Itt is lenne a következő rész, ismét remélem, hogy tetszeni fog nektek, és örömöt fog okozni az olvasása! A kommenteitekre ismét csak késve tudok majd válaszolni, remélem nem haragszotok meg érte! Köszönöm, amiért mindig írtok, eszméletlen édesek vagytok! Hálával tartozom mindenért!
Eddigi személyes kedvencem!
Millió puszi, Azy
Let's run away |
- Miért van az, hogy akárhányszor mellettem vagy, mindig valami baj történik? - sóhajtok egy hatalmasat.
- Mi az, hogy mindig? - lepődik meg.
- Kezdjük azzal, hogy beszálltál mellém a liftbe, mire az pár emelet után megállt. Halkan jegyzem meg, hogyha egyedül mentem volna, ez biztosan nem történik meg. Utána szinte pofára esek a lépcsőn, és érdekes módon, ott is a közelben vagy. Átmegyek hozzád, mire betörnek - sorolom, és folytatnám is, de Harry gyerekes felháborodása félbeszakít.
- Ezt most te sem gondolod komolyan - képed el. - Belen, a liftről nem én tehetek, ahogyan arról sem, hogy szerencsétlen vagy, és be sem törtek hozzám! Marius az unokatestvérem! - magyarázza hevesen.
- Nem vagyok szerencsétlen - csattanok fel.
- Ugyan - röhög fel. - Te egyszerűen vonzod a bajt, nem az én hibám.
- Csakugyan? - förmedek rá, a szememmel ölni lehetne. - Akkor most mégis kinek a hülyesége miatt vagyunk itt?
- Te cseszted fel az agyam - válaszol idegesen.
- Elegem van, én ezt nem hallgatom tovább - mosolygok fájdalmasan, elkezdem visszavenni a cipőmet. A kezem kissé remeg, ezért képtelen vagyok magamra húzni.
- Most hova mész mégis? - lepődik meg, feljebb csúszik az ülésen. - Nem zavar, hogy zuhog az eső odakint?
- Nem zavar, hogy nem bírok itt maradni veled? Egyszer már ezt eljátszottuk, belefáradtam! - fordulok felé hevesen. A mozdulat közben álltam meg, a hajam az arcomba hullik, kezemmel ügyetlenül söpröm ki őket onnan. - És nem érdekel az eső, ha veled vagyok, úgyis folyamatosan zuhog.
- Persze, ezt is kend rám - nevet fel keserűen, tenyerét a kormányra csapja. - A szar időjárást is biztos én irányítom, tényleg minden egyedül csak.... - folytatná még, viszont én már nem bírom.
- Elég már! - szólok rá, hangom túl éles és túl hangos.
Belé fojtom a szót. Tekintete semmit mondó, fogalmam sincs, mire gondolhat jelen pillanatban, de biztosan a pokolba küldene. Elfordulok tőle, nem bírom állni a szemkontaktust, kínosan lehunyom a szememet, fejemet az ablaknak döntöm.
- Bocs, nem akartam - mondom halkan.
Lassan megrázza a fejét. Végre újra rá merek nézni, azonban szemében a harag egy szikráját se látom. Csak azt, hogy aggodalmasan fürkész. Inkább nem figyelem tovább, és az időjárástól függetlenül kinyitom az ajtómat. Mélyen beszívom a kintről jövő friss és hideg levegőt. Bámulok, figyelem, ahogyan a szél a fákat tépi, az eső a füves területet változtatja sártengerré. A lábam vizes lesz, ezért újra bezárom. Az ablakot húzom le egy kicsit, sokkal jobban érzem magam, hogy kapok levegőt.
- Téged nem zavar? - fordulok újra felé, meglepetten veszem észre, hogy eddig engem figyelt.
- Téged nem zavar? - fordulok újra felé, meglepetten veszem észre, hogy eddig engem figyelt.
- Dehogyis - mosolyodik el finoman, végre mással kezd el foglalkozni.
Megszabadul a bakancsától, lenyomja a saját ülését, így szinte már vízszintes helyzetben van, hátramászik a csomagtartóhoz. Hosszú karjával erősen kutat valami után.
- Mit keresel? - ráncolom a homlokomat.
- Megvan - emeli ki büszkén a plédeket, és még néhány pulóvert.
- Ezek a tieid? - helyezkedek törökülésbe, kezembe veszem a három ruhadarabot. Mindegyik nagy, és jó vastag. - Miért vannak itt?
- Fogalmam sincs, azt hiszem lusta voltam kivenni őket a kocsiból - vigyorodik el. - Ez lesz az enyém - veszi el a szürkét. Kicsit leporolja, majd a fején keresztül magára húzza. - Tessék - dobja felém a feketét.
- Vegyem fel? - nézek rá kérdőn.
- Nem, edd meg - válaszol szarkasztikusan, amolyan "ez most komoly kérdés volt" fejet vág.
- Jó, oké, értettem - nevetek fel.
