18. fejezet - Itt vagyok


Drága Olvasóim!

Így az utolsó pillanatban, de meghoztam az új fejezetet. Előre is bocsánatot kell kérnem érte, mert csapnivaló lett. Rengeteget szenvedtem vele, sehogy se akartam megírni, és halogattam is egy csomót, de végül úgy döntöttem, hogy túlesek rajta. Kihagyni semmiféleképpen se szerettem volna, azonban... Nem túl izgalmas, elég vontatott és béna, úgyhogy előre is sajnálom, a következő remélhetőleg könnyebben fog összejönni.
Az előző részhez érkezett rengeteg komment miatt iszonyú hálás vagyok, alaposan megleptetek vele! Minden sorotok hihetetlen jól esett, köszönöm szépen, és ígérem, amint tudok, már válaszolok is rájuk! Imádlak Titeket!

Rengeteg puszi, Azy


Harry ajkai tüzesen falják az enyémet, mintha csak nem tudna betelni velük. Kezét a derekamra simítja, még közelebb húz, bár én már kezdem azt hinni, hogy ez fizikai képtelenség. Finom az illata, izmos a mellkasa, észveszejtő a csókja, szenvedélyes az érintése. Megőrülök. 
Sosem gondoltam volna, hogy ez egyszer meg fog történni. Hogy én és Harry... És most kivételesen nem a média miatt. Kimondhatatlanul csodálatos az egész.
Nem lököm el, visszacsókolom, tenyerem végig simít puha arcbőrén, utána a tarkóján keresztül a hajába túrok. Érzem, ahogy a mosoly közben elmosolyodik. 
Fogalmam sincs meddig állunk ott, de túl hamar ér véget, még egy örökkévalóságig hagynám az egészet, mégis levegő hiányában el kell válnunk. Homlokát az enyémnek támasztja, halkan zihál, ahogyan én is. Mélyen néz a szemembe.
- Sajnálom - suttogja. - De már... nem tudtam megállni.
Bocsánatot kér? Ez most teljesen komoly? Te jó ég, tényleg nem normális!
Lesütöm a szememet, érzem, hogy már teljesen vörös az arcom. Az alsó ajkamat kezdem harapdálni, képtelen vagyok továbbra is nézni, ahogyan bámul, szinte már égetően. Pár pillanatig úgy is maradok, összeszedem magamat, utána van újra bátorságom, hogy találkozzon a tekintetünk. Elveszek a zöld íriszében, akaratlanul is mosolyra húzódik a szám. Megmutatom neki, mennyire nem kell bánnia, hogy megtette.
Lassan csökkentem a kettőnk közötti távolságot, de már tudja mire készülök, elvigyorodik, és beelőz. Kezeivel közrefogja az arcomat, most lágya és gyengéden közeledik.
Azonban mielőtt még ismét megcsókolhatna, a telefonom hangos csörgése megállítja. Megáll a mozdulat közben, várja, hogy fel akarom-e venni. Bocsánatkérően pillantok rá. Más esetben egyáltalán nem venném fel, de száz százalékosan biztos vagyok benne, Jack hív. És a tegnap este okozta botrányom miatt -ami bár nagyon távolinak tűnik, mégis csak nem rég történt - egész biztosan nem jó hírekkel szolgál.
- Ezt fel kell vennem, ne haragudj - mondom halkan.
- Oké - fut át rajta egy halvány mosoly, és elenged.
Kibontakozom a karjai közül, kikerülöm. Előkotrom a telefonomat, majd még mindig a történtek miatt zavartan felveszem.
- Igen? - túrok bele a hajamba, fel-alá járkálok a szobában.
- Elmondanád mi a francot képzeltél?! - érkezik az erélyes hang rögtön, mire összerezzenek.
- Jack, mindent megmagyarázok - szabadkozok kétségbeesetten, nem akarom, hogy leszúrjon. Pedig megérdemlem, ezzel én is tisztában vagyok.
- Még szép! Nem erről volt szó! Hogy lehetsz ennyire felelőtlen és ostoba? - hadarja tovább. Tiltakozni akarok, azonban esélyt se látok rá. - Azt hittem már elég érett vagy, hogy felfogd a dolgok súlyát!
- Sajnálom, oké? - nyögöm ki elkeseredetten.. - Te is tudod, hogy nem szándékosan csináltam, baleset volt - habogok halkan, nem akarok veszekedni vele.
- Akkor lesz a baleset, ha Harry menedzsere nem hajlandó megnyugodni! - üvölt még mindig. - Azonnal gyere be az irodába!
- Megyek - sóhajtom megtörten, majd a vonal megszakad.
Ott állok háttal Harry-nek, kibámulok az ablakon, és nagyon erősen azon vagyok, hogy ne sírjam el magamat. Egy kis időre el tudtam felejteni, hogy mit is okoztam, elvégre ő nem haragudott rám. Ellenben most ideje szembe nézni azzal, hogy igazából mit okoztam. Kissé hisztérikusan túrok a hajamba, szememet lesütve ácsorgok.
- A menedzsered volt? - hallom a hangját közel hozzám, ezért erőt veszek magamon, megfordulok.
A falnak támaszkodva figyel, homloka ráncokba szalad, mégis szelíden méreget. Csak bólintok.
- Nem túl boldog - erőltetek magamra egy mosolyt, mintha nem rendített volna meg, hogy ennyire kiakadt. Nem kell, hogy Harry vigasztaljon, főleg nem, hogy ennek inkább fordítva kellene történnie. - El kell mennem, hogy helyrehozzam a hibámat.... - vonom meg óvatosan a vállamat.
Visszarakom a készüléket a zsebembe, az ajtó mellé megyek, felveszem a cipőmet, illetve a táskámat is magamhoz emelem.
- Ugye tudod, hogy nem ez az első eset, hogy hazugságot állítanak rólam, és valószínűleg nem is az utolsó? - kap a kezem után, amikor már egy szó nélkül menni akarok.
Meggyötörten nézek rá. Értékelem, hogy próbál nyugtatgatni, de teljesen felesleges. Mert pontosan tudom, hogy a média áskálódása és a riporterek rosszindulatú faggatózása hosszú távon mit képes okozni.
Elfordítom a fejemet, képtelen vagyok állni a tekintetét, szégyellem magamat előtte. Bármennyire is megbocsátó típus, ha majd nem hagyják békén, rá fog jönni, hogy nem kellene ennyire elnézőnek lennie velem. Azzal hogy ilyen rendes, csak még inkább tovább növeli a bűntudatom.
- Szia - szabadítom ki magam a fogásából, de még mielőtt távozhatnék, a folyosón beér, és megállít.
- Els - szól utánam, mire kissé vontatottan visszafordulok.
Harry széttárt kezekkel áll ott, kicsit szerencsétlenül, mintha még várna valamit. Könyörögve pislog rám. Amikor látja, hogy halkan felnevetek a látványra, ő is elmosolyodik.
Visszamegyek hozzá, megállok előtte, majd egy kis habozás után puszit nyomok az arcára.
- Már is jobb - vigyorodik el elégedetten.
Végig simítok a mellkasán, muszáj felröhögnöm, amikor tartja az arcának másik oldalát is, hogy oda is adjak. Igen, csakhogy amikor már milliméterek választanak el tőle, egyszerűen szembe fordul velem, így egészen pontosan a szájára megy.
- Jól van, Harry Styles, tényleg megyek - röhögök fel, és megigazítom a táskám szíját a vállamon.
- Jól van, Belen Wallis, menj csak - bólogat bőszen.
Nagy nehezen, de újra elindulok, és a hátam mögött hagyom, pedig legszívesebben vele maradnék örökre.

Jack irodája az én bocsánatkéréseimtől és az ő szűnhetetlen problémáitól terhes. Az óra ütemesen kattog, minden másodperc idegőrlő, nem akarok itt lenni. A fekete bőrülés most kivételesen kényelmetlen, a nyitott ablakon beszűrődő autók dudálása idegesítő, a sok falra aggasztott elismerés Jack Holden részére frusztráló, az új krémszínű szőnyeg tisztasága káprázó, a szobában terjengő irodaszag pedig fojtogató.
- Nagyon nem kellett volna ennek megtörténnie - sóhajtja, kirángatva a nézelődésemből. Hála az égnek sokkal nyugodtabb, mint a telefonban. - Csak annyit tehetünk, hogy a premieren megjelentek, mosolyogtok, áradoztok a közös munkátokról és úgy tesztek, mintha egy pár lennétek - túr bele a hajába, közben nem is figyel, hanem folyamatosan a laptopjára mered.
- Ami azt illeti... - köszörülöm meg a torkomat. - Nem feltétlen kell úgy tennünk - motyogom az orrom alatt, szinte alig lehet hallani.
- Tessék? - ráncolja a homlokát, végre rám néz.
Egy ideig habozok, nem annyira tudom, hogy jó ötlet-e Jackkel megosztani. Elvégre csak egy csók volt, nem kéne nagy dobra verni. Ez olyan, mintha máris ezzel dicsekednék, pedig egyáltalán nem áll szándékomban.
- Azt hiszem már megkedveltük egymást annyira, hogy ne kelljen megjátszani - rántom meg végül lazán a vállamat.
- Hát az nagyszerű - derül egy kicsit jobb kedvre. - Mert a lapok és az internet veletek vannak tele, és ha úgy tűnik, hogy valami gond van köztetek, könnyen erősödhet a pletyka, miszerint Harry okozta a sérülésedet. Persze legalább beszélnek rólatok, ami jó, azonban...
- Ígérem, rendbe hozom - bólintok egy aprót, biztató mosolyt festek az arcomra. - Hitelesek leszünk, és nem lesz több okuk tovább folytatni ezt a kitalációt.
- Nagyon ajánlom - méreget szúrósan. - Még egy ideig sajnos szükséges ez a színészkedés, de utána mindketten szabadok vagytok, mint a madár - csapja össze a tenyerét elégedetten.
Hát igen, nem fogalmaztam elég tisztán, amikor azt mondtam, hogy megkedveltük egymást, ezért Jack legfeljebb barátságra gondol. Közbe akarnék szólni, hogy ellenkezzek, de inkább a nyelvemre harapok. Ez még bőven ráér.
- Értem - zárom le a beszélgetést, felvont szemöldökkel meredek az előttem ülő menedzseremre. - Még valami?
- A szokásos emailek, felkérések, illetve le van már foglalva neked a stúdió erre a hónapra - sorolja röviden, bár tudom, hogy ez csak az egynegyede annak a rengeteg dolognak, amit neki vagy nekem el kell intéznem.
- Otthon megnézem őket - dörzsölöm a halántékomat, miközben feltápászkodok a székből, és magamhoz veszem a táskámat.
- És válaszolsz is rájuk - nyomatékosítja, majd mikor a szememet forgatva megígérem neki, hajlandó az ajtó felé mutatni, ezzel jelezve, hogy el vagyok engedve.
Hiába érzem jelen pillanatban úgy, hogy Jack sem volt olyan vészes, képtelen vagyok lecsillapodni, hiszen a java csak a premieren lesz. Addigra vagy elavult lesz ez a téma vagy Harry-t elevenen fogják felfalni. És ha nem az első lesz, akkor biztosra veszem, hogy nem fogom nyugodtan tűrni, hogy bántsák.
A hét elég unalmasan, Harry nélkül telik el. Mindketten dolgozunk megállás nélkül, ő a fiúkkal, én pedig egyedül. Természetesen telefonálunk, azonban éppen csak annyira jut időnk, hogy megbeszéljük röviden a napot vagy fáradtak vagyunk, és inkább alszunk  Hiszen ő és én is egyik fellépésről a másikra rohanunk, fotózásokon veszünk részt, interjúkat adunk.
Közeledik viszont a premier, amire közösen megyünk. Még rengeteg idő van addig, mégis a szívem már a torkomban dobog, hogy újra láthatom. Amióta megcsókolt, szinte csak rá gondolok, folyamatosan elbambulok, és visszajátszom a pillanatot, amikor hozzám ért. Nehezen koncentrálok mindenre, ábrándossá és figyelmetlenné váltam. És sokkal boldogabbá, mint eddig bármikor.

Éppen hogy becsukódik mögöttem az ajtó, máris megüt Harry hangja. Mosolyogva fordulok meg. Szent ég! Ki van öltözve! Valamilyen fehér mintás inget visel, rá pedig zakót húzott. Fogalmam sincs, hogy egy tréningben és félmeztelenül vagy elegánsan szexibb.
Egy hosszú fekete limuzin van mögötte, illetve fotósok is, akiket rendőrök tartanak távol. Szóval rendőri kíséret is lesz. Hát, ez van, ha hivatalos eseményre megyünk.
- Hiányoztam? - vigyorog rám, miközben lazán dől a motorháztetőnek.
Nem vesztegetem az időmet az idióta vakukra, hiszen meg sem bírok szólalni a boldogságtól, amit Harry jelenléte okoz. Hogy a francba lehet valaki ennyire tökéletes?! Egész biztosan valami tévedés ez az egész kettőnk között. Sokkal jobbat érdemel.
- Akkor ezt egy igennek veszem - löki el magát. Közelebb jön, átszeli a kettőnk közötti távolságot, a kezem után nyúl.
- Vedd annak, mert az - pislogok rá zavartan. Már elfelejtettem, hogy milyen érzés, amikor csak centiméterek választanak el tőle. Szédítő.
- Ha ez megnyugtat, te is nekem - simítja végig az alkaromat, mire kiráz a hideg. Lassan végig néz rajtam, a szeme felcsillan. Egy krémszínű ruhát választottam, ami az egyik kedvencem lett, mert apró fehér virágok díszítik.
Lehajtom a fejemet, mert képtelen vagyok állni a tekintetét. Azonban nem hagyja, ujjával az állam alá nyúl, óvatosan emeli fel.
- Tudod mit fogok most csinálni? - húzza fel szemtelenül a szemöldökét, miközben egyre közelebb és közelebb von magához.
- Azt hiszem sejtem - suttogom gyengén, én is mosolygok.
Épp csak lehunyom a szememet, de már érzem Harry száját az enyémen. Közben finoman a mellkasának ütközöm, átkarolom a derekát. Hosszúra nyújtja a csókot, és amikor elszakad még utoljára azért puszit nyom a számra.
Elpirulok, inkább átölelem, és a nyakába fúrom az arcomat.
- Jaj már, pedig a múltkor már annyira feloldódtál - nevet ki, tenyerét a hátamon nyugtatja.
- Igen, mert több órán keresztül veled voltam - magyarázkodom halkan, de szerencsére még így is hallja. - Volt időm hozzászokni.
- Ja, bocs, az más - röhög még mindig, ellenben velem, ő szuperül szórakozik. Amikor csak felnyögök egy "na már, hagyj békén" mondatot, puszit nyom a hajamra, és elenged, hogy láthasson. - Rendben, sajnálom - fojtja magába a jókedvet egy kicsit, de még mindig ott ül az a pimasz mosoly az arcán.
- Nem vicces - forgatom meg a szemetet.
Az odaút hasonlóan jól telik, Harry kiröhög, én pirulok, ő bocsánatot kér, én úgy teszek, mintha dühös lennék rá, ő még mindig nevet, én finoman a vállára csapok, és így tovább. Túl hamar odaérünk, és ha nem lenne hangzavar, akkor valószínűleg fel sem tűnne.
Lee és Harry testőre is már vár minket, amikor kiszállunk. Szerencsére mindenhol kordonok vannak, így az esélye, hogy valaki is veszélyben lesz, elég kevés, azonban jobb a biztonság. Mindenhol ordítozó rajongók, fotósok, tévések, riporterek, illetve még egy tucat híresség. Egy szőnyeg van leterítve, ezzel jelezve az utat, hogy hogyan is lehet véglegesen bejutni az előadásra. Először egy keskenyebb részen kell végig sétálni, ahol a rajongók kaptak helyet, ahol megállunk. Utána a film plakátja és a szponzorok nevével feltüntetett felület előtt lefotóznak minket, majd kicsit arrébb vár egy elég mély dekoltázsú nő kezében mikrofonnal, akivel nyilvánvalóan beszélni fogunk majd. Szerencsére később már egy szabad tér van, ahol fotósok, riporterek és a többi meghívott vegyül. Ott már kisebb lesz a nyomás.
- Vágjunk bele - suttogom halkan.
- Hé - kulcsolja hirtelen össze a kezeinket Harry.  Felnézek rá, próbál biztatni. - Minden oké lesz - nyugtat meg, miközben ennek fordítva kellene történnie. Elvégre neki van aggódni valója amiatt, hogy faggatni fognak a sérülésem miatt.
- Belen - szól rám megint, csak most veszem észre, hogy idegességemben az ajkamat harapdálom.
- Hm? - pislogok nagyokat.
- Mitől lenne jobb? - A szabad kezével óvatosan a számhoz ér, ezzel elérve, hogy abbahagyjam.
- Tőled - vágom rá rögtön, mire mindketten elvigyorodunk.
- Hát én itt vagyok - rántja meg a vállát. - Úgyhogy...
Elkezd befele húzni, és bármennyire se szeretném, de muszáj követnem. Pusztán az ad erőt, hogy folyamatosan arra emlékeztetem magamat, hogy mit mondott: "Itt vagyok."
Igen, itt még mellettem volt. Még. 

26 megjegyzés:

  1. Szomorúúú! :O :((( Nagyon tetszik minden, olyan aranyosak, Te szépen fogalmazol és írsz meg minden szituációt, DE az az utosló sor minek kell?! (Amúgy ne hagyd magad befolyásolni, így érdekes a történet! :D) De annyira jó lenne, ha a cuki kapcsolat feltételek nélkül lenne cuki, bármiféle háttérben zajló szomorúságtól mentesen! :(
    Szóval csak annyit szerettem volna mondani, hogy borzasztóan tetszik! :D :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!

      Először is nagyon szépen köszönöm, amiért így gondolod, és ezt most le is írtad nekem, mert sokat jelent. Ah, a befejezéseket imádom a legjobban, pont ezért! Haha, rendben, nem hagyom befolyásolni magamat, és édes vagy! Tényleg hálás vagyok, ha tetszik, ez rettenetesen jól esik. :') <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága Azy-m ♥!

    Esküszöm, ha még egyszer ostorozod magad, hogy így meg úgy nem jó lett a fejezet, felkereslek és megverlek! *Macy komoly*
    Imádtam, nem bírtam ki mosolygás vagy kuncogás nélkül végigolvasni ♥ :) Harry zabálnivaló, El pedig csak még aranyosabbá teszi Őt :3 Jack nem tudott volna mondjuk másnap délelőttig várni? Miért kellett elrontania ezt az aranyos és felettébb meghitt estét?! Kész agyrém a csávó, komolyan... Örültem, hogyha személyesen nem is találkoztak, telefonon tartották a kapcsolatot Hazza-ék... De mikor megjelent Belen-nél... Elvigyorodtam :33 Irigylem, férfi létére olyan lábakat... Azok a fekete, extra szűk nacik, amik ráfeszülnek a lábára és a fenekére... Öhm, természetesen a szmoking is remekül áll rajta, szerintem ha krumplis zsákot húzna magára, az is jól állna neki :3 A limó még fokozta, illetve a kis gyermeki játékuk a vidám perceket :D Kezdek félni, hogy ennek a boldog és "gondmentes" kapcsolatnak lesz valami balszerencsés momentuma is... Csaknem a turné?! :O Ahj, ne!!

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További jó éjt és kellemes pihenést ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy-m!

      Jaj, ez most nagyon kedves Tőled, de nem azért írtam, hogy most meggyőzz itt az ellenkezőjéről. Mindenesetre köszönöm, fontos, hogy Neked tetszik-e. :')
      És imádtad? Te jó ég, ez valami hihetetlen, és még jobban örülök, ha még mosolyogtál vagy kuncogtál is közben! Haha, szinte egy élmény olvasni, amikor Harry lábairól, vagy eleve róla "áradozol" úgymond, én pedig emiatt mosolyodok el! <3
      Köszönöm, amiért ennyi idő után még mindig támogatsz, és mellettem állsz. El sem tudom mondani, hogy milyen jó érzés tudni, hogy bármi is van, Te írsz, és olvasol. Köszönöm, köszönöm, azt hiszem az egyik legkitartóbb Olvasóm vagy, már magam sem tudom mióta számíthatok rád! Eszméletlen hálás vagyok. <333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  3. Szia Azy!
    Egyrészt semmivel nem érzem rosszabbnak ezt a részt, nem is értem mi a bajod vele?! Lehet, hogy nem épp a világot váltották meg benne, de semmiképpen nem volt unalmas, én minden sorát faltam, Nagyon cukik, imádom Harryt, nagyon aranyos karakter lett. Mostanában nagyon díjazom, hogy írsz egy tök cuki fejezetet, amiben minden hiper szuper, végre az van, amit mindenki várt az első fejezetet óta, és aztán az utolsó 1-2 mondattal gyönyörűen összetörsz minden bennünk kialakult képet. :)))) Fenntartod az érdeklődést az biztos, de amúgy nagyon kíváncsian várom, hogy mi lesz az a dolog/esemény/ akármi ami miatt így tönkremennek a dolgok, és hogy sikerül-e ezt majd megoldani, vagy depi enddel zárul a sztori...:/ :( (nem kérdés volt, nem is szeretném, h lelődd a poént, csak "hangosan" gondolkozom)
    millió puszi
    d.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia d.!

      Azt hiszem csak nem sikerült azt belevinnem, amit szerettem volna, és leginkább erőltetettnek éreztem. Azonban, ha ez nem látszott, én vagyok a legboldogabb, leköteleztél vele, hogy megnyugtatsz, köszönöm!:')
      Igen, tényleg eléggé nyugisak a fejezetek, aztán a végén próbálom egy kicsit fenntartani az érdeklődést, ahogyan Te is említed, és előrevetíteni a rosszat is. Nagyon jól érzés olvasni, hogy ezt díjazod, köszönöm. :') Eszméletlenül hálás vagyok, amiért még mindig kíváncsi vagy a folytatásra, szerintem nem is sejted ez mennyit jelent nekem! Illetve még azt is rettenetesen köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat, édes vagy! <3333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  4. Szia!
    Nem értem mi bajod volt a résszel mert szerintem nagyon jó lett...bár tőled még rossz részt nem is olvastam és szerntem nem is fogok. Harry nagyon aranyos benne. Hamar kövit!!Pusszy D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nehezen sikerült sajnos összehozni, ellenben borzasztó hálás vagyok, hogy Neked tetszett, és most ezt el is mondtad nekem, köszönöm szépen! :') <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága Azy!
    Nem értem, hogy miért szóltad le a fejezetet, szerintem ez is nagyszerű lett. Belenék olyan cukik együtt, Harrynél édesebb fiúval pedig még nem találkoztam. :) Az utolsó mondat nagyon kíváncsivá tett, már várom a kövit! :) Remélem sose lesz vége ennek a blognak...:D
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~E!

      Köszönöm szépen, de tényleg, amiért Te is itt vagy, és megnyugtatsz! Jaj, és az utolsó mondat... Te jó ég, kis híján elsírtam magamat rajta, köszönöm, köszönöm, hihetetlen érzés! <33333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága Azy!
    Először is, fogalmam sincs, miért ostoroztad magad a rész miatt, egyáltalán nem lóg ki a sorból, ugyanolyan remek és élvezhető volt akárcsak a többi. Báár, erre a legjobban az ÉDES szó illik. Annyira hihetetlenül cukik együtt, hogy az egész részt vigyorogva olvastam végig. Imádom, ahogyan szépen lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz, IMÁDOM IMÁDOM<3
    A vége azonban egy kicsit megrémisztett, és fel is csigázott. Iszonyatosan kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakul a két hős sorsa, és iszonyatosan várom a folytatást!<3
    Persze eközben se felejtsd el, hogy remek az, amit csinálsz, imádom minden egyes sorát és betűjét annak, amit alkotsz, és csak ámulok, amikor olvasom.:)<333
    Millió sok puszi,
    Bella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bellám!

      Ha Te tényleg így látod, az iszonyú sokat számít nekem, elvégre pontosan tudod, hogy mennyire felnézek Rád, és csodállak az írásaid miatt (is)! Még azelőtt a blogjaimban nem igazán írtam ehhez hasonló "édes" részeket, így eléggé új terület számomra, és mindig aggódom amiatt, hogy milyenre sikerül... Hihetetlenül köszönöm, amiért itt vagy, és ilyenkor azzal bátorítasz, hogy nem rontottam el (annyira)! Hálás vagyok!
      Az pedig, hogy még a folytatásra is kíváncsi vagy.. Hát te jó ég, ez az, ami végképp meghat, fogalmam sincs mit mondjak, ez tényleg rengeteg jelent számomra. Köszönöm, ezerszer köszönöm! Imádlak! <3333333

      Még annál is több puszi, Azy

      Törlés
  7. Ne már mimden olyan tökéletes, de a vége! Most aguon izgulom magam! Fantasztikus lett, gratulálok, imádom!!!! ♥♥:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kata!

      Hát valami ilyesmi is reménykedtem, de nagyon jól esik, ha sikerült is! Köszönöm szépen! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Szia Azy! Vár egy kis meglepetés a blogomon. --> http://plume-tollpihe.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Helena!

      Nagyon szépen köszönöm, édes Tőled, hogy gondoltál rám! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Édes, Drága, tehetséges Azym!
    Hű, nem tudok mit mondani. Tényleg, ez a rész valami elképesztő volt, Harry szintén elképesztő volt, és már csak attól is sokk közeli állapotba kerülök, hogy elképzelem azt, hogy hogyan nézhetett ki. :D
    Még mindig iszonyatosan édes, imádnivaló, és talán azt bírom a legjobban az egészben, hogy mindig lenyugtatja, és ha lehet így mondani, ellazítja - legalábbis erősen próbálja ellazítani - Belen-t. Lényegében imádom azt az 'Els-t', aki Belen-ből lesz Harry közelében, haha.
    Egyébként egyáltalán nem lett vontatott, rossz pedig semmiképp ez a fejezet, én imádtam, az előző vége, és ezen rész eleje talán az én kedvenc jelenetem - eddig legalábbis mindenképp.
    A végével kettős érzéseim vannak, kissé parázok amiatt, amire feltehetőleg utaltál, ugyanakkor baromira kíváncsi vagyok, mert konkrétan viszont gőzöm sincsen, mire utaltál. :D
    Ahj, nagyon várom a következő részt.
    Imádom, imádlak,
    J. <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Édes, egyetlen, hihetetlen J.-m!

      Amikor én elolvasom/meglátom a kommentedet, akkor mindig ugyanígy érzek. Egyszerűen csak nézem, és annyira hálás vagyok, hogy szavakkal nem lehet kifejezni. Nem tudom mivel érdemeltem ki, amiért ilyen szinten folyamatosan kiállsz mellettem, és támogatsz, de próbállak nagyon-nagyom megbecsülni, amiért mindig itt vagy! Köszönöm! <3
      Mindenért hálával tartozom, és rengeteget jelent, ha tényleg tetszett még a minősége ellenére is, illetve ezek után még mindig érdekel a folytatás, és kíváncsi vagy. Imádlak, de tényleg! <33333333333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága Azy!

    Ne haragudj, kedvesem, de nekem nagyon tetszett a rész. Annyira imádnivalóak ketten, hogy már fájdalmas. C:
    Harry karaktere az ilyen helyzetekben megbabonáz. Nem tudom nem szeretni, szóval nem csodálkozom, hogy Belen még jobban beleesett miután megismerte.
    Remélem mihamarabb lesz majd idejük megbeszélni a csókot és igazából is elkezdenek randizni C:
    Jajj, meg persze a premier... Reménykedem benne, hogy semmi rossz nem fog történni... :D
    Huh, rettenetesen várom a folytatást, addig is a legjobbakat és kellemeshétvégét! Xxxx

    With love, Jule B.♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule B.!

      Dehogy haragszom, ne viccelj, sőt, el sem tudod hinni, hogy mennyire sokat jelent ez számomra! Az pedig főleg, hogy Harry karakterét kedveled, és nem tudod nem szeretni. Te jó ég, már komolyan nem tudok mit mondani, eszméletlen hálás vagyok Neked, amiért mindig írsz nekem, egy csoda vagy! Köszönöm, hogy itt vagy! <333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  11. Drága, egyetlen és imádni való Azym!
    Igaz, hogy ez a rész most nem lett, hű, de eseménydús, de szerintem egy történetben ilyenek is kellenek, különben az ember csak kapkodná a fejét és hirtelen azt sem tudná hol van, mert teljesen beleveszett a bonyodalmakba. Nekem nagyon tetszett ez a "nyugalmas" rész, ahogy az is, hogy olyanok voltak, mint egy igazi pár, akik bár nincsenek folyton folyvást egymás mellett, azért szeretik a másikat, amikor csak tudnak, bármilyen kis időre is, de beszélgetnek egymással. A te Harryd az egyik kedvencem, mert nem sötét, mégis van benne valamiféle elfojtott vadság. Törődő... tökéletes - pont a hibái miatt. Nagyon kíváncsi vagyok, az újságírók kérdéseire ki hogyan fog reagálni, hogyan fognak viselkedni magán a premieren és hogy vajon ott lesznek -e a többiek. Hiszen Harry még csak be sem mutatta nekik úgy igazán... :)
    Millio puszi Xx nagyon szeretlek <333 iszonyú tehetséges vagy, ezt sose felejtsd el <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, pótolhatatlan, csodálatos és imádni való szerecsendiom!

      Jaj, nagyon köszönöm, amiért ezt mondod. Iszonyatosan nagy megkönnyebbülés, ha tényleg annak ellenére is, hogy nem volt eseménydús, neked tetszett. Adok a véleményedre, így természetesen igazán örülök annak is, hogy elmondod mit gondolsz a részről, a szereplőkről, a történésekről. Köszönöm szépen, köszönöm, köszönöm, nem lehetek elég hálás neked, amiért már annyi ideje nem hagysz cserben! Én is nagyon-nagyon szeretlek, köszönök mindent, de tényleg! Tudom, hogy ez most nem lett egy húha-válasz, de szavak nélkül maradtam! <33333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  12. Drága Azy!^^
    Roppant tehetséges vagy, ezt nem szabad elfeledned.Na, meg ez a blog!!(is) Per-Fec.Reménykedem, hogy minél hsmarabb hozod az új részt.Mégha ez nem is annyira tőlünk függ.Max. talán egy kicsit.De ha valaki szeret valamit, akkor arra megéri várni, ugye?! ;)
    Puszi: Zoe xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zoe!

      Ahw, te jó ég, nagyon-nagyon-nagyon köszönöm, amiért ezt most elmondtad nekem, hihetetlen érzés! Sajnálom, hogy nem hoztam hamarabb, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy ne kelljen sokat várni! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága, egyetlen, tehetséges Azym!

    Bár ez a történet nem volt olyan eseménydús mégis, mint mindig minden egyes sorát faltam. Tetszett, hogy annak ellenére, hogy keveset találkoztak egymással mégis tartották a kapcsolatot és habár még nem iagzán tisztázták mi is van kettejük között pontosan tudják ők szavak nélkül is, hogy mennyit jelentenek egymásnak. Szerintem jó párost alkotnak ők ketten, hiszen annak dacára, hogy vannak hibáik tökéletesen kiegészítik egymást, aggódnak és törődnek egymással. Harry nem a a pipogya alkat, van benne vagydság, teljesen kiegyensúlyozott, pontosan tökéletes karakter, míg Belen feljődőképes és pozitív egyéniség. Már rettentően foglalkoztat, hogy mi lesz ezután, hogyan reagálnak majd a fotósok kérdéseire, miképp vélekednek a Harry felőli félreértésről és hasonlók. Csak remélni tudom, hogy minden jól sül el, hiszen igazán megérdemelnék, hogy ez így történjen. Nagyon csodás vagy, csak így tovább és kérlek nézed el ezeket e rettenetes megjegyzéseimet! <33333

    Szorosan ölel,
    kriszty96

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen, tehetségesebb és kedvesebb Krisztym!

      Én komolyan katasztrófának érzem, pontosan azért, amit már kifejtettem az elején. Annyira sajnálom még most, és legszívesebben újraírnám, vagy legalábbis a felét átjavítanám. De igazából most már mindegy, és minden édes kis Olvasóm volt olyan drága, hogy elfogadták ezt így is... Ahogyan Te is, szóval nagyon nagyon szépen köszönöm, hogy a nyilvánvaló ellenére próbálsz lelket önteni belém, igazán értékelem! :)
      Én is imádom a párosukat, és bár eléggé döcögősen indul be ez az egész, nagyon remélem a továbbiakban legalább annyira hozzám fog nőni, mint az előzőek. Juj, annyira imádom olvasni a véleményedet, hogy mit gondolsz a szereplőkről és a cselekményekről, ahw! Egy élmény, komolyan, fel sem fogom, hogy pont Te írsz ilyesmiket nekem! Te, akire hihetetlen szinten felnézek, és akit csodálok! Szóval ezer köszönöm, szavakkal le sem tudom írni, hogy mit jelent, amiért ilyen kedves és támogató vagy velem szemben! Nem rettenetesen a megjegyzés, imádtam! Köszönök mindent! <33333333333

      Millió puszi & szoros ölelés, Azy

      Törlés