Interjú

Drága Olvasóim!

Ezúttal - nagyon késve - egy interjút hoztam Nektek, amit a fantasztikus Faith készített velem, az All about One Direction blog tulajdonosa. A bejegyzést ezen a linken is eléritek x! Ezúton is még egyszer szeretném megköszönni Neki, hogy rám gondolt!:) 

Sok puszi, Azy

Örülök, hogy elvállaltad ezt a kis interjút. Először is hogy érzed magad?

Köszönöm szépen, nagyon jól érzem magamat. Boldog vagyok, mert teljesen meglepett, hogy kíváncsi vagy rám, és interjút szeretnél készíteni velem. Tényleg sokat jelent.

Gondolom tanakodtál hogyan is választottalak ki. Először a véletlen műve volt, hogy megnyitottam a blogod és mikor beleolvastam tudtam, hogy te vagy a tökéletes alany. Bár még nem fejeztem be az olvasást nagyjából a történet felénél járok, de biztosra veszem, hogy be fogom. Az első kérdésem hozzád az, hogy bizonyára te ismered a legjobban a karaktereidet. Ha egy szóval kellene jellemezned Belen-t és Harry-t mi lenne az a szó?

Huh, ezt hihetetlen jó érzés olvasni, köszönöm szépen! Egyetlen egy szóval nagyon nehéz jellemezni valakit, úgyhogy eléggé bajban vagyok most... Belen-re talán az érzékeny illik, hiszen a betegsége és a félénksége miatt minden, ami történik vele, máshogyan hat rá. Harry ezzel szemben iszonyú segítőkész, és megértő, úgyhogy neki az "önzetlen" szót választanám.

Ne haragudj nem akartam egyből egy 100 dolláros kérdést rád zúdítani. Milyen körülmények között írsz? Szinte minden írónak meghatározó, hogy milyen környezetben szeret írni. Van, aki zene mellett nem tud, van aki csak a kopogó eső zajára. Te hogy vagy ezzel?

Szeretnék az a fajta lenni, aki késő este, a sötétben pötyög, de sajnos akárhányszor próbáltam, csak nagy nehézségek árán sikerült. A legjobb számomra kora délelőtt vagy akár délután írni. Zenét én is folyamatosan hallgatok közben, illetve az ablakom is mindig nyitva van. Ha esik az eső, ha fúj a szél, ha hideg van... Ez nekem állandó, szeretem, ha jön rám a levegő. Ezen kívül fontos, hogy a szobám ajtaja csukva legyen, nem tudok mások előtt írni.

Mit szólnál, ha valaki megkeresne és mondjuk, egy könyvet szeretne kiadni a történetedből?

Elsősorban sírnék, hitetlenkednék, ugrálnék örömömben, utána pedig, ha valahogyan mégis sikerülne lenyugodnom, akkor természetesen hálálkodnék,  én lennék a világ legboldogabb bloggerinája.

Tudod én ezt sem tartom kizártnak.  A tehetségeket mindig keresik. Szóval egy kicsit a történetedre fókuszálva. Szerinted mik azok az előnyök a történetedben, amiért sokan szívesen olvassák? Mi a sikered titka?

Őszintén? Fogalmam sincs. Nem tudom miért olvasnak ennyien, hogy miért tart ki mellettem önzetlenül ennyi drágaság. Én egyszerűen csak írom, ami éppen eszembe jut, közben piszkosul élvezem. A "sikerem" titka úgyhogy abszolút semmi, az Olvasóimnak köszönhetek mindent.

Hogy vagy a negatív kritikával, gondolom te is kaptál már. Mivel akik sikeresnek mondhatják, magukat azokat mindig érik féltékenykedő névtelenek. Hogyan kezeled?

Az első két blogomnál szinte nem kaptam semmi rosszat, azonban ennél, a harmadik blogomnál, már én is kaptam negatívat. Ameddig tényleg építő jellegű, és nem támadó szándékkal érkezik, addig semmi bajom vele, sőt. Viszont sajnos a rosszindulatú megjegyzésekkel nem tudok mit kezdeni, ezek rengetegszer dühítenek fel, és keserítenek el egyszerre...

Szerintem nem érdemes ilyennel foglalkozni. Az olvasóid minden kommentben kinyilvánítják mennyire szeretik a történeted és csak ez számít. Mi volt a legkedvesebb dolog, amit valaha valaki érted tett a blogger közösségben?

Aranyos vagy, én is próbálok erre koncentrálni. Igen, nagyon szerencsés vagyok, amiért ennyire támogatóak. Te jó ég, ez még nehezebb kérdés, mint az első. Az emailen kapott kedves üzenetek, a sok komment, a több éves-hónapos kitartás mellettem az írásaim mellett... ezek mind-mind nagyon sokat számítanak nekem.

Ne haragudj a sok csavaros kérdés miatt. Csak próbálok olyan kérdéseket feltenni ami másokat is nagyon érdekel.  Nos nem tudom ez könnyebb kérdés lesz e vagy sem. Az 1D tagjairól írsz történeteket. Per pillanat Harry van a középpontban. Hogyan találtad ki, hogy „na, igen most Harry lesz a főszereplő ebben a blogban”? Hogyan „ismerkedtél” meg velük? Mi volt az, ami megtetszett bennük a legelején?

Nem, pont azért tökéletesek a kérdéseid, mert el kell rajtuk gondolkozni, úgyhogy ne aggódj! Ennek nincs igazán jelentősége, mindegyikükről szeretnék írni majd történetet - legalábbis remélem, hogy menni fog -, úgyhogy akihez éppen akkor kedvem van, és még nem volt, őt választom. Azt hiszem Zayn-ről láttam egy képet az interneten, amikor is rákerestem, hogy ki is ő, milyen bandában énekel. Ekkor meghallgattam a zenéjüket, megtetszett, és megszerettem őket. Azt imádtam bennük, hogy közvetlenek és viccesek voltak, akik nem szálltak el maguktól. Még kevés rajongójuk volt, úgyhogy közelinek éreztem őket magamhoz, bármennyire hülyén is hangzik.

De hogy is. Egyáltalán nem. Nos elérkeztük a végéhez. Még egy utolsó kérdésem lenne. Van valami, amit megosztanál magadról az olvasóknak?

Hát magamról nem szeretek igazán beszélni, és sajnos fogalmam sincs, hogy mi érdekelheti őket, úgyhogy azt hiszem erre most nem igazán tudok mondani semmit.

Csokis süti vagy cukorka?

Csokis süti, haha.

Jó választás. Még egyszer köszönöm, hogy időt szántál rám. További szép napot!

Én köszönöm, hogy rám gondoltál, és megtiszteltél ezzel. További szép napot!