4. fejezet - Összezárva

Drága Olvasóim!

Sajnálom, amiért ennyire zűrös volt ez a hónap, és a részek érkezése bizonytalan volt. Ígérem mostantól ez nem lesz így, hetente érkezik friss!  :)
Nagyon nagyon köszönöm, amiért annyian írtatok az előző részhez, rengeteget jelentettek számomra! Hálás vagyok mindenért, tényleg kimondhatatlanul fantasztikusak vagytok, annyi mindennel tartozom már nektek, hogy az hihetetlen! Köszönöm még egyszer, amiért itt vagytok!
Egyébként történetünk főszereplője éppen ma ünnepli a 20. születésnapját, így eszméletlen boldog születésnapot neki! :)

Millió puszi, ölelés és szeretet, Azy

Csak azt érzem, hogy tuszkolnak befele, nem is látom merre haladok. A gondolataim ezrével támadnak meg, folyamatosan az jár a fejemben, vajon felismert-e. Régebben többször is kitartóan vizslattam, egyszer volt, amikor még a tekintetünk is találkozott. Azonban nyilván nem tudja ki vagyok.... Nem kell aggódnom, mert sejtése se lehet arról, mennyire átkozottul felkavar bennem mindent. 
Szerencsére nem kell beszélnem, Lee mindent elrendez körülöttem, egyeztet a recepcióssal a már lefoglalt szobámról. A nő készségesen teszi a dolgát, majd a kulcsot Lee kezébe nyomva tovább is állunk. 
- Figyelne rám egy kicsit? - lengeti meg előttem nagy kezét a testőröm, felhúzott szemöldökkel várja, hogy újra felfogjam az előttem folyó cselekményeket.
- Sajnálom - rázom meg a fejemet, szépen manikűrözött ujjaimmal megragadom a táskám pántját, és végre tényleg visszatérek a valóságba. 
Csak most veszem észre milyen szép szállodába is érkeztünk. Mindenhol a piros dominál, szinte az összes bútor, függöny és szőnyeg ilyen színben pompázik. Sok elegáns ember várakozik a csarnokban, közülük a többség nyilván gazdag, már ha megengedhetik maguknak ezt a luxushotelt. Szerencsére viszont egyáltalán nincsen tömegnyomor, így simán állhatunk az út közepén, van elég hely, hogy kikerüljenek.
- Itt a kulcsa, ezt őrizze meg jól. A legfelső emeleten lesz a szobája, a bőröndjeit majd később felviszik, ezért jó lenne, ha nem menne sehova addig. 
- Rendben - sóhajtom, nem akarok már itt lenni, egyetlen kívánságom, hogy végre egyedül lehessek.
- Este felé hívni fogja a menedzsere, kérlek vegye fel, valami találkozót akar egyeztetni - magyaráz még Lee, mire csak bólogatni tudok.
- Mehetek? - eresztek meg egy sunyi mosolyt, amikor látom, kifogyott az utasításokból. Pedig nem is ez a dolga, folyamatosan ügyel a dolgaimra. Ezért is szeretem annyira.
- Este rádiós műsör, hétkor várom magát a liftnél - búcsúztat, amire ismételnem csak a fejemmel jelzek. - És most mehet - fújja ki a levegőt, már csak azért is megereszt egy mosolyt, amikor látja, tényleg milyen nevetségesen fontoskodó.
- Köszönöm - nevetek fel, megigazítom a táskámat, intek egyet, majd hátat fordítva szép lassan elindulok a lift felé.
Megnyomom a hívógombot, várok. Mivel hamar megunom, előcsúsztatom a telefonomat a zsebemből, feloldom a képernyőt, ellenőrzöm az időt. Mindjárt öt. Hát akkor nem sok időm lesz, mindösszesen két órám.
A lift kinyitja előttem az ajtaját, én pedig még mindig a készüléket nyomkodva megyek be, amint kiszállt a benne lévő három ember. Fejemet csak egy kicsit emelem fel, épp annyira, hogy ütközés nélkül kerüljem ki őket. Belépek, próbálok felül kerekedni a klausztrofóbiámon, gyorsan a hatos emeletet nyomom meg. Az ajtó már kezd összezárulni, de abban a pillanatban egy kéz fúródik a két vaskos nyílászáró közé, ezzel sikeresen elérve, hogy az kinyitódjon.
Furcsállva vonom össze a szemöldökömet, de mielőtt még halkan elszitkozódhatnám magamat, a kézhez test és fej is társul. Méghozzá nem is akárkié.
Harry beszáll mellém a liftbe, keze a hívógombok irányába mozdul, azonban amint meglátja, hogy a hatos emelet már meg van nyomva, megáll a lendületében. Inkább zsebébe rejti a feladat nélkül maradt végtagot. Napszemüvege immáron göndör fürtjeiben kapott helyett. Lezserül neki dől a tükrös falnak, ezzel szemben engem szétvet az ideg. Hallom a halk lélegzetvételeit, szemem sarkából pontosan látom az apró mozdulatait is, érzem a kellemes illatát.
Próbálok nem rá koncentrálni, de elég nehezen megy, hiszen a lift csigalassúsággal halad, éppen csak most érjük el második emeletet. Hiába igyekszem szememmel gyorsabb mozgásra ösztökélni, a kijelző azért sem akarja a kívánt számot mutatni.
Elrakom a telefonomat, karom inkább összefonom a mellkasom előtt. Tekintetemet erősen a földre szegezem, szapora lélegzetvételemet lassúvá szabályozom. Nem tesz jót, amiért ennyire vontatott minden, kezdem rosszul érezni magamat a bezártságtól. És éppen abban a pillanatban a lift lelassul és megáll. Mivel a ketteset már elhagytuk, és a hármast még nem jelzi ki, kétségbeesek. Egy szemvillanás alatt rájövök, baj van. A lift nem szokott két emelet között megállni. Hihetetlen, hogy ez pont velem történik meg, és pont most!
Fejemben megjelennek a rémképek, hogy mi lesz, ha lezuhanunk, ha nem jutok ki innen. Úgy érzem az őrület kerülget, lever a víz. A klausztrofóbia kezd elhatalmasodni rajtam, pánikba esek.
- Ne - suttogom meggyötörten.
Azonban Harry nyilván csak egy mérgelődő sóhajtásnak tudja be kétségbeesésem, nem szán neki különösebb figyelmet, inkább a csengővel ellátott gombra szegezi a tekintetét. Homloka ráncokba szalad, szemöldökét értetlenül vonja össze. Végre felhagy a laza stílussal, kiegyenesedik. Kezével hosszan megnyomja, míg túloldalról recsegés nem érkezik.  Semmi értelmes beszéd, ezért még egyszer megpróbálja, de most sikerrel jár, egy mély férfihang kérdezősködik.
- Mi a probléma?
- A kettes és a hármas között ragadtunk - szólal meg hirtelen, rekedtes hangjától csak még inkább kiráz a hideg. - Ketten vagyunk, illetve bal oldali liftről van szó.
- Azonnal szólok, és megjavítjuk a problémát - ígéri a férfi röviden. - Sajnos legalább fél óra, addig maradjanak nyugodtak!
A vonal véget ér, Harry sóhajtva vakarja meg a homlokát, és Los Angeles-i tartózkodásom óta másodszor is rám néz.
- Minden rendben? - érdeklődik, szemében őszinte értetlenkedés csillog.
Kérdése teljesen jogos, hiszen nem nézek ki túl jól. A szemben lévő falon húzódó tükör segítségével én is alaposan ráeszmélek, mennyire lesápadtam. Kézfejemet már véresre kapartam az ujjaimmal, hatalmas pilláimon vékony könnyfátyol ül. Szapora levegővételeim és remegő testem nem éppen annak a jele, hogy a klausztrofóbiát sikerült leküzdenem.
- Nem hiszem... - nyögöm, kezemmel a fémrúd felé kapok, ami a fal mentén végig húzódik. Szememet erősen lesütöm. - Nem bírom ki fél óráig - rázom meg a fejemet.
- Klausztrofóbia?
Hangját távolról érzékelem, ismét csak bólintással jelzek vissza, homlokomat neki döntöm a hideg tükörnek. Magamra erőszakolom a szabályos légzést. Ki és be. Nem olyan nehéz. Mégsem sikerül, kapkodok a levegőért, mintha bármelyik pillanatban elfogyhatna.
Nem nézek Harry-re, de érzem, ahogyan mellém lép. A legnagyobb meglepetésemre kezét a hátamra helyezi, nyugtatólag simogatja. A szívem ettől kétszeres gyorsaságra kapcsol, nem nagyon segít, hogy érzem a nyakamon a leheletét.
- Próbálj ne rá gondolni - javasolja halkan.
- Nem olyan egyszerű - suttogom, érzem, hogy a kezem már teljesen izzadtan tapad a kapaszkodóhoz. - Inkább leülök - jelentem be, óvatosan rogyok le a hideg földre, ezzel elszakadva Tőle. Fejemet a lábaimra hajtom, szorosan átkarolom magamat, minden erőmmel azon vagyok, hogy ne fakadjak sírva. A rémület már teljesen átjárta minden porcikámat.
- Mivel tudnék segíteni? - érkezik a hang közvetlenül előlem, így sejtésem szerint leguggolt hozzám.
Nem válaszolok, kezdek pánikba esni, úgy érzem, kész, végem van, én ebben a liftben fogom halálomat lelni. Milyen romantikus. Két évig nem látom azt a személyt, aki régen kitöltötte a mindennapjaimat, most pedig szabadulni se tudok tőle. Nagyon-nagyon sok mindent megadtam volna azért, hogy összezárjanak mindent. Sok mindent, de ezt nem.
- Hamarosan vége lesz, nyugalom - ígéri meg, hallom, ahogyan leül mellém. - Már csak pár perc és kint leszel - hazudja, de jelen pillanatban nem tudok érdekelni, hogy igaz-e. Szeretném elhinni, és el is hiszem, mert ezzel a lelkem kicsit lepihen.
- Oké - fújom ki a bent tartott levegőt, kezemmel szorosan húzom magamhoz a térdeimet.
Fogalmam sincs meddig ülünk ott, az időérzékemet teljesen elveszítem, mindösszesen arra tudok összpontosítani, hogy hamarosan a lift megindul, én pedig újra szabad leszek. Egy évrezednek tűnő pillanat után pedig tényleg való válik a vágyam, a padló alattam felfelé kezd menni. Megkönnyebbült sóhaj törik ki belőlem, ezért a percért fohászkodtam.
Még nem állok fel, félő, hogy megszédülnék és elesnék. Ehhez pedig még nincs elég erőm. Szinte egy merő görcs vagyok, így nem csoda, hogy nem veszem észre, amikor a lift végül halk csilingeléssel érkezik meg a hatodik emeletre.
- Kinyithatod a szemed, itt vagyunk - áll fel mellőlem, amitől hirtelenjében az idegességem kicsit elpárolog.
Szemeim riadtan pattannak fel, a kijáratra szegeződnek. A lehető leggyorsabban tápászkodok fel, hogy utána sietősen elhagyjam a liftet. Amint átlépem a bejáratot, megkönnyebbülök, olyan, mintha egy tonnás súlyt vettek volna le a szívemről.
És ekkor jön az a pillanat, amikor a rengeteg feszültséget kiengedem, mélyet sóhajtok, nem sok hiányzik ahhoz, hogy elsírjam magamat. Hallom a hátam mögött, hogy a hangszórón keresztül a férfi bocsánatot kér Harry-től és tőlem, elmondja mi volt a probléma, illetve mintha arról hadoválna, hogy ilyen nem szokott előfordulni ebben a hotelben. Csak beszél és beszél, mire Harry nevetve nyugtatja meg, miszerint nem fogunk az incidensről beszélni, nem csinálunk belőle nagy ügyet. Úgy tűnik a férfit ez megnyugtatja, mert rövidesen abba marad a beszélgetés.
- Jól vagy? - érkezik felém Harry hangja, amint kilép a liftből, az pedig az ajtaját összezárva elindul lefele.
Összerezzenek, de megfordulok. Most a Tőle való félelem veszi irányítása alá a szívemet. Amint elmúlt a klausztrofóbia, rögtön könnyebben tudok koncentrálni arra, hogy mégis mi is történt. Nehezemre esik felfogni, ami nem rég történt. Beszorultam vele egy liftbe, ráadásul beszélgettünk, és életembe először hozzám szólt!
- I-igen - nyögöm, rendezem vonásaimat.
Egy ideig elmereng az arcomon, lehet azt akarja felmérni, mennyire mondok igazat. A kezemre is vet egy pillantást, amit sikerült annyira szétkaparnom idegességemben, hogy vörös csíkok éktelenkednek rajta.
- Ugye bekened majd valamivel?  - mutat felé, mire én is a véres bőrömet veszem szemügyre. Rövidebb körmök nem ártottak volna. Szégyenemben a hátam mögé rejtem, bár már úgyis késő.
- Persze - erőltetek magamra egy mosolyt, igyekszem nem azzal foglalkozni, hogy mindjárt meghalok, annyira kényelmetlenül érzem magamat
 - Akkor jó - ereszt meg egy óvatos mosolyt, majd az egyik ujján pörgetett kulcsot tenyerébe fogja, az előtte lévő ajtó lyukába tolja, majd elfordítja a zárat. - Egyébként egy élmény volt - nevet fel halkan, lazán int egyet nekem, és mielőtt még szabadkozhatnék, eltűnik a szobájában.
Én pedig ott ácsorgok, arra a helyre meredve, ahol még az előbb állt, miközben azon agyalok, álmodtam-e ezt az egészet.

Csendesen állok a zuhany alatt, minduntalan a szám felé irányítom a zuhanyrózsa fejét, így a vízköpködés szuper mutatványait tárom fel magam előtt is. Ezzel szórakozok egy ideig, aztán a forró víz már felperzseli a bőrömet. Nem akarok leállni, pedig pontosan tudom, hogy ha így folytatom a fürdőszobát betöltő pára és forróság miatt össze fogok esni. Mivel ezt szeretném elkerülni, erőt veszek, és jéghidegre állítom a vizet. Így már rögtön nem olyan jó mulatság áztatni magamat. Gyorsan abba is hagyom, kilépek az előkére, egy törülközőt magam köré csavarva lépkedek végig a hatalmas lakosztályban.
A bőröndök már megérkeztek, mind a három az ágyam mellett hever, az egyiknek a teteje felfedve, így kikandikálnak a ruháim. Mezítláb felé tipegek, előhalászok egy fehérnemű szettet, majd a törülközőt ledobom magamról, és sietősen felveszem. Döntésképtelen vagyok, hogy mit ezek után hogyan tovább, pedig már csak három negyed órám van elkészülni a rádiós interjúig. Nem olyan fontos, mintha a holnap reggeli tévé műsörre mennék, de akkor is lesznek fotósok, és nem szeretnék az igénytelen külsőm miatt a címlapon kikötni.
Végül egy fekete csőfarmer és ujjatlan, grafitszürke blúz mellett döntök. Nyakamba a szándékosan erre az alkalomra vett hangsúlyos nyakláncot és karkötőt veszem fel. Frissen mosott hajamat felkontyolom, ízlésesen festem ki magamat. Amikor nem hivatalos a megjelenés mindent rám hagynak. Amikor az - jelen esetben holnap reggel - a stylistom, a sminkesem és a fodrászom vesz kezelésbe. Szerencsére már jól összeállt kis csapat, hatalmas összhang van közöttük, egyszer sem tévedtek még. Tudják, mi előnyös az alakomhoz és arcomhoz.
Szemceruzával kiemelem, majd tussal kihúzom a szememet. Használok szempillaspirált is, utána lealapozom az arcomat, púderrel mattosítom. A kezemen lévő sebeket is gyorsan eltüntetem némi sminkkel, ami nyilván nem tesz jót neki, mert nem fog tudni lélegezni, de pont nem érdekel. Pirosítót csak halványan használok, nem viszem túlzásba. Miután ezeket elvégzem, fújok magamra egy kis parfümöt, és össze pakolok a bőrtáskámba.
- Azt hiszem készen vagyok - sóhajtok fel, a tükörbe nézve egyáltalán nem vagyok megelégedve magammal, de tudom, úgysem vágyhatok többre.
A gyomrom hangos korgással adja tudtomra, hogy bizony enni kellene, de én elhessegetem. Szinte kényszerítem magamat, hogy véletlenül se terelődjön a figyelmem a kajákra. Nem szabad ennem!
A telefonom pont jókor szólal meg, hálát is mormolok az égnek, már majdnem azon voltam, hogy hívjam a szobaszolgálatot, és hatalmas lakomát tartsak.
- Halló - szólok bele, bár tisztába vagyok vele, hogy a menedzserem, Jack van a vonal végén.
- Szia, Belen, gyors leszek - hadarja, mintha máskor nem ilyen tempót diktálna. - Mindjárt hét óra, remélem nem várakoztatod meg Lee-t! - kezdi, és mielőtt megnyugtathatnám, hogy nem, folytatja: - A műsör után beszélni akarok veled. A Samantha's-ba vacsorázok, oda tudsz jönni?
- Megoldható, igen - sóhajom, pedig legszívesebben nemet mondanék.
- Nagyszerű - zárja le a témát, utána arról kezd magyarázni, hogy mik azok a dolgok, amik valószínűleg szóba fognak jönni az interjú során, és körülbelül milyen válaszokat kell adnom. Nem mondhatok pontos információt az albumról és efféle baromságok, amiket már magamtól is tudok, és amúgy is már rengetegszer átbeszéltük.
A szobámba járkálok fel-alá, folyamatosan hümmögök, utána finoman emlékeztetem, hogy már indulnom kell, de ígérem, mindent betartok, nem kell aggódnia. Aztán lerakom, hatalmasat sóhajtok. Jelen pillanatban az a vágyam, hogy lezavarjuk az estét, amilyen gyorsan csak lehet, hogy utána bedőlhessek az ágyba, és reggelig meg se kelljen moccannom.
Összeszedem minden kitartásomat, jelképesen kihúzom magamat, és kimegyek a folyosóra. Csak túlélem valahogyan. Bezárom magam mögött az ajtót, a kulcsot elsüllyesztem a táskámba. Már megindulnék a lift felé, amikor eszembe jut, ami délután történt. Ajkamba harapva fordulok meg, és inkább egy lépcső után kutatok. Nem nagyon szeretnék újra beszorulni, még Harry-vel se.
Amint a magassarkúmba nehézkesen lépkedek lefelé, végig az jár a fejemben, milyen jó lett volna úgy Vele lenni, hogy nem attól kell rettegnem, bármelyik pillanatban leszakad a lift. Neki egész biztosan semmit se jelentett, de nekem még a félelem által alkotott pokolban is Ő jelentette a Mennyországot...

32 megjegyzés:

  1. Drágaságos Azym :)

    Mit is mondhatnék? Még egy csodálatos rész :)
    Igen, zűrös volt ez a hónap, de erre megérte várni :)
    Nem te tartozol nekünk köszönettel, hanem mi neked, mert íros ezt a csodálatos történetet.
    Komolyan mondom, nagyon kevés lány képes erre, amire TE! Olyan csodálatosan írsz, hogy nem bírok betelni az írásoddal.
    Amugy nem értem, miért írtad oda sok helyre, hogy nem lett olyan jó rész, mikor te vagy a legfantasztikusabb író :)
    Amugy. Meg akarsz ölni? Itt abbahagyni ? Most komolyan? :D
    Nagyon jó rész lett, imádtam :)

    Puszi, Easy <3333333333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drágaságos Easym!

      Komolyan így gondolod? Huh, ezt rettenetesen jó olvasni, mindig attól tartok, hogy durván elszúrok mindent, de aztán jönnek az ilyen kedves kommentek, és ah, el sem hiszem! De azért mindenképpen én tartozom köszönettel, hogy folyamatosan támogattok, ez nem kis dolog! fantasztikus, egyszerűen boldoggá tesztek vele. Jaj, azta, te jó ég, rendben, most elsírtam magamat. Amiket írsz, eszméletlenül meghatnak, sosem gondoltam volna, hogy valaki így fog gondolkodni a történetről és arról, amit csinálok, hihetetlen érzés. Hálás vagyok, amiért itt vagy, és ilyen sok erőt adsz! Köszönök mindent! Én pedig Téged imádlak! <33333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Ennek igazán örülök, köszönöm, és hozom, amint tudom!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága!
    Oké, őszinte leszek, most még a szokásosnál is jobban megleptél. Komolyan, sosem gondoltan volna, hogy Bel klausztrofóbiás, arra meg végképp, hogy pont így fognak találkozni. Tényleg, wow!
    Ezzel a résszel is csak hoztad a már megszokott formád, most is csak azt tudom mondani, mint mindig. Baromi jó rész lett. (:
    Így tovább, és elmondhatatlanul kíváncsi vagyok a menedzser mondanivalójára, bár azért van egy sejtésem a témáról. :D
    Imádás, J. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága J.!

      Huh, nagyon-nagyon bízom benne, hogy a pozitív értelemben sikerült meglepnem Téged! Ha igen, akkor hidd el, ez egy hihetetlenül nagy dolog számomra, egyszóval bók, ha sikerült meglepnem! Ah, köszönöm szépen, annyira aranyos vagy, te jó ég! Hálás vagyok, amiért ismét írtál, többet jelent, mint képzelnéd! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Louise!

    Nagyon vártam már az új részt!
    Nagy meglepetést okoztál ezzel a csodálatosan megírt fejezettel! Harry nagyon aranyos volt Belen-nel.
    Kíváncsian várom a folytatást! :)

    Ölel,
    Louise

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Louise!

      Akkor remélem nem okoztam vele csalódást, és a meglepetés nem rossz értelemben van! Nagyon nagyon köszönöm, amiért írtál, jó volt olvasni, hogy mit gondolsz! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága Azy!

    Hú, de nagyon vártam már rá, hogy az új részt olvashassam. Fantasztikus volt, mint mindig. Amikor a lift megállt, és Belen bepánikolt, a szivem elszorult. Minden rossz eszembe jutott. De a tény, hogy Harry-vel volt a liftben megnyugtatott. Harry hihetetlen kedves és cuki volt vele, habár az utolsó megjegyzését inkább pimasznak mondanám. Szerintem megtetszett neki Belen. Pont azért mert esetlen volt, félt, és jól jött neki, hogy ő ott van.
    Reménykedem, hogy Belen minél hamarabb kiveri a fejéből a "nem eszek, mert kövér vagyok" és " sosem leszek olyan szép, mint a többi lány" gondolatokat. Rossz olvasni, hogy szinte már kinozza saját magát. Ez nagyon szomorú.
    Ami azt illeti a lépcsőzés meg a magassarkú nem a legjobb párositás, mégis az utolsó mondat teljesen kiütött. Fáj a szivem Belenért. :((
    Nagyon várom már a folytatást.
    Sok kitartást a sulihoz és az iráshoz! És ne feledj pihenni sem! xxx

    Ölel, Jule.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Sajnálom, amiért késtem vele, de akkor remélem sikerült egy kis örömet okoznom azzal, hogy most hoztam. Jaj, tényleg így látod? Mindig akkora boldogság tölt el, amikor olvasom a véleményeteket, most például a Tiedet. Egyrészt, mert szeretem tudni, hogy mit gondolsz, másrészt pedig aaaahw, annyira édes és kedves dolgokat írsz, hogy nagyon jól esik! Köszönöm, köszönöm, köszönöm őket, egy angyal vagy! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága Azy!

    Nem is tudom,hogy emlékszel-e rám?. Remélem egy kis halvány emléked van rólam,és remélem nem küldesz el melegebb éghajlatra mivel már ezer éve nem kommenteltem. Szörnyen restellem,bár most eléggé pofátlannak tűnök. Imádom ezt a blogodat is. Iszonyatosan jól írsz,és a történet fantasztikus. Tetszik,hogy most Harry a főszereplő. A lány karakteredbe megint teljesen bele szerettem,bár ezt szerintem úgyis tudod. :) Alig várom a folytatását. Amúgy mindig nagy példaképem vagy és meg kell,hogy hajoljak előtted. Nem tudom még mit írhatnék. Nem akarok annyit rizsázni. Remélem jól vagy,és nem vagy beteg. Bocsáss meg,hogy ennyi ideig nem kommenteltem,de ezentúl fogok. Vigyázz magadra kedvenc Bloggerom. :) <3333




    Sok-Sok puszi&Ölelés : Dórci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dórci!

      Persze, hogy emlékszem! Én senkit se felejtek el, aki annyira drága volt velem, mint Te! Ne aggódj, pontosan tudom, ki vagy, és dehogy küldelek! Ne merj ilyenekre gondolni, örülök, amiért eddig olvastál, most pedig még jobban örülök, ha továbbra is fogsz! Én lehetek hálás, amiért írsz! A véleményed pedig.... én komolyan nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki, amiért ilyen pozitív jelzőkkel illeted a történetet, és ilyen jókat gondolsz róla, szerintem nem is sejted, mennyire hálás vagyok ezekért. Annyi, de annyi erőt adnak, hihetetlen! Az, hogy kimondtad, hogy "azod" vagyok - nem is merem leírni - te jó ég, te jó ég, én komolyan nem tudom mit tettem, amiért ennyi mindent kapok tőled... Iszonyatosan hálás vagyok és leszek Neked, elképesztő vagy, köszönök mindent! <333333

      Sok sok sok puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  7. Drága Azy ♥!

    Már nagyon de nagyon vártam a folytatást :3 A várakozást és a vasárnapot ráadásul duplán dobtad fel, hiszen megérkezett az Engedj el! következő fejezete is :33 Nemsokára kommentelek oda is ;)

    Imádtam a fejezetet ♥ :) A kedvenc jelenetem egyértelműen a liftes volt, hiszen végre Harry és Belen egy légtérbe került egymással :33 Én is klausztrofóbiás vagyok, teljesen átéreztem Bel ijedségét :/ De én mondjuk egy picit megnyugodtam volna, ha egy ilyen férfi van a közelemben, mint Harry :DD Hazza hihetetlenül édes és kedves volt, látta Belen-n, hogy nem viseli valami jól a bezártságot... Még ha ez kis időre is szólt :33 Az utolsó mondat engem is szíven ütött... Mi van akkor, ha Harry pont ellenkezőleg élte meg a dolgokat, mint ahogy azt El gondolta? :3

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és a jövő héthez kitartást ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Bocsánat, amiért késtem vele, próbálom most már az ilyeneket elkerülni, csak sajnos nem mindig megy...!:(
      Jaj, drága Macy, az, hogy tetszett a fejezet, elmondhatatlanul sokat jelent számomra, köszönöm is! Mert az, hogy így gondolod, nagy megnyugvást jelent a számomra, adok a véleményedre, ezt remélem tudod! Tényleg nem fogom tudni soha megköszönni ezt a sok mindent neked, te jó ég! Annyira kedves, aranyos, kitartó és támogató vagy velem, mindezt önzetlenül, fel sem bírom fogni, miképpen lehetsz ennyire nagyszerű! Hálás voltam/vagyok és leszek is mindig Neked, elképesztő, amit értem teszel! <33333333333

      Puszi, Azy

      UI: Most jutott eszembe, hogy nem szereted jobban, ha Mace-nek szólítanak? Csak mert a végére mindig azt írod, én meg Macy-nek hívlak folyamatosan, és arra gondoltam, ha ez zavar, akkor nyugodtan szólj! :) <3

      Törlés
  8. Drága Azy!

    Tudom, hogy nagyon régen írtam, amit rettentően sajnálok, de most végre itt vagyok. Nagyon tetszettek az eddigi fejezeteket, Harry nagyon kedves volt, bár nem tudom mi lesz az elkövetkezendőkben, biztos tartogatsz nekünk sok meglepetést. Várom az új részt!

    Csók,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Diana!

      Nem kell sajnálnod, akkor írsz, amikor időd/kedved és energiád van, hálás lehetek, amiért egyáltalán megteszed. Sokat jelent, hogy így gondolkozol a részről, és várod a folytatást, köszönöm, köszönöm! :) <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Holaa! :)
    Új olvasód vagyok, most olvastam el az eddigi részeket, és valami hihetetlenül jók + nagyszerûen írsz! Tetszik az alaptörténet, teljesen megfogott, s kívàncsivà tett tehàt tovàbbra is olvasni fogom ;)
    Sajnàlom Belen-t, hogy ennyire nem fogadja el önmagàt, ugyanakkor érdekesnek talàlom, hogy sötétebb börût vàlasztottàl fõszereplõ lànynak.
    Wà, ugy izgultam mikor beragadtak a liftbe, szegény làny miket élt àt :D Na mindegy.n
    Röviden: minden nagyszerû, vàrom a folytatàst :) Sziasziaa. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)

      Örülök neki, hogy új olvasóm vagy, most mondanék olyat, hogy üdvözöllek vagy valami, de ez kicsit furán hangzana, úgyhogy csak annyit mondok, hogy hihetetlenül-eszméletlenül boldoggá tesz, amiért úgy gondoltál olvasni fogsz! Köszönettel tartozom ezért, édes vagy!
      Huh, de remélem az érdekes nem rossz értelemben van. Úgy gondoltam, nem sok blogban van ilyen főszereplő, szóval valamennyire eredeti szeretem volna lenni...:)
      Még egyszer iszonyú hálás vagyok Neked, hogy itt vagy, és írtál is, a szavaidat eszméletlen jó érzés volt olvasni, köszönöm őket! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága, drága Azym!

    Hát végre itt vagyok, ha már az előző részhez nem tudtam írni... :$ Sajnálom, nagyon.
    Viszont elolvastam most egyszerre mindkettőt és csak úgy faltam a szavaidat!! Harry megjelenése tényleg nem volt jó hatással Belen ingadozó érzelmi világára sem. Szörnyű dolog, hogy nem tudja elfogadni magát, sose látja szépnek magát, teljesen át tudom érezni a helyzetét. De ha jól gondolom, akkor majd a hős szerelmes Hazza segít neki megváltoztatni a véleményét... egy idő után! :D Kíváncsi vagyok a folytatásra, nagyon várom már!
    Ja és szégyellem, hogy még nem válaszoltam az e-mailedre, ma sort kerítek rá! ;) Amúgy hogyy vagy? Aggódom érted, nem akarom, hogy túl vállald magadat!

    Ölellek, Pippa <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, drága Pippám!

      Nem kell sajnálod, akkor írsz és olvasol, amikor kedved vagy időd van, nekem az is sokat jelent, hogy most megtetted, aaaannyira kedves tőled! Olvasni, hogy mit gondolsz a részről, elképesztő és érdekes dolog számomra. Hihetetlen érzés külső szemszögből nézni, én nem nagyon veszem észre, mi milyenre sikerül...
      El se tudod mennyire hálás vagyok, amiért folyamatosan mellettem állsz és támogatsz, halvány lila gőzöm sincs, mivel érdemeltem ezt ki, de köszönöm, köszönöm, köszönöm, drága Pippám! <333

      Puszi, Azy

      UI: Én meg akkor majd megpróbálok hamar válaszolni rá! És köszönöm a kérdésed, jól vagyok, én sem szeretném túlvállalni magamat, próbálkozom elrendezni a dolgokat, hogy mindenre maradjon időm! És Te hogy vagy? Tudsz eleget pihenni?:)

      Törlés
  11. Drága Azym!
    Szörnyen szégyellem magam,hogy elfelejtettem komit írni az előző részhez :'( Remélem megbocsájtasz!
    Na de a lényeg:Én is bent akarok ragadni azzal aki tetszik egy liftbe!Vicceket és álmokat félretéve.. :D Szegény Belent sajnálom,hogy pont kausztrofóbiás,pedig ez a baleset még jól is végződhetett volna :/ :) Nagyon jó rész lett,végre Harry is kapott egy nagyobb részt a fejezetből :)) Harry amúgy nagyon kedves volt úgyhogy büszke vagyok rá :DD Igazi úriember ;) Írnék hosszabb komit,de most hív az irdalom lecke :PP Remélem azért ez is megállja a helyét!! <3
    Ezerszer puszil:
    Nati<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Natim!

      Jaj, ne sajnáld, már annak is örülhetek, hogy itt vagy, és egyáltalán írsz! Eszedbe se jusson, hogy nem bocsáthatok meg, ez egy nagy butaság - amúgy se lenne miért, Neked se kellett volna bocsánatot kérned! Hálás vagyok már azért is, hogy olvasol! <3
      Nagyon nagyon jó érzés olvasni, Te hogyan látod a dolgokat a részről, hihetetlen tudni, hogy így gondolod! És ne aggódj, azt hiszem Harry innentől kezdve csak egyre többet fog szerepelni! Köszönöm, amiért ismét írtál, és ilyen édes dolgokat, komolyan el sem hiszem a kedvességedet! <333333
      És ez a komment tökéletes volt! Remélem az irodalom leckét is sikerült megcsinálni!:)

      Ezer puszi, Azy

      Törlés
  12. Drága, egyetlen Azym!

    Először is millió meg egy bocsánat, hogy eddig nem jelentkeztem, és annyira sajnálom, hogy az elmúlt pár részt is csak most sikerült elolvasnom, röstellem!
    Lényeg a lényeg, hogy visszatértem, hogy ismételten elmondjam, mennyire csodás az amit teszel!
    Ahogy egy huzamba olvastam végig az elmúlt három részt, még inkább magával ragadott a történet, és persze Belen karaktere. Hiszen annyira olyan, mint mi magunk, vagy legalábbis sokunk: kívül ugyan sebezhetetlennek mutatjuk magunkat, felvesszük a "minden oké" álarcot, mögötte pedig ott az a sok kín, amivel legbelül küzdünk. Annyira hétköznapi, annyira mi, hogy még inkább magával ragad, részről részre egyre jobban magaménak érzem a lány karakterét, érzéseit, gondolatait, és ezt imádom!
    Még mindig csodálatosan írsz, csodás azt, amit teszel,ez nem változik, és nem is fog a jövőben sem.:) Köszönöm, hogy olvashatlak, egyszerűen lenyűgöznek a történeteid, minden egyes sora magával ragad!:)<333
    Tűkön ülve várom a folytatást,
    Millió sok puszi,
    Bella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes, kedves, egyetlen Bellám!

      Jaj, felesleges bocsánatot kérned, nem tettél semmi rosszat, szerintem neked van éppen így is elég dolgod, tökéletesen megértelek! És amúgy akkor se kell írni, ha ráérsz, ez nem kötelező! Remélem egyébként pihenni is tudsz valamikor! <3
      Aaaaah, komolyan? Te jó ég, ezt el sem hiszem, amikor megláttam a nevedet a rész alatt, attól féltem esetleg nem fogja elnyerni a tetszésedet a történet. Biztosan tudod -ha nem, akkor most mondom - hogy rettenetesen felnézek Rád, abszolúte példakép vagy, éppen ezért kis híján elsírom magamat, amikor azt olvashatom, hogy így vélekedsz a blogról! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, imádlak, amiért itt vagy, elmondhatatlanul sokat jelent számomra! <33333

      Milliónyi puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága, Egyetlen, utánozhatatlan Azy!

    Tudom az utóbbi időben nagyon eltűntem, amit borzaszóan röstellek is, de a költözködés és az iskola minden energiámat elszívták, ami még most sem tért vissza teljesen. Mindegy is nem szeretnék mentegetőzni, nagyon sajnálom, hogy eddig nem lehettem melletted, de mostantól garantáltan nem szabadulsz meg tőlem.
    Igazából Kinga volt az, aki azt hiszem még szilveszterkor mondta nekem, hogy új blogba kezdtél (amit egyszer sajnálatos módon szüneteltetni kényszerültél) – bosszantó módon csak most jutottam el az olvasásáig, amiért utálom is magamat! – és nagyobb körökben el is mesélte, hogy miről szól a történet. Már akkor megragadott és nem is csalódtam benned, ami természetesen nem megy csodaszámba, hiszen még sosem volt példa rá. A másik történeted is – amit szintúgy elolvastam és ahhoz is még a mai este folyamán írni fogok – ezzel együtt teljesen megfogott. Belen karaktere elképesztően kidolgozott, hiteles, fantasztikus, tökéletesen érezhető a szenvedése, ami miatt borzasztóan sajnálom szegényt. Azt hiszem, a legtöbb lány átéli azt, hogy milyen egy olyan fiú után sóvárogni, aki kicsit sem vesz észre minket, vagy csak azt nem pillantja meg, hogy egészen másképpen érzünk iránta, mint azt ő hiszi. Nagyon sajnálom érte és becsülöm, amiért annyi időn át valamennyire sikerült megbirkóznia a dologgal, még ha egy nagyon rossz dolgot is az élete részesének engedett. Már láttam ilyet, amikor általános iskolába jártam az egyik barátnőm bulimiában szenvedett, szóval kicsit átérzem a szenvedését ezen dolog kapcsán. Már maga a látvány is borzalmas, hát még segíteni rajta. Az első újra találkozás pedig… attól féltem, hogy Belen teljesen szét fog hullni. Hogy bezárkózik a szobájába, sír majd és ki sem teszi a szállodából a lábát. Borzasztóan örülök annak, hogy ez végül nem így alakult, rettenetes lett volna, ha ilyen mélypontra zuhan szegény. Harry karakteréből pedig még nem sokat láthattunk, hiszen még csak egy fejezet erejéig szerepelt, de már ott megmutatkozott, hogy magabiztos, fiatal srácról beszélünk, aki élvezi az életét és ki is használja az abban rejlő lehetőségeket – szólj, ha tévednék!
    Kicsit akkor kitérek más szereplőkre is; az ikertesók a szívemhez nőttek, elképesztő karakterek, akik színt visznek a lány szürke életébe. A lány nővére és bátyja pedig igazi vérbeli testvérek, akik között rengeteg a vita, de mégis mindennek ellenére szeretik egymást és a szüleikkel együtt igazi családot alkotnak. Erről eszembe is jutott a dolog, hogy vajon mit fognak szólni a lány betegségéhez... Kíváncsian várom is, no meg azt is remélem, hogy ha Harry és a lány között kialakul valami – mert hát ugye a történetek általában így végződnek a többségben. De valljuk, be nem tudhatjuk mi, olvasok mit is tervezel a történet végkimenetelének – a fiú valahogyan megpróbál majd segíteni rajta, hogy kinőhesse ezt a kényszeres betegséget. Ezt tényleg őszintén remélem, mert borzalmas olvasni, hogy ennyire szenved szegény, megvallom néha még könnyeket is csaltál a szemembe, annyira beleéltem magamat Belen helyzetébe.
    Szeretnék további sok szerencsét kívánni Neked és még egyszer nagyon sajnálom, hogy ennyi időre eltűntem, megbocsáthatatlan, hogy ennyi időre elhanyagoltam mindenkit! Na, de mostantól tényleg számíthatsz rám, mert ha valaki Te rászolgálsz a támogatásra, hiszen iszonyúan tehetséges vagy! <3333
    Millió puszi és szoros ölelés,
    kriszty96 :) <3333333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen, tehetséges, imádni való Krisztym!

      Annyira, de annyira boldog voltam, amiért megláttam, hogy írtál, te jó ég, majdnem kibújtam a bőrömből. Hihetetlen érzés volt olvasni a gondolataid, el sem tudom mennyire hálás vagyok, amiért itt vagy, és támogatsz! Ez rettenetesen sokat jelent számomra, szavakkal ki se lehet fejezni mennyire! Nem kell, sőt nem is szabad bocsánatot kérned semmiért, hálás lehetek, amiért egyáltalán olvasol, te jó ég, köszönöm is, csodálatos vagy! <333333 Mindent, amit írtál a szereplőkkel kapcsolatban - természetesen - megállja a helyét, tökéletesen látod át a dolgokat, de komolyan! Ha sikerült Téged meghatnom a történettel...uh, el sem hiszem, ez hatalmas bók számomra, fel sem tudom fogni, köszönöm! Annyira kedves vagy, remélem tudod, hogy iszonyatosan sok erőt adtál! Köszönöm! <3333333
      És szeretném, ha tudnád, hogy Te vagy tehetséges, ezt sose felejtsd el! Érkezzen bármilyen utálkozó üzenet, az csak azért van, mert féltékenyek Rád! Bevallom én is vagyok, hiszen hogyan lehet szemet hunyni afelett a csoda felett, amit Te csinálsz? Sose ne hagyd abba az írást, mert nem szabad, hiszen jó - mit jó, tehetségesen profi - vagy benne! Imádlak olvasni, imádlak Téged is! Sajnálom, ha néha késve írok, de remélem tudod, hogy ez nem miattad van, idővel meg fogok érkezni, és támogatni foglak! Nagyon nagyon nagyon remélem, hogy nem tántorít el semmi az írástól, sose add fel, főleg ne a féltékeny utálkozók miatt !<3333333333333333

      Millió puszi, szeretet, támogatás, Azy

      Törlés
  14. Kedves Azy! :)
    Fogalmam sincs hol kezdjem. Elöször is nagy rajongód vagyok, mint blog író/olvasó. A másik blogodban ismertelek meg igazán. Nagyon csodáltam és még mimdig csodállak ahogyan írsz, annyira tehetséges vagy. Még tavaly kaptam nagy keresgélésemben a blogod és az nagyon az elején volt, nem nagyon fogodt meg a történet. Nem eröltettem. Aztán egy olyan félév után megint keresgéltem és valhogy ismét rá bukkantam, már jóval több rész volt fent. Újra kezdtem és elolvastam végig, akkor még nem volt felrakva mimden rész, így folyamatosan követtem, mikir befejezted nagyon elszomorodtam, mert fogalmam sem volt hogy hol kapok èg egy ilyen blogot, mert közben szünetelt egy másik. Miko megláttam , hogy elkezdtél/újrakezdtél egy másik blogot, jóbbanmomdva ezt, nagyon megörültem. Boldog voltam, hogy újra olvashatom csodás írásodat. Fogalmam sincs, hogy történhetett , de egy másfélhónappal ezelött valahogy ez is eltünt. Most, ma éjjel kaptam meg újra és nagyon bolg voltam mikor láttam, hogy van új rész. Egyszerüen ez a blogod úgy mint a másik csodálatosak<3
    Most úgy éreztem muszáj leírnom, hogy mit érzek tovább már nem tudom magamba tartani. Nagyon várom már a következö részt. Kíváncsi vagyok nagyon:D Kérlek minél hamarabb hozd, ahogy az idöd is engedi.;)
    U.i.: Lenne két kérdésem. Egyik: hány éves vagy?
    Másik: Magyarországon élsz?? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Betty!

      Ú, na akkor most próbálok normálisan lélegezni, bár nehezemre esik. El sem hiszem, azokat, amiket írsz, annyira felfoghatatlan számomra ez a sok jó, és hogy már ezelőtt is olvastál! Köszönettel tartozom értük, ez egy hihetetlenül csodálatos dolog Tőled! Ha a blog eltűnt, az lehet azért van, mert néha lerejtem, ameddig átalakítás alatt áll, de ne aggódj, nem akarom még egyszer abbahagyni! Ah, de nagyon drága vagy, hogy ezt is elolvastad, te jó ég, komolyan! Köszönöm!
      Ígérem hozom a részeket mindig, ahogyan tudom, nem szeretnék csalódást okozni! <33
      Azt, hogy hány éves vagyok nem igazán szeretném elárulni, ha nem bánod, félek, hogy ez alapján ítélnének meg....:( De viszont igen, Magyarországon élek. :)

      Sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  15. Drága Azy!
    Szóhoz sem jutok, de tényleg. Annyira tökéletes az egész! Amikor a te blogodat olvasom, mindig egy filmként játszódik le a fejemben az egész. Én is együtt izgultam Belennel, éreztem ugyanazt, amit ő, és ez valami hihetetlen! Ha írnál egy könyvet, én lennék az első, aki megvenné. :) Annyira várom már a következő fejezetet! Csak így tovább, még mindig te vagy a kedvencem! :) <333
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~E!

      Hát akkor én mit mondjak? Annyiféle támogatást kapok, hogy az hihetetlen, és fogalmam sincs miért, elképesztő! Ah, ez egy hatalmas bók számomra. Hidd el, én vagyok a legboldogabb, ha bármi örömet tudok okozni a firkálmányaimmal! És teeeee jó ég, ahw, de édes vagy, köszönöm, amiért ezt mondod, de nem hiszem, hogy jó lennék egy könyv megírásához! Köszönöm, köszönöm, komolyan mondom elsírtam magamat, irtózatosan meghatódtam a szavaidat olvasva! <3333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  16. Drága, édes, tehetséges, eszméletlen Azym!
    Nem is tudom, hogy várhattam ennyit ennek a résznek az elolvasásával, jézusom, ez az eddig kedvencem és hirtelen nem is találom a megfelelő szavakat, amikkel körbe tudnám írni az ezzel kapcsolatos érzelmeimet.
    Csodaszépen leírtál mindent, s bár kicsit szomorú volt olvasni, hogy Belent ennyire megviselte a liftben történt incidens, arról nem is beszélve, hogy a bulémiája (ha jól emlékszem ez volt a betegsége neve) sem javult.. bár hogy javulhatott volna? Sehogy és nem is fog, amíg nem kér segítséget.
    Örültem, hogy végre beszélgetett Harryvel, és ahogy észrevettem a fiú viselkedésén vagy nagyon jó színész a kicsike, vagy tényleg nem emlékszik a lányra. Szomorú, hogy abban az időben ennyire jelentéktelen volt a számára, hogy még egy kosza pillanatra sem rémlik neki a kiléte :/
    Mindenesetre alig várom a folytatást. Borzasztóan egyedi történetet olvashatok, köszönöm, hogy megírod nekünk <3 Nagyon tehetséges vagy. Nagyon szeretlek <333333
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, túlzó, támogató, kitartó és tehetséges szerecsendiom!

      Aaaaaahw, nem jutok szóhoz, ez elképesztően sokat jelent számomra, köszönöm, köszönöm, nagyon boldoggá tesz, ha sikerült a résszel elnyerem a tetszésedet! Azok, amiket írsz.... hát azta, nem is tudom mit mondjak, el sem hiszem őket. Nagyon nagyon sokat számít a véleményed, hiszen rettenetesen felnézek Rád, az egyik példaképem vagy, éppen ezért fel sem fogom, hogy ilyen pozitív véleménnyel vagy arról, amit csinálok! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, amiért nem adod fel a támogatásom, és hiszel bennem, irtózatosan szeretlek! <333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés