15. fejezet - Gyere vissza!


Drága Olvasóim!

Tudom, hogy szombatra vártátok a részt, viszont elutaztam, így késve, de csak ma írtam meg. Nagyon szépen köszönöm az előző fejezethez érkező kommenteket, tényleg eszméletlen hálás vagyok, amiért egyáltalán még olvastok, és vagytok olyanok is, akik még a gondolataikat is megosztjátok velem, ami rengeteget jelent! Persze magam is miatt írom ezt a történetet, de nektek elképesztő nagy szerepetek van abban, hogy még nem hagytam abba, szóval ezer köszönet! Imádlak Titeket!

Sok puszi, Azy


Idegesen toporgok, a kezemet már szétvakartam idegességemben, súlyomat folyamatosan egyik lábamról a másikra helyezem, nem bírok megnyugodni. Tekintetemet minduntalan újra Harry kertkapujára szegezem, mintha ezáltal hamarabb kinyílna. 
Beszélnem kell vele, muszáj bocsánatot kérnem, és elmondanom, hogy az egészet rendbe akartam tenni, már Twitter-re is posztoltam erről az egészről, tisztáztam, hogy az egész mindösszesen egy baleset műve, Harry-nek semmi köze hozzá. Bár, nagyon kétlem, hogy ez bármin is változtat most már...
Lépteket hallok, felkapom a fejemet. A legnagyobb csalódásomra Marius nyit ajtót. Kissé feszülten pislog rám, tanácstalanul túr bele sötét göndör hajába.
- Nem tudom, hogy jó ötlet-e ez... - húzza el a száját, amikor meglát Tehát már tudja, mi történt. - Szerintem egyedül akar maradni most - magyarázza megértően, mintha semmi se lenne, de pontosan tudom, hogy félti tőlem Harry-t.
- Beszélni szeretnék vele - suttogom elhaló hangon, úgy érzem, kezd minden összedőlni körülöttem. Az egyedüli, ami most le tudna nyugtatni az, hogy láthatom Harry-t. Látnom kell, hogyan van. - Segíteni akarok, ez mind az én hibám, nem gondoltam volna, hogy így reagálnak majd rá. 
- Azt hiszem már eleget segítettél. - Nem ideges, nem ordít rám, a szavai mégis megbántanak. - Majd holnap rendbe hozod, most menj haza - javasolja finoman. Nem mozdulok, makacsul nézek rá, szememmel mindent elmondok. Nem akarok elmenni. Nem fogok elmenni. Hatalmasat sóhajt, mással próbál meggyőzni.  - Belen, tudod milyen szarul van? 
- Pontosan ezért vagyok itt - nyelek egyet. - El se fogják hinni ezt a mesét. Aki ismeri és szereti, az nem hiszi el - hadarom feszülten. - 
- Most ebbe ne menjünk bele - rázza a fejét. - Kérlek menj el! - ismétli utoljára. 
- Marius, ne csináld ezt! - könyörgök, de mielőtt még bármit tehetnék, egy bocsánatkérő kifejezéssel az arcán rám csukja a kaput. Ott állok tehetetlenül, fáradtan, és nem tudom, hogy sírjak vagy dühösen csapkodjak.
Késő van már, besötétedett, haza kellene mennem. A hajamba túrok, és megfordulok, elveszetten nézek körbe. Nem mintha a környező házak és a szinte már üres utca segítene rájönnöm, mit tegyek. A szemem hirtelen megakad egy autón, amiben egy alak ül, kezében hatalmas kamera. Az ablak lehúzva. Nem vagyok paranoiás, de pontosan rám exponál. Ezek sose nyugszanak? Vagy Harry miatt van itt, vagy engem követett. Nem számít, a lényeg, hogy rohadtul nincs szükség erre. Nem kell több pletyka rólunk. 
Felmegy bennem a pumpa, legszívesebben odamennék, és szétverném a kamerájával együtt. A képébe ordítanám, hogy undorító, amit csinál, takarodjon. Mégsem teszem, nem adok okot arra, hogy ez is az újságokba kerüljön. 
Leülök a kapu mellé, nem megyek el innen, ameddig Harry nem enged be. Nekidőlök a falnak, előcsúsztatom a telefonomat, üzeneteket kezdek küldeni neki, hogy itt vagyok, és nem megyek sehova. Eszembe sincs ennyiben hagyni a dolgot. 
Legalább tizenötöt küldök, ráadásul öt percenként, és nem érdekel, hogy nem válaszol rá, tudom, hogy látja. Ezért kitartóan folytatom, és meg is lesz az eredménye. Nem sokkal később a kertkapu újra kinyílik, és ezúttal az áll ott, akit szeretnék. 
Rögtön feltápászkodok, bizonytalanul lépek elé. Már szólásra nyitnám a számat, de beelőz.
- Ne az utcán, inkább gyere be. 
Nem néz rám, hangja rekedt és... és fájdalmas. Sose akartam ennyire segíteni valakin, sose szenvedtem még ennyire. Beenged, becsukja mögöttem a kaput. Elindul, én pedig követem, tekintetemet a cipőmre szegezem. 
A nappaliban Marius a laptopján kártyázik. Amikor meglát, egy apró mosolyt azért megereszt, nem tudom eldönteni, hogy most ellenem vagy velem van. Valószínűleg csak azt nézi mi jó Harry-nek, és ha ő beenged, akkor neki sincs ellenvetése. Nehezen, de én is felfele erőszakolom a számat, próbálok visszamosolyogni. 
Felérünk az emeletre, már ismerős a hely, így pontosan tudom, hogy a hálószobába érkeztünk. Óvatosan be akarom hajtani magam mögött az ajtót, viszont túl nagy lendületet vesz, így teljesen bezáródik. 
Van itt hatalmas franciaágy, kanapé, egy hifi-torony, plazma tévé, könyvespolc, tele lemezekkel és filmekkel, bár kétlem, hogy lenne sok ideje ilyenekre. Hatalmas ablak kapott helyet a bejáratta szemben, de a redőny félig van húzva. Egyetlen lámpa ég, az is az ágya fölött, azonban olyan erős, hogy még így is bevilágítja a szoba nagy részét. 
Kényelmetlenül érzem magamat, ahogy csak állunk ott, de ülve valószínűleg még ennél is furcsább lenne. Harry az ablakhoz megy, teljesen lehúzza a redőnyt. Utána megfordul, csípőjét neki támasztja az ablakkeretnek. Nem mond semmit, de végre hajlandó rám emeli a tekintetét. Azonban a smaragdzöld íriszeiben elveszek, a torkomon ragad a szó.
Halkan köszörülöm meg a torkomat.
- Hogy vagy? - Hülye kérdés.
- Jól - válaszolja suttogva. Hülye válasz.
Látom, ahogyan szenved, arcát elfordítja tőlem, ajkait összeszorítja, elrejti, hogy tulajdonképpen nagyon szarul van, pont mint Marius mondta.
Nem is veszem észre, de a sós könnyek kiszabadulnak a szememből, végig szántják a bőrömet. Elsírtam magamat. Gyorsan letörlöm őket, végre megtalálom az erőt ahhoz, hogy beszéljek. 
- Elcsesztem, és már nem tudom helyre hozni, még ez lesz a téma egy ideig, de el fogják felejteni, én sajnálom, nem gondoltam volna, hogy félreértik. Már kiírtam, hogy baleset volt, jövő héten már máson fognak csámcsogni - hadarom halkan, a szavak csak úgy ömlenek belőlem. Folytatnám, de nem engedi. - És...
- Már találtak ki rosszabbat is, túl fogom élni, hidd el - próbál megnyugtatni, ami nevetséges, ennek pont fordítva kellene történnie. - Csak nem akartam a nyakamba ezt az egész szart, lenne jobb dolgom is, mint azt bizonygatni, hogy nem bántok nőket - kezd bele, örülök, amiért legalább kiereszti magából. - Tudom, hogy hála annak, hogy elmondtad mi is történt, értelmetlen és felesleges további hazugságokat kitalálni, de már késő, érted?  - tárja szét a karjait, felhúzta magát. 
Egy ideig még csendben maradok, ezer meg ezer dolgot mondanék, mégis csak annyit vagyok képes kinyögni, hogy sajnálom.
Finoman megrázza a fejét, próbálja valamennyire fenntartani azt a látszatot, hogy ez semmiség, nem haragszik. De pontosan tudom, hogy ez az egész nem ennyire egyszerű.
- Nem tudom, hogyan vagyok képes mindent tönkretenni magam körül - mondom halkan, bűntudatosan kezdem a földet szuggerálni. Könnyebb beszélni, ha nem néz. - Tudom, hogy hülyén hangzik, de azt hiszem jobban jártál volna, ha ebbe az egészbe nem mész bele.
- Mire célzol? - vonja össze a szemöldökét. - Abba, hogy együtt vagyunk?
Némán bólintok.
- Sokkal egyszerűbb lenne az életed, ha nem forgatnám fel.
Egy ideig csak néz, azt hiszem azon vacillál komolyan gondolom-e. De mivel ebben a helyzetben elképzelhetetlen, hogy viccelődjek, rá kell döbbennie: én tényleg ezt hiszem.
- Lehet - jelenti ki végül.
A szavai megint csak fájnak, már az is nevetséges, hogy titkon abban reménykedem, talán máshogyan gondolkozik rólam, mint én.
- Bocsánat - nyögöm ki, igyekszem elrejteni a kínt az arcomról, nem fogom magamat sajnáltatni. Nem szorulok rá.
- Lehet, hogy egyszerűbb lenne, igen, de én nem bánom, hogy így történt - folytatja, bebizonyítva, hogy teljesen félreértettem a szavait.  Nem negatívumként fogja fel ezt az egészet. És ez totál megdöbbentő.
Tekintetem rászegezem, halványan mosolyog rám, úgy, hogy a hasam apróra zsugorodik, a szívverésem pedig felgyorsul. Félek, hogy meglátja rajtam a jeleket, hiszen annyira nyilvánvaló!
Attól féltem, ha megismerem, talán csalódást fog okozni, hiszen előtte ez az egész plátói volt, nem tudtam róla semmit. Féltem, hogy összetöri a tündérvilágomat, amibe ringattam magamat. De tévedtem. Minden várakozásomat felülmúlta. Azonban valójában ez az, amitől igazán félnem kellene. Minél közelebb kerül, annál nagyobb az esélye, hogy a végén megsérülök.
- Köszönöm, amiért nem haragszol - eresztek meg egy halvány mosolyt. Megigazítom a táskámat a vállamon, elindulnék kifele, de előtte úgy döntök, nem mehetek el csak így. Tudnia kell még valamit. - Harry - veszek egy mély levegőt. Várakozóan húzza fel a szemöldökét, kíváncsi. Erőt veszek magamon. - Eszméletlen hálás vagyok.
- Hálás? - kérdez vissza, összezavarodott.
- Igen - erősítem meg. - Hálás vagyok, mert még soha életemben nem bocsátott meg ennyire könnyen nekem valaki - rántom meg a vállamat finoman. - Nyilván már mondták neked, nem is egy ember, de... - hagyok egy kis szünetet. - ...csodálatos vagy - vallom be neki, nem érdekel már, hogy miképpen reagál.
