10. fejezet - Szavak nélkül

Drága Olvasóim!

Nagyon-nagyon-nagyon, sőt eszméletlenül köszönöm, amiért annyian írtatok biztató kommenteket az előző fejezethez. Én komolyan nem találok rájuk szavakat (Szavak nélkül, haha). Eszméletlenek vagytok, imádlak Titeket, egytől-egyik! A kommentekre szokás szerint nem volt időm válaszolni, de pótlom, amint tudom, ígérem, válaszolok az összesre!
Köszönök még egyszer mindent!

Millió puszi, Azy

who are you | via Tumblr
Az estém ijesztően rosszul telik. Nem tudok aludni, a tévé unalmas, a kint tomboló vihar sem kicsi. Az ágy kényelmetlen, a fejemben kavarognak a gondolatok, túl éber vagyok mindenhez. Fogalmam sincs mit csináljak, egyszerűen mindent unok. Elkezdek filmet nézni, de nem köt le, hallgatok zenét, viszont akkor meg folyamatosan rémeket látok, és attól tartok, hogy amíg én nem figyelek, történni fog valami. Idegennek érezek magam körül mindent. Nem arról van szó, hogy nem szoktam hozzá, hogy máshol aludjak vagy ilyesmi. Azt hiszem a zavarodottságom okát maga Harry okozza. Elvégre ott alszik pár falra tőlem. 
Ráadásul azt mondta gyönyörű vagyok.... Ő annak lát. 
Félretúrom a takarót, kiszállok az ágyból, és a tévét magam után hagyva kisétálok a fürdőbe. Belenézek a tükörbe, erősen feltérképezem az arcom minden szegletét. Mit láthat ebben szépnek? Hogyan gondolhatja, hogy gyönyörű vagyok? Nem látja, hogy a vonásaim rondák? Nem látja azt a millió hibát, amit én? 
Lehet, hogy látja, csak nem érdekli. Súgja a tudatalattim. Megeshet az is, hogy Harry sincs megelégedve magával, csak éppen nem mutatja, nem beszél róla. Bár fogalmam sincs, mi lehet olyan dolog, amit ő zavarja. Hiszen tökéletes. Tökéletes emberek nincsenek. Számomra ő az. 
Inkább elemelem a tekintetemet a tükörről, mélyet sóhajtok. Visszamegyek a hálószobába, beletúrok hullámos hajamba. Csendesen nézegetem a képernyőt, éppen egy elcsépelt film megy. Nincs kedvem visszafeküdni, mert akkor garantáltan nem alszom órákig.
Harry pulcsijának zsebébe rakom a kezeimet, arra az elhatározásra jutok, inkább körbejárom a házat. Lámpákat nem akarok oltani, elvégre azzal felhívhatom magamra a figyelmet. És a legkevésbé sem szeretném, hogy Harry miattam keljen fel. 
Eléggé rémisztő éjszaka a ház. Kint folyamatosan dörög az ég, villámlik, az eső ütemesen csapódik a tetőnek, az ablakokon halkan kopog. Mindenhol sötétség. Szerencsére a szemem hamar hozzászokik, a tárgyak és a bútorok kikörvonalazódnak. Remek, legalább nem megyek neki a falnak. 
Lassan indulok el, ám kicsit habozok, amikor balra kell fordulni a folyosó végén. Tudom, hogy pofátlanság, amit csinálok, de hát unatkozom. Pusztán két szoba nyílik, utána egy ablakkal véget ér a folyosó. Azon kinézve azonban még inkább szembesülök vele, hogy a fákat mennyire tépdeli az erős szél. Bele sem akarok gondolni, hogy ilyenkor milyen lehet kint lenni. Megborzongok, és inkább a sötétbarna ajtó elé lépek. Tétován benyitok. 
Azt hiszem Harry "dolgozószobájára" leltem. Óvatosan behajtom magam mögött az ajtót, felkapcsolom a lámpákat. Hunyorítanom kell a hirtelen jött a fényességre, de eszemben sincs leoltani, a kíváncsiságom felül kerekedik. Egy kényelmes L alakú vajszínű kanapé, finom huzattal. Négy, szintén ilyen színű, fekete mintákkal ellátott szőnyeg. A falak kicsit sötétebb barnák. Fényes parketta, egy polcon lemezek sokasága, a babzsákfotelnek támasztva egy gitár. Az üvegasztalon rengeteg papír. Vannak vázlatok, kusza firkákkal, mintákkal, nevekkel, telefonszámokkal. Aztán egy szépen írott, tiszta tintával elkészített kotta, dalszöveggel.
Ajkamba harapva ereszkedek lejjebb, térdemre támaszkodva nézem meg közelebbről is. Inkább a vázlatok érdekelnek, azok érdekesebbek. Mind egy dalnak a próbálkozása, rengeteg verzióval. A lapok szélén apró X-ek szerepelnek, mintha csak feszültséglevezetésképpen vagy unalomból pont ezt a betűt vésné. Néhány helyen már a papír is átszakadt. Aztán random telefonszámok, olyan utasításokkal, hogy "Hívd fel!", "Nagyon fontos, ezt tényleg hívd fel!", de a legviccesebb, talán az, hogy Harry egy olyan felhívással akarta magát buzdítani a telefonásra, hogy "Ne engedd, hogy Liam beelőzzön!" Muszáj elmosolyodnom. 
Tovább nézem a firkákat, de a legtöbb értelmetlen vagy absztrakt motívum. Kicsit csalódott leszek, abban reménykedtem, valamennyire többet megtudhatok róla. 
Elhúzom a számat, visszarakom a papírokat olyan sorrendben, ahogyan voltak. Felállok, még egyszer végig nézek mindenen, aztán leoltom a lámpát, és kimegyek. A velem szemben lévő szobával szemezgetek, úgy érzem, totál pofátlanság, amit csinálok, mégis erős késztetést érzek, hogy bemenjek.
Hála az égnek a kezdő lépést még nem teszem meg, ugyanis zajokat hallok. Pontosan az ajtó mögül. 
Fogalmam sincs, hogy mi lehet, és túlságosan megijedek ahhoz, hogy rendesen reagálni tudjak. Akaratlanul is a félelem az, ami elönt. Harry alszik, nem? Akkor mégis mi a magyarázat arra, hogy beszédfoszlányok szűrődnek ki bentről? Mély levegőt veszek, igyekszem uralkodni a remegésen. Közelebb megyek, lélegzetvisszafojtva hallgatózok, miközben azon vagyok, hogy ne rohanjak el sírva. 
- Igen, ne aggódj, már bent vagyok.
Mi a franc? Bent? Mi az, hogy bent? Te jó ég! Ki ez? Mit akar? Csak nem betört? Az kizárt! Harry Styles háza úgy be van védve, mint egy börtön. Nem juthat ide be valaki úgy, hogy ne tudná a riasztó kódjait, és ne lenne meg az az ezer kulcs, ami a bejövetelhez kell. Lehetetlen. 
- Tudom, de hát mit csináljak?
Reszketek, tanácstalan vagyok. Férfi hang, de nem tudom, hogy ismerős-e. Erősen kétlem, hogy Harry-é. És ő mégis miért mondaná, hogy bent van? A saját házában? Nem, ez biztosan nem ő. 
- Ezt már megbeszéltük. 
Az egész testem reszket, hihetetlenül félek attól, hogy ki van bent, és mit akar. És mi van, ha észreveszi, hogy itt vagyok? Ujjamat az ajkaim közé szorítom, folyamatosan ráharapok, a tekintetemet összevissza kapkodom, minden mozdulattól, nesztől tartok.
- Majd megkeresem Harry-t, és elintézem, ígérem.
Tessék? Elintézi? Mi a franc? Mit képzel? Nem teheti ezt, ez nem lehet igaz, nem történhet meg. Nem velem, nem itt, nem most. 
És igen, ekkor jön el a pillanat, hogy teljesen meg vagyok győződve arról, hogy egy olyan ember van a házban, aki bántani jött, aki veszélyes.
Eddig abban a hitben éltem, hogy gyáva vagyok, ám, amikor a falról leakasztott képpel a kezemben egyszerűen feltöröm az ajtót, teljességgel megcáfolom ezt az elméletet. Felgyülemlett bennem az adrenalin, tettre késznek érzem magamat, még akkor is, ha csak egy alig hetven centiméteres festmény a fegyverem. Nem érdekel, nem fogom csendben végig hallgatni ennek a pszichopatának a terveit.
Közben ordítok, úgy gondolom, ezzel majd jó alaposan ráijesztek az emberre, hiszen nyilván nincsen tudomása arról, hogy kihallgatták. A célom nem éppen érem el, az első, amit felfogok a szobában folyó dolgokból az... semmi, csak bámulok lemeredve, próbálom összeszedni magamat. 
Egy másik vendéghálószoba tárul a szemem elé, ugyanúgy néz ki, mint az enyém. A lámpák égnek, az ágy szélén egy férfi áll, lábánál egy bőrtáska. Nem olyan nagy, épp elég ahhoz, hogy pusztító fegyvereket tartson benne. 
- Ki vagy?
A hangom elcsuklik, mégis bátran igyekszem szembe nézni vele. Kezdem úgy érezni magamat, mintha csak egy akciófilmbe csöppentem volna. Nem szabad látnia, hogy félek. Márpedig halálra vagyok rémülve.
A férfi összeráncolja a szemöldökét, furcsállva néz rajtam végig. Sötét göndör haja van, világosabb bőre, nagy válla. Feketébe van tetőtől talpig, bőrdzsekit és bakancsot visel. 
Egy ideig csak bámul, fogalmam sincs, hogy mit tervez.
-Ki vagy, és mit akarsz? - ismétlem meg a kérdést, kicsit magabiztosabban. Nagyot nyelek. Te jó ég, csak össze ne essek! A szívem a torkomban dobog, most már egész biztos magas a pulzusom.
A következő pillanatban a pasi egy mozdulattal a kabátjához nyúl. Több dolog történik egyszerre. Úgy gondolom a fegyverért nyúl, megrettenek, erre nem számítottam. Kikerekednek a szemeim, felsikoltok, a földre vágom a képet, és kirohanok a szobából, miközben jó hangosan becsapom magam mögött az ajtót. 
- Harry, Harry, Harry! - kiabálok, ahogyan csak torkomon kifér. 
Az arcom könnyes, és folyamatosan újabb kis patakokban folynak végig az arcomon a sós könnyek. Feltépem Harry halószobájának ajtaját, kezem a kapcsolót keresi, de sehogysem találom, a szemem pedig a világosság után még nem igazán szokott hozzá a sötéthez.
- Harry - ismételgetem a nevét zokogva, a kezem a csupasz falat tapogatja, ami még inkább kétségbe ejt. 
Szerencsére fény gyullad, azonban nem nekem köszönhetően. Felébredt a kiáltozásaimra, összeráncolt homlokkal áll előttem egy szál alsónadrágban. Nagyon fáradtnak és álmosnak tűnik, nem csoda, én se lennék másmilyen, ha így keltenének az éjszaka közepén. 
- Mi van már?! - hunyorít, de amikor meglátja rémült arckifejezésem rögvest kicsit élénkebb lesz. - Mi történt, mi a baj? - kérdezi, közelebb lép.
- Van valaki az egyik szobádban, nem képzelődök, le akart lőni - sírom, kezemmel össze-vissza hadonászok, még mindig a történtek hatása alatt vagyok. Azt hiszem egyszerűen csak sokkot kaptam, az agyam képtelen volt ténylegesen feldolgozni, hogy ez történt.
- Belen, rosszat álmodtál? - ráncolja a homlokát.
- Nem viccelek - rázom hevesen a fejemet. - Kint van, komolyan, és nem tudom mit akar - hadarom, újra elöntenek a könnyek. 
Harry éppen szólásra nyitná a száját, viszont belé szorul a szó. Az ajtó kinyílik, belép rajta a férfi, ugyanaz. Kétség kívül jó kedvű, fogalmam sincs miért, de automatikusan húzok közelebb Harry-hez. 
Miért nevet? Mi olyan vicces? Mit akar?
A legnagyobb meglepetésemre Harry nem ijed meg, őszintén nevet fel.
- Marius Styles, te jó ég! - kap a fejéhez.
Harry és - ezek szerint - Marius megölelik egymást, az előbbi elképedve figyeli az új látogatót.
- Baszki, ne csináld már, a frászt hoztad Belen-re! - dorgálja meg, amikor elengedi. - Azt hitte le akarod lőni.
- Bocsánat, nem ez volt a célom - húzza el bocsánatkérően a száját. - Nem sejtettem, hogy ennyire megrémülsz - néz immáron rám, sötétbarna szemeiben bocsánatkérés tükröződik. - Sajnálom.
Ledöbbenve állok, még mindig kapkodom a levegőt, próbálom helyre tenni a dolgokat. Kettejük között kapkodom a tekintetemet. Össze vagyok zavarodva, emellett még mindig remegek. Ezt Harry is gyorsan realizálja, ezért magyarázkodni kezd.
- Maris az unokatestvérem. Brazíliában él, és ritkán jön haza. Mondtam ennek a seggfejnek, hogy jöjjön, amikor akar, de nem hittem, hogy szó szerint érti - forgatja meg a szemeit, mintha terhére lenne, de az őszinte mosolyából látom, hogy nagyon közel állhat hozzá.
- Nem akar megölni minket - jelentem ki, mire mindketten vigyorogva megrázzák a fejüket. - Félreértettem a helyzetet, nem a fegyveréért nyúlt.
- Tényleg bocs, én csak be akartam neki bizonyítani, hogy az unokatestvéred vagyok, az igazolványomért nyúltam - rántja meg a vállát. - De ha láttad volna magadat, amint egy képpel fenyegetőzöl... - nevet fel újra a látványra. 
- És a telefonbeszélgetés? - rázom a fejem értetlenül. - Azt mondtad, elintézed Harry-t.
- Ami annyit tesz, hogy megkeresem, és szólok neki, hogy megérkeztem - bólint, és nagyon próbál lenyelni egy felkészülő röhögést. Ez nem vicces, ő is így reagált volna. Na jó, inkább úgy mondom, hogy minden lány úgy reagált volna, mint én. 
- Értem - hajtom le a fejemet. - Én inkább most - motyogom, inkább elhagyom a terepet.
Beletúrok a hajamba, megdörzsölöm az arcomat, elindulok vissza a saját szobámba. Ez a sokk hatás pontosan elég volt ahhoz, hogy elálmosodjak. A mosdóba még gyorsan kiszaladok,hajamat lófarokba kötöm, utána hideg vízzel megmosom az arcomat. Ez kicsit megnyugtat. Egyszeriben kezdem szégyellni magamat, amiért rendesen nem kérdeztem meg, hogy ki ő, és mit akar. Túl nagy ügyet kerítettem belőle. Miért nem tudtam normálisan viselkedni? És ez a Marius miért nem mondott valamit, ahelyett, hogy félreérhető mozdulatot tesz?
Befekszem a nagy paplan alá, legalább a nyakamig felhúzom, próbálok elaludni. Már éppen elmerülnék az álmok világában, amikor halk kopogtatást észlelek az ajtómon.
- Harry vagyok - suttogja halkan, mivel egyébként nem tudnám beazonosítani. - Bejöhetek? - kérdezi, majd a választ meg sem várva, bepofátlankodik, közelebb jön. Nem olt lámpát, megáll az ágyam végénél, fél térdével megtámasztja magát, könyökét a magas ágykereten pihenteti.
- Mi ilyen fontos? - ülök fel.
- Nem esett le, de... - kezdi, hangja értetlen. - Te mit kerestél éjszaka a folyosón?
Ajkamba harapok, nem igazán akarom elmondani, hogy az ő szobájában kutattam. Azzal csúnyán megsérteném, elvégre semmi jogom nem volt hozzá. Éppen ezért óvatosan kikerülöm a témát.
- Nem tudtam aludni, furcsán érzem itt magamat - rántom meg a vállamat. 
- Ó - lepődik meg. - Remélem máskor jobb lesz.
- Máskor? - Most rajtam a sor, hogy meglepődjek.
- Miért, nem alszol itt máskor? - vonja fel a szemöldökét, arcán pimasz mosoly játszik.
- Ha ilyen elvetemült unokatestvérek látogatnak meg az éjszaka közepén téged? Nem. 
Képtelen vagyok megállni, muszáj elfintorodnom. 
- Azt üzeni, hogy tényleg sajnálja, amúgy a légynek se tud ártani, ne félj - legyint, és immáron ő is elmosolyodik.
- Én nem félek - húzom ki magamat dacosan.
- Valóban? - húzza fel a szemöldökét. Erősen bólintok, mire ő elneveti magát. -Belen te már attól parázol, ha valaki hozzád ér! 
- Hé! - ellenkezem dühösen, de folytatja, csakhogy immáron komolyabban, ezzel pedig nyilvánvalóvá válik, hogy mennyire is így gondolja.  
- Szerinted nem látom, hogy összerándulsz, akárhányszor valaki a közeledbe ér? Hogy a karjaidat összefonod magad előtt, mert kellemetlenül érzed magad? Azt gondolod nem éreztem, amikor megcsókoltak, hogy kis híján elmenekültél?
- Elég legyen, nem hallgatom ezt tovább - állok fel a helyemről. Tudom, hogy igaza van, éppen ezért érint ennyire rosszul ez az egész. Nem vagyok dühös, sem ingerült, úgy teszek, mintha nem lenne rám hatással, amit mond. - Jó éjt, Harry! - lököm le a térdét az ágyról, elkezdem kifele nyomni a meztelen mellkasánál fogva. 
- Tudod, hogy igazam van - néz rám jelentőségteljesen, kicsit ellenkezik, hogy de pont annyira, hogy attól még ki tudjam tolni az ajtón. Ott már rácsuknám az ajtót, de a lábat a küszöbre rakja, ezzel megakadályozva. Várakozva bámul a szemembe. 
- Igazam van. - Hűha, de magabiztos.
- Nem - nevetem el magamat hitetlenül.
- De!
- Nem.
- Bizonyítsd!
- És mégis mivel? - vágom rá.
Harry széttárja a karjait, várakozva néz rám.
- Egy percig. 
Csak bámulok rá, ahogyan egy száll alsónadrágban, mégis tök nyugodtan áll. Pimaszul vigyorodik el, szeme mégis kisfiúsan csillog. Annyira könnyű szeretni, és mégis annyira nehéz. Szívem szerint megölelném, de a gátlásom nem engedi. Nem bírnám ki, túl sokat elárulnék magamról, ha megtenném.
- Kizárt - préselem össze az ajkamat. Kitartóan tartja még a kezeit, amolyan "akkor nekem van igazam" nézéseket lövell felém. 
- Csak nem félsz? - kérdezi gunyorosan. 
- Soha - szedem össze magamat, jobban kinyitom az ajtót, teljesen elé lépek. Egy pillanatig még habozva fürkészek az arca felé. Találkozik a tekintetünk. Harry merészül pislog, ezért mély levegőt veszek, és átkarolom. Kezeimet átfűzöm a nyakán, az ujjam bizsereg, ahogyan a bőréhez ér. Tenyerét a hátamra simítja, majd körül ölel. Erősen tart, minden mozdulata biztonságot sugároz.
- Látod, nem is olyan nehéz - mondja szórakozottan.
- Neked - suttogom halkan. Próbálom türtőztetni magamat, úgy kell tennem, mintha semmit se jelentene ez az egész.
- Nem kellene mindentől ennyire tartanod - rázza meg egy kicsit a fejét, a göndör tincsei egy momentumra az arcomhoz érnek, ezzel megcsiklandoznak. Mélyen beszívom friss illatát, az emlékezetembe vésem a bőre puhaságát, a védelmet, amit nyújt. 
Igaza van, pontosan tisztában vagyok vele, hogy a legapróbb széltől is óvom magamat. Kockáztatnom kellene, azonban már teljesen belém rögződött a félelem, hogy össze fognak törni. Nem gondolok semmi másra, csak a védekezésre. És hála ennek az esti incidensnek, erre Harry is rájött.
Szorosabban ölel, nem kérdez vagy mond semmit. 
Nem akarom, hogy ez történjen. Nem akarom, hogy kiismerjen. 
Mégis megteszi. 

26 megjegyzés:

  1. Drága Azy!

    Nagyon felnevettem Belenen, amikor a képpel le akarta ütni Mariust, gondoltam, hogy senki se akarja megölni Harryt, legalább is nem sikerülne bejutnia. Tetszett a fejezet és alig várom, hogy még közelebb kerüljenek egymáshoz!

    Ölel,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Diana!

      Örülök, ha tényleg sikerült megnevettetnem Téged, illetve elnyerte a tetszésedet a rész. Nagyon köszönöm, hogy ezt le is írtad nekem, hálás vagyok!:) <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága Azy!
    Megint nem sikerült elsőnek lennem -na nem baj, majd legközelebb! Viszont te jó ég, askon is írtam, alig tudok kinyögni valamit, egyrészt a rész miatt, másrészt azért, mert Diana-val veszekszem, mert egy nagy kaki. Na mindegy, ez nem ide tartozik.
    Te jó ég, valam fenomenális lett! Nem igaz, hogy összecsapott, és nem is az számít, hogy rövid, hanem a lényege, amit leírtál benne, és te jó isten, annyira de annyira édesek, és annyira imádom Belen és Harry karakterét, és annyira tetszett, amikor Belen megijedt és odabújt Harryhez, te jó ég, ahj, nem akarom, hogy Harry tényleg átverje és most eszembe jutott az előző rész, vagyis az az előtti (sajnálom, nem tudom hanyadik), amikor Belen mondta, hogy megbánást akar látni Harryn, de ő meg nem mondott semmit és ezek szerint nem bánta meg amit tett, és tudom, hogy most szörnyen értelmetlen vagyok, de annyira afabhfa rész lett, és annyira vigyorgok, és annyira szomorú is vagyok, mert nem akarom, hogy Harry olyat tegyen, amit nem kéne, mert tényleg lelövöm, mint Emma Robertset. Na jó, túl morbid vagyok, Harryt soha nem lőném le, de Emmát már igen. Annyira jól megírtad az egészet, és annyira váratlan volt, mármint én az előző részt illetően nem erre számítottam a folytatásban, de mégis iszonyú jó lett és imádtam, de ez nem újdonság, és ez lett az újabb kedvenc részem, és már a negyedik sort írom egy mondatban, te jó ég, na de be is fejezem, mert még én is belekavarodok abba amit írok, ja, már belekavarodtam, szóval imádom, imádlak!<3333
    Nagyon jó lett, tényleg!<3
    Rengeteg puszi,
    Vivian xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vivian!

      Ha neked sokat jelent, hogy hányadik vagy, akkor igen, remélem, hogy első leszel, de egyébként nekem mindegy, hiszen ugyanannyit jelent az időbeli sorszámától függetlenül. :)
      Ah, komolyan? Ahw, el sem tudom mondani, mennyire sokat jelent, hogy te így gondolod, és hogy tetszik, amit írok! Haha, igen azt tudom, hogy Emmát szívesen lelőnéd! :D
      Köszönök szépen neked mindent, megtisztelő, hogy írtál nekem, és én pedig Téged imádlak, mert ez a komment egy csoda, sok erőt ad! <33333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  3. Szia Drágaság!
    Ne tudd meg, tegnap este csak miattad, meg a történet miatt maradtam fel fél éjfél (:D)-ig, és aludtam össz-vissz öt és fél órát, de tökmindegy, megérte. Igazából egyrészt azért nem írtam még tegnap este kommentet, mert telefonról voltam, másrészt pedig konkrétan kifordult már a kezemből az álmosságtól. :D
    Viszont még mindig teljes mértékben megérte.
    Belen meg a 'betörő' részénél komolyan kerülgetett a röhögés, csupán azért nem nevettem fel hangosan, mert este volt, ettől függetlenül tök viccesre sikeredett az egész.
    Érdekes, mert eleve éreztem, hogy kicsit túlreagálja, és valószínűleg csak egy ártalmatlan személy van ott, és láss csodát, tényleg így lett.
    Viszont az a jelenet eszméletlenül tetszett, mikor Belen beparázva berontott Harry-hez. Tök édes volt.
    Éééés elérkeztem a végső és legfontosabb részéhez az egész véleményemnek - ami egyébként egy újabb ok arra vonatkozóan, hogy miért nem tegnap este az elolvasás után reagáltam, hisz ahogy saját magam ismerem, az egészet telepakoltam volna mindenféle "JESSZUSOM" "ÚRISTEN" "DECUKIMEGHALOK" - szerű visítozásokkal, ami ugye nem vetne rám jó fényt. Ha. :D
    Most már azt sem tudom, hol tartottam.
    Ja, de. Elérkeztem a legfontosabb mondandómhoz, ami igazából csak annyit foglal magába, hogy jézusúristendearanyosmár ez a pasi.
    Azt a rohadt!
    Nagyon durván jó. Nagyon durván imádom.
    Nagyon durván imádlak. <3
    Hatalmas ölelés, és most már tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy mi lesz ebből.

    J. x <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!

      Ezt most nem mondod komolyan? Oh, te jó ég, ez valami eszméletlen aranyos dolog Tőled, de komolyan! És még meg is érte? Annyira, de annyira jól esik, amikor ilyet olvasok, el se hiszed! Hidd el, én vagyok a legboldogabb, ha tényleg ilyen reakciód volt erre a részre. Mindig csak írok, és írok, amikor azt látom, hogy valakinek tetszik is, az valami eszméletlen, szavakkal se tudom kifejezni! Köszönöm, amiért írtál!:') <33333333

      Puszi és ölelés, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy!

    Anyám, ez hihetetlenül cuki volt :3 Harry nagyon aranyos és kedves, ás egyre jobban erősödik bennem az érzés, hogy lassan de biztosan beleszeret Belenbe, amit már nagyon várok... Szükségük van egymásra, még akkor is ha egyenlőre egyiköjük sem vallja be ezt magának.
    Ez a rész rendesen rám hozta a frászt... Az elején meg voltam győződve, hogy valaki tényleg kiakarja nyirni Harryt xDDDDDDD A szivverésem maximumon volt... El sem hiszed mekkorát néztem amikor kiderült, hogy csak Harry uncsija volt... Lefáradtam.
    Úgy gondolom Harry a megfelelő orvosság Belen önértékelési problémáira, mert ő nem csak elmondja neki az igazat, de mellette is áll, és szépen, észrevétlenül fogja majd meggyőzni arról, hogy nincs miért utálja önmagát.
    Hihetetlenül jó volt! Annyira vártam már, és rettenetesen örültem amikor megláttam, hogy fennt van az új rész. Nagyon imádom, ahogyan irsz, és a történetet is, mert nem csak egy egyszerű cselekményszál, és a szerelem kibontakozása, hanem olyan témákat is feldolgozol, amelyeket nem minden blogger tudna kifejteni. Csodálatosan irsz és nagyon egyedien, ráadásul még szerény is vagy. Nem sok olyan blogger van aki ennyire hálás minden egyes kommentért. Ne hagyd, hogy eltántoritsanak mert nagyon sokan vannak akik szeretnek és imádják, ahogyan irsz!
    Sok kitartást a sulihoz, meg az iráshoz! Legyen szép heted!! xx

    Ölel, puszil Jule B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule B!

      Haha, egy élmény volt olvasni a soraidat, de komolyan. Mindig hihetetlen nagy boldogsággal tölt el, ha azt olvashatom, hogy milyen érzés volt olvasni a részt, és külön öröm, ha pozitív. (Háromszor használtam az olvasni szót, viszont már nem akarom átfogalmazni....)
      Ha lefáradtál, akkor pihenj többet, drága Jule! <3
      Az észrevételeid még inkább felemelő érzés olvasni, mindig is kíváncsi voltam, hogy ki hogyan látja a történet alakulását, mit érez a szereplők iránt satöbbi. Úgyogy köszönöm, amiért megosztottad velem a véleményed, köszönöm, amiért még mindig itt vagy, én esküszöm már nem tudok mit mondani ezekért az elképesztő bókokért, rengeteg erőt adnak! Tényleg hálás vagyok mindenért! <333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  5. Sya ez is eszméletlen rész lett.Egyszerűen nem tudok semmilyen rosszat mondani rá mert fantasztikus rész lett.imádom a blogodat.Csak így tovább. ;-) várom a következő részt.Siess :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon köszönöm, örülök, ha így látod! Komolyan? Hűha, akkor remélem nem fogok csalódást okozni! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Eszméletlen, meghaltam. Kész végem, ettől elájulok lassan az új részeidtől. Imádoooooooooom!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Rettenetesen aranyos vagy, amiért így reagáltál rá, köszönöm!, hogy írtál! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága, drága Azy! :)

    Már vagy hetedjére indulok el, hogy végre megírjam ezt a hozzászólást, de valaki mindig követeli a figyelmem. :) Most viszont itt vagyok és..huh!
    Éjjel volt alkalmam elolvasni ezt a részt, és imádtam. Már megint. Eszembe jutott, hogy Te tulajdonképpen hogy csinálod ezt? Remekül írsz- de azt hiszem, ezt már említettem már néhány kommentemben- és van egy olyan érzésem, hogy mindehhez pofátlanul fiatal lehetsz. (Ne vedd kérlek sértésnek, de a magam 19 és fél évével, elég öregnek érzem magam néha a blogolósok között, akkor is, ha jelenleg csak olvasó vagyok). Ebből viszont az következik, hogy el kell ismerni, és tényleg, vitának helye nincs: csodás vagy. Hatalmas respect, mert tényleg, szinte tökéletes, amit csinálsz, és sokak örülnének, ha csak fele ilyen jól írnának.
    Remélem, nem kell részleteznem, mennyire magával ragadóak a karakterek, Belen viselkedését nem tudom nem megmosolyogni néha, lásd pl ez a képes akció. (Na de komolyan, kinek jutna még eszébe egy falról leakasztott képpel nekirontani valakinek?:D). Egyre jobban várom, mi sül ki ebből az egészből. Találgatni nem merek, és nem is fogok, hiszen biztos vagyok abban, hogy a te fejedben már összeállt a kép, és nekem csak annyi dolgom van, hogy minden egyes feltöltött rész után hálás legyek, hiszen arra a néhány percre elhiszem, hogy nincs más, csak Belen és Harry igen érdekes megismerkedése.

    Viszont előre is szeretnék bocsánatot kérni, de lassan elérkezik az érettségi időszak, nem tudom, fogok-e tudni írni neked, de abban biztos lehetsz, hogy amint lesz rá alkalmam, el fogom olvasni a friss részeket, és ha tudok rá időt szakítani, ha mást nem, néhány sort írok neked, hogy tudd, még mindig itt vagyok! (bár ez nem tudom, téged mennyire érdekel :D)

    Tehát, mint a mellékelt ábra mutatja, és ahogy az előző hozzászólásokba is bele- belenéztem, hidd el, sokkal többen vagyunk olyanok, akik minden gond nélkül el tudják mondani magukról, hogy az írásaid függői lettünk, és remélem nem keseregsz, ha egyetlen egy embernek nem tetszik, amit olvas. Szerintem vak, de ez az ő hibája. Mi, a feliratkozóid és rendszeres olvasóid úgysem hagyunk cserben, még ha kérnéd, akkor sem. :)

    xx Lu



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lu!

      Bevallom, én pedig mindig félve állok hozzá a hosszú kommentekre való válaszhoz, hiszen attól tartok, valamire elfelejtek válaszolni vagy nem érződik eléggé majd, hogy mennyire hálás vagyok a hosszú sorokért, azért, mert ennyi időt szánsz rám, ami hatalmas megtiszteltetés.
      Úristen, de drága vagy! Hát bevallom, fiatalabb vagyok, mint Te, de azt hiszem ez meg is látszódhat az írásaimon, szerintem nem jók, ettől függetlenül szeretném iszonyúan megköszönni, amiért Te nem így látod, és biztatsz. Már tényleg nem tudok mit mondani, szerintem éppenséggel Te vagy a csoda, amiért már hosszú ideje folyamatosan támogatsz, ez hihetetlen!
      Ami azt illeti nem állt össze sajnos a kép, egy nagy homály az egész történetnek a folytatása, de majd úgyis kialakul valami, és a vége fele már könnyebb lesz formálni a cselekményeket. :)
      Ne butáskodj, persze, hogy érdekel! Rengeteg sikert kívánok a vizsgáidhoz, szorítok neked, és ne aggódj, ha nem jut időd a blogra, a tanulás sokkal fontosabb! Biztos vagyok benne, hogy jól fog menni, ügyes légy, és iszonyú édes vagy, hogy így szólsz nekem, így tudni fogom, hogy miért tűntél el! <3
      Az utolsó részt is nagyon köszönöm, nem hiszem, hogy vak lenne, de igazad van, az számít, hogy az olyan olvasók, mint Te, mellettem állnak! Köszönök mindent! <3333333

      Sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  8. Egyetlen és pótolhatatlan, édes-drága Azy-m ♥!

    Sajnálom, hogy nem tegnap kommenteltem, de az internetkapcsolatom nem igazán akar nekem engedelmeskedni... Ma is csak 3-szor indítottam újra, de sebaj... :/

    Imádtam a fejezetet ♥! Egyszerre volt édes, vicces és kicsit ijesztő :) Örültem, hogy beleláthattunk egy kicsit Bel gondolataiba :3 Izgalmas volt olvasni arról, hogy felfedezi Hazz házát... Mint egy bérgyilkos, aki keresi az áldozatát :3 Amikor megjelent a bongyorka unokatestvére, én is megijedtem egy picit... Először komolyan azt hittem, mint Belen, hogy Marius fegyvert ránt és puff, lelövi a lányt :3 Jópofa volt, ahogy El Harry-hez sietett, miszerint leakarják lőni... A leírás alapján elképzeltem Hazza-t... Csodálkoztam azon, hogy Bel nem pirult el a látványtól :) Vicces volt, ahogy a két Styles mulatságosnak tartotta Belen félénkségét :D Majdnem elolvadtam, amikor Harry egy kicsivel később ugyan, de a lány után ment és megpróbálta kicsikarni belőle, hogy igenis félt... Imádtam, hogy húzzák egymást; mint egy házaspár, komolyan :3 Az ölelés tette fel arra a bizonyos i-re a pontot, édes volt és ennek köszönhetően féltékeny lettem Belen-re :33

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és a hét további részéhez kitartást ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Ó, ne kérj emiatt bocsánatot, és boldog vagyok, hogy ilyen kínszenvedések árán is érdemesnek találtál arra, hogy kommentelj, drága! <3
      Igen? Azért iszonyú jó ilyet olvasni/hallani, mert én pedig imádtam írni. És oké, elsősorban magamnak írok, de ha ezzel másnak örömet tudok okozni, az valami elképesztően jó érzés! Köszönöm, amiért ismét kommentelsz, hogy ismét szavakba öntöd, hogy Te milyennek láttad a részt, mit gondolsz. Ez rengeteget jelent nekem, remélem tudod! Imádlak! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága Azy!
    Ez valami eszméletlen jó lett! Annyira a helyén van minden és az apró részletekre is odafigyelsz, így még gondolkodnom sem kell, a fejem előtt magától lejátszódik az egész. Amikor kiderült, hogy Marius Harry unokatestvére, nagyon nevettem :D honnan jönnek neked ezek az ötletek? :) csak így tovább <3333
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~E!

      Komolyan így gondolod? Te jó ég, akkor nagyon-nagyon köszönöm, el sem hiszem, hogy ezt gondolod, ez rengeteget számít, rengeteg erőt ad! Hidd el, fogalmam sincs, hogyan tudok egyáltalán megírni egy részt, valahogyan mindig alakul. Köszönöm, hogy mindig itt vagy! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága, édes, kedves Azym!
    Épp nekikezdtem a kommentnek, amikor Facebookon rámírt egy srác ezzel a szöveggel: "hali láttalak a suliban (10.e) s vagyok és nagyon aranyosnak találtalak és muszáj megismernem téged :)" Hát most teljesen ledöbbentem, nevetek mint egy idióta és elfelejtettem, hogy mit akartam írni. Létezik ilyen? Persze, miért is ne?
    Na szóval, visszatérve a részre... nagyon tetszett, és már alig várom a folytatást. Belen és Harry annyira cukik lennének együtt és bár nem hiszem, hogy hamar összejönnének - mármint ténylegesen - én már behűtöttem egy üveg pezsgőt arra az alkalomra s tűkön ülve várom. Kíváncsi lennék Harry szemszögére, hogy Ő hogyan éli meg a történéseket. Olyat is fogsz írni, vagy ez most csak Belen lesz?
    Nagyon sokat nevettem ezen a részen. Édes volt Belentől, hogy képes lett volna gondolkodás nélkül megvédeni Hazzát, ezen is látszik mennyire szereti. S szerintem Harrynek is fontos a lány, legalább egy kicsit, ha utána ment - ráadásul megpróbálja kirángatni a komfortzónájából. Bárcsak a betegségén is tudna segíteni!
    Millio puszi XX nagyon szeretlek <333
    ui.: bocsi, hogy ilyen béna lett a komment, csak még mindig nevetek és össze-visszaáll a fejem :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, hihetetlen, elképesztő szerecsendiom!

      Ezt most nem mondod! Azóta már beszélgettünk Facebook-on, de akkor a következő alkalommal rákérdezek, és akkor kérlek meséld el, már kíváncsi vagyok!
      Haha, azt hiszem annak a pezsgőnek még egy ideig ott kell maradnia, mert fogalmam sincs mikor fogom őket ténylegesen összehozni, de ahogyan magamat ismerem, még egy ideig biztosan nem lesz minden rendben.
      Harry-s szemszög...Hm, nem tudom. Azt hiszem azzal túl sokat árulnék el, hiszen vannak olyan dolgok, amik csak később fognak kiderülni róla, és nem szeretném lelőni a poént. A másik ok, amiért nem szeretnék ilyet az az, hogy itt abszolúte Belen a főszereplő, és a betegségét tekintve az lenne a jó, ha őt tudnám minél közelebb vinni az olvasókhoz. :)
      Boldoggá tesz, ha sikerült Téged megnevettetnem, ez annyira sokat jelent nekem, te jó ég, imádom, ha valakinek örömet tudok okozni!
      Köszönöm, amiért mindig írsz nekem, és elmondod mit gondolsz, egy igazi angyal vagy! Én is nagyon-nagyon szeretlek! <333333 (Nem béna a kommented.)

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  11. Haliii. :)
    Eszmeletlenul jol irsz! Elkepszto! Anyira durva! Nem is tudom hogyan csinalod! Ezt utanozni biztosan nem lehet! Ilyet csak te tudsz! Csak igy tovab! ;)
    Julcsii xx.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Ah, mennyi bókkal árasztasz el, köszönöm, azt sem tudom mit lehet erre mondani! Borzasztóan hálás vagyok ezekért a szavakért, és azért, mert egyáltalán így gondolod!:') <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Sziaa!
    Csak most találtam a blogodra,de ha egy könyv lenne, az biztos, hogy nem tudnám letenni, csak folyamatosan olvasnám, úgy, hogy a végén már a szemeim is fájnának.Nagyon jól írsz, teljesen beleélem magam Belen helyzetébe, és ez eddig elé ritkán fordult elő! Nagyon nagyon nagyon szeretem az írásodat, csak így tovább, és várom a következő részt!!!! :)))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Akkor üdvözöllek a blogon elsősorban! Másodszorra nagyon hálás vagyok, hogy úgy döntöttél elkezdesz olvasni, és most itt is vagy, ez sokat számít nekem! Ah, milyen édes vagy, köszönöm, köszönöm! Köszönök úgy összességében mindent! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága, Egyetlen, lehengerlően tehetséges Azym!

    Először is nagyon sajnálom, amiért csak most tudok írni, borzasztóan röstellem a dolgot, hiszen ezt a fejezetet már régen tetted ki, de nekem csak most jutott rá időm, hogy elolvassam. Sajnálom! Fantasztikus fejezet lett, szerintem, ha a szünet előtt olvastam volna, biztosan becsavarodok, amiért nem tudom, hogyan fogod folytatni, de legalább most nem kell annyit törnöm rajta a fejemet, mivel holnap érkezik az újabb epizód. Ebben a fejezetben egyaránt nevettem, mosolyogtam és elérzékenyültem. Az egész unokatestvéres malőr vicces volt, kedves fiúnak találom Mariust és valahogyan Harry is most megértőbben viselkedett Belennel, mintha elkezdte volna a szívébe zárni a lányt. Én is szerintem úgy cselekedtem volna, mint Belen legyen az akármilyen megalázó is, bár az is lehetséges, hogy annyi vakmerőség nem lett volna bennem, hogy benyissak egy kép társaságában a „betörő” szobájába és faggatni kezdjem. Kicsit megint sajnáltam – tudom, hogy mindig ezzel jövök -, hogy Belen ebben a fejezetben is többször, ha nem is szó szerint, de előtérbe helyezte a betegségét, az elszomorított, mert rettentően sajnálom őt. Amikor viszont az incidens végeztével megjelent Harry és felismerte Belen egyik rossz tulajdonságát, mégpedig azt mennyire nem tartja nagyra magát nagyokat mosolyogtam és pislogva vártam, hogy végül mi sül ki ebből az egészből, a végeredménynek pedig rettentően örültem. Bár az igaz, hogy Belen nem szeretné, hogy Harry kiismerje ez már megtörtént, elkezdődött a folyamat és remélem tényleg sikerül is neki mindent megtudni a lányról, legfőképpen a betegségével kapcsolatban, hogy segíthessen neki kilábalni belőle.
    Összességében megint eszméletlen fejezetet hoztál össze, nekem nagyon tetszett és egy percig se hallgass azokra, akik bántanak, mert ismered a mondást a többség csak akkor bánt, ha féltékeny arra, amit véghezviszel. És olvastam a szünet bejegyzésed alá írt névtelen kommentet, ami szerintem teljesen értelmetlen. Én igaz nem ismerlek téged olyan behatóan, de a válaszaid által csak színtiszta szimpátiát érzek veled kapcsolatban, szóval ne törődj azokkal, akik olyan dolgok alapján ítélnek meg, amik szerint lehetetlen. Igaz a soraink sokat elárulnak rólunk – a te esetedben, hogy mennyire kedves és odaadó vagy az olvasóiddal szemben – de nem feltétlenül fedik fel, hogy kik vagyunk valójában. Ne foglalkozz velük, főleg ne a névtelenekkel, akik arra sem veszik a fáradságot, hogy legalább elárulják kik is ők valójában.
    Visszakanyarodva már rettentően várom a következő csodás fejezetet és még egyszer bocsánat a kései olvasásért, írásért.
    Millió puszi, ölelés és további sok sikert neked! <3333333
    kriszty96

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, utánozhatatlan, sokkal tehetségesebb kriszy96-om!

      Wáo, mindig megijedek az ilyen hosszú kommentektől, az az érzésem, hogy soha nem fogok rá tudni kellően hálás választ adni. Iiiirtózatosan hálás vagyok, amiért mindig ennyi időt és energiát fektetsz abba, hogy írsz nekem, ez valami hihetetlen drága gesztus Tőled, de komolyan!
      Amiket leírtál a részekről... mindig egy élvezet olvasni, hogy Te miképpen látod a dolgokat, milyennek találtad a részt. És emellett soha nem mondtál egy rossz szót sem szóltál! Elképesztően imádlak, rengeteg mindennel tartozom neked, te jó ég!
      Próbálok nem foglalkozni velük, most már egyre jobban megy azt hiszem - egyenesen arányos a nemtörődömségem azzal, amennyi sértést kapok. Ígérem csak az olyan fantasztikus Olvasókra fogok koncentrálni, mint Te!
      Az a komment hát... nem igazán tudok mit mondani, egyszerűen csak rosszul esik, és az is, hogy pont ez zavarja, még soha nem kötöttek ebbe bele. Ahj, de aranyos vagy, amiért ilyennek hiszel, ilyennek látsz, ez... te jó ég, köszönök neked mindent, mert annyit jelent, hogy azt Te el se tudod hinni! Imádlak! <333333333333333333333333333

      Millió puszi & ölelés,

      Törlés