöttél, addig ne is beszéljünk, ameddig vissza nem jössz vagy mi van? - röhögök fel erőltetetten. - Nem háborúba mész, hiszen te mondtad - ragadom meg elkeseredve a pólóját a derekánál, miközben a hangomat is lejjebb viszem. Nem fogok vele összeveszni.
- Majdnem négy hónap a rohadt életbe is már - nyögi, lemondóan fordul el egy kicsit tőlem. - Egy hete vagy az enyém, és máris itt kell hagyjalak, a kurva életbe! - Most ő az, aki dühössé válik. Lehámozza a kezeimet magáról, fel-alá sétál előttem.
- Harry, öt perc- kiált át Niall szinte a terminál másik feléről. Aggódóan mér végig minket, szerintem még ő is levágta, hogy mekkora most a feszültség. Amikor észreveszi, hogy figyelem, biztatóan mosolyog rám. Viszonozom, majd inkább újra Harry felé fordulok.
 - De utána hazajössz - suttogom.
- Most ennem kell - áll meg a járkálásban meg se hallja, amit mondok. - Felhívlak, ha leszállt a gépem. Tényleg.
- Most csak így itt hagysz? - képedek el. - Ezt te sem gondolod komolyan - merednek ki a szemeim még jobban, és mielőtt még elsétálhatna, maga mögött hagyva, elé állok. Hiába akar eltaszítani, hiába akar lerázni, nem fog neki menni. Mert nem engedem el ilyen könnyen.  - Négy hónap, simán kibírjuk - jelentem ki határozottan. - Telefon, skype, és meg is tudlak látogatni - sorolom.
Nem mond semmit, a cipőjét szuggerálja. Nagyon mélyen bízok benne, hogy sikerült valamennyire hatni rá a szavaimmal, de az igazság az, hogy halvány lila gőzöm sincs. Nem tudom mi járhat a fejében. Kiismerhetetlen.
Hirtelen egy elveszett kisfiú jut róla eszembe, és nem bírom megállni, hogy ne boruljak a nyakába. Szorosan húzom magamhoz, az egésszel azt szeretném neki üzenni, hogy menni fog.
- Chicago-ba várlak - suttogja végül a fülembe. Megcirógatja a bőrömet, elenged, puszit nyom a homlokomra.
- Ott találkozunk - mosolyodok el, és nagyon nehéz visszatartani a könnyeimet.
Hiába tudom, hogy most tényleg elmegy, megnyugtat a tudat, hogy hamarosan látni fogom. És most szüksége van arra, hogy én legalább ne sírjak. Fárasztó és idegőrlő lehetne mindezek után még engem is vigasztalni.
- Most olyanok voltunk, mint valami rossz nyálas filmben, te jó ég - röhögi el magát.
- Annyi baj legyen - vigyorgok vissza, szeretném, ha elhinni, hogy beveszem ezt a meséjét.
De pontosan tudom, hogy hamis. Mert valami különös baja van a távolsággal, amiről nem tudok. Mert valami bántja, ami most felemészti, bár próbál úgy tenni, mintha nem.
Harry sokkal, de sokkal erősebb, mint amilyennek az elején hittem. Mert mindenkit képes megtéveszteni maga körül, kis híján még engem is. 

31 megjegyzés:

  1. Egyetlen Azy-m ♥!

    Elérkezett a várva várt pillanat, hogy Macy ismét álmodozzon Belen Harry-éről :3 Imádtam a fejezetet, akármennyire is szívszaggató volt ♥ :) Csak egyetlen egy, aprócska dolog nem nyerte el a tetszésem és ez Els önsanyargatása volt :/ Sajnálom őt, amiért nem tudja elfogadni önmagát :33 Mégis úgy érzem, ez komoly orvosi eset :3 Nem is tudom, most haragudjak-e vagy ne Harold-ra... Beeteti Belen-t azzal, hogy nem bírja a távkapcsolatokat meg ilyenek, de szerintem is van itt más dolog a háttérben :33 Félek, hogy nőügy... Bár akkor nem várná a lányt Chicagoban... Ajh, feladtad a leckét, Styles! :33

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További jó éjt és hétvégét kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetlen Macy-m!

      Hidd el, imádom ezeket a pillanatokat, egyszerűen csodálatos érzés olvasni, hogy áradozol. Igen, tudom, hogy amikor ilyen részek vannak benne, akkor nem túl könnyű elvonatkoztatni tőle, és zavaró is lehet... De igazából úgy érzem, hogy ez bele tartozik ebbe az egészbe, és muszáj ezeket a szenvedős részeket leírnom. Reméltem is, hogy feladja, haha!:D
      Még egyszer iszonyatosan köszönöm, amiért megint írtál, ráadásul először, szinte megsiratsz ezzel az egésszel. Hálás vagyok mindenért! <3333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Wow, hát ez nagyon eseménydús rész volt, imádom :D Kíváncsi vagyok, hogyan fog alakulni a kapcsolatuk, remélem, hogy erősödni fog :D Várom a következő részt! :))
    Puszi Niki :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Én pedig Téged imádlak, rengeteg jelent, amiért így gondolod, köszönöm szépen! :') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!
    Hihetetlenül vártam már az új részt, de azt kell, hogy mondjam, megérte! Eszméletlen lett, mint mindig. És iszonyatosan kíváncsi vagyok, hogy Harry-nek mi baja van a távolsággal. :)
    Tudom, hogy hatalmas kérés, de nem rég kezdtem el egy blogot, és a te véleményed nagyon érdekel. Ha van időd megtennéd, hogy beleolvasol? www.darksecrets-hun.blogspot.hu Persze azt is megértem, ha nincs. :)
    Nagyon várom a folytatást, csak így tovább! <33333
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. UI: nekem tetszik az új design. :)

      Törlés
    2. Drága ~E!

      Igen, tudom, és ígérem, igyekszem mindig olyan hamar hozni, ahogyan csak tudom, és nem csalódást okozni. Eszméletlen jó érzés olvasni, hogy kíváncsi vagy a történet folytatására. Köszönöm, köszönöm! <3
      Az a helyzet, hogy most iszonyatosan kevés időm van, és még azokat sem tudom olvasni, amikre fel vagyok iratkozva... Úgyhogy mostanában bármennyire is szeretnék belenézni, nem tudok. Viszont küldd el mondjuk egy hónap múlva emailbe kérlek (ha még így is szeretnéd), és akkor ígérem beleolvasok! <3
      Nagyon szépen köszönök tényleg mindent, édes vagy!:') <33333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  4. Kedves Azy! Alig vártam már hogy hozd az új részt. Mindennap nézegettem a blogodat.. pedig tudtam hogy egy darabig nem hozod de akkor is reménykedtem egy kicsit hogy hamarabb hozod :D De nem baj mert megérte várni erre a részre. Ez a rész nagyon szép lett és ebből kitudom venni hogy milyen kitartó Belen .Amikor otthonában hányt és amit gondolt magáról nehezen bírtam elolvasni.Kár hogy nem tudja magáról hogy milyen csinos , de remélem majd erről Harry meggyőzi :) És az hogy kiment Harryhez a reptérre :).. nagyon aranyos volt .Igazából azt hittem hogy majd Harry elzavarja vagy majd szakítanak,de örömmel fogadtam hogy ez nem így történt:) De egy részt Harryt sem értem hogy miért volt ilyen.. és ez egy kicsit frusztrációval töltött el. Remélem a későbbiekben kiderül :)Csak így tovább alig várom már a következő részt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!

      Jaj, de édes vagy! Sajnálom, amiért nem tudtam meglepetést okozni Neked, pedig olyan jó lett volna akkor... De iszonyú aranyos vagy, ha azt mondod, megérte várni. Egy élmény olvasni, hogy Belent kitartónak látod, és várod a meggyógyulását. Frusztrációval? Akkor bízom benne, hogy a következő egynehány rész eloszlatja ezt, és majd választ ad a kérdéseidre. Abban pedig már csak reménykedni merek, hogy talán tetszeni is fog, rengeteget jelentene...:')
      Igazán szépen köszönöm, amiért megosztottad velem a gondolataid, boldoggá tettél vele! Hálás vagyok! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Tök jó lett! :) Vagyis a körülményekhez képest... Úgy értem, elég szomorú az egész, de nagyon szépen van megírva! Alig várom a következő részt, kíváncsi vagyok, mi lesz a folytatás! :) Szeretem, hogy mindig van egy érdekes fordulat, csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm szépen, amiért ezt mondod! Örülök, ha tényleg így látod, és bízom benne, hogy a folytatás nem fog csalódást okozni. Értékelem, hogy írtál, édes tőled!:') <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Szia! A blog külsője nekem mindig tetszik mindegy mit mondasz rá. A történet hát nem is tudom mit mondjak rá. A vége már kicsit boldog de akkor írsz hozzá még pár sort és már megint lenne hozzá ezer kérdés. Természetesen ezt a részt is nagyon jól megírtad. Hamar kövit!!<3333
    Pusszy D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Jaj, de cuki vagy! Annyira jó ezt tudni, mert akkor így talán máskor is bátrabban merek változtatni. Köszönöm, és azt is, hogy írtál, ráadásul ilyen jót. Nagyon feldobódtam tőle!:') <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága Azy!

    "- Ő is kijött - bökök a szőke lány felé, aki szorosan öleli a banda legidősebb tagját." Szőke...vagyis...Norina?? *-*
    Jujj annyira megörültem! :D
    Na de, nagyon jó rész volt, csak sajnálom őket, hogy most el kell vállniuk. :/
    De remélem hamar eltelik az az idő. :)
    Nagyon várom a következő részt! ♥
    UI.: Itt is és a másik blogodon is nagyon tetszik a kinézet. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adriennem!

      Oh, te jó ég, nem hittem volna, hogy bárki kiszúrja, igazából nem is szándékoztam beleírni, csak hát.... így alakult, aztán úgy gondoltam, távolról utalok rá.:') És hidd el, én vagyok a legboldogabb, ha örömet tudtam okozni... Sokat jelent, ha tetszik a kinézet, és természetesen az is, hogy ismét megleptél egy kommenttel, komolyan nem tudom mivel érdemeltelek ki! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. "-Chicagoban várlak." Ajj, ez annyira széép :")
    Ismét nagyon jó rész lett ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Aranyos vagy, örülök, ha tetszett. Köszönöm! <33 :)

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Oh, már vagy tizenöt perce elolvastam, de még mindig azon töröm a fejem, hogy mi lehet ez a nagy titkolózás Harry részéről! Nagyon idegörl, remélem mielőtt belepusztilnék jöb a kövi rész. Nagyon várom, remélem abban tisztázódnak kicsit a dolgok. Azt viszont érzem, hogy nem fognak sem beszélni, sem látni egymást a turné alatt. :( Azért remélem nincs semmi komoly gond! Nagyon jó rész lett, gratulálok, hihietetlen!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kata!

      Majd valamikor ez is ki fog derülni, egy kicsit még várni kell rá, ha nem bánod. És higgy nekem, ha tudnám, hoznám hamarabb is, de sajnos nagyon kevés időm van, tényleg sajnálom!:(
      Eszméletlenül köszönöm, hogy ismét itt vagy, nem is tudom hogyan fogom tudni ezt neked egyszer viszonozni! <3333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Helló Drágám!
    Huh, bocsánat, amiért nem kommenteltem hamarabb, mostanában teljesen megbolondult az időérzékem - azt se tudom, milyen nap van, vagy, hogy mikor tetted már ki a részt, az viszont biztos, hogy jó rég volt. Mindegy.
    Egyszerűen... Szavakkal nem tudom kifejezni, hogy mennyire nagyon elképesztően tetszik ez az egész, ez a Harry, és mindaz, ahogy ez rajtad keresztül elém tárul. Gyönyörű, mind a fogalmazásod, mind a tartalom, és aw, fájt a szívem Hazzáért azért rendesen. Nem tudom, hogy mi is ez a dolog a távolsággal, ami annyira megrémíti, és nagyon remélem, hogy mihamarabb rájövök, mert érdekel. :D
    Kíváncsi vagyok, mi lesz, mikor újra találkoznak, és remélem, hogy Chicago minél hamarabb eljön, már-már aggódom, hogy mi lesz addig Belennel.
    Imádom, imádlak,
    J. <33

    Ui.: Észrevettem ám a szőke lányt, aki reményeim szerint Norina, és ez annyira elképesztő, mert ugye az Angyal az éjben-be Deont szőtted bele, ebbe pedig Ninát, és Istenem, konkrét kis világot teremtettél már köréjük. :D
    Ui2.: Tetszik a design. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia édes, drága J.-m!

      Jaj, nem kell bocsánatot kérned emiatt. Így is rengetegszer mellettem állsz, és támogatsz, és természetes, hogy van más dolgod is, vagy pihensz.. Hiszen ezért van a nyár! Egyébként remélem jól telik! <3
      Ahw, te jó ég, most tényleg elakadt a szavam, azt sem tudom mit mondjak, egyszerűen... áá, nem hiszem el, hogy komolyan így gondolod, ezt tényleg csodálatos, köszönöm, köszönöm, és még ezerszer köszönöm. És iszonyatosan bízom benne, hogy a folytatás azért tetszeni fog. Azt pedig, hogy érdekel a folytatás... annyira sokat jelent, mindjárt sírok komolyan. Mindenért hálás vagyok, remélem ezt tudod! Én is imádlak! <333333

      Rengeteg puszi, Azy

      UI: Haha, pedig esküszöm nem akartam, csak úgy eszembe jutott, aztán miért ne? De örülök, ha nem tartod erőltetettnek...:') Igen, ha már barátnőket írok bele, akkor az igaziak helyett inkább őket. :)

      UI 2. : Szerintem, ha nagyon ronda lenne - mi a garancia arra, hogy nem az? - akkor is ezt mondanád, mert annyira udvarias vagy, de köszönöm! <3333

      Törlés
  11. Drága, tündéri cukorborsó!
    Amikor belekezdtem a fejezet olvasásában, azt hittem végighallgatjuk majd, ahogy a riporterek kérdezgetik a friss párocskát, de boldogan és mosolyogva vettem észre, hogy mégsem erről lesz szó. Talán fura, hogy pont ezt a két jelzőt használtam, amikor a búcsújukban nem volt semmi vidámság. Viszont nekem ezért tetszett. Mert olyan élethű volt. Én komolyan ilyennek képzeltem Harryt, olyannak, aki sosem mutatná ki, mennyire mélyen érinti, hogy máris el kell mennie. Belen kirohanása pedig... már vártam a tükröt, a cserépre nem is gondoltam, egyből a tükör jutott az eszembe. Ha babonás lennék, most kijelenteném, hogy ezzel hét év balszerencsét hozott magára, ami a kapcsolatára nézve is veszélyes lehet, de nem vagyok az. Jaj, össze-vissza beszélek, annyira sietek, mert lassan készülődnöm is kéne. Bocsánat, ha érthetetlenek a mondataim. Egyébként először nem értettem, miért volt Louisnak szőke barátnője, de aztán leesett, hogy Norina szőke és ajj, elolvadtam *-* Deon is feltűnhetett volna :) Kíváncsian várom a folytatást, csak így tovább <333 szeretlek <333
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, pótolhatatlan és egyetlen szerecsendiom!

      Ah, igen, én is úgy terveztem, de aztán semmi kedvem nem volt hozzá, úgyhogy kicsit lerövidítve írtam meg. Akkor örülök neki, hogy Te sem bántad, hogy nem erről kell olvasnod, haha! Jaj, édesem, most megsirattál. Oké, tiszta sor, hogy túl érzelgős vagyok, de számomra az, hogy Őt tényleg ilyennek látod... na, ez az, ami miatt könnyeztem (mondjuk így.) Mert annyira boldoggá tesz, mert annyira örülök, hogy ez tényleg így van. Egyszerűen csak ülök, és el sem hiszem, hogy olyan édes Olvasóm lehet, mint Te! Köszönöm szépen! És azt is, hogy már mióta kitartóan mellettem állsz, támogatsz és türelmes vagy. Hálás lehetek mindenért, egy igazi kincs vagy! <333333333333

      Még milliónál is több puszi, Azy

      UI: Hah, jól esik, hogy kiszúrtad, és sajnálom, akkor máskor talán Deon is feltűnik! ^^

      Törlés
  12. Drága, fantasztikus Azym!

    Nagyon megérte erre a részre várni. Egyszerűen imádtam. Kíváncsi vagyok Harry miért viselkedett így Belen-nel. Remélem nem fog a kapcsolatukra menni, bár akkor is bízom a management-ben, hogy nem fogják szét húzni őket. Nagyon várom a következő részt. El sem tudom képzelni mire számítsak...szomorúságra vagy boldogságra. Bízok benne, hogy az utóbbi lesz. :) Mindegyik történetedbe úgy bele tudom élni magam. Annyira csodállak. Apropó lehet, hogy nem zaklatlak már többet sehol tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy én meg a gyerekes problémáimmal zaklatlak. Kérlek bocsáss meg mindenért, amit ellened elkövettem. Szóval lehet, hogy eltűnök. Na de mindegy a lényeg az, hogy csodás lett a rész mint mindig, epekedve várom a folytatását is. Sok puszit küldök :D :*
    Ui: Bocsi, hogy nem lett annyira hosszú komment. :/


    Chixi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, még fantasztikusabb Chixim!

      Ahj, de kedves tőled, amiért ezt írod, fogalmad sincs mit jelent számomra, köszönöm szépen! Most ahogy így elolvastam a kommentedet, annyira hálás vagyok, de tényleg. Rengeteg hálát érzek feléd, mert fel sem foghatom, hogy mivel érdemeltem azt ki, mi a fenét csináltam azért, hogy most itt legyél, és megoszd velem a gondolataidat, támogass. Nagyon sok erőt ad, amiért tudom, hogy mit gondolsz, és bátorítasz a folytatásra! Köszönöm ezeket, tényleg egy földre szállt angyal vagy! Jaj, édes, ne! Kérlekszépen, hogy ne hagyd abba a "zaklatásomat", mert nálam ez nem minősül annak, sőt. Imádok veled beszélgetni, úgyhogy tényleg könyörgöm, hogy ne! És nem kell miért megbocsájtanom Neked, inkább én kérek elnézést, ha későn reagálok. Ez nem azért van, mert nem szeretnék többet veled beszélni vagy ilyesmi, egyszerűen sajnos így jön ki... Kérlek ne tűnj el!
      Köszönök mindent, imádlak, ne felejtsd el! <333333

      Rengeteg puszi, Azy

      UI: Tökéletes lett a kommented!

      Törlés
  13. Drága Azy!

    Először is, az új kinézet fantasztikus. De ezen már nem lepődöm meg. Te csak is a legjobbat hozod nekünk. Az állam leesett, mikor feljöttem. Èn imádom!♥♥♥
    A rész első felében a szívem üvegvázaként tört össze a mellkesomban... még azt is hallottam, ahogy csörömpöl. Annyira szívbemarkoló volt, hogy egy idő utàn a könnyeimtől nem láttam és nehezen tudtam lekűzdeni a vágyat, hogy mindkettőjükdet jól megszorongassam egy Jule féle nagy öleléssel. :b
    Annak viszont nagyon örülök, hogy Els megkereste Harryt és elbúcsúztak.
    Annyira nagyon jól kiegészítik egymást... Ha valamelyik elszúrja azt nagyon fenéken fogom billenteni XD
    Az viszont nem jó, hogy Els újra "randizott" a WC-kagylóval... Ez elszomorit :(
    Nagyon imádtam! Minden egyes sorát :D
    Ölel és puszil, Jule B♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule B!

      Először is akkor nagyon szépen köszönöm, bár számomra még mindig hihetetlen, hogy így gondolhatod...! Ahw, jaj de édes vagy, te szent ég, köszönöm, köszönöm! Az ilyen mondatok azok, amiket rendszeresen megsiratok vagy megmosolygok.... Most valahogy a kettő között vagyok, mert tényleg örülök neki, amiért ilyesfajta érzelmeket váltott ki belőled a rész. És emiatt sírok is. Ezt tényleg soha nem reméltem, és annyit jelent... Úgy megölelnélek mindenért, amit kaptam Tőled az elmúlt időben, elképzelni se tudod, hogy mennyire sokat segítettél. Szóval tényleg köszönök mindent, én Téged imádlak, elmondani se tudom mennyire! <3333333

      Rengeteg puszi és ölelés, Azy

      Törlés
  14. OMG!!!!!! Úr Isten!!!!
    Imádlk imádla és IMÁDLAK!!!!
    Most olvastam el idáig a blogod nem tudom hogy folytatódik vagy milesz de egyet tódok bele szertem az írásodba....!!! Szolok ridka az olyan blog ami meg fog de ez most hozá tartozik....!!!! Sok pusszi és várom a kövitt....xxx Kinga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Én is imádlak Drága! Iszonyú boldoggá tesz, hogy ilyet olvashatok! Mindig csodálatos érzés, ha örömet tudtam okozni, és köszönöm! :') <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  15. Szerintem a blog így a legtökéletesebb . ;) Imádom ahogy írsz csak így tovább ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Eszméletlenül köszönöm, amiért ezt gondolod! <33

      Puszi, Azy

      Törlés