Epilógus

Drága Olvasóim!

Nem szeretnék sok mindent mondani... Először is megint hatalmas köszönet, amiért eddig kitartottatok mellettem. Az írói utószóban jobban is kifejtem majd ezt, úgyhogy rátérnék a következő dologra. Megnyitott az ERROR c. blogom, a Liam Payne fanfiction-öm. Remélem, aki olvasni fogja, annak majd tetszeni fog. :)
És, ahogyan mindig szokott lenni, lenne egy kérésem: Mindenki, aki ide eljutott velem, kérem szépen, hogy hagyjon nekem pár sort arról, hogy mit gondol. Nem számít mikor és mennyit, tényleg rengeteget jelentene a véleményetek.  Eszméletlenül leköteleznétek vele... <3
Most pedig nem is húznám tovább a dolgot, jó olvasást, Ti vagytok a legjobbak!

Millió puszi, Azy

UI: A kommentekre holnap válaszolok! 

The Heart Wants What It Wants
A hangomtól megtelik az aréna, a rajongók a telefonjuk képernyőjével világítanak. Mind az én dalomat éneklik, egyszerre és tompán. Még is kihallatszanak az ismerős sorok, amiket még én írtam régen.
Emlékszem egész este fent virrasztottam miatta. Leültem a nappaliban, a gitárt a kezemben tartottam. Egyedül voltam. És depressziós.
A szöveg egy üres világról szól, amit semmi és senki nem tud igazán megtölteni. Sekélyes és apró örömek hihetik el, hogy minden rendben, hogy a baj nem is olyan nagy. Eltakarják az igazságot, mert az túl kiábrándító.
Igen, amikor megírtam, életem legnehezebb időszakán mentem keresztül, anélkül, hogy fogalmam lett volna róla. Nem tudtam, merre tartok, egészen addig, amikor is fel nem tűnt valaki. Valaki, akihez minden köthető. Valaki, aki a tudta nélkül felforgatta az egész életem, és változást hozott. Azt hiszi, csak rontott a helyzetemen, pedig ez pont ellenkezőleg van így. Szembe fordított saját magammal, és ez volt igazán nehéz. Beismerni, hogy valami nagyon nincs rendben velem, végre elfogadni mások segítségét.
Rengeteg hibát követtem el. Kezdve azzal, hogy nem szerettem magam, sem a kinézetem. Lehetetlenség volt elfogadni, hogy nem lehetek vékony. És ekkor még rosszabbul döntöttem. Bántani kezdtem magamat. Minden egyes nap. Lelkileg egyre lejjebb jutottam, és erről én tehettem. Élveztem. Azzal, hogy én lettem az első számú ellenségem, meg tudtam előzni, hogy más legyen az. Amikor én szidtam a kinézetem, úgy gondoltam, ha más meg is teszi, soha nem fog annak a fájdalomnak a nyomába érni, amit én teszek.
Úgy voltam vele, hogy megérdemlem. De ez hatalmas tévedés. Senki sem érdemli meg.Ameddig mindenkinek azt tanácsoltam, hogy fogadják el a testüket, és ameddig a zenémmel pozitív gondolatok tucatjait üzentem a rajongóimnak, én pontosan az ellentétét tettem ezeknek. Sokkal könnyebb mondani, mint megtenni.
Éveken keresztül egy maszkkal éltem, mert féltem levenni. Az alatta lévő Belen ugyanis sebezhető és beteg volt. És egyetlen ember  érte el, hogy levegyem, bármennyire is el akartam kerülni.
Amikor pedig nem volt már hová rejtőznöm, elkezdődtek a gondok. Be kellett volna vallanom, milyen is vagyok. De attól tartottam, ha megteszem, csak még inkább egyedül maradok. Mert az igazi énem... Bonyolult.
Tovább énekelek. Lehunyom a szemem, érzem, ahogyan a hangom szeretne már kitörni. Megvárom a tetőpontot, amikor kiereszthetem, ami bennem van. Minden érzelmet beleviszek, szeretném, ha a rajongóim tudnák, mennyire valódi ez a koncert az előbbiekkel ellentétben.
Fejemben hirtelen megjelenik Harry, és az utolsó beszélgetésünk.
 "- Szia Harry! - suttogom, könnyek gyűlnek a szememben, és mielőtt megállíthatnám őket, lefolynak az arcomon. Mély levegőt veszek, ki akar kerülni, mielőtt még... 
A kezem után kap. 
Egy ideig nem mozdulok, habozva pillantok rá. Ő pedig vár. Nem tudja kimondja-e, amit. Őrlődik.
- Ezt tartsd meg - nyújtja felém a kendőt végül.  - Kérlek."
A refrén közben a lesütött szemeimen keresztül is elsírom magam. A gyomrom apróra szűkül, az érzés átveszi az agyam felett a hatalmat, másra se tudok már gondolni.
Harry.
Bár ő azt gondolja, hogy ártott nekem, és mindenért hibás, hatalmasat téved. Csupán neki volt egyedül ahhoz ereje, hogy ne menekülhessek el.
Sokkal jobbat érdemelt volna. Egy olyan valakit, aki nem csak kapaszkodik belé, hanem ugyanúgy mindent megtesz érte. Sosem küzdöttem magunkért. Egyszerűbb feladni.
Ő volt az, aki folyton tartotta bennem a lelket, ő volt az, aki megkeresett a turnéja után rögtön, ő volt az, aki sosem fáradt el abban, hogy szeretnie kell engem. Míg én... Sosem bizonyítottam neki igazán, mennyire fontos és mennyire szeretem. Kimondtam, igen. De nem bizonyítottam, nem rohantam utána, nem tettem meg mindent.
Láttam, hogy ma mondani akart valamit. Valami fontosat. És én hagytam, hogy elmenjen, hogy végleg lemondjon rólam. Elhitettem vele, hogy ennek így kell lennie, a sorsunk az, ne találkozzunk többet.
A hangom elcsuklik, nem tudom folytatni a számot. A lábam mellé ejtem a kezem, a Harry-től kapott kendőt piszkálom. Hallom, ahogyan az emberek felmorajlanak, és a zene is leáll nem sokkal később.
Egy ideig csak állok, és gondolkozok. Muszáj, semmi másra nem tudok figyelni.
Lassan újra magam elé emelem a mikrofont, felnézek.
A kék és a halványsárga fények keresztezik egymást. Hatalmas plakátok, kamerás telefonok, zászlók virítanak mindenhol. Mindenki döbbenten, csodálkozva, kissé ijedten is figyelnek. Tudják, mi történt velem, és aggódnak.
- Sajnálom - suttogom bele meggyötörten. - Nem ezt akartam - rázom meg a fejem lemondóan.
Újabb szünetet tartok, összeszedem magam eléggé ahhoz, hogy folytatni tudjam a beszédet.
- Ez az utolsó koncertem - nézek körbe ismét, kiráz a hideg attól a sok mindenkitől, aki engem figyel. Nem a félelem tölt el, hanem az az igazán belülről jövő szeretet. Én szeretem ezek az embereket, még ha nem is ismerem őket. Többet tettek értem, mint azt valaha is gondoltam volna. Ezért tartozom nekik az igazsággal.
Lopva a közönség első soraiba meredek, ahol Jack áll. Vár. A mellkasa előtt összefont kezekkel vizslat engem, nem érti mit szeretnék. Tekintetemmel üzenek neki, némán kérem az engedélyét.
Amikor végre rájön, hogy mi is a célom, a szája sarka felfele görbül. Bólint.
- Sajnálom, amiért az utolsó dalt már nem tudom elénekelni - kezdek bele tehát, kiszakadva a menedzseremmel való szemkontaktusból. Most mindenki engem hall, és azt figyelik, mit mondok. - De el kell mennem.
Zavargás fut végig a sorokon, úgyhogy inkább gyorsan folytatom.
- Azt hiszem mind értesültetek arról, hol voltam az elmúlt hónapokban, és mi történt- nyelek egy nagyot, még egy kicsit furcsa ezt felhozni. - Hatalmas hiba volt, hogy hagytam ideáig fajulni a dolgokat. Tulajdonképpen az egész életem hibák sorozata volt - ismerem be.
Azonban többé már nem lesz így.
Akkor és ott lehunyom a szemem, kizárok mindent. És döntök.
- Én szeretem őt. Egyszer már feladtam, nem teszem megint.
Egy kerek másodpercig senki se szólal meg, azonban hamarosan a többség rájön, hogy kiről beszélek. Reménykedve nézek rájuk, mintha csak tőlük várnám a megváltást. Az arcomon végig szánkázik egy kósza könnycsepp, és a többi követi. Égetik a bőrömet.
- Elrontottam vele mindent - halkulok el újra. Biztos vagyok benne, hogy ők megértenek. - Úgyhogy megengeditek, hogy megkeressem és ezt neki is elmondjam? - csuklik el a hangom az utolsó szónál.
A válasz egyértelmű.
Én sírok, a közönség sír, Jack mosolyog.

Rohanok. Rekordgyorsasággal zuhanyoztam le, pakoltam össze pár tiszta ruhát magamnak, és pakoltam bele egy táskába. Úgy szaladok, mint még soha.
A hátsó kijárat felé tartok, hiszen ott áll a parkolóban az autóm. Bedobom azt a kevés cuccot, amit magammal viszek, gyorsan bepattanok, és meg sem állok Leeds-ig. Ez a tervem, és biztos vagyok benne, hogy semmi és senki nem fog már megakadályozni ebben.
Azonban tévedek.
Kicsapódik az ajtó, én pedig kilépek a késői éjszakába. A személyzeti parkolóban a lámpák sárga fénye világítja meg a környéket. A város ilyenkor még nem alszik, a távolból dudaszó, zene és autók zaja hallatszik. Mindent jól látok, bár már valószínűleg fél tizenkettő körül jár az idő. Ez a mindenhonnan érkező fények, de legfőképpen az aréna világításának köszönhetően.
Nem szentelek sok figyelmet, a kocsim felé tartok, futólépésben közelítem meg. Beülök a kormány mögé, a másik ülésre dobom a táskát. Leveszem a kabátom, azt pedig könnyed mozdulattal száműzöm hátulra. Elfordítom a kulcsot, bekapcsolom a lámpákat.
És ekkor történik.
Felpillantok, és meglátom.
Ott áll a stadion oldalának dőlve, karjait összefonja maga előtt. Lazán figyel engem, mintha az ég világon semmi se sürgetné. Mélyzöld tekintete az enyémbe fúródik, próbál olvasni bennem.
Leállítom a motort, kiszállok az autóból. Kilépek, hogy ne az üveg mögül nézzem, hanem a saját szememmel is meggyőződhessek róla: nem csak képzelődöm.
Döbbenten bámulok a pár méterrel előttem ácsorogó fiúra, az ajkaim kicsit még el is nyílnak meglepetésemben. Mondani akarnék valamit, de a torkomon akad a szó.
Harry nem ment el Leeds-be, még itt van. Rám várt. Te jó ég!
Zavarodottan csóválom meg a fejem, alig akarom elhinni, ami történik. Lassú léptekkel indulok meg fele. Nem érdekel, hogy az autóm ajtaja tárva nyitva marad, sem az, hogy a kabát nélkül csípős az idő. Semmi más. Csak Harry.
Ő is ugyanígy tesz, ellöki magát a faltól, felém közeledik.
Szinte egyszerre lépkedünk, majd amikor már a köztünk lévő távolság pár centire csökkent, megállunk.
Felnézek rá, tenyerem finoman csúszik fel a mellkasán. A szemem megtelik könnyel, újra elgyengülök. A göndör haja, az alig borostás arcbőre, a mosolyra húzódó ajkai. Minden, ami már annyira régen hiányzott, most egy karnyújtásnyira van tőlem.
- Éppen utánad indultam - jelentem ki suttogva. - Azt hittem már a buszon vagy Leeds felé.
Láthatóan meglepődik azon, amit mondok, egy pillanatig meg se szólal. Azt hiszem végig gondolja, hogy ez mit is jelent pontosan.
- Nem - int nemlegesen a fejével végül, boldog mosoly kúszik fel az arcára. - Megmondtam nekik, hogy majd utánuk megyek, előbb viszont mindenképpen megvárlak.
Próbálok megbarátkozni a gondolattal, hogy ezt tette értem, de nem megy.  Lesütöm a szememet, érzem, ahogyan a könnyek elkezdik szúrni a szemem, és ismét utat törnek.
- Harry - sírom, a mellkasába temetkezem. Ujjaim görcsösen szorítják a pulcsiját, már elfehérednek.
- Shh, nyugi már - vigyorodik el, magához húz. - Mindketten itt vagyunk, nem?
Átkarolom a nyakát, jó nagyot szippantok az illatából, a nyakába temetkezem. Karját a derekamra csúsztatja, finoman szorít.
- Annyira szeretlek - suttogom elhalkulva. - Nagyon, nagyon.
- Én is téged - simít végig a hajamon, kicsit eltol magától.
Egymással szemben állunk, és mindketten ugyanazt érezzük. Túl sok a mondanivalónk egymásnak, túl sok mindent hallgattunk el az utóbbi időben, túl sok mindent értettünk félre.
Lehet, hogy most lenne az a pillanat, amikor mások megbeszélik az egészet. Talán ilyenkor is kéne.
Mi mások vagyunk. Nincs szükségünk arra, hogy most rögtön tisztázzuk, mi is volt valójában. Jelen pillanatban nem számít, hiszen a legfontosabbat tudjuk. Szeretem, ő szeret. Innentől kezdve semmi gond nem lehet.
Egyedül... a távolság.
- Veled megyek - jelentem ki, letörlöm az arcomat. - Bárhova is menj, nem akarok többé távol lenni tőled.
- Úgy érted a turnéra? - kérdezi vontatottan, mintha félne attól, hogy félreérti.
- Igen - erősítem meg, szipogva bólogatok.
Tudom, mennyit jelent ez számára. A turné és a túl nagy őrület, ami ilyenkor körülötte zajlik, könnyen elveheti az eszét, úgyhogy örül, ha van mellette még valaki, aki emlékezteti. A fiúk is megteszik ezt alapjáraton, de őket ugyanúgy lefárasztja a felhajtás.
Harry csöndben marad, ellenben a pillantásában benne van minden. Hálás nekem, pedig ennek fordítva kellene lennie.
A fülem mögé tűr egy tincset, hüvelykujjával végig simít az arccsontom, amíg meg nem állapodik a tarkómnál. Egy lépést közelebb lép, így testem erőtlenül csapódik neki.
Tudom, hogy mi fog következni, úgyhogy automatikusan hunyom le a szememet. Az ajka egy másodperccel később már az enyémen landol. Először finoman, lassan csókol, utána ahogyan felbátorodik, egyre türelmetlenebb és szenvedélyesebb.
Aznap este, a közel négy órás úton átbeszéltünk az egészet.
Én végre annyi idő után bocsánatot kérek tőle, amiért nem léptem hamarabb, amiért régen nem küzdöttem érte. Elmesélem neki, mennyire hiányzott, amikor Holmes Chapel-ben gyógyítottak. Szeretném, ha tudná, hogy nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá. Nem mondtak semmit arról, hová tűnt, én pedig azt hittem, véglegesen rájött, mennyire nehéz eset vagyok. Mielőtt közbevághatna, hogy megmagyarázza, miért is tűnt el, én akarom kezdeni. Elmondom még neki, hogy ha így is lett volna, én nem nehezteltem volna rá, mert neki köszönhettem mindent.
Ő az oka annak, hogy itt lehetek, egészségesen és jóval több kilóval. Ő az oka annak, hogy meggyógyultam, hogy végre elfogadom magamat. Ő az oka annak, hogy élek.
Harry következik.
Így végre megtudom.
Los Angelesben, amikor találkoztunk, észrevett. Igazán észre. Meg akart ismerni.
Nem vékonyabban, nem teltebben. Úgy, ahogyan voltam. Ő kérte meg a menedzsereket hogy én legyek az a lány, akivel majd találkozgatnia kell a média előtt. Már azelőtt figyelt rám, mint gondoltam volna.
Figyelt és vigyázott.
Emlékszem, miképpen nyugtatott, mikor összeszorultam vele a liftben, és kijött a klausztrofóbiám. Aztán elestem a lépcsőn, a bokám alaposan kibicsaklott. A segítségemre sietett, a karjaiban vitt fel az emeletre. Észrevette, hogy véresre kaparásztam a kezemet. Hiába akartam elkerülni, de rájött, hogy gyenge vagyok.
Átmentem hozzá, azt a látszatot kellett keltenünk, hogy nála éjszakázok. Azonban teljesen máshogy sült el, mint gondoltuk volna. Először gyűlöltem őt, mert azt gondoltam, hogy megjátssza, hogy kedves velem. Összevesztünk, én kint maradtam az esőben. Dörgött az ég és villámlott, úgyhogy rövidesen bemenekültem a házba. Adott száraz ruhákat, amiknek olyan illata volt, mint neki. Egy kicsit meglesett, amikor öltöztem, ezért kiakadtam. Aznap mondta először, hogy gyönyörűnek tart.
Próbáltam elaludni, viszont sehogy sem ment. És Marius jelenléte sem segített sokkal többet. Megijesztett, azt hittem, valami őrült járkál Harry házában, így gondolkodás nélkül hozzá rohantam. Nem fogom soha elfelejteni, hogy hogyan változott meg egy perc alatt a testtartása, amikor azt hitte bajom eshet. Ahogyan azt sem, számára mennyi könnyű volt szavak nélkül is rájönni, amire másnak nem: szinte mindentől féltem.
A másik randin Londonban kellett volna maradnunk, de Harry-t felidegesítettem azzal, hogy ellenségesen viselkedtem vele. Gondolkodás nélkül vezetett ki a városból, egészen addig, amíg el nem fogyott a benzin. Félreállt, és gondolkozott, hogy a maradék üzemanyaggal, mégis meddig mehetünk. Pusztán az volt a probléma, hogy azt sem tudta, hol vagyunk. Együtt aludtunk a kocsiban. Folyamatosan kopogott az eső, én fáztam, mégis biztonságban éreztem magam vele.
Másnap reggel egy kósza félmondatból hallotta meg a kívánságomat a tengerpartról. És teljesítette. Örökké a fejemben fog égni a kép, amint iszapot dobálunk egymásra, és olyan felszabadultan fröcsköljük a másik arcába a hullámokat, mint két gyerek.
Aztán a balesetem, és az este, feltétlen bocsánatot kellett kérnem a média miatt...
Átmentem hozzá pakolni, segítettem válogatni a ruháit. Akkor kaptam a kendőt, ami még mindig a kezemen van. Csak úgy nekem adta. Tisztán él a fejemben, hogy ezt gondoltam: Harry Styles a földkerekség legtökéletesebb embere. És ha tetszik, ha nem, beleszerettem.
Nem is sejtettem, mennyire igazam volt.
Vetek egy pillantást a csuklómra, amin ott díszeleg Harry sálja.
Másnap reggel megcsókolt.
Együtt voltunk.
Sok minden próbált közénk állni. A média, a távolság, a betegségem, én magam. Mind olyan problémát okozott, amikről meg voltam győződve, sose fogjuk átvészelni.
Mégis itt vagyunk, megerősödve, és kitartóan.
Oldalról szemlélem Harry tökéletes arcát. A keze után nyúlok, összekulcsolom a kettőt. Észreveszi, ujjával végig simít a kézfejemen. Nyom rá egy puha puszit.
- És most? - vonom fel a szemöldököm. - Mit csinálunk az út maradék részében?
- Van egy-két ötletem -  kúszik fel egy szemtelen vigyor az arcára.
Megforgatom a szemem, játékosan vállba bokszolom. Még mindig remekül szórakozik, emiatt pedig egyre inkább zavarban érzem magam.
- Harry, ne már - kérlelem, hogy könyörüljem meg rajtam.
- Jaj, tudod, hogy imádlak - jegyzi meg mosolyogva. Végre abbahagyja a feltűnő méregetésemet, lenyeli a fene nagy jó kedvét, és megkímél.
Bólintok.
- Remélem tudod, hogy én még jobban - nézek felé, rám is átragadt a mosolygása.
Közelebb hajol. Megcsókol.
A szívem a torkomban dobog, az érintésétől kiráz a hideg.
Mellette mindig is boldog maradok.

VÉGE

79 megjegyzés:

  1. Drága Azy!

    Ahogyan vártam, a befejezés tökéletes lett, kicsit, úgymond "visszakaptuk" Belent, a gondolatait, és úgy őt, magát. Szerettem visszaolvasni, hogy mik történtek régebben, annyira távolinak tűnnek, mégis oly' közel vannak. Szerettem, ahogyan nem egy elcsépelt nyálas, annál inkább romantikusan édes Epilógussal szolgáltál nekünk, és el sem hiszed mennyire hálás vagyok neked, amiért így varrtad el a szálakat, és bonyolítottad le a történetet. Hálás vagyok, mert nem hiszem, hogy képes lettem volna másfajta befejezést elfogadni, hiszen túlságosan is szeretem ahhoz, hogy csalódottságra emlékeztessen.
    Tudom, hogy egyáltalán nem voltam aktív kommentelés terén, de valahogy sosem jutottam el odáig, no meg gondoltam itt fejtem ki kicsit bővebben önmagam.
    Minden egyes fejezetet imádtam, hiszen az a pár szemszögváltás elképesztő volt, tökéletesen voltak/vannak a karaktereid kidolgozva, Harrynél is volt valami, ami miatt összetéveszthetetlen volt Belen személyiségével, mégis szinte sikította az adott fejezet, hogy te írtad, a stílusod elragadóan belevéste önmagát.
    Megtisztelőnek éreztem azt, hogy az olvasód lehetettem/tek, az ERROR blogodba alig pár órája kukkantottam be, és döbbenetesen felemelő érzés a hatodik Azyernek lenni.

    Köszönök mindent, amit a bloggal kapcsolatban megtanítottál nekem, hogy olvashattam tőled.

    A továbbiakban is hű olvasód, Bo<333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bo!

      Eszméletlenül örülök neki, hogy elnyerte a tetszésedet a befejezés, és úgy érzed, visszakaphattad egy kicsit Belent. Én is ezért imádtam írni, kicsit elhamarkodottan vállaltam be a sok Harry szemszöget. :)
      Te jó ég, nagyon édes vagy, azonban itt egyedül nekem kell hálásnak lennem. Borzasztóan sokat jelent, hogy olvastál, és itt voltál nekem. Lehet, hogy nem mondtam elégszer, de minden egyes dolog, amit értem tettél, nekem egy világgal ért fel! Köszönöm, köszönöm, és még ezerszer is köszönöm!
      Semmi gond, nekem most az számít, hogy itt vagy, és megosztod velem ezeket. Olyan jó érzés tudni, el se hiszed! Tehát köszönök mindent, drága-drága Bo, komolyan! <3333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága Azy!
    El sem hiszem, hogy ennek is vége van. Nagyon szerettem ezt a sztoridat is, meg a többit is. Nem egyszer olvastam újra a kedvenc részeimet, nem egyszer várt izgatottan az újat.
    A fejezet elején eléggé megijesztettél, azt hittem, hogy nem fog elmenni Harry után, és soha nem beszélik meg. De Harry megvárta, nem ment el a turnéja következő állomására, mert nem beszélt Belen-nel. Hát, mi ez, ha nem szerelem?! :)
    Nagyon-nagyon jól írsz :) Imádom a történeteidet és téged is ❤❤
    Izgatottan várom a Liam-es sztoridat is! :)

    Xxx.En.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága En!

      Akkor gondolj bele, hogy én hogyan érzek. Lassan egy éve kezdtem bele, és még mindig emlékszem, hogyan indult. Újraolvastad?! Jó ég, nem is gondoltam volna, hogy valaki ilyenek csinálna a részeimmel, olyan felfoghatatlan... Haha, nem szerettem volna nagy feszültséget okozni, igazából csak Belen gondolatait muszáj volt leírnom, már olyan rég vártam rá.
      Köszönöm, amiért hosszú időn keresztül mellettem álltál, köszönöm, amiért ilyen kedves vagy hozzám! Köszönök mindent, sosem fogom tudni meghálálni! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Szia☺ imádom a történeteidet, ahogy írsz, egyszerűen csak jó olvasni. Sajnálom hogy eddig nem nagyon szóltam hozzá de tudd, hogy folyamatosan követtem.
    Ui. Soha ne hagyd abba ! Pusszy :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nem kell sajnálnod, nekem most az számít, hogy itt vagy! Hihetetlenül köszönöm, amiért időt szántál rám, és megosztottad a véleményedet! Köszönöm, köszönöm! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága, legcsodálatosabb Azy!

    Úristen!!! Sirok!
    Sirok, mert végre rájöttek, hogy egymás nélkül nem tudnak élni, mert végre mindent kimondtak. Mert Belen összegyüjtötte a bátorságát, hogy Harry elé álljon és kimondja, szereti, és képes lett volna Leeds-ig vezetni, hogy elmondja neki.
    És sirok, mert vége lett a történetnek.
    Minden történeted imádtam, csak úgy faltam a sorokat olvasás közben. De... ez volt az a történet, ami már az elején könnyeket csalt a szemembe, amit a legközelebb érzek magamhoz. Azonosulni tudtam Belen problémáival, noha inkább azzal a résszel, ami nem engedett senkit sem közel magához, mert előtte már megégette magát.
    Nem egy szokványos történet, amit bárhol, és bárki megir. Örülök, hogy tőled olvashattam ezt a történetet, mert nagyon szeretem, ahogyan és, amit irsz.
    Ez a történet számomra remek önismereti utat jelentett. A fárasztó hétkönapok után felüditő volt olvasni a részeket, és elgondolkodni a felvetett problémákon.
    Belen karaktere a szivembe lopta magát. Bár nem értettem egyet a cselekedeteivel, de csodáltam, hogy nem adta fel. Sokkal erősebb és bátrabb, mint gondolta, de ehhez szüksége volt Harry-re, aki az őrületbe kergette, de igy szembe tudott nézni önmagával és a problémáival.
    A szereplőket hűen tudod ábrázolni, ahogyan a cselekedeteiket is, ami életszerűvé teszi a történetet, és ez a legjobb benne. Látom magam előtt, amint a stadion előtt állnak egymással szemben és sirhatnékom van, mert hinni kezdek aabban, hogy még van igaz szerelem, és nem csak a regényekben. És akkor azt ne felejtsem el, hogy a múlt heti rész után azt hittem Harry feladta. Istenem, tényleg elkezdek hinni a szerelemben :))
    Felzokogtam, amikor olvastam, hogy a falnak dölve várta Belent. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy együtt vannak és Belen elkiséri a túrnéra.
    Minden vég nehéz, de azt hiszem az a legnehezebb, hogy ezután valami újnak engedj utat, de ettől függetlenül nagyon várom, hogy az új történet részeit is elkezd megosztani velünk.
    Azt kivánom, hogy sose hagyd abba az irást, mert rengetegen szeretnek és imádják, ahogyan irsz.
    A legjobbakat kivánom a következő történethez!

    Sok szerettel ölel és puszil, hű olvasod, Jule B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, sokkal csodálatosabb Jule!

      Ahw, iszonyatosan édes vagy, de komolyan! Az, hogy sírtál a történet miatt... ezt el sem hiszem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzelmeket fog kiváltani belőled ez az egész, de persze annyira jól esik, hogy... te jó ég, látod mennyire nem találom a szavakat a kommented után? Azért igyekszem összeszedni magamat egy kicsit. Tehát:
      Egyrészt örülök neki, hogy tudtál azonosulni Belen-nel, és ilyesfajta érzelmeket váltott ki belőled az egész. Ez az egyik olyan dolog a történettel kapcsolatban, amit imádok hallani! :') Azonban valamennyire bánom is, mert Belen tényleg nem engedi közel magához az embereket, és ebből eléggé sok problémája származik. Remélem, hogy veled ettől függetlenül minden rendben van, drága! <3
      Az, hogy tudtam örömteli perceket okozni vele... Na ez az, amitől szintén egyszerűen nem bírom abbahagyni a mosolygást!
      Köszönöm, köszönöm, és még ezerszer köszönöm. Csodálatos vagy! Mindig írtál, mellettem álltál és támogattál, és ezt soha nem fogom tudni elégszer elmondani neked! Hálával tartozom - nem is kevéssel -, amiért ilyen Olvasóm lehetett! Imádlak! <33333333333

      Sok-sok puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  5. Drága egyetlen utánozhatatlan Azy!
    Nem tudom elhinni, hogy vége ennek a történetnek. Szívemhez nőtt a Harry Belen páros.Más befejezést nem tudtam volna elképzelni.
    Már nagyon várom a következő sztoridat.

    Mónika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mónika!

      Hidd el, én sem tudom sajnos még elhinni... Nagyon köszönöm, amiért írtál most nekem, és elmondtad ezeket. Boldog vagyok, ha sikerült örömet szereznem, akár egy percre is. :')

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  6. Kedves Azy! :)
    Én amikor rátaláltam a blogodra kb a felénél jártál, az első részektől kezdve nagyon tetszett és egyre jobban megszerettem. Az utolsó részeknél nagyon sajnáltam, mert azt hittem nem happy end lesz a vége, de mégis az lett. Tökéletes befejezést írtál ennek a remek történetnek, köszönjük <3
    Nagyon várom a Liam-es történetedet és ott is hűséges olvasód leszek :)
    Sok puszi :* -A.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Annie!

      És még úgy is belekezdtél, hogy a felét elolvastad? Jaj, de édes vagy, ezt nem gondoltam volna, ahogyan azt sem, hogy ilyen véleménnyel leszel utána róla. Hihetetlen olvasni, hogy elnyerte a tetszésedet a vége, nagyon-nagyon örülök neki! Köszönöm, amiért írtál, sokat jelent! <333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  7. Kedves Azy!
    A héten kezdtem olvasni ezt a blogot és akkor még nem tudtam, hogy pont a végére sikerült bekapcsolódnom. Nem túlzok amikor azt mondom, hogy 2 nap alatt olvastam végig. Komolyan, annyira magával ragadott, hogy hajnali fél 3-ig olvastam úgy hogy másnap fél hatkor keltem a suli miatt.. De megértem :D Olvastam olvastam és eljutottam a 30-ig fejezetig amikor is tudatosult bennem, hogy ez az utolsó rész. Szomorú voltam, hogy vége - akkor is ha csak most csatlakoztam- és dühös, amiért így nem lehet befejezni. Olyan sok mindenen mentek keresztül és nem happy end a vége? De ügye hátra volt még az Epilógus és a remény hal meg utoljára.. szerencsére :D Vártam a szombatot illetve a hétvégét hogy felkerüljön az utolsó rész és megérte! Megnyugodott a lelkem amiért tisztázódott minden és boldogan élnek míg meg nem halnak :D Örülök, hogy ugyan csak három napra is de részese lehettem ennek a történetnek és biztos vagyok benne, hogy az előzőek is ilyen jók voltak. További sok sikert az íráshoz!
    Xoxo Hope

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Hope!

      A héten?! És elolvastad az egészet? Te jó ég, nem gondoltam volna, hogy szánsz rá annyi időt, hogy mind a 30 fejezetet végig olvasd, és most itt is írj nekem! Ez valami hihetetlen, komolyan! Köszönöm, köszönöm! Boldoggá tesz, ha sikerült akár egy pillanatig is örömet okoznom neked. Még akkor is, ha nem lehettél biztos benne, hogy mi lesz a vége.
      Ez a komment, most iszonyatosan sokat jelent nekem, el se hiszed mennyire. Hálával tartozom, amiért írtál, és elmondtad a véleményedet! :') <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága egyetlen és utánozhatatlan Azy!

    Jó régen írtam neked megjegyzés formájába, így biztosan nem emlékszel már rám! Mikor még régebben rendszeresen írtam megjegyzéseket, akkor biztos, hogy megjegyezted a nevem és most....megszegtem egy régen tett ígéretet, miszerint minden egyes rész alá kommentelek, de nem tettem. És ezt sajnálom! Szeretném elmondani, hogy az összes részt elolvastam és mindig gyermeki izgatottsággal vártam a következő fejezetet és benned sohasem lehetett csalódni :) Ahogyan kifejtetted az egészet, ahogyan leírtad az érzelmeket...egyszerűen csodálatos! De kezdjük az elején :)
    Mikor elkezdtem olvasni a történetet, már akkor tudtam, hogy ez egy különleges történet lesz és, hogy ismét lehetetlen benned csalódni. Harry és Belen története az egyik kedvencemmé vált, mint minden történeted! Mit írhatnék még? Talán két dolgot. Az egyik, hogy én tudtam, hogy happy end lesz, hiszen sose írtál szomorú befejezést maximum olyan jó volt, hogy sírtunk :) A másik.... egyszerűen csodás vagy! Nagyon szeretünk!
    Az ERROR-ra pedig feliratkoztam és alig várom, hogy elkezd írni :)
    Sok puszi, Naomi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága csodálatos, kedves Naomi!

      Dehogynem, pontosan emlékszem Rád! Mindig, mindenkire emlékszem, aki akár egyszer is írt nekem vagy kedves volt hozzám. Úgyhogy ne is gondolj ilyet! Nem számít, hogy eddig nem írtál, hiszen emellett olvastál is, és most itt vagy! Nekem pedig ez a legfontosabb, és ezért is iszonyat hálás vagyok, hidd el! <3
      Jaj, nagyon drága vagy, hogy ezt mondod, már az elején!? Te jó ég, azt sem tudom, mit mondhatnék, olyan kedves tőled.... Esküszöm mindjárt sírok! Köszönöm-köszönöm ezt a sok mindent neked, imádlak! Én pedig Titeket szeretlek, Téged! <333333333

      Sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága Azy!
    A befejezés tökéletes lett, akár csak a történet maga. Voltak részek miket megkönnyeztem, voltak amiken nevettem és jobb kedvem lett tőlük, és voltak olyan részek is ahol szinte a hajamat téptem....Összességében nagyon szeretem ahogy írsz és nagyon tetszenek a történeteid.
    Ezer puszi : Kate

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kate!

      El sem hiszem, hogy tökéletesnek gondolod, ez túlzás! Nagyon-nagyon örülök neki, amiért ezt most megosztottad velem, rengeteget jelent! Köszönöm szépen! <333

      Ezer puszi, Azy

      Törlés
  10. Imádtam. Elejétől a végéig. Ha úgy írod meg a végét, hogy külön válnak útjaik arra is csak annyit tudtam volna mondani, hogy tökéletes. Mert olyan jól írsz, Teljesen átéreztem az egészet, Fantasztikus volt. Egyszeruen nem tudom mit kellene irnom.Minden egyes részt tűkön ülve vártam hogy feltedd, és sajnálom hogy vége lett a történetnek, Amint időm engedi olvasni fogom az új blogodat is.

    Ölel: Chyntya <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Chyntya!

      Imádtad?! Jaj, ezt most nem mondod komolyan! De édes vagy! Borzalmasan sokat jelent, hogy a végétől függetlenül, neked tetszett volna. Én sem tudom, hogy mit tudnék erre írni, tényleg el sem hiszem ezt. Köszönöm szépen, amiért idáig "elkísértél"! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Drága-utánozhatatlan-fenomenális-varázslatos-lehengerlő-töretlen-hibátlan Azy-m ♥!

    Hol is kezdjem... Nos, oda meg vissza vagyok, voltam és leszek a történetért ♥. Ez nem is kérdés. Hosszú ideje már, hogy a példaképemnek mondhatlak. Egy olyan személynek, aki mindig 200%-s teljesítményt nyújt az olvasóinak, bármilyen a kedve vagy a hozzáállása az íráshoz. Nem hazudok: hibátlan a tudásod <3
    A befejezésnek pontosan ilyennek kellett lennie. Igazából arra számítottam, hogy Harry már Leeds-ben lesz és ott találkoznak Els-el, de végül nem így lett. Mondtam már, hogy imádom Haz-t? :) Annyira édes, hogy ahw - Macy elolvadt :3 - és még a történet végén is vigyort csalt az arcomra.

    Kövezz meg, hogy nem tudtam többet írni, de tudod: Veled tartok a következő és az azutáni történetednél is <3!

    Alig várom, hogy végre olvashassam az ERROR-t ♥! Ne tudd meg, mennyire felcsigáztál a kis fülszöveggel :3 #icantwait

    További szép délutánt és kitartást a jövő héthez ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, kitartó, kedves és hihetetlen Macy-m!

      El se hiszed, mennyire örülök neki, ha tényleg így gondolod. Te jó ég, a példaképednek? Ezt olvasni valami fantasztikus érzés, nem is sejted mennyire. Nem érzem magamat megfelelőnek ahhoz, hogy bárki is így nézzen rám, ettől függetlenül viszont köszönöm! Komolyan mondom mindjárt sírok, el sem hiszem, amiket írsz! Boldoggá tesz, hogy a befejezéssel sem okoztam csalódást, pedig féltem tőle.
      Mindenért hálás vagyok! Tényleg már nem is emlékszem mióta írsz nekem, és mióta biztatsz arra, hogy ne adjam fel. Elképesztő vagy, köszönöm a több évnyi támogatást! :') <3333333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  12. Aaahj! Már kétszer leírtam és elrontottam a közzétételkor... :D Most már rövidebb leszek, de attól minden elismerésem!
    Éljeen! :)) Ez volt a legszebb fejezet! Visszagondolva minden nagyon jól volt megírva. Örülök, hogy tisztázódott, ami homályos volt és kerek egészként zárult le a történet. Bár továbbra is azt gondolom, hogy túl sok volt a szomorú pillanat, megértem, hogy a téma miatt kellett. Komoly mondanivalója volt és mindennel célod volt. Nagyon logikusan volt felépítve, a végére nyert sokminden értelmet. Köszönjük, hogy olvashattuk, beleélhettük magunkat és kikapcsolódhattunk mellette. Gratulálok, további sok sikert és minden jót! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Akkor külön köszönet, hogy harmadjára is neki futsz, édes tőled! Már így is rengeteg jelent, amiért leírtad a gondolataid, hát még ha ez többedik próbálkozás...
      Hatalmas kő esik le a szívemre, amiért ilyen pozitív véleménnyel vagy a történetről, és még a befejezéséről is. Hidd el, én vagyok a legboldogabb, ha elnyerte a tetszésedet! Igen, én is tudom, hogy néha túlságosan is szomorú és "depis" lett, éppen ezért fogok majd legközelebb felszabadultabb témáról írni. :)
      Én köszönök mindent, fogalmam sincs, hol lennék nélkületek! Ha egyszer is sikerült mosolyt csalnom az arcodra, már megérte! Hálás vagyok, amiért most itt vagy! <333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága Azy!
    Merem azt állítani, hogy ez a blog volt a legjobb és a legigényesebb azok közül, amiket eddig olvastam (és elég válogatós vagyok, csak minőségi irományokat olvasok ;) )! Minden gratulációm a Tiéd, Te vagy a legjobb, nem mi. :) <3 Biztosan követni fogom a munkásságodat ezután is.
    Sok-sok, és még annál is több puszi <3
    Áfonyáspite

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Áfonyáspite!

      Te jó ég, ne merj ilyet állítani, mert már így is a könnyeimmel küszködök, és nem sok választ el attól, hogy tényleg sírva fakadjak. El sem hiszem, hogy ennyire édes vagy, és ilyen szépeket írsz nekem, meg sem érdemlem! Mindenért hálás vagyok, remélem tudod! Csodálatos vagy! <333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  14. Drágaság!
    Két résszel ezelőtt már nagyjából felvázoltam az érzéseimet. Sajnálom, hogy ezt nem teszem gyakrabban, de egyszerűen elvesztem a szavakat, pedig annyi érzés megfogalmazódik bennem. Minden egyes szót imádtam olvasni! Egyszerűen nem találom a szavakat, amiért ilyen hihetetlenül aranyos dolgot hoztál létre megint.:)
    Sose kételkedj a munkáidban, hidd el, hogy valóban csodálatosak, ha nem így lenne nem lennénk most itt!
    Nagyon szívesen olvasnám még ezt a történetet is, de ennek pontosan így kell véget érnie, a csúcson!
    Ilyenkor mindig arra gondolok, bárcsak lenne egy ilyen tökéletes barátom, mint Hazz, és Neked is ezt kívánom!:)
    Hatalmas türelemmel és izgalommal fogom várni az ERROR-t is.
    Teljes szívből örülök, hogy ennek az egésznek a részese lehettem, s annál jobban várom a következőket is.:)
    Nonci.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nonci!

      Semmi baj nincs, tökéletesen megértem, és már az is rengeteg jelent, hogy most itt vagy! Annyira jó lenne, ha most láthatnád az arcomat, és azt az örömet, amit okoztál a soraiddal, te jó ég! Egyszerűen fel sem fogom, hogy ilyen aranyos dolgokat írsz nekem... Hálás vagyok, nem is sejted mennyire! Köszönöm, hogy végig olvastad a blogot, és kitartottál mellettem! <333333333

      Puszi, Azy

      UI: Remélem az ERROR sem fog majd csalódást okozni. :)

      Törlés
  15. Drága Azy!

    Hú, nem is tudom mit írjak. Először is, nagyon örülök, amiért végül minden rendben lett, igazából számítottam erre, vagyis inkább nagyon reménykedtem benne, hogy nem hagyják annyiba az egész dolgot. Igazán büszke lehetsz magadra, amiért már négy történetet befejeztél, gratulálok neked, így tovább! :)<3 Azt hiszem, Belen és Harry története tökéletes befejezést kapott, kellően lezártad, mégis hagytál egy kis teret az olvasóidnak a jövőjükre nézve. Imádtam ezt a történetedet, talán az Angyal az éjben után ez lett a kedvencem, kíváncsian várom az ERROR történetedet is!<33333

    Sok puszi, Shannon

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Shannon!

      Haha, igen, pontosan tudom, hogy mennyire ezt szeretted volna, úgyhogy már ezért is megérte így alakítani a dolgokat. Jaj, először is nagyon-nagyon szépen köszönöm, amiért ezt írod, sokat jelent. Én is alig hiszem el, hogy már a negyedik blogom zárja be a kapuit, őszintén szólva ennél a történetemnél volt a legrázósabb a dolog. :)
      Köszönöm szépen, hogy elolvastad, hogy véleményezted, és most is írtál nekem! Nem is sejted, mennyire boldoggá tett! <333333

      Sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  16. Drága, édes Azy!
    Bevallom, nagy megkönnyebbülés volt, amit válaszként írtál a kommentemhez, mert azt hittem, haragszol rám...
    A rész elejétől egészen addig, amikor Belen meglátta Harryt feszülten olvastam, majd hatalmas mosoly áradt szét az arcomon, a mellkasom dagad a büszkeségtől. Az előző résznél már feladtam kicsit, most viszont olyan boldog vagyok, hogy Belen nem hagyta annyiban ezt, hihetetlenül büszke vagyok rá, de legfőképp rád, Azy.
    A Túl jó megjátszást tartom a kedvenc blogomnak tőled, viszont Belen az a karakter, akivel igazán tudok azonosulni. Azt hiszem, a gondolkodásmódom és az életszemléletem többnyire megegyezik az övével és ezért rettentő könnyen képes vagyok azonosulni vele.
    Nagyon boldog vagyok, amiért végül így zártad le a történetet, ennek így kellett lennie, hiszen ők egy igazán tökéletes párt alkotnak. Szeretném, ha Belen létezne és Harrynek valóban egy ilyen barátnője lenne.
    Azy, annyiszor mondtam már, hogy mennyire fantasztikus vagy, mindig elismétlem ezt, mert nem tudok már mit mondani. Hihetetlenül kedves és csodálatos lánynak tartalak, nem tudom eléggé megköszönni, hogy itt vagy és írsz nekünk.
    Türelmetlenkedve várom az ERROR-t, biztos vagyok benne, hogy azt is imádni fogom! :)

    Millió ölelés és puszi:
    Nessa. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, hihetetlen Nessám!

      Jaj, dehogyis! Soha ne gondolj ilyenre, soha nem haragudnék egy ilyesmiért! <3
      Te jó ég, és most jön az a rész, hogy csak bámulom a soraidat, újra és újra elolvasom őket, de nem tudok mit kinyögni. Annyira felfoghatatlan, hogy ezt gondolod! Ezzel a bloggal volt a legtöbb problémám, a legtöbb akadályom, így borzalmas nagy bók, ha neked ezt a kedvenced.
      Kicsit örülök is neki, hogy hasonlítasz Belen-re, mert így talán tényleg közelebb kerültél hozzá, de... De inkább aggodalommal tölt el, mert Belen eléggé negatív gondolkodású, és elég sok problémával küzd. Tudom, hogy Te sem tudod elfogadni magadat, pedig kellene! Remélem hamarosan Te is hasonlóképpen rendbe jössz, mint Ő! <3
      Jaj, te jó ég, ne mondj ilyeneket! Nagyon-nagyon hálás vagyok neked a sok kedves szóért, hogy így látsz! Tényleg sírok most már.... Köszönök mindent! :') <33333333

      Millió puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  17. Drága Azy!
    Sírok! Annyira örülök, hogy boldogan fejezted be a történetet, hogy azt hiszem, amiatt is sírok. Imádom/imádtam ezt a blogot, az egész történetet, egyszerűen fenomenális, ahogy ezt kitaláltad, meg leírtad! Belen és Harry nagyon a szívemhez nőttek, hiányozni fognak! Nagyon gratulálok hozzá, meg a többi blogodhoz, és már nagyon várom az ERROR-t. Nem igazán tudok mit írni, de azt nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy nagyon szeretem az összes blogodat, meg ahogy fogalmazol, és remélem sosem hagyod abba. Még egyszer gratulálok!!! :))) <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kata!

      Én is! Egyrészt még mindig az előző kommentek miatt, most pedig erre Te is ráteszel egy lapáttal! Én pedig Téged! Megszámolni se tudom, hány rész alá írtál, hány rész alatt nyugtattál meg, hogy nem rontottam el... Régóta kitartasz mellettem, én pedig nem is tudom mivel érdemeltem ezt ki! Köszönöm, köszönöm, egyszerűen fantasztikus vagy, imádlak! <3333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  18. Drága Azy!
    Sokszor neki kezdtem már egy-egy komment gyártásába a történeteiddel kapcsolatban, lehet régebben ment is, de ennek a sztorinak sohasem tudtam megfelelő szavakat megtalálni.
    Most sem fog igazán sikerülni, de azért azt elmondom, mert sokkal többet jelent nekem ennél a történet.
    Imádtam, mindig alig vártam a részeket, volt hogy hajnalokig fent maradtam és sokszor csak bámultam a képernyőt egy nagy kérdőjellel a fejemen. Sohasem tudtam mire számítsak, vagy hogy hogyan alakítod majd a jellemeket, érzelmeket.
    Volt hogy nevettem, sírtam, kínban vergődtem egyik oldalról a másikra.

    Végül csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm.
    Sohasem okoztál csalódást!
    Best wishes!

    Alig várom a következő történeted!

    Puszi,
    Dasie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dasie!

      Annak ellenére, hogy nem igazán vagy a szavak embere, mégis itt vagy, úgyhogy már ezt borzalmasan köszönöm. Így még többet jelent! Amit pedig írsz.... te jó ég, köszönöm! Soha nem gondoltam volna, hogy a történetem másnak is ennyit fog még jelenteni rajtam kívül. Egyszerűen nem tudom, hogy sírjak vagy mosolyogjak a kommentedet olvasva. Köszönöm neked, hogy olvastál, hogy most itt vagy, hogy azt mondod nem okoztam csalódást! Én lehetek hálás, amiért végig "elkísértél"! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  19. Drága Azy!

    Rég nem írtam neked, sajnálom de azt se tudom sokszor, hogy hol áll a fejem. Most viszont gyorsan elolvastam a fejezeteket, amikkel le voltam maradva. Annyit mondanék, hogy tökéletes lett!! :) Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem is.

    Pippa <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pippa!

      Nem számít, most az a fontos, hogy itt vagy, és írsz, nem!? Ez, és az is rengeteget jelent, hogy végig olvastál! Én köszönöm! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  20. haliiii
    elég ritka kommentelő de hűséges olvasód és pipálód vagyok, nagyon szerttem ezt a történeted, ez volt a kedvencem eddig :D nagyon tetszettek a fejléceid is és a női karaktered, nagyon könnyen azonosulni tudtam vele így könnyű volt olvasni is :) gratulálok hozzá, a sikereidhez, szerintem az egyik legjobb( ha nem a legjobb ;) ) író vagy és izgatottan várom a kövi törit is :3
    ui: bocsánat a rövid és kissé keszekusza irományért :S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!

      Jaj, nagyon köszönöm! Minden, amit írsz, hihetetlen édes és kedves tőled, azt sem tudom, mit mondhatnék rá. Boldoggá tesz, ha a fejlécek elnyerték a tetszésedet, és az is, hogy könnyedén tudtál azonosulni a főszereplővel. Nem is sejted mennyit jelent, amiért hűséges Olvasóm vagy, azt sem tudom, mivel érdemeltem ki! Köszönöm-köszönöm! Az utolsó soraidra pedig képtelen vagyok reagálni, el sem hiszem, mennyire túlzóan aranyos vagy! <33333333

      Puszi, Azy

      UI: Tökéletes volt!

      Törlés
  21. Drága Azym!

    Annyi mindent szeretnék írni Neked megint, de nem érzem elegendőnek. Azért belekezdek, hátha sikerül.
    Jó néhány héttel ez előtt megpróbáltam összehasonlítani a Túl jó megjátszást az Angyal az éjben-nel. Hiba volt. Hatalmas hiba, hiszen a kettő ég és föld, és teljesen máshogyan tudom szeretni.
    Belenről az első véleményem az volt, hogy igazi, valódi lány. Persze, nyilván nem kizárólag a külső tulajdonságai alapján gondolom ezt: naplót írt (habár mind idáig nem lehetett tudni, mi is van pontosan benne), a barátnőivel nevetgélt, jogának érezte a kirohanásait, a hisztijeit, akaratos volt, és úgy védekezett Harry jelensége ellen, hogy támadta őt. Ennek ellenére, végig ott bujkált benne az a bizonyos baj, akaratlanul is belemászott az ember gondolatai közé az, hogy igen, vele valóban valami nincs rendben, titkol valamit. És ez a sejtelmesség az, ami végig fenntartotta az érdeklődést, ha valakinek nem volt elég fordulatos a történet, vagy úgy érezte, nem telik olyan gyorsan az idő- bevallom, nekem ilyen jellegű problémám nem volt, és bár fogalmam sincs, mi az, ami az írásodban van, egyszerűen megbabonáz. Képtelen voltam és vagyok eddig a pillanatig is abbahagyni az olvasást, és akárhányszor egy rész végére értem, gyanúsan sokáig agyaltam, mit is írhatnék Neked.
    Az igazat megvallva, szinte szóról szóra leírtad azt, ami megfogalmazódott a fejemben, így stratégiát kell váltanom, és bízom abban, hogy megérted, mire szeretnék kilyukadni.
    A kedvenc részemmel kezdeném, mert akármikor elolvasok egy könyvet, gondolkodás nélkül azt taglalom mindenkinek, mi tetszett a legjobban, egy mozzanat, a cselekmény valamelyik mellék szála, a főszereplő tragédiája, szerelme, bármi. Nos, nem tudom, hogy miért, de nekem a viharok maradtak meg a legjobban. Amikor zuhogó esőben, villámlásban Harry házánál volt Belen, amikor kiment, és nem akart visszamenni. Vagy amikor épp Holmes Chapel-be tartottak, és hóvihar volt. Nem tudom, talán az ilyesmi természeti jelenségektől való félelmem miatt, de azt hiszem ezekre a pillanatokra mindig is emlékezni fogok. És persze az autóban töltött időkre. Kíváncsi vagyok, vajon direkt alakítottad így, hogy a kocsiban ülve beszélje meg Belen és Harry a legfontosabb dolgokat, vagy véletlen? Más történetekben (legalábbis sokban, tisztelet a kivételnek) ugyanis rengeteg olyan mozzanat van, ami csak a terjedelmét növeli a részeknek, de sok értelmét nem látom, ám te is azok közé tartozol, akinek minden sora kincs. Semmi sallang, nincs felesleges leírás, senki számára sem érdekes gondolat, minden egyes szó számít. Szeretem a TJM-ben, hogy igenis gondolkodni kell egy másik ember fejével, egy beteg lány tettei mögé kell látni, hogy tudja az olvasó, mi miért történik, hogyan jut el arra a döntésre, ami végül meghoz. Komolyan, zseniális. Jobb szót nem találok rá hirtelen.
    Engedd meg, hogy most ne Belennel folytassam, mert van egy olyan karakter, aki ugyan főszereplő, mégis csak a történet végén engedtél betekintést a "te Harryd" fejébe. Nem tudom, vajon létezik-e ilyen fiú valahol a nagy világban, mert én személy szerint mindig rájövök, hogy van, aki sosem fog így viselkedni, és talán még okolhatnám is a bloggert azért, mert túl nagyok az elvárásaim az emberekkel szemben, de Harry...ez a Harry valahogy más. Nem abba "szerettem bele" (igen, szerintem mindenki beleszeret egy-egy karakterbe az általa kedvelt történetek mindegyikében), hogy kedves, romantikus, vagy előzékeny lenne, mert nem. Számomra nem az volt az elején, hanem olyan srác, amilyet már láttam a való életben, nem pedig egy halom túláradó érzelem. Ahogy leírtad a kapcsolatukat-még a megjátszott, vagy annak hitt, vagy már nem is tudom milyen stádiumban- na, valahogy úgy képzeltem el eddig az összes sztárvilági kapcsolatot. Hideg, látszólag érzelemmentes, "csak fogjuk meg egymás kezét, és érjünk sokszor a másikhoz, mert akkor elhiszik és jó lesz minden." (Igen, pontosan az első egy házban töltött estét megelőző találkozásra célzok. :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretném azt hinni, hogy érted, mi mindent megváltoztatott ez a történeted (is) a világnézetemen, de még én sem tudom pontosan mi változott, csak az a biztos, hogy megtörtént, és szomorú, amiért 20 évesen jövök rá bizonyos a dolgokra, amiket nálam jóval fiatalabbak már képesek ilyen tökéletesen szavakba foglalni.
      Lényeg a lényeg, én ebbe a Harry Stylesba bele tudnék szeretni, őszintén. Az áldozatkész, határozott, akaratos, védelmező Harrybe, aki a legjobb barát szerepét is magára tudja ölteni néhanapján, és nem csak azon jár az esze, milyen hamar és hányszor tud valakit az ágyába csábítani.
      A másik dolog a betegség. Rémisztően jól írtál minden apróságot erről, de azt hiszem, erről írtam már neked. Mérhetetlen nagy büszkeséget érzek emiatt, hogy sikerült neked az, ami sokaknak csak egy idegesítően középszerű sallang. Belen beteg, igen, és én is vele tudtam félni, vele tudtam szorongani, örülni, keseregni, kétkedni, elbizonytalanodni, szeretni. Élethű, és nem tudom, valamiért hihető. Elhittem neked, hogy Belen Wallis létezik, ő egy élő személy, hiszen a problémái is lehetnének akár valódiak is.
      Hihetetlen, mennyire jó ez a történet. Nem tudom, hogyan fejezhetném még ki magam, egyszerűen jó. Hiányozni fog, nagyon is, de remélem hamar elrepül az előttünk lévő pár hét, és hamarosan az Error soraival fogsz úgy elkápráztatni mindenkit, ahogy ezen a blogon is tetted.
      Őszintén szólva, egy jegyzetben írtam meg ezt az egészet, mert úgy éreztem, nem fogok beleférni a 4096 karakterbe (oh, igen, már kívülről tudom, mennyi a maximum :D), de félek közzé tenni. Mindig furdal a lelkiismeret, amiért túl személyeskedő vagyok, és rátelepszek a nyugalomra, ezért bocsánat, ha tényleg tolakodó vagyok, vagy túlságosan is közvetlen, hidd el nem szándékos.
      Remélem érted, mit akartam kihozni mindebből, és oh, ha tudnád, milyen szívesen áradoznék még, de nem megy. Elfogytak a szavaim, mert lassan felfogom, hogy vége ennek a blognak is.

      Köszönöm ezeket a csodálatos részeket, ezt az igazán szerethető történetet, azt, ahogy meg tudtam feledkezni az írásaid által sokszor a magánjellegű problémáimról, és azt hiszem, ez a blog azok közé tartozik (3 van mindösszesen), amik átsegítettek az érettségin is, legalábbis az olvasásuk használt a stressz ellen :) .


      Mint mindig, és nagyon remélem, hogy még jó sokáig,

      xx Lu

      u.i.: Furcsa, hogy a jelenlegi kedvenc történeteim alig pár nap különbséggel zárulnak le végleg. Azt hiszem, az ősz tényleg az ilyesfajta veszteségekről szól idén számomra. :')

      Törlés
    2. Drága, egyetlen, imádott és pótolhatatlan Lu-m!

      Jézusmária! Jóságos ég, én próbálok most valami értelmeset írni neked, de előre látom, hogy nem fog sikerülni. Ha látnád, most hogyan nézek ki... Egyszerűen nem látok a könnyeimtől, esküszöm. Újra meg újra elolvastam a kommented, próbáltam rájönni, hogy mivel érdemlem ki ezt a sok jót. El sem hiszem, hogy ilyen pozitív véleménnyel vagy mindenről, amit csinálok, és ennyire kedvesen támogatsz. Ahj, esküszöm imádlak, nem tudom abbahagyni a sírást!
      Nem tudom, tényleg nem tudom, hogyan hálálhatnám meg neked ezt a sok mindent. Te vagy az egyik Olvasó, aki még így kommenteken keresztül is, de eszméletlen közel került hozzám, és iszonyatosan megszerettelek. Egyáltalán nem vagy tolakodó, a közvetlenségedet pedig imádom benned!
      Szeretnék bocsánatot kérni, amiért mindig sokkal kevesebbet kapsz vissza válaszul, mint amivel folyamatosan megörvendeztettél. Ez csak azért van, mert egyszerűen olyan csodálatos és döbbenetes dolgokat - amiket el se hiszek sokszor - írsz, amikre nem tudom, hogyan lehetne reagálni. Ezen a szinten már valóban úgy érzem, hogy egy szimpla köszönöm kevés. A Te esetben sokkal többet szeretnék mondani, ami érezteti veled, hogy mennyi minden tettél értem, és én ezért mennyire hálás is vagyok.
      Amikor elbizonytalanodtam, amikor nem volt kedvem folytatni, amikor magam alatt voltam, elég volt újra elolvasni a biztató szavaidat, és erőre kaptam. Tudtam, hogy muszáj folytatnom, már csak azért is, mert nem okozhatok csalódást az olyan kitartó és fantasztikus embereknek, mint Te!
      Szóval köszönöm ezt, és még ezer más dolgot is, amit fel se bírok sorolni most. Túl sok mindent tettél értem, és félek, hogy sosem leszek képes viszonozni.
      Így lezárásul imádlak, mindent köszönök, és én vagyok a legboldogabb, hidd el, ha egy percig is sikerült elfeledtetnem veled az érettségit! Én is nagyon bízom benne, hogy még sokáig mindketten részt veszünk a blogger-világban, és tartjuk a kapcsolatot! <33333333333333

      A világ összes puszija, Azy

      UI: Igazából ide is nincs is sok mondanivalóm, de olyan nehéz befejezni... Tényleg köszönök mindent, legdrágább Lu! <3

      Törlés
  22. Drága Azy!

    Egyszerűen... wow! Nem tudok mit írni. Olyan nagyszerű ez az egész. Nem tudom megköszönni elégszer hogy a részese lehettem ennek a csodának. Köszönöm. :)

    Green

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Green!

      Nekem ennyi pont elég, ne aggódj! És én tartozom köszönettel, amiért velem tartottál végig. Remélem örömet tudtam vele okozni. :)

      Puszi, Azy

      Törlés
  23. Drága Azym! ��

    Imádtam, és erre nincs jobb szó!

    Nagyon várom már a következő blogodat!

    Ölel, Cori. ������������

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Corim!

      Juj, ennek nagyon-nagyon örülök! Köszönöm szépen, bízom benne, hogy a következő blogom sem fog csalódást okozni! :)

      Puszi, Azy

      Törlés
  24. Kedves Azy!

    Az összes blogodat olvastam és bár nem voltam egy aktív kommentelő, de néha azért én is odabiggyesztettem pár sort a részek alá. Az összeset imádtam! Annyira szépen fogalmazol, izgalmasak a részek, hogy egszerűen nem bírtam elengedni őket. Még ma is sokszor olvasok vissza egy-egy kedvenc részt. :) Nagyon várom a következő blogod is, biztos hogy azt is ugyanígy fogom szeretni!
    Köszönöm, hogy olvashatom az írásaidat! ❤

    Dóri xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dóri!

      Az összeset? Te jó ég, ez nagyon sokat jelent, köszönöm szépen! Annyira boldoggá tesz, hogy ezeket írod most nekem, el sem hiszem! Eszméletlen hálás vagyok, hogy az összes történetemet érdemesnek találtad arra, hogy végig olvasd őket! Ahogyan azért is, hogy most itt vagy, és megörvendeztettél a kommenteddel! Sokat jelent! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  25. Kedves Azy!

    Imádtam a blogod, elejétől fogva, egészen a végéig. Csodálatos volt maga a történet, de a gyönyörű fogalmazásod mellett mégjobbá vált.
    A következő blogodat is olvasni fogom, mégha mindig nem is fogok kommentelni, de ott leszek.

    Julcsi x. ✌

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Julcsi!

      Jaj, de aranyos vagy! Nagyon szépen köszönöm, amiért megnyugtatsz, hogy a következő blogomnál is jelen leszel. Ezt elképesztő érzés tudni. Remélem nem fogok majd csalódást okozni majd vele. Köszönöm, hogy végigolvastál, és most itt vagy! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  26. Drága Azy!

    Annyira örülök, hogy boldog vége lett a történetnek. Sok féle befejezést elképzeltem, de a tiéd minden szempontból űbereli az enyémet, hiszen mégis csak így lett kerek egész ez a blogod. Most, hogy elérkeztünk "búcsúhoz el kell hogy mondjam, hogy minden egyes történetedet már a legelejétől fogva olvastam ( Sajnálom, hogy azokhoz nem írtam) és számomra is nagy öröm, hogy azóta mennyit fejlődtél és hogy részese lehettem mindegyiknek. NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM!
    Kicsit bajban vagyok, kifogytam a szavakból, de azt még mindenképoen leirom, hogy eszméletlen vagy!!!! Imádlak! :)

    Ui: Error ♡♥ Hát már most nagyon várom! Sok sikert hozzá, ott is számíthatsz rám :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Abi!

      Haha, hát még én! Minden blogom végénél komolyan elgondolkozom, hogy mi legyen, így most is megfordult a fejemben, hogy reálisabb befejezés mellett döntök. Örülök, hogy ez a befejezés elnyerte a tetszésedet, és felül múlta az elképzeléseidet! Olyan furcsa ezt leírni, mert magam is alig hiszem el, hogy ilyen lehetséges....
      Drága, itt egyedül nekem kell köszönetet mondanom. Boldog vagyok, hogy sikerült örömet okoznom, és hálával tartozom, amiért végig kitartottál mellettem! Én még jobban imádlak! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  27. Bármit olvastam eddig tőled, mind hihetetlenül tehetséges és minőségi munka! Végig izgultam Harry és Belen kis történetét és napról napra néztem az oldalad, hogy mikor van fenn új rész! Nem vagyok nagy kommentelő, de most úgy éreztem ezt feltétlenül meg kellett osztanom veled, hogy imádom az írásaid és nagyon tehetséges vagy ! Puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Te jó ég, fel sem fogom! Borzasztóan örülök, amennyire édes vagy velem, és így gondolkozol a blogról! Boldoggá tesz, ha sikerült örömet okoznom akár egy pillanatig is. Köszönöm, amiért most írtál, annak ellenére is, hogy nem vagy nagy kommentelő, rengeteget jelent! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  28. Drága Csodálatos Azy!
    Az epilógust szinte azonnal elolvastam, amint feltetted, de akkor még nem tudtam kommentelni Neked. Szó szerint a rész hatása alatt voltam. Most, hogy eltelt egy kis idő, össze tudtam szedni a gondolataimat. Olyan történetet tudtál alkotni, melynek mondanivalója van. Nem csak egy egyszerű szerelmi történet drámákkal. Minden egyes érzelmet átéltem és olyan sebezhetőek voltak a karakterek, mint minden ember. És ez az amit csak kevesen tudnak megcsinálni. Emberivé tetted mind a szereplőket, mind a történetet. Nagyon köszönöm az élményt! ;) Szeretem, amit csinálsz! :)) puszi. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!

      Tényleg ekkora hatással volt rád?! Annyira furcsa ezt hallani, sokkal többet jelent, mint képzelnéd! Elképesztő érzés olyat olvasni, hogy úgy érzed, volt mondanivalója a történetnek, ez hatalmas bók számomra. Köszönöm, köszönöm, köszönöm az összes kedves sort, és azt, hogy végig kitartottál mellettem! Hálás vagyok, hogy részese voltál! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  29. Drága édes, egyetlen Azym!

    Újra itt vagyok a szokásos monológommal, lelkesedésemmel és csodálatommal, de azért egy csepp keserűséggel is. Amikor megláttam, hogy felkerült az epilógus, egy kicsit összeszorult a szívem. Hiszen ismételten elérkeztünk egy fejezet végéhez, egy újabb történetet kell elengedni, ami a szívünkhöz nőtt.
    Őszintén, amikor elkezdtem olvasni a történetet, vegyesek voltak az érzelmeim. Imádtam azt, ahogyan írtál és írsz, imádtam az előző két történetet így szinte nyilvánvaló volt az, hogy ezt is nyomon követem. Aztán egyre jobban beleszerettem a sztoriba. Belen karakterét annyira közel éreztem magamhoz, mint semelyik más blogszereplőt. Olyanok voltak a fejezeteid, mint egy tükör, amiben magamat a látom, a gondolataimat olvasom vissza és ezért nagyon hálás vagyok, és szerintem sokan vannak még így.
    Mindig is lenyűgöztél. Képes voltál három történetet úgy megírni, hogy mindig változatos, vicces, néha keserű, néha boldog volt a sztori de végtére is mindig úgy éreztük: ennek így kellett lennie.
    Nem tudom elégszer megköszönni azt az élményt, amit adtál. A fejezet elején kicsit megijedtem, hogy hogyan is fog alakulni a történet, de végül mégis mosollyal az arcomon olvastam az utolsó sorokat. Köszönöm, hogy ismételten egy remek történetet olvashattam és annyira jó volt látni, hogy Belen és Harry végre tisztán és őszintén átadták magukat a másiknak.
    Ne haragudj, hogy ilyen katyvasz az egész, de nem szeretem a búcsúzkodást és már megint itt tartunk, a fene vigye el.:)
    Remélem a jövőben is olvashatok tőled valami hasonlóan jó sztorit, hiszen minden adottságod és tehetséged meg van hozzá. És utoljára, sokadjára is: köszönök minden élményt, amit az olvasás alatt Tőled kaptam.:)

    Millió puszi és ölelés,
    Bella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen és fantasztikus Bellám!

      Amikor írtam az epilógust, akkor nekem is nagyon nehezen ment ez az egész. Úgy érzem, hogy egy újabb blogos szakaszomat zárom le ezzel. Egyrészről nem szerettem már volna folytatni a történetüket, pont egész volt, viszont fáj értük a szívem. Ürességet érzek, furcsák nélkülük a hétvégéim.
      Borzasztóan jó érzés azt olvasni, hogy ennek a történetnek is bizalmat szavaztál, hogy Belent egyre közelebb engedted magadhoz. Ez az a történet, ahol tényleg a hangsúly leginkább a főszereplő érzelmein volt, így sokat jelent, ha a sok problémájával nem vált ellenszenvessé neked! :)
      Én pedig nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy itt egyedül én tartozom köszönettel. A történet írása nekem amúgy is élmény, és én lehetek hálás, amiért van kivel megosztanom. Köszönöm a kitartásod, a támogatásod, azt, hogy végig mellettem maradtál! <333333
      (Remélem azt már nem kell hangsúlyoznom, hogy ez az egész megtiszteltetés számomra, hiszen pont Tőled hallani ezeket... Felnézek rád, nem is kicsit! Úgyhogy tényleg hálával tartozom! <3)

      Millió puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  30. szia Azy!
    bár nem mondanám, h rendszeren kommentelő vagyok, de az elmúlt jó pár fejezet alá direkt nem kommenteltem...gondoltam most egybe összefoglalom a véleményem
    nagyon tetszenek a történeteid, mert jó alapsztorival indulnak, nem sablonosak, nagyon kreatív vagy e téren, és talán ebből a szempontból nem ez a fanficed a legjobb pálda, de belen betegségével, a középiskolai múlttá ezt a sztorit is egyedivé varázsoltad, ezenkívül imádom olvasni a történeteidet, mert szépen fogalmazol, megfelelő hosszúságú, magyarosan megfogalmazott mondataid vannak, helyesírási hibák nélkül írsz, és ma már sajnos az utóbbit is értékelni kell :)
    de én kifejezetten nem szeretem a történeteid végét (az utolsó kb. 5 részt)(nemcsak ennél a fanficnél, hanem a többi 1d-snél sem), mert ezeket a kezdéssel ellentétben valahogy mindig sablonosnak érzem (de ez csak az én véleményem) mindig valamelyikük kórházba kerül, és ekkor mindketten rádöbbenek, hogy mennyire szeretik egymást...teljesen megértem, h kell egy csavar a történet végére és h a két főszereplőnek vhogy rá kell döbbennie az érzéseire, és én magam sem tudnék jobbat kitalálni, de vhogy úgy érzem a történeteid kezdete és vége a te esetedben nincs egy szinten, de lehet h én vagyok az egyetlen, aki ezt így gondolja
    mindezek mellett imádom a történeteidet és mindenképpen el fogom olvasni a liam-es, és majd a niall-ös fanficedet is, mert az egyik legtehetségesebb magyar fanfic írónak tartalak, és szerintem ha majd egyszer úgy döntesz, hogy saját sztoriba kezdesz (nem fanficbe) azzal is hasonló sikerek érsz majd el :)
    nagyon remélem, h őszinteségemmel nem bántottalak meg, és egyáltalán nem kritikának szántam, ez tényleg csak egy vélemény
    kicsit hosszúra sikerült, remélem érthetően fogalmaztam
    alig várom, h olvashassam a következő fanficed
    puszi
    d.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága d.!

      Először is köszönöm, hogy attól függetlenül, hogy az utolsó részek alá nem írtál, most mégis úgy gondoltad, hogy megérdemlem, hogy tudjam a véleményedet. Azt, hogy a történeteimet szereted, és összességében nem érzed őket sablonosnak. Ez rengeteget jelent számomra, annak ellenére, hogy én máshogyan vélekedek róla. :)
      És most jön az rész, hogy te jó ég! El se hiszed, hogy mennyire örülök neki, hogy ennyire őszinte voltál velem, és tök nyíltan ezt megmondtad. Igen, valóban, eddig két blogomnál is a kórház volt a nagy "csavarom". Ennél a történetnél eredetileg nem akartam volna ezt, sőt. Az volt az elképzelésem, hogy Belen bulimiájának kiderülése lesz a tetőpont, és vége. Sem az öngyilkossági kísérletet, sem az azután következő kórházat nem terveztem. Az Angyal az éjben blogomnál tényleg nem tudtam már mit kitalálni, és tökéletesen egyetértek veled abban, hogy összecsapott fordulat lett. A legjobb ellenségnél és az Engedj el!-nél (Nem tudom, ezt olvastad-e..., mindegy is) azonban szerencsére a végső fordulatot nem egy baleset okozta. Ettől függetlenül persze igazad van sok mindenben, és sajnálom, amiért így alakultak a dolgok, és a vége nem nyerte a tetszésedet. Ígérem, a továbbiakban - most itt a Liam-es blgomra célzok - próbálok ehhez mérten írni majd. Nagyon szépen köszönöm az észrevételt, és azt, hogy mertél őszinte lenni, borzalmasan értékelem! Emellett pedig azért is hálás vagyok, hogy mindentől eltekintve bizalmat adsz még nekem, hogy végig itt voltál velem! <33333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  31. Édes, drága, lehengerlő és utánozhatatlan Azym!
    Bevallom, kicsit halaszgattam, húztam-vontam az időt, mert nem szerettem volna a végére érni. Nem, mert ez a blog volt az egyik kedvencem és bár tudom, hogy nem hagyod abba az írást,csupán pihensz egy kicsit, nekem hiányozni fog, hogy tőled olvassak. Hogy Belenékről olvassak.
    Emlékszem, egyszer már nekirugaszkodtál ennek az egésznek, de akkor bezártad,én pedig azt hittem, talán már sosem olvashatom el. Arra is emlékszem, hogy akkor hallottam először azt a nevet, hogy Belen, azóta viszont az egyik kedvencemmé vált. Arra is emlékszem, hogy ennek a történetnek az elején ismertelek meg jobban, mint barátot, amiért mindig is hálás leszek. Emlékszem, hogy egyszer valaki megkérdezte Ask.fm-en, melyik blogkarakter hasonlít rám a legjobban és én gondolkodás nélkül Belen mellett döntöttem. Azóta nagyon sok minden történt, és még mindig úgy érzem, hogy ő én vagyok, ha az érzelmeimről van szó, így hát köszönöm, hogy boldog befejezést kaptak, mert ez annyira aranyos. Reménnyel teli.
    Tudom, ilyenkor általában arról írnak az emberek, hogy mennyire tetszett nekik a vége, esetleg, mennyire várják a folytatást, de én megpróbáltam valahogy máshogy megközelíteni (nem tudom, mennyire sikerült).
    Sose feledd el, mennyire tehetséges, mennyire szép (!), mennyire kedves lány és odaadó barát vagy. Amikor mégis megfeledkezel róla, akkor gondolj rá, mennyien szeretnek. Az majd bebizonyítja, hogy igazam van <333 Nagyon szeretlek <333
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, legédesebb, imádott és pótolhatatlan szerecsendiom!

      Hát akkor még én! Fáj ezt az egészet magam mögött hagyni, de egyelőre a folytatásra koncentrálok, és segít abban, hogy megszokjam, hogy már nem írok többet Belen és Harry kapcsolatáról. :)
      Igen, én is emlékszem, hogy milyen volt, és nagyon bántott a bűntudat, amiért egyszerűen csak véget vetetettem neki. Utálok félbehagyni valamit, ezért amikor a Louis-os történetet befejeztem, inkább újba belevágtam. Akkor még nem is gondoltam volna, hogy neked a kedvenced lesz, és hogy talán Belen neve is megtetszik!:')
      Tökéletesen sikerült máshogyan megközelíteni a dolgot. Annyira jó érzés olvasni az általad felhozott dolgokat, amik a bloghoz kapcsolnak. Ezek az emlékek reméltem, hogy nem csak nekem maradtak meg....
      Köszönök neked mindent. Komolyan, minden rész alá írtál, kitartottál mellettem, emellett személyes támaszom is voltál. Csodállak mindenért, amit elértél, ezért külön öröm, hogy pont Te lehetsz a barátnőm a bloggerről, hogy pont Te olvasol! Hálás vagyok mindenért, amit értem tettél, azt sem tudom, hogyan köszönjem majd meg! És itt most nem csak az írásra gondolok, hanem arra, hogy mint ember is mennyi mindent kaptam tőled ezalatt az idő alatt! Szeretlek! <3333333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  32. Sziooo!
    Na pontosan ilyen befejezésre vártam. :3 hogy együtt legyenek. Nagyon tetszett a történeted, és alig várom az új blogodat, már a kis ismertető alapján nagyon megtetszett! ;)
    Ebben a részben kicsit furcsálltam, hogy egy koncert kellős közepén lelép. Ha ez a valóságban történt volna meg, azért lett volna egy két kalamajka, és baj belőle, szóval vártam valami leszidós, vagy mittomén' milyen kis részletet, de mindegy (;
    Örülökc hogy rátaláltam eme blogodra, és olvashattam részről-részre az újabb bejegyzéseket :))

    Ölel,
    Bubesz M. Grimes xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a befejezés és nem okoztam vele csalódást. Ahogyan annak is, hogy az új történetem is felkeltette az érdeklődésedet, el sem tudod képzelni, ez mennyire boldoggá tesz! Köszönöm szépen, amiért végig olvastad, és nem egyszer leptél meg a véleményeddel! Sok erőt adott! Hálás vagyok mindenért! <3333333333

      Sok-sok puszi, Azy

      UI: Belen az utolsó számba bukik bele, a koncert vége van, csak előbb hagyja abba. Nem tudom, lehet nem volt egyértelmű, sajnálom. :(

      Törlés
  33. Drága, Csodálatos, Kedvenc, Varázsalatos, Tündéri Blogíró nőm, Azy!


    Hihetetlenül sajnálom, hogy megint, így utolsó pillanatban vetem ide a gondolataimat utoljára. :( Először is fantasztikus volt ez a blogod is. Minden részét imádtam. Imádtam, hogy nem sablonos és a főszereplőd se szokványos ember. Magába foglalva a sztárságát és a sajnálatos betegségét. Majd jött Harry, aki különös viselkedést tanúsított a kezdet-kezdetén. Imádtam minden szereplő a szívem csücske lett. Kicsit sajnálom, hogy annyi mindent nem tudtunk meg Belen családjáról és a közöttük lévő viszonyáról, bár ha úgy vesszük egyáltalán nem hiányzott a történetben. Így is nagyon kerek és korekt volt minden. Végül az epilógus.....Hihetetlen csajszi vagy annyi fix. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy Belen megy Harry után. Pont fordítva képzeltem el. És annyira, de annyira romantikus volt, ahogy Harry végül nem adta fel, hanem ott állt a falnál és várta, míg vége van a koncertnek. :) Rengeteg érzés kavargott bennem olvasás közben. A szívem szinte vadul kapált, ahogy Belen Harry után indult. :) És a végén még megis könnyeztem ezt az egészet. <3 Nagyon sajnálom, hogy vége lette ennek a történetednek hisz rettentően imádtam, ahogy ez a kétfél hol külön vagy éppen együtt volt. :) Annyi mosolyt, könnyet csaltál az arcomra ezzel - és a többi - törlténeteddel. Valószínűleg a közel jövőben is ugyan így fogsz cselekedni, és belőlem hasonló reakciókat kiváltva, amiket egyáltalán nem bánok. :) <3 Gyönyörűen fogalmazol édesem és nagyon-nagyon sok mindent köszönök neked. :) Maga a jelenléted a blogjaid a kedvességed a szereteted...és még sorolhatnám. :) <3 Megmerem kockáztatni, hogy a te írásaid is befolyásolták minden cselekedetemet, mind a bloggeres és a való életben. Egyszerűen te mindig az életet közvetíted felénk és nem a habos-babos meséket....és igen erre igazán megtanítottál. Nagyon köszönönök mindent. Köszönöm, hogy itt vagy és beszélgetsz velem, pedig tényleg én csak egy átlagos, pár olvasós blogger vagyok, te meg maga a tökély minden szempontból. <333
    Vissza kanyarodva, tudom ennek vége és jön a következő blog, amit már izgatottan várok. :DDD Te jó ég....már ott is minden annyira megtervezett, ötleltes, kreatív, hogy az hihetetlen. :) Ilyenek nekem sose jutnának eszembe. :) <3
    Bocsáss meg a felesleges rizsázásokért, és ha kicsi hosszú lett - itt - az utolsó kommentem.
    Nagyon sok pusszantást, ölelést küld:



    Chixi <3333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen, döbbenetes, túlzó és imádott Chixim!

      Jaj, mondtam már Neked, hogy felőlem akár évekkel később is írhatnál! Akkor is látnám, akkor is válaszolnák rá! :)
      Haha, pont ezt szerettem volna! Mármint azt, hogy Belen menjen Harry után. Bevallom, végig az járt a fejemben, hogy Els talán azért is lehet ellenszenves, mert semmit se tesz a kettejük kapcsolatáért. Ezért azt szerettem volna, ha nem csak Harry szakad meg, hogy együtt legyenek, hanem a lány is lép. Aztán ebből az lett, hogy Harry sem akarta ám feladni, megvárta... :)
      Én is borzalmasan sajnálom, amiért vége lett, és nincs tovább, de egyszer mindent le kell zárni, és úgy érzem, ennek most itt volt az ideje.
      Köszönöm szépen, amiért végig olvastad, amiért idáig elkísértél, amiért ezerszer meg ezerszer segítettél. A soraid mindig megmosolyogtattak, és erőt adtak. Nem is sejted, mennyire sokat jelentesz nekem! Az egyik legjobb dolog ebben a blogban, hogy általa megismerhettelek Téged! Imádlak, és tényleg hálás lehet, hogy itt vagy! Jaj, szeretnék még valamit írni, mert sokkal többet érdemelsz. A könnyeimmel küzdök, eszméletlen édeseket írtál nekem...! <3333333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      UI: Velem kapcsolatban szokás szerint túlzásba esel, míg magadat lealacsonyítod! Ne legyél ilyen! Dága, tudod mit gondolok erről, sokkal fantasztikusabb vagy, csak nem vagy vele tisztában! <33

      Törlés
  34. Legdrágább Azy!

    Huh. Most jött el az a pillanat, amikor komolyan nem tudom mit is irjak Neked. Úgy érzem nem elég azt írnom hogy nagyon szerettem a blogot, meg hogy mennyire hiányozni fog. Mert ennél jóval többet érzek a történettel kapcsolatban. A két szereplő hatalmas jellemfejlődésen esett át, szinte kicserélődtek. Harry az elején is aranyos, kedves és figyelmes srác volt, de a kórházas rész után valami megváltozott benne. Mondhatni felnőtt, megért. Viszont Belen iránti szerelme -mint megtudtuk - mit sem változott.😊❤
    Belen is abszolúte jó irányba indult el így a végén. Bevallom nem szerettem a történet elején (erről lehet hogy már beszéltem). Szóval ő is egy nagyon szerethető karakter lett a végére.
    Drága Azy, a blogod megint remek lett, nagyon jó volt, hogy ilyen mély érzelmeket tudtal belevinni.
    Nagyon fog hiányozni a Barry-páros 😥😢 És ez a blog is.
    Köszönöm, hogy írtad!!❤❤❤
    Várom a Liam-es blodot!😊

    Ölel,
    Tara
    ❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legdrágább Tara!

      Én is mindig így érzek, amikor a Ti megjegyzéseitekre válaszolok. Csak nálam a köszönöm szó kevés, mert meg sem közelíti azt, amit igazán érdemelnétek. Ettől függetlenül azért próbálom úgy összehozni, hogy legalább azt tudjátok, mennyire boldoggá tesztek.:')
      Komolyan így látod!? Te jó ég, azt hiszem ezt még előtted nem sokan említették, éppen ezért fantasztikusan jó érzés látni. Igen, Belen a végére sokkal elviselhetőbb lett, az elején a problémái megkeserítették. Nagyon boldog vagyok, amiért megszeretted, el sem hiszed, mennyire jó ezt olvasni!
      Köszönettel tartozom neked mindenért, annyira örülök, amiért itt vagy, és leírtad mindezt. Hálás vagyok a kitartó támogatásodért, és akkor bízom benne, hogy találkozunk még! <333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  35. Drága Azy!
    Most is sikerült bekönnyeznem. Nem csak azért, mert megható a rész, hanem mert sajnos vége ennek a blognak, a legeslegjobb fanfictionnek a világon. Valószínűleg még jópárszor el fogom olvasni az Error mellett. :) Szeretném neked megköszönni, amiért e csodás történettel sikerült engem kilendítened a szörnyű valóságból és egy álomvilágba repíteni. Nem is tudod elképzelni, hányszor dobtad fel a napomat. Nem csak azért tartalak a legjobb írónak a világon, mert tökéletes és hibátlan, ahogy írsz, hanem mert mindig kedves vagy mindenkihez - a válaszaid alapján. Biztosan nagyon csodálatos ember lehetsz, a barátaid szerencsések. :) Boldog vagyok, hogy anno rátalátlam az Angyal az éjbenre. Emlékszem, hogy az írásmódod már akkor megfogott, most pedig mondhatni, hogy még annál is jobban megszerettem. Belen és Harry története annyira megfogott - és szerintem nem csak engem -, hogy simán el tudom képzelni egy könyvben vagy akár filmben is. A helyedben komolyabban is elkezdenék foglalkozni az írással, mert nagy tehetséged van hozzá! Harryt hihetetlenül édesnek és aranyosnak formáltad meg, de mégis annyira életszerű az egész. Bár igaz, Harr valójában is egy álompasi. :D Örülök, hogy a történeg végére mindenki boldog lett és Belen is megtalálta a helyes utat, már épp ideje volt ennyi szenvedés után. Azt hiszem, erre a blogra még nagyon sokáig fogok emlékezni, viszont mindenképp számíthatsz rám a továbbiakban, akárhány blogod lesz, mindegyiket olvasni fogom, és ha tudok, írok is hozzá megjegyzést, ami téged ismerve valószínűleg mindig pozitív lesz. További sok sikert az írás terén, imádlak! <33333333
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~E!

      Te jó ég, mennyire túlzol! És te jó ég, hogy ez mennyire jól esik attól függetlenül. Esküszöm, most elsírtam magamat, és még mindig tart, egyszerűen azt sem tudom, mit írhatnék. Komolyan nem tudom mivel érdemeltem ezt ki, mivel érdemeltelek ki Téged! Annyi mindent kaptam tőled az elmúlt időben, és mindig olyan kedves vagy hozzám, teljesen önzetlenül. Most is... uh, látod, mennyire nem találom a szavakat?! Olyan szinten túlzásba esel velem kapcsolatban, és olyan dolgokat írsz, amiről csak álmodni mertem, hogy valakinek egyáltalán megfordulhat a fejében...:')
      Én vagyok a legboldogabb, ha sikerült akár egy percre is örömet okoznom, és mosolyt csalnom az arcodra. Már ezért megérte!
      Itt Te vagy a csodálatos. Köszönöm a sok erőt, amit adtál, a sok támogatást, a sok bizalmat, a sok megnyugtatást, egyszóval mindent! KÖSZÖNÖM ÉS IMÁDLAK! <333333333

      Milliónyi és még több puszi, Azy

      UI: Még mindig sírok, nézd el a komment össze-visszaságát... <3

      Törlés
  36. Azy!
    Nem is tudom,hogy hol kezdjem...talán az elején. Tegnap találtam rá csodálatos blogodra. Egyszerűen Nagyszerű! Imádom ahogyan megfogalmazod amit írsz. Csodálatos. Észre lehet venni mennyi törődés van ebben a blogodban,és Te ezeket a fantasztikus fejezeteket örömmel írtad meg Nekünk.
    Imádom Belen szerepét. Ahogy kitaláltad Őt és jellemezted. A felfogását.
    Harryt is nagyon jól megformáltad! Nagyon Nagy Tisztelettel És Rajongással Köszönöm/Köszönjük Szépen,Hogy Ilyen Fantasztikus Érdekfeszítő Blogban Részünk Lehetett! <3 Nagy rajongód ; LittleCupcakeBunnyGirl,azaz Kelly. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kelly!

      Ami azt illeti, most én sem tudom... El sem hiszem, hogy még így a végén is bekapcsolódtál, és végig olvastad. Ez valami fantasztikus, ahogyan az is, hogy ilyen véleménnyel vagy arról, amit csinálok. Nagyon-nagyon szépen köszönöm, egyszerűen.... Á, felfoghatatlan, hogy ilyen édeseket írsz! Én lehetek hálás, hogy volt kikkel megosztanom! <333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  37. Szia!
    Valószínűleg ezt a hozzászólást ennyivel a befejezés után már nem látod, mégis le szeretném írni, hogy mennyire iszonyatosan tetszett ez a történet. A legjobb ellenség a valahavolt kedvencem volt, pedig rengeteg blogot olvastam már, de az mindet lefölözte.. egészen máig. Kora délután keresgélni kezdtem a "kedvencek" között, és valahogy itt kötöttem ki.. most, majdnem 10 órával később már ezt a hozzászólást írom.
    Belen nagyon közel került hozzám. Nem ennyire komoly a helyzet, mint az itt leírtak, távolról sem.. de nem vagyok elégedett magammal, ahogyan rengeteg lány. Sokan tabunak gondolják, de szerintem igenis beszélni kell róla. És te a lehető legjobb módon tetted meg. Romantikával, füllentésekkel, véletlenekkel, csókokkal és vitákkal fűszerezve, de egyetlen percre sem felejtkeztünk meg a lényegről, végig lappangott, és tudtuk, hogy egy ponton ki fog törni... így is lett.
    Az tetszett a legjobban, ahogy elénk tártad, hogy Belen mennyire máshogy látja magát, mint a valóság.. a legelején még jobb híján elhittük, hogy molett, csúnyácska lány, majd jött Harry, és megtudtuk mi a valóság. Hogy mennyire mást lát a tükörben Els, és mennyire mást lát a valóságban Harry. Ez szörnyen tetszett.
    Nagyon tetszett, hogy nem ismerte fel a betegségét Els, hogy azt hitte ez a normális, hogy ő nem beteg.. mert ez a legnagyobb probléma, a betegség felismerése. És a megoldás, amit itt, az epilógusban eszközöltél.. tökéletes!
    Minden tiszteletem a tiéd, amiért ezt a történetet így megírtad. Minden betűje igaz és hiteles. Köszönöm, hogy olvashattam!
    Azóta sajnálatosan látom, hogy befejezeted a blogolást, sír a szívem, mert az egyik legremekebb bloggert veszítettük el, de nagyon sok sikert kívánok neked. A túl jó megjátszást pedig még nagyon sokszor el fogom olvasni!
    Ha mégis olvasnád ezt, hálásan köszönöm mindhárom történetedet, mert mindegyikkel tanítottál. üzentél valamit!
    Jenni

    VálaszTörlés
  38. Szia drága Azy!
    Ez a rész nagyon jó volt!!
    De Szerinte már leírták egy páran amit gondolok a végéről! Hogy fantasztikus!
    Az utsó fejezet után eléggé el voltam dúlva mivel az epilógusban nem szoktak már változtatni a történet végén csak írnak egy olyan *valamennyi idővel* késöbb és én azt hittem így lesz vége és nagyon fájt, hihetetlenül, de ez a rész.... hűűű.... Gratula!!!
    De amugy nem igazán olvasta el a többi komentet szóval bocsi a már valaki leírta ezt elöttem.
    Ezen kívül: Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!! Ez a blog nagyon sokat segtett nekem, mert rájöttem hogy amíg te nem döntesz úgy hogy segítesz magadon, addig mások se fognak tudni!
    Amugy eléggé valószínűtlennek tartom hogy ezt még elolvasod így kb fél évvel a blog vége után de mind1 azért reménykedem!
    Sóval mégegyszer köszönöm!*.*
    ***Millió puszi!***

    VálaszTörlés
  39. Köszönöm szépen hogy meg irtad rengeteget tanultam tőled, szinte mar jo érzéssel toltott el az olvasasa:) a te hatásodra kezdek el blogot irni nemsokára:) köszönöm:) nagyon hiányozni fog az oldal:( tul hamar kiolvastam annyira érdekelt es most tehetetlen vagyok...csak 30fejezet de tobb volt benne mint egy 2fejezetes blogba:) nem győzött megköszönni elégszer nagyon megszerettem es képtelen vagyok elengedni:( de a vege happy end es csak ez a fontos:) szeretettel: egy rajongod:)

    VálaszTörlés
  40. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  41. Kedves Azy!

    Azt hiszem réges-régen elkezdtem olvasni ezt a történetet, azonban valahogy abbamaradt. Tegnap újrakezdtem, és elolvastam az egészet! Nagyon-nagyon tetszett a történet, az elejétől a végéig -ami nagy szó, mert nagyon kritikus vagyok. :)
    Rengeteg érzelmet kiváltottak belőlem soraid, amíg olvastam... Beleszerettem a karakterekbe, a történet szelídségébe és tisztaságába. Rengeteget vigyorogtam, ahogy Belen és Harry kapcsolata alakult, és rengetegszer fogtam a fejem Belen viselkedése miatt -holott több reakciójában magamra ismertem. Amikor a végén megtudtuk, hogy Harry már az elejétől fogva akarta Belent, azt hittem leolvadok az ágyról, és nagyot emelt előttem a történeten. Imádtam, hogy minden annyira megtervezett, és nincsenek benne "felesleges duma"-részek. Amikor Belen bevette a gyógyszereket nagyon megharagudtam, mert megijedtem, hogy így fog végződni a történet. Reméltem, hogy megmutatod, hogy szeretettel és türelemmel, igenis le lehet győzni mindent, még a bulimiát is! Nem csalódtam, hálás köszönet a történetért! Azt hiszem minden lánynak erőt adtál vele!

    csókol, A.

    VálaszTörlés
  42. Kedves Azy!

    Hozzám most ért el a blogod, és mit mondjak imádtam. Köszönöm, hogy elolvashattam. Ez a betegség tényleg komoly, megérintett az egész történet. Egy részemet éreztem benne. Megszerettem az összes szereplőt, mert ráébresztett, hogy vannak emberek akik magadért szeretnek, hiszen Belen barátnői továbbra megmaradtak. Az egész történet nagyon komoly de mégis olyan odaadó volt. Újra és újra elolvasnám, és el is fogom. Ez volt, az első történet amit tőled olvastam, és így 4 év elteltével is nagy hatással volt rám.
    Puszi,
    Jane

    VálaszTörlés