Láthatóan nem számít erre, ajkait meglepetten tátja el egy kicsit. Zavarba hoztam Harry Styles-t! Pedig azt hittem ezt már képtelenség megtenni, miután a fél világ imádja.
- Most erre nem kell mondanod semmit, csak szerettem volna, ha tudod - mentem meg a helyzetet, halványan mosolygok rá.
Tényleg elindulok kifele, halkan csukom be magam mögött az ajtót. Lemegyek a lépcsőn, a nappaliban még ott találom Mariust. Csak intek neki, ő széles vigyorral kíván jó éjszakát.
Kint hűvös van, és már eléggé késő, ezért szedem a lábaimat. A kertkapunál, már a kilincsen van kezem, amikor kiáltást hallok.
- Belen!
Nem tudom honnan érkezik a hang, ezért a szememet összehúzva kutatok a sötétben. A ház ajtaja továbbra is csukva van, így kizárt, hogy bárki is kijött rajta. Felnézek az ablakokra, meglepetten látom, ahogyan Harry a sajátján kihajolva szól utánam.
- Gyere vissza! - kiált, és amikor látja az értetlenségem, magára varázsolja a díjnyertes vigyorát. - Légyszíves, segítened kell!
Nincs szükség arra, hogy tovább kérleljen, amúgy is ez a minimum, azok után, hogy szörnyen rossz helyzetbe sodortam a média előtt.
- Kettő perc - mutatom az ujjammal is, mert visszaindulok.
Miközben újra kopogok az ajtón, és újra találkozom Marius-szal folyamatosan az jár a fejemben, hogy mégis miben kell segítenem, és mégis mi ez az egész. Amikor az unokatestvér meglát, szemöldöke a homlokáig szalad, nem leplezi, hogy erre nem számított.
- Valamit itt hagytam - magyarázkodok zavartan.
- Aha, értem - vigyorodik el, kísértetésien hasonlóan, mint Harry.
- De tényleg - bólogatok.
- Oké, menj már fel hozzá, nem kell ez - röhögi el magát, félreáll az útból, és előre enged.
- Köszönöm - hálálkodom, majd visszamegyek.
Az ajtó már nyitva van, Harry áll ott. Úgy tűnik a nagy bátorságom idáig tartott. Megtorpanok, nem merek tovább menni.
- Miben kell segítenem? - pillantok rá kérdőn.
- Jövő héten a közös mozi premier után elutazunk a fiúkkal, és össze akartam pakolni, de annyi ruhám van, és nem tudok választani - rántja meg a vállát.
- És ehhez kellek én? - ráncolom a homlokom. Hát, ez vagy egy nagyon gyenge ürügy, vagy Harry tényleg ennyire szerencsétlen.
- Aha - mosolyog rám magabiztosan.
- Hát legyen - sóhajtom tétován, muszáj nekem is rámosolyognom.
Lerakom az ajtó mellé a táskámat, lerúgom a cipőmet, a kabátomtól is megszabadulok, így egyedül egy fekete ujjatlan szoknya és cicanadrág van rajtam. Hajamat lófarokba kötöm, készen állok a feladatra.
- Lássuk a ruháid - csapom össze a tenyerem.
Azonban ami ez után következik, arra egész biztosan nem számítok. Harry kiborítja egy egész szekrény tartalmát, amiben csak felsők vannak.
- Kezdjük ezzel - szórja őket szét a padlón, így az egész szőnyeget elárasztják a pólók és ingek.
- Hajtogatásról még nem hallottál? - merednek ki a szemeim.
- Hát - vakarja meg a fejét egy bocsánatkérő vigyorral az arcán. - Mindegy, inkább nézzük mi van itt, különben holnap reggelig itt állunk - huppan le a földre. Amikor kicsit hezitálok, felém nyújtja a kezét. - Jó ott fent?
Megforgatom a szemeimet, leülök mellé, miközben pedig próbálok elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy meleg, puha és nagy a keze.
- Ezt vinni akarod? - emelek fel egy fekete Ramones pólót, várakozóan nézek oldalra. Találkozik a tekintetünk
- Akarjam? - pillant rám, és most olyat látok a szemében, amit ritkán. Azt az ellenállhatatlan pimaszságot, amivel mindenkit levesz a lábáról. Engem is.
- Szerintem tök jó, vidd - hajtogatom össze, külön kupacot csinálok neki, és inkább próbálok a ruhaváltogatásra koncentrálni, mint Harry-re. Utána egy egyszerű, sima fehér felsőt halászok ki. Nem bírom elrejteni a vigyorom. - Ez a legeredetibb darabod. Imádom a színeit, és olyan kifejező az egész, megmutatja ki is vagy - ecsetelem szarkasztikusan, majd rá pillantok. Visszatartja a mosolygást, úgy bámul rám, mintha haragudna. - Valld be, hogy vicces volt - bököm finoman oldalba a könyökömmel.
- Nem volt az - rázza meg a fejét, de végül ő is elneveti magát.
- Na, viszont ez valami rohadt jó - emelem ki az egyik sálját, amit rendszerint a fején szokott viselni. Sötét színű, és csillagok vannak rajta. - Ezt imádom rajtad.
- Add ide - veszi ki a kezemből, ő is megnézi. Egy ideig birizgálja, aztán hirtelen finoman megfogja a csuklómat, ráköti.
- Mit csinálsz? - pislogok hitetlenül.
- Neked adom - rántja meg lazán a vállát. - Most már a tied - igazítja el a kezemen, rám néz, és elmosolyodik.
Én pedig csak ülök ott a ruhakupac közepén, egy szót sem bírok kinyögni, mert újra rádöbbentem arra, hogy Harry Styles a földkerekség legtökéletesebb embere. És ha tetszik, ha nem: beleszerettem. 

32 megjegyzés:

  1. Jajj, annyira édesek! ^-^ Olyan lassan olvastam, hogy minél tovább tartson... :D Tényleg fantasztikus vagy! És hidd el, bármikor is hozod a részt, mi várni fogjuk ;) :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Haha, ez nagyon aranyos Tőled! Jaj, dehogy, nem vagyok az, de ettől függetlenül rettenetesen köszönöm! És hálás vagyok emiatt, azonban próbálom időben kirakni a részeket! <333 :')

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Azyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy!

    Itt helyben hivatalosan is kijelentem, hogy ELOLVADTAM. Kérlek, kérlek kaparj össze! :D Ajj ez a rész, kész vagyok, nem tudok mit mondani Azy, ezt még órákig elolvasnám, nekem is kell egy ilyen Harold! :( Nagyooooooooon. Csodát alkottál! ;) Várom a folytatást!

    Pippa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pippám!

      Komolyan? Te jó ég, ennek nagyon-nagyon, sőt még annál is jobban örülök! Rendben, már kaparlak is, haha! És hidd el, nekem is kell egy Harry :( Eszméletlenül köszönöm, hogy megint írtál! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága édes egyetlen Azym!
    OMG, ez annyira hihetetlenül eszméletlen édes rész volt, hogy egyszerűen szavakba sem tudom önteni! Annyira imádom, ahogyan egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, mégis húzzák a másik agyát, komolyan, körmömet rágva olvastam a sorokat! Imádom, ahogyan minden apró részletet leírsz, hogy szinte komolyan hallom a szereplők szavait, lélegzetét, érzem azt, amit ők, egyszerűen csodálatos, amit hétről-hétre kiadsz a kezeid alól! Ne haragudj a néhol értelmetlen sorokért, egyszerűen csak teljesen a hatása alatt vagyok!:)
    Harry pedig annyira édes volt , komolyan egyre inkább megkedvelem Stylest, pedig sosem voltam nagy Harry-párti. Nagyon-nagyon drukkolok, hogy végre bevallják egymásnak az érzelmeiket- de imádom, ahogyan húzod halasztod ezt az egészet. Iszonyatosan jóra sikeredett a rész, de persze ez nem meglepő. Hihetetlenül tehetséges vagy Azy, és ez minden résznél egyre jobban és jobban lehet látni.
    Köszönöm, hogy olvashatlak, és köszönöm hogy minden héten sikerül feldobnod egy-egy új csodával:)<333
    Tűkön ülve várom a folytatást!<3
    Millió puszi&ölelés,
    Bella
    Ui: azt hittem, végre egyszer első kommentelő leszek, de hát csak lekéstem a fene vigye el :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes, egyetlen Bellám!

      Ahw, akkor imádod, hogy eddig húzom? Nem tudom, én kezdek attól félni, hogy túlságosan sokáig csinálom már, és idegesítő lesz, de akkor megnyugtató tudni, hogy van olyan, akinek ez tetszik! :')
      Nem voltál Harry-párti? Te jó ég, ezt szinte lehetetlen elhinnem, nekem annyira hozzám tartozik, hogy szeretem...! De akkor örülök, hogy sikerült valamennyire megkedveltetnem veled <3
      Aaaahw, ne mondj ilyeneket, te jó ég, mert elsírom magamat! Komolyan felfoghatatlan, hogy pont Te gondolod így, aki olyan felháborítóan tehetséges és csodálatos. Nehéz elhinnem, hogy tényleg olvasol, és tényleg tetszik neked, ez furcsa számomra. :')
      És én köszönöm, amiért olvasol, én köszönöm, amiért mellettem állsz, és támogatsz, ez valami... fantasztikus, hálás vagyok! <33333

      Millió puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy!
    Én úgy imádlak téged. Tudom..., hogy elég sok részhez nem írtam, mert azt gondoltam, nem kellenek oda az én szavaim, mert vannak elegen, akik biztatnak Téged! Tudom, hogy tudod, hogy ügyes vagy. Ne hagyd abba ezt a szakmát sohasem. És... legyél velünk még jó sok ideig, mert mi szeretünk Téged, és, ha vannak olyanok, akik nem, akkor azok buták, a lényeg, hogy én igenis oda-meg vissza vagyok a történetedért, ez már tény! Kihagytam, vagy nem is tudom hány fejezetet, mármint tudod nem írtam alá, mert hát nem, na! De körülbelül négy fejezetet biztos, na mindegy. Ne aggódj mindegyiket olvastam, és imádtam őket, egytől az egyig. Jajj egyem meg a szereplők cuki kis szívét sütve.
    Ha nem haragszol, feltenném a szokásos Dorina kérdéseit, hogy: Hogy vagy, mizuuuu', hova utaztál, minden rendben, stb? Remélem a vizsgák jól mentek, minden sikerült neked, és, hogy egészséges vagy, és nem vagy beteg. Én csak jót akarok neked...
    Amúgy tudod miért nem akartam írni neked? Mert haragudtam rád. Bár nem volt rá okom. Inkább olyan.. nem harag, hanem irigyeltelek... Mert téged annyian szeretnek, és ismernek itt a blogspotton, annyi kedves kis olvasód van, akik szeretnek... Köztük én is, de abban az időszakban ezt éreztem. Ne haragudj rám, én csak egy ló fing vagyok a világban. Na mindegy is..
    Virtuális ölelés! :D
    Xx. Dorina R. Mary - Dodolino
    UI.: Bocsi az esetleges helyesírási hibákért, én sem vagyok tökéletes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dorina/Dodolino!

      Ahj, de drága vagy! Én is imádlak Téged! DE rengeteg dologgal most nem értek itt egyet, úgyhogy veszem a bátorságot, és ellenkezek.
      1. Nem, nem tudom, hogy ügyes vagyok. Mert nem vagyok az. Csak csinálok valamit, amit szeretek, írogatok magamnak, de közel sem vagyok ügyes, tényleg nem is értem, miért szeretik - már akik szeretik - amit csinálok.
      2. Nincs miért irigynek lenned. És ezt most halálosan komolyan mondom. Igen, szerencsére rengeteg olyan ember van, aki miatt hálás lehetek, hogy ismerhetek, és akiknek eszméletlen sok köszönettel tartozom, hogy olvasnak. DE nem, nem vagy lófing a világban, ugyanúgy számítasz, mint minden egyes olvasóm. Nem felejtem el azt, aki egyszer kedves volt hozzám, bármi legyen is, bármit teszek is, emlékszek azokra, akik írtak nekem, akik segítettek, hogy legyen erőm folytatni. És Te is köztük vagy, nem is kicsit. Úgyhogy nem vagy lófing, számomra legalábbis soha nem leszel az, mert rengeteg ideig támogattál, ami miatt mindig is hálás leszek. Nekem fontos vagy, nekem rengeteget segítettél.
      Aztán az iszonyú édes kérdéseidre válaszolva, köszönöm szépen a vizsgák jól mentek, szerencsére minden rendben körülöttem, egészséges is vagyok hála az égnek. Egyébként Ausztriába utaztam, csodaszép volt! :) És te jól vagy? Mi történt veled azóta, mióta legutóbb beszéltünk? Egészséges vagy? Minden rendben veled?:)

      Rengeteg puszi, Azy

      UI: Senki sem az. :) <3

      Törlés
  5. Drága Azy!

    Én bármennyit képes lennék várni egy-egy új fejezetre. Annyira jól írsz, hogy az már fájdalmas. Mindig tudsz újat mutatni nekünk, folyton meglepsz...
    A multkori fejezet után azt hittem elszabadul a pokol és mindenki Harry ellen lesz majd.
    Örülök, hogy Belen gondolkodott és Harry-hez is elment.
    Harry... Hogyan lehet ennyire cuki és gyerekes? Le vett a labábamról... Imádom.
    Na meg az a kedves gesztus, Belen-nek adja a sálat... Tudom én, hogy csak azért hívta vissza, mert több időt szeretett volna vele tölteni, és a sálat is azért adta oda, mert Belen azt mondta, tetszik neki. Hehe, átlátok rajtad Styles!
    Én már nagyon várom azt a pillanatot, amikor újra elcsattan egy csók, ami nem a médiának szól majd, haanem azért történik, mert ők úgy szeretnék... :D
    Nagyon, de nagyon el vagyok olvadva a fejezettől. Egyszerűen tökéletes volt. Nagyon várom már a folytatást. Xxx

    Huge love, Jule B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule B.!

      Ahw, édes vagy, amiért ezt mondod, nagyon megnyugtató, hogy tudom: ha kések is, van aki elnézi nekem! Köszönöm szépen, ez sokat jelent, de próbálok azért megbízható lenni, és akkor hozni, amikor megígértem, nem késni. :)
      Jaj, úgy látom Harry-t kezdi mindenki megszeretni, amivel egyértelműen tudok azonosulni, hiszen, ahogyan már írja magát a történet, én is eszméletlenül beleszeretek, imádom!:') <3
      Haha, olyan aranyos vagy, amiért ilyeneket írsz, meg úgy amúgy is megosztod velem a véleményedet, meg azt, hogy Te miképpen látod a részt, ez sokat jelent számomra!:') <3
      Arra a pillanatra még egy kicsit várni kell, ha nem baj, nem tudom, hogy ez most gondnak számít-e. Én próbálok sietni vele, de úgy érzem, ha már most leírnám, akkor nem lenne igazi vagy nem tudom... Sajnálom!:(
      Sietek a résszel, és nagggyon szépen köszönöm, amiért megint írtál, megint erőt adtál ahhoz, hogy összehozzam a következőt! Mindenért hálás vagyok, egy tündér vagy! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Azy, Drága, édes Azy!
    Aw, hát ez valami elképesztően aranyos. Egyszerűen imádom Harryt, meg a részeket, amelyekben nagyobb szerepet kap, főleg, ha ilyen édes dolgokat csinál.
    Egyébként most komolyan, tényleg azt hittem, hogy kamuzik azzal, hogy segítség kell neki, és hülyeség, de reménykedtem benne, hogy több lesz ott, mint pakolászás. Bár... Igazából ki tudja, lehet, hogy ezt már mondtam - kit hülyítek? Folyamatosan ezt hajtogatom :D -, de nálad soha semmit nem lehet tudni.
    (Egyébként azt a kendőt én is imádom, ha jól emlékszem, azzal kezdődött Harry egész bandana-mániája :D)
    Elképesztő édes, csodálatos, imádnivaló fejezet volt, egy elképesztő, édes és imádnivaló Harry-vel. :D
    Ettől függetlenül kíváncsi vagyok, mi lesz azzal a paparazzival ott a kocsiban, elég rossz előérzetem van vele kapcsolatban, bár lehet, hogy ez is csak valami hülyeség, általában sosem jön be, amit előre 'megjósolok'.
    Jaj, nagyon nagyon, sőt annál is inkább várom a következőt.
    Imádom, imádlak,
    J. <333

    Ui.: Ha még nem mondtam volna; nagyon szeretem az új design-t, gyönyörű. :)
    Ui2.: Bocsánat, visszaolvasva rohadt zavaros lett a kommentem. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legédesebb, legdrágább J.!

      Örülök, amiért Te is megimádtad, be kell vallanom, a részek előrehaladtával én is egyre jobban beleszeretek. Ahw, tudom, hogy már kéne történnie valaminek, de arra még egy iciri-picirit várni kell. Nem szeretném, hogy ez nagyon idegesítő váljon majd, de egyszerűen furcsának érezném megírni, mert máskorra tervezem. :)
      A paparizznak most nem szánnék majd egyelőre nagyobb szerepet, később azonban majd az egész média benne lesz, meg ez az egész. Remélem ez azért nem baj! <3
      Szerintem pedig Te vagy az elképesztő édes, csodálatos és imádnivaló. Lassan már képtelen vagyok elégszer megköszönni, hogy mindig írsz nekem, ezzel erőt adva a folytatáshoz! Mindenért hálás vagyok! És nem lett zavaros a komment, ne aggódj, tökéletes, mint mindig! <3333
      Az új designért én is teljesen odavagyok, az egész Bella Everdeen műve, egy csodakezű angyal! :') <3

      Imádlak én is, Azy

      Törlés
  7. Drága Azy!

    El sem tudod képzelni mekkora öröm volt látni, hogy a blogger végre egy jó hírrel is szolgál: tádáám 15.rész!:)) Hirtelen nagyon feldobódtam és amint sikerült kényelembe helyezni magam, már olvastam is. :))
    Azt hiszem eljött az a pillanat, hogy teljesen és visszafordíthatatlanul beleszeressek én is egy kicsit ebbe a Harrybe. Annyira édes! Elképzeltem, ahogy lekiabál Belennek, ahogy segítséget kér és..hát te jó Isten!:D Hát lehet valaki ennél aranyosabb? Tutira nem.
    Egy ideig komolyan elgondolkodtam azon, mi van, ha ez az a rész, amikor valami nagyon nagy durranás lesz, (hogy Harry mond valami olyat Belennek, amire már várunk néhányan :D) és kicsit örülök, hogy végül volt ez az ürügy (??) a pakolással...úgy érzem nem lettem volna elég felkészült, de mivel így alakult....mindegy, tudod, hogy nekem tulajdonképpen szinte mindegy, mi történik, ahogy te azt le tudod írni, 100% hogy elnyeri a tetszésemet. :)
    Most tökre feldobta ez a rész az estémet, nagyon cuki Belen és Harry (és most el sem hiszem, hogy ezt én írom!:D) imádom, ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és nem tudom, mennyiben befolyásolja a te személyiséged, de kezdem azt hinni, hogy Belen nem is olyan savanyú? Nem tudom , ez mennyire megfelelő szó rá, minden esetre ahogy egyre jobban feloldódik Harry társaságában úgy kezd viccesebb is lenni és ez nagyon tetszik. :)
    Annyi mindent szeretnék még írni a részről, de teljesen a hatása alatt állok és vigyorgok, mint egy idióta. :D Szóval, hihetetlen édes lett ez a rész, és sosem gondoltam volna, hogy valaha azt fogom gondolni, hogy "jajj de cukiii", már pedig most ez jutott eszembe! :)

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lu!

      Te pedig el sem tudod képzeni, mekkora öröm volt látni, hogy megint írtál. Komolyan mondom az utóbbi időben olyan kitartó és csodálatos Olvasómmá váltál, amire az elején még számítani se mertem. Nagyon-nagyon köszönöm, amiért olvasol, és hétről-hétre megtisztelsz a véleményeddel. Ez komolyan rengeteget jelent számorma!
      Hát akkor azt hiszem nem vagy egyedül, én mindig halálosan beleszeretek abba, akiről írok, márha ez a fiúk esetében még lehetséges, haha.
      Húha, még egy ici-picit várni kell arra, hogy történjen valami, de remélem azért nem kergetlek Titeket nagyon az őrületbe azzal, hogy így húzom a dolgokat. Valahogyan csak még nem érzem megfelelőnek az időt, hogy elcsattanjon egy valódi csók vagy valami...
      A Te kommented pedig az én estémet dobta fel, egy élmény olvasni, hogy mit gondolsz, komolyan hálás vagyok miatta!
      Hű, igen, azon vagyok, hogy kevésbé legyen szenvedős még a betegsége ellenére is, legyen benne pozitív. Azt hiszem akarva-akaratlanul benne vagyok egy kicsit én is, én még eddig nem vettem észre, hogy ez a savanyúsága mennyire helyzetfüggő, de most ugye írtad, ezért elgondolkoztam.... Szerintem én is olyan vagyok, hogy rengetegszer úgy tűnik, hogy negatívan állok hozzá a dolgokhoz, szimplán nincs kedvem beszélgetni, pedig semmi gond nincsen, és ezért savanyúnak tűnhetek. Lehetséges, hogy ezt Belen-be is beleírtam, pedig egyáltalán nem volt szándékos..:)
      Tényleg még egyszer eszméletlenül köszönöm, hogy ennyire édes és kedves vagy velem, fogalmam sincs, mivel érdemeltem ezt ki, de minden erőmmel azon vagyok, hogy viszonozni tudjam valahogyan! <333333333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy-m ♥!

    Hihetetlenül megörültem, mikor láttam, hogy van új fejezet! El sem hiszed, mennyire :)
    Imádtam, minden egyes betűjét :3 Marius hatalmas személyiség, kedvelőm őt az első perctől kezdve :) Azt hittem viszont, hogy elküldi majd Belen-t, de végül nem így lett :3 Rendkívül örültem annak, hogy Haz megbocsátott El-nek :D Azt pedig végképp ötletesnek tartottam, hogy a göndör hajú szexisten (*-*) visszahívta a lányt, hogy segítsen neki... Ühhüm, eddig sikerült neki a pakolás bármiféle segítség nélkül... Édes kis ürügy... :3 A kendős rész volt a kedvenc; én személy szerint imádtam Harry azon turnés megjelenését, amikor ezt a sálat viselte a fején :D

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További jó éjszakát és kitartást a sulihoz ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Váo, arra jöttem rá, hogy rímel a nevünk: Macy-Azy! De jó! Oké, sajnálom, de ezt annyira szerettem volna most veled megosztani, haha!:)
      Komolyan? Ahw, pedig attól féltem, hogy egyeseknek még antipatikus is lesz, de akkor hihetetlenül boldoggá tesz, hogy neked még külön tetszett is. Haha, a göndör hajú szexistenen, ahogyan Te hívod, én is rettenetesen imádom a sálat!
      Köszönöm, amiért még mindig nem untál bele, hogy mellettem állsz, és támogatsz, valami hihetetlen édes Tőled ez az egész, és fogalmam sincs, miképpen hálálhatnám meg! :') <333333
      Csodálatos nyarat, élvezd ki!

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága Azy!
    Ez a fejezet (is) hihetetlenül édes lett! :) Mostanában elég szarul vagyok, de amikor olvasom a blogod, elfelejtem magam körül a világot, egy másik helyre kerülök, ami sokkal jobb, mint a valóság. Ezt szeretném neked megköszönni, és tudom, hogy mindig elmondom, de csak így tovább! :) <3333
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~E!

      Aaahw, köszönöm, ha így látod! Miért vagy szarul?:O Ha szeretnéd akár a következő kommentben, email-ben vagy ask-on is elmondhatod, tényleg szeretnék segíteni, ha tudok! És nagyon boldoggá tesz, ha azért a blog olvasása jelent némi örömet, ez sokat jelent! Köszönök neked mindent, és tényleg írj, ha szeretnél, szívesen meghallgatlak! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága Azym!
    Nem tudom, emlékszel e még rám, hisz olyan régen írtam neked.. és olyan régen is olvastam fejezeteket a blogaidból, amit nagyon sajnálok. De egyszerűen nem volt sem időm, sem pedig kedvem olvasni, amit meg is bántam, hisz lemaradtam jó néhány részről, de ma reggel pótoltam! És igenis megérte pótolni, mert fantasztikusak lettek a részek. Igaz, még az Avril-es blogodon van olvasnivalóm, de amint tudom, azt is pótlom. Belen és Harry annyira cukik együtt. Nekem a kedvenc részem eddig a tengerpartos, és a legutóbbi. Azok a hülye paparazzik meg pukkadjanak meg. Kérlek szépen legyen egy olyan rész, ahol az egyiket agyoncsapja egy busz :DD Mindegy. Remélem, hogy Harry és Belen minél hamarabb összejönnek majd. Ami az új lányt érinti, szerintem sokkal jobb mint a régi. Vagyis nekem jobban tetszik, de ez az én véleményem. És az új design is fantasztikus lett. Még egyszer bocsi, hogy ilyen sok ideig nem írtam, de innentől megpróbálok a részekhez megjegyzést fűzni majd :)

    Puszi: Gabriella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gabriellám!

      Persze, hogy emlékszem, nem felejtek el egy olyan csodálatos embert, mint Te! És ne aggódj, nem kell sajnálni, hiszen tényleg akkor olvasol tőlem, amikor kedved van, nem kell mindig, amúgy se szeretném, ha ez valami teher lenne! De boldoggá tesz, amiért bepótoltad a részeket, ez valami hihetetlen édes...:') <333
      Hahaha, nem tudom a paparizikkal mit fogok tenni, de a kedvedért majd teszek bele olyan részt, ahol nagyobb szerepet is kapnak majd. :)
      Nekem is sokkal jobban bejön Jasmine, de azért az előző lány is hiányzik. Nem szeretek karaktereket váltani, erre is nagyon nehezen vettem rá magamat, viszont annyira kevés kép volt róla, hogy nehezen lehetett rendes fejlécet készíteni... Az új design pedig Bella Everdeen-nek köszönhető, szerintem is csodálatos lett!
      Nagyon hálás vagyok, amiért újra itt vagy, ez sokat jelent számomra! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Jaj ez olyan édes befejezése volt a résznek! :) Harry nagyon cuki. Amúgy ki vagy mi okozta a sérülését? Nagyon jó lett a rész egész héten tűkön ülve vártam már. Hamar folytasd alig várom már hogy bevallják egymásnak az érzéseiket :3 Puszil. Rosalie Z.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Hát a baleset akkor történt, amikor a tengerparton voltak, Belen menekült Harry elől, akkor egy hullám miatt elveszítette az egyensúlyát, és ráborult egy szikára. :)
      Egyébként nagyon örülök, ha tetszett a rész, és próbálok sietni a folytatással. Köszönöm, amiért olvasol! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Oh mon dieu! Ez nagyon nagyon nagyon szuper lett! Gratulálok, fantasztikus! Teljesen bele tudtam élni magam és ez hála a fogalmazásodnak. Ez az egész történet is valami hihetelenül jó. Még egyszer gratulálok! :)) <3 eszméletlen volt!! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!

      Ennek én pedig nagyon nagyon nagyon örülök! Köszönöm szépen, amiért így gondolod, és az, hogy bele tudod magadat élni, ez egy fantasztikus bók számomra, kimondhatatlanul hálás vagyok! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Heyho Azym !

    Nagyon sajnálom, hogy az elmúlt időszakban csendes olvasóddá váltam, nem írtam megjegyzést. De, most itt vagyok, hogy bőven kifejtsem véleményem.
    A fejezet eszméletlenüécsodálatosan nagyszerű volt. Nagyon jó volt olvasni, minden sorát, szavát. Az elején egy kicsit megijedtem, hogy Harry komolyan megharagudott, de ez az ijedtség soronként párolgott el. A vége különösen tetszett. Kezdem érezni, hogy nemcsak Belen-nek tetszik Harry, hanem az érzés kölcsönös...

    Nagyonnagyonnagyon várom a folytatást !

    Xx, Tara

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Heyho Tarám!

      Nem kell sajnálnod, tényleg csak akkor írj, amikor kedved van, ez ne legyen kényszer!
      Ez hihetetlen, komolyan így látod? Hát ennek eszméletlenül örülök, tényleg sokat jelent, ha tetszett. Remélem a folytatással sem fogok csalódást okozni. <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  14. Drága Azy!

    Én már régóta nem írok kommentet,mert egyszerűen nem tudlak hova dicsérni!Egyre jobb leszel!Fantasztikusan át tudod érezni és át tudod éreztet is a történetet!
    Te ezt a tehetséget az angyaloktól kaptad és élned kell vele,hogy további gyönyörűségekkel boldogítsd a világot!
    Abba ne hagyd az írást,különben.. ;)
    Nagyon várom a kövi részt!

    Sok puszi:Egy Azyer(Somebody) :33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Somebody!

      Jaj, nagyon édes vagy, de hidd el. nem kell sehova se dicsérni, már az is jelent valamit, ha egyáltalán bármiről írsz nekem! De ez most nem azért mondom, hogy rávegyelek, hogy kommentelj, csak akkor tedd meg, ha szeretnél! <333
      Aaaahw, nagyon drága vagy, amiért ezt mondod, te jó ég! Köszönöm szépen, nem fogom abba hagyni, már csak miattad se! És a neved eszméletlen édes! :') <33333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  15. Drága, eszméletlen és tehetséges Azym!
    Hiányoztam? Sajnálom, hogy csak így utólag tudok írni neked amikor már fenn van a friss, ahogy azt is, hogy azt most nem tudom azonnal elolvasni. Pedig annyira érdekel, hiszen ez az egyik legaranyosabb történet, amit valaha olvastam. Szerintem az egyetlen az enyémen kívül amiben Harry ilyen tulajdonságokkal van felruházva. Imádlak, mondtam már? <3
    Szeretem, ahogy Belen szerencsétlenkedik, szeretem, ahogy Harry mellette van a maga módján és azt is, hogy álarc mögé rejtik az érzelmeiket, amikor tök evidens hogy egymásba szerettek <3
    Millio puszi Xx Kellemes nyarat! Hihetetlen, amit művelsz *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, csodálatos és tehetségesebb szerecsendiom!

      Persze, még kérdezni is butaság ilyet! És hidd el, nem csak itt hiányzol, hanem úgy amúgy is, de ne aggódj, be fogom pótolni az összes részt idővel, és mindenhova írni fogok. <3
      Ahw, igen, tényleg! Hűha, de ugye nem haragszol, hogy az enyémben is ilyenre sikerült Harry? Te jó ég, ebbe eddig bele se gondoltam, sajnálom! Nem akartam koppintani vagy valami...
      Nagyon szépen köszönöm, amiért most írtál, tünemény vagy, én is nagyon imádlak! Neked is kellemes nyarat, Drága! <3333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  16. Drága, varázslatosan elképesztő, tehetséges Azym!

    Nem okozok szerintem azzal meglepetést, ha azt mondom, hogy ezt a rész is rettentően imádtam. Nagyon sajnálom ezt az egészet, amit Harryről terjesztenek, s nem csak azért mert alapjáraton sem igaz a szóbeszéd, hanem mert bántja a fiút, viszont valamilyen szinten jó oldala is van, hiszen közelebb hozta Belent és Harryt egymáshoz. Szerintem utóbbinak a lány vallomása lehetett a mérföldkő, hiszen én úgy gondolom előzőleg inkább találkozni sem szeretett volna vele a történtek után, de Harry nyilván rájöhetett mit is veszítene, ha kizárná Belent az életéből, úgyhogy nagyon megörültem, amikor az ablakon át mégis visszahívta magához és még ha érdekes is volt az ürügy tőle pontosan erre számítottam. Nagyon aranyos volt tőle, hogy odaadta neki azt a sáláta, kedves gesztus volt tőle, hogy gondolt rá még akkor is úgy vislekedett közben, minha az egész nem volna nagy ügy, pedig ennek ellenére pontosan úgy tűnt, azt szűrtem le, hogy nem csak Belennek, neki is számítania kell valamennyit. Egyszerűen hihetetlen vagy, alig találok szavakat arra, amit művelsz! *.* <3333

    Szorosan ölel,
    kriszty96

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága pótolhatatlan, aranyos és túlzó Kriszym!

      Azért nem okozol ezzel meglepetést, mert kezdem azt érezni, hogy Te annyira kedves és tapintatos vagy, hogy azt sem írnád meg, ha valami katasztrófát adnék ki a kezeim közül. Mondjuk nincs sok rá garancia, hogy ez most nincs így, de remélem érted mire célzok! <3
      Amikor ez az egész médiás cirkuszt beleírtam a történetbe gondolni se gondoltam rá, hogy mi fog belőle kisülni, mennyire messze akarom elvinni. Szeretném kerülni a szélsőségeket, hogy ne essek túlzásokba, nem tudom eddig hogyan sikerül... Iiigen, Harryt és Belent viszont csak közelebb hozta egymáshoz, és haha, örülök, hogy aranyosnak titulálod Harry ürügyét. :')
      Nagyon-nagyon-nagyon és még ezerszer nagyon szépen köszönöm, hogy mindenhova írsz utólag, minden rész alatt megosztod velem a gondolataidat. Ez rengeteget jelent számomra! Egy hihetetlenül édes, kedves, kitartó lány vagy, büszke vagyok rá, hogy Te olvasol! Hálával tartozom! <33333333333

      Rengeteg puszi & szoros ölelés, Azy

      Törlés