A pulcsi jó meleg, az ujja hosszabb, mint a kezem, így az sem fázik. Harry valami párnának valót keres hátul, így szerencsére nem látja, amikor óvatosan megszagolom. Tisztaság és Harry illata van, legszívesebben végig az orrom előtt tartanám, de mivel nem akarom, hogy azt higgye őrült vagyok, inkább eltekintek tőle.
- Nincs semmi, amit lehetne használni - mászik újra előre, bocsánatkérő kifejezéssel az arcán. Újra leül az ülésre, tekintetét rám szegezi. - Magasan szeretsz aludni?
- Aha, de mindegy - rántom meg a vállamat. Nem akarok olyannak tűnni, aki ennyire érzékeny a körülményekre. - Nem nagy ügy.
Harry nekitámasztja az hátát a kocsi oldalának, pont ahogyan én, így egymással szemben ülünk, csak az a különbség, hogy én a vállamra terítettem egy plédet. Az ujjamon lévő gyűrűt piszkálgatom, gondolkozom azon, hogy mondanom kellene-e valamit.
- Álmos vagyok - döntöm neki fejemet az ülésnek. - Elfáradtam.
- Én is, hidd el... - mosolyodik el halványan, miközben megdörzsöli a szemét.
Aztán még egy kicsit beszélgetünk arról, hogy holnap mégis mit fogunk mondani, hova tűntünk, illetve, hogy várja-e a Csodálatos Pókember 2. premierjét. Egyértelműen nem, amit jó hallani, mert én se. Valamiről még utána elkezd mesélni, de annyira nem tudok koncentrálni, érzem, hogy lassabban pislogok, mintha csak a szemeim ólomsúlyúak lennének.
Már éppen elaludnék, amikor Harry óvatosan felébreszt azzal, hogy az ülésemet hátranyomja.
- Köszi - motyogom félálomban, nem tudok többet kinyögni.
Kényelmesen elhelyezkedem, megigazítom magamon a plédet, felhúzom a lábaimat, és a kezemet az arcom alá támasztva folytatom az alvást. Gyengén érzékelem, hogy Harry is fészkelődik egy sort, majd kinyomja a lámpát.
Másnap reggel arra ébredek, hogy a nap a szemembe tűz, és kis híján megvakít. Hunyorogva takarom el az arcom, inkább a másik oldalamra fordulok, és azért imádkozok, hogy sikerüljön vissza aludnom. Még pár percen keresztül csak fekszem ott, a pléd már teljesen rám sül, iszonyú melegem van.
Lerúgom magamról, és mivel teljesen lehetetlennek tartom, hogy még pihenhessek, inkább felülök.
Harry még alszik, halkan szuszog. Egy ideig csak nézem, elmerengek a vonásain. Olyan kisfiús és férfias egyszerre, szinte lehetetlen, hogy valaki ennyire jól nézzen ki. Ezt már büntetni kéne.
Nehezen, de elszakítom róla a tekintetemet, visszaállítom az ülést is. Leveszem magamról a pulóverét, előkotrok egy rágót, majd a cipőmet felkapva kiszállok a kocsiból.
Ragyogóan süt a nap, az ég tiszta, egy felhő sincsen rajta. Valamennyire felszáradt a mellettünk húzódó út is, de még látszik a tegnapi felhőszakadás nyoma. A madarak édesen énekelnek, a fákat lágyan simogatja a szél. Pont ideális az idő.
Nem sok időm van nézelődni, mert az autó ajtaja kinyílik, Harry pedig kissé morcos ábrázattal, nyúzottan lép mellém. Hoppá, szerintem én keltettem fel.
- 'reggelt! - köszön, hangja rekedtes és mély. - Kellene egy kávé - ásít egy hatalmasat.
- Nekem meg egy zuhany - dörzsölöm meg az arcomat.
Nekidől az autó elejének, összehúzott szemmel méri fel a terepet.
- Elment a vihar - állapítja meg, úgy tűnik jó kedvre deríti a szép idő.
- Igen, hála az égnek - mosolygok, szememet lehunyva fordulok a nap felé, élvezem, hogy a meleg az arcomat érinti. - Ilyen időben lenne a legjobb most a tengerparton lenni - sóhajtom álmodozva. Lelki szemeim előtt már látom, ahogyan a jó hideg vízben állok, a hullámok a lábaimat nyaldossák.
Harry nem szól semmit, de hallom, ahogyan visszamegy a telefonért, és a pénztárcáért.
- Kicsit előre megyek, megnézem, van-e a közelben benzinkút, rendben? - fordul felém, látom, hogy immáron ő is rágózik.
- Oké - bólintok egy aprót.
Elindul előre, én meg felhuppanok a kocsi motorháztetőre. Figyelem, ahogyan zsebre tett kézzel, lazán megy, mintha nem lenne tudatában annak, hogy még ezzel is mennyire képes elképeszteni. Csak nézem, olyan furcsa belegondolni, hogy mindenki előtt a barátom, a valóságban pedig alig tudok róla valamit. Az enyém, de mégsem.
- Ha egy kicsit megyünk, ott lesz egy - közli, amikor egy idő után kocogva visszajön. Nem fulladt ki, arcán egy izzadságcsepp sincsen. Lelassít, amikor már csak pár méter választ el minket.
- Remek - csapom össze a tenyereimet. - Akkor induljunk haza - csúszok le a kocsiról. Megkerülöm, majd beszállok.
- Haza - motyogja az orra alatt Harry, miközben ő beül a helyére. Nem szólok semmit, csak annak tudom be, hogy legalább annyi kedve van visszamenni a városba, mint nekem. - Remélem azért még elég lesz a benzin- sóhajtja, elfordítja a kulcsot. Néhány pillanatra lehunyja a szemét, mintha imádkozna azért, hogy sikerüljön.
- Nem fogyott ki teljesen?
- Hála az égnek még nem, valamennyire időben leálltam - túr bele megkönnyebbülten a hajába. Mivel az közel és távol senki sincsen, csak futólag néz körbe, és már vissza is áll az útra. Normál tempóban vezet, olyan, mintha attól félne, bármelyik percben leállhat a kocsi.
Igaza van, az autóban még van annyi, hogy a közelben lévő benzinkútig eljussunk. Marha nagy szerencsénk van, az is megeshetett volna, hogy több száz kilométerre van a legközelebbi. Na, az már valóban szánalmas lett volna, még tőlünk is.
Megérkezünk, én a helyemen maradok, míg Harry bent fizet. Kicsit jobban körülnézek. Tiszta a kocsi, egyáltalán nem szemetes vagy koszos, ettől függetlenül eléggé sok minden van benne. Papírok, bőrkarkötők, néhány zsebkendő, napszemüveg, egy félig üres vizes palack, sörnyitó, egy váltócipő, két kalap és egy jegyzetfüzet. Kedvem lenne belenézni, de miután a házában már meglestem a dolgait, pofátlanságnak érzem, hogy itt is kutakodok.
- Kaamubaigaist - száll be mellém hirtelen, a szájában - egy már immáron nyálas - térkép van. Kezében két poharas kávé, szendvicsek és rágó. Elnevetem magamat, inkább megszabadítom a papírkötegtől. - Kaptam útbaigazítást - ismétli meg, így már sokkal érthetőbb.
- Köszönöm - veszem el tőle a jegeskávét, ő a sajátját pedig a sebváltó melletti italtartóba helyezi.- Akkor merre tovább?
- Ha tovább haladtunk volna egy kicsit, beértünk volna Belvedere-be - hajt el, kiérünk újra az útra. - Azért is volt ilyen közel egyébként a benzinkút.
- Úgy tűnik valami jó is történik velünk - iszok bele az italomba, jól esik.
- Az is a tied - int a fejével az egyik sonkás, fóliába becsomagolt szendvics felé. - Reggelinek.
Ajkamba harapok, kényelmetlenül kezdem érezni magamat. Fogalmam sincs, hogyan fogom kivédeni ezt. Túl messzire mentem Harry-vel, mi van, ha egyszer rájön? Azt nem bírnám elviselni.
- Nem vagyok éhes, de köszi - erőltetetten mosolyodok el, mintha tényleg csak arról lenne szó, hogy nem kívánom. Felhúzom a lábamat az ülésre, a kezemmel átkarolom, államat a térdemre támasztom.
- Ne hülyéskedj már, egy csomó ideje nem ettünk, nekem majd kilyukad a gyomrom - pillant felém meglepődve.
- Majd talán később - próbálkozok be.
Érdeklődve mereng el az arcomon, látom rajta, hogy mondani vagy kérdezni akar valamit, de gyorsan elterelem a témát.
- Nézd, itt van a város, amiről beszéltél - hívom fel rá a figyelmét, rámutatok a táblára, ami örömmel üdvözöl minket Belvedere-ben. - Innen mennyi idő míg megérkezünk?
- Egy óra - saccolja meg.
Tovább iszom a kávémat, csak figyelem a reggeli forgalmat. Harry bekapcsolja a rádiót, így a köztünk lévő némaságot betöltik a legújabb slágerek. Amikor a One Direction egyik száma következik sandán rá pillantok, várom a reakcióját. Elneveti magát, és ezért nekem is muszáj mosolyognom.
- Elkapcsolhatok, ha szeretnéd - nyúl a rádió felé, ezzel egyidőben én is oda emelem a kezem, hogy felhangosítsam. Így a kezünk összeér, rajtam pedig végig fut a hideg. Nem értem, hogy miért van rám ilyen hatással már csak egy érintése is. Fogalmam sincs, észreveszi-e, hogy gyorsan elhúzódom, és nem merek ránézni, hogy megnézzem.
- Hagyd kérlek, szeretem a zenéteket - kérlelem.
- Köszönöm a fiúk nevében is. - Úgy tűnik ez jól esik neki, mert elmosolyodik. Aztán előveszi a térképet, megnézi, hogy merre is kell tovább menni. Egy ideig tanulmányozza, forgatja, majd visszadobja a hátsó ülésre.
Az út hátralévő részében nem beszélgetünk valami sokat. Annál inkább hülyéskedünk. Ugyanis Harry megtalálja az egyik ősrégi lemezét, és annyira megörül neki, hogy muszáj a tizenéves feje által összeválogatott zenéket hallgatnunk. A legtöbb valami katasztrófa, és bár ő erős vehemenciával védi őket, szerintem mindketten tudjuk, hogy az ízlése kicsit megváltozott azóta. Aztán jön egy szám, a "Let's run away" valami Hayley Reinhart-tól, ami abszolút lesokkol. Kérdőn pillantok Harry-re, el sem hiszem, hogy képes volt ezt hallgatni.
- Erre már én se tudok mit mondani - röhög fel. - Lehet véletlen került rá.
- Véletlen, ja szerintem is - nevetem ki nagyon csúnyán, és nem bírom abbahagyni. - Te jó ég, Harry, ne már!
- De amúgy tök jó szám szerintem - kezdi el, de a ugyanúgy vigyorog. - "Let's run away my love, follow the stars above" - énekli.
- Nem bírom - fogom a hasamat, már szó szerint fájdalmat okoz ez az egész.
És így alakul, hogy még legalább háromnegyed órán keresztül ezt hallgatjuk, a végén már én is megtanulom a nevetségesen egyszerű szöveget. Hangosan énekeljük, miközben folyamatosan röhögünk. Harry elbaromkodja az egészet, olyan magas hangon vág bele a refrénbe, hogy már nem kapok levegőt.
- "Live forever this moment" - énekli tovább nevetségesen, mire a combomat kezdem csapkodni.
Sajnos viszont gyorsan haladunk az úton, túl gyorsan, az idő hamar elmegy. Nem sok autóval találjuk szembe magunkat, olyan érzésem van, mintha egyenesen a világból mennék ki. Mintha már semmi más nem számítana, csak az, hogy vele lehetek.
- Megérkeztünk - jelenti ki hirtelen Harry, mire feleszmélek a bambulásból. Már előre látom, hogy valami nem stimmel. Lassan kiszállunk a kocsiból, döbbenten nézek körül.
Nem hiszem el, hogy hova érkeztünk. Közel sem Londonba.
A tengerpartra.
Messzebb látok másokat is fürdeni, de ők velünk ellentétben fürdőruhában vannak. Nem túl zsúfolt ez a part, ami a mi szempontunkból szerencsés. Ráadásul olyannyira a szélén vagyunk, hogy esélytelen, hogy felismerjenek. Ettől függetlenül viszont még mindig aggódok, hogy ezt nem kellene.
- Mit keresünk itt? - nyögöm ki. - Harry, meg fognak minket ölni, ha nem megyünk haza! - túrok bele zavartan a hajamba, kétségbeesett arcot vágok.
- Te mondtad, hogy milyen jó lenne ilyen időben a tengerparton - rántja meg a vállát. Egy ideig várja, hogy ennek megörüljek, de mivel nem teszem, tanácstalanul szétteszi a kezeit. - Meg, hogy le kellene fürdened... - folytatja, ekkor már képes vagyok megszólalni is.
- De nem itt - képedek el a szavába vágva. Idiótán ácsorgok, a súlyomat egyik lábamat a másikra helyezem.
- Belen, nyugi már - mosolyog rám, megragadja a kezemet. Félénken pillantok lefele, hatalmasat nyelek. Zavarodottan fúrom a tekintetemet Harry-ébe, akin semmi nyomát nem látom annak, hogy megmozgatná ez a dolog. - Tök jó lesz, ne aggódj! Majd valamikor visszamegyünk! Na, gyere már! - int a fejével, aztán a elkezd húzni a víz felé.
Én pedig engedem. Engedem, mert így Harry nem ereszti el a kezem. Engedem, mert úgy érzem, ha ezt most elszalasztom, akkor bánni fogom. Engedem, mert úgy érzem, mintha a világon rajtunk kívül senki más nem lenne. Csak Ő meg én.
És legvégül engedem, mert ez nem kényszer. Mert végre nem a kamerák és a média miatt van az egész.
Mert végre ez nem megjátszás.
- Aha, de mindegy - rántom meg a vállamat. Nem akarok olyannak tűnni, aki ennyire érzékeny a körülményekre. - Nem nagy ügy.
Harry nekitámasztja az hátát a kocsi oldalának, pont ahogyan én, így egymással szemben ülünk, csak az a különbség, hogy én a vállamra terítettem egy plédet. Az ujjamon lévő gyűrűt piszkálgatom, gondolkozom azon, hogy mondanom kellene-e valamit.
- Álmos vagyok - döntöm neki fejemet az ülésnek. - Elfáradtam.
- Én is, hidd el... - mosolyodik el halványan, miközben megdörzsöli a szemét.
Aztán még egy kicsit beszélgetünk arról, hogy holnap mégis mit fogunk mondani, hova tűntünk, illetve, hogy várja-e a Csodálatos Pókember 2. premierjét. Egyértelműen nem, amit jó hallani, mert én se. Valamiről még utána elkezd mesélni, de annyira nem tudok koncentrálni, érzem, hogy lassabban pislogok, mintha csak a szemeim ólomsúlyúak lennének.
Már éppen elaludnék, amikor Harry óvatosan felébreszt azzal, hogy az ülésemet hátranyomja.
- Köszi - motyogom félálomban, nem tudok többet kinyögni.
Kényelmesen elhelyezkedem, megigazítom magamon a plédet, felhúzom a lábaimat, és a kezemet az arcom alá támasztva folytatom az alvást. Gyengén érzékelem, hogy Harry is fészkelődik egy sort, majd kinyomja a lámpát.
Másnap reggel arra ébredek, hogy a nap a szemembe tűz, és kis híján megvakít. Hunyorogva takarom el az arcom, inkább a másik oldalamra fordulok, és azért imádkozok, hogy sikerüljön vissza aludnom. Még pár percen keresztül csak fekszem ott, a pléd már teljesen rám sül, iszonyú melegem van.
Lerúgom magamról, és mivel teljesen lehetetlennek tartom, hogy még pihenhessek, inkább felülök.
Harry még alszik, halkan szuszog. Egy ideig csak nézem, elmerengek a vonásain. Olyan kisfiús és férfias egyszerre, szinte lehetetlen, hogy valaki ennyire jól nézzen ki. Ezt már büntetni kéne.
Nehezen, de elszakítom róla a tekintetemet, visszaállítom az ülést is. Leveszem magamról a pulóverét, előkotrok egy rágót, majd a cipőmet felkapva kiszállok a kocsiból.
Ragyogóan süt a nap, az ég tiszta, egy felhő sincsen rajta. Valamennyire felszáradt a mellettünk húzódó út is, de még látszik a tegnapi felhőszakadás nyoma. A madarak édesen énekelnek, a fákat lágyan simogatja a szél. Pont ideális az idő.
Nem sok időm van nézelődni, mert az autó ajtaja kinyílik, Harry pedig kissé morcos ábrázattal, nyúzottan lép mellém. Hoppá, szerintem én keltettem fel.
- 'reggelt! - köszön, hangja rekedtes és mély. - Kellene egy kávé - ásít egy hatalmasat.
- Nekem meg egy zuhany - dörzsölöm meg az arcomat.
Nekidől az autó elejének, összehúzott szemmel méri fel a terepet.
- Elment a vihar - állapítja meg, úgy tűnik jó kedvre deríti a szép idő.
- Igen, hála az égnek - mosolygok, szememet lehunyva fordulok a nap felé, élvezem, hogy a meleg az arcomat érinti. - Ilyen időben lenne a legjobb most a tengerparton lenni - sóhajtom álmodozva. Lelki szemeim előtt már látom, ahogyan a jó hideg vízben állok, a hullámok a lábaimat nyaldossák.
Harry nem szól semmit, de hallom, ahogyan visszamegy a telefonért, és a pénztárcáért.
- Kicsit előre megyek, megnézem, van-e a közelben benzinkút, rendben? - fordul felém, látom, hogy immáron ő is rágózik.
- Oké - bólintok egy aprót.
Elindul előre, én meg felhuppanok a kocsi motorháztetőre. Figyelem, ahogyan zsebre tett kézzel, lazán megy, mintha nem lenne tudatában annak, hogy még ezzel is mennyire képes elképeszteni. Csak nézem, olyan furcsa belegondolni, hogy mindenki előtt a barátom, a valóságban pedig alig tudok róla valamit. Az enyém, de mégsem.
- Ha egy kicsit megyünk, ott lesz egy - közli, amikor egy idő után kocogva visszajön. Nem fulladt ki, arcán egy izzadságcsepp sincsen. Lelassít, amikor már csak pár méter választ el minket.
- Remek - csapom össze a tenyereimet. - Akkor induljunk haza - csúszok le a kocsiról. Megkerülöm, majd beszállok.
- Haza - motyogja az orra alatt Harry, miközben ő beül a helyére. Nem szólok semmit, csak annak tudom be, hogy legalább annyi kedve van visszamenni a városba, mint nekem. - Remélem azért még elég lesz a benzin- sóhajtja, elfordítja a kulcsot. Néhány pillanatra lehunyja a szemét, mintha imádkozna azért, hogy sikerüljön.
- Nem fogyott ki teljesen?
