2. fejezet - Lolarena

Drága Olvasóim!

Sajnálom, amiért nem tegnap tettem közzé a részt, ahogyan várható lett volna, csak sajnos azt reméltem, addigra megkapom a fejlécemet, és végre normális külsőt kaphat a blog. Bocsánat, még várnotok kell, addig is remélem valamennyire el tudjátok viselni ezt a borzalmat...:)
A következő rész még ezen a héten fog érkezni, ha minden jól alakul, a hétvégén!
Ismét hatalmas hálával tartozom Nektek, amiért ennyire fantasztikus olvasói vagytok a blognak, el sem hiszem azokat a kedves szavakat, amiket nekem intéztek, komolyan felfoghatatlan! Nem tudom, hogyan érdemelhettelek ki Titeket, de nagyon nagyon nagyon nagyon sok köszönettel tartozom mindenért!
Jó olvasást!

UI: Előre is sajnálom az esetleges hibákat, sebtében dobtam össze!:(
UI 2.: Az összes cserére/kommentre még a következő rész előtt válaszolok, ígérem!

Millió puszi & szeret, Azy

Néha nehéz eljátszani, hogy minden rendben. Visszatartani a könnyeinket, elfojtani a feltörő érzelmeket, műmosolyt kreálni az arcunkra, mikor legszívesebben kimenekülnénk a világból. De van, mikor muszáj, nem lehet folyamatosan mások nyakába varrni a gondjainkat. Nem lehetünk önzők.
Nevetek, szorosan ölelem őket magamhoz, meghallgatom a szokásos apró dolgokon való harmadik világháborús veszekedéseiket. Szép lassan el is felejtem, miért voltam szomorú, ez pedig nekik köszönhető. Történjen bármi, ők mellettem vannak és képesek jobb kedvre deríteni.
- Szerintem menjünk el valahova - javasolja Lola, a tükör előtt tollászkodik, éppen próbálja összefogni úgy a haját, hogy oldalt ne álljon úgy a tincse, mint egy antenna. Nem nagyon sikerül, ezért kissé kezd idegessé válni.
- Szerintem meg maradjunk itthon, nézzünk végig egy csöpögős filmet, zabáljunk popcornt és ennyi - vágja le magát mellém Lorena az ágyra.
Lola a válaszra megfordul, először testvérét veszi szemügyre. Mikor látja, hogy az nem igazán hajlandó beadni a derekát, mindketten rám merednek, kérdőn húzzák fel fél szemöldöküket, ijesztően egyszerre. Mindig azt hiszem, meg tudom szokni, hogy ikrek, de folyamatosan rádöbbenek, mennyire kötődnek is egymáshoz, mennyi mindenben hasonlítanak. Rémisztő. Sokszor az az érzésem, még a gondolataik is egyeznek.
Közöttük kapkodom a szememet, az én válaszomra várnak. Szuper, tudok úgy dönteni, hogy az nekik jó legyen?
Mély levegőt veszek.
- Szerintem egyszerűen csak maradjunk itt - rántom meg a vállamat. Mikor látom, nem igazán értik mire célzok ezalatt, folytatom. - Zene, körömfestés, fiúk stírölése a neten, magazinok, ilyesmi...
Lorenának elnyeri a tetszését, elmosolyodik.
- Én benne vagyok - egyezik bele.
A hajamat kezdi piszkálni, azt hiszem képzeletben már azt tervezgeti milyen lesz. Jaj, csak ne akarja befonni! Már egyszer megpróbálkozott vele, és eléggé csúfondáros vége lett. Nem értem miért hiszi azt, hogy ért ehhez. Majdnem ki kellett vágni egy tincsemet, csak azért, mert az egészet összekócolta, nem lehetett vele kezdeni semmit.
- Nem - rázom meg a fejemet hevesen, rácsapok a kézfejére.
- Azt hiszem le vagyok szavazva - adja meg magát egy szájhúzás kíséretében Lola, lerí róla mennyire ki akart mozdulni. Mivel még mindig nem sikerül megzaboláznia rakoncátlan tincseit, hagyja az egészet, átfésüli hosszú haját. - Holly-nál van az összes lemezünk, megint ellopta- közli a tényeket.
Holly a tíz éves húguk, aki rendszerint csórja el másik cuccát. Lola mindig azt mondja, biztosan ki fogja nőni, míg Lorenának meg szent meggyőződőse, hogy kleptomániás.
- A múltkor én próbáltam elvenni tőle, te vagy a soros - vet egy jelentőségteljes pillantást a mellettem fekvő lány felé.
- Ki van csukva - ellenkezik Lorena, sziklaszilárdan pillant testvérére, szinte látni a pattogó feszültséget kettejük között.
- Oké, akkor majd én - csapom össze a tenyereimet inkább, leszállok az ágyról.
- Köszi - küld Lola felém egy hálás mosolyt.
Kimegyek a folyosóra, magam mögött hagyom a lilára pingált hatalmas szobájukat, Holly ajtaja felé lépkedek. Illedelmesen kopogok kettőt, de választ se várva nyitok be, lassan olyan, mintha már az én húgom is lenne. Attól tekintve, hogy a tíz éves korszak egyáltalán nem egyszerű, nála leginkább hisztiből áll.
Egy a Lolarena birodalomnál sokkal kisebb, kislányosabb helyiség tárul elém. Halvány rózsaszín falak, sok baba, játék gyerek teáskészlet, nagy plüssmackók, műanyag konyha. Van egy galéria is, aminek tetején az ágy kapott helyet, azalatt pedig az íróasztala. Az ablak nyitva van, így megcsap a friss nyári szellő. Holly dübörögteti a zenét, egész pontosan a legújabb One Direction lemezt.
Amint meghallom, kissé ledermedek, azt is elfejetem miért jöttem. Aztán egyszerre csak abbamarad a zene, nem hallom többé az Ő hangját. Kénytelen vagyok feleszmélni.
Holly hatalmas kék szemeit rám elemi. Kérdőn pillant rám a galériáról. Ágyán hasalva rajzolgat valamit, láthatólag zavarja, amiért szépen szólva rátörtem.
- Lolarena kéri vissza lemezeket - eresztek meg egy mosolyt, próbálok nem koncentrálni a körülöttem lévő poszterekre, amin java rész Ő pózol.
- Melyikeket? - sóhajtja, lustán félredobja a ceruzáit.
- Leginkább azokat - mutatok egy halom felé, amiket nagy valószínűséggel nem Holly hallgat. Fall Out Boy? Mikor még a Hannah Montana korszakát éli?
Lemászik a lépcsőn, megigazítja rózsaszín fodros ruháját, majd fontoskodva a lemezekhez lép.
- Oké, de ezeket nem adom - válogat ki legalább hármat.
Határozottan néz rám, de mégis tudom, igazából megerősítésre vár. Ha azt mondanám "nem, ezeket is add ide" valószínűleg nem sokáig tiltakozna.
- Legyen - forgatom meg a szemeimet, halkan felnevetek.
- Köszi - vigyorodik el örömmel telve, vékony kis karjait hirtelen a derekam köré fonja. - De nem áruld el nekik, rendben?
Megsimogatom a hátát, biztosítom róla, hogy csukva marad a szám. Holly elereszt, én pedig egy utolsó "köszönöm" szót motyogva indulok el kifele, de még utánam szól.
- El!
Megfordulok, kíváncsian várom, mit is szeretne.
- Igen?
- A te CD-d is megvan ám, imádjuk a zenéd - biztosít róla, de mielőtt lereagálhatnám, folytatja. - Lola és Lorena azt szokta hallgatni, ha már nagyon hiányzol nekik - mosolyog rám halványan.
Legszívesebben elsírnám magamat, szívbe markolóan fáj ez az egész. Ha lehetne, magammal vinném az egész családom és a Lolarenáékét is, csakhogy valahogyan enyhítsem azt a honvágyat, ami állandóan gyötör. De sajnos semmi esélyem ilyesmire, így marad az, hogy mindannyian szörnyen hiányoljuk a másikat.
Nem tudok semmit se mondani, túlságosan is meghat az információ, hogy egy gyenge hálálkodással kezeljem. Éppen ezért nem teszek semmit, de Holly már ismer, nincsenek elvárásai velem szemben.
Elvigyorodik, kis tenyerét a hátamra helyezi, taszít rajtam egy nagyot, nevet.
- Menj már, ha itt lehetsz velük, használd ki!
Én is akaratlanul vigyorodom el, még mindig kicsit elérzékenyülve, de válaszolok.
- Rendben, rendben - emelem a magasba védekezően a kezeimet, ellenállás nélkül távozok. Amikor senki sem látja, mély levegőt veszek, legalább fél percig a falnak dőlve állok. Abba a gyakori állapotba kerülök, amikor rágondolok, mennyire más lenne minden, ha nem lennék énekes. Ha egyszerű, átlagos életem lenne, mint mindenki másnak. És akkor jön a kérdés: Megérte...?
Több órával később már egyáltalán nem rágódom, élvezem Lolarena társaságát, tényleg, mintha már mindig is testvérek lettünk volna. Miután az összes fellelhető magazint átlapoztuk, pontoztuk a benne lévő pasikat, szépségtippeket olvastunk és jól kiröhögtünk magukat a régi osztályképeken, nem maradt más, mint, hogy előhalásszuk Lola legalább száz darabos körömlakk gyűjteményét, illetve elméletben megkeressük Lorena fodrász-tudását.Bár úgy tűnik a két év alatt tényleg ügyesedett, mert már nem egy nagy madárfészek az eredmény.
- Ugye-ugye, én is tudok tanulni - nevet fel, amikor óvatosan végig tapogatom a tincseket.
- Na, lássuk! - állok fel a puha fekete szőnyegről, az egész alakos tükör elé lépek, alaposan is szemügyre veszem Lorena művét. Mivel látom, hogy már eléggé magabiztosan várja a bókokat, szándékosan húzom el a számat. - Hát... nem sokkal jobb, mint régen!
Nem sokáig bírom, Lorena gyilkos szemekkel bámul, így nem szánt szándékkal, de felröhögök.
- Jó lett, te barom - lököm meg játékosan.
Ennek az lesz a vége, hogy mindketten a földön kötünk ki, egymást csikizve. Ez még semmi, Lola a frissen festett körmével közelít felénk, mind az ötvetöt kilójával ránk ugrik, így teljes a káosz. Nem bírjuk abba hagyni a nevetést, amint próbálnék kiszállni közülük, csakhogy egy kis levegőhöz jussak, újból elkap a masszív röhögőgörcs.
- Hagyd már abba, Lola - nyögöm keseregve, de igazából örülök.
Örülök, mert velük lehetek, mert az elmúlt pár napban, újra olyan, mint régen. Így végszóra Holly tör ránk, rögtön levágja, hogy bizony itt be lehet szállni. Kérdés nélkül veti magát Lorena lábára, aki erre sikítva próbálja lerázni magáról. Abban a pillanatban úgy nézünk ki, mintha csak az őrültek házából szabadult volna valamennyiünk. Én pedig csak nevetek és nevetek, minden gondomat elfelejtem, úgy érzem, erre volt szükségem. Még ma éjjel felszáll a Los Angeles-be tartó gépem, és megint egy időre távol leszek az otthonomtól. De legalább boldogan, feltöltődve hagyom itt őket, és amint újra lehetőségem adódik, újra jövök.

- Segítsek pakolni? - nyit be a szobámba anyu, kissé ráncos arcán szomorú mosoly ül.
- Azt megköszönném - fordulok felé, valami hasonlót produkálok neki.
Mellém lép, megcsap a tipikus anya-illat, ami a friss öblítőt és kertünkben nyíló jácintok finom egyvelegét jelenti. Akaratlanul reagálok egy mosollyal, hozzábújok, mélyen beszívom, hogy még érezhessem egy ideig.
Szorosan visszaölel, érzem, nehéz megint elengednie, de megért. Megért, és támogat, mert hisz abban, amit csinálok. És éppen ezért ő az egyik legcsodálatosabb ember a világon.
- Még mindig nem tudok rendesen bepakolni - suttogom, ujjammal a tele rakott bőröndre mutatok, amiből itt-ott kilógnak ruhadarabok.
- Valami soha nem változik - simítja meg a hajamat, egy apró puszit is nyom rá, majd szétválunk, ő pedig elkezdi újra összehajtogatni a pólóimat, nadrágjaimat. Kezébe akad az ezüstfedelű naplóm és a kék, csillagos füzetem. - Ezeket viszed magaddal vagy marad? - emeli őket fel.
Látom a szája szegletében bujkáló boldogságot, amiért mégis használni kezdtem a Tőle kapott ajándékokat, a kezdeti heves ellenkezés ellenére.
- Igen, de inkább abba a táskámba rakom őket, amik végig kéznél lesznek - gondolkozok el, majd felém nyújtja a kettő kemény kötésű füzeteket. Átlapozom a naplót, felcsapom egy oldalnál és olvasni kezdem, csakhogy újra megkapjam a válaszomat a kérdésemre. Igen, határozottan megérte.

Kedves Naplóm!

Ma megint láttam. Azt hiszem, rám nézett. A torkom a szívembe dobogott, muszáj volt Loreánba karolnom, különben biztosan összeestem volna. Belenéztem a gyönyörű smaragdzöld szemeimbe, egy pillanatra úgy éreztem, talán tudna szeretni. De aztán elmúlt, elfordította a fejét, és tovább haladt a folyosón. Muszáj volt tekintetemet a cipőmre szegeznem, féltem, talán valaki meglátja, ami bennem zajlik. Talán valaki rájön, mit is érzek. Ennek a gondolata pedig egyenesen elviselhetetlen. 
Néha elgondolkozom, vajon milyenek lennénk együtt. Csak egy kicsit. Elképzelem, ahogyan közelebb húz, mellkasa finoman az enyémnek ütődik. Lehelete csiklandozza az arcomat, hallom az összes apró lélegzetvételét. Aztán ahogyan puha ajkai az enyémen landolnak, és minden tökéletes. 
De ekkor minden összetörik, mert mi két külön világ vagyunk, akiknek az élete soha nem fog összefonódni...

Belen

19 megjegyzés:

  1. Drága és Édes Azym!

    Semmi baj, ne szégyeld amiatt magadat, hogy késtél, ez mindenkivel előfordulhat, szerintem mindenki meg tudja érteni, hogy van neked életed a blogoláson kívűl! :)
    Ez a fejezet nagyon jól sikerült, tetszett hogy megismerhettük, hogyan is tellik neki egy csajos este az ikrekkel. Tök jó, hogy ikrek vannak benne, mert nekem is van ikertesóm, csak ő fiú. :D De mindegy. Aranyosak voltak, és olyan rossz hogy ez a viszonzatlan szerelem, hogy megkeseríti Belen életét.. :( Meg a sok távolét. Hmm, vajon mi lesz még itt? :)
    Várom a folytatást amit akkor hozz amikot tudsz! ;) Egyébként mi a bajod ezzel a fejlécel? O_O Nekem tetszik!!

    Puszi, Pippa <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, legkedvesebb Pippám!

      Köszönöm szépen, amiért ennyire megértő vagy velem, sokat jelent, ahogyan az is, hogy ilyen pozitívan gondolkozol a részről! El sem hiszem, rettenetesen hálás vagyok, amiért ennyire kedves dolgokkal örvendeztetsz meg! Naaagyon köszönök neked mindent, és ez a komment rettenetesen megmutatja, hogy mennyire édes, kedves, aranyos és megértő lány vagy! Köszönök mindent! <33333

      Puszi, Azyd

      Törlés
  2. Drága Azy!

    Szeretem a fizika órát. Ilyenkor jó olvasni az írásod! De úgyse csináltunk semmit... :)
    Nagyon tetszett a rész! És ez a nap az ikrekkel, nagyon aranyos volt. És ahogy anyukáját megölelte, az is. A Napló bejegyzés az meg gyönyörű, de egyben szomorú is. Hiába híres és szeretik több ezren, ha az nem szereti, akiért szinte az életét adná, csak hogy vele lehessen. Nem értek nagyon az ilyen érzelgős beszédekhez. Na mindegy. Nagyon várom a kövi részt! :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adrienn!

      Hahaha, örülök, ha sikerült egy kicsit feldobni a résszel, akkor máris megérte...! Hihetetlenül jól esik, ha tetszett a rész, komolyan eszméletlen dolgokat írsz nekem, amiket el sem merek hinni! Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm szépen a véleményedet, sokat jelent! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!

    Erre megérte várni, nagyon tetszett. A részt, ahol Belen anyukája segit neki pakolni megkönnyeztem. Eszembe jutott, hogy az én anyukám is mindig mindenben segit nekem, és ezért nagyon szeretem őt. :)
    Azt hiszem a részben leginkább az első néhány sor ragadt meg bennem leginkább. Át tudom érezni Belen helyzetét, és sem szeretem ha másoknak kell beszélnem a problémáimról. Ezért inkább én hallgatok meg másokat, igy elterelődik rólam a figyelem.
    Fantasztikus volt! Nagyon tetszett. A napló-részlet pedig tökéletes befejezés volt.
    Már nagyon várom a következő részt!

    Ölel, Jule

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Jaj, köszönöm, köszönöm, köszönöm! Azt a részt én is nagyon szerettem, és éppen ezért kiváltképpen örülök, ha megkönnyezted! Illetve az is sokat jelent számomra, hogy sikerült átérezned Belen helyzetét, ennél a blognál ezt fontosnak tartom! Rettenetesen jól esik, ha komolyan ezt gondolod a részről, és tényleg iszonyú hálás vagyok, amiért mindig írsz, egy élmény olvasni a soraidat! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy ♥!

    Imádtam a fejezetet, igazi csajos-lazulós volt ♥ :3 Elsőre megkedveltem az ikreket, nagyon jó fejek és jópofák :D A húguk, Holly volt talán a favoritom a fejezet során, rettentő édes kiscsaj :DD Ráadásul Directioner, ami egy jó pont nálam :33 Tetszett a fejezet végén az anya-lány jelenet és a naplórészlet is :DD Ezekkel a kis részletekkel úgy érzem, jobban megismerhetem Belen-t :33 Kíváncsi vagyok, mi lesz L.A-ben :DD

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és a hét további részéhez kitartást kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Igen, viszonylag könnyű is volt megírni, hiszen az ikrek csupa vidámságot hordoznak magukkal, élvezetes volt őket megalkotni. Hűha, ezt nem is gondoltam volna... Holly? Egyébként szerintem is nagyon aranyos lány, és Directioner, ahogyan mondod, és nagyon örülök, ha ezzel sikerült belopnia magát a szívedbe. Köszönöm szépen, amiért megint írtál, fantasztikus/csodálatos vagy, nem lehetek elég hálás a folytonos támogatásod miatt! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága Azym!

    Annyira jó lett ez a rész! Imádom. És a két lányt is kezdem megkedvelni, meg a kis húgukat is. Tiszta cuki ahogyan elképzeltem.
    Azt várom a legjobban, mikor végre Harry is szóba kerül és találkozni fognak.
    De várjuk ki a végét. Tudom, hogy úgysem fogok csalódni, mert benned képtelenség.
    Sok puszi.: Gabriella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gabriellám!

      Aaaaj, rettenetesen jó érzés ezt olvasni, köszönöm, én pedig Téged imádlak! Természetesen az is örömmel tölt el, hogy a testvérpárnak sikerült elnyerni a tetszésedet, ez fontos volt számomra! Köszönöm, amiért ezt mondod, és bár szerintem állandóan csalódást okozok, boldoggá tesz, hogy Te nem látod így! Mindenért, tényleg mindenért hálás vagyok neked! <333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága Azy!
    A te..nem nem tudom hányszor hangsúlyozni,hogy mennyire fanatikusan imádom ahogyan írsz!Választékos,érzelmes,gyönyörű,kellemes :)) Mindig felvidulok akár hány ilyen részt is olvasok a blogaidon :) Mintha ott lennék vagy én lennék Belen és átérezném miket érez :)) Ez fantasztikus érzés..!!Kívánom,hogyha 30-40 éves leszek a te könyveid sorakozzanak a könyvespolcaimon és mindig újraolvashassam őket,mert eszméletlenül írsz *--*
    Ezerszer Puszil és Imád:
    Nati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nati!

      Te jó ég, köszönöm, köszönöm, köszönöm, amiért ennyire drága vagy velem, én most érzek hasonlót, hiszen a kommented egészen egyszerűen rettenetesen meghatott, hihetetlen, amiket írsz! Lassan sírok, el sem tudom hinni, hogy így gondolod! <33333333333
      Én is imádlak! <3 :)

      Ezer puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága, tehetséges, aranyos Azym!
    Ha tegnap este olvastam volna ezt a részt, biztos vagyok benne, hogy elsírtam volna magam - bár így is kellőképp meghatott, talán a saját bőrömön tapasztalt érzelmeim miatt. Nagyon szeretem, ahogy írsz, egyszerűen nem találok más jelzőt rá, csak a tökéletest. Mert tényleg az, mindennemű túlzás nélkül.
    Jó volt látni, hogy mennyire szeretik Belent, remélem ezek az emlékek erőt adnak majd neki a folytatáshoz, hiszen kicsit bizonytalan személyiség. Szeretnék még sok ilyen pillanatot olvasni a bolond ikrekkel. A naplós dolog pedig igazi tinivé teszi Belent, régen én is írtam, aztán átvette a helyét a blogolás...
    Millio puszi Xx nagyon szeretlek <33 remélem jól sikerült a féléved, mármint, hogy jó jegyekkel lesz tele a bizonyítványod. Alig várom a kövi részt *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, tehetséges, kedves szerecsendiom!

      Ez egy hatalmas bók számomra, komolyan, nincs jobb érzés, mintha valamiféle érzelmet adott át számodra a rész, te jó ég, köszönöm! Én pedig tényleg Téged szeretlek nagyon-nagyon, mert mindig túlzol, támogatsz, mellettem állsz, és elmondod a fantasztikus véleményedet. Mindent - mind mindig - tökéletesen értelmezel, és pontosan olyan hatásokat ér el nálad a fejezet, mint amit reméltem, és ez egyszerűen felülmúlhatatlan dolog! Köszönettel tartozom mindenért, még egy olyan nagyszerű bloggerinát és barátnőt (ha bátorkodhatok ezt mondani) iszonyúan meg kell becsülni! <3333
      Én is nagyon szeretlek, és remélem, hogy a Te féléved is sikeres lett! :)

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy!
    Egyszerűen imádom ezt a fejezetet (is)! Komolyan mondom, egyre jobban fogalmazol, és most is teljesen bele tudtam magam élni. És a rész a naplóból , az annyira jó! Imádom ezt a blogot, várom a kövit! :) <3
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. + díj nálam: http://1d-impossible.blogspot.hu/2014/01/1-dij.html :)

      Törlés
    2. Drága ~E!

      Ha ez tényleg igaz, iszonyatosan boldoggá tesz, és hogy a fogalmazásomon változást veszel észre...hű, köszönöm, köszönöm, én pedig Téged imádlak, hiszen eszméletlen aranyosan bánsz velem! Köszönök mindent! <333

      Puszi, Azy

      UI: A díjért pedig nagyon hálás vagyok, boldoggá tesz, hogy rám gondoltál! <333

      Törlés
  9. Drága Azym! <3

    Megint csak hatalmasat alkottál, szóhoz sem jutok!
    Hibátlan! ^^
    Ajh, már fáj, hogy ilyen tehetség vagy :$
    Olyan jókat derültem és mosolyogtam. Főleg az a csiki-csatás rész. Szerintem hihetetlenül aranyos. :)
    Örülök, hogy Belen egy kis időre el tudta feledni az összes rosszat, és csak a barátnőire koncentrált.
    Kíváncsi vagyok, mi lesz LA-ben. Már alig várom a következő részt. <333

    Puszi: Tina xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tinám!

      Oh, te jó ég, felfoghatatlan, ha így gondolod, nem is tudom szavakkal kifejezni mennyit jelent a véleményed számomra. Köszönöm, köszönöm, köszönöm, amiért folyamatosan mellettem állsz, fogalmam sincs mivel érdemeltem ki ezt a sok jót! Hálás vagyok! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés