7. fejezet - Fellobban a gyűlölet

Drága Olvasóim!

Hűha, itt is van a következő rész, amiben végre valahára elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a történet el fog kezdeni igazán kibontakozni. Nagyon bízom benne, hogy tetszeni fog nektek, és elmondjátok, hogy mit gondoltok róla, itt most nagyon fontos lenne számomra a visszajelzés!
Ezen kívül mérhetetlen hálával tartozom azoknak, akik még most is támogatnak, imádlak Titeket, mindent köszönök!

Millió puszi, Azy


- Kérlek - ismétlem meg magamat, tényleg szabadulni akarok tőle, egyszerűen képtelen vagyok úgy tenni, mintha nem lenne rám hatással. - Tegyél le!
Harry arcáról nem tudok sok mindent elolvasni, ajkait kicsit összeszorítja, végre óvatosan a földre helyez. Karjai lehullanak rólam, amit nagyon sajnálok, mégis megkönnyebbülés. Minden erőmet összeszedve próbálok az ép lábamra állni. Arcom torz grimaszba fordul, a bokámba éles fájdalom hasít. Harry mögöttem áll, nem láthatja, éppenséggel annyira szenvedek, hogy mindjárt meghalok. Még ez a szerencse, nincs szükségem arra, hogy játssza a hőst. Saját magamat kell megmentenem. Elég erősnek kell lennem ahhoz, hogy ne függjek tőle. 
Lassan botorkálok, már csak pár méter választ el az ajtómtól. Minden egyes lépésnél még inkább átkozom, amiért Harry rám talált. Ha maradtam volna a lépcsőn, némán, minden sokkal jobb lenne. 
A következő pillanatban rosszul lépek, ismét sikoly hagyja el a torkomat, olyan, mintha száz kés állna a lábamba. Nem esek össze, kezemet ökölbe szorulva gyűröm le a fájdalmat, az összes fájdalmat félre téve megyek el az ajtóig, ahol megtámaszkodom. De ekkor, mint derült égből villámcsapás, az erőm elhagy. Elfáradok, az egyetlen dolog, amit akarnék az az ágyam, ahol végre jegelhetem a már alaposan feldagadt testrészemet és aludhatok. Nem olyan nagy kérések. 
Arcomat egy könny szántja végig, hálát adok az égnek, amiért Harry a hátam mögött van valahol. Hiába figyeli, mennyire sikeresen jutok vissza a szobámban, egész biztos nem látja, mi játszódik le bennem. Előhalászom a kulcsomat, ügyetlenül igyekszem bele illeszteni a zárba. Ujjaim remegnek, szememet lesütve átkozom magamat. Úgy érzem, sosem voltam még gyengébb, ami hihetetlenül felbosszant. 
- Hadd segítsek!
Harry mögém jön, hangja egészen halk és lágy, a hideg is kiráz tőle. Oldalra fordulok, tekintetem összekapcsolódik az övével. Látom rajta, hogy mindösszesen segíteni szeretne. Nem hiszem, hogy azért, mert oda van értem vagy aggódik. Egyszerűen hozzá tartozik a természetéhez. Belé van programozva, hogy egy ilyen helyzetben nem megy el. Ezt már régebben is megfigyeltem rajta. Mindig is segítőkész volt. Ezzel szemben viszont iszonyatosan vak is, ha nem veszi észre, mennyire könnyebb lenne számomra, ha szépen visszasétálna a saját szobájában, és magamra hagyna. 
Túl sok olyan pillanatom van, amikor szimplán arra van szükségem, hogy egyedül legyek. Mert így csendesen vívódhatok, szenvedhetek, gondolkodhatok, anélkül, hogy bárki látná. Anélkül, hogy bárki segíteni próbálna. 
- Nem kell - szűröm ki a fogaim között. A szívem vágyik arra, hogy mellettem maradjon, de utána sokkal nehezebb lenne. Nem lesz mellettem mindig.  - Meg tudom oldani - fordulok ismét a zár felé. 
- Rendben - lép egy kicsit távolabb, féloldalasan a falnak dől, kutató szemeivel végig mér. 
Ettől zavarba jövök, még inkább be szeretnék jutni. Néma másodpercek telnek el, én a kulcsaimmal bajlódok, míg ő figyel. Úgy érzem, ezer meg ezer dolgot mondana. Végül csukott száját végre kinyitja, és hangot ad gondolatainak.
- Azt mondtad be fogod kenni a kezedet, de csak rosszabb lett a helyzet - hívja fel rá a figyelmem. Nyugodt, pusztán a tényeket közli.
Rá nézek, olyan indulattal a szememben, amivel még soha. Ezzel magamat is megrémisztem, elvégre én mindig csendes és visszahúzódó voltam. És most, hogy a közelembe került, még inkább ilyennek kellene lennem. Tartanom kellene tőle Attól, hogy összetör. De erre képtelen vagyok, mert a harag erősebb minden érzésnél. 
- Ez nem a te dolgod - rázom meg a fejemet. Analizált, megfigyelt, megállapítást tett. Rájött valamire, amit titkolni próbáltam előle. 
- Tovább kaparásztad? - teszi fel a következő kérdést, pofátlan módon úgy tesz, mintha nem venné észre,  ha szemeimmel ölni tudnék, halott lenne.
Abba hagyom a zár nyitásának próbálgatását, teljes testemmel felé fordulok. Fél lábamat kicsit elemelem a földről, a másikra és az ajtóra támaszkodva figyelem. Igyekszem rájönni, mégis miért csinálja ezt. Miért nem hagy itt? Miért ilyen fontos ez számomra?
- Foglalkozz a saját dolgoddal inkább, oké? - támadok neki. 
Nem tehetek róla, zavar, amiért érdeklődik egy olyan ügy iránt, ami személyes. Ez az én bajom. Hagyjon inkább békén, én nem bírom kezelni, ha a közelemben van vagy beszélgetni akar.
Arca megkeményedik, látom, végre elfogadja, nem akarok erről tárgyalni. Pláne nem vele. Semmi szükségem a lenézésére, szánalmára.
Nem tudom, megbántottam-e, de az biztos, hogy ellöki magát a faltól, és elindul. Elmegy mellettem, a saját szobája felé tart. Figyelem hátulról az alakját, ahogyan ruganyos léptekkel halad, határozottan és magabiztosan. Úgy tesz, mintha nem is történt volna semmi, mintha nem is lennék a folyosón. Nem fordul hátra, nem foglalkozik velem. Ezt akartam, nem?
Fejemben a hang azt üvöltözi, hogy: de, igen, legalább nem ismer meg jobban, nem fog megbizonyosodni arról, hogy akár egy beteg, stresszhelyzetben sebesre vakartad a kézfejed.
De amikor látom, hogy bemegy a szobájába, lélekben összesek. A bennem kiépített világ szép lassan a vesztébe indul. A magas épületek tornyai darabjaira szakadnak szét, a folyó kisiklik a medréből, hatalmas vihar tombol, ami után semmi más nem marad. 
Utána akarok kiáltani, hogy sajnálom, de torkomon egy hang sem jön ki. Ezzel szemben arcomat már könnyek áztatják. Csak magamat tudom hibáztatni, amiért bunkó voltam vele. Egyszerűen csak távol akartam magamtól tudni, olyan tisztes távolból, hogy csak nézni tudjon, de ne lásson
Mindeddig úgy voltam vele, azért félek attól, hogy megismerjen, mert félek, csalódást fog okozni vagy még inkább beleszeretek. Ez igaz is, de van valami, amitől még ennél is jobban tartok.
Én okoznék csalódást. 
Elkenődött sminkkel, porrá zúzva megyek be a szobámba, bicegve érem az ágyamat. Hatalmas kő esik le a szívemről, amikor végre ráfeküdhetek, és nem kell a saját súlyomat tartanom. Oldalra fordulok, bedagadt lábamat óvatosan lepihentetem. Pusztán fekszem ott, sírni akarok. Mégsem vagyok már képes, ahogyan hangot se kiadni. Meg sem szólalok, nézek ki a fejemből. Olyan érzés, amikor az ember úgy meg vagy semmisülve, hogy fel sem fogja, mit tett. Bár én pontosan tisztában vagyok vele, mit is csináltam, a hatások ugyanazok.
Hosszú, nagyon hosszú ideig csak heverek ott, egyre laposabbakat pislogok, érzem, ahogyan az egész napos terhek leesnek a vállamról, és megkönnyebbülök. Elálmosodom, hirtelen erejével tör rám a fáradság. Aztán szép lassan elalszom. Álmomban belekerülök egy olyan világba, ahol nem számít a kinézet, ahol mindenki egyenlő és boldog. Egy olyan világba, ami soha, de soha nem fog létezni.

Másnap visszarepülök Londonba, pihenőt kapok. Jó érzés végre a saját házamban aludni, az ismerős környezetben. Ahol nem kell attól tartanom, összefutok valakivel. 
Egy hatalmas fehér házam van, egy olyan részlegen, ami nagyjából nyugodt. Van egy emelet, hatalmas kert, medence, de a ami a legfontosabb: hatalmas falak, amik miatt nem látnak be. Kimehetek smink nélkül az udvarra, anélkül, hogy a címlapon végezném. Olyan életet élhetek, amiről senki se tud. 
Mivel tombol a nyár, éppen a kertben fekszem, fejemen napszemüveg, nyugodtan pihenek, miközben szétterülök a fűben. Nem sokszor lehetek ilyen laza, általában elárasztanak a tennivalók, de ez a mai nap egy ilyen. Én pedig kihasználom, ahogyan csak lehet.
Kellemesen fúj a szél, a sugarak csiklandozzák a bőrömet, a friss levegő beáramlik a tüdőmbe, virág illat terjeng és a madarak megállás nélkül énekelnek. Lehunyt szemmel élvezem, imádom ezt a nyugodtságot.
Ujjaimmal a fűszálakkal játszok, kedvemre tépkedem őket. Halkan dúdolok, fejemben egész nap ugyanaz a szám megy, sorai nem mennek ki a fejemből. Be kellene menni a gitáromért, hogy játszhassak egy kicsit, végre elvárások nélkül csináljam azt, amit annyira szeretek. De túl lusta vagyok hozzá, ezért továbbra se mozdulok. 
Két hét telt el Los Angeles óta. Azóta bánom, hogy durván beszéltem Harry-vel. Valószínűleg azt gondolta, mennyire bunkó vagyok, és átkozta magát, amiért egyáltalán akart segíteni. De ha tudná, hogy mekkora bűntudatom van miatta. Ha tudná, hogy ezerszer megbántam. Hat tudná, hogy minden csak azért volt, mert csak úgy megvédeni magamat, ha távol tartom. Ha tudná...
Pont ezért megkértem Jack-et, hogy szervezze úgy a dolgot, külön vegyük fel a felvételeket. Nehezen tudtam kimagyarázni a dolgot, és úgy tűnt, igazán mérges rám. Eléggé csúnyán összevesztünk ezen, én ragaszkodtam ahhoz, hogy jó messziről elkerüljem a fiúkat, ő pedig mindenképpen rám akarta erőszakolni őket. Aztán másnap felhívott, elintézte a dolgot. Nem is tudom, olyan volt, mintha tudna valamit, amit én. Mintha már nem érdekelné mit teszek, mert úgysem kerülhetek el egy rám váró dolgot. Furcsán viselkedett. 
Azonban természetesen nem nagyon akadtam fenn ezen a dolgon, elvégre megnyertem a csatát, bár arról fogalmam sem volt, hogyan is állok a háborúban. 
Gondolataimban a telefonom csörgése zavar meg, ami kitartóan játssza az It takes two számot Katy Perry-től. Elhallgatnám még egy ideig, hiszen jelenleg az a kedvenc számom, azonban nagy valószínűséggel Jack olyan pofátlan, hogy keres.
Nagy nyűglődések közepette állok fel, bemegyek a házba, ahol nagy sóhajtással veszem fel a telefont. A közös dalt felvettük, és bár külön-külön, de attól még készen van. Nem értem, mi lehet még az oka, amiért zavarni kell.
- Igen? - kérdezem rögtön, az a szokásunk lassan a menedzseremmel, hogy már nem is köszönünk. Gyorsabb.
- Remélem szabaddá tudod magad tenni ma - tér a lényegre, ellent mondást nem tűrő hangon "kér". Még csak reggel nyolc óra van, azonban máris az egész napomat kockára akarja tenni. Igazságtalan.
- Nem hiszem - hazudom.
Hogy őszinte legyek semmi tervem nincsen, csupán annyi, hogy a családommal való Skypolás után rendelek kínait, berakok egy romantikus vígjátékot, aminek a közepén úgyis be fogok aludni. Megmártózom a medencében, olvasgatom a Vogue-ot, dalokat írok. Nem túl eseménydús órák elé néznék, de szeretem az ilyen hétköznapi dolgokat. Mióta nem sokszor jut ilyenre időm, sokkal jobban kezdem értékelni őket.
- Miért?
- Fontos dolgaim vannak, azért - vágom rá, ajkamba harapva dőlök neki az üvegajtónak, ami mögött vár rám egy egyszerű forró nyári nap. Vissza akarok menni.
- Fontosak, hm? - hümmög, ekkor már tudja, hogy semmit se csinálok. Ajaj, azt hiszem túlságosan kiismert ahhoz, hogy tudja mikor blöffölök. - Ez azt jelenti, hogy otthon maradsz és számolgatod a cipőidet vagy mi?
- Lehet - vonom meg a vállamat, muszáj kicsit felnevetnem a gondolatra.
- Belen - szól rám, sóhaj szökik ki a száján.
- Jack - utánozom. - Nem akarok elmenni itthonról.
- Pedig el kell - közli velem, és bár hallom a hangját, hogy nehezére esik elvenni tőlem a mai napot, mégis megteszi. - Fontos megbeszélnivalóink vannak.
- Méghozzá? - vonom fel a szemöldökömet.
- Nem telefon téma, és nem csak téged érint - vált kissé komolyabb hangnemre. - Majd az irodában.
- Jack, semmi humorom bemenni a belvárosba - ellenkezem. - Nagy a forgalom, rossz a levegő, még az is lehet, hogy esni fog, és...
- Ez nem kifogás. Angliában szinte minden nap lehet számítani esőre - szakít félbe. - Nem azért hívtalak fel, hogy megkérdezzem, van-e kedved.
- Tudod, hogy ilyenkor utállak? - teszem fel a kérdést, bár nem kell magára vennie, ezt csak azért mondom, mert nem ellenkezhetek vele szembe, ami az egyik legidegesítőbb érzés a világon.
- Én meg akkor foglak, ha pár órán belül nem tolod be a seggedet az irodámba. - Tudom, hogy ekkor elmosolyodik. - Légy jó, várlak!
- Várhatsz is - motyogom az orrom alatt, de Jack már megszakítja a vonalat, így valószínűleg nem hallotta. - Ah - nyögöm, elindulok fel az emeletre, ahol egy egész szobát kitöltő gardróbom van.
A lépcsőt közrefogó falon végig fotók vannak, mindegyik nagyon sokat jelent nekem, így akármikor felmegyek, vetek rájuk egy pillantást. Az egyiken én vagyok a családommal. Egy régebbi kiránduláson készült, amikor apunak és Seey-nek úgy támadt kedve, hogy másszunk fel egy hegyre. Citte természetesen rossz kedvű, karját mellkasa előtt összefonva unatkozik. Még így is ő az egyik legszebb lány, akit valaha láttam. Sportosan van felöltözve, ami kifejezetten kiemeli vékony alakját. Mindig is azt kívántam, hogy úgy nézzek, mint ő. Túl későn jöttem rá, hogy egyedül olyan lehetek, amilyen vagyok. Másmilyen nem. Seey és apa átkarolják egymás vállát, felmutatják az ujjukat, homlokukon izzadságcseppek éktelenkednek. Hatalmas vigyort varázsoltak az arcukra, imádták az egészet. Mi, lányok kevésbé. Anya próbál kedvesen mosolyogni, de kimerültnek látszik, a földre leülve dől neki egy fa törzsének. Eközben én... hát, ja, én nem hazudtolom meg magamat. Hajamból falevelek állnak ki,eléggé kócos, ezen kívül egy ág felkarcolta az arcomat, a nadrágom szétszakadt. Nem nehéz kitalálni, hogy én olyan helyekre is elmentem, ahova a többiek inkább nem követtek. Mégis őszintén és boldogan mosolygok, soha nem volt annál szebb napom.
Hiányzik a családom.
Elszakítom a tekintetem róluk, a díjátadós, Lolarenás, stúdiózós képekre már egy pillantást sem vetek, inkább elterelem a gondolataimat. Felmegyek a gardróbba, ahol hatalmas szekrényekben állnak felakasztgatva, illetve összehajtva a ruháim. Mivel nagyon meleg van egy lenge, fehér alapon rózsaszín virágos ruhát választok. Szerencsére a lábam és hasam nagy részét takarja, így nem kell attól félnem, hogy előnytelen. Egy szandált veszek ki mellé. Hajamat gyorsan kifésülöm, lágy hullámokban omlik a vállamra. Halványan kifestem magamat, számat ajakápolóval kenem be. Nem vagyok megelégedve azzal, amit látok, de nem fecsérlem tovább az időmet, szebb úgysem leszek.
Könnyed léptekkel indulok meg a lépcsőn, amikor a bejáratnál vagyok, felkapom a ház illetve a kocsi kulcsot. Szeretek vezetni, és mivel rengeteget taxizok, néha jól esik, hogy én irányítok, és nem más. Alaposan elmegy az idő azzal, hogy minden biztonsági riasztót bekapcsoljak. Bepattanok a fehér autómba, kitolatok a házból, még a kaput is rendesen bezárom. Sejtem, hogy valószínűleg valahonnan tisztes távolból fényképezgetnek, de már igazán nem érdekel.
Kezemmel idegesen dobolok a kormányom, rémesen bosszant, amiért totyognak előttem. És na ná, hogy egy tanuló vezető is előttem akarja megtanulni az index használatát. Amikor végre a lámpák zöldre váltanak, jó erősen rátaposok a gázra, minél előbb ki akarok kerülni a forgalomból.
Amikor megérkezem a stúdióhoz, már ideges vagyok és türelmetlen. A fotósok ezen nem segítek, akik kapva kapnak az alkalmon, és szinte a képembe tolják a kamerákat. Provokálnak egy kicsit, de mivel mindig ezt teszik, már meg sem hallom őket.
Átverekszem a tömegen, végre bejutok a hatalmas, több emeletes épületbe, ahol Jack irodája is van. A múltkori eset után a lépcsőt választom, bármennyire is kimerítő több emeletet felsétálni. Mivel szerencsére az övé csak az ötödiken kapott helyet, mégsem pusztulok bele. Megállok egy kicsit, ameddig kifújom a levegőt, utána alaposan belassítva elindulok a folyosón, aminek a végén ott lesz a keresett hely. Az egész épületről szinte ordít, hogy fehér és egyszerű. Egy képpel, egy székkel nincs több, mint ahogyan kell, egy kicsit még üresnek is érzem.
- Kop-kop - nyitok be köszönés nélkül.
A szoba eléggé nagy. Az asztala pont az ablakkal párhuzamosan Két oldalt hatalmas szekrények állnak, ahol a Jack sikereit hirdető díjak, oklevelek és elismerések vannak felsorakoztatva. Van egy kép róla és a bátyjáról az asztalon, amint éppen golfoznak. Ezen kívül papírtömegek.
- Áh, Belen, mégsem áztál el? - pillant ki a laptopja mögül, gunyorosan mosolyodik el. - Pedig aggódtam, hogy van-e nálad esernyő.
- Ilyenkor mindig felteszek egy kérdést magamnak - sóhajtok drámaian, becsukom magam mögött az ajtót. - Méghozzá azt, hogy miért is nem vagy népszerű humorista?
- Sajnos túl sok mindenben vagyok tehetséges, nem tudtam választani - rántja meg a vállát egy nevetséges grimasszal az arcán, miközben roppant jól szórakozik a szarkazmusomon.
Megforgatom a szemeimet, utána az asztala előtt elhelyezett fotelre szegezem a pillantásom, ezzel a kérdésemet, hogy helyet foglalhatok-e.
- Nyugodtan - mutat még rá, lecsukja a laptop fedelét, teljes figyelmét nekem szenteli. - Nos - kezd bele, látom rajta, hogy nehezen találja a szavakat.
De utána megtalálja. Beszél és beszél, magyaráz, hadarva ismerteti velem azt a hírt, amit el sem hiszek. Ellenkezek, hiszen hülyeség az egész, hogyan képzeli, hogy erre igent mondok? Vitatkozunk, egyre magasabbra emeli a hangját, felsorolja az okokat, amiért ez a helyes lépést, próbál meggyőzni, hogy nem komoly dologról van szó, lazán belemehetek. Könnyedén elfogadhatom, hiszen rengetegen csinálják ezt, semmiség. De hogyan lenne az? Teljesen abszurd, amit kér.
Azt akarja a hírverés a média miatt legyünk egy pár Harry-vel. Arra kér, kavarjunk. Ez mindkettőnknek jól jön, a közös dalt is ezzel tudjuk népszerűsíteni. Nem kell sokáig ezt csinálni, nem kell feleségül mennem hozzá vagy gyereket szülnöm. Ez annyira egyszerű.
Nem. Nem az.
A fejemben ezer meg ezer gondolat kavarog, azt sem tudom, melyik kifogásomat vágjam először a fejéhez. Ordítanék, sírnék, mindenkivel tudatnám, hogy nem, kizárt, hogy ebbe belemenjek. Micsoda őrült kérés ez? Mit érdekel engem mit szól a média? Ki döntötte el, hogy nekik kell mindent megszabniuk?
Miután kiordibáltuk magunkat, egyikőnk se szól semmit. Jack megért, nem kényszerít rám semmit, mégis megállás nélkül csak azt tudja hajtogatni, imádni fogják az emberek, mi leszünk az új sztárpár. Hogy milyen jó reklám.
Harry-re gondolok, ami még inkább kétségbejt. Tudni akarom, ő mit reagált.
- Ő tud róla? - elszakítom a tekintetemet az ölembe ejtett kezeimről, felnézek.
- Ami azt illeti vele már korábban is beszéltünk erről - köszörüli meg a torkát.
- Nem említette - húzom össze a szememet. - Nekem miért csak most szólsz?
- Hát... - vakarja meg a tarkóját, erősen fújja ki a levegőt. Valami itt nagyon nem stimmel.
- Jack, mit nem mondasz el? - túrok a hajamba, felülök, szinte megfeszülök az idegességtől.
- Azt reméltük...
- Reméltétek? - szakítom félbe, van egy nagyon rossz előérzetem, hogy mi is folyik itt. - Te és...?
- A banda menedzsere és én - vallja be. - Azt reméltük, hogy Harry és te amúgy is kavarni fogtok, ezért nem kell megkérni titeket. Gondoltuk a stúdiózás közben kialakul valami, így nem kell kényszerből, és te sem sérülsz. Los Angelesben még jól ment minden, de az utolsó este valami történt, ami miatt Harry megváltoztatta a véleményt, és azt mondta, hogy ebből kiszáll, nem akarja.
A világ forogni kezd velem, minden értelmet nyer. Nem azért szentelt rám figyelmet, mert ilyen a természete. Nem azért segített, mert akart. Nem azért beszélgetett, mert kedve volt. Mindent egyedül azért csinált, mert megkérték rá. Képes lett volna játszani velem, elhitetni, hogy bármit is érez irántam, miközben jól átver és kihasznál, mindezt a média miatt.
Mégis, valamit tettem azon az estén, ami miatt meggondolta magát.
A gyűlölet egy szempillantás alatt lobban fel bennem, olyan szintű megalázottság és csalódottság keveredik bennem, amit még magamnak is alig bírok beismerni. Ezért nem vagyok képes máshogyan reagálni, mint dühöt érezni.
Két dologban egész biztos vagyok.
Az egyik: Nem ismerem Harry Styles-t. Nem tudom ki ő igazából.
A másik: Egyszer még nagyon meg fogja bánni, hogy ezt tette velem. 

38 megjegyzés:

  1. óó istenem nagyon jó lett alig várom a következő részt . siess vele :) nagyon izgalmas.. kicsit rossz hogy Harry csak azért volt vele ilyen mert megkérték jogos a sértődöttsége és a dühössége Harry felé. csak így tovább a részekkel ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Jaj, nagyon örülök, amiért így vagy vele, ez rettenetesen sokat jelent számomra! Köszönöm, amiért írtál, édes Tőled!:') <3333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  2. Ez egyszerűen fantasztikus! Nagyon szépen írsz, tetszenek a gondolatmenetek levezetései és a leírások. Gratulálok a részhez! :)
    Emery ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!:)

      Nagyon-nagyon szépen köszönöm, hálás vagyok, amiért így gondolod! Iszonyúan sokat jelent, hogy írtál! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!
    Először is, a testvérem üzeni hogy imád téged! Meg a történetedet is.
    Másodszor. Gondolom nem emlékszel rám. Ismétlem gondolom, de ha nem rémlik, akkor én vagyok Dodge :D
    Most mondanám, hogy harmadszor is, de ez már nem lényeg, csak, hogy szégyellem magamat! Már a hetedik fejezetedet írod, és én még az egyikhez sem írtam semmit, ezt sajnálom. De hogy tudd, eddig az összeset olvastam, vagyis olvastuk a tesómnal. Ez olyan családi lett :)
    És most a negyedik; FANTASZTIKUS LETT! Imádom ezt, ez olyan... furcsa, hogy erőltetik. Vagyis, tudom hogy van ilyen, de mégis fura erről olvasni. Nagyonnagyonnagyon jól bánsz azokkal a szavakkal... már mondtam, hogy a példaképemnek tartalak? Ha nem akkor most is elmondom, igenis annak tartalak!!
    És... lenne pár kérdésem felőled. Ugye nem baj? Tudod, már rég nem írtam és nem tudom, mi van veled? Ugye minden rendben, nem vagy beteg, meg ilyenek?
    Már nem tudom hányadik jön, de azt hiszem csak ennyit tudok össze hozni. Ígérem, hogy most már megpróbálok mindenhova írni, fontos hogy támogassalak, tudom... hogy szükségük van az íróknak erre :)
    Most teljesen belekeveredtem ebbe... és utólag bocsi, ha nem értesz valamit, vagy ha netán elírtam valamit.
    Xx. Dorina R. Mary

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dodgem!

      Üzenem a testvérednek, hogy nagyon szépen köszönöm neki, és én is imádom! <3
      Igen, így már emlékszem Rád, te jó ég, olyan boldog vagyok, amiért itt vagy, el sem tudom mondani! Köszönöm, köszönöm! Húha, keresem a szavakat, annyira csodálatos, hogy ismét írtál, tényleg lehetetlen kifejezni! Nem lehetek elég hálás, mert ez számomra rengeteget, sőt annál is többet jelent! Szerintem Te és a testvéred fantasztikus, mert olyan-olyan sok erőt adtatok most, aaaaaahw....
      És jaj ne mondj olyat, hogy annak tartasz, már már eddig is teljesen elérzékenyültem, most meg már végképp sírok! Ezerszer köszönöm, hogy itt vagy nekem! <3
      Köszönöm szépen jól vagyok, semmi bajom, tökéletesen boldog vagyok! Remélem Te és a családod is legalább ennyire jól van! Nyugtass meg, hogy rendben van körülötted minden! <333
      NAGYON KÖSZÖNÖK MINDENT, IMÁDLAK! <3333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy!

    A darabjaim szétterülve fekszenek a szoba padlóján... Ez... ez nagyon megérintett.
    Belen viselkedése teljesen összezavart... Miért bánt igy Harryvel? Megértem, hogy félt a csalódástól, vagy attól, hogy ő okoz csalódást, de... Akkor is.
    Belen a saját elméjének a rabja. Félek, hogy ez lesz a végzete. Engednie kellene, hogy valaki igazán közel kerüljön hozzá.
    Igaza van nem ismeri Harryt, de ha igy bánik vele, soha nem is fogja megismerni az igazi Harry Stylest...
    A cim elolvasása után egy ütemet kihagyott a szivem... megrémültem. Bánja, hogy igy viselkedett, de nem kért bocsánatot, ez újabb önemésztéshez vezet.
    Sajnálom, hogy úgy gondolkodik, ahogy.
    Ezek után nagyon kiváncsi vagyok, hogyan is fogják őket mégis összehozni. Mindkét fél sértettnek érzi magát... Ez érdekes lesz. Van egy olyan érzésem, hogy még sok dráméban lesz részünk. és hihetetlenül nagyon várom a folytatást.
    Nagyon közel érzem a sajátomhoz Belen személyiségét, és bárcsak az én életem is egy ilyen történet lenne, ahol biztos lehetek abban, hogy a rossz után mindig jön a megérdemelt jó.
    Imádom olvasni a történetet! Biztositalak afelől, hogy bármi történik is én maradok és olvasok. "bighug"

    Sok-sok puszi és szeretet, Jule.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Julem!

      Sokat jelent, amiért ismét írtál, mert a véleményed rengeteget számít nekem. Nagyon szépen köszönöm! Azt olvasni, hogy imádod olvasni, és Belen személyiség közel érzed magadhoz... oh asdgsa, ezt hihetetlen jó érzés. Komolyan nem tudom mit mondhatnék erre a feltétlen támogatásodra, fogalmam sincs mivel érdemeltem ki. De örökké hálás leszek érte, mert az, hogy mindig írsz, egyszerűen csodálatos! Köszönök mindent még egyszer! Én pedig Téged imádlak! <333333333333333

      Sok sok puszi és szeretet, Azy

      Törlés
  5. Drága, drága Azy!
    Az össz, ami most per pillanat kijön belőlem, az annyi, hogy Te Jóságos Úr Isten! Komolyan, ennyi.
    Megpróbálom összeszedni a gondolataim, de nem ígérek semmit.
    Szóval, először is úgy gondoltam, hogy el sem olvasom a fejezet, mivel most keltem (délután egy) és életkedvem sincs, aztán viszont megembereltem magam, és nekiálltam, és Édes Istenem!
    Nem, nem jön ki más, most konkrétan leszólítom az összes létező szentet az égből, de nem tehetek róla, hihetetlen vagy. Tényleg.
    Elképesztően vártam már ezt a jelenetet, bár sokkal előbbre tippeltem volna, hisz - ha jól emlékszem - az első nekifutásban talán már a harmadik fejezetben megtörtént mindez. Így mondjuk azért határozottan jobb.
    Jó, Harry most egy szemét, de biztos vagyok benne, hogy majd rendeződik ez is. Legalábbis nagyon remélem. :D
    Ölel, J. <3

    U.i. Édes Jó Istenem!!!
    U.i. 2. Sajnálom, hogy ilyen rövid voltam most, de sietnem kell..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, drága J.!

      Nagyon örülök ennek a reakciónak, mert ez azt jelenti, hogy valamit sikerült kiváltanom belőled! Wow! Ahw, amikor azt olvasom, hogy egy olvasó mit gondol a részről, és milyen körülmények között kezdett hozzá. Jaj, el sem tudom mondani, hogy milyen fantasztikus érzés! Igen, az előzőben ez sokkal hamarabb történt meg, de most szinte a legtöbb dolgot próbálom másképpen csinálni. Hát nagyon remélem, hogy tetszeni fog..!:')
      Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon, és még annál is jobban boldog vagyok, amiért megint megajándékoztál a véleményeddel! Egy tündér vagy! Hálás vagyok mindenért, de komolyan! <3333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága Azy!
    Wow, szóhoz sem tudok jutni! Az első reakcióm ez volt: OMG Mi van?! Már nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan fognak kapcsolatba kerülni egymással, de erre nem gondoltam! Ez valami elképesztő és nagyon egyedi. És most hirtelen kedvet kaptam a nyárhoz, ahogy a sorokat olvastam :D Vagy ötször végigolvastam, annyira de annyira jó lett! Szerintem ez az egyik legjobb fejezet. Csak így tovább! <333
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága E!

      Aaaah, te jó ég, nagyon örülök, hogy ez volt a reakciód, valami ilyesmit reméltem, de bevallom őszintén remélni sem mertem! Köszönöm, köszönöm, most nagyon boldog vagyok, köszönöm! Fantasztikus érzés tudni, hogy támogatsz! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága Azym!

    Nahát és wow! Komolyan mondom - nem tudom miért - de idáig ez a favorite részem ebben a blogban! A rész valami csodálatos! Hát abban a pillantban, mikor lekoptatták Harry-t - kicsit sajnáltam a srácot, de egy a fene megérdemelte. Mi az, hogy nem emlékezik Belen-re, na ez már pofátlanság! Micsoda dolog ez?? :D Mást nem tudok hozzáfűzni maximum azt, hogy fantasztikus rész lett.
    Nem érted, miért állunk melletted, s, hogy miért írunk ilyeneket? Hát drágám azért, mert fantasztikusan írsz! Imádunk téged, még ha nem is hiszed :) Pedig hidd el! Fogadd el, hogy varázslatosan jól írsz, s, hogy mindig ilyen olvasóis lesznek! :) Ez mindig legyen a fejedben :)
    Sok-sok puszi és ölelés, Easy <3 <3 <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Easym!

      Jaj, ennek nagyon örülök, nekem mindig a legújabb a kedvencem, azt hiszem ez írói ártalom! Eszméletlen sokat jelent számomra, amiért így gondolkozol a részről, és a szereplőkről, úgy az egész történetről! Ez rettenetesen megható, nem is tudom mit mondhatnék! A támogatásod egyszerűen csodálatos, fogalmam sincs mivel érdemeltem ki!
      Köszönök mindent, komolyan, imádlak! <33333333333

      Sok-sok puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy!
    Ez egyszerűen fantasztikus! El sem hiszem, nem számítottam erre a fordulatra. Imádom, imádom és imádom! Ennél jobb történetet még nem olvastam. Imádom az összes karaktert, az összes jelenet tetszett, szóval nem tudok már mit mondani, csak annyit, hogy nagyon várom a következőt*.*
    xoxo L*encii.~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága L*encii.~!

      Juj, komolyan így gondolod? Ez nagyon boldoggá tesz, ahogyan az is, hogy sikerült meglepni Téged a fordulattal, ezt hihetetlen jó olvasni! Ahw, imádod? Te jó ég, nem is tudom mit mondjak, annyira örülök! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! :') <33333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága, drága Azy!

    Hihetetlen, hogyan lehet valami ennyire izgalmas, fordulatos, természetes és fantasztikus egyszerre, ráadásul minden egyes résszel csak jobb és jobb lesz. Csodálom a tehetségedet az íráshoz, egyszerűen utánozhatatlan, és ami megmásíthatatlan: ahogy te írsz, ahhoz kétség sem férhet, hogy tökéletes.
    Az, ahogy Belen küzd és folyton vívódik önmagával, és a körülötte lévőkkel, annyira..nem is tudom, talán az a legjobb szó rá, hogy magától érthetődő. Hiszen egy percig sem kételkedek abban, hogy ez nem így van, mert annyira élethű minden, a gondok, a bajok, a gondolatok, a cívódás, egyszerűen minden.
    Nem olyan régen, csupán néhány napja elolvastam a "történet" címke alatti szöveget, és akkor azt hittem, lemegyek hídba: az alapötlet jobb, mint én azt eddig képzeltem, sehol, soha nem láttam/olvastam/hallottam ilyet, ezért még inkább várom, hogyan folytatódik a történet. És hiába gondolom azt, ez hatalmas feladat, szinte biztos vagyok abban, hogy fantasztikusan meg fogod oldani, és már tényleg alig várom, hogy eljöjjön végre a jövő hétvége. és megtudjam, Belen hogyan reagál, és azt hiszem, Harry szemszögére is legalább ennyire kíváncsi vagyok. Annyi minden kavarog most a fejemben, amire csak a következő rész adhat választ, hogy az hihetetlen.
    Összegzésképp: nagyon imádom, tényleg függő lettem, és pontosan ugyan azt érzem, mint Norina történeténél: egyszerűen tudni akarok mindent, mikor mi fog történni, és azt hiszem, sosem fogom megunni az írásaid. Ezt előre is szeretném megköszönni, hogy fáradhatatlanul alkotsz, és amit írsz, az remek.
    Hát ezzel érdemelsz meg minden egyes olvasót, minden egyes kedves hozzászólást, és mindenkit. Kitartó és alázatos munkád eredménye minden egyes gyöngyszem, amit hétről hétre megosztasz velünk! :)
    Remélem még sokáig lesz alkalmam olvasni az irományaidat, mert nagyon szeretem őket! :))

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, drága Lu!

      Azta, eszméletlen kedves vagy, én nem is tudok mint mondani! Komolyan kifejezhetetlen az, amit most érzek, akkora erőt adtál most ezzel. Hihetetlen számomra, hogy Te így látod, ezeket gondolod a részről. Csodálatos, én... ahw, nem találok szavakat. Ez egyszerűen fantasztikus érzés. Soha, de soha nem reméltem, hogy olyan édes, kedves, és rettenetesen túlzó olvasóm lesz, mint Te! Köszönöm, köszönöm, és még ezerszer köszönöm. Amit értem teszel, az egyszerűen felbecsülhetetlen. Úgy érzem, hogy ezzel a kommenttel képtelen vagyok éreztetni veled, hogy tényleg mennyire hálás vagyok. De most tényleg, felfogod, hogy milyen hatalmas támogatást jelentesz számomra? Ah, te jó ég, köszönök mindent, imádni való vagy! <333333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága Azym!!

    Húha, tényleg beindult a történet, és rengeteg mindent megtudtunk ebben a részben. Iszonyatosan sajnálom Belent, és merem remélni hogy az a sok rossz dolog ami vele történt az tényéleg meg fogja erősíteni, nem pedig csak mégjobban elgyengíti, zárkózottá teszi! Harryben pedig picit csalódtam, de mivel nem tudom a teljes igazságot nem ítélem el! :) Várom nagyon a folytatást ami érzem, hogy sok-sok meglepetést fog tartogatni! ;)
    Legyen csodás hetet! Kitartást! <3

    Pippád <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pippám!

      Jaj, remélem, hogy ez jót jelent, és örömet tudok okozni a részekkel! Fantasztikus olvasni, hogy mi a véleményed, hogy így gondolod! Rengeteget jelent számomra, amiért folyamatosan támogatsz és erőt adsz a szavaiddal! Hálás vagyok mindenért, drága Pippám! <33333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  11. Drága Azy-m ♥!

    Ezt aztán a történet igazi beindítása, le a kalappal ♥! Egyszerűen fantasztikus volt, imádtam ♥ :3 Először azt hittem, Harry tényleg segíteni akar Bel-nek, de ahogy haladtam az olvasással, ez az érzés ellaposodott :3 Valahogy éreztem, hogy ez az egész jóban leszek a másikkal dolog csak egy fogás a menedzsment felől... Ami igazán lesokkolt, hogy Harry pofátlanul és mesterien játszotta a szerepét :3 Csalódtam benne, hiszen nem ilyennek ismertem meg ezt a göndör ördögöt :33

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! Máris megyek az Engedj el!-re és még ma kommentelek oda is ;) További szép estét és a jövő héthez kitartást ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macym!

      Húha, naaaagyon fantasztikus azt látni, hogy neked tetszett, hiszen rengeteget adok a szavadra, és a véleményedet csodálatos érzés olvasni! Köszönöm ezeket neked, és még azt a milliónyi dolgot, amit értem teszel részről részre! Imádlak! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Drága,egyetlen Azy!

    Szörnyen röstellem,hogy megint csak most írok neked. Nem akarok kifogásokat keresni,de nem volt időm egyszerűen arra,hogy kinyögjek neked egy ép kézláb mondatot. Az első reakcióm ez volt miután elolvastam: Úristen,Úristen,Úristen és Úristen. Nagyon fantasztikus lett az egész rész,és nem értem miért nem tudod kimondani,hogy a példaképem lettél. Imádtam egyszerűen tökéletes rész egy tökéletes író nőtől. Mindezeket a szavakat nem azért mondom,mert puncsolni akarok,hanem mert így érzem. Visszatérve a részre, alig várom,hogy a következő rész is olvassam. Nem számítottam ekkora fordulatra. A rész elején nagyon örültem,hogy Harry foglalkozik Belen-nel,bár sejtettem,hogy te nem ilyen sablonos történetek írója vagy. Teljesen készen vagyok,úgyhogy bocsáss meg a viselkedésemért. Nem értem,hogy csinálod? Azt,hogy iskolába jársz (gondolom),tanulsz,és még blogot is vezetsz,de még milyen blogot. Nagyon nagy vagy az én szememben. Sok blogot olvastam már amik jók voltak,de a te blogjaid egyszerűen fantasztikusak. Sajnálom,hogy ennyire sokszor ismétlem magam. (Gondolom te is unod) Több szó,mint száz remélem hamar hozod a következő részt,bár azért pihenj is,és sok kitartást erre a hétre. Vigyázz magadra,ebben a szép időben. <3 <3 <3 :D




    Sokszor ölel és puszil:
    Dórci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen Dórci!

      Soha nem kell emiatt bocsánatot kérned, vagy röstelkedned, hiszen tiszteletben tartom, hogy van életed, és már az is felér számomra egy világgal, hogy amikor kommentelsz. És. Te. Jó. Ég! Amikor olvastam végig csak mosolyogtam, és nem bírtam abba hagyni, utána sírtam is, mert el sem hiszem, hogy így gondolod! Ez felfoghatatlan, de komolyan! Dehogy unom, egyszerűen csodálatos érzés ez az egész! Annyira boldog vagyok, hogy sírok... De tényleg, köszönök mindent nektek, mert a soraid rengeteget jelentenek!
      Jaj, de aranyos vagy, hidd el, semmi olyat nem teszek, ami miatt nagy lehetnék a szemedben! Viszont természetesen ettől függetlenül borzasztóan hálás vagyok ezekért, és annyira meghatottak a soraid, te jó ég, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönök neked mindent! <3333333333333

      Sok puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  13. Azy!

    Ez fantasztikus lett mint minden màs amit te írsz szval ezen már nem kell meglepodni!
    Nagyon szeretem az írásaidat annyira élethű és olyan mintha közvetlen közeli ismerőseim lennének s szereplők!

    Nagyon kíváncsi vagyok hogy mi lesz Bel. Harry és mendzserek következő lépése!

    Nagyon várom a kövi részt!

    Millió puszi!!!
    Somebody xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Somebody!

      Nagyon nagyon szépen köszönöm, jól esik, hogy ilyen véleménnyel vagy a blogról, emiatt iszonyú boldog vagyok! Iszonyú sok hálával tartozom, amiért megint írtál, drága vagy! <3333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  14. Drága, kedves, egyetlen, csodálatosan fantasztikus, tehetséges Azy-m!

    Először is tudnod kell, hogy nekem egyáltalán nem fáradtság, hogy leírjam a véleményemet, épp ellenkezőleg. Nagyon szívesen teszem, hiszen nagyon is megérdemled, nem csak azért, mert lelkiismeretesen vezeted a történeteidet, hanem, mert valami elképesztő csodát formálsz meg a gondolataidban általuk. És megvallom, napról napra izgatottabban várom a fejezeteidet, hiszen mindegyikben találok olyan sort, ami megmosolyogtat, elborzaszt a szomorúsága miatt és, ami nagyon odanő az ember szívéhez, ha az olvasásába kezd. Ez ezzel a fejezettel sem történt másképpen. Éppen Kingánál voltam, amikor láttuk, hogy kitetted a részt és, amint a címét észrevettem – azt nem tudom, hogy az említett bloggerina hogyan, de szerintem úgy, ahogyan én is – egy dologra gondoltam. És az pontosan beigazolódott. Valahogyan éreztem, hogy ez fog bekövetkezni, mármint a „Túl jó megjátszás” része a dolognak.
    Sokat agyaltam azon, hogy vajon Belen, hogyan fogja fogadni ezt az egyfajta bejelentést, de azt legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy Harry mindennel tisztában van még mielőtt a lány előtt felhánytorgatták volna a dolgot. Ez számomra is nagyon meglepő volt. Teljesen megértem a lány reakcióját, hiszen ez mégsem volt szép húzás a sráctól, csak azért közeledni valaki felé, mert erre kérték… A média része pedig, szerintem ez mostanság az érzelmeim azt súgják, hogy sok sztárral fordul elő, így nagyon valósághű dolognak mondom. De mégis ez nem is döbbentett meg annyira, mint Harry tette, bár igaz az, hogy mit is tehetett volna? Mind a kettejüket beskatulyázták, belekényszerítették ebbe az egész helyzetbe. Belennek az volt a szerencséje, hogy Harry normálisan, barátságosan közeledett felé és nem rögtön egy másik alternatívát hasznosított. Ez kicsit becsületre méltó, azonban haragszom is rá, de meg is tudom érteni. Méghozzá mindkettejüket. Ebből is látszik, hogy az ő világuknak mind rossz mind egyaránt jó oldala is megmutatkozik.
    Vannak elképzeléseim ezek után mit fog tenni Belen és borzasztó kíváncsi vagyok, hogy végül melyik is fog megvalósulni, bizonyára megint meglepetést okozol majd.
    Jack karakterét változatlan véleménnyel fogadtam és a fejezet végére, bár kicsit megdöbbentett – igaz már az elejétől kezdve sejtettem, hogy így lesz majd – a tette még mindig kedves, komoly és rettentően odaadó embernek gondolom, akinek nem mellesleg a lány sokat is köszönhet és itt nem feltétlenül az álmainak terelgetésére gondolok, hanem hogy Belen szomorú életének ellenére képes volt mosolyt csalni a lány arcára. Szerintem ez Belen esetében borzasztó sokat jelent tekintve, hogy mennyi rosszon ment már keresztül méghozzá ilyen fiatalon. Az felüdülés volt a számomra, hogy ebben a fejezetben nem olvashattam a betegségére túlságosan utaló jelet, olyankor mindig annyira megsajnálom szegényt, hogy szavakba sem tudom önteni.
    Nagyon sok –sok szerencsét Neked a továbbiakban is, a fejezet valami irtózatosan csodás volt és öröm volt olvasni – mint mindig – hogy az események egyre inkább beindulnak! Csodás vagy, csak így tovább, remélem, még jó sokáig kápráztatsz el bennünket a csodálatos írásaiddal! <333
    Szeretlek <3333
    Millió puszi és szoros ölelés,
    kriszty96

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, csodálatos, elképesztően imádott kriszty96-om!

      Ah, te jó ég, megint ilyen sokat és édeseket írtál, én már el sem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok emiatt. Elmondani is képtelen vagyok, hogy mit jelent számomra a támogatásod. Mindig írsz, és ezzel sokkal több erőt adsz, mint, amennyit el tudsz képzelni. A meglátásaid ismételten tökéletesek a történettel kapcsolatban. Nem is fűzök hozzá semmi egyebet, és hidd el, én vagyok a legboldogabb, ha bármennyi örömet is tudok neked okozni a résszel! Amikor ilyen hihetetlenül édes dolgokat olvasok, mindig könnybe lábad a szemem és/vagy sírok, hiszen számomra elképzelhetetlen öröm ez az egész! Köszönök szépen mindent, rengeteg hálával tartozom neked, szerintem nem is sejted mennyivel! Rettenetesen szeretlek! <3333333333333

      Millió puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  15. Drága Azym!

    Jézusom! Atya ég, valami elképesztő vagy! Alig bírom összeszedni a gondolataimat, hogy véleményt alkossak, és előre sajnálom, hogyha szétszórtan írok.
    Nagyon kíváncsi voltam, hogy miként kevered bele ezt a 'megjátszást', és határozottan jobb ez a fajta történetszál, mint az előző, bár az se semmi! Nem tudom elhinni, hogy Harry tényleg ezt tette, és annyira szomorú, hogy Belen ilyen bunkó volt vele, de egyébként szuper volt, és jaj! Eláll a szavam, nem is tudok mit mondani, látod, ezt hozod ki belőlem a történeteiddel! Ez így nem ér!
    Fantasztikus vagy, de tényleg!
    Sajnálom, hogy ilyen kis rövidke kommentet hagytam, de egyszerűen nem tudok mit írni, a rész hatása alatt állok. Viszont ez a rész az, ami egy ideig a kedvenc részemmé alakult át, de biztos vagyok benne, hogy ez még változni fog.<333
    Sok-sok puszi,

    Vivian

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vivanom!

      Aaaaaw, szerintem Te vagy az elképesztő, én el sem tudom mondani, hogy mennyire hihetetlenül boldoggá tesz, hogy írtál, ráadásul ilyeneket! Komolyan így gondolod? Fel sem bírom fogni, ez annyira fantasztikus, köszönöm, köszönöm, köszönöm, és még ezerszer is köszönöm, hogy ilyen csodálatos vagy! Abba sem bírom hagyni a mosolygást, határtalan örömet okoztál nekem remélem tudod! Imádlak! <333333333

      Sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  16. Aztamocskos! Harry mekkora egy.. pfuuu, én meg már elhittem, hogy önszántából segít, de túl jól megjátszotta! :0 Azèrt kiv. lennék Harry szemszögére is hogy h. látja a dolgokat, tervezed h irsz majd az övébõl is? :')
    Remélem Belen megbosszulja a dolgokat, vagy valamit csinál majd >< Nagyonjooo, nagyon tetszik! :) Bár remélem lesz benne több párbeszéd, nem csak gondolati rész.
    Kíváncsian várom a köviit. (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!

      Húha, eléggé heves a reakciód, természetesen megértem, hogy így gondolod, hiszen Harry ebből a helyzetből most nem jött ki túl jól, de remélem hogy idővel meg fogod érteni az okait, és megbocsájtasz neki! Nagyon nagyon édes vagy, hogy írtál, ezerszer köszönöm! <33333 :)

      Puszi, Azy

      Törlés
  17. Drága, egyetlen, tehetséges, utánozhatatlan Azym!
    Hihetetlen, egyszerűen felülmúlhatatlan, amit csinálsz, és annyira jó volt ez az egész fejezet. Egyre csak többet és többet akarok mind Belenből, mind Harryből, mind a többi vicces és kedves, olyankor apáskodó vagy anyáskodó mellékszereplőkből. Nekem személy szerint ez lett a kedvenc fejezetem (megint, hmm, micsoda újdonság?!), mégis, nem tudom megállni, hogy ne gondolkozzam a még ennél is jobb folytatáson.
    Letaglózott a vége, a felismerés, miszerint Harry csak azért volt olyan kedves, mert megkérték rá. Erre, bár számíthattam volna, mégsem tettem. Épp annyira elbűvölt, ahogy Belent is és ezért vakká váltam. Még csak nagyon kevés embernek sikerült elérnie ezt nálam, de te ebben is nagyon jó vagy. Hihetetlen!
    Nagyon-nagyon szeretlek, csaj így tovább és sose felejtsd el, mennyire tehetséges vagy, mert az vagy, és én vagyok az, aki felnéz rád <3 Minden nap elmondanám, kár hogy sosem látom, hogy fent lennél, amikor én fent vagyok Facebookon :( Olyan régen beszéltünk :(
    Millio és egy puszi <333
    ui.: válaszoltam WHWAS-on és egyáltalán nem gondoltam, hogy másolnál vagy bármi ilyesmi, ilyen sose jusson az eszedbe. SOHA!!! <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen, tehetséges és pótolhatatlan szerecsendiom!

      Jaj te jó ég, azt sem tudom mit mondjak, annyira hálás vagyok, hogy így gondolod, ezzel hatalmas löketet adsz, de tényleg! Hidd el, én örülök a legjobban, ha egy picurka boldogságot is a részekkel és úgy magával a bloggal okozni! Szeretném ismét elmondani neked, hogy eszméletlenül sokat jelent a folytonos támogatásod, őszintén szólva fogalmam sincs, hogy ezt mivel érdemeltem ki, de köszönöm, köszönöm, köszönöm! <3333333
      Én is kimondhatatlanul szeretlek, és tudom, hogy nem sokat vagyok elérhető, de rengeteget tanulok, hamarosan vizsgáim is lesznek, úgyhogy... De azért igyekszem, és ígérem, amint meglátom, hogy fent vagy, már írok is! <33333

      Millió puszi, Azy

      UI: Aaaaaaaaahw, köszönöm! <3

      Törlés
  18. Drága Napsugaram!

    Hát igen, ez is telibe talált! Annyira hihetetlenül jó, hogy az már hihetetlen. :D
    Ennyire történetet még nem szerettem. Van benne valami, ami megfog. Valami különleges, amire csak Te vagy képes! Egyszerűen élmény olvasni. :3
    Az egész sztori máris: Per-fect. ^^
    Imádom! <333

    Sok-sok puszi; Tina xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gyönyörűm!

      Annyira túlzol mindig, de komolyan! Nem is tudom mit lehetne egy ilyen édes reakcióra mondani, te jó ég! Köszönöm, köszönöm! Imádlak! <3333333333

      Sok-sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  19. Drága Azy!

    Amint elolvastam, egy szó jött ki a számon: wow!
    Nagyon-nagyon tetszett, mint mindig. Meglepett ez az egész helyzet, amit Belen most átélt.De még mi lesz itt! :D Iszonyatosan várom a következő rész! ;) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adrienn!

      Hűha, akkor legalább hatással volt rád, ami számomra rengeteget jelent, ahogyan az is, hogy ismét megleptél ezzel az imádni való kommenttel! Köszönöm! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés