25. fejezet - A menekülés útja

Drága Olvasóim!
  • Köszönök ismét mindent, a kommentekre pedig válaszolok, amint tudok.
  • Ehhez nem fűznék most nagyon mást, szerintem ez lesz a legmegosztóbb fejezet, és elképzelhető, hogy néhányotok utána megutálja ezt az egészet... Hát, most erre csak azt tudom mondani, hogy muszáj így lennie, és nagyon remélem, hogy azért lesznek olyanok, akik megértik azt is, hogy miért.
Annyi puszi, mint égen a csillag, Azy


Izgulok, a fejem zsong, fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Ha lehetne, átugornám azt a részt, amikor csak állunk, és egyikünk se szól egy szót se. Nem vagyok erre kíváncsi. Azt a pillanatot akarom, amikor már vége, amikor már az egész elmúlt.
Azt kívánom, bárcsak egy álom lenne, amiből mindjárt felébredek. Bárcsak meg se történt volna. Minden olyan hirtelen történt, minden olyan abszurd... sose gondoltam bele igazán, mi lesz ezután. Pedig valahogy mindig sejtettem, hogy ez elkerülhetetlen. Előbb vagy utóbb be fog kövezkezni. És az a legrosszabb, hogy eddig bármennyire is próbáltam meggyőzni magamat, hogy amit csinálok, az rendben van, elég most Harry mélyzöld tekintetébe pillanatanom, és látom, hogy nincs. Mert akkor nem lenne ennyire ijedt.
Sok minden van, ami elvonhatná a figyelmemet arról az egyperces csendről, ami hosszú éveknek tűnik. A hideg csempe a talpam alatt. A barna lakk, ami kezd kissé lepattogzani a körmömről. A kék törülköző, amin sötétebb foltok vannak, ott, ahol még nem száradt meg teljesen. A kósza tincs, ami kiszökik a fülem mögül, és előre hullik. Harry.
Viszonylag mégis hamar reagál. Egy árva szót sem szól, csak közelebb jön. Meredten ácsorgok, nem tudom mit akar tenni. Nem bírok ránézni, szégyellem magamat előtte. Lehajtom a fejem, megvárom, hogy teljesen elém érjen.
És akkor olyat tesz, amit soha életemben nem fogok elfelejteni. Soha. Fél kezével letörli az arcomat, megtisztít a könnyektől, amik a pániktól mintha elapadtak volna. Aztán a mellkasára húz, izmos karját a derekamra csúsztatja, és magához ölel.
A karjaim csak zsibbadtan lógnak mellettem, úgy állok ott, akár egy rongybaba. Azt hiszem, ha nem viszonzom, akkor el fog engedni.
Márpedig én pontosan ezt akarom.
Nem tudom miért, és nem tudom, hogyan lehet annyi erőm, hogy erre képes legyek. De van. Mert abban a momentumban lehetlen másra gondolnom, minthogy eresszen el, és hagyjon egyedül.
Mert valami megtört bennem.
Mert akkor és ott, a lelkem egyetlen megoldást talál, ami elfogadható számára. A menekülés útját.
Engedtem, hogy túl közel kerüljön, engedtem, hogy függjek tőle. Olyan hülye voltam, hogy beleszerettem. Ez pedig mindkettőnk számára rosszat jelent. Mostantól.
- Sajnálom - töröm meg végül a hallgatást. A szavam halk, gyenge és nyomasztó.
- Nem kell - suttogja.
Pedig pontosan kell. Harry bármennyire is bármennyire is próbál a mentőövem lenni, ez nem történhet meg. Nem, mert nem tud segíteni, magamat csak én menthetem meg.
Nem tudja már kitörölni az emlékezetemből, hogy azon kívül, hogy sajnálkozva nézett rám, volt még valami. Amivel még inkább nehezebb lenne megbírkózni. Megrettent. Tőlem.
Nem véletlenül utálom azt a kérdést, hogy "Mi jár a fejedben?". Ha őszinte lennék, és elmondanám, a legtöbb ember őrültnek nézve vagy megriadna. Pontosan azért, mert a gondolataim nem boldogak. És senki se szereti azokat az embereket, akik nem boldogak.
Erőtlenül fonom köré a kezemet, meg akarom tartani a látszatot.  Előtte. Muszáj, csak így tudok majd elmenni. Ha már most megsejti, hogy megpróbálom átverni, akkor még inkább ragaszkodni fog ahhoz, hogy mellettem maradjon.
Beszívom az illatát, megjegyzem. Elraktározom az agyam egy részébe, hogy amikor már újra egyedül leszek, emlékezzek rá.
- Kár volt eddig halogatni, hogy beszéljünk - ismeri be gyötrelmesen. - Belen, neked segítségre van szükséged. Keresnünk kéne egy... - Elhallgat.
Orvost? Pszichiátert? Szakembert? Valakit, aki nem te vagy? Valaki, aki kezelni tudja a betegségem? Mégis melyikre gondoltál, Harry?
- Tudom - hazudom, lesütöm a szemem. - Ha visszaértünk Londonba, ígérem megteszem. Úgy rendben van?
Kicsit eltávoldok tőle, hatalmas szemeimet rámeresztem. Mindent beleadok, hogy meggyőző legyek. Hinned kell nekem. Csak így tudlak itt hagyni. Kérlek, Harry, könnyítsd meg! Hidd azt, hogy igazat mondok.
Bizonytalanul méreget, hezitál. Sejti, hogy valami nincs rendben.
Hiszen nem így kellett volna történnie. Sírnom, üvöltöznöm vagy hisztiznem kellett volna, azt kiabálva, hogy "semmi bajom", miközben őrülten csapkodok magam körül. Vagy le kellett volna tagadnom, ostoba magyarázatokat kitalálnom. De semmiképpen se rögtön beismernem, hogy valami tudom, hogy ez így nem jó. Aztán azt megígérni, hogy még egy doktort is keresünk...
Az igazság az, hogy ez nem is olyan nagy ügy, nem is érdemes vele foglalkoznom. És Harrynek se kellene. Hiszen hány ember csinálja ezt rajtam kívül? Csak egy kicsit fogyózok, na és? Minden lány arra vágyik, hogy vékony lábai, lapos hasa legyen. Mind, kivétel nélkül, elégedetlenek vagyunk legalább egy kis részünkkel. Nem vagyok más. Nem vagyok rosszabb.
Látom rajta, hogy meg akarja tudni, hogy a szemébe hazudok-e. Talán azért is kérdez végül meg mást. Mélyen legbelül nem is akarja hallani a választ.
- Ugye tudod, hogy őrülten szeretlek? - néz rám komolyan.
Kár lenne már azzal áltatnom magamat, hogy Harry csak a média és látszat miatt csinál mindent. Ahhoz ő ugyanis túl jó.
Egyszerű kérdés, mégis hatalmasat üt. Ez az egy, amiben biztos vagyok. Viszont még ez sem elég ahhoz, hogy meggondoljam magam.
- Igen - rebegem, alig lehet hallani. - De hidd el, én téged még annál is jobban.
Ez most nem olyan, nem-édes-én-jobban-szeretlek dolog.  Tényleg így gondolom, és muszáj ezt tudnia. Mert ha már egyedül lesz, és rádöbben arra, hogy mit tettem, az okát is ismernie kell.
Halványan elmosolyodik, ezzel is kicsit oldva a feszülséget. Megint közel húz, puha puszit nyom a homlokomra.
- És azt is, hogy tökéletes vagy? - motyogja a hajamba.
Erre már nem válaszolok, félek, hogy megremegne a hangom. A pulcsijába fúrom az arcom, ujjaim ragaszkodóan kapaszkodnak belé.
Ne folytasd, környögöm. Már így is elégg fáj számomra ez az egész.
- Fogalmam sincs, miért teszed ezt magaddal, miért...
Nem akarom, hogy folytassa.
- Menj előre - vágok közbe határozottan. Összeszedem minden erőm, mielőtt még befejezhetné a mondatot. - Én is megyek mindjárt utánad. - Eltávolodok tőle, álacot öltök. Látszik rajta, hogy nem akar itt hagyni, főleg nem azután, ami történt. Márpedig nekem rá kell bírnom. - Nem fogok... semmit csinálni, ne aggódj! - erődködöm.
Harry belátva, hogy talán tényleg szükségem lehet néhány szabad percre, amiben rendbe szedem magam, bólint egy aprót. A kezei lehullanak rólam, de tekintete az enyémbe fúrdódik. Mivel nem állom, és inkább leszegem a fejem, sóhajt, és elindul kifele.
Amint beázórdik mögötte az ajtó, az összes bent tartott levegő egyszerre szakad ki a tüdőmből, mintha már egy pillanatig se bírtam volna tovább. Remegő kezekkel túrok a hajamba, amik utána az ajkaimat találják meg. Szakadatlanul tépkedni kezdem azon kívül, hogy fogaimmal is minduntalan harapom. Nem kell sok, hogy megérezzem a vér vasas ízét, így inkább gyorsan abbahagyom.
A csuklómon lévő hajgumival ügyetlen mozdulatokkal összefogom a rakoncátlan tincseimet. A mosódkagyló fölé hajolok, megmosom az arcom, majd a fogaim is. Szárazra törlöm a bőröm, mélyet szívok a levegőből. Összeszedem magam, most erősnek kell lennem. Ha egy pillanatra is megtörik az álca, amit felépítettem, akkor vége. Újra elgyengülök, és mivel biztos, hogy nem tudom és nem is akarom azt tenni, amit Harry szeretne, csak mindkettőnkek megnehezítem a gondjait.
Nem tölthetek vele már sok időt, akkor akaratlanul is olyan ragaszkodó leszek, hogy hagyom, hogy mellettem maradjon. Márpedig ennek tilos megtörténnie.
- Csak nyugalom - suttogom saját magamnak, próbálom a légzésemet egyenlítesíteni. - Minden menni fog.
Kimegyek a fürdőszobából, látom, hogy Harry ahelyett, hogy már feküdne, mintha mi se történt volna, az eredeti ágy keretén ücsörög. Előrehajol, kezeit összekulcsolja, térdén támasztja meg a könyökét. Előre bámul, annyira gondolkozik valamin, hogy szinte meg se hallja, amikor mögé érek.
Leülök mellé, mire összerezzen. Hamar rendezi vonásait, kiegyenesedik, fél kezét a vállamra teszi, így automatikusan a vállára dőlök.
Mindketten furcsán kezeljük a kialakult szituációt. Ő nem akar rám támadni, mert attól fél, hogy akkor elmenekülök. Én pedig nem mentőzök, beleegyezek abba, amit mond. Legalábbis ő ezt hiszi.
Hát nem érzed, hogy minden túl könnyű így, Harry? Hát nem érted, hogy én nem akarom, hogy úgy kezeljenek, mint egy beteget? Nem vagyok az.
- Túl jutunk majd ezen - szólal meg, hangja rekedtes. - És minden rendben lesz.
Biztosan  magát akarját nyugtatgatni azzal, hogy én rendben leszek. Mert persze sokkal egyszerűbb lenne minden, ha nem lennék számára teher. Vajon örül, hogy kiderült vagy jobb volt addig, ameddig nem tudott semmit?
Mivel egy árva szó sem hagyja el a számat, nem beszél ő sem többet. Úgyis felesleges, nem nagyon lehet ilyenkor bármit is mondani. Már az is, hogy minden rendben lesz, túl sablonos. Álszentség, hiszen a szíve mélyén ő se gondolhatja, hogy ez így igaz.
Hiszen alig pár perc alatt minden megváltozott.
Megmozdul mellettem, amiből arra következtetek, hogy fel akar állni. Meg is teszi, ezért vele egyidőben én is kinyújtózom. Végig simít az alkaromon, halvány mosolyt ereszt meg, és egy másodperc töredékig, mintha tényleg hinnék neki. A csillogó, mélyzöld íriszek, amik az enyémbe fúródnak, leírhatatlan békét árasztanak, és egy kis ideig képesek rábírni, hogy bízzak Harry-ben. Bízzak benne annyira, hogy tudjam, mindent megfog tenni, hogy tényleg rendben legyek.
- Szeretlek, Belen.
És pont ezért veszélyes ez az egész.

Még akkor is ez jár a fejemben, amikor már az ágyban fekszünk, és Harry elaludt. Az én szemeim bár csukva vannak, éber vagyok. Órákon keresztül csak fekszek mellette, szándékosan nem hozzábújva. Halkan lélegzik, mellkasa fel-le emelkedik. A barna takarót a hóna alá gyűrte, tenyerével megtámasztja az arcát. Legszívesebben megcsókolnám, mégsem teszem, mert nem akarom felébreszteni.
Halkan, nagyon halkan kúszok ki mellőle. Fogalmam sincs, mit fogok mondani, ha megint felkel, de próbálok úgy mozogni, hogy erre esély se legyen. Lábujjhegyen sétálok el a földön heverő táskámig, óvatosan húzom ki a cipzárt. Lennie kell valahol egy tollnak. Muszáj.
Hamarosan rá is találok a zsebkendők, hullámcsattok tömkelében, amin kívül még az iratok, egy dezodor, a parfümöm, és még rengeteg minden helyet kapott. A kedvenc tollam, ezzel írtam régen a naplómat is, ezért szinte mindig magammal hordozom.
Mivel üres lapot nem találok, a spirálos, kis alakú hátidőnaplóm egy papírját tépem ki. Leülök az apró dohányzóasztal elé, pont oda, ahová még úgy ahogyan beérkezik kintről a sápadt, téli fény. Már hajnalodik. És mire feljön a nap, én már sehol se leszek.
Írni kezdek.

Harry! 

Mielőtt még elmondanám, hogy miért ezt a levelet olvasod, ahelyett, hogy velem beszélnél, tudnod kell néhány dolgot. Tudnod kell őket, mert azt hiszem csak így leszel képes majd tovább lépni.  
Viszont előbb a legfontosabbat: szeretlek. Ez legyen az, amit soha, ismétlem SOHA ne felejts el. Tilos. Annyira szeretlek, mégha az, amit tettem, nem is pont ezt bizonyatja. Ami történt, az nem a Te hibád. Te mindent megtettél, amit csak lehetett, rendben? Hiszen Te vagy a legjobb ember, akivel valaha is találkoztam. Te vagy az egyetlen, aki megtudta, hogy... 
Nem érdemellek meg. Mert annyira önző voltam, hogy még a te szerelmed se képes arra, hogy megmentsen. Hiába szeretsz, hiába vagyok számodra tökéletes... nem a te dolgod, hogy megjavíts valamit, ami már ezer miszlikre szakadt. 
Lenne egy kérésem: Bocsáss meg! Most talán még nem tudod miért, de megfogod. Ezért zártam be az ajtót... Nem szabad látnod. Ha mégis valahogyan ez bekövetkezne, hunyd le a szemed. Képzelj egy világot, amiben nem vagyok benne, ahol nem ismertél meg. Akárhányszor csak szenvedést akarnék okozni az emlékekkel, tedd ezt. Segíteni fog. Egy idő után az lesz az igazi világod. És ígérem, boldogabb leszel. 
Talán nem volt okom rá. Hiszen minden az enyém volt, amit bárki csak kívánhat magának. Ezért voltam önző. Emelett gyenge, mert nem találtam más megoldást. Bár, az igazság az, hogy nem is kerestem. Nem is akarok keresni. 
Amikor rájössz mindenre, akkor gyűlölni fogsz. És megértem, hidd el. Ismerlek, haragudni fogsz magadra, ha így érzel, de nem kell. Talán egyszer el fog múlni, talán nem. Bármit is gondolj rólam utána, egy percig se bánd. Én választottam ezt az utat, és ez ezzel jár. 
Tévedtem, két kéresem lenne. A családom, Lola és Lorena, azok, akiket mind még magam mögött hagyok... 
Azt hittem sok mindent képes leszek írni. De úgy érzem, elfogytak a szavak. Itt már nincs mondanom. 
Harry, szeretlek. Mindig szerettelek, és mindig is foglak. Az életemnél is jobban. 

Belen

Halálosan nyugodt vagyok. Az üvegasztalon hagyom a levelet, félbehajtom. Lassú léptekkel kerülöm ki a bútort, elindulok a bőröndöm felé. Kiveszem a kis dobozt, a kezeim közé zárom. A fürdőszobához megyek, de mielőtt belépnék, még utoljára rá pillantok. A könnyek szúrják a szemet, mégsem gyengítenek el. Becsukódik mögöttem az ajtó. A zár kattan. A tenyerembe öntöm a fehér gyógyszereket.
Vége lesz. Szabad leszek. Megmenekülök mindentől.
Csak egyet nem tudtam.
Nem megmenekülök, hanem el. 

38 megjegyzés:

  1. Drága Azy!
    A fejezet végére bekönnyeztem. Szerintem ez is fenomenális lett, még úgy is, hogy ilyen szomorú. De ezzel csak még jobbá teszed az egész történetet, mert izgalmasabb, és ez is bizonyítja, hogy nem sablonos. Azért remélem, hogy végül újra együtt lesznek. :) Sajnálom Belen-t, de Harry-t még jobban. Biztos szörnyű érzés lesz neki, hogy amikor felkel, már csak a levelet találja ott. Kíváncsi vagyok, hogy ezek után mi lesz Belen-nel. Csak így tovább, imád lak, és ezt a blogot is! :) <3333
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~E!

      Jézusom, bekönnyeztél? Te jó ég, olyan dolgokat írsz nekem, amiket szinte el sem hiszek! Hiszen szerintem sose az eredetiségemről voltam híres, nagyon sokszor sablanos a történetem, úgyhogy szinte leesett az állam, amikor azt olvashattam, hogy szerinted nem az! Olyan aranyos vagy, köszönöm szépen, erőt adsz a szavaiddal! És remélem, hogy majd valamennyire a folytatás is elnyeri a tetszésedet! Imádlak, drága, köszönöm tényleg! <3333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága Azy!
    Igen, tudom, hogy eddig még nem írtam neked kommentet, annak ellenére, hogy a legelejétől kezdve olvasom a blogjaidat. Emiatt nagyon rosszul érzem magam.. de tényleg. Sajnálom.
    Minden blogod egyszerűen fantasztikus, elképesztően írsz! Remélem ezt tudod. c:
    Valami oknál fogva úgy érzem, hogy ezt a részt képtelen vagyok komi nélkül hagyni.. Soooo..
    Harry. Nos.. Nem ezt a reakciót vártam tőle.. Sőt.. Egyiküktől sem. Egyszerűen nem akarok beletörődni abba, hogy Belen csak így eldobná magától az életet.. Annak ellenére sem, hogy tisztában vagyok vele hogy mit gondol magáról. De én mindemellet hiszem azt, hogy Harry segítségével túl tudna ezen jutni. Nem tudom, hogy milyen véget tervezel a blogodnak, lehet hogy az előzőekkel ellentétben ez nem happy end lesz, de tudom, hogy a történet így is úgy is egy kerek egész lesz, és én így is úgy is imádni fogom. Ennek ellenére, valahol mélyen még reménykedek benne hogy a mi Hazzánk előbb rátalál Belenre, és megmenti.
    Nem bírom kivárni a folytatást. Hát igen.. Nem vagyok valami türelmes ember.. Na mindegy.:D
    Várom a jövő szombatot.
    Puszi, Kamilla.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kamilla!

      Nem kell sajnálod, hiszen senki sem kötelezek arra, hogy írjon, és eszembe se lenne, hogy ilyenért talán haragudjak. Szeretném, ha mindenki csak akkor pötyögne pár sort, amikor kedve van hozzá. Ne legyen teher vagy kényszer! :)
      Ettől függetlenül természetesen hihetetlen jól esik, hogy most megtetted, igazán értékelem! Ráadásul nagyon-nagyon aranyos vagy, ha tényleg szereted a blogjaim. Hidd el, ez nekem nagyobb öröm! <3
      Nem tudom most, hogy rossz értelemben kell-e vennem, hogy nem erre számítottál, gyanítom igen. Hát igazából számítottam rá, hogy sokkal így lesz, úgyhogy felkészültem azt hiszem a válaszra is.
      Igen, Belen döntése szörnyen önző, és valószínűleg egyik olvasó sem tud most annyira azonsulni azzal, amit tett. És az az igazság, hogy azt hiszem én úgy szerettem volna megírni, hogy próbáljam azt éreztetni, hogy Harry segítsége nem elég. Nem elég, mert ameddig Belen nem szereti magát, addig nem számít, nem várhatja el mástól, hogy rendbe tegye. Azt neki kell, nem Harry-nek. :)
      Viszont a legőszintébben mondom, hogy boldog vagyok attól is, hogy Te így látod, nem kell mindenkinek egyetértenie! <3
      Köszönöm szépen, amiért most kommenteltél, elmondani se tudom, mennyire jó látni, ha valaki olyan szánja rá magát, aki eddig nem. Hálás vagyok! <33333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Azy, te jó Isten! Ez valami elképesztő lett! Imádtam. Már mikor a fejezet címét olvastam tudtam, hogy ez izgalmas és zseniális lesz! És tényleg az lett. Nagyon! Sose tartottam az öngyilkosságot választható opciónak, hiszen feladni a legegyszerűbb dolog a világon, de valahogy mikor végig olvastam nem volt bennem kétség, ez igy lett TÖKÉLETES! Azért remélem Harry erős marad és titkon azért reménykedek, hogy Belen túléli és boldog lesz. Igy vagy úgy én imádni fogom ebben biztos lehetsz :)
    Ölel: Abi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Abi!

      Hát én is ezt mondom! Te jó Isten! El sem hiszem, hogy tényleg így van, juj, juj, juj! Hú, ha láttad volna az arcom, amikor végeztem a soraid elolvasásával... Komolyan mondom, annyira megkönnyebbültem, hogy Te ezt a döntését nem tartod annyira rossznak, mint ahogyan én féltem, hogy majd lehet fogod! Köszönöm, köszönöm, ezerszer köszönöm, rengeteget jelent. Én pedig Téged imádlak, nem tudom mit kezdenék a támogatásod nélkül! <333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy-m ♥!

    Döbbent vagyok. Döbbent vagyok, mert egyszerűen még mindig nem tudom felfogni, hogy tudsz ennyire hibátlanul írni <3 A fejezet hangvétele ellenére is imádtam ♥! Arra számítottam, hogy Harry majd jelenetet rendez és elhagyja a lakosztályt, de mégsem tette :3 Próbálta menteni a menthetőt. Els ehelyett inkább a rövidebb utat választja: csapot-papot otthagy... Miért? :O Kiakadtam.... Komolyan mondom, kiakadtam...
    Remélem, Harry még időben cselekszik :33

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További jó éjt, hétvégét és kitartást kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Ahj, amikor elkezdem olvasni, azt hittem ennyire lesokkolt, hogy Belen így döntött, de akkor borzalmasan boldog vagyok! Imádtad? Te jó ég, ez bőven sokkal több, mint amit mertem remélni, köszönöm szépen! Ahogyan azt is, hogy ismét írtál, ahogyan mindig! Még egy ilyen csodálatos és kitartó Olvasót, mint Te.... Hálával tartozom, nem is kevéssel! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága Azy!

    Ha olvasásról van szó, mindig is szerettem az olyan történeteket, ahol a szereplők fájdalmát én is át tudom érezni.
    Most is épp javában záporoznak a könnyeim. Úristen! Annyira nagyon fájdalmas volt.... Èreztem, amint a szívem összeszorul egy-egy jelenetnél.
    Veszitettem már el szerettemet, de szerelmet még nem. Fogalmam sincs Harry, hogyan fogja magát érezni, ha Els terve sikerül. Egy biztos, pokolian fájni fog.
    Percek óta, azon gobdolkodom, mi lenne a megfelelő jelző, ami leírja a részt, de még le vagyok blikkolva. Egyszerűen nem tudon elhinni, hogy képes ezt tenni.
    Egy felől gyáva tett, hisz elmenekül a problémák elől, mikozben a hátra maradtaknak meg kell küzdeniük a fájdalommal, másfelől bátor, hisz nem sokan képesek idő előtt szembenézni a halàllal.
    Akármennyire hitegetem a körülöttem lévőket, nem igazàn realista az én szemléletem, hisz mindig reménykedem abban, hogy a dolgok jóra fordulnak. Ebben az esetben is remélem, hogy Belen terve kútba esik.
    Oh, Jézus! Kisírtam a szemeim, most már látok is. Úgye tudod, hogy ezzel a résszel teljesen levettél a lábamról. Ha engem egy történet megsiratatt, az nálam a legjobbak és a nagy kedvencek közé kerül, a toplistámra :P
    Annyira imádom, elmondani nem tudom.
    Hozd mihamarabb a folytatást. Muszáj mielőbb tudnon mi fog történni...

    Nagyon nagy ölelés, millió-egy puszi és minden tiszteletem, Jule B♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule B.!

      Ahw, most pedig az enyémek fognak, esküszöm... Annyira megható a kommented, te jó ég! Fogalmam sincs, hogy Te mennyire érzékeled, hogy minden egyes kommented egy kincs, de akkor most szeretném, ha innentől kezdve tisztában lennél vele. Azzal, hogy folyamatosan megosztod velem a véleményed, a gondolataid, a reakcióid.... Jézusom! Annyira köszönök mindent. A minden alatt értem azt, hogy a kommented hihetetlen mennyiségű erőt ad. Értem azt is, hogy ok nélkül kedves vagy velem, és támogatsz, ahogyan csak tudsz. És még ezer meg ezer dolgot, amit értem teszel részről-részre! Én Téged imáldak elmondhatatlanul, annyi minden teszel már értem, azt sem tudom, miképpen fogom ezt viszonozni.... Köszönöm, amiért itt vagy! <3333333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága Azy!!

    Azt a...!!Komolyan,nem is tudok mit mondani.Nagyon tetszett,sosem gondoltam volna,hogy ez lesz a folytatás.Írnék én regény arról mennyire jó író vagy és,hogy mennyire fantasztikus rész lett,de nem találok szavakat,a történeted hatása alatt vagyok.Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!!

    with lots of love xoLucy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lucy!

      Nagyon jól esik látni, hogy ilyen reakciót váltott ki belőled a rész! Sőt mi több, nem csak jól, hanem borzasztóan! Nem is kell nekem ennél több, már ez is tökéletes számomra, úgyhogy hálás vagyok! Köszönöm, amiért írtál, és remélem nem fogok majd csalódást okozni a folyatással! <3333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. te jóságos ég. lefagytam . a végénél. úristenem . gondoltam hogy elhagyja Harry-t, de nem így. b*ssza meg . remélem nem lesz túl késő. istenem nagyon komoly témát választottál a blognak. és ezért csodállak. nem igen olvasok ilyen blogot ami betegségről ír.. és ez elég durva. ha belegondolsz az ilyen szituk nap mint nap megtörténhetnek... és mi ebbe bele se gondolunk. meg se próbálunk segíteni azoknak az embereknek. ez a blog felnyitja a szemünket,hogy mennyire oda kell figyelni az emberekre .. nagyon jó részeket adsz ki a kezeid közül. csodállak :) bár én tudnék ilyeneket érni . siess a következővel:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!

      Na jó most van az a pillanat, amikor annyira, de annyira boldog vagyok, hogy tényleg mindjárt elsírom magamat. Azt sem tudom mit mondjak, olyan csodálatos érzés, amikor ilyeneket írsz.... Te jó ég. Borzasztóan jól esik, komolyan. El sem hiszem, hogy ilyen aranyos vagy, és milyen pozitív dolgokat írsz a blogról! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! És nincs miért csodálnod! Hidd el, Te sokkal jobbat fogsz/tudsz írni! <3 Köszönöm tényleg, hogy itt vagy, könnyeket csaltál a szemembe! <333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy!
    Ezt el sem hiszem!
    Írtad az "Engedj el!" blogodon, hogy azt tervezted nem lesz Happy End a vége, de mégis az lett. Akkor most lehet, hogy ennek a történetnek nem lesz Happy a vége?
    Én nem utáltam meg emiatt a történetet. Sőt! Most még kíváncsibb vagyok a folytatásra!
    Lehetséges, hogy az iskola miatt nem tudom időben elolvasni a részeket meg kommentelni, de itt leszek!
    Nagyon várom a folytatást! :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adrim!

      Juj, nem számítottam rá, hogy bárki is észreveszi, hogy bizony ott ilyesmit említettem. Az az igazság, hogy még én is hadlilábon állok saját magammal, hogy mi legyen a vége... Nem tudom végül melyik felé fogok hajlani, majd ahogyan alakul. Ahw, az, hogy nem utáltad meg... El sem tudod képzelni, mennyire örülök ennek, hiszen pontosan ettől féltem, de akkor úgy tűnik, nálad alaptalanul! Köszönöm nagyon-nagyon, amiért most írtál, és azt is, hogy előre szólsz, hogy itt leszel, mégha nem is lesz rá időd! Sokat jelent, hogy ezt tudom, hálás vagyok! <3333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Megleptél. Én nem értek egyet Belen döntésével, szerintem kár elmenekülnie emiatt, totál fölösleges. De mindegy. Kicsit eltúlozza..
    Kiváncsi vagyok mi lesz ezután, hogy alakul kettejük élete.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!

      Sejtettem, hogy a többség nem fog vele egyet érteni, hiszen én sem teszem, mindezek ellenére reméltem, hogy azért megérted a döntését. Viszont köszönöm, amiért leírtad, hogy Te így látod, és azt is, hogy egyáltalán írtál! :) <333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Neeee! Meghalok! Megmondom őszintén nagyon megleptél ezzel az utolsó pár mondattal, egyáltalán nem gondoltam erre. Nagyon izgatottan várom a következő részt, remélem hamar fent lesz. Halálra izgulom magam. A fogalmazásod mint mindig csodálatos lett, tele érzelmekkel, annyira ott éreztem magam. Csak így tovább! Nagyon imádom az írásaidat, viszont remélem, hogy happy end lesz a vége, ha nem abba komolyan belehalok. Nagyon várom a kövit, imádom! <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kata!

      Juj, pontosan ebben reménykedtem, mármint csak mertem remélni... Nem tudom pontosan, hogy ez a változat most elnyerte-e a tetszésedet, de mindenesetre örülök, hogy elfogadtad! Az, hogy halálra izgulod magad, csak még inkább jól esik, olyan jó tudni, hogy van, aki várja a fejezeteket! Köszönöm szépen, amiért megint itt vagy, eszméletlen, amiért értem teszel, komolyan! Imádlak, sokkal tartozom, rengeteget támogatsz! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Jajj, nemár! :O Erre abszolút nem számítottam. Gyönyörű a megfogalmazás, mint mindig. Belen gondolatai elképesztőek pozitív és negatív értelemben is. Nagyon várom a következőt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!

      Elhiszem, hogy nem pont erre lehetett számítani, igazából én sem így kezdtem el, csak a végén ugrott be, hogy akkor legyen ez... Nagyon-nagyon szépen köszönöm, amiért így gondolod, és őszintén bízom benne, hogy a folyatással nem fogok Neked csalódást okozni! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Drága Azy!

    Majdnem leestem a székről, amikor az utolsó sorokat olvastam. Mit ne mondjak, engem is megleptél! Valami olyasmire számítottam, hogy Belen szép csendben összepakol és kisurran a az ajtón, felül az első buszra/repülőre vagy bármire, amivel elagyhatja a várost, mert szó szerint értelmeztem a menekülési szándékát!
    Nos, nem így lett, és egy kicsit meg is rémültem. Mindig Belen szemszögéből írsz, még sem látok ennek a lánynak a fejébe, ezért adódik a kérdés: mi zajlik benne pontosan?
    Ettől függetlnül, nekem tetszik, hisz elsősorban nem a történet az, amihez ragaszkodom. Úgy értem, azt te alakítod, és szeretem az írásodat, a stílusát, na meg azt, hogy nem érdemes belegondolni a következő lépésbe, mert olyan hihetetlen jól gubancolod a szálakat!
    Elmondhatatlan, mennyire izgulok, de tudom, hogy fantasztikus ötleteid vannak még!

    Atyaisten! Remeg a kezem!:D

    Imádlak,

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lu!

      Haha, aranyos ez a reakció! Boldog vagyok, amiért sikerült meglepnem Téged, bár nem tudom, hogy ez most feltétlen jót jelent-e. Azért remélem, hogy valahogyan megtudsz barátkozni ezzel a helyzettel, ha nem, mert bevallom, nekem közel áll a szívemhez. :)
      Meg is rémültél?! Te jó ég, ezt olyan fantasztikus olvasni, mármint nem is számítottam rá, hogy valakiből még ilyesmit is majd sikerül kiváltani! Viszont azt még sajnos nem tudom, hogy Belen szemszögéből lesz-e valami, ehhez előbb ki kell találnom a történet végét...
      Nagyon-nagyon, és még annál is jobban köszönök mindent. Azt, hogy itt vagy, azt, hogy ilyen csodálatos és lélegzetellállító dolgokat írsz a történetről és a firkálmányaimról! Szavakkal sem tudom kifejezni, mennyi erőt adsz! Csodálatos vagy! Imádlak! <33333333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága Azy!

    Azt hiszem ez az első kommented feléd, pedig eddig az összes blogodat végigkövettem. EZ volt az egyetlen, amivel lemaradásom volt, de a napokban bepótoltam és eljutottam eddig.
    Sajnálom, nem sajnálom....nem tudom, de lehet jobb lett volna, ha egy résszel később érkezek ide. Ez a borzalmas állapot, hogy vajon Belen túléli-e vagy nem, nem hagy nyugodni.
    Remélem Harry még időben érkezik és sikerül megmentenie, mert ha nem, akkor, nem tudom, hogy Ő, hogy vészeli át. Neki is hatalmas szüksége van a lányra, csak úgy, mint fordítva.
    Belennek sikerülne meggyógyulnia Harry segítségével.
    Egyszerűen nem tudok semmi értelmeset leírni neked, de izgatott vagyok a folytatással kapcsolatban.
    Legyen szép napod!

    Sophie.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sophie!

      Először is nagyon köszönöm, amiért most írtál, sokat jelent, ahogyan természetesen az is, hogy az összes blogomat végigkövetetted. Te jó ég, ez annyira hihetetlen....!:')
      Bármennyire is furcsa, hogy most ezt mondom, de én valamilyen szinten örülök neki, ha tényleg nem hagy Téged nyugodni, hogy mi lesz Belen sorsa, hiszen ezek szerint érdekel a történet folytatása, és ettől a fordulattól nem utáltad meg... Ez pedig hihetetlen sokat jelent, el sem tudom mondani, hogy mennyire! Szeretem olvasni az Olvasók gondolatait, úgyhogy remélem legalább sejted, hogy ez most kicset ér nekem!
      Még egyszer rettenetesen köszönöm, amiért írtál, és legyen szép heted! <333333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  14. Drága Azy(m)!
    Először is rettentően sajnálom, hogy csak most írok, de semmi időm sem ambíciom nem volt kommentárt írni. Szégyellem is magam miatta.
    OMG! Első reakció. Még most is zavarbaejtően át tudod adni az érszéseket minden egyes részben amit közzéteszel. Csalódtam Belenben! Ismét elhagyja Harryt pedig nagyon nagyon jól tudja, hogy szüksége van rá. Legszivesebben fejbe tudnám verni. Nagyon várom a következő alkotásod! <33
    Ui: De keveset írtam! :(
    Puszi, Szeretlek <333333
    Bells

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bellsem!

      Jaj, ne kérj ilyen miatt bocsánat, hiszen tudod, hogy egyáltalán nem haragszom, nem is lenne jogom! Természetes, hogy ezer meg ezer dolgod van emellet, nem is várom el, hogy mindig írj! Csak akkor tedd meg, ha kedved, időd és energiád van rá. Ne legyen kényszer, drága! <3333333333
      Jaj, borzasztóan örülök, ha komolyan így látod, köszönöm! Pedig mindig úgy érzem, hogy csak egy töredéke megy át abból, amit én terveztem... Hidd el, tökéletesen logikus, hogy csalódtál Belenben, és nem is várom el, hogy érts egyet a döntésével, hiszen egyértelműen nem volt jó, amit tett! :(
      Én is nagyon szeretlek, rengeteget jelent, hogy azért az elfoglaltságiad mellett tudsz időt szakítani a blogra, és ezzel együtt rám, elképesztő vagy! <333333333333

      Puszi, Azy

      UI: Tökéletesen elég volt, ne aggódj! <3

      Törlés
  15. Édes, drága, tehetséges, szeretetreméltó Azym!
    Durva vagy. Ez az első mondat, ami eszembe jut, most, hogy véget ért a rész. Amikor az elején Harry megölelte Belent, annyira akartam, én tényleg azt akartam, hogy minden rendben legyen, de a fejezeted címe már akkor rosszat sejtetett, így félve, de folytattam az olvasást. A sorok közé bújtam, Belennel együtt vettem sorra a lehetőségeket, amiket bár ő nem keresett, én annál inkább. Talán vagy el kellett volna fogadnia, hogy gyönyörű, és van, aki tökéletesnek tartja, bár a személyiségéből adódóan sejtettem, hogy ez lehetetlen. Más megoldás pedig nem létezik. Mert ha valaki beteg, többnyire nem tartja magát annak. S ha nem tartod magad annak, nem tudnak kigyógyítani belőle, mert úgy gondolod, nincs is miből. Tudtam, hogy el fog szökni, a levelet is vártam... de amikor a végére értem és a lány azt írta, hogy az életénél is jobban szereti... összeállt a kirakós és elnyílt ajkakkal olvastam tovább. Hihetetlen! Sajnálom, hogy ilyen drasztikus lépést választott, hogy az életét is képes lenne eldobni. Bárcsak ne lenne szomorú ez a történet! Bárcsak minden helyre jönne, de annyira kicsi rá az esély, ha egyszer bezárta az ajtót. Harry időben felébred? Időben töri rá a fürdőszobát? A reményem úgy haldoklik, ahogy Belen... csöndben, méltóság nélkül.
    Nagyon-nagyon tehetséges vagy és nagyon szeretlek <3333
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes, kitartó és csodálatos szerecsendiom!

      Haha, pont ez a szó jutott eszedbe? Nos, hát akkor örülök, hogy ha mással nem, de ilyen résszel sikerült elnyernem ezt a jelzőt is. :)
      Elhiszem, hogy akartad, igazából én is akartam, vagyis nem tudom... Ezt a részt nem is így terveztem, azt gondoltam, egyszerűen lelép, és kész, de aztán nem tudom, az egyik mondat úgy sikerült, mintha tényleg meg akarna halni, és akkor úgy voltam vele, hogy legyen így...
      Fú, borzalmasan jó látni, hogy megérted azt, amit igazából csak remélni mertem, hogy azért valaki megfog. Hogy aki beteg, azt más hiába látja normálisnak, és Harry-nek hiába tökéletes, ha egyszerűen magával nincs kibékülve. Szóval köszönöm, amiért ezt a részét megláttad, rettenetesen sokat jelent, tényleg! <3
      Nem is mondanék semmit a folytatással kapcsolatban, egyrészt, mert még nem tudom mi lesz, másrészről pedig a következő rész kint van, szóval felesleges is lenne....:)
      Nem tudom elégszer megköszönni, hogy mindig mellettem állsz, és mindig van időd arra, hogy kommentelj, megoszd velem a gondolataid, és bátoríts a folytatásra. Sokkal többet teszel értem, mint amit én próbálok viszonozni! Nagyon szeretlek! <333333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  16. Drága Azy!

    Kicsit késve, de itt vagyok a megígért kommentárral; elég régen írtam már neked. Nos, ezzel a fejezettel kapcsolatba elég vegyes érzéseim vannak a történések miatt. Valójában nem teljesen tudtam átérezni Belen gondolatait, érzéseit, ezért nem igazán értettem ezt a lépését, mert úgy hiszem, hogy az öngyilkossághoz nagyobb indok kell és bátorság is, ami szerintem benne nincs elég. Talán, csak én próbálom mindenképp reálisan nézni az egészet, viszont akkor is képtelen vagyok ezt az egészet megérteni, mert azt hiszem komolyabb indoka nem volt rá, csupán a lebukás és számomra ez kevés egy ilyen súlyú döntésre. Ez a dolog nagyon önző volt tőle, hiszen ott vannak a szülei, a barátai és Harry is, aki kész volt neki minden segítséget megadni. Nem tudom még mit írhatnék le, ha valami esetlegesen eszembe jutna facebookon leírom. <3 Sajnálom, tényleg, kíváncsi vagyok mi fog történni, habár a fejemben már van pár ötlet.

    Hatalmas ölelés,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Diana!

      Igen, látom, és már így az elején is szeretném megköszönni, amiért időt szakítottál rá! Amikor megláttam a neved, akkor már rögtön elmosolyodtam, mert biztos voltam benne, hogy ha van valaki, aki egy őszinte véleménnyel fog érkezni, az Te leszel. :)
      Elhiszem, sőt mi több, örülök is neki, hogy nem tudtad őket átérezni, ezzel a résszel nem is nagyon az volt a célom. Az öngyilkosság megtétele mindig kérdéses, hogy aki megteszi az bátor vagy gyáva. Belen esetében inkább úgy mondanám, hogy az, ami vele történik (úgy összeségében minden, az élete) az annyira megrémítette, hogy azt gondolta, ez lesz a legjobb. Úgyhogy az én szemléletemben sokkal több van benne, mint a lebukás veszélye, inkább úgy mondanám, hogy összegyűlt benne az elmúlt x év, csak ez volt a tetőpont. :)
      Borzalmasan köszönöm, hogy itt vagy, és megosztottad velem, hogy Te miképpen látod a dolgokat, ez nagyon sokat segít! És remélem azért a folytatás azért nem fog ennyire kiábrándítani! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  17. Drága, fantasztikus, csodálatos, hiányzó, gyönyörű, minden dicséretet megérdemlő Azykám!


    Nagyon sajnálom, hogy megint ilyen későn "tolom ide a pofám" kommentelni. Tudom szörnyű vagyok. :/ Remélem valamikor tudunk beszélni, mert hiányzol ám nagyon. :)
    Ez a rész pedig....Vegyes érzelmeim vannak. Egyszerűen annyira szomorú, és az a levél. Te jó ég. Ez kicsit olyannak tűnt, mikor a kutyák elmennek szülni (már amelyik), csak Belen meghalni. Oké ez eléggé bizarr. :) Jaj, nagyon izgatott vagyok már. Mi lesz Belen-ékkel? Mit szól az egészhez, majd Harry? Vajon megkeresi a lányt? Jaj, és még a vége is...egyszerűen nem tudom mire számítsak. Esküvő, gyerekek vagy halál és temetés.... Legszívesebben minden kérdésre most megkeresném a választ. Annyira izgalmas, és néha azon kapom magam, hogy fejben folytatom a történetüket vagy éppen próbálom ki találni, hogy hogyan lesz a folytatás. Bár ilyen váratlanok mindig meglepnek. :D
    Még mindig csodálatosan fogalmazol, és a történet is príma.
    Bocsáss meg a gyér kommentemért, de egyszerűen zűr zavar van a fejemben. Remélem minél hamarabb megkapom rá a válaszokat. :D <33 Sok puszit, kitartást és rengeteg szeretettet küld:


    U.i.: kihagytam véletlenül, hogy nagyon, de nagyon szeretlek.....csak, hogy kicsit nyáladozzak. :P <3333333333333

    Chixi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes, kitartó, aranyos, elbűvölő és hihetetlen Chixim!

      Jaj, te drága, hiszen már hányszor elmondtam, hogy nem számít, hogy mikor jössz ide?! Már az is olyan hihetetlen sokat jelent, hogy egyáltalán itt vagy, és olvasol! Remélem ezt tudod! <3
      Hidd el, én is nagyon hiányolom a beszélgetésünket, és amint tudok, válaszolok is askon, remélem még a hétvégége előtt lesz erre lehetőségem és szabadidőm. :)
      A részről való véleményed, jaj, annyira örülök a fejemnek, amiért nem tudod mire számíts, ezek szerint Te is mindent el tudsz képzelni. Azt hiszem én is így vagyok vele, már ezer meg ezer befejezés megfordult a fejemben, de sajnos fogalmam sincs, aztán mi lesz.... :)
      Én pedig csodállak, annyira édes lány vagy. Teljesen feltétlenül itt vagy mellettem, és folyamatosan írsz nekem! Egyszerűen fantasztikus érzés, hogy tudom, hogy rád számíthatok! Bevallom őszintén nem tudom, mi ösztönöz arra, hogy ennyire támogass! Meg sem érdemlem, ahogyan Téged se! Szeretlek! <333333333333333333333

      A világ öszes puszija, Azy

      Törlés
  18. Drága Azy!
    Egészen a levél közepéig úgy gondoltam, Belen elmegy, vissza Londonba vagy valahová máshová, majd szép lassan tudatosult bennem, mire készül. El sem tudom képzelni, mi lesz még itt, de nagyon remélem, valahogy megmented őt. És Harry... fantasztikus. Csodálatos, ahogy leírod őt, annyira kedves és megértő, de ebben az esetben buta és naiv. Nem hiszem el, hogy egy kicsit, csak egy nagyon kicsit nem akadt ki rá. Ahj.. kérdések és kérdések, te pedig még mindig hihetetlen vagy!
    Remélem, minden rendben veled, s kellemesen telnek a napjaid! :)
    Ezer ölelés:
    Nessa. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nessa!

      Azt hiszem ez nem lehet véletlen, hiszen én is pontosan úgy terveztem, hogy Belen ott hagyja Harry-t, és egyedül meg el a családjához. Aztán valamelyik mondat úgy sikerült, mintha meg akarna halni, és aztán a végét így alakítottam. És az az igazság, hogy pont ezért most már foglalmam sincs, hogy mi legyen vele... De csak reménykedni merek benne, hogy bármi is legyen, azért elfogadható befejezése lesz a blognak... :')
      Aranyos vagy, minden renbden van velem, kicsit túlhajszolom magam a tanulással és mindennel, de majd hozzászokok!:) Én pedig remélem, hogy Te is kibékülsz az iskolával, és a gondjaid valahogyan megoldódnak! <3
      Eszméletlenül hálás vagyok, amiért mostanában annyit írsz nekem, el se hiszem! Nem tudom elégszer megköszönni, el se tudod képzelni, mennyit jelent, hogy pont Te írsz nekem, rengetegen irigykednének! Hálás vagyok mindenért! <33333333333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  19. Drága, Egyetlen, Imádnivaló Azym!
    Nem kommenteltem, amikor közzétetted a részt, őszinte leszek, el sem olvastam akkor, egyszerűen kiment a fejemből, és most iszonyatosan bánom, mert te jó Isten!! Hát ez mi volt ez? Úristen!
    Elképesztő, meglepő, hihetetlen, szívfacsaró. És azt a kurva, hát nehogy kinyírja már magát!! Neee, ne nem, ne.
    Ez így nem ér!
    Tudom, hogy már fent van az új rész, és mindenképp kommentelni szerettem volna ehhez is, de most... Most - talán először igazán - őszintén fogalmam sincs, mit is kéne mondani. Lehet, hogy ez vicces, de én komolyan aggódom Belenért. Tényleg, mert nem érdemli ezt, és jaj, annyira buta.
    Sajnálom őt, Harry-t viszont még inkább, mi lesz vele Els nélkül?!!
    Remélem, hogy megmented őt valahogy, vagy... Vagy én nem tudom, de a történet során nagyon megszerettem mindkettejük karakterét, és szabályosan fáj értük a szívem. :')
    Imádom, imádlak, és sajnálom a kései életjelet, haha.
    J. <3333

    Ui.: Egy észrevételem van még egyébként, amit egyáltalán nem bántásnak szánok, gondolom egyszerűen csak elsiklottál felette, de ez a részlet, hogy "valahogy mindig sejtettem, hogy ez nem elkerülhetetlen" nem úgy lenne helyes, hogy nem elkerülhető? Vagy csupán a 'nem' szócska nélkül. :)
    Ui2.: Pár pillanat múlva megy a hozzászólás az új részhez is. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, pótolhatatlan, varázslatos J.-m!

      Haha, velem is szokott olyan lenni, hogy nincs kedvem elolvasni, és későbbre halasztom a dolgot. Úgyhogy tökéletesen megértem, sőt örülök is neki, mert akkor ezek szerint Te is hasonló vagy, mint én, és csak akkor kezdesz bele, ha éppen olyanod van.:')
      Juj, te jó ég, el sem tudod hinni, hogy mennyire feldobnak a káromkodós-őszinte kommentjeid, imádom őket! Olyan hihetetlen látni, hogy valakiből ilyet vált ki a rész, ez tényleg minden várakozásomat felülmúlja! Boldog vagyok, ha megszeretted a karaktereket, bevallom, nekem is nagyon a szívemhez nőttek már.:')
      Komolyan mondom elképesztő vagy! Imádlak, imádlak, imádlak, hálás vagyok az összes begépelt karakteredért! <3333333333

      Puszi, Azy

      UI: Nem is venném sose bántásnak, sőt, külön köszönet, amiért felhívtad rá a figyelmem, már javítom is! :) <3

      Törlés