8. fejezet - Gyerekes fogócska


Drága Olvasóim!

Íme itt is lennék a következő résszel, ami a személyes új kedvencem. Nagyon remélem, hogy nektek is tetszeni fog, elmondani nem tudom, mennyire boldog lennék! Az előző részhez érkezett kommenteket már elolvastam - természetesen - viszont válaszolni még nem volt rá időm, ha nem haragszotok. Ez még a héten pótlom. Rengetegen írtatok, ami könnyeket csalt a szemembe, annyira meghatódtam, hogy még mindig kiálltok mellettem! Hatalmas hála és KÖSZÖNET Nektek, egyszerűen csodálatosak vagytok, a véleményetek borzalmasan sokat jelent számomra! Imádlak Titeket!

Millió puszi és szeretet, Azy

A bennem lévő kettősség szinte széthasított. Egyszerre voltam dühös és csalódott. Próbáltam magam előtt is titkolni, hogy mennyire de mennyire megalázó, ami velem történt, de képtelenség. És pontosan jól tudom, hogy ezért utálom és megvetem őt. Nem tévedtem. Elég volt csak egy kicsit jobban közelebb kerülni hozzá, és máris csalódtam. Ez most sokkalta jobban fáj, mint eddig bármi. Elviseltem, hogy láthatatlan voltam a szemében, nem szóltam semmit, amiért nem ismert fel. Figyelmen kívül hagytam minden visszautasítását, amikről még csak fogalma sem volt. Azonban ezt már nem nyelem le.
Nincsen kedvem beszélni senkivel, azt szeretném, ha magamra hagynának, félek, hogy túlságosan megérzik, nincsen minden rendben. Mégsem tudok mit csinálni, az életemhez tartozik a folyamatos emberek között lévő munka. Követem Jack utasításait, meghallgatom, amit kér, és úgy teszek, semmi sem változott volna. Viszont ez a legnagyobb hazugság, mert egyszerűen minden megváltozott. 
A percek, órák, napok túl gyorsan repülnek, egészen addig, amikor Jack be nem jelenti, hogy ideje elkezdeni a színjátékot. Eddig csak Twitteren beszélgettünk, ezzel is már elindítva a pletykákat, de most jön a java, ezúttal biztosra veheti mindenki, hogy több van közöttünk, mint barátság. Ha tudnák...
A terv egyszerű. Harry értem jön estefele, a házam előtt vár. Összeszedem a dolgaimat, kimegyek elé. És akkor megcsókol. Ebbe még nem nagyon gondolok bele, mert azt hiszem rosszul lét nélkül nem menne. Beszállok a kocsiba, elvezet a házáig, ahol egész éjszaka leszek. Másnap reggel pedig elmegyek. Kezdésnek ennyivel indítunk.
Az egész média ezzel lesz tele, mindenki mást fog hinni, mint az igazság. Még több gyűlölködő üzenet fog érkezni, az utálat középpontjában fogok állni. Az újságok címlapján az elkapott lesifotók virítanak majd. "A nőcsábász Harry Styles ezúttal Belen Walllis-t szemelte ki áldozátul". Twitteren ezrével veszítem el a követőimet, a világtrendek között a kapcsolatunkat jellemző "Harren" vagy valami hasonló baromság lesz. 
Hatalmasat sóhajtok, ma már ötödjére vagy az órára pillantok, ami csak azért sem akar megállni. Túlságosan siet. Mindjárt itt lesz értem, és minden elkezdődik. 
Akaratom ellenére izgulok, hiába próbálok tenni ellene, nem megy. Fogalmam sincs miképpen fogok viselkedni Harry-vel szemben. Képtelenség ugyanúgy néznem rá, mint ezelőtt. Olyan, mintha az eddig általam "megismert" ember teljesen más lenne. Amit Jack mondott, teljesen összetörte a róla kialakított képemet, mintha csak egy mély álomból ébrednék fel, ami után a valóság hideg és könyörtelen. Nem lehet ilyen, nem lehet ennyire számító és kíméletlen.
Már csak arra eszmélek fel, hogy a telefonom képernyőjén a gondolataimban lévő arc jelenik meg. Hív. Mély levegőt veszek, egyszerűen kinyomom, hiszen ez csak jelzés, hogy megérkezett. Feltápászkodom a kényelmes kanapéról, zsebembe süllyesztem a telefonomat. Az előszobába megyek, ahol leakasztom a vékony bőrdzsekimet az akasztóról. Gyorsan belebújok, magamra kapom a Conversemet, majd végig pillantok magamon. Legszívesebben hánynék, de mivel már a mai nap során többször is megtettem, most eltekintek tőle.
Egy fekete csőnadrág, egy ujjatlan fehér hátul hosszított lenge felső. A kezemen bőrkarkötők sorakoznak, a nyakamba egy apró ezüstlánc lóg. A körmeim feketére vannak lakkozva, a szemem hangsúlyosan ki van festve,  a hajam hullámokban omlik a vállamra.
Magamhoz veszem a táskámat, leoltom a lámpákat, majd kimegyek és becsukom magam mögött az ajtót. Kulcsra zárom, megbizonyosodom róla, hogy a riasztók be vannak kapcsolva. Keresztülsétálok a kerten, egyenesen a kapuhoz megyek, miközben próbálom leküzdeni az érzéseimet. Nehezemre esik bármire is gondolni, a szívem a torkomban dobog.
A kezemet a kilincsre simítom, erőtlenül lenyomom, és kilépek. Felemelem a fejemet, és megpillantom. Ott áll, és lazán a hatalmas, fekete kocsijának dől. Egy szürke felsőt visel, amihez egy kockás kék inget húzott. Pilótaszemüveg a fején, a szokásos fehér Converse a lábán. A késő délutáni időpont miatt a nap már megy le, halvány narancssárga sugarai éppen rásütnek. El kell ismernem, hogy szívdöglesztően jól néz ki, kevés vagyok mellette.
Mielőtt még foghatnám magamat, és egy könnyed mozdulattal otthagyhatnám, észrevesz. Arcán hatalmas vigyor terül el, mintha csak erre várt volna már napok óta. Most azonban már nem tud megtéveszteni, én is tisztában vagyok vele mi a helyzet. Egyszerűen megjátssza ez az egészet, minden apró mozdulata mű. Hihetetlenül aggasztó, hogy ebben ennyire jó. Vagy az, hogy ennyire vak vagyok.
Mégis... megingok. A légzésem szaporává válik, a buta és naiv lelkem azt hiszi ez igaz. Elmosolyodom, én sem tudom, hogy őszintén vagy sem. Folyamatosan emlékeztetnem kell magamat, hogy Harry szerepet játszik, és ha nem akarok még inkább megsérülni, nekem is ezt kell tennem.
- Szia - jön közelebb.
Minden olyan hirtelen történik. Az egyik percben még pár méter távolságra van tőlem, a következőben már előttem áll, teljesen életnagyságban. Teste beárnyékol. Felpillantok rá, belekapaszkodom a smaragdzöld szemeibe, keresek valamit, ami talán valódinak bizonyul. Nincs sok időm, mert nagy kezeivel közrefogja az arcomat, és megcsókol. Tudtam, hogy ez lesz, mégis meglep. Ajkai az enyémen landolnak, finoman ízlelgeti azokat. Teljesen elgyengülök, azt szeretném, ha soha nem érne véget az a pillanat, és mindörökre csak ilyen közel érezhetném magamhoz. Hogy érezzem az illatát, a közelségét, tudjam, hogy velem van.
- Szia - távolodok el tőle, szememet lesütve simítom a derekára a kezemet. A mozdulat ösztönösen jön, mintha százszor csináltam volna. Ránézek, próbálok leolvasni valamit az arcáról. Kiismerhetetlen. - Megyünk? - kérdezem zavartan.
- Persze - bólint még mindig halvány mosollyal, kezét az enyémre kulcsolja, és maga után húz. Furcsa érzés, ahogyan a bőre az enyémhez ér. Furcsa, hogy mindig őt akartam, és most így kapom meg. Inkább sehogyan, mint hazugságok árán.
Kinyitja előttem az ajtót, én beülök, majd megvárom, amíg újra megkerüli a járművet és ő is beszáll. Elindítja a motort, megnyomja a gázt, majd elindulunk a háza felé. Nem szól egy szót sem, ahogyan én se. Egész végig így megy, én kibámulok az ablakon, néha megkérdezem, mennyi idő múlva érünk oda. Szerencsére véget vethetünk ennek a borzalmas helyzetnek, amikor már Harry házában vagyunk.
- Itt is lennénk - közli, de még nem áll le, valahogyan kinyitja az autóbejárót, így egyszerűen behajtunk. Amint az önműködő ajtó földet ér, biztosak lehetünk benne, hogy senki sem lát.
- Remek - motyogom az orrom alatt, követem, és én is kiszállok. Az épületbe érve kis híján eláll a szavam, ez még az enyémnél is nagyobb. - Hű! - szalad ki a számon.
Minden szoba csodaszép, látszik, hogy nem sokat van itthon, akkor szerintem sokkal otthonosabb és rendetlenebb lenne. Így inkább egy Ikea katalógusból kivágottra hasonlít.
Gyorsan leveszem cipőmet, utána a nappali sétálok. Egy ideig ácsorgok, figyelmesen szemlélem a nyilvánvalóan drága képeket, amik a falon függnek. Harry eközben levetkőzik, kabátját egyszerűen egy kisebb szekrényre vágja le.
Mikor befejezi, hallom, ahogyan utánam jön, és megáll. Megfordulok, kíváncsi vagyok, mit lép. Most mit fogunk csinálni mégis? Ott áll halál lazán, kezeit a zsebébe süllyeszti, féloldalasan dől neki az ajtófélfának.
- Nem gondoltam volna, hogy belemész. - Megfagy körülöttem a levegő, én még nem gondoltam volna, hogy felhozza a témát. Furcsán méreget, utána felteszi a következő kérését: - Miért?
- Én is ugyanezt mondhatnám - válaszolok szárazon, megfogadom magamnak, hogy semmi esetre sem bízok meg benne vagy hiszem el a hazugságait. - Nem egészen említetted az elején, mire megy ki a játék.
Kezemet összekulcsolom a mellem alatt, kételkedve nézek rá. Dühít, amiért olyan nyugodt. Ennyire nem rendíti meg a dolog, amit tett?
- Jack nem akarta, hogy sérülj, ezért jobbnak látta, ha önszántadból mész ebbe bele - rántja meg a vállát.
- És? - húzom fel a szemöldökömet. - Azt gondoltad, hogy csak úgy megszerezhetsz, és minden el van intézve? - csattanok fel, túl sok az önbizalma, ezzel szemben az enyém nullával egyenlő. Az, hogy azt gondolja könnyedén a karjaiba rohanok, csak még inkább rombolja.
- Hé, hé - löki el magát a faltól, kezeit védekezően emeli fel. - Nem az én ötletem volt, mondom!
- Mégis belementél! - emelem fel a hangomat, kijön belőlem az iránta érzett gyűlölet. Harry nem mond semmit, egy kósza bocsánat sem hagyja el a száját, ami még inkább felhúz, ezért folytatom. - Úgy tettél, mintha pusztán emberi jóérzésed kötelezne arra, hogy segíts, miközben végig utasításra csináltad!
- Oké, én ebbe nem megyek bele - röhögi el magát, majd megfordul és felmegy az emeletre. Csak így.
Én meg ott maradok, idétlenül ácsorogva a nappaliban. Fogalmam sincs mit kellene tennem, azt se, hogy mit lehet ebben a baromi nagy házban csinálni, miközben holnap reggelig össze vagy zárva egy olyan emberrel, mint Harry. Kizárt, hogy normál emberekként kezelem, ameddig gerinctelenül viselkedik.
Zavarodottan túrok bele a hajamba, semmi esetre sem szeretnék a házban maradni. Azzal a lendülettel visszakapom a cipőmet, majd a kertbe sietek. Hangosan csapom be magam mögött a bejárati ajtót, hadd hallja csak! Keresek egy olyan helyet, ami valamennyire védve van a növények által. Találok egy hatalmas követ, egy fa tövében. Pont elég messze van, nem láthat rám. Lehuppanok rá, hátamat a vaskos törzsnek döntöm. Lábamat felhúzom, átkarolom a karjaimmal, arcomat a térdeim közé hajtom.
Az agyam lebénult, képtelen vagyok rendesen gondolkozni. Végig azon járnak a gondolataim, hogy miképpen lehettem ennyire hülye. Azt gondoltam, magától foglalkozik velem.  Ó, mekkorát tévedtem. Átvert, ennyi az egész. De lefogadnám, hogy ha szép lennék, máris máshogyan állna a dolgokhoz. Felszínes.
Órákon keresztül ülök ott, kezdek hasonlítani egy szoborra. Nem mozdulok, nem akarok bemenni, mert akkor találkoznom kellene vele. Még a légzésem is merev, olyan, mintha egy gép lennék. Fejemben ezer meg ezer gondolat cikázik végig, amiktől rosszul leszek. Csalódottság, harag, megalázottság, düh.
- Belen, már kilenc óra van - szakít félbe egy hang, mire kiszakadok az általam alkotott világból, és visszatérek a valóságba. Ezek szerint már egy jó ideje nem csinálok semmit.
Nem válaszolok, annyit se érdemel meg.
- Nem maradhatsz kint - sóhajtja Harry.
- Dehogynem - motyogom, végre hajlandó vagyok felemelni a fejemet.
Tekintetemet mélyen az övébe fúrom, nem értem, miért nem hagy egyszerűen itt. Szálljon le rólam, könnyebb mindkettőnknek.
- Esni fog - pillant fel az égre, ahol már tényleg fekete felhők gyülekeznek, pedig nyáron későn szokott sötétedni. Nem is sejtettem, hogy már ilyen késő van.
- Akkor megázok - válaszolom reflexből.
- Megfázol.
- Nem kell úgy tenned, mintha érdekelne - pillantok fel rá. - Mert tudom, hogy úgysincs így - mosolyodom el gúnyosan. - Menj csak vissza!
- Ne csináld - rázza meg a fejét, felém nyújtja a kezét, ezzel arra célozva, hogy menjek vissza vele. - Gyere!
- Nem - ejtem ki határozottan a szócskát, ezzel teljesen felhúzva Harry-t.
- Mit akarsz, mit mondjak? - háborodik fel, visszahúzza a kezét, idegesen túr bele inkább a hajába.
- Azt, hogy valamennyire megbántad, amiért egy utolsó patkányként viselkedtél - szállok vele vitába hevesen, felpattanok a helyemről. Egy pillanatig ott állok vele szemben. Látom, mondani akar valamit, mégsem szólal meg. - De látom az nem megy.
- Akkor ázz el, nem érdekel - mondja ki könyörtelenül, megfordul, és szépen elmegy. Figyelem a távolodó alakját, egészen addig, míg el nem nyeli a sötétség.
Nem akar beszélni róla. Semmit se mond. Pedig pusztán arra lenne szükségem, hogy lássam, megbánta. Vagy megmagyarázza. Bármi. De nem hajlandó... Azt hittem ismerem, mégis teljesen másnak tűnik.
Hisztérikusan a hajamba túrok. Reményvesztetten döntöm meg a nyakamat, az ég felé emelve az arcomat. Meglepően észlelem, hogy az koromfekete, esőfelhők ezrei takarják el a csillagokat. A kert sötét és hideg, a levegő fülledt, a szél is elkezdett fújni. Nem egy kis zápor fog érkezni, hanem egy hatalmas vihar.
Visszarogyok a kőre, arcomat a kezembe temetem, erőt vesz rajtam a sírhatnék. Mégsem teszem, elegem van, amiért Harry közelében folyamatosan bőgök. Nem érdemli meg a könnyeimet sem.
Hosszú, hosszú ideig csak ülök, és nézek ki a fejemből. Legszívesebben haza mennék, de tudom, hogy nem lehet. Itt kell maradnom.
Egy eső csepp éri a homlokomat, hidegen ütődik neki, majd lefolyik az arcomon. Kipislogom a szememből, az égre emelem a tekintetemet. Még több csepp zuhan rám, a következő pillanatban pedig az ég hatalmasat dörög, és szó szerint rám szakad az ég. Ömleni kezd a csapadék, mintha dézsából öntenék.
Nem kell sok idő, hogy átfázzak, és minden ruhám alaposan elázzon. Tisztában vagyok vele, mennyire gyerekesen viselkedem. Egy normális ember már régen a büszkeségét félretéve, visszament volna, hogy elkerüljön egy náthát. Talán nem vagyok normális, ez a baj.
Összehúzódom, próbálok valamennyire a fa alatt maradni, hogy kevésbé érjen az eső, hasztalan. A hajam nedvesen tapad az arcomhoz, az ajkam remeg, a folytonos mennydörgéstől összerezdülök. Sötét van, szinte semmit se látok, olyan, mintha legalábbis egy erdőben lennék, és nem egy kertben.
A tetőpont akkor érkezik el, amikor egy hatalmas villám valahol a közelben becsap. Nyilván elég messze van ahhoz, semmi bántódásom sem eshetne, én mégis úgy érzem, hogy legalábbis a lábam előtt történt. Ijedten ugrok fel, riadtan tapogatózva indulok el visszafele, kezem alatt érzem a fa göcsörtös kérgét. Ügyetlenül kerülöm ki, kicsit megbotlok valamiben. Gyorslépésben haladok, utána már futásnak eredek. Csak a lábamat figyelem, nem szeretnék elesni valamiben. Rátérek a bejárat felé tartó köves útra, azt hiszem nyert ügyem van, de tévedek. A lábam megcsúszik, hatalmasat taknyolok. Szerencsére a fenekemen kívül semmi nem bánta, azonban rendesen összekoszolom magamat. Már csak ez hiányzott.
Amikor már az ajtó előtt állok, megkönnyebbülten nyitok be, már az sem érdekelne, ha maga a Sátán házba kellene megszállnom. Kissé zihálva csapom be magam után, a ház biztonságérzetétől megnyugodva döntöm neki a hátamat.
Harry meghallja az érkezésemet, arcán gúnyos vigyorral jön ki a nappaliból, szemöldökét felhúzva mér végig. Nem mond semmit, de látom rajta, hogy már igencsak kikívánkozik belőle egy jó kis beszólás.
- Remélem örülsz - vetem oda neki, az arcomon ülő mérges kifejezést semmiért se vakarom le magamról. - Eláztam.
- Te tehetsz róla - vonja meg a vállát, a kezében szorongatott tálból kivesz egy darab pattogatott kukoricát, lazán dobja a szájába. - Én mondtam, hogy gyere be!
Egy szúrós pillantással jutalmazom, inkább nem reagálom le a dolgot, semmi értelme nem lenne. Állja a tekintetemet, mire végül elfordítom a fejemet. Leveszem a sáros cipőmet, a sarokba teszem, utána a nedves kabátomtól is megszabadulok.
A hajamból csurog a víz, egyenesen a padlóra, egy kis tócsa keletkezett már alattam. Ajkamba harapva szemlélem az általam behozott dzsuvát. Újra Harry-re nézek, már éppen egy bocsánat szócska szaladna ki a számon, de szerencsére hamar megállok. Mert ahogyan ott áll, jóízűen eszegetve, dühös leszek. Jól mulat rajtam, az sem érdekli, hogy a saját házában lesz kosz. Sokkal többet ér számára a látványom.
- Jól szórakozol, mond csak? - húzom fel fél szemöldökömet.
- Rohadtul - vigyorodik el, ismét neki dől a falnak, úgy tűnik nem képes megállni a két lábán, folyamatosan támaszkodnia kell. Olyan laza, majd szétesik.- És hidd el, ha látnád magadat, te is ugyanígy élveznéd.
Az ötlet hirtelen jön, tulajdonképpen át sem gondolom, pusztán szeretném letörölni azt az önelégült vigyort az arcáról. Felkapom a cipőmet, egyszerű mozdulattal vágom hozzá. Annyira meglepődik, hogy abba hagyja a röhögést, és lefagy. Az a gond, hogy én is, egy ideig megijedek attól, hogy most mit fog tenni, de nem sokáig. Akaratlanul elvigyorodom, minden pénzt megér Harry képe, amin szemrevételezi a cipőm nyomát a mellkasán. Ennyit a tiszta és száraz pólójáról.
- Megőrültél? - csattan fel idegesen, kezével próbálja eltüntetni a koszt, sikertelenül.
- Mi a szarért röhögtél ki? - tárom szét a kezemet. - Most már nem olyan vicces, mi?
- Komolyan mondom, hogy most meghalsz - pillant rám gyilkos tekintettel.
Nyilvánvalóan nem kellene továbbra is jól szórakoznom, de bármennyire is próbál megijeszteni, a helyzet túl mulatságos hozzá. Lerakja a tálat, majd felkapja a ledobott cipőt, hozzám akarja vágni. Az én reakcióidőm gyorsabb, az ajtót gyorsan kinyitom, fedezékül használom. Kint szakad az eső, és hihetetlen hideg van, viszont fordult a kocka, jobban járok, ha kint maradok.
Hallom, ahogyan valamilyen tárgy puffan a fának. Hangosan felnevetek.
- Gyerekes vagy!
Nem sokáig vigyorgok, mert a következő percben kivágódik a bejárat, Harry követ az esőbe.
- Tudod ki a gyerekes! - kiáltja, de ekkor már az ő haragja is elpárologott. A dacos védekezésével pontosan azt bizonyítja be, hogy nekem van igazam.
Kint hatalmas vihar tombol, a szél kis híján elfúj. A zoknim egy perc alatt átázik, a már vizes ruháim még inkább hozzám tapadnak. Rohanok az esőben, nem érdekelnek a hatalmas villámlások és dörgések. Futólag hátrapillantok, már Harry, minden áron el akar kapni. Most már egyáltalán nem ijesztő semmi, egyszeriben megszűnt létezni a sötétség, és a vele járó félelmeim. Csak őt látom, ahogyan utánam szalad. Mindketten tisztában vagyunk vele, mekkora ökörség, amit teszünk. Elfelejtjük, hogy milyen helyzetbe vagyunk belekényszerítve, a bunkó megjegyzéseket, amit még nem rég levágtunk egymásnak. Egyszerűen gyerekekként viselkedünk, mert ez az egyetlen útja, hogy ne roppanjunk össze a ránk mért nyomás alatt.
Kihasználva, hogy a sötétség miatt nem láthat olyan jól, és pár méterrel előtte járok, beszaladok egy fa mögé.
Az eső szakad, a lábam alatt hideg a föld, a karom libabőrös, egész testemben remegek, a hajam csatakokban lóg. Arcomon mégis hatalmas vigyor ül, mert jól érzem magamat.
- Ugye tudod, hogy előlem nem bújhatsz el? - kiáltja túl a vihart Harry.
Ajkamba harapva sütöm le a szememet, nagyon remélem, hogy nem talál meg. Várok egy kicsit, utána óvatosan kikukucskálok. Furcsállva pillantgatok körbe, egyszerűen nem látom. Már éppen feladnám, és előjönnék, hogy mégse keressen órákig, amikor is rájövök, hogy már ezzel lebuktattam magamat, azért nem vak.
Próbálok elfutni mellette, de esélytelen, kezeivel megragadja a derekamat. Kicsit túl hevesen kap el, így megcsúszok a füvön, viszont magammal rántom őt is. Mindketten a jéghideg földön kötünk ki.
- Megvagy! - vigyorodik el gonoszul Harry, kezével gyengéden szorítja a csuklómat. Nem mintha el akarnék menekülni. Fölém tornyosul, térdeivel támasztja magát. Nem tudom levenni a szememet a tökéletes vonásairól. Arca pár centiméterre van tőlem, még a sötétben is látom a szemében a furcsa csillogást, amivel rám néz.
Túl közel van, amit ő is észrevesz.
- Induljunk be - javasolja inkább, az előbbi jókedve odaveszett, csakúgy, mint az enyém. Talán messzire mentünk.
- Egyetértek - bólintok egy aprót.
Feltolja magát, és végleg leszáll felőlem, megtörli vizes arcát. Én is felállok, eltekintek attól, hogy miképpen nézhetek ki. Ügyetlenül a fülem mögé tűröm a kósza tincseimet. Lassan lépkedünk befele, most már tényleg mindegy, hogy mi lesz. Ha megfázunk, megfázunk.
Amíg mögötte haladok egy árva szó nélkül, azon gondolkozom, mi történt, amiért mindent félretettem, és eszetlen fogócskába bocsátkoztam vele. Tulajdonképpen gyűlölöm kellene. Utálnom, amiért nem mond semmit, miért lett volna képes átverni és kihasználni.
De valahogyan könnyebb haragudni rá, ha nincs előttem. Mert ha belenézek a szemébe, képtelenség elhinnem róla bármi rosszat. Úgy látom, ő a legtökéletesebb az ember a világon, akinek minden szavát elhiszem, legyen az igaz vagy sem. Nem lehet gonosz és számító. Képtelenség, hogy ne higgyek benne. 

28 megjegyzés:

  1. Drága Azy-m ♥!

    Már alig vártam a vasárnapot, szinte éreztem, hogy érkezni fog a folytatás :3 Mint mindig, most sem okoztál csalódást <33

    Imádtam, egyszerűen fantasztikus fejezet volt ♥ :) A cím és a kép is már felkeltette az érdeklődésem, hát még az első pár sor :) Teljesen egy állásponton vagyon Bel-el, én is kettősséget érzek Harry-vel szemben :3 Bunkóság volt megjátszania a segítségnyújtást, holott ő egyáltalán nem ilyen személyiség :/ A csóknak mondjuk örültem, de tisztában voltam vele, hogy színjáték az egész... Aztán jöttek a mosolyok meg a kézfogás... Túl jó megjátszás :3 Örültem, hogy Belen végre kiadta a dühét, még ha ez egy picit viccessé sikeredett :3 A vihar hibátlanul meg lett írva, gratulálok! ;) Rettentő élvezetes volt olvasni Bel és Haz kis fogócskájáról, nagyon édesek voltak :D A vége tökéletes, jobb befejezés nem is lehetett volna :) Harry nem gonosz és számító! Csupán csak egy manipulálható gyerek :3

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és a jövő héthez kitartást ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macym!

      Jaaaaaj, ennek nagyon nagyon örülök, és annak még jobban, hogy egy állásponton vagy Belennel! Szeretném ismételten megköszönni, hogy ennyire kitartóan támogatsz, nem is tudom mit kezdenék nélküled... Annyira kedves, aranyos, drága, türelmes vagy, de tényleg! Rengeteggel tartozom neked, soha nem is fogom tudni törleszteni! Imádlak! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága, Egyetlen, elképesztően tehetséges, pótolhatatlan Azy-m!

    Aszta… megvallom őszintén ma valahogyan semmire sem volt energiám, nem voltam képes koncentrálni semmire sem hiába is tartok ott, ahol tartok a történetemben, de amikor megláttam az imént, nem is olyan régen, hogy kitetted a következő fejezetet rögtön eldöntöttem, hogy ennek az elolvasására még sort kerítek, ha ma ilyen szabad napon van. Lehengerlő volt. A történtek után számítottam arra, hogy Belen pont eképpen fog viselkedni a fiúval, és azt sem zártam ki, hogy majd Harry is viszonozni fogja ezt az ellenszenvét. Gondoltam, hogy a megtudottak miatt majd a lány képtelen lesz normálisan viselkedni vele, hiszen megbántották az önbecsülését és, ami még rosszabb az emlékeiben élő fiú mégsem olyan, mint azt elképzelte. Valahogyan én sem gondoltam volna, hogy Harry ilyen magaviseletű lesz, bár gondolom csak bántja a buksiját, hogy valaki nem úgy tekint rá, ahogyan azt ő szeretné. Talán nem tetszik neki, hogy van egy olyan lány, aki nem képes tolerálni azt, ahogyan néha viselkedik.
    Ez az egész terv, amit kiagyaltak, a csók és minden vele együtt járó megdöbbentő. Főleg az, amikor sajnálatomra – bár tudtam, hogy benne lesz – a betegségére terelődött a téma, amikor is magát nézte a tükörben. Valaki most már tényleg felnyithatná a szemét, de az ilyen betegek nem könnyen nyílnak meg ezen ügy kapcsán. Rettentően furdal a kíváncsiság, hogy vajon Belen esetében erre, hogyan is derül fény. Az egyszer biztos, hogy mind a kettejük elképesztően makacs a maga módján, hiszen Harry nem képes belátni milyen szörnyű dolgot is tett, míg a lány nem tud beletörődni abba, hogy akármennyire szeretné is a srác nem olyan természetű, hogy magát ássa a föld alá azzal a bizonyos bocsánatkéréssel, ez valamilyen szinten érthető is. Nem ismerik elegendően egymást ahhoz, hogy ilyen nyíltan, egyenesen közeledjenek a másik felé, ahhoz idő kell és olyan tettek, amik megnyitják a szívüket.
    A vitájuk meg is mosolyogtatott, gyerekesen viselkedtek, ahogyan azt a fejezet címe is elárulja és, amikor az a bizonyos kerti fogócska esedékessé vált, mintha kicsit felszabadultak volna, akkor már el tudtam tekinteni mindentől, legfőképpen attól, hogy a dacosságukért orroljak rájuk, hiszen könnyebb lenne a helyzetük, ha vita helyett inkább segítenék egymást, nem pedig megmakacsolnák magukat. Minden könnyebb, ha összetartunk :) Na, jó belátom, hogy ez az esetükben elég nehézkes, hiszen hihetetlenül makacsok, de remélem, hogy majd a későbbiekben rádöbbennek arra mekkora hibákat is vétenek, ha nem képesek alkalmazkodni mind a körülményekhez, mind egymáshoz, akármennyire nehéz is ez. A végén pedig nagyon örültem és egyben sajnáltam is Belent, hiszen rossz érzés lehet egy megjátszott szituációba keveredni, ahol azt érzed csak akkor vagy képes utálni valakit, ha nincsen előtted, mert ha szemtől szemben álltok egymással nem vagy képes haragudni rá. Mindent összevetve meg tudom érteni őket, sajnálom is, hogy ebbe a helyzetbe kerültek és már csak abban reménykedem, hogy végül összefognak, hogy túléljék ez az egészet. Bár igaz, ami igaz úgy túl egyszerű lenne minden :)
    A mai fejezetet is rettenetesen élveztem, ahogyan az összeset is, jó volt olvasni, hogy egyre inkább belebonyolódunk az események zuhatagába és még inkább változik a helyzet. Nagyon sok- sok ihletet Neked, rengeteg ötletet és támogatást, amit nagyon is megérdemelsz, hiszen csodás vagy! Muszáj mondanom, hiszen a megjegyzéseid alapján arra jutottam közlöm Veled, hogy az egyik kedvenc írom vagy a nem túl sok közül, akinek a bloggerek világában követem a „pályáját”. A történeteid mind lehengerlőek és akárhányszor csak olvasgatom, hogy miket válaszolsz, nekem arra jutok, hogy még inkább éreztetnem kell Veled, mert, ahogyan már sokszor említetted hihetetlennek találod a dolgot. Azonban ez egyáltalán nincsen így! Rettentően szeretem azt, ahogyan írsz, hiszen csodás, fantasztikus és egyedi! És ezt hidd is el nekem, mert nagyon is igaz!!! <333333333
    Millió puszi és megannyi ölelés,
    kriszty96

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, Egyetlen, édes, kitartó, túlzó és pótolhatatlan Krisztym!

      Ah, te jó ég! Mindig annyira hosszú és tartalmas kommenteket írsz, csak kapkodom a fejemet. Folyamatosan bűntudatom van, mert tudom, hogy kevesebbet válaszolok, mint amennyit Te megérdemelnél. Hidd el, én mindig sokkal, de sokkal többet szeretnék, de hát... egyszerűen nem megy, mert olyan hatást váltasz ki belőlem a szavaiddal, ami hát... elképesztő! Ismételten szeretném, ha tudnád, hogy mennyire, deee mennyire hálás vagyok, mindazért, amit értem teszel. Amikor olvasom a véleményedet, mindig megnyugszom, és boldog vagyok, hogy így gondolod. De tényleg! És aaaaaaaaaahw, én ezt nem bírom, komolyan sírok. Egyszerűen annyira örülök, hogy ilyeneket írsz, de azt sem tudom mit írjak rá! El sem hiszem! Nézem, de nem bírom felfogni, túl szép, hogy igaz legyen! Bár én nagyon nem így gondolom, azonban az, hogy Te igen.... Te jó ég! Köszönök mindent! Iszonyatosan szeretlek és iszonyatosan hálás is vagyok! <3333333333333

      Millió puszi, és még több ölelés, Azy

      Törlés
  3. Drága egyetlen Azym!

    Nahát! Csodálatos lett a rész! Imádtam! Komolyan mondom, hogy volt egy olyan pillanat, hogy nem tudtam, sírja vagy nevessek-e! :) Aztán ott volt az a csók. Csók! És Harry még mindig nem emlékszik Bellen-ra! Komolyan mondom, hogy ez a történet lesz a halálom! :D Persze csak jó értelemben!
    Amúgy. Nagyon köszönöm, hogy válaszoltál az e-mailomra! Nem baj, hogy ilyen soká! A lényeg, hogy visszaírtál nekem :) Nagyon köszönöm azt amit írtál benne, most már boldogabban fogok blogolni :D
    Nagyon sajnálom, hogy most csak ennyit írok neked, de teljesen sokkolva vagyok, s nem tudok mit mondani!
    Sok - sok puszi, és ölel, Easy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen Easym!

      Oh, komolyan? Hűha, el sem hiszed, hogy mennyire megnyugtató olvasni, hogy Te így gondolod! És azt olvasni, hogy milyen hatásokat váltott ki belőled a rész... Csodálatos. Tudom, hogy nem mondom sokszor, de számomra rengeteget jelentenek ezek a dolgok, a véleményed, és úgy minden, amit értem teszel. Rettenetesen hálás vagyok értük, illetve azért, hogy nem adod fel a támogatásomat, és mindig erőt adsz! <333333333333

      Sok sok puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  4. Drága, édes, egyetlen!
    Halál komolyan végigvigyorogtam a fejezetet, baromi jól sikerült, úgy adtad át ezt az egészet, mintha - legalábbis - egy külső szemlélődőként én is jelen lettem volna. Egyszerűen csak wow, mert ennél kifejezőbb szó tényleg nincs az írásodra, tökéletes úgy, ahogy van.
    Egyszerűen minden egyes aprócska résszel jobban imádom a történted, jobban imádlak, és csodállak Téged. Elképesztő vagy, és ezt most a létező legőszintébben mondom. <3
    Harry valami hihetetlen édes néha, és kezdem most már elhinni, hogy - az előző részek ellenére is - több van benne, és nem feltétlen egy bunkó paraszt. (Már elnézést. :D)
    Fú, igazándiból ennyi lennék most,a lényeg az, hogy nagyon tetszett, csakúgy mint az eddigiek, a design pedig igazán szép. (:
    Imádlak,
    J. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, édes, egyetlen J-m!

      Végigvigyorogtad? Nahát, ennek kifejezetten örülök, akkor ez azt jelenti, hogy sikerült örömet okoznom vele? Te jó ég, ha tényleg így van, akkor én eszméletlen boldog vagyok, hiszen akkor már most megérte! Nem tudom mit is tettem, amivel kiérdemeltem ezt, de eszméletlen hálás vagyok, mert tudom, hogy nem lenne kötelező írnod és ezzel mindig kifejezni, hogy mellettem állsz. De megteszed, én meg... hát komolyan, fogalmam sincs mit mondjak... Köszönök mindent, de tényleg mindent, mert a szavaid többet érnek mindennél! Én is imádlak!
      <333333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  5. Drága, egyetlen Azy!

    Esküszöm egyre jobban és jobban imádom a történetet! Isteni, és te is az vagy. Csodálom a kitartásod és odaadásod az ólvasóid iránt. xxx
    Egyre jobb lesz, ahogy haladunk előre. Ahogy végigolvastam nem tudtam eldönteni, hogy most mit is érzek. Egyfelől kicsit haragszom Belenre, mert ennyire hamar elitélte Harryt, de másfelől nem haragszom rá, hiszen csak hihetetlenül szerelmes.
    Nem tudtam, hogy haragudjak Harryre, mert annyira gúnyosan és félvállról beszélt Belen-vel, vagy imádjam, amikor Belen részletes leirását olvastam, ahogyan halál lazán kezeli a helyzetet. De biztos vagyok benne, hogy legbelül neki sem könnyű, és ő sem tudja eldönteni, hogy mit is kezdjen a lánnyal.
    Kész labirintust alkotnak már a gondolataim. Általában mindig van egy elképzelésem arról, hogy hogyan is lenne a legjobb a folytatás egy történetben, de itt egyszerűen elakadtam. Egyik felem szeretné ha Belen jól pofán vágná Harryt és ott hagyná, a másik pedig arra hajt, hogy Belen teljes szivvel-lélekkel beleélje magát, ami persze csalódással és fájdalommal jár, na meg rengeteg drámával... Egyszerűen elveszek benne, amit imádok, mert nagyon jól jön egy olyan fárasztó nap után mint a mai. :)
    El nem tudom mondani mennyire várom a folytatást. Nem mellesleg nagyon tetszik az új fejléc. :):)
    Sok kitartást a hétre és szép napot! xxx

    Imádlak, Jule. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen Julem!

      NE NE NE NE! Te jó ég, ne írj ilyeneket, mert már így is sírtam, de most csak még inkább rákezdtem. Én nem tudom kezelni ezeket a helyzeteket, de komolyan, annyira meghat, hogy így gondolod. El sem hiszem, ez annyira csodálatos dolog, meg sem érdemlem. Most hirtelen annyi mindent szeretnék mondani, mert jó lenne, ha valamennyire legalább viszonozni tudnám neked ezt a sok mindent! Köszönöm, amiért mindig itt vagy nekem, egyszerűen nem találok szavakat a kitartásodhoz! Nagyon nagyon imádlak! <333333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága, drága Azy !:)

    Sajnos nincs elég időm arra sosem, hogy egy tisztességes hozzászólást tudjak küldeni Neked, de megpróbálok megtenni mindent ebben a néhány szabad percben!
    Az a helyzet, hogy meglepődtem. Komolyan, ez a rész, olyan hihetetlenül jólsikerült, hogy tanítani kéne. Sosem gondoltam volna, hogy Belen és Harry estéje így fog végződni, és, őszintén szólva, nekem, személy szerint szimpatikus Harry viselkedése. Végre nem egy nyálas, romantikus, úgymond, "női szemmel tökéletes" személyiséggel ruházták fel, hanem..mondjuk ki: úgy viselkedik, ahogy egy tipikus, nagyvárosi 19-20 éves srác, akitől elvárja az ember, hogy legyen elég ego-ja, és meg merjen engedni magának egy-két pofátlan és csípős megjegyzést. I-MÁ-DOM. Belen pedig igazi lány, aki alanyi jogának tekinti a hisztit, és elég önérzetes ahhoz, hogy egy viszonylag nagyszájú fiúra fújjon. (A cipődobálós részhez külön szeretnék gratulálni, valamint ehhez hozzájárul a családom, akik nem értették, hogy miért visongok, mint egy fuldokló kecske a röhögéstől éjjel fél egykor, a teljesen sötét szobába, telefonnal a kezemben.:D)
    Még mindig nagyon izgatott vagyok, mert most jött el az a pillanat, hogy úgy megkeverted a gondolataimat (pontosan ezzel a végkifejlettel), hogy alig várom a folytatást, és már most, egy-két nappal a fejezet elolvasása után, úgy érzem, nem fogom tudni kivárni a 9. részt.

    Szóval, én mást nem is tudok írni, köszönöm ezt az újabb csodás olvasás-élményt, egy életre elintézted, hogy az olvasód maradjak.

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, legdrágább Lu!

      Ah, már az is rengeteget jelent számomra, hogy most írtál, de komolyan! Köszönöm, amiért időd szakítottál erre, el sem hiszed mennyit jelent számomra! Aztán. Nem. Jutok. Szóhoz. Látnod kellett volna az arcomat, amikor végig olvastam a kommentedet! Annyira boldog voltam, te jó ég! Sírtam rajta, mert én el sem hiszem, hogy tényleg így gondolod, ez annyira fantasztikus! Köszönök, köszönök, köszönök mindent! Azt, hogy leírtad a véleményed, azt, hogy megajándékoztál egy kommenttel, és azt is, hogy olvasol! Ezekkel a dolgokkal hihetetlen nagy örömet okoztál, még egyszer hálás vagyok! <3333333333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Hali! Nagyon jó a bogod!!IMÁDOOOM és RÉÉSZT AKAROOOK!!!!!<333333
    Macy<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      De édes vagy! Nagyon nagyon szépen köszönöm, és sietek! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Hellohello! Uhh, hàt vàltott ki belolem erzelmeket ez a resz rendesen..x3 Többek között nagyon rühelltem Harold bunko paraszt viselkedését, de illett ez oda. Nagyon tetszett az is h. Belen hozzà csapta a cipõjét, mire Harry bedühött, de mekkora köcsögség màr h. vissza dobta! Mi van fàj majd a lànynak? Ekkora barmot.. na mindegy. Remélem Harold dràga fog majd szenvedni, s nem Belen, tudom ez gonoszul hangzik, de na ><
    A lényeg h. nagyon tetszett ez a rész is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello!:)

      Tényleg? Jaj, ennek borzasztóan örülök, mert egy író ilyet csak remélhet! Hihetetlenül köszönöm, amiért leírtad, hogy mit gondolsz a részről, ez sokat jelent számomra! És azért is nagyon hálás vagyok, hogy itt vagy, és folyamatosan támogatsz! <333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága ,egyetlen, tehetséges, imádnivaló Azym!

    Nem, nem, nem! Komolyan mondom csapkodtam az asztalt, hogy vége lett a résznek. Huh, oké nagy levegő.
    Szóval! Először is le kell szögeznem valamit: ez volt az eddigi legédesebb, legtökéletesebb, legizgalmasabb, leg-leg, nem is tudom milyen rész. Imádtam minden egyes betűjét, szavát, sorát, egyszerűen irtózatosan imádtam!
    Másodjára, nem gondoltam, hogy valaha ennyire meg fogok szeretni egy Harry karaktert. Zayn &Louis esetében könnyű helyzetben voltam, mind a kettőt szeretem, de a többiekkel mindig kissé tartózkodó voltam. De könyörgöm, ezzel a Harryvel lehet bárki tartózkodó? Imádom a pimaszságát, az egész jelleme úgy, ahogy van tökéletes! És ezek persze mind a te érdemeid. Imádtam a leírásokat, amikor Belen kint ült, a gondolatokat, a vihart, azokat a természeti képeket, amiket olyan gyönyörűen leírtál. De a tetőpont az a csók volt, komolyan mondom az arcomra levakarhatatlan vigyort ült ki, annyira édes volt. Nem is tudom mit mondhatnék még, teljesen a hatása alá kerültem a résznek!
    Nem tudom, hogy vagy képes ennyi történet után még mindig ilyen csodásat alkotni. Részről részre egyre jobban lehengerelsz, egyszerűen csak csodállak ezért, és a tehetségedért!:)

    Irtózatosan várom a következő részt,
    Millió puszi,
    Bella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen, imádni való, eszméletlen tehetséges, legédesebb Lilym!

      Oh, mamma mia! Elször is, próbálom visszafogni magamat, mert jelen pillanatban madarat lehet velem fogatni, annyira boldog vagyok, hogy írtál! Köszönöm, annyira hihetetlenül édes vagy! Utána nagyon köszönöm, hogy elmondod a véleményedet, egy kinccsel ér fel számomra, pláne, hogy Te mondod, akire eszméletlenül felnézek! Fogalmam sincs mit tudnék mondani, ami érezteti, mennyire hálás is vagyok, hogy erőt adsz a biztató kommentjeiddel! Én tényleg csak... szóval csak köszönöm, mert szerintem nem is sejted, mennyit jelentenek ezek sorok! <3333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága Azy!
    Huh, ez a fejezet (is) valami eszméletlen lett! :) Tudtam, hogy nem lesz egyszerű a kapcsolatuk, de mindig meg tudsz lepni. Imádtam azt a rész, amikor Harry az esőben kergette Belent, amúgy szerintem nagyon aranyosak :) Már nagyon várom a kövit! Csak így tovább! <333
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~E!

      Eszméletlen boldog vagyok, amennyiben tényleg így gondolod! Nem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok a kitartó támogatásod miatt, egy kis tündér vagy, de komolyan! <3333333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Drága, egyetlen, utánozhatatlan, kedves és tehetséges Azym!
    Nekem is ez lett a kedvenc részem, jaj, annyira jól összehoztad, hogy az leírhatatlan. Hirtelen nem is tudom eldönteni, melyik a kedvenc részletem, mert ha megint ki szeretnék másolni neked egyet, akkor még Krisztit is túlszárnyalnám a kommentár hosszában, pedig Őt egyszerűen lehetetlen. Büszke vagyok rád, amiért ilyen tehetséges vagy és be kell valljam a rész alatt többször is belegondoltam a Blog címébe. Túl jó megjátszás. Harry túl jól játszotta, hogy puszta figyelmességből volt kedves Belenhez. Belen túl jól játssza, hogy nincsenek étkezése és önértékelési zavarai. Bámulatos.
    Remélem a végén Belen nem marad hoppon (hiszen tudom, hogy nem lehet minden történet boldog) és hát azt is, hogy Harry vallja be hamarabb, hogy beleszeretett a lányba. Az olyan karmisztikus lenne, vagy mi a szösz :)
    Köszönöm, hogy olvashatom ezt a történetet és sok sikert a folytatáshoz <33
    Nagyon nagyon szeretlek <333
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oké, kicsit ciki, de elfelejtettem, hogy apu gépénél ülök, így onnan küldtem a kommentárt :$ Ezer bocsánat <3

      Törlés
    2. Legimádottabb szerecsendiom!

      Na, akkor most próbálom összeszedni a gondolataimat. Most mielőtt még jönnék a szokásos köszönet áradattal, szeretném elmondani neked, hogy mennyire, de mennyire értékelem, amit értem teszel. Nem tudom mikor alakult ki ennyire, hogy mindig írsz és támogatsz, tulajdonképpen nem is fontos... De nem értem, mivel érdemeltelek ki, mert tényleg annyira nagyszerű ember, barát, olvasó és író vagy egyben! És boldoggá tesz, amiért megismerhettelek, Te vagy az egyik legjobb dolog a bloggerben! Mindent köszönök, nem viccelek, annyi hálával tartozom, hogy leírhatatlan! <3
      Aztán: Olyan drága vagy, köszönöm, amiért megint megörvendeztettél egy kommenttel, és elmondtad a véleményedet, hihetetlen! Köszönök mindent, nem csak azt, hogy most írtál, hanem úgy összességében a több éves támogatást legyen az bármilyen formában! <333333333333333333333
      Rettenetesen szeretlek!

      Millió puszi, Azy

      UI: Bocsánat a kifejezésért, de rohadt jót nevettem ezen a kis baleseten! Tudom, hogy pofátlanság, de nem bírtam abba hagyni, ez eszméletlen vicces! :'D <3

      Törlés
  12. Drága Napsugaram!

    Hát igen. I ship Harren!
    Tök vicces, hogy Bellen egyre jobban hasonlít rám. Ez a 'kint ülök inkább az esőben, mintsem feladjam a büszkeségem, és visszamenjek ahhoz a köcsöghöz' annyira Tinás. Talán ezért áll hozzám annyira közel ez a történet. :) Na meg az örökös bénázások! :D Egyszerűen hihetetlen, mintha csak rólam írnál, és ez annyira jó!
    Te pedig egyre tehetségesebb vagy, egyre szebben fogalmazol, egyre jobban beleéli magát az ember a történetedbe. Alig várom már a folytatást! :) <3333

    Sok-sok puszi; Tina xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gyönyörűm!

      Hahaha, én is shippelem őket, de még mennyire! És örülök, ha Te is így vagy, és még azért még jobban, hogy sikerült valamennyire magadra találni a történetben! Ez nagyon sokat jelent számomra, mégha nem is annyira örülök, mert ki lehetnél békülve magaddal, egy fantasztikus lány vagy, hidd el! <33333
      És köszönök mindent, imádlak! <33333333

      Sok-sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága Azy! (Azeszom, bocsi ez most pattant ki a fejemből)
    Tesóm most már üzenetet is küld neked, mert megkérdeztem mit üzen neked. Ezt válaszolta, idézem: ,, Hogy szeretem és örülök hogy megszületett és hogy megtalálta a bloggert és ilyen csodálatos történetek pattannak ki a kicsi buksijából amiket megoszt velem és egyben több ezer emberrel akik rajonganak érte, egyszóval SZERETLEK AZY ♡"
    Először is. A rész. Ez nagyon kis cuki lett. Komoly nevettem. Belen nagyon vicci, olyan kis cuki. Olyan mint én. Mármint. Teljes mértékben, én is ugyanígy viselkednék, hiszen erőltetve van, meg ismeretlen hely és nem megszokott ez az egész. Nekem is ez lenne, és most Belennel is az. Harry, jézus, itt, vagyis ott, a cipős résznél eltátottam a számat. Mi az, hogy vissza dobja egy LÁNYNAK?! Ki kérem magamnak, ez nem szép dolog... Meg hogy kint maradni a szakadó esőben? Én nem hagytam volna hogy akárki kint maradjon. Végén megfázik vagy akármi. Jó tudom, hogy Harry is ezt mondta, de én akkor is becibáltam volna magammal azt a csajt. Végén tudtam, hogy mindketten bőrig fognak ázni és hogy itt is, mint az összesben, olyan véget csinálsz, hogy már ölni tudnék hogy folytathassam! (Remélem érted, hogy én is imádlak? <3) Őszintén? Alig várom a napokat, hogy végre faljam a soraidat. Imádom ahogyan írsz. Komolyan, szinte már jobbnak tartalak Leiner Lauránál, vagy egyes magyar íróknál. Őszintén, a példaként tekintek rád. Egyszer majd én is olyan szeretnék lenni, mint te. Mert te tényleg jó vagy, tökéletes, imádnivaló, szeretnivaló, és szeretnek meg imádnak is téged. Mint ahogyan én is. Örülök, hogy minden rendben van veled. Reméltem is hogy nincs probléma. De azért most is felteszem a kérdést; Milyen napod volt ma? Remélem jó. Jaj, el sem hiszed, mennyire örülök, hogy megismertél, és hogy válaszoltál nekem. Jajj, annyira boldog vagyok most. A családommal minden rendben van, nagyon köszönöm kérdésed! :)
    Utólag is annyit; köszönöm válaszod, imádom blogod. Nagyon várom már a következőt! Hozd minél hamarabb! Remélem minden rendben lesz veled a héten és azután.
    Virtuális ölelés: Dorina

    És még annyit, ha valamit nem értesz, vagy félre írtam azért bocsánatot kérek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dodgem!

      Már annyira megszoktam ezt a neved, nem maradhat? Ha szeretnéd a Dorinát, akkor természetesen már is úgy szólítalak, csak hát...!:)
      Tesódnak üzenem: "Te jó ég, nagggyon túlzásokba esel! És sikerült megsiratnod, imádni való vagy, komolyan hihetetlen! Nagyon-nagyon-nagyon, és még annál is jobban köszönöm, én lehetek hálás, hogy olvasol! Imádlak! <3"
      Aztán neked drága Dorina: Te jó ég, Ti meg vagytok huzatva? Arra játszotok, hogy még jobban sírjak?! Mert én ezt már komolyan nem bírom, egyszerűen hihetetlen ez az egész! Olyan szintű túlzásokba esel, le sem bírom írni! Borzasztóan jól esik, de komolyan, ennyi erőt adni eggyel kommenttel.... én már nem is tudom mit lehetne mondani. Köszönöm, köszönöm, köszönöm, képtelen vagyok szavakat találni (ez magyar egyáltalán? nem hiszem), mert amit írsz, és értem teszel az komolyan durva, fogalmam sincs hogyan köszönjem meg, ez túl sok! Imádlak, de nagyon-nagyon!
      Köszönöm szépen, jól és boldogan vagyok, remélem Te még rajtam is túlteszel! :) És annak is nagyon örülök, amiért megismerhettelek, és ne viccelj, természetesen válaszolok, és még így sem tudom viszonozni azt a sok mindent, amit kapok! Csak kicsit néha kések, ezt sajnálom, én igyekszem!
      Huh, egyszóval: KÖSZÖNÖK MINDENT! <3333333333333333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  14. Drága egyetlen Azym :)

    Remélem emlékszel rám :3 Tudom régen írtam neked, de most azért írok, mert meglepi van nálam kérlek nézz be hozzám :3
    Az írásod az még mindig lenyűgöz, és kíváncsi vagyok mi lesz ennek a történetnek a vége <3
    Millió puszi neked Azym :) <3

    VálaszTörlés