13. fejezet - Szükségem van rád

Drága Olvasóim!

Még mindig bizonytalan a részek érkezése, hiszen a gépemet még mindig nem sikerült megjavítani, azonban úgy voltam vele, hogy akárhogyan is, de megpróbálom összehozni! Úgyhogy remélem valaki örül is neki! Iszonyatosan köszönöm az előző részekhez érkezett kommenteket, kivételesen sikerült az összesre válaszolnom, ahogyan a cseréket is kiraktam! Úgy érzem kicsit összeszedtem magamat, és ígérem azon leszek, hogy ez megmaradjon.
Imádlak Titeteket, jó olvasást! <333

Millió puszi és szeretet, Azy

Harry keze szorosan fonódik az enyémre, a bőröm ég alatta, a szívverésem már az egekben van. Úgy érzem, hogy itt és most meg fogok halni, nem bírom tovább a közelségét. Már a puszta jelenléte is több, mint furcsa, de ha hozzám ér, csak még inkább zavarban vagyok.
Elérjük a vizet, amikor mindketten megállunk. Vet felém egy lopott pillantást, elengedi a kezemet, utána lerúgja magáról a cipőjét. A nadrágjával már nehezebb a helyzet, hiszen iszonyú szűk, egy millimétert se tudja feljebb tolni. 
- Hát ez kínos - jegyzem meg. 
Muszáj elvigyorodnom rajta, kezemet a mellkasom előtt összefonva húzom fel a szemöldököm, miközben a hatalmas sóhajtással újra kinyújtózkodó Harry-t vizslatom. Idegegesen túr bele a hajába, szinte látom, ahogyan kattog az agya. 
- Ebbe nem gondoltam bele - húzza el a száját. 
- Semmibe nem gondolsz bele - bukik ki belőlem véletlenül. Semmi rossz indulatú szándékom nincs, egyszerűen csak képtelen vagyok befogni azt a marha nagy számat. Amint kimondom, már meg is bánom, az ajkamba harapok. Egy ideig csak rám mered smaragdzöld szemeivel, kutatóan keresi a tekintetemet, de én lehunyom a szememet.
- Sajnálom - suttogom halkan. 
A hangulat mindösszesen fél pillanat alatt fagyott meg, de ha azt hiszem már nem lehet rosszabb, tévedek. Nem hagyja a témát, biztosan nem lesz hajlandó átsiklani felette. A francba, pedig menyivel egyszerűbb lenne, ha elfelejthetnénk!
- Nem értem miért csinálod ezt - röhögi el magát kínosan, azt hiszem sikerült megbántanom. Megint. Egyre rosszabb embernek érzem magamat. 
- Mit? - emelem végül fel a fejemet, bűntudatosan, mégis félve nézek rá.
- Á, semmi - rúg idegesen a homokba, most pontosan ő az, aki nem hajlandó szemkontaktust kialakítani. 
- Fogalmam sincs miért mondtam, ne haragudj - mondom elhaló hangon. A karkötőmet birizgálom, érzem, ahogyan az idegesség csak egyre nő bennem. Félek, hogy annyira elcsesztem, hogy ezentúl látni se akar. Hajamba túrok, mondani akarok valamit, jóvá szeretném tenni. Mégsem bírok egy szót sem kinyögni, a torkom száraz. 
- Nem értem miért kell folyton bunkónak lenned velem, mikor semmit az ég világon nem csinálok - rántja meg a vállát. Még egy utolsó szomorú, lenéző és értetlen pillantást vet rám. Kifújja a levegőt, hanyagul legyint, mintha az egész semmiség lenne, pedig pontosan tudom, hogy ez nem igaz. Elindul vissza az autóhoz.
Én meg csak állok, bámulok utána, és tudom, hogy tennem kell valamit. Nem hagyhatom, hogy elmenjen. Nem ezt érdemli. 
Nyelek egy hatalmasat, összeszedem az összes bátorságomat, utána szólok:
- Harry!
Lassan fordul meg, szinte filmbe illő, ahogyan abban a pillanatban a szél a hajába kap, gyönyörű szemeit az enyémbe fúrja, és úgy néz rám. Mintha mindenen keresztül látna, mintha mindent tudna rólam, csupán arra vár, hogy én nyissak felé. Mert nem az a fontos, hogy ő mit gondol rólam, hanem az, hogy én mit gondolok magamról. Hogy én képes vagyok-e odáig jutni, hogy lépek. 
- Azt hiszem reflex - suttogom, tehetetlenül rántom meg a vállamat - Így védem meg magam...
- Tőlem? - nevet fel cinikusan.
Muszáj valamennyire bíznom benne. Muszáj támaszkodnom rá, különben összeesnék. Teszek felé egy bizonytalan lépést. Most vagy soha. Nem szabad elrontanom. 
- Igen, tőled - bólintok.
Annyi mindent mondanék még, mégis ennyire futja. Mondanám, hogy fogalma sincs arról, mennyire könnyen meg tud bántani, mégha nem is akarja. Fogalma sincs arról, hogy pont azért, mert számomra sokat jelent, egy apró mozdulata is tönkretehet bennem mindent. Fogalma sincs arról, hogy elég annyi, hogy nem úgy néz rám, ahogyan én rá, és én már romokban vagyok. - Jó fej vagy és kedves, és ha túlságosan megszokom, hogy mellettem vagy, akkor, amikor elmész, nem tudom mi lesz velem - hadarom, a szavak csak úgy ömlenek belőlem, meggondolás nélkül. - Itt hagysz, mert minden csak azért volt, mert a média így akarja. És már túl sok embert kellett magam mögött hagynom.... nem hiszem, hogy többet kibírnék. 
Oké, ez határozottan egy burkolt vallomásra sikerült. Még jó, hogy nem rögtön azt vágtam a fejéhez, hogy fogalmam sincs mi lesz velünk ezután, és tudom,  nem érez irántam semmit, ez pedig mérhetetlenül fáj. Olyan szinten, hogy az egyetlen megoldásnak az tűnik, ha elérem, ne kötődjek hozzá.
- Csak felejtsd el, ez most nagyon gáz volt - rázom meg a fejemet inkább, idegesen túrok bele a homokba. - Téged ezer meg ezer lány imád, és nyilván semmit se jelent, ha most én is azzal nyomorgatlak, hogy szükségem lenne rád, és sajnálom, nem leszek teher, csak tényleg borítsunk rá fátylat, ígérem én se leszek többé bunkó, próbálok viselkedni, és...
- Mondd csak, mikor szeretnél levegőt venni? - mosolyodik el finoman, ezzel belém fojtva a szót. Elhallgatok, az arcomba vér tódul, kínosan ajkamba harapok.
Harry közelebb jön, átszeli a kettőnk közötti távolságot. Megáll előttem, komolyan a szemembe néz. Nem merek levegőt se venni, lélegzetvisszafojtva viselem a közelségét. Centiméterek választják el tőlem. Legszívesebben megölelném vagy megcsókolnám, annyira fantasztikus érzés lenne, ha még ennél is közelebb lehetnék most hozzá. Megnyugodnék.
Azonban végül nem én vagyok, aki még inkább csökkenti a kettőnk közötti távolságot. Egyik kezével félresöpri a hajamat, ajkát egészen a fülemhez tolja.
- Szükséged van rám? - kérdezi halkan.
Egy percig ledermedek, nem tudom, hogyan is kellene most erre reagálnom. Ijedten és döbbenten húzódok el tőle, hogy arcáról leolvashassak valamit.
Kisfiús, nagyképű, magabiztos vigyor, de mégis megértő szemek. Pontosan tudja, mennyire szükségem van rá, mégis inkább viccet csinál belőle, hiszen így könnyebb nekem is és neki is.
- Idióta - lököm el magamtól játékosan, ezzel még magamat is alaposan meglepve. Szerencsére azonban úgy tűnik, benne van a szórakozásban, és abszolút lazán kezeli a dolgot.
- Igen? - röhögi el magát. - Hát Belen, azt hiszem, ezt nem kellett volna - csóválja a fejét, aztán se szó se beszéd, felkap a lábamnál fogva, de aztán a keze felcsúszik a derekamra. A hátára csap, egyik kezével erősen tart, mégis úgy érzem, hogy bármelyik percben elejthet. Egyszerűen szabadít meg a cipőmtől engem is, ugyanis ő már mezítláb van.
Megy előre a tenger felé, még kapálózok, szabadulni akarok. Én csak a távolodó autónkat és a lábunk alatt lévő még nedves homokot látom. Fogalmam sincs mikor érünk a vízhez, de azt hiszem így még jobban is járok.
- Engeeedj már el! - ordítok nevetve, közben egy erőset csapok a hátára.
- Ez fájt, megfizetsz - válaszolja, aztán az érzem, hogy visszaadja, ugyanúgy megüt. Igen, csak ő a fenekemre.
- Hé! - tiltakozok felháborodottan, de nem bírom abbahagyni a nevetést. - Perverz állat!
Fogalmam sincs, hogyan csinálta Harry, de egyik percről a másikra jobb kedvre derített, mintha az ég világon semmi probléma nem lenne. Egyedül az számít, hogy élvezzük, itt lehetünk, és nem is megyünk vissza.
Begázol velem a vízbe, ami ennek köszönhetően felfröccsen, ahogyan szembe haladunk a hullámokkal. Nem érdekli, hogy ruhában van, ahogyan az sem, hogy váltóruhánk sincsen.
- Te megőrültél, szent ég! - Tenyeremet, amennyire tudom, a vállára támasztom, próbálom felnyomni magamat, hogy lássak. - Elment az eszed! - próbálom kiszabadítani magamat.
- Mi van, Dirty Dancing-eset akarsz játszani? - röhög fel. Mielőtt még visszaszólhatnék valamit, érzem, hogy változtat a fogáson. Ez pedig rám nézve nem jelent semmit jót.
- Hé, hé, mit fogsz csinálni? - merednek ki a szemeim, legszívesebben most lekevernék neki egy pofont, de nem vagyok olyan helyzetben.
- Na, vajon mit? - Hallom a hangján, ahogyan vigyorog. Végül megáll a hátán még mindig velem. Több méterre kerültünk a parttól, a tenger már a combjáig ér.
- Meg ne próbá - próbálok fenyegetőzni, azonban mielőtt még be tudnám fejezni, össze kell csuknom a számat és a szemeimet. Harry ledobott magáról, én pedig egyenesen a nem túl mély vízbe merülök. Hamarosan leér a fenekem is, így a lábammal óvatosan tapogatózva fellököm magamat a felszínre.
A hajam vizesen tapad az arcomra, ahogyan a pólóm is, amikor feljövök. Végig nézek magamon, de egyetlen percre gondolom csak azt, hogy szégyellnem kellene magamat, azért, ahogyan kinézek. Ugyanis látom, ahogyan egy szórakozott vigyorral a képén Harry ugyanezt teszi. Teljesen máshogy reagál, mint számítok rá. Nem undorodik, nem fintorog, nem úgy tűnik, hogy kövérnek gondol. Pont ellenkezőleg.
- Ezért nagyon csúnyán meg fogsz fizetni - szűkítem a szemeimet, valamennyire tényleg mérges vagyok, amiért ilyen helyzetbe kerültem, de a másik felem, meg tudja, hogy előle már kevésbé kell takargatnom magamat. Nem ítél el.
- Már előre félek - gúnyolódik velem, erőltetetten mosolyodik el, amolyan "ugyan kérlek" ábrázattal az arcán.
- Jól is teszed - indulok el felé, nehéz lépni, neki viszont nehéz menekülnie. Hiába fordul meg, hogy minél messzebb jusson tőlem, gyorsabb vagyok. A hátára ugrom, próbálom lenyomni a fejét a víz alá. Nem nagyon sikerül, mindösszesen pár másodpercre.
- Ez nevetséges és szánalmas egyszerre - ráz le a hátáról, megfordul, most én vagyok az, aki kissé megretten.
Még hosszú időig ez megy. Kergetjük egymást, igyekszünk minél tovább lent tartani a másikat vagy megnehezíteni a szökést. Vannak pillanatok, amikor kicsit lenyugszunk, és csak élvezzünk, ahogyan a hullámok a lábunknak csapódnak.
Harry előttem van, éppen madarasat játszik azt hiszem. Kezeit kitárja, fejét kicsit hátradönti, élvezi a napsugarakat. Szabadnak és boldognak tűnik. Nem csak miattam csinálta, neki is szüksége van erre. Szüksége van arra, hogy elmeneküljön, hogy néha csak elfelejtse, hogy van egy másik élete, amit már jó régóta nem ő irányít. Csak ő velem ellentétben szereti nem kimondani a dolgokat, ő meg tud vele birkózni.
Egy ideig pusztán bámulom, azon gondolkozom, hogy már azért is mennyire szerencsés vagyok, hogy a barátja lehetek. Ez is elég. Nem fogom tőle kérni, hogy úgy nézzen rám, ahogyan én őrá. Befogom érni ennyivel, mert inkább ez, minthogy mindent elrontsak egy vallomással, ami már lehet nem lenne burkolt.
Hirtelen remek ötletem támad. Lehajolok a vízbe, megmarkolok egy jó nagy adag iszapot. Már előre vigyorogva közelebb osonok, és izomból megdobom vele Harry-t.
Hátrakapja a fejét, egy percre meglepődik, de amikor meglát, elmosolyodik. Kérdőn vonja fel a szemöldökét. Ajaj, bosszúra számíthatok.
- Neeee, kérlek, sajnálom! - ordítok nevetve, elkezdek futni.
- Ezzel már elkéstél! - rázza meg a fejét tehetetlenül, miközben rohan utánam.
A szél kicsit megindul, a libabőr végig fut rajtam. A hideg vizet folyamatosan az arcomba fröcskölöm, miközben a sziklák felé sietek, ott majd elbújhatok előle. Hátra fordulok, elégedetten állapítom meg, hogy távolabb kerültem tőle. Örömittasan mutatok be neki, utána eltűnök a hatalmas sziklák között.
Vigyáznom kell, mert itt már bármi felsértheti a lábamat. A talaj köves, nyomja a talpamat, mégsem adom fel az elképzelésemet. Kissé zihálva simulok az egyik sziklafalnak, onnan óvatosan kukucskálok ki. Kisöpröm az egyik vizes tincset az arcomból, halkan pihegve figyelek tovább. Harry gyorsított a tempón, eszeveszettül jön felém.
Aztán jön egy nagyobb hullám, ami pont képes arra, hogy kissé megingassa az egyensúlyomat. Még próbálok megkapaszkodni a sziklában, nem sok sikerrel. Seggre esek reflexből a kezemet teszem ki, hogy megtartsam magamat. Éles fájdalom hasít a vállamba, egy kisebb sziklára sikerül zuhannom. Még az a szerencse, hogy inkább lapos, így azon kívül, hogy erősen meg fog zúzódni, azt hiszem nem lesz nagyobb bajom.
- Áá - nyögök fel, elkezdem masszírozni a területet.
- Belen? - tűnik fel Harry, összezavarodik szenvedő arcom láttán - Mi történt?
Mielőtt még válaszolni tudnék, látom, ahogyan vet egy pillantást a vállamra.
- Megütötted? - vonja össze aggódóan a szemöldökét, közelebb jön, leguggol elém. Szerencsére itt már jóval kisebb a víz, a térdéig sem ér fel.
- Mondtam, hogy a te közeledben mindig történik valami - mosolyodok el fájdalmasan.
- Hadd nézzem - nyúl hozzám óvatosan, és mielőtt még ellenkezni tudnék, lehúzza a pólómat, de csak pont annyira, hogy lássa. Már halványan piros, nagy valószínűséggel perceken belül lila lesz. Hosszú ujjaival végig nyomogatja. - Ez fáj?
Bólintok, ajkamba harapok, hogy kevésbé érezzem a fájdalmat.
- Azt hiszem jobb, lesz ha megyünk - jelenti ki, és most kivételesen egyet értek vele.
Csöndesen és egy szó nélkül kezdünk kifele menni a partra. Nem tudom, hogy mi változott ennyire, hiszen csak megütöttem a vállamat. Nem nagy cucc, nem is fáj. Na jó, ez hazugság, de akkor sem kellene emiatt így viselkednie...
Összefonom magam előtt a kezeimet, végig lefele nézek, nem merek a szemébe nézni. Lustán rugdosom a vizet, aztán amikor kimegyünk a partra, kelletlenül veszem tudomásul, hogy a homokos lábamra kell felhúznom a cipőmet.
Aztán koszosan és vizesen szállunk be az autóba is. Harry csak mered előre, gondolkozik. Várom, hogy kimondja, mi a baja. Mivel nem igazán akar megtörténni, úgy gondolom, akkor én leszek az, aki megtöri a csendet.
- Haragszol rám? - nyelek egy nagyot, bűntudatom támad.
Lehet, hogy tényleg csak teher vagyok. Jogosan haragszik, amiért tönkretettem a napot. Ha jobban tudnék vigyázni magamra, még most ott lehetnénk, és nem kellene azon agyalnia, hogy miért is hozott el, úgyis csak a baj van velem.
- Igen - mondja ki komolyan.
Valahol a remény, amit édesen dédelgettem, hogy úgyse lesz emiatt mérges, és valami teljesen más baja van, összetörik.
- Értem - motyogom halkan, a torkom elszorul. Érzem, ahogyan a könnyek elkezdik szúrni a szememet. Nem tudom visszatartani őket, ezért inkább elfordítom a fejemet, és az ablaknak döntöm. Látom rajta, hogy mondani akar valamit, amikor meglátja, hogy sírok, de közbevágok. Nem, nem akarok többet hallani, ez is elég volt.  - Menjünk haza!
Ajkait összeszorítja, elfordítja a kulcsot, bekapcsolja a fűtést, és elindítja a kocsit. Egyre távolabb kerülünk a parttól, én pedig az úton végig azon vagyok, hogy elfelejtsek mindent, mintha az elmúlt két nap meg sem történt volna. Sokkal könnyebb lesz így.
Nem tudom pontosan mikor alszom el, már csak arra emlékszem, hogy a szemeim egyre gyakrabban csukódnak le. Kicsit még így is fázok, ezért összehúzom magamat, fejemet a támlának döntöm, így arcom Harry felé fordul.
Még gyengén érzékelem, hogy egy meleg anyagot rám terítenek. Nincs erőm felfogni, hogy ki az, egyszerűen csak örülök, hogy kényelmesebben aludhatok.
De történik még valami, amire annyira nem tudok hova tenni, hogy biztosan csak álom lehet. Halk beszéd, mintha nekem mondanák, mégis csak egy semmibe vesző beszédfoszlánynak tűnik.
- Mi a szarért nem vagy képes vigyázni magadra? Abba nem gondoltál bele, hogy nekem pedig rád van szükségem?
Még álomnak is túl szép. 

44 megjegyzés:

  1. Ójaj! Ez egyszerűen gyönnyörű volt ez a rész, teljesen magával ragadott. Talán a kedvencem! Nagyon nagyon nagyon nagyon gratulálok hozzá, hihetetlen lett, és mint már mondtam, hihetetlenül fogalmazol, és olyan eszméletlen történeteket tudsz kitalálni, hogy az valami fantasztikus. Unokatestvérem is olvassa a blogjaidat, és egyszer azt mondta, hogy hihetetlen tehetséged van, sokra vihetnéd. Hát én is így gondolom, teljesen igazat adok neki. Még egyszer gratulálok, eszméletlen lett. Kedvencem!!!!! <33333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Azt hiszem nekem is az egyik kedvenc részem lett, hiszen tényleg iszonyú édesek együtt! Jaj, köszönöm, eszméletlen aranyos vagy, amiért ilyeneket írsz! Aaaaahw, komolyan? Te jó ég, akkor Őt is puszilom, ahogyan Téged is! El sem hiszem, amiért így gondoljátok, ez annyira felfoghatatlan számomra! Köszönöm, köszönöm, és még ezerszer köszönöm! <3333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  2. Azy, Azy!!!!
    Te jóságos Isten! Komolyan! Tényleg, Úr Isten!
    Én csak. Ez... Kibaszottul tökéletes. Ez az egész. Úgy, ahogy van.

    Az elején szétvigyorogtam az agyam, annyira édes volt ez a kis csipkelődés, meg ahogy Harry becipelte őt, aztán ledobta a vízbe. Ha már itt tartunk... Harry. Elég bonyolult személyisége van, és valahogy érzem, hogy ahány végigvigyorgott fejezetet okozott nekem, annyi könnycsepp is lesz ebből. :D Imádom ezt az embert, és az utolsó néhány sor csak még inkább biztosított afelől, hogy bizonyos értelemben megmenti majd Belent. Legalábbis merem remélni.
    Egyszerűen nem is tudok már mit mondani, ha hagynám kitörni a gondolataim, valószínűleg tökéletesen hasonló kitörés lenne belőle, mint a kommenem elején. Most is csak saját magam ismétlem, és sajnálom, amiért fejezetről fejezetre semmi újjal nem szolgálhatok, csak annyit mondok, hogy amit te itt művelsz az még mindig csodálatos, és egyszerűen elképesztő. <3
    Várom, nagyon várom a következő részt.
    Még mindig imádom, és imádlak,
    J. <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága J.!

      Aaaaaahw, tényleg így gondolod?! Te jó ég, de édes vagy, nem is tudok mit mondani, mert amikor ilyen őszintén reagálsz.. hát hű, csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm, egy élmény látni, ha tetszett!:') <33333
      Harry... azt hiszem csak azért bonyolult, mert nem tervezem meg a karakterét, minden részben viselkedik valahogyan, aztán sok eltelt fejezet után összeáll, hogy mit miért is csinál. De egyébként én is imádom, egyáltalán imádom írni ezt az egészet! Ezért fantasztikus érzés látni, ha másnak is örömöt tudok vele okozni!
      Mi az, hogy semmi újjal nem szolgálsz? Tudod Te, hogy mit jelent számomra egy kommented? Valószínűleg nem, mert tudnád, akkor most nem mondanál ilyet! Minden egyes mondatod rengeteget jelent számomra, hihetetlen sok erőt ad, de komolyan! Amikor néha fel akarom adni, mert elegem lesz, elolvasom a kommenteket, köztük a tiedet is, és rájövök, hogy miattatok is érdemes folytatni! Úgyhogy köszönöm. Köszönöm, amiért mindig bátorítasz, erőt adsz, egyszerűen nekem vannak a legjobb Olvasóim, hiszen olyan emberekből áll, mint Te! Mindenért hálás vagyok! <333333333333333
      Imádlak én is!

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Jaj Azy!

    Ó! Ez a rész annyira de annyira csodás lett, itt olvadok el a gép előtt! Határozottan megérte várni erre a részre. :) Olyan jó volt, hogy egy kis részét végre megmutatta Belen Harrynek, hisz ez már nagyon kellett. Édesek voltak ahogy játszottak, meg minden. Amikor megsérült akkor is, mert csak amiatt haragudott rá Harry, mert félette. A vége pedig, omg ajj annyira jó volt! Kedvenc részem lett! Remélem hogy tisztázni fogja vele Harold hogy mi miatt is haragudott rá és, hogy nem komoly.
    Csodát alkottál megint csajos!

    Puszil, Pippád <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pipám!

      Ahj, eszméletlen aranyos vagy, amiért ilyet írsz, köszönöm! Bevallom, én is imádtam írni, hiszen eszméletlen aranyosak együtt. Nem pont ilyenre terveztem, de boldoggá tesz a tudat, hogy neked tetszik!
      Igen, Harry ebben a részben jobban kimutatta az érzéseit, de Belen mintha ebből semmit se venne észre. Tényleg azért volt csak dühös rá, mert féltette, de hát...
      Kedvenc? Jaj, ezt hihetetlen olvasni, boldoggá tesz! Ahogyan az is, hogy folyamatosan írsz, fogalmam sincs mivel érdemeltem ki, de köszönöm, köszönöm, köszönöm, ezerszer köszönöm! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy!
    Annyira édes, olyan jó, hogy ilyen játékosan viselkednek, ez az egész annyira fantasztikus! Mindig elmondom, hogy imádom a blogot, és ahogy írsz, és ez most sincs másképp. Minden annyira a helyén van, annyira profi és annyira egyedi. Igen, egyedi, még ehhez hasonlót sem olvastam.
    Azt hiszem, ez a kedvenc fejezetem :D Egyre jobb a sztori, egyre izgalmasabb és egyre jobban várom a folytatást! :) Már a blog függőjévé váltam, és ennél jobb szenvedély nem is kell! :)
    Így tovább <333
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~E!

      Én is imádtam írni, és bár nem ilyenre terveztem, valamennyire örülök, amiért így alakult! Aaahw, én mindig el fogom mondani, hogy azért, hogy így gondolod, eszméletlen hálás vagyok, és azt hiszem sosem fogom teljesen elhinni, hogy ez igaz lehet, valaki tényleg így gondolhatja! Egyedi? Te jó ég, most tényleg mindjárt sírok! És tudod miért? Mert valaki azt mondta, hogy nem az, úgyhogy ez most felér nekem egy világgal, ezerszer köszönöm! <333333
      Hálás vagyok mindenért, tudom, hogy túlzol, de ettől függetlenül természetesen kimondhatatlanul jól esik! <333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  5. Drágaság ♥!

    Hihetetlenül megörültem, mikor megláttam az új fejezetet :3 Egyszerűen frenetikus volt, alig tudtam pislogni közben :) Nagyon de nagyon édesek voltak, amikor a vízben játszottak egymással :) Örültem, hogy Belen végre felszabadultan viselkedett Harry mellett és ez fordítva is igaz :3 A baleset volt a bizonyos holtpont, amikor belém hasított a tudat: most fog robbanni az a bizonyos, nem létező bomba. Harry visszatért önmagához, lekezelő és undok lett, ami nem igazán nyerte el a tetszésem. Mondjuk az utolsó mondata Belen felé kicsit megmelengette a szívem :)

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További jó éjt ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Boldog vagyok, ha örültél a fejezetnek, és még inkább, ha tetszett is! Szerintem is nagyon édesek együtt, egy élmény volt megírni, hidd el! Tudod, hogy mindig annyira szeretem a véleményedet olvasni, hiszen ezáltal tudom, hogy mégis külső szemmel hogyan alakulnak a dolgok! Köszönöm tehát, amiért ismét írtál, tényleg fogalmam sincs mivel érdemeltem ezt ki! Hálás vagyok! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Aztamocskooos! Az az utolso mondat, ahhww. Emlitettem mar korabban is h szivesen olvasnek egy Harry szemszoget is, de valszeg ez igy titokzatos, izgalmas. :P
    Nagyon tetszik a tortenet, eez a resz is Remek lett! ;)
    Kivancsian varom a folytatast. (:
    Olel,
    BMG

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága BMG!

      Először is köszönöm neked, amiért írtál! Másodsorban pedig sajnálom, de azt hiszem nem lesz Harry szemszög...:(
      Hidd el, én örülök a legjobban, ha tetszik a történet, és igazán remélem, hogy a folytatással sem okozok majd csalódást! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága Azy !

    Nem jutok szóhoz... Az utolsó mondat... Ahhw nagyon jó lett ! :)
    Az egész fejezetben meg volt a varázslat, a mese, ami mégis olyan valóságos ! Harry nagyon édes volt, ahogy Belen-ért aggódott. Ismételten nagyon nagyon tetszett, remek volt !

    Izgatottan várom a fejleményeket !

    Xx, Tara

    U.i.: Sok sikert és kitartást az év végéhez ! :) :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tara!

      Ahw, aranyos vagy, amiért ezt mondod, örülök, amiért így látod a dolgokat! Siettem a következő résszel, ahogy csak tudtam, és nagyon-nagyon remélem, hogy a folytatás is tetszeni fog! Köszönöm, amiért írtál és neked is sok sikert és kitartást! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Nagyon jó lett ez a rész is mint az összes többi. Az hogy Belen elmondta Harry-nek hogy szüksége van rá az nagyon aranyos volt. Ahogy Harry aggódik érte az olyan édes. Látszik hogy nem akarja elengedni egykönnyen Belent és ez olyan valóságos,pedig ez csak egy mese,egy történet,de mégis olyan mint ha igaz lenne. Remélem hamar hozod a következő részt.MÁr alig várom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Jaj, drága vagy, amiért ezt mondod! Bevallom, most szerintem is aranyos rész lett, hatalmas öröm volt, amiért megírhattam! Aaahw, hogy valóságos? Ez egy hatalmas bók nekem, tényleg próbálok élethű történetet megalkotni! Köszönök mindent, és siettem! <333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Nagyon jó lett:) Mint mindig. Nagyon aranyos rész lett remélem hamarosan összejönnek,
    ölel: Rosalie Z.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Nem hiszem, hogy mindig jó lenne, de édes tőled! Köszönöm, amiért írtál! :') <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Azy!!! <3

    Hát nagyon aranyos lett ez a rész. :3 Komolyan ez eddig a kedvenc részem. Nagyon bírom, ahogyan ők tudnak veszekedni, de még jobb mikor kibékülnek. Akkor mindig történik valami, ami Belennek jól esik. És ez az utolsó mondat, hát mindent visz.
    Még mindig oda vagyok az írásodért, habár elég régen írtam neked kommentet, és ezért bocsánat. :/ De ehhez muszáj voltam :)
    Várom a következő részt.
    Puszi Tami <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tami!

      A kedvenc részed? Ezt el sem hiszem, köszönöm, köszönöm! Mindig sokat jelent, ha írsz nekem, ezért nem kell bocsánatot kérned! Nem szeretném, ha ez teher lenne, csak akkor kommentelj, ha van kedved! :)
      Úgyhogy nagyon hálás vagyok, amiért most időt szántál rám! Köszönöm! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Annyira cuki ez a történet! :') *-* :D
    Hajrá Harry és Belen!!! :))
    Nagyon ügyes vagy, tök érdekes, ahogy írsz, és szépen fogalmazol! :) Köviiit, minél előbb! *-* :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Én is szurkolok nekik, és fantasztikus érzés olvasni, hogy így látod! Köszönöm szépen, és siettem vele! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. úgy látszik ez eddig a kedvenc részem :D nagyon imádom és Belennel együtt mosolyogtam a szép és aranyos pillanatoknál :D nagyon aranyosak együtt :) és á amit mondott Harry a végén :) imádooom:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon örülök, ha a kedvenc részeddé nőtte ki magát, és ha imádtad is! Ez rengeteget jelent számomra, de tényleg, úgyhogy iszonyatosan köszönöm, és azt is, amiért írtál! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága Azy!

    (Még fogalmam sincs, mi lesz ebből a kommentből, tehát nem vállalok felelősséget!:D)

    Annyira meglepődtem, hogy felkerült a rész, bár nem is értem, miért. Egyszerűen meglepett, és azon nyomban el kezdtem olvasni. Nem tudom, mennyire feltűnő, de megpróbálok hagyni egy kis időt az olvasás és a hozzászólás között, mégpedig azért, hogy le tudjak neked írni mindent, hiszen "csak ez az egy lehetőségem" van (hülyén hangzik, de azért csak gondoljunk bele...) Most? Most ez egyáltalán nem sikerült, én még mindig nem igazán jutok szóhoz. Hihetetlenül édes együtt Harry és Belen, imádom őket, ennek a miértjét már korábban leírtam. Egyik tippem sem jött be, hogy mi fog történni a parton, de ez csak jó (azért nem voltak világmegváltó gondolatok). Annyira örülök, hogy ha nem is teljesen, de valamilyen szinten beleláthattam Harry fejébe. Az utolsó mondata (ami látom másnak is feltűnt:D) szíven ütött, és ha addig vigyorogtam, akkor erre már ki kéne találni egy új kifejezést! Nagyon tetszett, az arcom már fáj a mosolygástól, de nem bánom, egyáltalán nem!
    Már nagyon várom, hogy folytatódjon, de tudom, ez nem az akaratomon múlik. Mindegy, a lényeg, jöjjön akármikor a következő rész, én biztosan kivárom és elolvasom, és írok, és..kezdődik minden elölről!:))

    (SPOILER: ezt a részt meg ne köszönd nekem még egyszer, te lány!:D)
    Tudom, már leírtam kismilliószor, de nem bírom ki. Egyszerűen csoda, amit művelsz. Imádom az írásodat, imádom a történetet, a karaktereket..te jó ég, mindent! Végig egy dal ment a fejemben, meg igazából a fülesemből is az szólt, és ahelyett, hogy elvonta volna a figyelmem, csak még inkább élvezhetőbbé tette ezt a részt. Kell még részleteznem? Imádtam! (Igen, még mindig nem kerestem szinonima szótárat, de most már elengedhetetlen lesz!)

    Most már végképp nem tudom, hogy mit írhatnék ide,
    <3
    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lu!

      Jaj, először is eszméletlen édes vagy, hogy nem vállalsz érte felelősséget és még szünetet is hagysz, hogy azt az "egy lehetőséget". Na már most, ezt tényleg borzasztóan édes, kedves, csodálatos dolog Tőled, de tényleg nem szükséges. Én azt szeretném, ha ez az egész komment-vélemény írás dolog nem lenne teher számodra. Ha szeretnél, írj, ha nem, nem kell. De a lényeg mindenképpen az, hogy azt írd, amit akkor szeretnél, amit tényleg gondolsz. Ha nincs benne minden az sem baj, oké? <3
      Szóval nekem már maga a tény, hogy írsz, egy világgal ér fel, de komolyan. És ezután nem azt mondom, hogy tökmindegy mit írsz, mert azért nem, de már azért is borzasztó hálás vagyok, hogy időt szakítasz arra, hogy olvasol, és utána megosztod velem a véleményedet is!
      Ahw, és még tudod fokozni, hogy mennyire fantasztikus vagy? Mindig is meg fogom köszönni Neked, mert ez a minimum, és tényleg fel sem bírom fogni, hogy komolyan így gondolod! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, én pedig Téged imádlak, mert mindig írsz nekem, és ez annyira, de annyira sokat nekem a folytatásban, hogy el sem hiszed! Mindig erőt adsz, ezt pedig sose fogom tudni neked meghálálni! <33333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  14. Ez a rész annyira édes lett! *-* Imádtam nagyon!
    U.i.:bármikor is hozod majd a fejezeteket, mi biztos várni fogjuk, és örülni is fogunk neki ;) :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Boldoggá tesz, ha tetszett a rész, és nagyon szépen köszönöm, amiért ezt mondod, megnyugtató! Hálás vagyok, hogy írtál! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  15. Azta! Csak egy szó: AMAZING. <3<3 :)

    VálaszTörlés
  16. Drága Azy!


    El sem hiszed milyen boldog voltam, amikor megláttam, hogy fennt van a friss rész. Leirhatatlan...
    Esküszöm egy szép napon megölsz majd, annyira jók a történeteid. Aki téged valaha is kritizál, az egy eszement, irigy barom.
    Hát ez a rész betette a kapumat rendesen... Hogy lehetnek már ennyire cukik, gyerekesek és ennyire hangulatemberek mindketten egyszerre? Ha az egyik hangulata rosszra fordul, akkor a másik is átvált arra a hangulatra.
    Belen már belátja, hogy szüksége van Harryre, és végre arra is rájött, hogy előtte nem kell szégyelnie a testét, -amin amúgy sincs semmi szégyelni való- ez már haladás Belenhez képest. Ennek nagyon örültem. c:
    És hát a tengerben való önfeledt játszadozás, már annyira tökéletes volt minden, hogy szinbte éreztem valaminek jönnie kell, hogy tönkre tegye az idillt. Milyen meglepő. Azért remélem a manegement nem fogja nagyon leszidni őket.
    Nyugodtan állithatom, hogy a végét imádtam! Harry téged is imádlak! És Belent is. Remlélem, hogy Belen öszintségi rohama után Harry is kiáll és elmondja, hogy megkedvelte a lányt, és fontos számára, mert ha nem, összeveszünk, Harold. xD
    Jézusom, annyira kiváncsi vagyok. Nagyon felcsigáztál ezzel a befejezéssel, és rettentően várom a következő fejezetet.

    Remélem mihamarabb megoldódik a számitógép problémája és újra rendszeresen hozod a részeket. xx
    Addig is pihend ki magad, hogy sokat tudj nekünk irni. :b

    Love, Jule B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Hidd el, én is legalább ennyire boldog vagyok, ha van lehetőségem írni, és időben kirakni a részt. Jaj, megölni nem akarlak, de azért örülök, hogy valami ilyesmi hatást váltok ki belőled, el se hiszed mennyire boldoggá tesz! Nem hiszem, hogy az engem kritizálok irigyek lennének...
      Nagyon jó érzés olvasni a véleményedet a részről, furcsa, de úgy tűnik, hogy a többségnek azért tetszik az, ami kettejük között van, és az ilyen édes pillanatok. Úgyhogy majd igyekszem több aranyos fejezettel szolgálni. :)
      Én pedig Téged imádlak, mindig írsz nekem, mindig támogatsz, és ez tényleg rengeteget jelent számomra, hiszen fogalmam sincs mivel érdemeltem ezt ki! Köszönöm, köszönöm, siettem a következő résszel, és őszintén bízom benne, hogy nem fogok csalódást okozni! A számítógépem pedig köszönöm már megjavult! Mindenért hálás vagyok! <3333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  17. Drága Azy!
    Így estére ez csodás estimese volt! :3
    Nem tudom miért, de mikor olvastam, hogy Belen összeszűkítette a szemeit, meg hogy Harry megrántotta a vállát, azt én is ugyan úgy csináltam olvasás közben. :D És az a sok bolondozás is nagyon tetszett. Én is szenvedtem régebben hasonló balesetet, mint Belen, csak akkor én a Balatonban nem láttam a köveket, ráléptem és felvágta a talpam... :/ De rég volt már! :o :D
    Vissza ide: Itt a végén az a két mondat Harrytől, nagyon aranyos volt! :)
    Nagyon várom a kövi részt! ♥ :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adrienn!

      Aranyos tőled, amiért ezt mondod! Hahah, tényleg, azt hiszem én is hasonlóan reagáltam volna, lehet ezért írtam meg így is, de akkor vicces, hogy így megegyezik! Ú, hasonló balesetem már nekem is volt, azért remélem komolyabb bajod nem esett! :)
      Remélem, hogy a következő rész nem fog csalódást okozni, és nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál, és mindig megosztod velem a véleményedet, ez sokat jelent számomra! <3333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  18. Drága,Egyetlen,Gyönyörű Azy!

    Nagyon sajnálom,hogy kommentelni se tudtam mostanában. Remélem nem haragszol (annyira). Amúgy a rész egyszerűen T.Ö.K.É.L.E.T.E.S lett. Húha itt már a végén éreztem,hogy most beindul (értem arra,amit Harry mondott). Húha lehet,hogy ő is érez valami.!?(Oh ez az :DDD) Oké bocsi,lenyugodok, de fenomenális rész lett ez (is). Olyan tehetséges vagy és annyira,de annyira csodállak,hogy az hihetetlen. Képzeld a barátnőm ma egy "Crazy girl"-ös felsőt viselt és amikor csak az "Azy" szócska látszódott egyből rád gondoltam,és arra,hogy ezer éve nem is írtam neked, szóval még egyszer is ezer bocs.<3 Visszatérve nagyon nagy példaképem vagy...azt hiszem lassan minden szempontból. Na nem akarlak untatni a szokásos is hülyeségeimmel. Várom a kövi részt, remélem hamar kész lesz a géped. Addig is sok-sok puszit és ölelést küldök. <3



    Chixi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen, csodálatos Chixi!

      Nem kell sajnálnod, az a lényeg, hogy most itt vagy, és ez éppen elég nekem! Eszembe sincs haragudni, ne butáskodj! Ahw, ne túlozz! Én is remélem, hogy most már valahogy sikerül összekavarni a dolgokat, és a következő résszel csak még inkább ezen leszek, nagyon bízom benne, hogy azért az is tetszeni fog!
      Hahaha, de aranyos vagy, te jó ég! Komolyan nem tudom, hogy hogyan lehetsz ilyen fantasztikus, ask.fm-en is mindig írsz!':) Hálás vagyok mindenért tehát! <333333

      Sok-sok-sok puszi, ölelés, Azy

      UI: Hogy példakép? Jaj, te jó ég, ne mondj ilyet, mert kis híján elsírom magamat! Ez annyit jelentene nekem, hogy szavakba sem tudom önteni! <3333

      Törlés
  19. Drága, édes, kedves, tehetséges Azym!
    Ez valami fantasztikus lett, de komolyan! Egyszerűen nem találom a szavakat és ezekben a pillanatokban sosem értem, te hogyan szeretheted, amit csinálok, hiszen ez.. ez tökéletes! És nem túlzok, nehogy azt hidd :)
    Ismételten ismételnem kell magam: ez a kedvenc részem. Olyan jó volt olvasni, hogy Belen szépen lassan elfogadja magát, vagy ha azt pont nem is, de arra igenis ráébred, hogy van, akinek így jó. Van, aki nem tartja ducinak, van, aki nem tartja csúnyának... az pedig, hogy pont Harry az a valaki *-*
    Érzem, hogy össze-vissza beszélek :( Foghatnám arra, hogy este van és hosszú napom volt, de szerintem ez mind a te "hibád". Még mindig az új fejezet hatása alatt vagyok. Szerintem megyek is, mert röhejes amit itt művelek <3
    Azt viszont tudnod kell, hogy felnézek rád, arra amit csinálsz az arra, aki vagy <3 nagyon szeretlek és legközelebb már normálisan írok :$
    Millio puszi Xx kellemes hetet! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, hihetetlen, aranyos és tehetséges szerecsendiom!

      Ahw, nagyon köszönöm, amiért így látod, hidd el, eszméletlenül örülök neki! Mi az, hogy hogyan szerethetem? Drága Dio, ne akard, hogy megkeresselek! Nálam százszor, sőt végtelenül jobban írsz, így nem kérdés, hogy szeretem a csinálsz, sőt az még nem kifejezés, imádom! Nem beszélsz össze-vissza, de ha úgy beszélnél se lenne gond, nekem rengeteget jelent, amiért pont Te olvasol és támogatsz! Megtiszteltetésnek érzem, hogy így vélekedsz arról, amit csinálok! Rengeteg hálával tartozom, amiért folyamatosan kommentelsz nekem, nagyon szeretlek! <3333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  20. Drága Azym!

    Annyira sajnálom, hogy megint így megkésve jelentkezem, annyira szégyellem magam!:/
    DE TE JÓSÁGOS ÉG!
    Annyira mérhetetlenül édes volt ez a rész, hogy majd' meghalok. Annyira édesek voltak - ameddig ismételten össze nem akadtak, de még azt is édesen. Annyira szép, ahogyan végre, szépen lassan beismerik egymásnak: mennyire fontos is a másik. Ahj, jesus, imádtam ezt a részt!
    Ne haragudj, hogy össze-vissza szövegelek, de teljesen odáig vagyok ettől a résztől, imádtam!:)
    Annyira irigyellek, amiért ilyen tehetséges vagy, hogy ennyire le tudod kötni az embereket, hogy ilyen csodás történeteket tudsz alkotni. Egyszerűen csak beleszerettem az írásaidba, és nem is tudok mit mondani. Örülök, hogy a történetedet olvasom, és örülök, hogy vannak ilyen tehetséges emberek, mint Te!<333
    Nagyon-nagyon várom a következő részt!

    Millió puszi&ölelés,
    Bella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bellám!

      Nem kell szégyellni magadat, pláne nem bocsánatot kérned! Tényleg az a fontos, hogy most itt vagy, és ha nincs időd vagy kedved, nem kell írni, hiszen nem akarom, hogy ez kötelező legyen vagy valami! :)
      Aaahw, ettől a reakciótól lehidalok, annyira aranyos vagy, ha tényleg így látod a dolgokat, és tetszett, amit csinálok, ez rengeteget segít nekem! Szóval ezt is köszönöm! <333
      Irigyelsz? Hogy Te engem? Te jó ég, most komolyan lesokkolódtam. Pont Te? Hiszen pont én vagyok az, aki majd meghal, hogy annyira jól és szépen legyek képes írni, mint Te! Hiszen valami csoda, amit művelsz a szavakkal, és imádom a történetedet! Szóval eszedbe se jusson irigyelni, hiszen nincs is miért, és Te egyébként is milliószor tehetségesebb vagy nálam! <33333333333333
      Még egyszer köszönöm, amiért írtál, és remélem, hogy nem fogsz csalódni a folytatásban!

      Millió puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  21. Olyan rosszul érzem magam, mert nem írtam az előző részekhez ez kommentet se. Pedig megérdemelnéd a biztatást a dicsértet a jót ,mert a részek egyre és egyre jobbak lesznek . Próbálok most már minden részhez írni valamit ,de meg mondom neked ,hogy nem tudok mindig újat írni.. csak ugyanazt és szerintem ez egy kicsit unalmas lesz számodra. Azt olvasni mindig hogy milyen remek , érzelmes és csodás részeket adsz ki a kezeidből lehet hogy már neked ez egy kicsit unalmas. na mindegy is azért megpróbálok valami újat írni neked :) Most csak ehhez a részhez tartozik a gondolatom :ez a rész csodálatos lett annyi érzelem megy át rajtam amit érez Belen hogy fel se lehet fogni.az olvasó teljesen beleképzeli magát adott szituációba és átéli mindazt amit te megírsz a szereplőknek.Az elején kicsit elszomorkodtam,hogy Belen még mindig védekezik ,hisz Harry olyan aranyos :) ,de érhető is . Aztán a rész közepén örömmel olvastam hogy milyen jól elvannak ők ketten, ha mindent kizárnak maguk körül és csak ők vannak abban a pillanatban,nem foglalkoznak semmivel és senkivel,de persze ennek is vége szakad egyszer..és meg is történt. Harry olyan aranyos ahogy aggódik Belen miatt és ez szívmelengető érzés :D vagyis számomra :) a veszekedésük néha felpezsdít nézhetsz hülyének, de nem annyira bírom mikor egy párnak nincs semmiféle gondja,soha nem veszekednek az egy kicsit fura ott van valami probléma. Semmi sem tökéletes,de térjünk is vissza a részhez :) Mikor Harry a végén azt mondja ,hogy :" Mi a szarért nem vagy képes vigyázni magadra? Abba nem gondoltál bele, hogy nekem pedig rád van szükségem?" akkor egy kicsit megilletődtem és boldog lettem,igaz még nem lehet érteni hogy Harry milyen érzéseket táplál Belen iránt de azért reménykedem benne hogy azt érzi amit Belen :) a rész egyszerűen csodálatos . nem egy szálon fut végig.több érzés is keveredik az emberben mikor olvassa .:) így a végére szeretném megkérdezni ,hogy lesz Harry szemszögéből rész? nem rendszeresen csak így egy.. az egyik fontos pillanatnál ? . köszönöm hogy olvashatom egy a remek blogot és hogy ilyen remek tiszta munkát adsz ki a kezedből :) és még szeretném valamit hozzáfűzni míg én olvastam http://www.youtube.com/watch?v=gC_mFGjw5v0 ezt a zenét hallgattam . xd na mindegy is :)

    Pusziii,
    Egy olvasód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Olvasóm!

      Neked is csak azt tudom mondani, mint a többieknek: csak akkor kell írni, ha van kedved, időd és energiád. Ez ne legyen kényszer, nem szeretném, ha teher lenne! Jaj, de édes, de szerinted ezt meg lehet unni? Sose fogom, hiszen fel sem bírom fogni, hogy valaki tényleg szeretheti a történetemet, és tényleg így gondolhatja, ahogy most Te is! Ez rengeteget jelent nekem, és eszembe sincs megunni, hogy halhassam a véleményedet! <3
      Nem nézlek hülyének, bevallom, én is szeretem megírni, ha kicsit veszekednek, ilyenkor úgy érzem közelebb vannak egymáshoz, mint amikor jól kijönnek. Szerintem is most ez aranyosra sikerült kettejük között, imádtam megírni, ezért jelent rengeteget, ha neked is örömet tudtam vele okozni, és tetszett! <33333
      Nem hiszem, hogy lesz Harry szemszög, sajnos még a fontos pillanatoknál sem, hiszen nem szeretném lelőni a "poént", hogy mit miért is csinál, de majd ne aggódj, ki fog derülni! :)
      Köszönöm, amiért olvasol, köszönöm, amiért megosztod velem a gondolataidat, köszönöm, amiért ennyire fantasztikus vagy! <33333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  22. Drága, Azym!

    Nagyon sokat mosolyogtam ezen a fejezeten, hiszen felemelő volt olvasni, hogy Belen és Harry ennyire élvezték egymást társaságát és jól mulatnak együtt. A kedvenc részem az volt, amikor Belen iszapot dobott Harrynek, aki emiatt bosszúra szomjazott. Remélem, hogy a kapcsolatuk a továbbikban is ennyire fesztelenül fog majd alakulni és sikerül megbékélniük a helyzettel, közelebb kerülnek majd egymáshoz, még ennél is jobban. Belen vallomásánál komolyan azt hittem, hogy elárulja a fiúnak pontosan mit érez iránta, de a végénél rádöbbentem, hogy az egyáltalán nem vallana rá, hiszen mindent leszámítva én egy zárkózott, félénk lányt ismertem meg benne, akinek ennek ellenére nagy szája van és nem fél kimondani az olyan dolgokat, amik esetleg sértik az önérzetét, de valamilyen szinten nem is képes eléggé megvédeni magát. Visszatérve a fejezethez, legfőképpen a végéhez, szerintem én biztosan azt hittem volna, hogy csak álmodtam, főleg ha ilyen szavakat mondanak nekem. Szerintem Belen sem hisz igazán ebben az egészben, de persze ez majd csak a következő fejezetben fog kiderülni, amire már most rettentően kíváncsi vagyok. Tudom, hogy mostanában nem sokszor mondtam és a pocsék kommentjeim sem írják le kellően, de remélem azért azzal tisztában vagy, hogy tehetséges vagy és sohasem hagyod abba, senki se gátoljon meg abban, hogy azt csináld, amit szeretsz! Sok-sok ihletet a továbbiakban is :)szeretlek és sok puszi! <333

    Szorosan ölel,
    kriszty96

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes és csodálatos Krisztym!

      Ha te mosolyogtál rajta, akkor ez most engem késztet mosolygásra, hiszen azt hiszem már nem kell elmondanom, hogy mennyire is boldoggá tud tenni, ha pozitív érzéseket vált ki belőled a rész, és tudok vele örömet okozni.
      Ezt a részt tényleg felemelés volt írni, már régen vártam egy ilyen játékos-boldog jelenetre kettejük között, és úgy tűnik, most alkalmam nyílt összehozni számukra. Akkor már csak a Te kedvedért is próbálok majd édes kis jeleneteket beletenni! <3
      Igen - mint mindig - most is tökéletesen látod! Belen eléggé zárkózott, és nem igazán a szavak embere, így... így a nyilvános szerelmi vallomást nem igazán tudom elképzelni nála. Bár, ami azt illeti, szinte egyik szerepelőmnél se történt ilyen, egyszerűen szeretem, ha kimondatlanul is szeretik egymást. :)
      Nem pocsékak a kommentjeid, drága, hányszor mondjam el?! Meg foglak keresni, ha így folytatod, és jól kupán váglak! Tökéletes kommenteket hagysz MINDIG magad után. El sem tudod hinni, hogy már maga a szándék, hogy időt szakítottál rám, mennyit jelent... Úgyhogy köszönök mindent, és ne merd szidni a fantasztikus megjegyzéseidet! Köszönök mindent, nagyon nagyon szeretlek, szoros ölelés! <33333333a333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés