30. fejezet - Menj!

Drága Olvasóim!

Először is iszonyatosan szeretném megköszönni, hogy az előző részhez láthatóan több visszajelzés érkezett! Olyanok is írtatok nekem, akik ezelőtt nem, vagy csak ritkán. Tehát remélem tudjátok, hogy ennél hálásabb már nem is lehetnék, imádlak Titeket érte!
Másodsorban itt is van az utolsó fejezet. Ezután már csak az epilógus lesz, az pedig ismét Belen szemszögéből. Kíváncsi vagyok mit gondoltak róla, de ne felejtsétek el, hogy itt még nincs vége a történetnek. :)

Rengeteg puszi, Azy

UI: Esetleges hibákért elnézést, nagyon fáradtan olvastam át... 

"Harry! Szeretném, ha tudnád, visszajöttem Londonba az utolsó koncertem miatt. Nem tudom, meddig maradok, de ne aggódj, nem foglak felkeresni, tiszteletben tartom a döntésed, és hogy tovább léptél. Köszönettel tartozom neked mindenért. Ha nem lettél volna, fogalmam sincs, hol tartanék... Soha nem fogom tudni ezt meghálálni neked. Belen" 
Kezemben szorongatom még mindig a kendőt, közben pedig folyamatosan a cetlire gondolok, amit írt.  Idegesen vezetek, úgy sietek, mint még soha. A forgalom ilyenkor hatalmas, és bárhogyan is próbálok előrébb jutni, egy kocsi mindig az utamba áll. 
- Gyerünk már, induljatok el a francba is! - csapok le a bőrkötéses kormányra, fejemet ide-oda döntöm, hogy láthassam, mi tartja fel a forgalmat. - Ezt nem hiszem el - sóhajtom frusztráltan, alaposan beletenyerelek a dudába.
Végre, szép lassan a jogosítványt nem érdemlő vezető is képes lefordulni balra, így a sor újra megindul. Amint lehetőségem van rá, előzök. 
Muszáj hamar odaérnem. 
Valószínűleg a családja tényleg nem mondott neki semmit azzal kapcsolatban, hova tűntem. Nem is tudhatták biztosra, hogy csak egy időre szólt-e a búcsúm, vagy örökre. Így Els a saját módján értelmezte, ami természetesen megint ezerszer rosszabb, mint az igazság. A pokolba! 
Bár gyorsnak tűnök, az órára pillanatra azt veszem észre, hogy már el is telt ötven perc, mire megérkezek. Leparkolok egy közeli parkolóba, bár már itt is rengetegen vannak. Rajongók éneklik Belen slágerét, plakátokat cipelnek magukkal, és csapatokba vergődve özönlenek a helyszín felé. 
Az aréna bejárata kicsit messzebb van, így körbe kell sétálnom. A stadiont a folyókanyarulatba építették, így az őt körülvevő úton egyszerűen meg tudom közelíteni, kevesebben vannak, mint a forgalmas közutakon. 
Leállítom a motort, és előveszem a telefonom. Leveszem a kabátom, és a hátsó ülésre dobom. Miközben a fejembe húzom a pulcsim kapucniját, tárcsázom Jacket. Azonban mivel nem bírok tovább ülni a seggemen, inkább kiszállok. A sötétnek köszönhetően félre tudok úgy húzódni, hogy egy ideig még biztosan ne szúrjanak ki. A kocsi tetején dobolva várom, hogy felvegye. Szinte egy örökkévalóságnak tűnik, addig én pedig majdnem beleőrülök. Nem csak miattam és az időhiány miatt. Belen nem ejtett szót arról, hogy miért most van az utolsó koncertje, ahogyan arról sem, mit fog utána tenni. Könnyen meglehet, egyedül ezért jött vissza Londonba, nincs más oka. Ha pedig ez igaz, ma éjjel nem csak én hagyom el a várost, hanem ő is. 
Ez a tudat csak még inkább gyorsaságra ösztönöz, szinte belehalok a tehetetlenségbe. 
- Jack, végre! - fújom ki a bent tartott levegőt, amikor az ismerős férfi hangja megszólal a vonal másik végén.
- Fél percet kapsz, most nincs időm - közli rögtön. Hallatszik, hogy tényleg nem nagyon ér rá, zaj van mögötte. Valószínűleg a szervezkedés közepében zavartam meg, úgyhogy örülök, amiért egyáltalán felvette. 
- Be kell jutnom Belen koncertjére - térek a lényegre. - Nagyon fontos, beszélnem kell vele!
- Ne szórakozz! Nem ronthatod el a ma estét, jó formában kell lennie, mert... - kezdene bele, de ennél a résznél közbevágok. 
- Igen, tudom! Mert ez az utolsó koncertje! 
- Harry, azt hittem a kapcsolatotok segíteni fog rajta, erre pont abba üldözted bele, amit el szerettem volna kerülni... - Nem hányra a szememre, nem neheztel, csak megállapítja, mint egy szimpla tényt. És igaza van. - Sajnálom, viszont legalább a ma estét hagyd meg neki. Hadd menjen el! 
- Nem - kiáltok rá idegesen. - Könyörgöm! Te is tudod, mennyire fontos ez! - Érzem rajta, hogy kezd megenyhülni, és tanácstalanná válik. Nem neki kellene eldöntenie ezt, hanem Belen-nek. - Az is lehet, hogy végül nem megy el Londonból! Kér...
- Rendben - akadályozza meg, hogy befejezzem. Szinte látom magam előtt, ahogyan a megforgatja a szemét. - Gyere, de nem garantálok semmit sem.
- Köszönöm - emelem hálásan az égre a tekintetem, majd azonnal futólépésben megindulok az hatalmas építmény felé.
- Tudod hol kell bejönni, és majd szólok az őröknek, hogy engedjenek be - zárja rövidre a beszélgetést.
- Rendben, sietek! - hadarom, és máris megindulok.
- És még valami, Harry! 
- Igen? 
- Ezúttal legyen végleges a döntésetek - jelenti ki komolyan. - Nincs több játék, nincs több titok vagy félrebeszélés, csak őszintén. 
-  Nem lesz - bólintok, aztán mire még mást is kibökhetnék, Jack elmormol egy elköszönést, és le is rakja. 
Tovább rohanok, nem érdekel, hogy páran felismernek a koncertre érkezők közül, amikor elhaladok mellettük. Mivel nem lassítok, nem igazán tudnak többet tenni, mint hogy utánam kiáltanak. Én pedig nem állok meg, így egészen hamar eljutok a hátsó ajtóhoz, ahol be tudok jutni. Be, a színpad mögé, az öltözőkhöz, és ami a legfontosabb: Belenhez.
A menedzser jól mondta, az őrök számítanak az érkezésemre, így mindenféle vesződés nélkül beengednek. Azonban, amint az üvegajtó becsukódik mögöttem, és én beérek, valahogyan összezavarodom. Egy nagy előcsarnokba érkezem, ahonnan rögtön három fele vezet lépcső az emeletre, ellenben a színpad hátuljára innen nyílik rálátásom. Legvégül egy hosszú folyosó nyúlik el balra az öltözők felé, tetézve az elveszettségemet.
Fogalmam sincs merre lehet ilyenkor. Ráadásul eléggé sokan vannak erre, az is lehet, hogy nem veszem észre. Az ajtók folyamatosan kicsapódnak, biztonsági őrök, hangtechnikusok, háttérvokálosok, zenészek, táncosok és stylistok rohangálnak mindenfele. A hangosbemondó elhadar egy ismeretlen nevet, akinek sürgősen a színpad jobb oldalához található erősítésekhez kell mennie segíteni, ezután figyelmeztet mindenki mást, hogy mindösszesen tizenöt perc maradt a kezdésig.

Dermedten állok, a fejemet kapkodva próbálok elkapni valakit, aki talán tud nekem abban útbaigazítást adni, merre találom. Ez az elképzelésem nem tovább, mint két másodpercig tart, ugyanis rájövök, hogy az idő őket is sürgeti, így kizárt, hogy a rohanó stáb leálljon miattam.
Ezért felrohanok az emeletre, körbejárom az egészet. Benyitok mindenhova, ahova csak tudok. A várva várt Belen Wallis öltözője felirat ugyanakkor sehol sem látszódik, ami egyre inkább elkeserít. Bár nem először vagyok itt, ötletem sincs, merre találom. Hiszen annyi helyen léptünk már fel, és mindegyik máshogyan van kiépítve.
Legalább öt percen keresztül keresem fent, amikor végre be kell látnom, hogy máshol lesz. Kettesével szedem a lépcsőfokokat, átszelem a csarnokot. Nem igazán törődöm azzal, mennyi embert lökök fel. Már csak tíz percem maradt, utána már csak a színpadon fogom észrevenni.
Megérkezem a keskenyebb folyosóra, szememet idegesen kapkodom a feliratok között. Már éppen kezdem feladni, amikor az utolsó ajtó kinyitódik, a lámpa fénye pedig megcsillan a laminált papíron. Nem is kell végig olvasnom a nevet, a bejáratnál megjelenő alak egyértelmű teszi, mi is lehet ráírva.
Éppen a hangját melegíti be, mély és magas hangokat egyaránt érint. Amikor meglát, lefagy és megnémul. Egy szót sem szól, csak bámul rám, miközben én is végig nézek rajta.
A haja sokkal hosszabb lett, és világosabb. Már nem hullámos és sötét, hanem egyenes és aranybarna. Arca nyert egy kis színt, szeme csillogása visszatért, hitetlenkedve eltátott szája vonzóbb, mint valaha. Mindene megváltozott. Régebben közel járt a kórós soványsághoz, ellenben most alakja visszanyerte eredeti formáját. Felszedett néhány kilót, és ezzel még gyönyörűbb lett.
- Harry - böki ki végül a nevem összezavarodva. Egyáltalán nem érti, miért vagyok itt. És azt sem, hogyan. - Mit keresel itt?
- Téged - jelentem ki komolyan, miközben tekintetem abbahagyja a tanulmányozását. Elindulok fele, hogy lecsökkentsem a kettőnk között lévő távolságot.
- De hát miért? - ráncolja a homlokát, értetlenül várja meg, hogy teljesen elé érjek. - Én azt...
- Beszélnünk kell - ismétlem el neki is, amit már annyiszor hajtogattam Mariusnak és Jacknek. Előveszem a kendőt, kissé meglengetem előtte, mint egy számonkérésként. - Miért küldted vissza?
Egy ideig nem válaszol, értetlenül pislog. Aztán ajkába harapva lesüti a szemét. Ez az egész mozdulata teljesen olyan, mint akkoriban. Úgy látszik, meggyógyult és egészséges, viszont szerencsére a régi szokásai megmaradtak. Még mindig ugyanolyan félénk, még mindig ugyanolyan könnyű zavarba hozni, és elérni azt, hogy szavak nélkül maradjon.
- A tied - suttogja végül. - Úgy éreztem, vissza kell adnom.
- Ah, szóval úgy érezted - bólintok, és bármennyire is vissza akarom fogni magamat, nem tudom eltüntetni a gúnyt a hangomból. - Meg azt is érezted, hogy tovább léptem, és azért hagytalak egyedül, mert már nem szeretlek? Ugye? - vonom fel a szemöldököm.
Látom, ahogyan végig fut rajta a hideg. Talán nem kellene emlékeztetnem arra, amit történt, mégis enélkül soha nem tudnánk tovább jutni rajta.
- Most miért beszélsz így? - rázza meg kissé a fejét, nem tudja követni ezt az egészet.
- Azért, mert rohadtul nem vagy fair! - emelem feljebb a hangomat, ideges vagyok. Nem csak rá, hanem mindenre.  - Hányszor bizonyítottam be, hogy mit érzek, és ennek ellenére te rögtön azt gondolod, hogy képes vagyok ilyen egyszerűen elfelejteni?
- Harry, pánikrohamot kaptam, teljesen úgy viselkedtem, mint egy őrült - magyaráz hevesen. -  Érthető, ha...
- Tudod mi történt igazából?
Nem érdekel a szánalmas mentegetőzése, nem érdekel, hogyan lehetett olyan elborult, hogy elhitette magával, igaza lehet.
Leengedi a vállát, a válaszra nyitott száját is becsukja. Tisztán látszik rajta, mennyire rosszul esik neki a múlt felemlegetése. Mégsem szeretné kimutatni, ezért bólint.

- Láttam a naplódat - nézek bele mélyen a szemébe.
Ennyi információ éppen elég arra, hogy elsápadjon, és a teljes kétségbeesés kiütközzön az arcán.
- Neked is megmutatták? - temeti a tenyerébe az arcát.
Abban a pillanatban mindketten szeretnék tovább folytatni, amit elkezdtünk. Én a tudtára adni, hogy már Los Angeles óta meg akartam ismerni, és a mai napig nem bánom, amiért végül ő lett az ál-barátnőm. Ő pedig azt hiszem bocsánatot kérni, azért, hogy szembesülnöm kellett a régi énjével, ami miattam szenvedett.
Azonban egyikünknek se sikerül egy szót se mondania, mert a folyosó végén megjelenik egy ismeretlen nő, aki sürgetően int Belen felé. Ezzel egy időben pedig a hangszóró is jelzi, hogy öt perc maradt.
- A színpadhoz, gyerünk - kiáltja át a távolságot. - Hallottad, öt perc!
- Mindjárt megyek, Tess - néz ki a vállam mögül Belen, erőltetett mosollyal próbál még egy kis időt nyerni nekünk. Ismét visszafordul felém. - Meg tudnánk ejteni ezt majd a koncert után?
Szelíd és kérlelő a pillantása. Hiszen ő még nem tudja. Fogalma sincs róla, hogy sokkal bonyolultabb a helyzet, mint hinné. Nekem el kell mennem, és nem lehetek benne biztos, neki nem szerepel-e hasonló a tervei között.
- Nem - mosolyodok el keserűen. - Most kellene.
- Belen, nem érünk rá erre - tűnik fel hirtelen Tess, aki türelmetlenül váltogatja közöttünk a pillantást. Nem szól egy árva szót sem, megtartja magának a gondolatait. Els könyörögve néz rá, míg én ölni tudnék a tekintetemmel.
- Komolyan - húzza a száját a nő.
- Még egy kicsit, kérlek!
- Ha nem leszel két perc múlva a színpadnál... - kezd bele a fenyegetésébe, eredménytelenül.
- Ott lesz! - Kicsit durvábban és feszültebben vágok közbe, mint illene, de jelen helyzetben semmi más nem érdekel, mint hogy elmenjen. Kikapom a kezéből a Belen-nek szánt mikrofont, ezzel is jelezve, hogy igazán kettesben hagyhatna minket.
- Ígérem - rebegi hálásan Elen is.
Tess, bármennyire sincs kedvére, hogy pici késésben van az egész koncert, elsiet, azt hiszem legalább addig a többi dolgot elintézni. Úgyhogy újra kettesben maradunk.
- Tehát miért nem beszélhetjük meg ezt utána?
A kérdése emlékeztet, hogy hol is hagytuk abba, mielőtt félbeszakítottak volna.
- Éjfélkor már a lakóbusznál kell lennünk. Megyünk Leeds-be, hónapokig nem leszek itt - ismertetem vele a terveket, és bármennyire is el akarom kerülni, ezután elhallgatok. 
-  Nekem pedig holnap hajnalban indul a gépem... - vallja be végül alig hallhatóan, a sóhaj fájdalmasan törik fel belőle. - Ez az utolsó estém itt. Nem jövök vissza.
Annyira sok mindent akartam neki mesélni, mégis, tudván, hogy százhúsz másodpercnél is kevesebb időm van rá, úgy érzem, belekezdeni sem érdemes. Minden ellenünk van. Ő is elmegy, és én is. Ez volt az utolsó alkalmam, hogy beszéljek vele, és elkéstem.
Hatalmas barna szemeit rám emeli, ugyanolyan elveszett, mint régen. Most azzal a különbséggel, hogy ő az, aki megtöri a csendet.
- Mennem kell...
A csalódottság és a keserűség kihallatszik a hangjából, de biztos vagyok benne, ha én most meg tudnék szólalni, az enyém gyötrelmesebb lenne. Soha nem éreztem még magam ennyire nyomorultul. Minden, amiben reménykedtem, egyszerre foszlik szerte, egyenesen az orrom előtt. És én hiába is próbálnék tenni ellene, hiába.
El akartam mondani neki, mennyire szeretem, de már semmi értelme. Mindketten elmegyünk, és amikor legközelebb adódik alkalmunk találkozni, nem lesz ugyanolyan. 
- Akkor menj - szedem össze magam, próbálok úgy csinálni, mintha nem most vesztettem volna el mindent. - Menj csak - ismétlem rekedten.
- Szia Harry! - suttogja, könnyek gyűlnek a szemébe, és mielőtt megállíthatná őket, lefolyik az arcán. Mély levegőt vesz, ki akar kerülni, viszont még utoljára a keze után kapok. Egy ideig nem mozdulok, habozok. Ő pedig vár.
- Ezt tartsd meg - nyújtom felé a kendőt végül. - Kérlek.
Halványan elmosolyodik, még mindig fátyolos tekintettel, de elfogadja. A tenyerébe szorítja, némán tátog egy "köszönöm"-öt.
Tehát csak ott állunk, egymás szemébe mélyedve, míg végül nem bírja tovább, és lehajtott fejjel elsétál. Én ott maradok, nekidőlök a falnak, hallgatom az  elhalkuló lépteit.
Egyre csak a földet bámulom, és el sem hiszem, hogy ennyi volt.
Tényleg vége. Nem fogunk többé találkozni. 

31 megjegyzés:

  1. Drága egyetlen Azy-m!

    Miután kihisztiztem magamat a csoportba megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Na, szóval még mindig nagyon dühös vagyok Harryre. Ha eljött, hogy megbeszéljék a dolgokat nem tudom hogyan volt képes csak így lógva hagyni a dolgokat, azt hittem jobban fog küzdeni érte és emiatt vagyok leginkább ideges. Biztos vagyok afelől, miszerint a vége megfelelően le lesz zárva és valamilyen szinten boldog lesz, viszont nem tudom ez az ő kapcsolatukra mit jelent. Mindenesetre várom a jövő hetet és az új történetedet is és ne aggódj, imádás van!<33333333333

    Hatalmas ölelés,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen Dianám!

      Haha, örülök neki, hogy hisztiztél, mindig annyira jó olvasni az ilyeneket, mert ezek pozitív jelzésnek számítanak nekem. Ez azt jelenti, hogy talán tényleg annyira közel kerültek hozzád a szereplők, mint hozzám. :')
      Elhiszem, hogy mérges vagy rá, szerintem nem is vagy ezzel egyedül. Harry azért hagyta ennyiben, mert ha két külön helyre költöznek, akkor tényleg nincs sok értelme megbeszélni a dolgokat, hiszen jövőjük úgysem lehet. Nagyon bízom benne azonban, hogy a végétől függetlenül, legyen az bármi, azért tetszeni fog. Valamilyen szinten biztosan boldog lesz, ennyit biztosan megígérhetek neked.
      Rettenetesen köszönöm szépen, hogy ilyen kitartóan kiállsz a blog mellett, és így város az új részeket. El sem tudom mondani, hogy mennyire jól esik! Imádlak! <333333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága Azy!
    Csalódott vagyok, mert Harry ilyen könnyen lemondott a lányról, akit szeret. Nem hiszem el, hogy itt a vége. Nagyon szerettem ezt a párost. Azért még él bennem a remény, hogy még van esélyük a boldogságra, együtt.
    A rész csodálatos lett, mint mindig. Te is csodálatos vagy! ❤
    Pusszantás,
    En.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága En!

      Elhiszem, hogy csalódott vagy, és tökéletesen meg is értem ezt. Azonban remélem, hogy az epilógus elnyeri a tetszésedet ennek ellenére, azt tényleg nagyon-nagyon sokat jelentene! Ahogyan az is, hogy szereted ezt a párost, te jó ég! Szerintem itt egyedül Te vagy a csodálatos! Nem lehetek elég hálás, amiért írsz nekem, és támogatsz! Köszönöm-köszönöm! :') <333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!!

    Bármennyire is azt mondom,nemár,akkor is egy kicsit megértem Harryt.Úgy gondolja,ezzel egy csomó szenvedéstől menti meg magukat,viszont mégis most egy pöppet szomorú lettem.Mint,sokan mások,én is megszerettem ezt a páros,talán,eddig őket a legjobban.Nem akarom,hogy vége legyen.A következő részt akarom olvasni,hogy megnyugodjanak az idegeim.Nem akarom,hogy így legyen boldog vége.Újabb fantasztikus fejezet,és alig várom a következőt!!

    xoLucy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lucy!

      Jaj, Te vagy az első, aki ezt írja. Nagyon örülök, amiért kicsit megérted Harry reakcióját. Ez tényleg sokat jelent, annak ellenére is, hogy tényleg harcolnia kellett volna még egy kicsit Belenért. Ahw, szereted őket? Olyan hihetetlen ezt olvasni, de komolyan! Köszönöm-köszönöm, és őszintén bízom benne, hogy az epilógus elnyeri majd a tetszésedet! Hálás vagyok, amiért vagy! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy!
    Hogy őszinte legyek, most nagyon megleptél. Egyáltalán nem erre számítottam, hanem valahogy úgy képzeltem el, hogy megbeszélik, és kibékülnek. Kicsit meg is könnyeztem a végét, de félre ne érts, szerintem nagyszerű, hogy nem azt olvastam, amire számítottam. :) Viszont tényleg remélem, hogy a vége happy end lesz! Meg kell, hogy mondjam, nagyszerűen tudod húzni az ember idegeit. :D Az elején és a közepén már szinte a falat kapartam, olyan izgatott voltam, és ezt egyedül csak te tudod belőlem kihozni! Szóval imádlak téged is és a blogot is! Már nagyon kíváncsi vagyok az epilógusra, biztos az is nagyszerű lesz. :) <33333
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~E!

      Jaj, amikor először olvastam, akkor tényleg eléggé megijedtem, hogy nem erre számítottál, és akkor most csalódást okoztam. Ellenben szerencsére gyorsan tovább olvastam, és ekkor hatalmas megkönnyebbülés ért. :')
      Nagyon szépen köszönöm! Annyira, de annyira sokat jelentene, ha az epilógus is tetszene, te jó ég! Ahw, és amiket írsz! El sem hiszem! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, hogy ezeket a dolgokat megosztod velem. Többet jelent, mint amit el tudsz képzelni! Én is imádlak Téged, el sem hiszed mennyire! <33333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. ÚRISTEN! Erre lejesen nem számítottam. Pedig nagyon reménykedtem hogy össze jönnek. Világ tört össze bennem :SSS De úgy hogy még sikerült be is könnyeznem.ˇˇ Egyszerűen imádom az egészet. annyira jó. És átélhető, hogy hű meg ha. Nagyszerű író vagy, csak így tovább!:))

    xxKlaudia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Klaudia!

      Hű! Amikor először azt olvastam, hogy egy világ tört össze benned, és nem erre számítottál, nagyon megijedtem, de aztán szerencsére amikor ahhoz a részhez értem, hogy imádod.... Te jó ég, el sem tudom mondani, mennyire sokat jelent ez nekem! Köszönöm, amiért időt szánsz rám, köszönöm, amiért itt vagy most! :') <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága-utánozhatatlan-varázslatos-imádnivaló-édes Azy-m ♥!

    Elérkeztük ahhoz a pillanathoz, amikor Macy C. Morrow tör-zúz és hevesen üvöltözik a monitorral... Ilyen s ehhez hasonló reakciókat válthatott volna ki belőlem a fejezet, de megpróbálom türtőztetni magam :)
    Egyszerűen fantasztikus volt, minden egyes szavát imádtam ♥ :3 Harry annyira ahw és bámulatos, hogy olyan rövid idő alatt az arénához ért :) Vigyorogtam, mint a vadalma, mikor olvastam, hogyan néz ki most Belen :) Vizuális alkat vagyok, jó volt egészségesnek elképzelni :) Tess-t elküldtem volna melegebb éghajlatra, mert nem hagyta a szerelmeseket beszélgetni :3 Ah, csak reménykedni tudok, hogy az Epilógusban észhez térnek és megszerveznek vagy véletlenszerűen találkoznak majd :)

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép délutánt, jó pihenést és a jövő héthez erőt ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes, kedves, túlzó Macym!

      Haha, magam előtt látom már a jelenetet, és nem bírom ki mosolygás nélkül. Ezeket a reakciókat egészen egyszerűen imádom! Komolyan! Szóval ne fogd vissza magad!
      Ahw, tényleg?! Te jó ég, el sem hiszem, hogy tényleg imádtad! Köszönöm! Igen, Harry eléggé sietett Belenhez, ezért tényleg zavaró lehetett, hogy Tess közbezavart. Illetve én is örültem, hogy végre teljesen egészséges képet festhetek le róla. :)
      Már nagyon a végén vagyunk, és Te végig kitartottál mellettem. El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neked ezért. Minden véleményeddel, gondolatoddal erőt adtál! Köszönöm szépen, és szép hétvégét drága! <3333333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága Azy! :)
    Nem is tudom, hol kezdjem. Elolvastam a részt és még mindig azt várom, hogy folytatódjon a történet, hogy ne így legyen vége, Harry csináljon valamit, ne hagyja ezt, de akármennyire is ezt akarom, csak az epilógus jön majd. Reménykedhetek még az igazán szép befejezésben? Hogy ők együtt lesznek?
    Nem tudom, mi lenne a legjobb, mert ez a történet úgy, ahogy van, fantasztikus, talán nekik nem is kell együtt lenniük, talán így a legjobb, nem tudom.
    Fantasztikus vagy, minden alkalommal magamat ismétlem, de tényleg az vagy.

    Nessa. xx

    U.i: Ne haragudj, hogy az előző részhez nem írtam kommentet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nessa!

      Elhiszem, hiszen pontosan ez volt a célom vele. Gondolkoztam azon, hogy már itt teljesen lezárom, és az epilógus amolyan könnyed fejezet lesz, de eddig is mindig az volt a végső-végső rész, úgyhogy nem is szeretnék erről letenni. Jaj, nem szeretnék elárulni semmit sem, viszont tényleg rettenetesen reménykedem benne, hogy az epilógus majd tetszeni fog. Ez rengeteget jelentene számomra, hiszen én imádtam írni. :')
      Ahw, te jó ég, ne írj ilyeneket, mert egyáltalán nincs így! Köszönöm, köszönöm, hogy ilyen önzetlen és aranyos vagy velem! És ne viccelj, egyáltalán nem haragszom, amiért nem írtál! Eszedbe se jusson máskor ilyenért bocsánatot kérni, hiszen nem kötelező kommentelni, és nekem az is már sokat jelent, hogy olvasol! <33333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy!

    Huhh...ébredés után szinte rögtön elolvastam, de még csak most sikerült összekaparnom néhány értelmes gondolatot, mert egyszerűen nem találok rá szavakat!
    Először nem igazán értettem, hogy miért viselkedik Harry úgy, ahogy, ezért visszaolvastam az előző két részt, hogy rájöjjek mindenre, de semmi olyat sem találtam, ami elkerülte volna a figyelmemet, szóval még mindig ott tartottam, hogy kicsit erős Harry reakciója, végül ott kötöttem ki, hogy legalább jogos. Nyilván engem is felzaklatna, ha hónapokkal később egy ajándékot visszaküldenének, pláne, ha a feladója olyan sokat jelentene számomra, mint Harrynek Belen.
    Ám amellett, hogy a viselkedésükön gondolkodtam, meg azon, miért is beszélnek így egymással, aggódni kezdtem, mert naivan azt gondoltam, talán ebben a részben lesz az a bizonyos Azy-féle kabumm, amikor megtörik a jég, valamelyikük elszólja magát, s végül egymás karjaiban kötnek ki, és nem! Te szentséges ég! :D Amiért ez elmaradt, most még inkább várom az epilógust- jaj ez olyan furcsán hangzik. Dehogy várom! Hisz akkor vége lesz a történetnek, másrészt viszont legszívesebben azonnal elolvasnám, hogy tudjam, mi az ő történetük vége.
    Elképesztő, hogy nem is túl régen még ezt a blogot is épp, hogy csak elkezdtem olvasni, és annyi minden történt.
    Rohanó idő? Nem tudom, mindenesetre hiányozni fog, hogy hétről hétre nem tudhatok meg erről a páratlan szerelmi történetről egy kicsit többet, de abban is biztos vagyok, hogy az Error le fog nyűgözni. Mert ha tényleg olyasmi lesz, mint a Legjobb ellenség, mint ahogy írtad, akkor...akkor nyert ügy, én már most imádom. :)
    Oh, és még annyi mindent szeretnék írni neked, szeretném, ha tudnád, mennyire jó az, amit csinálsz, hogy mennyire szeretem ezt a blogot is, hogy milyen elképesztően egyszerű elképzelnem mindezt, hogy mennyire izgulok még mindig/már megint a végkimenetel miatt. Nem merek elméleteket gyártani, csak várok, és beletörődök abba, hogy attól még, hogy rengeteg idő telt el, még mindig csak vasárnap van, és messze még a következő hétvége.

    Addig is kellemes napokat kívánok, attól függetlenül, hogy a suli rengeteg energiát fog követelni újra.

    <3
    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lu!

      Először is nagyon hálás vagyok neked, amiért rögtön elolvastad, ez olyan édes tőled! Másodsorban te jó ég, össze kell szednem magam, hogy egy olyan választ tudjak neked írni, amilyet megérdemelsz. Annyi mindent szeretnék mondani, és úgy érzem, mind kevés lesz. Na, de azért megpróbálom. :)
      Igen, elhiszem, hogy Harry reakcióját nem tartod a legjobbnak, és talán még erős is, de az ő helyzetében szándékosan így akartam alakítani. Három hónapja nem látta Belen-t, nem hallott róla semmit se szinte, így nem tudhatta, hogyan van. Ezért - és azért is, mert természetesen oda van érte - engem boldoggá tett, amiért így viselkedett a kendő láttán. Úgyhogy igen, erős volt, de örülök, amiért ennek ellenére jogosnak láttad, ez hihetetlen nagy megkönnyebbülés számomra. :)
      Haha, először bevallom gondoltam rá, mert imádom az ilyen heves érzelemkitöréseket, amikor a szereplőkből kijön minden, amit magukban tartottak. Elkezdtem így írni, de utána megváltoztattam, mert... Nem is tudom, Harry a végtelen türelmével, Belen a visszahúzódásaival és a félénkségével nem igazán robban fel. Vagy legalábbis nem gyakran. :)
      Uh, jaj, de aranyos vagy! Elképesztően izgulok az ERROR miatt! Bízom benne, hogy tényleg elnyeri majd a tetszésedet, el se tudod képzelni, mit jelentene! :')
      Imádlak, drága Lu! Az a fajta támogatás, amit Tőled kapok, felülmúl mindent, amit csak remélhetek... Köszönöm, köszönöm, köszönöm, egy igazi csoda vagy! <333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága, hihetetlenül tehetséges Azy!

    Egy világ omlott össze bennem. Nem gondoltam volna soha, hogy Harry ennyire könnyen feladja majd. A szivem szakad meg értük.
    Azt sem tudom mit mondhatnék. Bármi, ami eszembe jut, leirva nem fejezi ki azt, amit érzek. Mindig sirok, amikor a történeteid végéhez közeledünk/érünk. (Muszály lesz irnod néhány regényt. gondolkodás nélkül megvenném!)
    Kövezzenek meg, de ha párkapcsolatokról van szó, akkor az a véleményem, hogy a férfié az első lépés. Márpedig Harry annyira határozott és erős akaratú tud lenni, nem tudom, hogyan hagyhatta elmenni Els-t. Hisz tudhatta volna, hogy nem fog ő lépni, épp azért, mert azt hiszi, Harry már tovább lépett. Jajj, de bonyolult ez a nyavalyás szerelem!
    Amikor megfogta a kezét, imára kulcsolt kezekkel reménykedtem benne, hogy visszahúzza és isten igazából megcsókolja a lányt, de úgy, hogy a térdei kocsonyává váljanak. De nem baj, ami késik, nem múlik. Az ég szerelmére, remélem a koncert végéig Harry golyokat növeszt és megteszi, amit meg kell tennie, külömben szét rúgom a hátsó felét, még akkor is ha egy történetről van szó. :P
    Alig vártam a részt. És még is csak ma jutott rá időm elolvasni. Katasztrófa volt a hétvégém. De, most hétvégén mindent megteszek, hogy ne kelljen ennyit várnom, csak úgy faltam a sorokat olvasás közben. Észre se vettem és már véget ért. Tehát vasárnapig elmebeteg módjára fogom várni az új részt :))
    Kellemes hetet kivánok és kitartást a sulihoz!xx

    Millió puszi és még annál is több ölelés, Jule B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, elképesztően túlzó Jule!

      Hú, annyira nehéz ilyenkor bármit is mondani, mert tökéletesen megértem, hogy most ezt gondolod, és csalódott vagy. Elhiszem, hogy nem arra számítottál, hogy Harry ilyen egyszerűen hagyja őt elmenni, szerintem senki se. Azonban pontosan így szerettem volna megírni, és mivel már láttam, hogy olvastad az epilógust, azt hiszem már sejted is, miért. :)
      Egyszerűen nem bírom abbahagyni a mosolygást a kommented láttán, annyira köszönöm. Mindig imádom olvasni a soraidat, olyan őszinték és olyan jó tudni, mit is gondolsz a cselekmények alakulásáról. Szóval elképesztően hálás vagyok érte, jobban, mint gondolnád! Köszönöm, köszönöm!
      Jaj, drága, nagyon sajnálom, amiért nincs időd, és katasztrófa volt a hétvégéd! Azért remélem most már minden rendben, és tudsz pihenni. Kellemes hetet, és kitartást neked is! Ne hajtsd túl magad! És még egyszer köszönöm, hogy időt szakítottál rám! <3333333333333

      A világ összes puszija és ölelése, Azy

      Törlés
  10. Sírok! Már ahogy a címet elolvastam, nem is akartam belekezdeni, de végül meggyőztem magam. És jól tettem. Igaz hihetetlenül szomorú, és komolyan mondom, hogy sírok, de azt hiszem ez az eddig leírt legérzelmesebb részed, és ehhez nagyon gratulálok. Nagyon remélem, hogy még jóra fordul a sorsuk, és hogy még fognak találkozni. Tűkön ülve várom az epilógust, és csak gratulálni tudok az össze eddig megírt részekért!!! :)) <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Katám!

      Jaj, de drága vagy! Nem feltétlen az lett volna a célom, hogy megsirassalak, viszont nem tagadom, hogy azért jól esik. Ezek szerint nem csak nekem szúrták a könnyek a szemeim. :')
      Jaj, el sem tudom mondani, mennyire boldoggá tesz, hogy ezzel a jelzővel illetted az utolsó részt! Nagyon izgultam miatta, hogy miképpen fog alakulni, és most végre megkönnyebbültem Ezt is, és mindent köszönök neked, fantasztikus vagy! <3333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  11. Drága, édes, lehengerlő és gonosz Azym!
    Nem hiszem el, hogy képes voltál így abbahagyni az Epilógus előtt, és komolyan félek, hogy szomorú lesz a vége Mike halála után. De gondolj csak bele, téged is mennyire rosszul érintett a temetés. Na, engem ugyanennyire rosszul érintene, ha már sosem találkozhatnának. Istenem! Képtelen vagyok szavakba önteni, amit érzek, pedig annyira szeretnék valami értelmes kommentárt hagyni ezalatt a lehengerlő rész alatt. A hangvétele ellenére is ez lett a kedvencem. Kíváncsi vagyok, mi lesz még a lezárásban. Nem kételkedek benne, hogy képes leszel űberelni, ami megijeszt. Mert ha megteszed, az vagy nagyon jó lesz, vagy nagyon rossz.
    Még nem búcsúzkodom, hiszen nincs vége, de szeretném, ha tudnád, hogy nagyon tehetséges vagy, szinte már pofátlanul, és felnézek rád, amiért ennyire sikeres vagy a bloggerek között. Nem kis teljesítmény... megérdemled az olvasódat, ahogy a támogatásukat is. <333
    Egyébként alig hiszem el, hogy Harry tényleg ilyen könnyen feladja, még annak ellenére sem, hogy én is így döntöttem volna. Mi értelme lett volna elhadarni mindent, ha a jövő kilátástalan. Azzal csak fájdalmat okozott volna Belennek, és szerintem úgy gondolja, elég,ha ő szenved. Nagyon szeretlek <333
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, pótolhatatlan és egyetlen szerecsendiom!

      Jaaaj, kicsit számítottam rá, hogy ez fog várni Tőled, és nem hagyod szó nélkül, hogy pont itt hagytam abba! Sajnálom, sajnálom! Ami azt illeti, már kint van az epilógus, úgyhogy nem kell sokat várnod ahhoz, hogy megtudd, milyen véget szántam kettejüknek, tudva, hogy Mike is meghalt... :(
      Hidd el, ez is értelmes komment, és rengeteget jelent, pont azért, mert szívből jön! Sokszor többet jelentenek az össze-vissza pötyögött sorok, mint egy részletesen elemző megjegyzések! És ne aggódj, a tiediért pedig mindig oda vagyok, úgyhogy....!
      Örülök, amiért még nem búcsúzkodsz, és ezek szerint találkozunk az epilógus alatt. Ahj, annyira kedves vagy hozzám, te jó ég! Nincs okod felnézni rám, pont fordítva van! És büszke vagyok rá, hogy ilyen olvasóm van! Én is nagyon szeretlek, és eszméletlen hálás vagyok mindenért, amit értem teszel/tettél mindig is! :') <33333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  12. Hány resze lesz meg?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Ezen kívül már csak az epilógus lesz, ez az utolsó rész. :)

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Azy, Azy, Azy.. Ugye most szívatsz? :D
    Nagyon tetszett ez a rész, bár nem erre számítottam, szóval reménykedem, hogy az epilógusban azért lesz vami kis happy, és együtt maradnak :3 ennek így kell lennie, hidd el :D mindenki annak örülne, tudom, hogy nem minden lehet happy end, de naaaa, vannak kivételek ;)

    Ölel,
    Bubesz M. Grimes xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bumesz!

      Haha, sajnálom, tényleg! Tökéletesen megértem, hogy nem erre számítottál. És jól érzed a dolgokat, érdemes megvárni az epilógust. Nagyon bízom benne, hogy ha majd elolvasod, akkor tetszeni fog! Köszönöm szépen, amiért írtál! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  14. Legeslegdrágább Azym! ♥

    Mardos a bűntudat, szinte már éget, annyira bánt, hogy nem követtem az elmúlt hetek eseményeit a blogon. Nagyon sajnálom!
    A történet még mindig hihetetlenül tökéletes, semmi kivetnivalót nem találni rajta :) Profi vagy, minden ámítás és túlzás nélkül.
    Harry talán most volt a legszimpatikusabb számomra. Ebben a történetben amúgy is egy érzelmesebb, érzékenyebb, mint máshol, de talán ebben a fejezetben látszódott meg mindez leginkább. Látszott, hogy akármennyire is híres, gazdag és jóképű, nem kaphat meg mindent. És látszott az is, hogy egy szerelmi bánat nem csak a lányokat (itt: Belen), hanem a fiúkat is ugyanolyan érzékenyen érintheti. Ez a Harry felnőtt és érett gondolkodású. Nagyra becsülöm.
    Belen nem "szerepelt" sokat ebben a részben. Őszinte örömmel tölt el, hogy felépült és, hogy már testileg minden rendben van vele. Belen egy nagyon tiszteletreméltó lány. A történet elején, még nem igazán szimpatizáltam vele, túl hisztisnek és gyengének tartottam, amiért nem tudja elfogadni magát. Mára már minden -eddig nem kedvelt - tulajdonsága pozitívra változott a szememben. ♥

    Drága Azy, köszönök Neked mindent♥♥
    Várom a folytatást (sajna már csak az epilógus van hátra :( )

    Ezerszer ölellek,
    Tara
    ♥♥♥♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legdrágább Tarám!

      Jaj, ne mardosson! Nem várom el, hogy nyomon kövesd, sőt! Én akkor örülök a legjobban, ha csak akkor teszed meg, amikor kedved van. Ne legyen ebből teher vagy ilyesmi, mert akkor már nem éri meg. :) <3
      Úristen, nagyon túlzol, egyáltalán nincs így, ellenben kimondhatatlanul hálás vagyok neked, amiért ilyenekkel áltatsz! Eszméletlen jól esik ugyanis, ahogyan az is, hogy leírtad a gondolataid.
      Komolyan most volt a legszimpatikusabb? Ez furcsa, egyáltalán nem számítottam volna rá, tekintve, hogy a végén egy eléggé népszerűtlen lépést tesz. Viszont az indokaidat borzasztó jó volt olvasni, és azt hiszem egyet értek veled! Boldog vagyok, hogy Harry ilyenre sikerült, és neked ez tetszik, az elején nem is sejtettem volna!:')
      Köszönöm, amiért időt szántál rám, és ezeket megosztottad velem, nagyon boldoggá tettél vele! Tényleg hálás vagyok, és egyedül én tartozom köszönettel! <33333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  15. Drága, tökéletes, legszerethetőbb Azym! <3

    Hihetetlenül sajnálom, hogy így az új rész érkezése előtt pár nappal írok neked. :) Egyszerűen imádtam, de annyira felpofoznám Harry-t. :D Elment Els-ért, vagyis azért ment, hogy megbeszéljék erre "futni" hagyja. De igazad volt, nem erre számítottam, sőt minden történésnek az ellenkezőjére gondoltam. :D Kíváncsi leszek mit hoz majd az Epilógus, hisz rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennem. :) Bízom benne, hogy Harry rájön, hogy egy nagy marha volt, hogy futni hagyta Belen-t és utána megy a színpadra és elmondja újra, s újra az érzéseit a rajongók előtt. De mivan ha nem így lesz? Külön fognak élni? Mi lesz velük? Jajj, pont itt abba hagyni? Te jó ég! Epekedve várom, hogy Helen avagy Berry párosának megtudjam mi lesz a végkimetele. :) <3 Csak, hogy kampányoljak értük....annyira rossz így látni őket. Ennek a résznek a végén kicsit a sírás kerülgetett, meg a mérgesség Harry irányába. :DDD Kíváncsian várom az újrész, hisz Belen szemszögéből írod le, és már izgatott vagy, hogy megtudjam, hogyan élte meg az elmúlt hónapokat. Bízom a happy endes végben, de azt is tudom, hogyha nem maradnak együtt valami úton módon boldogok lesznek, és nem azt olvasom a következő blogodban, hogy Harry (akiknek rettentően imádom a karakterét magatartás és vislekedés szempontjából) nem fog magába fordulni. Szerintem este kb 2-3 percenként felfogok nézni az oldalra, mert elsők között szeretnék értesülni a sorsukról. Jaj te lány mindig úgy megcsürőd-csavarod a dolgokat. Minden rész után szinte "kiakadok", hogy miért kellett így történnie. De megértem, hisz profi író vagy, amit akár ezzel a résszel is alá tudnék támasztani. <3 Szinte minden sorát, csak úgy falom, heves szív dobogással. :) <3 Mit nem adnék, ha én lennék valamilyen szinten Belen személyében, bár szívesen magamra ölteném Marius karakterét is. :DDD Úgy érzem a blog befejezése után én még sokszor leszek hivatlan vendég az oldalon, no meg Liam-nél is. :DDD Egyszerűen lehidalok tőled. <333 Sok puszikát küld no meg ölelést. <3


    Chixi


    U.i: Ne haragudj, hogy eltűntem az utóbbi napokban. Ha gondolod valamikor beszélgethetnénk, mert lenne egy pár mesélni valóm, persze, ha érdekel. Jah és még van egy feladatom: megismerni a kicsit szórakozott Azy babát. :) <33333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, túlzó, kedves, egyetlen, imádott Chixim!

      Olyan édes vagy, amiért mindig bocsánatot kérsz, bármikor is írj! Még akkor is elnézést kérnél, ha elsőként írnál, nem?! Haha, de imádlak, annyira szerény vagy! <333
      Örülök, amiért sikerült az ellenkezőjét csinálnom, mint amire először számítottál. Tudom, hogy Harry-nek nem kellett volna futni hagynia, illetve azt is, hogy ez most egy totál meglepő lépés volt tőle, viszont szándékosan így szerettem volna. Remélem, hogy az epilógusban azért valamennyire érezhető lesz, miért alakítottam így a dolgokat, és akkor már könnyebb lesz megbarátkozni ezzel az egésszel. :)
      Én is hihetetlenül örültem, amiért az epilógust Belen szemszögéből írtam, bevallom, a fiú szemszögek nem nagyon az én világaim. Úgy érzem, egy lány nézőpontot sokkal egyszerűbb összehoznom, szóval legközelebb átgondolom, mire vállalkozom. :')
      Rémesen sokat jelentesz nekem, és az is, amit folyamatosan értem teszel, hozzá teszem teljesen önzetlenül. Fogalmam sincs miért történik ez, és miképpen tudnám megköszönni, de remélem tudod, mennyire sokat jelent! Rengeteget, sőt. Még a rengetnél is többet, amit csak el tudsz képzelni! Borzasztó túlzásokba esel velem kapcsolatban, de tényleg, még hogy én profi író... Jaj, viszont hihetetlen jól esik, köszönöm szépen! Ahogyan minden! Nagyon szerelek! <33333333333

      Sok-sok puszi, Azy

      UI: Ne kérj folyton bocsánatot, természetes, hogy éled az életed, nem is kell mindig a gép előtt lenni. :) Én is nagyon szeretnék beszélni, remélem el tudlak kapni valamikor. A mondanivalód pedig mindig érdekel. Haha, sajnos lehet az hosszú idő után fog csak elő jönni, de igyekszem! :) <33

      Törlés
  16. Nem!Nem!Nem! NEM! NEM! NEM!!!!!
    Nem teheted ezt...... ez így nagyon nem tettszik... Sajnálom, most nem dutok többet írni... :'(

    VálaszTörlés