29. fejezet - Négy órád maradt

Drága Olvasóim!

Több mondanivalóm is van most, úgyhogy szokásomhoz híven pontokba szedtem őket, kicsit hosszúra sikerült, haha.
  • Nem lesz több kimaradás, innentől kezdve a blog végéig minden héten érkezni fog bejegyzés, és nagyon köszönöm, amiért eddig ennyire kitartóak maradtatok, és türelmesen vártatok, ameddig összeszedem magam. 
  • Iszonyatosan köszönöm, amiért még mindig vagytok, akik olvastak, és nem hagytatok cserben a sok késés ellenére sem. Ki se tudom fejezni, mennyire, de mennyire hálás vagyok Nektek! Igaz, hogy egy picit kevesebben jeleztek vissza, aggódom is, mert nem tudom, hogy ez a csúszások vagy a történet miatt van-e, de ennek ellenére bízom benne, hogy megbocsájtotok nekem, legyen bármi az oka! Próbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy mindenkinek tetsszen, de nem tudom mit rontottam el... 
  • Ennek a fejezetnek az első fele egy kicsit unalmasra sikerült, ezt a másodikban próbáltam korrigálni. Ha minden igaz, ezen kívül már csak az utolsó fejezet és az epilógus van hátra, juhú! Utána érkezik a Liam Payne fanfiction-öm!:) 
  • Több, mint 100 ezer oldalmegtekintés! Te jó ég, ez hatalmas szám, el sem hiszem, imádlak Titeket! 
Millió és egy puszi, Azy



Mély sóhaj szakad fel a mellkasomból. Még egyszer hátra nézek, mosolyogva intek a családomnak, akik az ajtóban állnak, még úgy is, hogy már túl vagyunk egy elég hosszú búcsúzkodáson. Az emlékezetembe vésem az arcukat, mert most megint egy ideig nem fogom őket látni. Hazamegyek, pár hónap szünet, utána megint kisebb koncertek Angliában.
Kisöpröm a hajamból a havat, majd beszállok az autóba. Az ajtó hangosan csapódik be, a motor halkan felbúg, a lábam a gázra tapos. Kitolatok, még mindig a boldog álarcomat magamon viselve figyelem Gemmát, ahogyan egy meleg takarót maga köré tekerve figyel. Nekidől az ajtófélfának, kezében a szokásos bögre kávé. Láthatóan végig bevette a mesémet, ahogyan anyáék is. Elhitték, amikor azt mondtam nekik, hogy beszéltem Belen-nel, és közösen állapodtunk meg abban, hogy jobb lesz neki, ha hagyom egyedül meggyógyulni. Nem fárasztottam őket az igazsággal. Nem volt kedvem hozzá, nem akartam feszegetni a témát. Ellenezték volna a döntésem.
A családom tekintete egészen addig kísér, ameddig be nem fordulok a sarkon. Ekkor mentesülök teljesen a nyomás alól. Igaz, a legjobb napjaim voltak az utóbbiak, azonban végig ott volt a lebukás veszélye, az, hogy egyszer csak kiderül, mit tettem. Mindenkit átvertem. Őket, mert úgy tettem, mintha nem vetettem volna véget a Belen-nel való kapcsolatomnak. Magamat, mert abban az áltatásban éltem, hogy ezzel jót teszek neki, és nem bántom meg, miközben valahol mélyen ebben kételkedek. És végül őt is.
Magára hagytam.
Azt ígértem neki, hogy mellette maradok, hogy én sosem hagyom el.
Ennek ellenére egy szó nélkül leléptem, és nem tudhatom, mit mondott neki a családja, miért nem megyek többé. Valószínűleg semmit. Elég bajuk van, ők is magukat hibáztatják, és próbálják segíteni a lányuk gyógyulását. Ahhoz pedig az kell, hogy még a nevemet is elfeledtessék vele.
Most mégis csak az tartja bennem a reményt, hogy amikor vége van a kezelésének, tényleg egészséges lesz. Nem érdekel, amiért utána nem fog keresni, ha soha többé nem láthatom. Nem érdekel, ha dühös lesz, amiért titkon végig én voltam az, aki miatt nem érezhette elégnek magát.
Semmi sem számít, ha boldog lesz.
Én most vissza megyek Londonba, ameddig őt Holmes Chapel klinikáján van. Nem tudom meddig tart majd ez az egész, sem azt, hogy utána ő is visszajön-e a városba. Lehet, Jack félelme nem is alaptalan, és Belen abbahagyja a zenélést, örökre. Akkor viszont nincs több oka távol maradni az otthonától.
Észre sem veszem, de egyre idegesebb leszek ezektől a gondolatoktól. Fogalmam sincs mi fog történni, milyen lesz ezután. Nem akarok újra visszatérni abba a szobába, ahol először együtt voltunk, sem végig sétálni a kerten, ahol az esőben üldöztem. Minden rá fog emlékeztetni, miközben nekem felejtenem kellene.
A sebességkorlát határát súrolom, a gyorsaság egy kicsit megnyugtat. A  kopasz fák csak úgy elsuhannak mellettem, kilométereket hagyok magam mögött. Erősen szorítom a kormányt, az ujjbegyeim már teljesen elfehéredtek. Próbálok koncentrálni, mégsem megy teljesen. Az agyam olyan, mint egy zsongó kas, amiben ezer meg ezer méh akadályozza meg, hogy egy percre is kitisztíthassam a fejem. Akárhányszor elterelhetném a figyelmem, belém csípnek, fájdalmasan és kínzóan.
Idegesít a csend, nem bírom. A kezemet vakon nyújtom ki, és rányomok egy gombra, amiről azt hiszem, a rádiót indítja el. Ellenben arra egyáltalán nem számítok, hogy félre sikerül. Egy ismertebb sláger helyett felszólal az a dal. Az, amit Belen-nel hallgattunk, amikor kimentünk a tengerpartra. Az ismerős sorok elkezdődnek, a vidám csengésű szöveg az agyamra megy. Dühösen kapcsolom ki, majd szinte idegbeteg módjára hajtok tovább. Minél jobban akarom enyhíteni a rám zúduló érzéseket, annál jobban nyomom le a gázpedált.
Az út hátralévő részét így töltöm, a gondolataim között őrlődve. Egyre inkább azt figyelem, mikor érek már a városba, hogy az ott rám váró nyüzsgés lekössön. Biztosan rengetegen fognak szobrozni a házam előtt, és most nem csak rajongókra értem. Riporterekkel kell majd megküzdenem, akik mind arról fognak feltenni kérdéseket, mi történt Belen és közöttem, hogy ő miért van egy klinikán.
Így amikor beérkezek az utcába, nem lep meg, hogy a menedzserem már gondoskodott arról, hogy egy pár rendőr próbálja visszatartani a kisebb tömeget. Amint meglátnak, még inkább mozgásba lendülnek. Sok haszna tehát nincsen a két egyenruhásnak, hiszen a kapuig is csak araszolva tudok eljutni. Gondolkozom azon, hogy beállok a garázsba, azonban totálisan kútba esik ez az elképzelés. Már így is ott tartunk, hogy jó hogy nem köt ki valaki a szélvédőmön. Nem szeretném, ha az egyik rajongó felkenődne vagy gondolna egyet, és kihasználná a nyitott kaput.
Ezért inkább leállítom a motort, elfogadom a tényt, hogy bizony ki kell szállnom. Végig kell verekednem magam közöttük, hogy kinyithassam a bejáratot. Ha azt magamra zárom, egy pár órán belül a rajongók és a riporterek is belátják, hogy felesleges várakozniuk, és szétoszlanak. Utána már csak be kell hozni a bőröndöm.
Mély levegőt veszek, kedvetlenül övezem ki magamat. Alig zárom vissza az autót, körülvesznek. Természetesen szignózom a legtöbb dolgot, amit elém tolnak, és a rajongókkal való közös képet sem hagyom ki, nekik semmiképpen sem szeretnék csalódást okozni. Ha azt hangoztatják, mennyire imádnak, visszamosolygok, és azt mondom, én is őket.
Velük végig kedvesen bánok, ameddig a riporterek zaklatását egyre nehezebben viselem. Szinte az arcomba nyomják a kamerát, provokáló kérdések ezreit teszik fel. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy megkapják, amit akarnak.
Nem akarok foglalkozni velük. Hosszú évek alatt ezt tettem, már megtanultam, hogy mi a céljuk. Nem szabad nekik akkora örömet okozni, hogy bármiféle reakciót is kimutat az ember.
Igen, ez volt a tervem most is. Egy ideig úgy teszek, mint aki nem is hall semmit, azonban csak egy ideig.. Egészen egy pontig, amikor az egyikük ellép egy határt.
- Nem volt nehéz ott hagyni a Belen Wallis-t? Most mi van most köztetek?
Rámeredek a húszas évei végén járható férfira. Fiatal, ezért igazi ragadozó cápa, aki pofátlanul tapos át a másikon, ha ezt kell tennie egy nyamvadt cikkért.
Egy szó nélkül fordulok el, a mellkasomnak ütődő ősrégi One Dream, One Band, One Direction könyv kezdőlapjára firkantom rá a nevem, Azt hajtogatom magamban, hogy nem éri meg, maradjak türelmes. Tovább akarok menni, kikerülök pár lányt, akik nem jutottak sorra. Egy percig megfordul bennem, hogy maradok, azonban nem lenne jó ötlet.
Próbálok tovább furakodni, de mindenki velem együtt mozog, véletlenül sem hagynák el a három méteres körzetemet.
- Harry, mit tudsz Belen betegségéről? Miért nem voltál a kórházban nála az utóbbi egy hónapban?
A lábam gyökeret ver, hitetlen képpel fordulok vissza. Ugyanaz az ember, aki az előbb is csak ezt a témát képes feszegetni. A többiek kérdése eltörpül emellett, egymást próbálják túlordítani.
- Mi közöd van hozzá? - támadok rá hirtelen, és dühösen.
Úgy tűnik, mintha a pillanat megfagyna. Mindenki leáll, érezhető, hogy vége, itt most valami megtört. És az a valami egész pontosan bennem tört meg.
- A te barátnőd - folytatja a szemtelen stílusában, a maga természetességével.
- Mi lenne, ha végre leszállnál erről? Kurvára nem a te dolgod! - vágom a képébe indulatosan.
- Szóval már vége a kapcsolatnak? - folytatja, a többi kamerás pedig majdnem megfeszül, hogy rögzítse az egészet. - Belen szakított?
És ekkor veszítem el teljesen a fejem. Ahelyett, hogy elmennék vagy egyszerűen hátat fordítanék neki, az kezem automatikusan szorul ökölbe. A következő percben már lendül a karom, és gondolkodás nélkül húzok be neki. A riporter meginog az ütéstől, a mikrofon kiesik a kezéből. A fényképezőgépek még inkább elkezdenek kattogni, az összes jelenlévő szeretné megörökíteni a dolgot. A rajongók kissé megrémülnek, egymást agyon nyomva próbálnak közelebb férkőzni, hogy lássák mi történik. A rendőrök valahonnan kiválnak a tömegből, arra kíváncsiak, lesz-e még mit megelőzni. Tettre készen állnak.
Képes lennék minden erőmből ordítani még vele, vagy legalábbis tovább ütni, ha meg nem ragadnának, és húznának arrébb. Marius hirtelen tűnik fel, mindent megtesz azért, hogy minél hamarabb bejussunk a házba, magunk mögött hagyva a felfordulást, amit okoztam. Nem nagyon törődik vele, hogy közben jó pár embernek nekimegy.
- Marius - próbálok rászólni idegesen, mindenféle eredmény nélkül. - Eressz!
- Csak gyere - húz tovább, aztán maga elé enged, és betol az ajtón.
Hangosan csapódik mögöttünk, azonban még így sem nyomja el a kintről jövő zajongást. Én frusztráltan állok egy darabig, de mivel Marius megindul befele, én is követem. Amikor beérünk, lerúgom a cipőmet, és utána megyek az ebédlőbe.
Egy ideig csak állok és nézem. Mintha mi se történt volna, belemerül a dolgába. Máris egyenes háttal ül a széken, és a mahagóni asztalra lehelyezett laptopját nyomkodja. Dolgozik.
- Mit keresel itt? Neked nem kellett volna visszamenned Brazíliába? - teszem fel a legnyilvánvalóbb kérdést, túl nagy éllel a hangomban. - Azt hittem egyedül leszek.
- Voltam is - néz fel a képernyő mögül. - De visszajöttem. Tudni akartam, jól vagy-e - jelenti ki rezzenéstelenül.
Persze nem szokatlan tőle, hogy kérdezés nélkül megjelenik, hiszen ez már egy bevált módszer nála, mégis furcsa. Most úgy viselkedik, mintha nem is kérné az engedélyem ehhez.
- Hiszen hívtál is, tudod, hogy igen - képedek el egy kissé, nem értem miért kell ezt csinálnia. - Marius, tudod, hogy mindig szívesen látlak, de most... Szóval, ha csak azért akarsz maradni, mert aggódsz... Ismétlem, jól vagyok.
- Jól? - röhög fel gunyorosan. - Öcsém, ha nem látom meg az autódat, és nem megyek eléd, ki tudja mekkora botrányt csinálsz! - emlékeztet, a mondandója végén jelentőségteljesen felhúzza a szemöldökét.
- Elveszítettem az önkontrollt, ennyi az egész - rántom meg semmit mondóan a vállam. - Nem fog többet megtörténni, garantálom.
- Azért jobb a biztonság - bólint nyugodtan.
Visszafordul az előtte heverő mappához, majd egy pillantást vet rá. Megállapítva, hogy pontosa arra van most szüksége, kiveszi. Úgy tesz, mintha elmélyülne a munkájában, de közben érzem, hogy a reakcióm figyeli.
 - Marius, könyörgöm! - sóhajtok fel fáradtan. - Komolyan beszélek, egyedül akarok lenni!
- Akkor előbb bizonyítsd be, hogy már rendben vagy - teszi inkább félre a munkát, belátja, hogy úgysem fog most haladni.
- Megteszem, ha ez kell ahhoz, hogy ne tarts majd megfigyelés alatt! - egyezek bele rögtön. - Mondd, hogyan!
- Hogy van Belen?
Nyugodtan kérdezi, mindenféle rosszindulat nélkül. Pusztán arra kíváncsi, tovább léptem-e már annyira, hogy képes vagyok róla beszélni. Hogy képes vagyok-e úgy tekinteni rá, mintha most már csak a múltam egy része lenne, semmi több. Valaki, aki nem okoz fájdalmat.
- Csinálj, amit akarsz, leszarom! - vágom hozzá inkább, majd nem törődve azzal, hogy pontosan erre számított, magam mögött hagyom az ebédlőben, én pedig felmegyek az emeletre.
Ha Marius addig akar itt maradni, ameddig fel nem dolgozom a Belen-ügyet, rossz hírem van számára.
Itt fog élni még egy ideig.

Három és fél hónappal később...

- Marius, mi ez a szag? - szedem le a kabátomat és a bakancsom magamról, fintorogva lépek a helyiségbe.
A nyitott sütőből halovány szürkés füst száll fel, annak jeleként, hogy az unokatestvérem valamit nagyon elhibázott. Az eredménye egy szinte szenesre égett hús, hanyagul a pultra dobva.
- Sült csirke - hesseget össze-vissza egy idétlen piros kesztyűben. - Túl jól sikerült.
- Azt látom - állapítom meg erőtlen vigyor kíséretében. - Azért még ehető szerinted? - nyúlok bele, nem foglalkozva azzal, hogy tűz forró. Letépek egy darabot, ami még épen maradt, majd a számba dobom.
- Inkább pizzát kellene rendelnünk - húzza el a száját, majd kinyitja a konyha ablakát, ezzel beeresztve a kintről jövő, friss márciusi levegőt. Bár hivatalosan már rég tavasz van, még mindig érezni kicsit telet. Fagyos és csípős az időjárás, így nem csoda, hogy összerezzenek a hidegtől.
- Hívom őket - lopok még egy falatot a csirkéből, majd előcsúsztatom a hátsó zsebemből a telefont. Várom, hogy felvegyék, közben alaposan tanulmányozom az előttem heverő kaját. - Ne dobd ki, valamennyire még menthető - szólok félre Mariusnak, aki végre becsukja az ablakot.
Ő is megszemléli az általa készített feketére sült húst. Egyet ért velem, egy kés segítségével elkezdi helyre hozni a hibáját, addig én pedig végre leadom a rendelésünket.
- Húsz perc - bontom a vonalat, mikor végzek.
- Annyit csak kibírunk - hagyja rám. - Mikor is kell indulnotok Leeds-be?
- Éjfélre a lakóbusznál kell lennünk - túrok fáradtan a hajamba. - Nem is értem miért ilyenkor kell indulni.
- Nyugi, majd utána alszol - rakja félre a megtisztított részeket, a többit pedig a kukába önti.
Amikor visszatértem az ünnepek után, legszívesebben agyon ütöttem volna Mariust, amiért egyértelműen azzal a célzattal akaszkodott rám, hogy "még nem vagyok jól". Mivel azonban nem volt kedvem veszekedni vele, sem többet arról beszélni, hogy mi történt Holmes Chapelben, ráhagytam a dolgot. Így Marius kérte az áthelyeztetését ide, teljes állásban Londonban dolgozik.
A húsz perc csigalassúsággal telik, így amikor csöngetnek, már majdnem éhen halok. Sietősen kapok magamra egy fekete pulóvert, majd a bejárati kulcsot magamhoz véve kimegyek a kapuhoz. Reménykedve nyitom ki, azonban csalódnom kell. Nem a pizzafutár jött meg, hanem a postás.
- Harry Styles? - kérdezi az idősebb férfi.
Nem annyira furcsállom, hogy valamilyen csomag érkezik hozzám, hiszen rengetegen küldenek ide is ajándékokat, annak ellenére, hogy a cím alapjáraton titkosított, hiszen ott van egy, a rajongónak fenntartott postafiók is.
Gyorsan lebonyolítom az egész átvételt, majd a dobozt a hónom alá csapva megyek vissza a házba. Amint csukódik az ajtó újabb csengetés hangzik fel, ezúttal valószínűleg tényleg a pizzánkat hozzák. Marius, látva, hogy az én kezem foglalt, kimegy helyettem.
Így maradok ott a konyhában, kezemben a sima, egyszerű kartondobozzal. Nem sok érdeklődéssel, de kinyitom, arra számítva, hogy valószínűleg egy plüss állat vagy rajongói levél lesz benne.
Azonban, amikor felbontom a ragasztószalagot, teljesen más vár rám, mint amit elképzeltem volna. Dermedten állok, csípőmet a pultnak támasztom. Kezembe szorítom a benne lévő tárgyat. Lesütöm a szemem, ezzel is próbálva megszüntetni a belém hasító fájdalmat. Mintha gyomorszájon vágtak volna.
- Hé, mi az? - szakít félbe Marius hangja, aki kiszúrja a tenyerem közé zárt sálat.
Mindkettőnk tekintete megállapodik a kendőn. Pontosan az, amit én adtam Belen-nek a turné előtt.
"- Na, viszont ez valami rohadt jó - emeli ki az egyik sálam, amit rendszerint a fejemen szoktam viselni. Sötét színű, és csillagok vannak rajta. - Ezt imádom rajtad! 
Meglep a kijelentése, de inkább nem szólok semmit, helyette kiveszem a kezéből. 
- Add ide -  kérem el. Egy ideig birizgálom, aztán hirtelen gondolok egyet. Finoman megragadom csuklóját, rákötöm.
- Mit csinálsz? - pislog hitetlenül, nem igazán érti, miért teszem, amit teszek.
- Neked adom - rántom meg lazán a vállam. - Most már a tied - igazítom el a rajta, majd ránézek, és elmosolyodok."
Visszaküldte.
- Harry, mi történt? - bámul aggodalmasan az elkomorult arcomra.
Nem válaszolok, helyette a kis cetlit veszem a kezembe, amit hozzá csatoltak. Belen kézírása, ezért rögtön felismerem. Az üzenet rövid.
Miközben átfutom a pár sort, rádöbbenek, hogy mit is tettem. Nagyon-nagyon elcsesztem az egészet. Fogalmam sincs, hogyan gondolhattam, hogy....! Hiszen Belenről van szó!
- A rohadt életbe! - szitkozódom, majd a cetlit a zsebembe gyűröm, sietősen Mariusra pillantok. - Meg tudnád nézni, hol koncertezik Belen most?
- Persze, de miért? - veszi elő a telefonját meglepetten. Nem várom meg ott helyben, addig én máris a gardrób felé rohanok, sietősen kapom fel a bakancsom és kabátom.
- Visszajött Londonból az utolsó koncertje miatt. Azt írja, csak nekem köszönhet mindent, azt is, hogy meggyógyult, és megérti, hogy tovább léptem - magyarázom gyorsan, el sem hiszem, ami történik. - Azt hiszi, azért mentem el, mert már nem szeretem! Érted ezt? Mindezek után, te ezt felfogod?! - fújtatok. - Akkor egy seggfej vagyok, sejthettem volna, hogy téves következtetést von le mindenből!
- O2 Aréna - jön ő is a bejárathoz közel, értetlenül áll meg a tükör mellett. - Most akkor oda mész hozzá? És mi az, hogy az utolsó koncert?
- Majd mindent elmesélek, de most rohannom kell - veszem magamhoz a kocsikulcsot. - Muszáj elmondanom neki mindent, mielőtt elmegyek! Elmondom neki, hogy már sokkal hamarabb akartam őt, mint sejtené - hadarom el idegesen.
- Megőrültél - nyugtázza Marius a fejét csóválva, azonban látszik rajta, hogy örül.  - Négy órád maradt.
- Elég lesz  - bólintok gyorsan, majd futólag megölelem az unokatestvérem.
- Sok sikert! - kiáltja még, épphogy hallom csak.
Négy órám van.
Négy óra alatt kell megváltoztatnom a történetünk végét. 

34 megjegyzés:

  1. Drága Azy!
    Minden egyes sort imádtam! Nem találok szavakat, egyszerűen csak csodálatos. Sajnálom, hogy ez a blogod nem lesz olyan hosszú, de annál inkább várom a következő történeted. Sajnos nem vagyok a szavak embere, és nem is szeretném önmagam ismételni, mindössze nagyon várom a következő műveidet.
    Örülök, hogy ilyen csodák olvasója lehetek!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nonci!

      Én sem találok szavakat, mert a kommented egyszerűen hihetetlen aranyos! Sokat jelent, hogy várod a következő blogom, bevallom, már én is nagyon várom, hogy elkezdhessem írni. Nem is kell, hogy a szavak embere legyél, nekem bőven elég, hogy vetted a fáradságot, és egyáltalán írtál! Köszönöm, amiért itt vagy! :') <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Ez valami elképesztő volt, egyszerűen fantasztikus ez a történet és tökéletesen íród.*-* Imádom Harryt és Belent :) Nagyon-nagyon szeretem és sajnálom, hogy vége lesz, viszont annak nagyon örülök, hogy a kövi blogod Liam-es lesz :) Várom a következő részt, nagyon :D pusz :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Jaj, mennyire túlzol! Szerintem iszonyat messze vagyok attól, hogy tökéletesen írjam, de eszméletlen jól esik, amiért Te másképpen gondolod. Illetve azt is örömmel látom, hogy szereted a Belen-Harry párost! Nekem is fáj érte a szívem, de úgy érzem, ezt így is talán egy kicsit tovább húztam, mint kellett volna. Remélem ennek a történetnek a végével,, és a Liam blogommal is örömet tudok még okozni! Hálás vagyok, amiért írtál, nagyon köszönöm! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Nagyon édes! :)) Szerintem Te is sokat fejlődtél íróként, egyre szebben fogalmazol. Azt sajnálom, hogy annyi szomorúság volt a történetben, de hátha a vége kárpótol ezekért! :) Így tovább, sok sikert! Remélem, minden rendben Veled! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Ahw, komolyan?! Te jó ég, sose gondoltam volna ezt...! Én egyáltalán nem látom magamon a változást, szerintem ez külső szemmel tényleg jobban észrevehető. Éppen ezért jelent rengeteget, hogy Te látod a változást, a fejlődést. Ez most komolyan hihetetlenül boldoggá tett, köszönöm, köszönöm! Aranyos, hogy érdeklődsz, köszönöm szépen, én jól vagyok, minden rendben. :)
      Én pedig bízom benne, hogy veled is! Jó pihenést így a szünetre! És komolyan hálával tartozom, amiért kommenteltél, örülök, hogy olvashattam a véleményed! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága, Azy! :)
    Uhm. Nem is tudom mit kéne mondanom. Talán még újra kéne olvasnom. Egyszerűen imádom, fogalmam sincs, hogy fogom kibírni a jövőhétig. Szerintem egész héten összeszorult gyomorral fogom várni, hogy publikáld. Úristen. xxx ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!

      Jaj, nem is kell ennél többet mondanod, mert már ez is nagyon-nagyon sokat számít nekem. Már eleve az, hogy megtiszteltél a gondolataiddal, és elmondtad, hogy várod a következőt.... Komolyan hihetetlen megnyugvást ad! Szóval iszonyatosan köszönöm szépen, és próbálok sietni az utolsó fejezettel! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága-utánozhatatlan-fantazmagórikus-csodálatos Azy-m ♥!

    Hiányoztál, csajszi! Hiányzott az írásod, hiányzott Belen és Harry! Egyszerűen fantasztikus volt, imádtam ♥! Kezdek belerázódni, hogy egy pasi szemszögéből olvasok már jó ideje :) Valahogy jobban átérzem így a helyzetet :) Az elején majdnem elsírtam magam, meg akartam verni Haz-t, mert ilyen idióta... De a fejezet második felére kezdtem lenyugodni :3 Áldom a kendőt, mert Harry legalább most cselekedni fog és nem roskad otthon magában vagyis Marius-szal a nyakán :D Hajrá Harry, hajrá 4 óra!

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! Már most imádom a Liam-s sztorid, pedig még nem is publikáltad ;) További szép estét és kellemes szünetet kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes, csodálatos Macym!

      Jaj, már nekem is iszonyúan hiányzott az írás, úgyhogy eleve boldog vagyok, amiért volt végre időm rá. Viszont még jobbá teszi a dolgot, hogy ezzel neked is örömet tudtam okozni! Az elején nekem is egy kicsit nehéz volt, hogy férfi szemszögből írjak, azonban mintha úgy érzem, mintha valamennyire belerázódtam volna. Elhiszem, hogy zavaró lehetett, amiért Harry az rész elején nem igazán hajlott arra, hogy megváltoztassa a döntését. Viszont igen, a végére máshogyan alakultak a dolgok. :)
      Köszönöm szépen, amiért előre is bizalmat szavazol a következő blogomnak, ez nagyon sokat jelent! Ahogyan az is, hogy ismét írtál,megosztottad velem a véleményedet, és támogatsz! Nem is tudom, miképpen fogom ezt meghálálni neked! Kellemes hétvégét! <33333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága Azy!
    Eddig még nem nagyon írtam neked, de most, a történet vége felé rászántam magam.
    Már Az Angyal az Éjben című blogodat is olvastam és annak segítségével találtam rá erre.
    A történet függőjévé váltam, bármennyi részt eltudnék belőle olvasni. Az írásmódos és fogalmazásod, csak még élvezhetőbbé teszi ezt az égeszet.
    Belen karaktere fantasztikus, nagyon jól létrehoztad. Belen és Harry nagyon jó páros, remélem Harry-nek sikerül találkozni a lánnyal és mindent megbeszélnek.
    Szomorú vagyok, hogy hamarosan vége a történetüknek, de már kíváncsian várom a Liam-es blogodat :)

    Ölel,
    Ana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ana!

      Úristen, és hogy én mennyire hálás vagyok neked, amiért írtál! El sem hiszem, hogy megtetted, köszönöm-köszönöm! Örülök, hogy ide találtál, örülök, hogy elmondtad, hogy mit gondolsz a blogról. Fogalmad sincs, mennyire sokat jelent ez számomra! Boldoggá tesz az is, hogy ilyen jókat gondolsz a blogról, te jó ég... Tényleg hálás vagyok mindenért, ez a komment most nagyon sokat segített! :') <333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. AZYAZYAZY!
    Jézusom!
    Oké, megszokott kezdés, most sem tudok mit mondani.
    Annyira durva, nagyon a szívemen viselem már a szereplőid sorsát, hiányoztak, és hűha, szóval elképesztően izgulok értük. Meg azért, hogy Harry-nek sikerüljön megváltoztatni a végét.
    Meglepett amúgy Marius jelenléte, igazából imádom a srác karakterét, örültem, hogy végül nagyobb szerepe van a történetben, haha.
    Annak is örülök, hogy most már tudjuk, Els biztosan meggyógyult, és sikerült leküzdenie ezt az egészet, néha őszintén aggódtam miatta.
    Jaj, olyan összeszedetlen vagyok, komolyan, sajnálom. :D Megint egy ilyen nagy kupac értelmetlenség a kommentem, csak annyi mindent akarok mondani, de közben meg semmi nem jut eszembe, és wahh. Hát ezt hozod ki belőlem. :D
    Ja, és még...
    1. Ne érezd azt, hogy kevés vagy, vagy rosszabb az írásod, mert egyre csak fejlődsz, egyre jobb az egész, és egyre inkább csak húzod az idegeim, az pedig, hogy nem olyan sok a visszajelzés biztosan nem a Te hibád, mindenről az iskola tehet, haha.
    2. Imádom a design-t - ismét.
    3. Nagyonnagyon rettenetesen várom már az Error-t, aztakurva!
    4. Iszonyatosan tisztellek, még mindig.
    5. HARRY, NEHOGY ELCSESZD, MERT KITEKEREM A NYAKAD!!!

    Imádom, imádlak, és hűha, mindjárt vége
    J. <3333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága J.!

      Te jóságos ég, említettem már, mennyire imádom a kommentjeidet?! De tényleg. Annyira, de annyira jó érzés olvasni, mindig rögtön elmosolyodok tőle. Tényleg ennyire a szíveden viseled a sorsukat?! Úristen, én erre nem is tudok mit reagálni, köszönöm, köszönöm, és még ezerszer köszönöm. Hálát adok az égnek, hogy olyan olvasóm van, mint Te! Kincset érsz! Nem vagy összeszedetlen, vagy ha mégis, annál jobb! Ebből is az látszik, hogy belőled jön, és őszinte vagy, ami miatt én pedig odavagyok érted! Úgy érzem, soha, de soha nem fogom tudni viszonozni ezt a sok mindent, ezt a rengeteg támogatást és kitartást!
      Én pedig Téged imádlak! Az, amit értem teszel, tényleg... túl sok, meg sem érdemlem. Imádlak, legyen csodás hétvégéd drága! <3333333333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy!!

    Sajnálom,hogy csak néhány résznél kommentelek,de sajnos sosem tudom összeszedni magam.Mindig egy értelmes megjegyzést akarok írni,de valahogy sosem érzem magam elég kipihentnek,hogy koncentrálni tudjak rá,pedig megérdemled.Szóval szünet van,összeszedem magam.Először is,sose kételkedj a munkádban.Mindig csodás fejezeteket adsz ki a kezeid közül,megfontoltan,szépen fogalmazva,csavarokkal.Lehetetlen,hogy az olvasó ne várja a folytatást.Fogsz egy helyzetet,elindítod a történetet,majd bedobsz egy fordulatot hirtelen,de bármilyen furcsa is,úgy,hogy teljesen ésszerűen kapcsolódjon a dolgokhoz.Lehengerlő!!Szóval a mostani rész.Nem hiszem el,hogy mind a ketten jót akarnak a másiknak és nem veszik észre,hogy pont ezzel ártanak.A DAL.Sok mindenért szeretjük a dalokat,és az egyik,hogy van mondanivalójuk vagy ha nincs is,legalább egy emlék kötődik hozzá.Az a szám pedig különösen fontos,amelyik mindkettő csoportban megtalálható.(És még kihagytam több ezer csoportosítást...).Elképesztően rossz mikor azt hallom/olvasom,hogy úgy gondolják,a fiúk nem dolgoztak meg a sikerért.A folyamatos riportereket kibírni is nagy munka,de ők ennél sokkal többet tesznek.Örülök,hogy ezt is beleírtad,hisz' sajnos kimaradhatatlan az életükből (és néhány őrült rajongót ki is hagytunk...).Jó mondjuk megértem,hogy a riportereknek ez a munkájuk,de akkor is.Mindennek van határa.Mindig szeretek a főszereplő kapcsolatairól olvasni.Mármint most családi,baráti kapcsolatokra gondoltam,főleg azokra akik vele vannak a nehéz időkben.Köszönjük Marius!!<3 Elképesztően várom a következő részt.(amúgy engem tuti kísért a 4-es szám,mostanában rám szállt,leszállhatnak...)Fantasztikusan fogalmazol és írsz.Ezt a történetet is szeretem és még nem akarom elengedni,pedig nemsokára itt az idő.(De drámai volt...)Várom az új történetet is és ha hiányzik a Belen+Harry páros visszajövök olvasni pár fejezetet.Várom a folytatást!!

    xoLucy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lucy!

      És hogy én ennek mennyire, de mennyire örülök! Elsősorban annak, hogy a szándék benned volt, és nem a történet miatt nem írtál. Így most hála az égnek már nem aggódom miatta, szóval köszönöm! Másodsorban annak örülök, hogy most mégis megtetted. Ez többet jelent számomra, mint amit csak el tudsz képzelni! És olyan édeseket mondasz, te jó ég, el sem hiszem! <3
      Haha, amit Te ilyen szépen leírtál, valójában egy teljes káoszként indul először. Fogalmam sincs, hogy egy fejezetet egyáltalán miképpen tudok végül összehozni, de rettenetesen jó érzés olvasni, hogy szerinted valamilyen formában összekapcsolódnak azért a dolgok. Haha, szeretem ezt csinálni a karaktereimmel, és bármennyire idegölő is, nem tudok leszokni arról, hogy kihagyjam a szenvedéseiket... Igen, a riportereket szerintem nagyon nehéz lehet számukra a való életben is kibírni, nem egy képet vagy videót látni, ahol szó szerint a nyakukra állnak és zaklatják őket... Úgyhogy azért gondoltam, hogy ezt is egy kicsit belerakom. És jó olvasni, hogy Marius karaktere elnyerte a tetszésedet! :')
      Igyekszem sietni a következő résszel, nagyon bízom benne, hogy majd nem fogok csalódást okozni neked! Köszönök szépen mindent, egy csoda ez a kommented, de komolyan! Imádlak érte, fantasztikus vagy! <333333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága Azy!

    Mint már említették előttem néhányan, biztosan nem az írásoddal van baj, az tökéletes, mint mindig, és nem is értem ezt a kevesebb visszajelzés dolgot..na mindegy, ez nem az én dolgom, én ide azért jövök, hogy jól érezzem magam. És megint jól éreztem magam.:) Tetszett ez a rész, elképesztően, és már el is felejtettem Mariust (oh, pedig amikor felbukkant a történetben, akkor riadóztattam a hangos röhögésemmel a kis családomat :D), és örülök, hogy újra "köztünk van".
    Most, hogy nem egy telefon képernyőjén kell olvasnom, egészen olyan érzésem van, mintha egy moziban ülnék, ami pedig a fejemben lejátszódik, olyan, akár egy film, és szinte magától levetítődik, hiszen "ismerem" a karaktereidet, ez pedig valószínűleg azért van, mert remekül bánsz a szavakkal, és szinte maguktól mutatkoztak be. :)
    Na és most az, amire nem igazán számítottam: mint egy kis tini, úgy visongtam, hogy sikerüljön. Hogy Harry érjen oda időben, hogy sikerüljön beszélnie Belennel. Rettenetesen megijedtem, amikor a kendő a dobozban volt, egy pillanatra megállt szerintem a szívem, mert bevillant annak a lehetősége, hogy Belen egyik próbálkozása túl jól sikerült, de szerencsére nem. :) Szóval most izgulhatok jövő hétig.

    Istenem, nagyon szeretem ezt a blogot és ezt a részt (is)

    <3
    xx Lu


    ui.: Huh, sok minden lemaradt: nagyon szép az új kinézet, amikor telefonon láttam, beleszerettem a háttér színébe /pedig nem vagyok egy rózsaszínes, de hát ez gyönyörű:) /; az új blogod meg..jaj, most nagyon elkezdtem várni rá, és tetszik a címe : miért pont Error? (ha szabad tudni); a végére értem 'A legjobb ellenség' c. blogodnak, és most még inkább szeretem a történeteidet. Életem végéig tudnám olvasgatni őket.
    Köszönöm! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lu!

      Ahw, neked is iszonyatosan köszönöm, amiért ezt mondod, és ezzel nyugtatsz! Nem is sejted, mennyire jól esik, hogy ezt tudhatom. Illetve akkor most megragadnám az alkalmat, és megköszönném azt is, hogy soha nem hagytál cserben, és mindig írtál nekem. Tudom, hogy hálátlanság, amiért ennek ellenére nem vagyok elégedett, de erről nem tehetsz! <3
      Marius karakterét én is eléggé megkedveltem anno, így örültem, amiért most visszahozhatom. Haha, arra emlékszem, hogy írtad! Mint egy film? Wáo, ennek nagyon örülök, akkor tényleg bízom benne, hogy jobb élményt nyújt így olvasni a blogot. Jó ezt hallani! :')
      Remélem, hogy a következő résszel nem okozok csalódást, történjen benne bármi is, vagy alakuljanak akárhogyan a cselekmények. Iszonyú boldog lennék, ha így történhetne! Én Téged szeretlek nagyon, és el sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neked mindenért! Még egy ilyen csodálatos olvasót, mint Te....Köszönöm! :') <3333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      UI: Jaj, nagyon édes vagy! Boldoggá tesz, ha elnyerte a tetszésedet, mert még egy ideig szerintem ilyen marad a kinézete. :') Azért pont ERROR lett, mert ilyet még nem igazán láttam máshol, illetve könnyű köré egy történetet kiépíteni, mert nem ad meg sok konkrétumot. Ez pedig nálam sokat segít, hiszen rengeteget változnak a terveim időközben. :) Jaj, még egyszer elolvastad!? Te jó ég, ezt el sem hiszem, nagyon édes vagy, köszönöm! Akkor minden reményem szerint tetszeni fog a Liam-es is, hiszen stílusában hasonlítani fog A legjobb ellenségre. :) Én tartozom itt köszönettel egyedül, és nem is kevés dologért! <333333

      Törlés
  10. Drága, egyetlen, gyönyörűséges, káprázatos, tökéletes Azy-kám/Tündér Mackóm! ;)

    Először is ne haragudj, hogy eddig nem kommenteltem, de nem akarok kifogásokat keresni. :) Azt tudnod kell, hogy minden részt elolvastam és szinte faltam a sorokat. Nagyon meglepett Harry döntése/viselkedése. Bevallom - szégyen, nem szégyen - sokszor folytak le a könnyeim a rész(ek) olvasása után. Mikor felléptem megijedtem, hisz a résznek a címe "Négy órád maradt", sajnos nem a legjobbra számítottam, de örülök, hogy megint pozitívan csalódtam. :) Már nagyon várom, hogy megtudjam, miért küldte vissza a sálat Belen, meg persze azt is, hogy sikerül e a "történetüket" megváltoztatnia Harry-nek. Nagyon izgatott vagyok. Mit fog szólni Belen? Hogy fogja majd Harry elmondani a mondandóját? Elmegy-e a turnéra? Teljesen fel vagyok pörögve. Annyira imádom ezt a páros, hogy az hihetetlen. Szívemhez nőt mindkét karakter pedig nem is én írtam. Belen a maga ártatlanságával, betegségével, Harry-vel, aki csupa nagybetűs TITOK, rejtély és jó értelemben fura, no meg persze maga a szerelem. :D Jaj Azy-kám, hogy vagy képes ilyen csodálatos dolgokat alkotni minden téren? Annyira csodállak, olyan varázslatos vagy. <3 Apropó fantasztikusan néz ki az új kinézet. :) Lehidalok tőle, annyira tiszta, annyira Harry-s, annyira tetszik. :) Sajnálom, hogy vége lesz ennek a történetednek is, de láttam, hogy újba kezdesz. Te jó ég! Már alig várom azt is! Sokszor puszillak és ölellek! <33333



    Chixi<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, csodálatos, pótolhatatlan és legédesebb Chixim!

      Nem is kell, örülök annak, amiért most itt vagy! Olyan édes Tőled, hogy Te is megnyugtatsz, hogy nem a történet alakulása az oka... Ez iszonyú jól esik, köszönöm drága! <3
      Jaj, ez egyáltalán nem szégyen. Az, hogy ilyesmi érzelmeket vált ki belőled a blog, az olyan mérhetetlen örömet okoz nekem, amit elképzelni se tudsz. Hiszen amikor én írom a történetet, akkor teljesen más az egész, nem tudom, hogyan jön le egy olvasónak, külső szemmel... Nem gondoltam bele, hogy a címe mit sejtethet, viszont így utólag már nem bánom, legalább egy kicsit sikerült húzni az agyad, haha! Őszintén bízom benne, hogy nem fogok csalódást okozni neked a következő résszel, mégha nem is az fog történni, amire számítasz. A kérdéseidre pedig előbb-utóbb biztosan választ fogsz kapni, ígérem. :)
      Köszönök mindent, köszönöm, amiért mellettem állsz, és megosztod velem a gondolataidat, drága Chixi! Ez többet jelent, mint amit el tudnál képzelni! Olyan boldog vagyok, amiért megismerhettelek! Úgyhogy köszönöm Blogger, hogy egy ilyen csodálatos és önzetlenül kedves lányt sodortál az utamba...:') Imádlak, imádlak, és köszönök mindent! <3333333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  11. Sziokka (:
    Mint mindig most is izgalommal telve olvastam el az új részt, ami természetesen nagyon tetszett :D Izgatott lettem a vége miatt, nagyon kiváncsi vagyok, hogy mi lesz, viszont kár, hogy csak 2 rész van hátra :C namindegy.
    Örülök, hogy Belen meggyógyult és kíváncsian várom, hogy Harry mit fog csinálni :3 Valami olyasmire tippelek, hogy esetleg felrohan Belenhez a koncertje közepén.. :D
    Izgatottan várom a folytatást!

    Ölel,
    Bubesz Grimes

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!

      Örülök, ha nagyon tetszett a rész, ezt olyan hihetetlen érzés olvasni! Haha, igen, a végével pont ez volt a célom, legalább egy icipcit sikerült felkeltenem a figyelmed akkor. Én is nagyon sajnálom, amiért már csak ennyi van hátra, de hát egyszer mindennek vége szakad... :(
      Nagyon szépen köszönöm a kommented, és hogy írtál nekem, ez iszonyúan sokat jelent! Szóval borzalmasan hálás vagyok! És bízom benne, hogy a következő rész is elnyeri a tetszésedet! :') <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Kedves Azy!

    Annyira imádom, hogy írsz, hogy vagy, hogy meglepsz minden egyes alkalommal. Nagyon tetszett ez a rész, méghozzá annyira hogy kétszer is elolvastam! Bizony ám! Nem bírtam nem ezt tenni :) Boldog vagyok. Hogy miért? Nem tudom pontosan. Mosolyogtam mikor a rész végére értem, de már akkor is mikor elkezdtem olvasni. Sokszor elmondtam de elmondom még ezerszer, hogy imádom amit csinálsz. Most már nagyon várom, hogyan is fognak alakulni a dolgok :)
    Hajrá!! :)

    UI: Liam Payne!!! Juhuuuuu már most várom! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Abi!

      Ahw, ez de édes megjegyzés, te jó ég! Ha most látnád mekkora mosoly van az arcomon! Köszönöm, köszönöm! Kétszer is elolvastad?! Ezt el se hiszem! Mégis az a kedvenc részem, amikor azt írtad, boldog vagy. Mindig csak remélni merem, hogy tudok egy kis örömet okozni a fejezeteimmel, és ha Te most ezt mondod... Jóságos ég, köszönöm!:')
      Illetve azt is köszönöm szépen, amiért mindezt megosztottad velem, mert sokkal többet segítettél, mint az gondolnád! Hálával tartozom a támogatásod miatt, és sietek a következő résszel, ígérem! <33333

      Sok-sok puszi, Azy

      UI: <333

      Törlés
  13. Drága Azy!
    Miért itt kell abba hagyni?! A legjobb résznél, te jó ég! Nem tudom, hogy fogom kibírni. :) Amikor elolvastam a címet, a szívroham jött rám, már azt hittem, Belennek van négy órája hátra, de szerencsére ez nem így van. Alig várom már a kövit, és őszintén remélem, hogy lesz még Harrys blogod. Bár természetesen a Liameset és a többit is olvasni fogom. :) Imádlak, és sajnálom, amiért én mindig rövid kommenteket írok, de még a rész hatása alatt állok. :) Imádlak! <3333
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~E!

      Haha, sajnos valamikor abba kell hagyni, sajnálom, és azt hiszem pont azért, mert én is imádom a jeleneteket, amik következni fognak most, úgyhogy azt az utolsó részbe szerettem volna beletenni. Nem akartam, hogy a cím megijesszen vagy valami hasonló, de így utólag nem bánom, legalább kicsit figyelemfelkeltőbbre sikerült! :')
      Köszönök neked mindent, drága! Nem kell hosszú komment, én tökéletesen meg vagyok azzal elégedve, amit kapok tőled. Minden egyes fejezet alá írsz, és én nem tudom, miképpen tudnám ezt neked megköszönni. Egy angyal vagy! Imádlak, de tényleg, és hálával tartozom mindenért! <333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  14. OMFG. Annyira imádtam. Most sikerült elérnem idáig, és azt kell hogy mondjam, imádom. Minden egyes részt! Annyira tehetséges író vagy. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége. :o Siess a következővel:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Jaj, igazán boldoggá tesz, amiért ezt gondolod, és az is, hogy ezt most meg is osztottad velem, eszméletlenül köszönöm! Nagyon sokat jelent, hogy most írtál, és igyekszem a következővel, ígérem! :') <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  15. Drága Azy!

    Jézusom, de nagyon vátam már...
    Mi az, hogy unalmas az első fele? Kérlek, én majdnem elsirtam magam.
    Gratulám Harry-nek, amiért behúzott a paparazzónak. Nem tudom felfogni, hogyan lehetnek annyira szivtelenek és tiszteletlenek az emberekkel.
    De áldom az eget, hogy Marius viszzajött és átlatott Harry álcáján. Ha ő nem jön, talán Harry sokkal rosszabbul festene. Nagyon szimpatikus.
    Ha Belen visszaküldte a sálat azzal a szöveggel, hogy megérti, ha túllépett rajta, akkor az azt jelenti, hogy a szűlei azzal magyarázták Harry kimaradását, hogy nem akar vele lenni, és vonja maga után azt a feltételezést, hogy Harry nem szerette igazán és megszegte az igéretét. Talán a szűlei mégis csak Harryt hibáztatták...
    Már rettenetesen várom, hogy hozd a következő részt, noha nem szeretném, hogy véget érjen a történet. Kétségkivűl a legmeghatóbb és legtanúlságosabb történeted!
    Reménykedem benne, hogy Harry-nek sikerül, amit kieszelt, és abban is, hogy a tőle telhető legromantikusabb módon kér bocsánatot vagy ad magyarázatot. Sirni akarok a következő résznél :))
    Nagyon meglepődtem, amikor feljöttem az oldalra és láttam, hogy nem sokára indul egy új blog, nagyon kiváncsi lettem :P
    Kellemes hetet!

    A legnagyobb ölelés, Jule B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule B.!

      Akkor nagyon boldog vagyok, hogy végül meghoztam, és ezzel örömet tudtam vele okozni. Jaj, nagyon aranyos vagy, amiért ezt mondod. Én tényleg úgy éreztem, hogy kicsit laposabbra sikerült az első része, de persze iszonyatosan jól esik, hogy szerinted nem. Olyan jól esik, amiért ilyen aranyos vagy velem, komolyan nem tudom, miképpen tudnám megköszönni!:') <3
      Már régebb óta szerettem volna egy olyan jelenetet, amikor egy paparazzi és Harry összetűzésbe kerül, és most úgysem tudtam mást beleírni, úgyhogy gondoltam helyet szorítok neki. Illetve Marius karaktere is hozzám nőtt, úgyhogy nem tudtam kihagyni. Hihetetlen érzés olvasni, amiért Te is így fogadod ezeket! <3333
      Hát igen, a szülei nyilván Harry-t is hibáztatták valamennyire, de ha nem is mondanak Belen-nek semmit, az önbizalomhiányából adódóan azt gondolhatta, Harry a pánikrohama miatt megijedt és nem akar vele többet találkozni...
      Ígérem, hogy próbálok sietni a következő résszel, már csak azért is, hogy Te előbb olvashasd! Nagyon-nagyon szépen köszönöm, amiért itt vagy nekem, és támogatsz. Imádlak, és azért is, hogy már rögtön bizalmat szavazol a következő blogomnak, ez rengeteget jelent! Kellemes hétvégét drága, hálával tartozom! <3333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  16. Drága, édes, kedves, aranyos Azym!
    Először is el kell mondanom, hogy ne aggódj a kevesebb visszajelzés miatt, szerintem szimplán csak nincs idejük írni, ez még nem jelenti azt, hogy elrontottál volna valamit, mert nem tetted. Ha ez megnyugtat, a múlthéten lezártam a Harrys történetem és mindössze két ember írt eddig az utolsó fejezethez, amihez elvileg a legtöbben szoktak. Tudod, olyanok is, akik általában nem. Ne mindegy... aztán lehet egy cipőben járunk, és én is elcsesztem a végét. Bármi megeshet!
    Másodszor: szerintem nem lett unalmas az eleje, bár nem tudom, neked mi számít annak. Én sejtettem, hogy kihangsúlyozod majd Harry érzelmeit, főleg, hogy elhagyta a lányt, akit szeretett/még mindig szeret. Baromi nehéz döntés lehet, szerintem én túl önző lennék ahhoz, hogy hasonlót tegyek a való életben. Tisztelem érte, még annak ellenére is, hogy mérges vagyok rá. Az, hogy kiborult a riportereknél... én számítottam rá. Mindenre számítottam, csak a kedves rokon felbukkanására nem.
    Hmm, és aztán a fejezet második fele! Na végre! Annyira vártam már, hogy leessen neki, hogy Belen azt hiszi azért hagyta el, mert már nem szereti. Most őszintén, ki az, aki elhiszi, hogy azért hagyták el, mert "neki így volt a legjobb". Ez annyira hülyeség! És szabad megjegyeznem, hogy a végén mennyire mosolyogtam? Nem azon, hogy utánamegy, mert ez természetes! Én azon mosolyogtam, hogy azt írtad, előbb szerette, mint Belen gondolná. Ezek szerint belekerül az ötletem, hogy Harry már az iskolában is odavolt érte, csak TÚL JÓL MEGJÁTSZOTTA?! <33 Vagy tévedek? Alig várom a folytatást!
    Kellemes szünetet! <33 szeretlek <33
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes, csodálatos, egyetlen szerecsendiom!

      Először is eszméletlenül köszönöm, hogy megnyugtatsz, és szerinted nem a történettel van baj. Ez hihetetlen nagy megkönnyebbülés számomra!:') Másodsorban pedig tudom, hogy mennyire furcsa, de én hasonlót tanácsolok neked is. Szerencsére már volt időm bepótolni a blogjaidat, és a lehető legőszintébben: semmi baj nincs vele, tökéletesen eltaláltad a történet befejezését! Minden úgy történt, ahogyan kellett, imádtam! Szóval egy percig se aggódj, nem csesztél el semmit! <3333
      Lehet én azért találom unalmasnak, mert tudom, hogy mit szerettem volna beletenni, és nem igazán ezt. Teljesen más irányban ment el az egész, de most már mindegy, örülök, hogy ennek ellenére Téged nem untatott. Illetve annak is, hogy ha a riporterekkel való összetűzés nem is, de Marius jelenléte azért okozott meglepetést. :)
      Haha, a fejezet második felét azért én is nagyobb izgalommal írtam, főleg azért, mert végre haladunk a vége felé, és egyre inkább közelebb kerül a Belen-nel való találkozáshoz. A végét megmosolyogtad? Te jó ég, ezt iszonyú jó érzés olvasni, el sem hiszed. Mindig, ha ilyet hallok, olyan... fantasztikusan leszek tőle! Köszönöm! <3
      Drága tényleg csodálatos az ötleted, és látom, hogy nagyon szeretnéd, ha benne lenne, de azt már hamarabb "elő kellett volna készítenem", így már tök fura lenne utólag. Ha legközelebb hamar szósz, belekerül, haha! :')
      Eszméletlenül köszönöm, amiért mindig írsz, mindig biztatsz, és megnyugtatsz, hogy nem rontottam el nagyon semmit. Rengeteget jelent számomra, amiért Te olvasol! Hálás vagyok, nagyon sok erőt adnak a szavaid! Nagyon szeretlek, jó hétvégét! <33333333

      Millió puszi, Azy

      UI: Másodjára is...

      Törlés
  17. Ohh istenem, nagton izgulok, hogy idben odaér-e, de nagyon remélem! Annyira szeretem és élvezem a blogodat, nagyon sajnálom, hogy nem sokára vége! Sajnálom, nem tudok többet mondani, de azt még megemlíteném, hogy tényleg nagyon szeretem a blogodat, és tűkön ülve várom a következő részt, meg az epilógust! :)) <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Katám!

      Amikor azt írod, hogy izgulsz, az tényleg rengeteget, de rengeteget jelent! Nagyon igyekszem, hogy ne okozzak majd csalódást a következő résszel. Nem is kell többet mondanod drága, nekem ez bőven elég! Köszönöm, hogy mindig itt vagy, és írsz nekem, imádlak! <333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés