14. fejezet - Ki bánthatta Belen Wallis-t?

Drága Olvasóim!

Megjavult a gépem, így többé a részek érkezése - remélem -, hogy biztos lesz. Köszönöm szépen a rengeteg kommentárt az előző fejezethez, ígérem, hogy amint lesz rá időm, válaszolni is fogok! Nagyon szépen köszönök nektek mindent, csodálatosak vagytok!
A fantasztikus kinézetet Bella Everdeen-nek még egyszer iszonyatosan köszönöm!

Sok puszi, Azy

A kocsi lassan gördül be a házam elé, már kezd sötétedni, talán nyolc óra lehet. Fáradt vagyok és megbántott. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy Harry tényleg azt mondta-e nekem. Hogy neki is szüksége van rám? Nevetséges, azt hiszem csak az álmom része volt. 
Lassan rázom meg a fejemet, kirázom belőle a feleslegesen fájdalmas gondolatokat, Harry-re emelem a  tekintetemet. Engem figyel, mégse szól semmit.
Annyi mindent akarok mondani. Sajnálom. Köszönöm. Sohasem voltam még olyan boldog, mint ma. És még sose voltam olyan szomorú, mint ma. 
- Köszönöm, hogy hazahoztál - köszörülöm meg a torkomat, elkezdem kiövezni magamat. Szeretném, ha megállítani, ha azt mondaná, "várj, elfelejtettem valamit".  Nem történik meg. Ezt tényleg elrontottam. 
Kiszállok az autóból, becsukom magam mögött az ajtót,  megkerülöm, és a kertkapuhoz megyek. Sok kódot kell beírnom, ráadásul még a kulcsomra is szükségem van. Rengeteg időt vesztegetek el, de Harry autója nem hajt el, vár. Ahogyan a táskámban turkálok, egyre inkább elveszítem a türelmemet. Sehol sem találom, én pedig úgy érzem túlságosan kimerült vagyok, hogy normálisan legyek képes kezelni a helyzetet. Még mindig egy kicsit nedves a ruhám, fázok, a hajam kócos és iszappal van tele. A gyomrom majd kilyukad, a kezem megremeg, a vállamba minduntalan belehasít a fájdalom.
Egyszerűen megunom a keresést, és a földhöz vágom a táskámat. Dühös vagyok rá, ami nevetséges. Mégsincs elég büszkeségem ahhoz, hogy rögtön felvegyem. Hatalmasat sóhajtok, beletúrok a hajamba, leguggolok. Elkezdem összeszedni a szét szóródott dolgaimat, miközben erősen arra koncentrálok, hogy ne kezdjek el sírni.
- Segítek - tornyosul hirtelen felém Harry, egy pillanat alatt ő is leguggol, és szedegetni kezdi a zsebkendőket, noteszemet és hasonló apróságokat, amik szerencsére nem olyan személyesek.
- Nem kell - pillantok rá.
Fogalmam sincs miért utasítom el, az lenne az ésszerű, ha hálás lennék neki, amiért még nem hajtott el és hagyott itt a szerencsétlenségemmel együtt.
- Tudom, hogy nem kell, de szeretnék - néz bele egyenesen a szemembe.  A hideg is kiráz tőle, nem bírom állni a tekintetét, ezért inkább újra a táskám tartalmának visszaszerzésére figyelek. - Belen! - Finoman mondja ki a nevemet.
Ajkamba harapok, félénken emelem fel a fejemet. Nehezemre esik, hogy csak bámul, és nem mond semmit. Pedig tudom, hogy akar. Látom, hogy habozik valamin, fogalma sincs megtegye-e.
- Ne haragudj, de mennem kell - túrok bele zavartan a hajamba, gyorsabb tempóra kapcsolok. Összeszedem a dolgaimat, hanyagul dobom őket vissza a táskámba. Felállok, ügyetlenül a fülem mögé tűrök egy tincset, a kezem között szorongatott kulccsal végre kinyitom a kertkaput.
Belépek a házba, de mielőtt még visszacsuknám, tétován visszafordulok. Meglepően veszem észre, hogy Harry előttem áll. Nem értem, hogyan kerül ennyire közel. Kissé megriadok, hátrébb lépek, hatalmasakat pislogva várok. Hogy mire? Már fogalmam sincs.
Habozik, de utána hirtelen mintha már döntött volna. És akkor megtudom, hogy min vacillált. Fél kezével az enyém után nyúl, összekulcsolja azokat. Nem tudom leleplezni a megdöbbenésem, de mielőtt rákérdezhetnék a dologra, közelebb lép. Mellkasának ütődöm, éppen van elég időm arra, hogy kezemet rásimítsam. Nem mintha nem élvezném, hogy közel vagyok hozzá, csupán ez is reflex.
Ekkor már tudom, hogy meg fog csókolni, a következő pillanatban pedig már érzem az ajkait az enyémeken. Finoman és ragaszkodóan csókol, mintha maga mellett akarna tartani annyi ideig, amíg csak tud. Most nem karolom át a nyakát, a derekára kulcsolom a kezeimet. Sajnos túl hamar enged el, túl hamar ér véget, hogy pár miliméter választ el minket.
Legalábbis én ezt hiszem. Mert ahelyett, hogy elengedne, a mellkasára húzza a fejemet, és átölel.
Ha tudnék se akarnék mondani semmit, félek, hogy elrontanék vele mindent. A pólóbája fúrom az arcomat, ujjaimmal óvatosan szorítom meg az anyagot. Mélyen beszívom az illatát, ami most kivételesen a tengerpartot idézi fel előttem. Visszagondolok az egész napra, arra, hogy mennyire úgy tűnt, semmi se fogja megakadályozni már, hogy boldogok legyünk.
Aztán eszembe jut más is, ami totálisan tönkretesz mindent. Én még mindig én vagyok, Harry nem fog szeretni, és ezt is fotók miatt teszi. Nem lehetek naiv.
- Jack lehet így kevésbé fog haragudni - nyelem le a torkomban lévő gombócot, eltávolodok tőle.
Összeráncolja a szemöldökét, először nem érti, miért mondom ezt. Értetlenül néz, de aztán arca megkeményedik, tekintetét a földre szegezi. Ő is rájön, hogy tudom, hogy a média az oka annak, amiért ezt csinálja.
- Szia Belen - mondja halkan, mégis szavai késként vágnak belém.
Keserű vigyorra húzza a száját, mintha semmi se történt volna, aztán mély levegőt vesz, hajába túr, és elindul a kocsija felé. Mindeközben én csak megkövülve állok, próbálom visszatekerni a dolgokat a fejemben, hogy rájöjjek mit rontottam el. De őszintén fogalmam sincs.
És mielőtt megkérdezhetném tőle, visszaül a kocsiba, erősen csapja be maga mögött, majd a gázra tapos, és elhajt.

Rengeteg nem fogadott hívás. Lolarena, a családom, Jack. Kelletlenül, de mindenkit felhívok, tájékoztatok arról, hogy miért is tűntem el erre a két napra. Amikor elmesélem nekik, rájövök, hogy mennyire abszurd és hihetetlen történetnek tűnik. Elmentünk autózni Harry-vel, amikor már nem igazán volt  benzin, és meg kellett állnunk. Fogalmunk sem volt hol vagyunk, közben az eső is megállás nélkül zuhogott. Nem volt más választásunk, a kocsiban kellett aludnunk. Nem, nem történt semmi, nem kell kombinálni. Mivel szerencsére egy város közelében voltunk, a kocsi elment a benzinkútig. Utána inkább kimentünk a tengerpartra, hiszen szép idő volt. Egy idő után meguntunk, és hazajöttünk.
Elég erősen szépítek rajta.
- És abból mit nem értettetek, hogy ne hagyjátok el London-t? - üvölt velem Jack, tiszta ideg.
- Sajnálom, oké? - ismétlem századjára, már kezdem ezt az egészet nagyon unni. - De amikor hazahozott, úgy viselkedtünk, mintha együtt lennénk, szóval így is lesznek képek, nem kell aggódnod!
Fel alá sétálok a nappalimban, tekintem minduntalan a kertemre téved, ahol ragyogóan süt a nap. Ki akarok menni, de tudom, hogy egy fél órán belül indulnom kell a Victoria's Secret bemutatóra.
- Még az a szerencsétek - fújtat, és egész biztos vagyok benne, hogy ebben a pillanatban megvakarja a homlokát. - A filmpreimeren profibb munkát várok. Tudod, ahol együtt kell megjelennetek...
- Nem vagyok hülye, nem fejeltettem el - sóhajtok. - El kell készülnöm, szóval ne haragudj, de leteszlek - zárom le rövidre a  beszélgetést, majd miután Jack elmormol egy hellót, meg is nyomom a piros gombot.
A szerelésemet már réges-régen előkészítettem, nem akartam az utolsó pillanatban kapkodni. Egy laza, sötét kék ruhára esett a választásom. Az lenne a legjobb, ha minél többet takar, de akkor minimum egy zsákot kellene felvennem.
Beállok a tükör elé, merev arccal nézek végig magamon. Szinte rosszul vagyok a látványtól, ezért inkább nem is nézem túl sokáig. Gyorsan felkapom a táskámat, illetve a magassarkúmat, és már ott sem vagyok. Bezárok mindent magam mögött, aztán ameddig várok Lee-re, a személyes testőrömre, kiszúrok pár rajongót, akik pár házzal arrébb bámulnak.
Az elején rengetegen voltak a házam körül, nem lehetett mit tenni ellenük. Szerencsére ez már lecsengett, miután Jack mindenki számára érthetővé tette, hogy mekkora távolságban lehet csak megközelíteni a házamat. Először sajnáltam, nem akartam olyan lenni, aki nem tartja a kapcsolatait a rajongóival, de be kellett látnom, hogy hosszú távon ez így normális.
Mosolyogva integetek nekik, mire elindulnak felém. Készítek velük fényképeket, adok nekik aláírást, beszélgetek velük pár szót, majd amikor a Lee megérkezik gyorsan megölelem a négy lányt, és beszállok. Boldoggá tesz, amiért volt lehetőségem erre, mindig erőt adnak.
Bár Londonban hatalmas a forgalom, valahogyan most mégis sikerül kikerülni a dugókat, így viszonylag hamar megérkezem. Jóval az esemény előtt vagyunk még, így az épület előtt csak kevesen vannak. Bár én abban reménykedtem, hogy sokkal könnyebb lesz a bejutásom, így is elvett némi időt. Elbúcsúzom Lee-től, aki megígéri, hogy utána találkozunk.
Amikor végre bejutok az előtérbe, riasztóan sokan vannak. A tetőablakoknak köszönhetően sok fény jut be. Egy hosszú bár részleg kapott helyet a csarnok egyik oldalán, míg a másikon az információs pult van. Mindenhol biztonságiak, és tűsarkús nők, akik a kezükben egy-egy papírral rohangálnak. Szerencsére külön bejárat van azoknak, akik kiemelt helyről nézhetik végig majd a showt.
Sok ismerős arcot kiszúrok, annál több hírességet. Mégsem megyek oda senkihez egyelőre, én Lolával és Lorenával jöttem, így őket kellene megtalálnom, azt beszéltük meg, hogy itt találkozunk.
Fejemet ide-oda forgatom, próbálom őket megtalálni a tekintetemmel, de nem sok esélyt látok rá. Féloldalasan falhoz állok, hogy ne annyira legyek útban, majd a telefonomat előhalászva a táskámból, meg akarom csörgetni a lányokat. Nem sikerül, mert a szemem elé két kéz érkezik, ezzel eltakarva a mobilom kijelzőjét.
- Találd ki ki vagyok - csicsergi vidáman.
- Lorena - tippelek, és mélyen belül csak remélni merem, hogy a jó testvérre tippelek.
- Pontosan - enged el, én pedig megfordulok. - Rég láttalak már - ölel meg.
- Én is titeket - festek egy széles mosolyt az arcomra, miközben elengedem. Mosolyogva nézek végig rajta, semmit se változott. De Lola! Te jó ég, hiszen szőke lett!
- Azta! - szökik ki a számon egy őszinte meglepettség, el sem hiszem! Nagyokat pislogok, próbálom felfogni, hogy hova lett a barna, normális barátnőm, és ki ez a szőke csaj.
- Túl sok? - igazítja meg egy tincsét zavartan.
- Dehogy, rohadt jól nézel ki - dicsérem meg, le sem bírom venni róla a szemem, nagyon más. - Csak szokatlan - magyarázom egy halvány mosoly kíséretében.
- Majd megszokod te is - vigyorog rám Lorena. - Anya már csapott egy sor hisztit, mert Holly is utánozni akarja...
Fejemben megjelenik az ikrek húgának arca, elképzelem, ahogyan a tükör előtt próbálkozik más színűre varázsolni a haját. Akaratlanul is finom grimaszba torzul az arcom, megértem a kiakadást.
- Megígértem neki, hogy ha elmúlt tizenöt befestem vörösre - nevet fel Lola, hirtelen nem tudom eldönteni, hogy komolyan gondolja-e. Remélem nem.
- Még csak az kéne - forgatom meg a szemeimet, aprót csapok a vállára, ezzel is jelezve, hogy ne hülyéskedjen!
- Hogy van Harry? - tér rögtön tárgyra Lorena.
Akaratlanul dermedek meg a nevét hallva, ajkamat beharapva nézek körül. Mindenki egy pohár pezsgővel a kezében társalog valakivel. Néhány fotós járkál csak körbe, hogy megörökítse az esemény egyes pillanatait. De ők nem lesifotósok, nem csak a hírességekre mennek.
- Jól - motyogom inkább. Függetlenül attól, hogy biztos vagyok benne, senki sem fogja hallani; nem akarok beszélni róla. - Pár napja láttam utoljára, amikor hazahozott.
- Nem is hívott fel? - ráncolja a homlokát Lola, miközben int, hogy menjünk az egyik magasított kerek kis asztalhoz, amire lerakhatja a táskáját.
Megtámaszkodok, ujjaimmal a fehér asztallap szélét piszkálom, miközben súlyomat egyik lábamról a másikra helyezem.
- Miért hívott volna fel? - kérdezem kissé keserűen, ezért inkább összeszedem magamat. Legszívesebben azt mondanám, hogy nem is vagyunk együtt, ez csak megjátszás, de azért mégis vigyázok arra, mit mondok, rajtunk kívül vannak még elegen.
- Abból, amit mondtál, azt vettem le én is, hogy egyre több van köztetek - rántja meg a vállát Lorena, testvére szavait megerősítve bólint. - Az ember nem viselkedik csak úgy azzal, akit nem bír...
- Barátok vagyunk, csak ennyi - sóhajtom több éllel a hangomban, mint illene.
Szerencsére eszükben sincs magukra venni az idegességemet, pont ellenkezőleg, összenéznek, arcukon hatalmas vigyor jelenik meg.
- Oké, nem faggatózunk - teszi fel védekezően a kezét.
Ezzel pedig a téma le is zárva, észreveszik, hogy tényleg nem alkalmas erről beszélni. Helyette mást hoznak fel: mesélnek arról, mi van a családjukról, az enyémről is, hiszen a szüleimmel jóban vannak, szóba kerülnek a fiúk, hogy most éppen nincsen senkijük, Holly One Direction mániáját is eltúlozva panaszolják, a legújabb filmekről áradoznak egy sort, és még rengeteg ilyen. Odafigyelek arra, amit mondanak, mégis eközben valahol teljesen máshol járok.
Csak barátok lennénk Harry-vel? Semmi több? Valószínűleg igen.
Bár, ahogyan a múltkor idegesen elhajtott... Lehet már azok se.

Írhatnék egy könyvet arról, hogy miképpen kell egy ember életét tönkretenni. Hiszen tökéletesen megtettem. Ráadásul pont annak az embernek, aki erre sosem szolgált rá... De csak szép lassan.
Szóval Lolarena már korábban elmegy, azonban én kötelességemnek érzem, hogy odamenjek azokhoz, akiket ismerek, és pár szót váltsak is velük. Nem feltétlen unalmas a dolog, de már fáj a lábam a cipőben, és aludni akarok. Hamar letudom ezt, hagyom, hogy a fotós megörökítse, hogy én is itt voltam, aztán a cuccaimat magamhoz veszem, és a külön kijáraton indulok haza.
Az egész akkor kezdődik igazán, amikor kint körbeállnak a fotósok, pedig én csak ki akarok jutni. Folyamatosan fotóznak, kérdéseket intéznek hozzám, és próbálnak közelebb jutni. Ez még nem lenne baj, hiszen Lee mellettem van, és ügyel a testi épségemre, azonban egy valamit még sem ő tud megakadályozni...
Leejtem a táskámat, így kénytelen vagyok lehajolni, hogy felvegyem. A lenge királykék ruhámnak ez pont elég, lecsúszik a vállamról a finom anyag. Észre se veszem, de a zúzódott lila vállal megyek tovább. Rengeteg fotó készül rólam, mégsem fogom fel, hogy ez mit jelent. Az utánam ordított kérdéseket nem hallom, nem is akarnék rájuk válaszolni, csak megyek előre, minél hamarabb ki akarok innen jutni.
Aznap este döbbenek rá mindenre. Egy kényelmes cicanadrágban, és egy hosszított fehér pólóban ülök a kanapén. A tévé csak azért megy, hogy ne érezzem magamat egyedül ebben a hatalmas házban. Semmi érdekes nem megy benne, de hát nem is lehet mást várni közel tizenegy órához. Éppen ezért az interneten böngészek, csakhogy elüssem az időt. Nézelődök, válaszolok néhány emailre, Twitter-en is bekövetek embereket, amikor hirtelen az egyik rajongóm tweet-jére esik a pillantásom. "Ki bánthatta Belen Wallis-t?" Ezt írja ki, mellette ott van egy link. Hatalmasat nyelek, már előre félek, de rákattintok.
És ott vannak a képek rólam. A megzúzódott, lila vállammal. És ott van egy cikk. Benne azzal, hogy Harry-t tüntetik fel gonosznak.
- Ne, ne, ez nem lehet - kapom a szám elé a kezemet, mert pontosan bekövetkezik az, amitől féltem.
"Belen Wallis, a többszörös platinalemezzel rendelkező énekesnő alaposan megzúzódott vállát akkor vettük észre, amikor a Victoria's Secret eseményéről távozott. Leesett a táskája, így amikor lehajolt érte, mindenki számára láthatóvá vált a súlyos sérülés. Sietősen távozott a helyszínről, semmi magyarázatot nem adott. Különös viselkedésére nem kaptunk választ. 
Még pár nappal ezelőtt a szintén a pop-szakmában tevékenykedő Harry Styles barátjával látták együtt, aki a szétszórt és zavart, illetve kissé koszos állapotban is lévő lányt kitette a londoni háza előtt. Egy eléggé furcsa csókkal és öleléssel búcsúztak egymástól, majd pár perc múlva Harry idegesen hajtott el. Lehetséges, hogy a kettejük között lévő konfliktus tettlegességi fajult? 
Nem hiszek a szememnek, hisztérikus állapotban nézem végig a Twitter-t, nézek meg internetes pletykaoldalakat. Mindenhol szóba kerül Harry, mindenhol azt hiszik, ő tette. Nem számít, hogy nincs sok alapja, a firkászok és a média dolga, hogy mindent kiforgasson. Szándékosan fel sem merítik annak a lehetőségét, hogy baleset történt velem.
- Harry - bámulom a képernyőt, arcomon patakokban folynak a könnyek, miközben levegőt is alig merek venni. - Ezt nem tehetik veled, kérlek ne - sírom el magamat teljesen, közel állok az idegösszeomláshoz.
Nem tudom mit csináljak, bocsánatot akarok kérni, vissza akarom csinálni, ez az egész az én hibám. Nem akarom, hogy őt gyanúsítják, nem akarom, hogy azt higgyék; képes lenne bántani. Akaratomon kívül, de ellene uszítottam a médiát, nem fogják békén hagyni. Nem engedhetem, hogy bárki is fájdalmat okozzon neki, pláne nem miattam, pláne nem úgy, hogy semmit se tett.
Ezt sose fogja megbocsátani nekem. És én meg tudom érteni.

26 megjegyzés:

  1. Drágaságos Azy-m ♥!

    Az új design tökéletes, imádom, nagy taps Bellának! A fejezet pedig hiper-szuper-fenomenális lett ♥! Harry olyan édes volt, Belen pedig megint egy kicsit bunkó :/ Éreztem, hogy Haz őszintén akarja El-t, csakhogy Bel nem veszi észre... Ahj, ezért rossz, ha valakivel úgy akarnak összeboronálni... Az egyik fél beleszeret a másikba és akkor fuccsba az egésszel :// Örültem, hogy volt egy kis csajos rész, kellett ez már Belen-nek is :) Ami utána jött, kicsit... Nagyon sokkolt :3 Hogy feltételezhetik Harry-ről, hogy megverte Belen-t? o.O Pofátlan a média, mit ne mondjak :/

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Igen, szerintem is, imádom Bellát, amiért megtette ezt nekem, meseszép lett! Valamiért úgy érzem, hogy nem lett túl jó, de ezt majd próbálom ellensúlyozni a következő résszel, talán az valamennyivel jobban fog sikerülni.
      Arra, hogy Harry mit érez vagy gondol, nem mondok semmit, szeretném, ha ez egyelőre megerősítés nélkül maradna, de előbb-utóbb úgyis ki fog derülni.
      Köszönöm, amiért most se hagytál egyedül, és elsőként kommentelsz, rengeteget jelent a támogatásod drága Macym, remélem tudod! <333333
      Sietek a folytatással!

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága Azy!
    Most is csak azt tudom mondani, hogy PER-FECT. Mindig van benne valami, ami miatt izgulhatunk, ami miatt nem sablonos.
    Remélem Belen hamarosan elfogadja Harry közeledését, olyan aranyosak együtt. :) Annyira várom már a következő fejezetet, és örülök, hogy megjavult a géped! :D
    Csak így tovább! <333

    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~E!

      Nagyon-nagyon édes vagy, amiért egy eléggé silány rész után is képes vagy lelket önteni belém, köszönöm! Majd próbálom a következőt jobbra megírni, remélem az is valamennyire tetszeni fog! Köszönöm, amiért írtál, egy tünemény vagy, mégha mondtam is már! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. nos megint jöttem ,ahogy ígértem próbálok írni neked ahogy tudok.nos ez a csók egy kicsit elég mocsok húzás volt Harry-től . nem így gondoltam volna a csókot.xd azthittem hogy majd olyan helyen fogja megcsókolni,ahol nincs semmi fotós és riporter. :s de nem baj így még izgalmasabbá tetted a sztorit.. Jack engem egy kicsit idegesít hogymindig parancsolgat és ilyen erőszakos.. vagy is az én szememben.. Belennel :s :D remélem ezt a botlást a sztori végén Belen jóvá tudja tenni,hogy meglátták rajta a sérüléseket és hogy nem vesznek annyira össze Harryval. nagyon várom már a következő részt :D kedvenc blogom :D siess a következővel
    Puszi,
    Egy olvasód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Olvasóm!

      Igen, látom, hogy itt vagy, és ezt nagyon is köszönöm neked! Arról a csókról még szó lesz a következő részekben valamikor, hogy ne legyenek félreértések, hogy miért is csinálta. De örülök, ha ezzel valamennyire izgalmasabbá tettem a szemedben! :)
      A kedvenc blogod? Te jó ég, ez rengeteg jelent számomra, nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy így gondolod, de köszönöm, köszönöm, köszönöm! Most azt hiszem eléggé elérzékenyültem, tudom, hogy hülyeség, pedig tényleg!:') <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Ez megint egy nagyon jó rész lett Azy!
    És itt a végén, megdöbbentem. Felsem merült a firkászoknak, hogy baleset volt? Egyből kombinálni kell Harryvel. Kíváncsi vagyok ő mit fog erre reagálni, és arra is, hogy hogy fogják ezt az egészet elintézni.
    Nagyon várom a kövi részt! ♥ :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adrienn!

      Nagyon szépen köszönöm, örülök, ha tetszett. Azt hiszem, ha fel is merült bennük, szándékosan tüntetik fel rosszabbnak, így könnyebb. Remélem, hogy a folytatás is tetszeni fog, és hálás vagyok, amiért írtál! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Szia!
    Nagyon nagyon jó lett a rész. imádtam a csókjelenetet, de haragszom Harryre, amiért így csinálta. Belen, meg olyan naiv tud néha lenni. Nem veszi észre, hogy Harry beleszeretett és ez olyan na...
    Szóval várom a következő részt :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon nagyon köszönöm szépen, és hidd el, én vagyok a legboldogabb, ha tetszett neked! Remélem ezt most nem annyira negatív dologként érted... Köszönöm, hogy írtál! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága, egyetlen Azy!

    Először is örüök, hogy a géped végre működik :)
    Másodszor, hihetetlenül imádtam a részt, habár Harry bizonytalansága és az, hogy még ő sem tudja mit akar, és mit is érez Belen iránt, kissé frusztráló, na meg Belen esetlensége néha már bosszantó is. Szerintem elkelne neki egy jó pszihológus, aki egy kicsit rendbe rakja (vagy legalább Harry állna elé egy szép kis szerelmi vallomással, és hercegnéként kezelné, hogy szépnek érezze magát xDD)
    Ez a haragszom rád, á de mégsem állapot Harrynél, a legdegeitőbb, a végén pedig meg is csókolja, de persze Belen mindent beleképzel, amit nem kellene, igy tönkre téve a pillanatot.
    Na de az, hogy Belen sirva fakad, amikor meglátja cikkeket twitteren és siránkozik magában, hogy de Harry nem is hibás. Hát angyalom kiirod a twitteredre, hogy Harrynek semmi köze a sérülésedhez, mert két lábon járó szerencsétlenség vagy és eléstél. Gondolom annyi szabadsága még van, hogy valamit kiirjon, anélkül, hogy a maneger-vel előre megbeszélte volna.
    Nagyon meglátszik a kommentemen, hogy kiütött rajtam az érettségi miatti stressz, azt hiszem már régen érett benne, hogy Belennek szüksége lenne egy alapos fejmosásra.. xD
    Mindezek ellenére, nagyon tetszet a fekezet és irdatlanül várom a folytatást!xx

    Love, Jule B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen Jule B.!

      Én is iszonyatosan örülök neki, végre már nincs vele probléma! :)
      Rendben, akkor igyekszem ezek után Harry bizonytalanságát és Belen túlzott esetlenségét valahogyan korrigálni, és köszönöm, amiért felhívtad rá a figyelmet, mert nem szeretném, ha frusztrálóak lennének. Tényleg hálás vagyok emiatt most! <3
      Haha, igen, Harry leginkább amiatt volt ideges, hogy féltette Belent, aki képtelen vigyázni magára. Hát de valóban igazad van, nem a legjobban reagálta le a helyzetet. Wáo, amikor ezt olvasom, akkor már megírtam a következő részt, és abban pont arról van szó, hogy Belen kiírja Twitter-re. Pedig esküszöm, hogy csak most olvasom el, haha!:)
      Remélem azért pihenni is tudsz az érettségi miatt, nagyon-nagyon sok sikert hozzá! <333
      És köszönöm, hogy felhívtad ezekre a figyelmemet, köszönöm, amikor most is írtál, és köszönöm, hogy a hibák ellenére is tetszett és várod a folytatást, eszméletlen édes vagy!:') <333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Ójaj, ennyi járt nekik a boldogságból? Nagyon tetszett ez a rész, pont mint az összes többi. Gratulálok, tényleg hihetetlenül tehetséges vagy. Nagyon nagyon nagyon nagyon ügyes vagy. :)) <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Édes vagy, amiért ezt mondod, köszönöm-köszönöm szépen! Rengeteget jelent, amiért így gondolod! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy!

    Hoppáhoppá :D Annyi minden történt ebben a részben, hogy csak kapkodtam a fejem.:) A csókjelenet olvasása közben rendesen izgultam, hogy történik-e bármi, ami elronthatja a pillanatot, és már majdnem megnyugodtam, amikor megszólalt Belen és..bumm. Oda a rózsaszín ködnek. Imádtam. :)
    A vállsérülésről pedig meg is feledkeztem, így eléggé megdöbbentem, hogy jött ez az egész cikk dolog.
    Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy Harry hogyan fog minderre reagálni, na meg hogy mi fog történni még. :)
    És nem, egyáltalán nem teher, hogy írjak neked, csak megpróbálom összeszedni a kusza gondolatokat. :)
    /A kinézettől pedig leesett az állam. :) Nagyon szép lett! /


    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lu!

      Először is megint rettenetesen hálás vagyok, amiért mindig írsz nekem, el se tudod képzelni, mennyire sokat jelent! A csókjelenet nekem is az egyik kedvencemre sikerült, de még nagyobb öröm, ha neked is tetszett! <3
      Remélem, hogy a folytatással nem fogok neked csalódást okozni, és legyen bármi, tetszeni fog! És tényleg hihetetlen csodálatos dolog tőled, amiért folyamatosan támogatsz és kiállsz mellettem, köszönöm, köszönöm! <3333
      A kinézet mind Bella Everdeen műve, ezért a dicséret Őt illeti! Szerintem is gyönyörű lett! <3 :)

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága, csodálatos Azym! <3

    Hát ez a rész egyszerűen... szóhoz se tudok jutni. Fantasztikus lett.*-* <3 Alig várom már a következő részt. Úgy felpörgetted, ahogy megígérted. Még mindig a hatása alatt vagyok a résznek. Annyira bele tudom élni magam, és azt hiszem ilyen képességekkel nagyon kevesen rendelkeznek, hogy írjanak így. :DD Nagyon örülök, hogy a géped is jó már. :) Hát, igazából nem is tudom milyen téren vagy a példaképen. Írás terén az tuti meg szépség terén is (nehogy tiltakozni kezdj!!!!) , meg hogy annyira okos vagy és elbűvölő. Azt hiszem minden téren. Nagyon is csodálatos vagy. <3 Nem tudom én rosszat nem is tudok mondani.....Sajnálom, hogy ilyen rövid lett ez a kommnetem,de remélem tudsz mindent (mennyire tetszett,imádtam, fergeteges, várom a részt és társai), és nem akarom koptatni a számat, mert gondolom egy idő után unalmas lehet. Majd még zaklatlak ask-on is, ha csak nem bánod. Sok-sok puszi és ölelés és kitartást a sulihoz.<3


    Chixi :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, fantasztikus Chixim!

      Tényleg? Te jó ég, ez sokat jelent számomra, köszönöm! Remélem, hogy akkor tényleg a folytatás sem fog csalódást okozni neked. Ahw, rettenetesen aranyos vagy, mondtam már? Komolyan csak ülök itt, és nem tudok erre mit reagálni, annyira hihetetlenül kedves vagy velem...!
      TE JÓ ÉG! Na jó, most kész, itt végem van. El sem tudom hinni, hogy ezeket mondod nekem, és de, tiltakoznom kell, mert..... komolyan fogalmam sincs, mit tudnék írni. Egy angyal vagy, egy földre szállt angyal, imádlak, hálás vagyok mindenért! Eszméletlen sokat köszönhetek neked, remélem tudod! Az ask-fm-ezés pedig nem zaklatás, hanem öröm! <3333

      Millió puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  10. Drága, pótolhatatlan és tehetséges Azym!
    Hirtelen fogalmam sincs, hol kezdjem, annyira a fejezet hatása alá kerültem. Először, amikor elolvastam a címet, azt hittem az ikrek fogják faggatni, arra még csak gondolni sem mertem, mekkora botrányt csapa média, de mindent csak sorjában...
    A búcsú, vagyis az, ahogy Belen és Harry elváltak egymástól szerintem várható volt, a lány ugyanis képtelen észrevenni azokat az érzelmeket, amiket én viszont belelátok a kapcsolatukba. Amikor Harry mérgesen becsapta maga mögött az autó ajtaját az a lány kijelentése miatt volt... azért mert többet érez iránta, mint megjátszás, Belen pedig megsértette és a lelkébe gázolt ezzel a kijelentéssel.
    A díjátadó és a találkozás aranyos volt, nekem is nagyon tetszik Lola új haja és a vörös, mit a húgának ígért... a vörös jó! *-* A cikkről pedig csak annyit, hogy amikor újságírós történetet írtam, rájöttem, a média mindig kiforgat mindent, ez itt sem lehetett másképp. Remélem Harry nem haragszik meg rá és biztosítja felőle, hogy nem hibáztatja semmiért.
    Nagyon imádtam az egész fejezetet, ahogy téged is szeretlek <333
    Millio puszi Xx Kellemes hetet! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, pótolhatatlan és tehetséges szerecsendiom!

      Jaj, el se tudod hinni, milyen fantasztikus érzés ilyet olvasni, te jó ég, köszönöm!
      Teljesen egyetértek veled abban, hogy egyszerűen nem veszik vagy nem akarják szándékosan nem veszik észre, hogy a másik érezhet-e valamit. Most nem szeretnék teljesen helyeselni, de tetszik a meglátásod, annyira jó így külső szemmel olvasni, el sem tudom mondani! <3
      Aha, igen, nekem is nagyon tetszik az a szín, és neked is rettenetesen jól áll, bár azt hiszem mindenféle haj jól áll neked, hiszen alapból gyönyörű vagy!
      Hűha, féltem tőle, hogy eltúlzom vagy ilyesmi, viszont akkor hihetetlenül boldog vagyok, hogy szerinted sikerült!
      Én pedig Téged szeretlek nagyon-nagyon, de nagyon, egyszerűen fantasztikus, amit minden héten értem teszel, komolyan már nem tudom miképpen meghálálni neked! Csodálatos vagy, neked is kellemes hetet, és fantasztikus nyarat! <3333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  11. Édes, drága egyetlen Azym!
    Végre, aránylag időben, nem megkésve tudtam elolvasni a részed- hála a jó égnek!
    Azt se tudom hol kezdjem, komolyan. Most elkezdhetném megint regélni azokat a sorokat, amelyeket már A legjobb ellenség óta írok minden egyes részhez, de ha már én unom, akkor te hogy unhatod ezeket a monoton sorokat.:)
    Fejlődsz. Minden egyes résznél egyre jobb és jobb vagy. Egyre szebben fogalmazol, egyre inkább kifinomultak az írásaid- csak tudnám, hogy hova fejlődsz már.:) Komolyan írtam azt, amit az előző részhez küldtem neked a kommentben. Iszonyatosan tehetségesnek tartalak, és kevés ilyen bloggerina van, aki kiérdemli azt a szeretetet az olvasóktól, amit kap. Te ezt tökéletesen megérdemled, mert eszméletlenül tehetséged vagy! :)<333
    A részről meg csak annyit, hogy imádtam, egyre inkább furdal a kíváncsiság, hogy mi lesz kettejükkel. Iszonyatosan várom már, hogy végre őszintén egymás karjaiba boruljanak!:)
    Ennél jobban már csak a következő részt várom:)<3
    Millió puszi&ölelés,
    Bella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Édes, drága, egyetlen Bellám!

      Jaj, nekem az se baj, ha későn olvasod el, elvégre az számít, hogy egyáltalán olvasol! Ahw, nagyon-nagyon aranyos vagy, te jó ég! Nem, ezeket azt hiszem sosem fogom megunni, hiszen annyira hihetetlen és felfoghatatlan az összes!:')
      Komolyan? Neee, ez most, te jó ég, hihetetlen, amiért ezt mondod! El sem hiszem, én ezt nem is vettem észre magamon, már egy ideje szerintem nem fejlődök, de az, hogy Te így látod... elképesztő, komolyan nem találok szavakat! Köszönöm, köszönöm, köszönöm az összes kedves mondatodat, azt, hogy egyáltalán szánsz rám időt, és pont Te, akire annyira felnézek! Hálás vagyok mindenért, és még egyszer nagyon szépen köszönöm a csodálatos kinézetet, amit nekem varázsoltál! <33333333

      Millió puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  12. Édes, drága Azy!
    Sajnálom, hogy ilyen későn írok, csak totál elfelejtettem, hogy nem kommenteltem még. :D Nem tudom, hogy hogyan, tényleg, gőzöm sincs, ami azért önmagában elég ijesztő. :D
    Hm, nem tudom, hol kezdjem, igazából mindig nehéz megszólalnom egy-egy fejezeted után, valahogy nem tudom, mit is mondhatnék. Ismételjem magam, és mondjam, hogy csodálatos, hogy gyönyörű, vagy elképesztő? Ez igazából tök vicces, mert a részeid után az ujjaim konkrétan maguktól írják a dicsérő szavakat, szóval már igazán erőlködnöm sem kell. :D
    Nem, belegondolva egyáltalán nem tudok semmi újat mondani, minden, amit tudok, hogy az egész annyira hihető, annyira jó, hogy azt nem tudom megfogalmazni, ittam minden sorát, mint ahyogy egyébként minden egyes fejezetét, persze.
    Elképesztő, Harry valami baromi édes, Belen viszont konok, és makacsan tartja magát az igazához, miszerint Harrynek nem jelentett semmit az egész. Pedig esküszöm, sejtem, hogy több van emögött, bár lehet, hogy tévedek, nem tudom, Nálad sosem lehet tudni, de komolyan. Mindig meglepsz, én pedig csak ámulok-bámulok, hogy mégis hogy sült ez ki belőle. :D
    Jaj, már megint csak olyannak tűnök, mint akinek fennakadt a lemez, de nem érdekel, muszáj vagyok még egyszer leírni, hogy ez valami csodálatos. Tényleg, tényleg az.
    Imádlak imádom, és nagyon várom már a következőt.
    J. <333

    Ui.: Jaj, szegény Belen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Édes, drága J.!

      Jaj, semmi gond, boldoggá tesz, amiért egyáltalán írsz nekem, az már tényleg nem számít, hogy mikor!
      Nekem pedig nehéz mondanom bármit is, egy ilyen kimerítő és édes komment után. Ahw, hiszen olyan elképesztően csodálatos, fantasztikus és elbűvölő dolgokat írsz nekem, amiket el se bírok hinni! Köszönöm, köszönöm, te jó ég! :')
      Nem szeretnék mondani semmit, hogy ki mit érez, mit miért tesz, ez majd ki fog derülni, úgyhogy remélem nem lesz nagyon idegesítő, hogy várni kell rá!
      Tényleg hálás vagyok mindenért, az, amit folyamatosan értem teszel egyszerűen hihetetlen, büszke vagyok arra, hogy ilyen Olvasóm van! Én is imádlak! <33333333

      Sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága, elképesztő, tehetséges Azym!

    Eddig ennél a résznél döbbentem meg a leginkább. Van egy olyan érzésem, sejtem mit akarhatott mondani Harry Belennek, amikor a lány ajtajában álltak, de nem szeretnék hülyeséget mondani, így inkább kivárom mi is fog ezután történni. Telejesen ledöbbentem a befejezés miatt, sosem gondoltam volna, hogy a média ennyire ki fogja majd forgatni a kettejük történetét és, hogy egy csókból és ölelésből ezt szűrik le. Őszintén megdöbbentem mrá csak azért is, mert azt hittem Harry majd a történtek után még jobban fog közeledni Belenhez, de ezek után már kétségeim vannak a dolog felől. Belen barátnőinek nagyon is igazuk volt, mármint a nézésüknek, de tényleg nem tudom, hogyan fog Harry erre az egészre reagálni, most még csak elképzelésem sincsen, ami helytálló lehetne. Egyszerűen elképesztő ez a történet, részről részre egyre inkább úgy érzem, hogy elbújhatok a háta mögött, hiszen elképesztően tehetséges vagy, meghökkentően jól csűröd-csavarod a cselekmény szálait. Csak gratulálni tudok Neked, amiért írod ezt a történetet mégpedig nem is akárhogyan. Továbbra is sok ihletet, ölelés és szerencsét Neked! <33333

    Szorosan ölel,
    kriszty96

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, fantasztikus, eszméletlen Kriszym!

      Megdöbbentél? Juj, nem sűrűn váltok ki döbbenetet, úgyhogy ennek most nagyon örülök. Igen, reméltem is, hogy valaki észreveszi, hogy igazándiból Harry-t eléggé csúnyán megbántotta most. Remélem, hogy ami ezután fog történni az valamennyire tetszeni fog majd vagy legalábbis elfogadhatónak találod... :")
      Ahw, te jó ég, most annyira szívesen megölelnélek! Komolyan mondom, mindig el tudod érni, hogy a sírás határán álljak. Először is köszönöm. Köszönöm, hogy mindig itt vagy, írsz nekem, és tudom, hogy számíthatok Rád! Elképesztően boldog vagyok, ha szereted a történetet, ez számomra még mindig hihetetlen, és képtelenség felfogni.... És nem kell gratulálni semmihez, és nem kell elbújnod a hátam mögött, szent ég, dehogy! Nézz magadra, drágám, ezerszer tehetségesebb vagy, mint én! Hasonlítsd össze a kettőnk írását, és Te is látni fogod mennyire jobb, amit Te csinálsz!
      Hálás vagyok mindenért! <3333333333333333

      Rengeteg puszi & szoros ölelés, Azy

      Törlés