Prológus

Drága Olvasóim!

Ezennel megnyitom ezt a blogot is, immáron másodjára. Tudom, hogy eléggé durván bezártam legutóbb egyik pillanatról a másikra, de semmi időm és energiám nem volt akkoriban rá. Most azonban újult erővel vágok bele, nagyon-nagyon remélem, hogy tetszeni fog Nektek, iszonyat sokat jelentene!
És köszönettel tartozom, amiért már most ennyien vagytok, ez egyszerűen hihetetlen, a megszavazott bizalmatok egyszerűen csodálatos, fel sem bírom fogni! Rettentő hálás vagyok miatta!

Sok-sok puszi, Azy

UI: A kommentekre holnap fogok sajnos csak válaszolni, mivel beteg vagyok, és nem igazán van most rá energiám... Ugyanez vonatkozik a blogolvasásokra is, sajnálom, ha valakinél teljesen el vagyok maradva, igyekszem pótolni!

Tumblr. Teen Vogue. A bátyám. Az éjszínkék csillagos könyvem üres lapjai. Az ágyam felett lógó baldachin. Az éneklés. Twitter. Ő. Dolgok, amik örömet okoznak. 
Számat rágva nézem a következő pontot. Dolgok, amik elszomorítanak. Szemeimet kicsit megforgatom, nem igazán szívesen sorolnám fel, hogy mennyi minden van. Kihagyom, és a következő kérdésre ugrom. Kedvenc szín. Egyértelműen nincs ilyen. Imádom az összeset, lehetetlen választani. 
Szememmel gyorsan átfutom a hátralévőket, majd miután az összeset elkönyvelem magamban bénának, becsapom a kis füzetet. 
Elején csupán ezüst betűkkel ez áll: Napló. Nem tudom miért kaptam anyától, és azt sem, hogy miért várja el tőlem, hogy majd használjam. Világ életemben utáltam leírni mi történik velem. Oké, ennek mondjuk nagyrészt az az oka, hogy semmi. Komolyan, már-már rémisztően unalmas az életem. Gimnáziumba járok, van két legjobb barátnőm, a családom őrült, a szüleim folyamatosan égetnek, a bátyámmal imádjuk szekálni egymást, míg a nővéremmel ölni satöbbi, satöbbi. Dögunalom a köbön. 
Lehasalok az ágyon, lustán félredobom a naplóféleséget, kezemmel a földön heverő újságok felé nyúlok. Minden erőmmel próbálom az ujjam közé csípni a Teen Vogue legújabb számát, csak erőlködöm, és mikor már érzem, hogy csúszok lefele, késő megállni. Testem halk puffanással ütődik a földnek, fejemet kissé beverem. Automatikusan felszisszenek, halk szitok hagyja el a számat, miközben a fájdalmas pontot masszírozom.
- Ügyes vagy, Belen - vigyorodik el Citte, a nővérem. Megáll a nyitott ajtómban, kétségkívül piszkálni jött.
Amennyire jól kijövök a bátyámmal, hát... annál kevésbé ezzel az agyonsminkelt, öntelt és flegma királynővel. Soha nem értettük meg egymást, két külön világ a mienk.
- Keress más elfoglaltságot - vetem oda neki, már csak azért sem állok fel a földről, helyette kényelmes alakzatban terülök szét a szőnyegen, szememet szigorúan a plafonomra szegezem, ahová apró pillangókat akasztottunk. Ha kinyitom az ablakot, és éppen fúj a szél gyönyörűen lengedeznek. Ha kinyitom az ablakot, és éppen hatalmas vihar van, őrült himbálázásba kezdenek, összegabalyodnak és az egész leszakad.
Citte nem mond semmit, és mivel nem vagyok hajlandó még csak ránézni se, csak vigyorogva tovább sétál. Még hallom, amint a bátyám ajtaján bedörömböl, hogy halkabban üvöltesse a francos Wiz Khalifa számait, mert már agybajt kap. Seey lazán visszaordít, pofátlan módon közli, hogy éppen szarja le Citte mit akar. Szép dolog is a család.
Halk sóhaj hagyja el a számat, kezemmel megdörzsölöm az arcomat. Felülök, megigazítom a ruhámat, majd nagy nehezen feltápászkodom. Beletúrok a hajamba, egy könnyed lépéssel az ajtóm előtt termek, jó hangosan bevágom. Gyorsan feldobálom az elszórt újságokat, ruhadarabokat az ágyamra, kezembe veszem a telefonom, célba veszem az ablakpárkányt. Egy kisebb kanapét alakítottunk ki, mivel imádok kibámulni az utcánkra.
Kényelmesen elhelyezkedem, most egy pillantást sem vetek ki, úgyis esteledik, ilyenkor már kevesen járkálnak. Fejemet az ablaknak döntöm, először hideg, de hamar megszokom. Ujjam már automatikusan oldja fel a telefonom zárját, háttérképemen szokás szerint elidőzök. A kedvenc városom, Sydney szerepel rajta. Minden álmom, hogy egyszer oda eljussak, de anyuék szerint nincs rá elég pénz. Ha egyszer gazdag leszek...
A képernyőn felugró név ránt ki gondolkodásomból, a Lorenával és Lolával közös beszélgetés jelenik meg. Szokás szerint veszekedés áll fent, ami egy cseppet sem lep meg, tekintve, hogy a legjobb barátnőim testvérek, sőt mi több ikrek. Nem könnyű velük, az ember soha sem lehet biztos benne, hogy a következő percben nem robban a bomba, és nem esnek egymás torkának. Ettől függetlenül természetesen oda vagyok értük, mert ha éppen nem dúl a háború, iszonyat jól megértjük egymást.
Gyorsan bepötyögök egy gyors köszönést, röviden lezavarom, mi a helyzet - semmi különös -, utána rákérdezek velük mi újság. Egyszerre kezdenek írni, nehéz lenne követni, ha már nem menne ez több éve. Így már rutinosan kiigazodom rajtuk. Elkezdik mesélni, milyen a buli, hogy mindenki milyen jól szórakozik. Igen, mindenki ott van. Kivéve engem. Ezzel jár, ha az ember benyel egy karót matekból.
Irigykedve olvasom, a szívem rögtön kétszer olyan gyorsan kezd verni, amikor szóba kerül az Ő neve. Legszívesebben félelem nélkül kérdeznék rá jobban a dologra, a kíváncsiságom nem hagy nyugodni. Mit csinálhatott? Kivel táncolhatott?
Igyekszem összpontosítani, felfogni mit is írnak. Aztán csatolnak egy tucat képet, amiken javarészt ők vannak. Először muszáj hangosan felnevetnem, látva az őrült fejüket, amiket folyamatosan vágnak. De a mosoly hamar az arcomra fagy, a háttérben meglátom Őt. Őt, amint Zoey csókolja. A lány karja a nyaka körül, szinte belecsimpaszkodik.
A világ forogni kezd velem, csak bámulom őket. De hiába, a fájdalom nem enyhül. Úgy érzem, most azon nyomban meg akarok halni, eltűnni minden és mindenki elől.
Egy szó nélkül kapcsolom ki a készüléket, erőszakosan nyomom a gombot, míg végül elsötétül a képernyő. Nem érdekel mit fog szólni Lola és Lorena, képtelen vagyok tovább bájcsevegni. Talán fél másodpercig csak ülök, tanácstalanul és elveszetten.
Megcsókolta.
Megcsókolta.
Megcsókolta.
A keserű érzés felemészt, a gondolatok miatt zsong a fejem. Arcomon sós könnyek folynak végig, kezem megremeg. Arcomat a lábamra hajtom, már nem tudom visszafogni magamat, hangosan tör ki belőlem minden.
Előjön, hogy éveken keresztül csak távolról figyeltem. Reménykedtem, egyszer észre vesz, egyszer meglát bennem valamit. Nem. A folyosón rám se hederített, mintha csak láthatatlan lennék. De nem volt senkije, bár rengetegen próbálkoztak nála, semmit se ért. Nem volt olyan lány, aki belophatta volna magát a szívébe. Egészen eddig.
A levegőt zihálva veszem, a könnyeimet kapkodva törlöm le. Nem szabad sírnom, elvégre soha nem volt közöttünk semmi. Miért is gondoltam azt, hogy bármikor is az enyém lehet? Honnan a fenéből hittem, hogy Ő más? Mindenkinek a jobb, szebb, okosabb, nagyobb mellű, agyonsminkelt, vékony lányok kellenek. Érthető, én se magamat választanám.
Mély levegőt veszek, azt hajtogatom szüntelenül, hogy semmiség, úgysem tápláltam iránta mély érzelmeket, alig ismertem. De mégis... amikor megláttam, furcsa érzésem lett, mintha egy láthatatlan kapocs kötött volna össze minket. Igen, hülyeség, tisztában vagyok vele. Viszont attól még ez van.
- Elen, kicsim, vacsora - kopog be hirtelen a szobám ajtaján anya, nem hallja a zokogásomat. Szerencse, akkor még magyarázkodhatnék.
Összerezzenek, majd válaszolok.
- Két perc múlva megyek - ordítom ki az összes erőmet összeszedve.
Felugrok az ablakból, óvatosan a bejáratomhoz osonok, és résnyire nyitom. Anya éppen Seey szobájában próbál fegyelmezni, így nem látja, mikor átrohanok a szemben lévő mosdóba. Bezárom magam mögött, a mosdókagyló felé megyek, ahol jéghidegre állítva a vizet szépen megmosakszom. Mivel a sminkemnek amúgy is vége, mindent lemosok magamról. Lassan lélegzek ki-be, a sírás nyomait próbálom eltüntetni több kevesebb sikerrel. Aztán megpillantom anya alapozóját, amit véletlenül a mosógépen felejtett. Gondolkodás nélkül rejtem el a pirosságot, igyekszem mosolyt varázsolni az arcomra, de még így is érzem, mennyire kevés és szánalmas, amit teszek.
Wiz Khalifa egyszeriben végleg elhallgat, azt hiszem anya teljesen megelégelte a zajt. Hallom, amint Citte birodalmát is meglátogatja, ott nem időz ennyi ideig, csupán finoman megjegyzi, hogy nem ártana szellőztetni, ha már este nyolckor állt neki kifesteni a körmeit.
Még egy utolsó pillantást vetek a tükörképemre, a látványtól legszívesebben újra sírásra fakadnék. Ajkamba harapva, lehajtott fejjel sietek le a lépcsőn, senkire se nézek. Ujjaimmal idegesen birizgálom egy göndör tincsemet, csendesen fohászkodom egy nyugodt vacsoráért.
Az asztalon anya kedvenc fehér terítője díszeleg, középen gyertyák, körbe székek. Otthonos házunk nem pont arról híres, hogy tiszta és rendezett, ezért anya egy pihent sóhajtással nyugtázza csak azt a tényt, miszerint a gyertya hirtelen felborul, és kiégeti a fehér textil egy részét.
- Seey, kérlek hozz anyádnak egy másikat - utasítja apa a bátyámat, mire ő egy megszokott szemforgatás kíséretében válaszol.
- Most már nem tök mindegy? Együnk ezen, semmi baja - rántja meg a vállát.
Apa csak megadóan biccent, azt hiszem túl fáradt a veszekedéshez. Citte vigyázva pihenteti a kezeit, nem tűnik túl lelkesnek, mikor egyszerű tészta kerül csak az asztalra.
- Nem nagyon vagyok éhes - húzza bocsánatkérően el a száját.
Anya meggyötört arcára rá van írva, mennyire rosszul esik neki a dolog, de nem szól semmit, csak egy halvány mosollyal elengedi.  Ránk pedig hálásan pillant, mikor egy szó nélkül takarítjuk tisztára a tányérunkat.
Gyorsan eszem, és sokat. Nem igazán tudok és nem is akarok leállni, arra vágyom, hogy legyen valami a számban, amit rághatok. Repetázok, amivel anyát boldoggá teszem, és én is kicsit megnyugszom az evéstől.
Amint az utolsó falatot lenyelem, a rosszullét kerülget, megérzem, mennyire sokat zabáltam. A bűntudat már ismerős társként üdvözöl. Röpke köszönetet mormolok, anya azt feleli, hogy örült, ha ízlett. Erőltetetten rámosolygok, a szalvétámat az asztalra dobva távozok. Felsietek a mosdóba, ismét magamra zárom. Megindítom a kádban a vizet, hangos zubogása mindent elnyom.
Arcomon újból megjelennek a könnyek, a vécékagyló mellé térdelek. Két ujjamat kissé remegve dugom le a torkomon, nem sokkal később megkönnyebbülten engedem ki magamból mindazt, ami bennem volt.
Reszketve, folyamatos zokogással döntöm neki a hátamat a hideg csempének, miután végzek. Szemet szorosan lehunyom, igyekszem mindent kizárni. Csak rosszabb lesz, fejemben megjelenik Zoey vékony alajka, és a kép, amin Őt csókolja. A gyomrom egyszeriben fordul fel.
Pilláimon megragadnak a könnyek, pár pislogás után lesz csak tiszta a kép. Előttem egy egész alakos tükör húzódik. Lassan felállok, mikor megszédülök, belekapaszkodom a csapba. Óvatosan vetkőzöm le, és ahogyan egyre kevesebb minden van rajtam, egyre inkább lenne kedvem újra hányni. Undorítónak találom magamat, kezemmel szégyenkezve húzogatom a felesleget. A hasam, a lábam, a csípőm. Mindenem kövér.
Szememből egy újabb könnycsepp érkezik, végig szántja az arcomat. Még egy követi, és még egy. Rengeteg kérdésem van, amiket mindig felteszek, bár soha nem kapok rájuk választ.
Miért nem lehetek szép? Miért nem lehetek olyan, mint a többi lány? Mi alapján lettem én ilyen, és más gyönyörű? Mivel érdemeltem ezt ki? 

48 megjegyzés:

  1. Kedves Azy !

    Huhhh.....ha minden igaz én vagyok az első kommentelő, de ha nem akkor nem.
    Először is..nahát. Már most tetszik a blog :) Tudod, én olvastam annó ezt a blogodat, de bezártad most pedig újra kezded, ami nagy öröm számomra.
    Igazából nekem 3 kedvenc íróm van és az egyik te vagy ! Azért, mert mikor a te írásod olvasom izgalom van testemben, és mer te tudsz egyedül megrikatni ha arról van szó :)
    Visszatérve a bloghoz...Ezt abba ne merd hagyni, mert kinyifanok:D Már most izgalmasnak talàlom pedig csak a prologus van fent, de tudom, hogy aizgalommal teli és jó részekkel szolgálsz, majd nekünk :) Ha esetleg nem találnád ott minden rész kommentjénél a nevem akkor tudd, én lélekben ott vagyok :)))

    U.I.: Jobbulást, remélem hamar felépülsz és így utólag is Boldog Karácsonyt :)
    puszi, Easy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Easy!

      Igen, tényleg Te vagy, és ezt köszönöm is neked! Iiiigen, tudom, az eléggé csúnya húzás volt, de örülök, amiért ennek ellenére sem pártoltál el, és újra itt vagy! <3 Aaaaaahw, ez de aranyos, te jó ég, köszönöm, köszönöm, nem is tudom mit lehet ilyenkor mondani, ez hihetetlen, csodálatos, köszönöm!!!!
      Neeeem, ígérem többet nem hagyom abba! Fantasztikus érzés, ha komolyan így vagy vele, még egyszer iszonyúan hálás vagyok! <333

      Puszi, Azy

      UI: Köszönöm és neked is utólag kellemes ünnepeket! <3

      Törlés
  2. Drága Azy!

    Mikor először kezdted ezt a történetet, akkor még nem ismertem az írásod, így azt nem tudtam olvasni. De most itt van, és ezt természetes, hogy olvasni fogom. Már most tetszik a történet. Sajnálom szegény Elent, amiért ilyeneken megy keresztül. Hát, a nővére így elsőre.....nem szimpi a csaj. De Seey az szimpatikus. Kíváncsi vagyok, hogy hogy fognak alakulni a dolgok ezzel a történettel kapcsolatban. Nagyon várom az első részt! És jobbulást kívánok! :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adrienn!

      Ami azt illeti elég hamar be is zártam, így... És köszönöm szépen, amiért most mégis elolvastad, ez nagyon sokat jelent számomra! Majd próbálom a szereplőket jobban bemutatni, hogy jobban megismerhesd őket. Köszönök szépen mindent, elképesztő drága vagy! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága!
    Azt a rohadt!
    Mikor az előző történeted Epilógusánál a kommentemre válaszolva utóiratnak odabiggyesztettél egy 'hát akkor azt hiszem, nem fogsz megharagudni' mondatocskát, őszintén szólva gőzöm nem volt, miről beszélsz, de aztán leesett. Feljebb tekertem az oldalon, és ott volt. Túl jó megjátszás, a szívem pedig, ha lehet, kihagyott egy ütemet.
    Tudnod kell, hogy nekem ez volt a kedvenc történetem tőled, és szomorú voltam amiért bezártad, de most, így újratöltve talán sokkal jobb.
    Ha még egyszer befejezed nekem, én nem tudom, mit csinálok. :D
    Nagyon várom már az első fejezeted, és, bár nincs szükséged rá, azért még sok sikert!
    Imádás, J.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága J.!

      Haha, akkor remélem egy kicsit sikerült örömet okoznom! Úgy gondoltam, aki anno elkezdte ezt a történetet olvasni, megérdemli, hogy tisztességesen végig írjam. :) Aaaah, emiatt most iszonyatosan boldog vagyok, köszönöm, köszönöm, és ígérem nem fogom abba hagyni még egyszer! <333333
      Imádlak! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága, csodálatraméltó Azy!
    Én voltam a legboldogabb ember, amikor láttam, hogy újra megnyitod ezt a blogodat, talán a Legjobb ellenség után ez volt a kedvencem, de így, hogy most újraírod, és nem zárod be -márpedig nem zárod be- még jobban örülök neki!
    Imádom, hogy ilyen elképesztően fogalmazol, már ha ez a mondatom értelmes volt, mindegy, most a prológus hatása alatt állok. Igazából fent akartam maradni tegnap este, megvárni, míg kirakod a prológust, de elaludtam, szóval arról is lecsúsztam, hogy első kommentelő legyek, majd legközelebb!
    Visszatérve, nem újdonság, hogy imádom az általad kreált dolgokat, köszönöm, hogy írod! Várom az első részt!
    Sok puszi, Vivian.xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, elképesztő Vivian!

      Ah, most pedig én vagyok, amiért újra olvasol, ahw, el se hiszed szerintem, hogy ez mennyit jelent számomra! Köszönöm szépen! Annyira túlzol, te jó ég! De természetesen irtózatosan köszönöm, hiszen lassan megsiratsz a szavaiddal, de komolyan! Köszönöm, köszönöm, el sem hiszem, hogy ilyeneket írsz, ez döbbenetes! Fantasztikus vagy! <33333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  5. Szia Azy!:)
    Éjjel egykor ugráltam az ágyamban a boldogságtól, mikor megnyitottam a blogspotot, és láttam, hogy te 1 perce raktad fel a részt. Büszkén jelenthetem, hogy én voltam az első ember, aki elolvasta a prológust.:3 ( kommentet telefonról nem tudok írni. :c )
    Már jelenleg is ott tartok, hogy imádom! Ritkák az ilyen anorexiás/bulimiás fanficek, talán azért is, mert nehéz őket kivitelezni. Te pedig olyan képességekkel vagy megáldva, hogy tökéletesen le tudod írni.;)
    Alig várom a részeket! És gyógyulj meg gyorsan. Nem tudtad, hogy nem szabad a téli szünetben lebetegedni? :(

    Luv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Luv!

      Jaj, ez édes! Hálás vagyok, amiért már elsőként olvastad el, köszönöm! Azta, ilyet ne írj, mert eléggé érzékeny vagyok és egy ilyen komment alaposan kikészít... Nem is tudok mit mondani, egyszerűen csak boldog vagyok, amiért itt vagy, és támogatsz az irtózatosan aranyos és túlzó szavaiddal, még egyszer köszönöm! <33333
      Igen tudom, próbálok is gyógyulni, de ahogyan kilábalok az egyikből elkapom a másikat... :( De köszönöm! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága, legfantasztikusabb Azy !
    Hű, nem is tudom mit mondjak...Egyszerűen csodálatos lett !
    A szavak, kifejezések felsorolása egyből magával ragadott a rész elején, nagyon különlegesnek találtam ezt a kezdést, hihetetlen, hogy mindig van mivel meglepned az olvasódiat !
    Igen a sztori csak egy átlagos lányról szólt, azonban a megfogalmazásod annál kevésbé volt általános, elképesztő, hogy mekkora öröm olvasni, ha valaki jól és igényesen ír ! Fantsztikus, hogy már az első részben is mennyi mindent tudattál velünk burkoltan főszereplőnkről, huhh, nagyon-nagyon-nagyon tetszett !
    Boldog vagyok, hogy újranyitottad a blogot, már izgatottan vártam, mikor fogsz Harry főszereplésével írni, és lám, mint a mondják, a türelem rózsát terem. Nekem mindenképp felkeltetted az érdeklődésemet, bár ebben e bejegyzés előtt is abszolut biztos voltam !
    További sok sikert, drága, a kommentejimre számíthatsz minden egyes bejegyzés alatt ! ♥
    Sok puszi,

    Tiara Cassie B. Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, legcsodálatosabb Tiarám!

      Képzeld én se, álmomban sem gondoltam, hogy egy ilyen fantasztikus kommenttel fogsz meglepni, komolyan nem találok szavakat! Jaj, nagyon nagyon aranyos vagy, amiért így gondolod, ez... döbbenetes. Köszönöm, oh, de köszönöm, hogy itt vagy, és biztatsz, boldoggá teszel a hihetetlen véleményeddel! Egyszóval mindent köszönök, a támogatásod rengeteget jelent számorma! <333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága Azym!
    Fantasztikus lett. Már most imádom ezt a blogot. Elég érdekesen hangzik számomra, mivel most olvasom először. Az előzőt nem tudtam elolvasni sajnos, mert akkor még nem " csöppentem " bele a bloggerek világába, vagy csak nem tudtam arról a blogodról. Az első blog amit olvastam tőled az a Legjobb Ellenség volt. De mindegy. Most újra írod ezt, én pedig máris beleszerettem. Szegény lányt sajnálom amiért bulimiás. Lehet tévedek, de a jelek erre mutatnak. Mármint a hányás, az evés utáni bűntudat.. sajnos nekem is volt ebbe részem. Vagyis az unokanővéremnek, de már szerencsére meggyógyult.
    UI.: Ezt nehogy bezárd, mert végig akarom követni :DD

    Puszi.: Gabriella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gabriellám!

      Nagyon nagyon nagyon, és még annál is többet jelent, hogy így gondolod már ilyen hamar, ez... egyszerűen csak köszönöm. Hihetetlen vagy, köszönöm, félek, hogy ez a szó nem fejezi ki, hogy mennyire hálás vagyok a támogatásod miatt, de nem tudok már mást írni....:') <3
      Oh, irtózatosan sajnálom, hogy az unokanővéred és (így részben Te is) szenvedett ilyentől, de viszont boldog vagyok, amiért már meggyógyult! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy!
    Szóhoz sem jutom, már most nagyon imádom ezt a blogot, kedvencem! Te pedig a kedvenc íróm vagy, mert egyszerűen hihetetlen, ahogy írsz! Azt hiszem, a megfelelő szó nem a tökéletes, mert ez még annál is jobb. Csak annyit tudok mondani, hogy a továbbiakban számíthatsz rám, olvasni fogom a blogodat! Csak így tovább! <33
    U.I.: jobbulást!
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~E!

      Te jó ég, köszönöm, köszönöm, köszönöm, amiért ezt mondod, el sem hiszem, ez csodálatos! Rettenetesen hálás vagyok, ha így gondolod, komolyan nem találok szavakat! Köszönöm szépen, igyekszem! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága Napsugaram!

    Ó. te. jó. ég!
    Telibe találtál, pontosan a közepébe!:O
    Miért érzem úgy, mintha rólam írnál? Belen személyisége teljesen olyan, mint én. Ugyanazok az önértékelési gondok. Ugyanazok a lelki panaszok. Ugyanaz a viszonzatlan szerelem.:o
    Hihetetlen!
    Talán ez lesz az a blogod, amibe teljes mértékbe bele tudom majd élni magam. De ne érts félre, az eddigieket is imádtam, sőt! De... érzem, hogy ez más lesz.:)
    Alig várom már a folytatást <33

    Puszi: Tina x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gyönyörűm!

      Ah, nem szerettem volna ezt. Mármint örülök, ha az Olvasók megszeretik a szereplőt, és átérzik, amit Ő, de ebben az esetben, iszonyúan sajnálom, amiért Te is emiatt szenvedtél, és ugyanilyen problémáid voltak, mert egyáltalán nem könnyű ezzel élni. Nagyon-nagyon sajnálom ezt, de remélem, hogy már sikerült megoldani, és jobban vagy! <3333
      Köszönöm, amiért olvasol, és amiért itt vagy, drága Tinám! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Draga Azy!

    Nagyon, nagyon nagyon imadom!!!! Egyszeruen nagyon jol megfogalmaztad...! Szuper vagy es imadlak imadlak imadlak! <3 !! Mar varom a folyttasat!!

    Sok puszi: Virag *-*

    Ui.: jobbulast neked! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Virág!

      Én meg Téged imádlak nagyon nagyon nagyon nagyon! Köszönöm szépen, hihetetlen, ha komolyan így gondold, te jó ég! <33333

      Sok puszi, Azy

      UI: Köszönöm! <3

      Törlés
  11. Drága Azy ♥!

    Sejtettem, hogy egy újabb remekművet adsz ki a kezeid közül :) És milyen jó volt a sejtésem :3 Szerény véleményem szerint a történetnek ennek a verziója sokkal jobb, mint az első volt :D
    Nagyon tetszett, hogy bemutattad El életét :) Cittie számomra unszimpatikus, de úgy vettem észre, hogy Elen sem rajong túlságosan érte :3 Seey szimpatikus, kedvelem őt :) A prológus végén döbbentem rá, hogy Elen totálisan olyan, mint bármelyik más tinilány és nem egy felpénzelt tinipicsa :DD Keresi az útját, emellett titkon szerelmes egy fiúba, aki viszont egy másik lánnyal csókolózik... Én is így reagálok, mikor meglátok egy képet például Liam-ről és Sophia-ról :33 Teljesen beleéltem magam ebbe a kis bemutatóba, nagyon de nagyon megfogott :33

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és szép hétvégét, pihenésben gazdag szünetet kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Jaj, ez a bizalom annyira, de annyira megtisztelő. Hálás vagyok, amiért így gondolod, hihetetlen, de komolyan! Jól esik olvasni a megfigyeléseidet, hogy így látod. Remélem idővel a többi karaktert is lesz esélyem bemutatni, és talán még Cittét is megkedveled. Még egyszer nagyon nagyon köszönöm, amiért még erre a blogomra is követsz, csodálatos érzés! Neked is további szép hétvégét, használd ki a szünet további részét! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Drága Azy!

    Nem tudom, hogyan csinálod, de már most elérted, hogy hű olvasója legyek ennek a történetednek is. Ahhoz képest, hogy ez a prológus volt, engem nagyon meghatott, leginkább a vége.
    A szivem őrült iramot diktál, iszonyatosan kiváncsivá tettél, és már rettenetesen várom a folytatást.
    Nagyon sziven ütött Belen lelkiállapota. Egyetlen lánynak sem kellene azt éreznie, hogy a teste nem szép, hogy ő nem elég jó másokhoz viszonyitva. Mindenki a maga módján gyönyörű.
    Innen is szeretném tudatni minden kedves olvasóddal, hogy gyönyörűek, ne akarjanak senki kedvéért sem drasztikusan megváltozni. Aki nem fogad el úgy, ahogy vagy, az nem érdemli meg, hogy megváltozz érte.
    Ezzel a témával egy olyan problémát vetettél fel, ami a részek előrehaladtával sok fiatal lánynak segithet majd.
    Te jó ég!!! Egyszerűen nem tudom felfogni, hogyan tudsz ennyire jól irni? Nagy csodálód vagyok.
    Húúú, rettenetesen várom a következő részt!

    Legnagyobb rajongód, Jule xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jule!

      Jaj, de aranyos vagy, amiért ezt mondod, köszönöm, köszönöm! Hihetetlenül örülök, hogy ilyeneket írsz, el sem hiszem! Örülök, amiért ennyire megérintett Belen esete, illetve ennyire biztatóan állsz hozzá a dolgokhoz. Természetesen egyet értek veled, senkinek nem szabadna így gondolkoznia!
      Aaaah, csodálatos, fantasztikus, el sem hiszem, hogy tényleg így gondolod, ez annyira felfoghatatlan, nem is tudok mást mondani, minthogy köszönöm, köszönöm, köszönöm, annyira aranyos vagy, te jó ég! <3333

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága Azym! :))
    Mint látod én is felbukkantam,fel is iratkoztam és most komizok az új blogodhoz ami már most megfogott :) Nekem nagyon tetszenek a szereplők és a sztori is szuper :DD Nagyon szimpatikusnak tűnik a szememben Elen és alig várom,hogy elkezdje a naplóját ^-^ Reménykedem,hogy Sydney-be is eljut hamarosan :DD Jujj alig várom a folytatást nagyon érdekel ez a blogod is és nem hiszem,hogy a rajongásomból a blogjaid -és persze te irántad- iránt veszíteni fogok :)) Imádlak és sok sikert a bloghoz :* Rám számíthatsz én komizni fogok mindig :))
    Ezerszer puszil:
    Nati :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Natim!

      És el se hiszed én ezért mennyire hálás vagyok! Hihetetlenül örülök, amiért itt is itt vagy, komolya rengeteg jelent, köszönöm! Jaj, komolyan? Ez annyira - asdfghsad - fogalmam sincs mit tudnék mondani, eszméletlen hálás vagyok, köszönöm, köszönöm! <333333

      Ezer puszi, Azy

      Törlés
  14. Drága Azy!

    Kíváncsi voltam a Prológusra, mert nem tudtam mit várjak ettől a történettől, ezért sem iratkoztam fel hamarabb, de most este rákerestem a blogodra, és elolvastam ezt a kis bevezetőt, természetesen ment a feliratkozás is! Nekem tetszett, bár számomra Elen kicsit törékenynek tűnik, az érzelmei befolyásolják őt, de remélem a későbbiekben erős lesz. Bár, ha jól sejtem ezután lesz egy idő ugrás, amikor Elen híres lesz, jön a média és még sorolhatnám. Kíváncsi vagyok a folytatásra, szóval jövő héten, ha lesz fejezet itt leszek! ♥

    Ölel,
    Diana Brunwin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Diana!

      Huh, akkor nagy megkönnyebbülés számomra, hogy végül mégis feliratkoztál, és el is olvastad a prológust. Ez hihetetlen sokat jelent számomra, köszönöm! Ebben tökéletesen igazad van, Elen eléggé törékeny, de szerintem a történet alatt sokat fog változni! Igen, igen, igen, ezt is eltaláltad! Köszönöm szépen, amiért támogatsz, hihetetlenül boldoggá tesz! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  15. Drága Azy!

    Nagy boldogság töltött el, amikor megláttam, hogy újra elindítod a blogot!
    Izgatottam vártam a 27-ét, hogy végre elolvashassam a prológust.
    Remekeltél és óriásit alkottál, amihez engedd meg, hogy gratuláljak.
    Tetszett, hogy nem annyira történéses, hanem inkább érzelmesebb rész volt, jó volt, hogy betekintést kaphattunk Elen belső kis világába.
    Tűkön ülve várom a folytatást! <3

    Csóközön,
    Flora S. Adams

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Flora!

      Én engem meg akkor, amikor láttam, hogy írtál, ez borzasztó jól esik, köszönöm! Jaj, ne viccelj, ez igazán semmi se volt! De természetesen az, hogy Te így látod... hát komolyan nem találok szavakat, köszönöm, köszönöm, köszönöm! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  16. Szia!

    Nagyon tetszik ez a történeted is, különösen azért, mert a saját múltamra emlékeztet. Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni belőle :) Nagyon sajnáltam a lányt amiatt, amiért azt gondolja, hogy ez a helyes út. Várom a folytatást, és már most megígérhetem, hogy végig itt leszek! :)

    Puszi: Devie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Devie!:)

      Huh, annak örülök, ha tetszik, de annak nem, hogy a saját múltadra emlékeztet! Sajnálom, amiért ilyeneken kellett keresztül menned, de remélem mára már sokkal-sokkal jobban vagy! Köszönöm, amiért írtál! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  17. Drága Azy!
    Annyira örülök, hogy ismételten megnyitottad ezt a blogodat, hogy el sem tudom mondani neked. én már a bezárása előtt mondtam, hogy nagyon sajnálnám, ha ez a történet nem születne meg és örülök, hogy az újrakezdés mellett döntöttél.
    Már nem nagyon emlékszem arra, vagyis csak részletekre, de szerintem abban nem hánytatta magát Belen, vagy tévedek? Jaj, remélem nem, de ha igen, akkor sajnálom. Mindenesetre nagyon megdöbbentett, álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet tesz vagy hogy erről fogsz írni. Amúgy nagyon tetszett ötletes, egyedi, tehetséges, mint te :D Imádlak és alig várom a folytatást, mindenhol, hiszen imádom olvasni, azt, amit csinálsz <333
    Feldobtad a napomat <333 szeretlek :)
    Millio puszi Xx SOk sikert az Új Évhez, és ehhez a bloghoz is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága szerecsendio!

      Juj, én meg annak örülök, hogy Te örülsz, és most is itt vagy, mert ez rettenetesen sokat jelent, szerintem nem is sejted mennyire. Hihetetlenül hálás vagyok, amiért ennyi idő után is mellettem állsz, komolyan...! Én is nagyon-nagyon-nagyon imádlak, Téged amúgy se lehet nem imádni! Még egyszer köszönök mindent! <3333
      Neked is sikerekben gazdag új évet! <3

      Millió puszi, Azy

      UI: Igen, abban is az volt. :)

      Törlés
  18. Drága Azy!

    Már most oda vagyok ezért a történetért! Nagyon tetszett az első fejezet. Én anno lemaradtam erről a blogról, mire észbe kaptam, hogy újba kezdtél bele, már be is zárt. Sajnáltam, de most iszonyatosan boldoggá tett, hogy újra megnyitottad.

    Az fejezethez visszatérve, abszolút hétköznapi családról van szó, mármint így első benyomásra. Anya, apa, vitatkozó gyerekek. Küzdenek a hétköznapok problémáival, az egymás közti feszültségekkel.
    Az, hogy van egy Ő a történetben, aki egyelőre ismeretlen és csak esetleges sejtése lehet az embernek, hogy kiről van szó, még izgalmasabbá teszi az egész történetet. Ez minden bizonnyal hamarosan kiderül, mármint, hogy ki az az Ő, akiért a lány odavan. Tippem van, majd meglátjuk, hogy bejön-e?!
    A hánytatás része nagyon megdöbbentett és lesújtott. Soha nem olvastam még hasonlóm esetről egyetlen blogban sem. Hülyén hangzik, ha azt mondom örülök, hogy erről írsz, de ki kell mondjam, hogy valamilyen szinten jó. Ugyanis a 21. század egyik legnagyobb problémája, hogy a lányok hánytatják magukat, s ez anorexiához és bulimiához vezet. Komoly dolog ez, és érdemes felhívni a fiatalok figyelmét ennek a súlyosságára.

    Nagyon várom a folytatást, kíváncsivá tettél!

    millió puszi és ölelés, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cami!

      Jaj, komolyan ezt gondolod? Te jó ég, el sem hiszem köszönöm, köszönöm, köszönöm! Teljesen igazad van, egy teljesen átlagos családról beszélgetünk, minden teljesen hétköznapi, kivéve ugye hát Belen lelkivilágát. Szerintem egész biztosan be fog válni!:)
      Nagyon örülök, amiért ezt gondolod, és hálás vagyok azért is, hogy ennyi idő után még mindig folyamatosan írsz és támogatsz, én komolyan nem tudom mivel érdemeltem ezt ki, de köszönöm, köszönöm, köszönöm! <3333

      Millió puszi & ölelés, Azy

      Törlés
  19. Drága Azym!

    Boldogsággal töltött el, mikor észrevettem, hogy újra megnyitod ezt a blogot! *-* Nem is kellett csalódnom benned, mert tökéletes részt hoztál nekem, teljesen üj oldaladat mutattad meg, új karakterek, új történet, hihetetlen! Tetszik ez a teljesen hétköznapi lány életének bemutatása, az étkezési problémájáról írni is remek választás volt. Nem kell kerülgetni az ilyen témákat, mert hát sok emberneke van ezzel gondja...sajnos. Na de várom a folytatást!!

    Millió és plusz egy puszi, Pippád <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pippám!

      Ah, boldoggá tesz, ha komolyan így gondolod, nem is találok mennyire! Köszönöm, köszönöm és még ezerszer köszönöm, amiért itt vagy mellettem és erőt adsz a folytatásra! Szerintem nem is tudod mennyit jelent ez számomra, édes Pippám! <333

      Millió és még két puszi, Azy <33

      Törlés
  20. Draga Azym!

    Ez most igy hirtelenjeben kicsit sok es tomeny igy január elsejére. De nagyon tetszik, várom a folytatást! :) <3
    Ölel, Cordelia.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cordelia!

      Remélem ez nem jelent rosszat, de azért köszönöm! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  21. Drága, egyetlen Azym!

    Nem is tudom, mit mondhatnék ezután a prológus után...tényleg cserbenhagynak a szavak. Belen karaktere szerintem nem csak nekem, de rengeteg embernek szimpatikussá vált, már a prológusnak köszönhetően. Hiszen Belen tényleg olyan, mint mi magunk, egy fiatal lány, aki keresi saját magát a problémákkal teli életben. Hihetetlenül jól eltaláltad, és leginkább azért, mert azonosulni tudok vele. Hiszen melyik lány az, aki elégedett magával?:)
    Ehhez persze még pluszba hozzájön a tehetséged, hiszen mint mindig, most is csodálatos sorokat alkottál.
    Már most imádom a történetet, és tűkön ülve várom a folytatást!:)<33

    Millió puszi, Lily

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, pótolhatatlan Lilym!

      Huh, bízom benne, hogy ez nem jelent rosszat..! Nagyon örülök, ha Belen karaktere szimpatikussá vált, ez egy nagyon fontos dolog számomra, így természetesen most hatalmas kő esett le a szívemről.. Boldoggá tesz, ha komolyan azonosulni tudsz vele, de kicsit aggaszt is, mivel El lelkivilága nem éppen a legvidámabb! Remélem azért Te pozitívabb vagy, esetleg ha nem, az leszel! <333
      Hihetetlen, amiért itt is itt vagy, és a csodálatos szavaiddal támogatsz, köszönöm, köszönöm, köszönöm! <3333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  22. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Azy :)

      Jaj te lány!!!, Mindig tudod, milyen történetet kell írnod, és hát már most imádom, ezt a storyt, nagyon kíváncsi vagyok mi fog ebből alakulni, Belen miért nem tartja magát szépnek, és persze hogy miért fognak bele kényszerülni, egy látszat szerelembe, és ki kezd majd többet érezni :) Hamar a következőt. <3
      Puszi Tami <3

      Törlés
    2. Drága Tami!

      Jaj, jaj, jaj, jaj, eszméletlen, ha ez tényleg így van, nem is tudom mit lehet ilyenkor mondani, nagyon szépen köszönöm, amiért írtál, jól esett olvasni a soraidat! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  23. Drága Azym!

    Úgy örülök, hogy újra megnyitottad ezt a blogot! Kíváncsi vagyok, milyen fantasztikus sztorit hozol ki belőle. :)
    Ami a részt illeti, hét huhh.. Elég meredek (jó értelemben). Durva témát választottál megint csak, de nekem tetszik. Főleg hogy sokan küzdenek hasonló problémákkal.
    Nagyon tetszett a prológus, kicsit megrázó volt, és torokszorító, de azt hiszem ez volt a célja.
    Nagyon várom a következő részt!

    Ezer és egy csók, Vi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vim!

      Én pedig úgy örülök, amiért ismét figyelemmel követed, el sem hiszed mennyit jelent! És a biztató szavaid... oh, komolyan nem tudok már mit mondani rá, köszönöm, amiért ennyire aranyos vagy és írtál is! <3333

      Ezer puszi, Azy

      Törlés
  24. Drága Azy!
    Bár most olvasok töled elöször, ez a prológus nagyon megtetszett, és már régóta keresek ilyen blogot. Azt hiszem, most megtaláltam, és ahogy láttam, már fel is került az elsö fejezet is :) Izgatottan várom a további részeket! :))
    Millo puszi, <3
    Cher Brooks

    VálaszTörlés