- Hála az égnek még nem, valamennyire időben leálltam - túr bele megkönnyebbülten a hajába. Mivel az közel és távol senki sincsen, csak futólag néz körbe, és már vissza is áll az útra. Normál tempóban vezet, olyan, mintha attól félne, bármelyik percben leállhat a kocsi.
Igaza van, az autóban még van annyi, hogy a közelben lévő benzinkútig eljussunk. Marha nagy szerencsénk van, az is megeshetett volna, hogy több száz kilométerre van a legközelebbi. Na, az már valóban szánalmas lett volna, még tőlünk is.
Megérkezünk, én a helyemen maradok, míg Harry bent fizet. Kicsit jobban körülnézek. Tiszta a kocsi, egyáltalán nem szemetes vagy koszos, ettől függetlenül eléggé sok minden van benne. Papírok, bőrkarkötők, néhány zsebkendő, napszemüveg, egy félig üres vizes palack, sörnyitó, egy váltócipő, két kalap és egy jegyzetfüzet. Kedvem lenne belenézni, de miután a házában már meglestem a dolgait, pofátlanságnak érzem, hogy itt is kutakodok.
- Kaamubaigaist - száll be mellém hirtelen, a szájában - egy már immáron nyálas - térkép van. Kezében két poharas kávé, szendvicsek és rágó. Elnevetem magamat, inkább megszabadítom a papírkötegtől. - Kaptam útbaigazítást - ismétli meg, így már sokkal érthetőbb.
- Köszönöm - veszem el tőle a jegeskávét, ő a sajátját pedig a sebváltó melletti italtartóba helyezi.- Akkor merre tovább?
- Ha tovább haladtunk volna egy kicsit, beértünk volna Belvedere-be - hajt el, kiérünk újra az útra. - Azért is volt ilyen közel egyébként a benzinkút.
- Úgy tűnik valami jó is történik velünk - iszok bele az italomba, jól esik.
- Az is a tied - int a fejével az egyik sonkás, fóliába becsomagolt szendvics felé. - Reggelinek.
Ajkamba harapok, kényelmetlenül kezdem érezni magamat. Fogalmam sincs, hogyan fogom kivédeni ezt. Túl messzire mentem Harry-vel, mi van, ha egyszer rájön? Azt nem bírnám elviselni.
- Nem vagyok éhes, de köszi - erőltetetten mosolyodok el, mintha tényleg csak arról lenne szó, hogy nem kívánom. Felhúzom a lábamat az ülésre, a kezemmel átkarolom, államat a térdemre támasztom.
- Ne hülyéskedj már, egy csomó ideje nem ettünk, nekem majd kilyukad a gyomrom - pillant felém meglepődve.
- Majd talán később - próbálkozok be.
Érdeklődve mereng el az arcomon, látom rajta, hogy mondani vagy kérdezni akar valamit, de gyorsan elterelem a témát.
- Nézd, itt van a város, amiről beszéltél - hívom fel rá a figyelmét, rámutatok a táblára, ami örömmel üdvözöl minket Belvedere-ben. - Innen mennyi idő míg megérkezünk?
- Egy óra - saccolja meg.
Tovább iszom a kávémat, csak figyelem a reggeli forgalmat. Harry bekapcsolja a rádiót, így a köztünk lévő némaságot betöltik a legújabb slágerek. Amikor a One Direction egyik száma következik sandán rá pillantok, várom a reakcióját. Elneveti magát, és ezért nekem is muszáj mosolyognom.
- Elkapcsolhatok, ha szeretnéd - nyúl a rádió felé, ezzel egyidőben én is oda emelem a kezem, hogy felhangosítsam. Így a kezünk összeér, rajtam pedig végig fut a hideg. Nem értem, hogy miért van rám ilyen hatással már csak egy érintése is. Fogalmam sincs, észreveszi-e, hogy gyorsan elhúzódom, és nem merek ránézni, hogy megnézzem.
- Hagyd kérlek, szeretem a zenéteket - kérlelem.
- Köszönöm a fiúk nevében is. - Úgy tűnik ez jól esik neki, mert elmosolyodik. Aztán előveszi a térképet, megnézi, hogy merre is kell tovább menni. Egy ideig tanulmányozza, forgatja, majd visszadobja a hátsó ülésre.
Az út hátralévő részében nem beszélgetünk valami sokat. Annál inkább hülyéskedünk. Ugyanis Harry megtalálja az egyik ősrégi lemezét, és annyira megörül neki, hogy muszáj a tizenéves feje által összeválogatott zenéket hallgatnunk. A legtöbb valami katasztrófa, és bár ő erős vehemenciával védi őket, szerintem mindketten tudjuk, hogy az ízlése kicsit megváltozott azóta. Aztán jön egy szám, a "Let's run away" valami Hayley Reinhart-tól, ami abszolút lesokkol. Kérdőn pillantok Harry-re, el sem hiszem, hogy képes volt ezt hallgatni.
- Erre már én se tudok mit mondani - röhög fel. - Lehet véletlen került rá.
- Véletlen, ja szerintem is - nevetem ki nagyon csúnyán, és nem bírom abbahagyni. - Te jó ég, Harry, ne már!
- De amúgy tök jó szám szerintem - kezdi el, de a ugyanúgy vigyorog. - "Let's run away my love, follow the stars above" - énekli.
- Nem bírom - fogom a hasamat, már szó szerint fájdalmat okoz ez az egész.
És így alakul, hogy még legalább háromnegyed órán keresztül ezt hallgatjuk, a végén már én is megtanulom a nevetségesen egyszerű szöveget. Hangosan énekeljük, miközben folyamatosan röhögünk. Harry elbaromkodja az egészet, olyan magas hangon vág bele a refrénbe, hogy már nem kapok levegőt.
- "Live forever this moment" - énekli tovább nevetségesen, mire a combomat kezdem csapkodni.
Sajnos viszont gyorsan haladunk az úton, túl gyorsan, az idő hamar elmegy. Nem sok autóval találjuk szembe magunkat, olyan érzésem van, mintha egyenesen a világból mennék ki. Mintha már semmi más nem számítana, csak az, hogy vele lehetek.
- Megérkeztünk - jelenti ki hirtelen Harry, mire feleszmélek a bambulásból. Már előre látom, hogy valami nem stimmel. Lassan kiszállunk a kocsiból, döbbenten nézek körül.
Nem hiszem el, hogy hova érkeztünk. Közel sem Londonba.
A tengerpartra.
Messzebb látok másokat is fürdeni, de ők velünk ellentétben fürdőruhában vannak. Nem túl zsúfolt ez a part, ami a mi szempontunkból szerencsés. Ráadásul olyannyira a szélén vagyunk, hogy esélytelen, hogy felismerjenek. Ettől függetlenül viszont még mindig aggódok, hogy ezt nem kellene.
- Mit keresünk itt? - nyögöm ki. - Harry, meg fognak minket ölni, ha nem megyünk haza! - túrok bele zavartan a hajamba, kétségbeesett arcot vágok.
- Te mondtad, hogy milyen jó lenne ilyen időben a tengerparton - rántja meg a vállát. Egy ideig várja, hogy ennek megörüljek, de mivel nem teszem, tanácstalanul szétteszi a kezeit. - Meg, hogy le kellene fürdened... - folytatja, ekkor már képes vagyok megszólalni is.
- De nem itt - képedek el a szavába vágva. Idiótán ácsorgok, a súlyomat egyik lábamat a másikra helyezem.
- Belen, nyugi már - mosolyog rám, megragadja a kezemet. Félénken pillantok lefele, hatalmasat nyelek. Zavarodottan fúrom a tekintetemet Harry-ébe, akin semmi nyomát nem látom annak, hogy megmozgatná ez a dolog. - Tök jó lesz, ne aggódj! Majd valamikor visszamegyünk! Na, gyere már! - int a fejével, aztán a elkezd húzni a víz felé.
Én pedig engedem. Engedem, mert így Harry nem ereszti el a kezem. Engedem, mert úgy érzem, ha ezt most elszalasztom, akkor bánni fogom. Engedem, mert úgy érzem, mintha a világon rajtunk kívül senki más nem lenne. Csak Ő meg én.
És legvégül engedem, mert ez nem kényszer. Mert végre nem a kamerák és a média miatt van az egész.
Mert végre ez nem megjátszás.
Drága, csodálatraméltó Azym!
VálaszTörlésJézusom, Úr Isten, te jó ég, ez hihetetlen! Annyira imádtam az egész hangulatát, Jézusom, komolyan, valami asdagtfasbva lett, tényleg! A végén annyira meghatódtam, nem tudom miért, de majdnem bőgtem, lehet a fáradtság az oka, fogalmam sincs, és amikor a kezük összeért a rádiós dolognál, akkor csak vigyorogtam és vigyorogtam, omg, nagyon imádom, imádom Belent, Harryt, Belen gondolatait, Téged, a történetet, tényleg, mindent! Annyira beleélem magam, és olyan édesek! Félek, hogy ha összejönne nekik valójában a dolog, Belen elriasztaná Harryt azzal, amit csinál, és jaj, nem is merek erre gondolni, viszont tényleg iszonyatosan jó rész lett, és igazad van, ez annyira más volt, de csak jó értelemben! Végre nem veszekedtek -csak az elején-, végre normálisan is beszélgettek, végre kedvesek voltak a másikkal, és az egész annyira, ahw!
Érzem, hogy ezután valahogy újra ugyan olyan lesz minden, mint eddig, és nem tudom, jönnek a fotósok, vagy összevesznek valamin, szerintem ez csak egy ilyen édes pillanatok egyike volt, és annyira szeretném, hogy legyenek még ilyen részek, mert nagyon szeretem ezt az egész történetet!<33333
Millió puszi,
Vivian
Drága, csodálatraméltó Vivianom!
TörlésAhw, úgy imádom, amikor ilyen reakciót tudok kiváltani, ez valami hihetetlen, köszönöm! El sem hiszed milyen érzés, ha tényleg ezt látom! Így még inkább úgy érzem, hogy volt értelme megírnom, sikerült vele örömöt okoznom, és nem csak magamnak, hanem másoknak is! És még majdnem bőgtél is? Te jó ég, de édes vagy, köszönöm, köszönöm! Én pedig tényleg imádlak, szörnyen boldog vagyok, amiért itt vagy, és írtál nekem, rengeteget jelent! Haha, erre már én is gondoltam, de egyelőre fogalmam sincs, hogy így lesz-e vagy máshogyan fog alakulni.
Ami azt illeti most már megírtam a következő részt, úgyhogy tudom, hogy mi lesz benne, de nem szeretnék semmit se mondani, úgyis hamarosan kiderül. De azért nagyon bízom benne, hogy nem fogok csalódást okozni vele! <333333
Köszönök mindent! <33
Millió puszi, Azy
Drága Azy-m ♥!
VálaszTörlésDerült égből Helen! Izé, már becenevet is kreálok itt ennek a két jómadárnak, mert nincs jobb dolgom :) Egy szó, mint száz... Imádtam a fejezetet, egyszerűen fantasztikus lett ♥! Belen helyébe képzeltem magam; kettesben, Harry-vel, egy kocsiban, egy vihar és a semmi közepén... Számomra a megtestesült álom lenne :3 Oké, elhiszem, hogy mindkettőjük számára kissé kínos volt meg minden, de minden rosszban van valami jó is :) Az éneklős jelenet volt a favorit, nagyon jó lett :D Jó volt végre azt olvasni/látni, hogy Haz meg El felszabadult egymás társaságában :3 Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből a fürdés dologból... :3
Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További jó éjt és pihenésben gazdag vasárnapot kívánok ♥!
Love Ya,
Mace
Drága Macym!
TörlésTetszik ez a név, már csak azért is, mert szerintem tényleg van ilyen! Mármint szerintem a való életben is van ilyen női név! Komolyan? De édes vagy, a fantasztikustól iszonyú messze van, de örülök, ha így látod, és örülök, ha tetszett! Hidd el, Belen helyében én is nagggyon szívesen lennénk, annyira jó neki! Haha, az is boldoggá tesz, hogy egy "favorit" részt is sikerült belecsempésznem! Remélem nem fogok csalódást okozni a következő résszel! Szeretném megint elmondani, hogy rettenetesen sokat jelent, hogy már nem is tudom mi óta írsz nekem, támogatsz, és olvasol! Köszönöm, köszönöm, és még ezerszer is köszönöm, csodálatos vagy! <3333
Te is pihenj sokat!
Sok puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésTe jó ég, ez iszonyú aranyos rész lett! :) Harry olyan édes és úgy örülök, hogy közelebb kerültek egymáshoz. Komolyan, mást nem tudok mondani, csak azt, amit eddig, hogy nagyon tehetségesnek tartalak, imádom a blogot és téged is! Úgy örülök, hogy rátaláltam az előző blogodra, és annak még jobban, hogy elkezdted ezt is :) Ahj, úgy várom már a következő részt! Csak így tovább! <333
Puszi, ~E
Drága ~E!
TörlésAzt hiszem eddig Harry a legaranyosabb szereplő, akit megalkotam, pedig ahj, nem is ilyenre szeretem volna! Ahw, de édes vagy! Én is imádlak Téged, és elképesztően sokat jelent, és elképesztően boldog vagyok! Mert tényleg már az előző blogomtól kezdve mellettem állsz szüntelenül! Komolyan nem tudom, mivel érdemeltem ezt ki! Köszönök szépen neked mindent! <333333
Sok-sok puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésEz valami..uhm, hihetetlen! Az elmúlt napokban nem igazán vagyok a szavak embere, és teljesen ködös minden, úgyhogy előre bocsánatot kérek az értelmetlen dolgaim miatt!:D
Szóval..igen, ez a Londonban maradás elég pocsékul sikerült, és hogy őszinte legyek, valahol reménykedtem abban, hogy a dolgok legalább annyira kínosak lesznek az "együtt töltött" este után, aztán ez a kocsikázás, meg minden. Nem is tudom, talán ez egyszerűen csak tökéletes.
Imádom Harry viselkedését, és talán már írtam korábban, hogy ez a Harry számomra a legszimpatikusabb (mármint au alapján, ahogy az eddigi részekből "megismertem"). Spontán, akaratos, figyelmes. A tengerpartra leruccanós ötlettől kicsit megdöbbentem, ezt nem gondoltam volna, viszont imádom!
Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy bele akarok látni Harry fejébe. Az egyszerűen nem lehet, hogy 1: ne élvezné a helyzetet, 2: ne lenne rá Belen hatással, 3: ne tudna Belen problémájáról, 4: ne lenne valami terve ezzel a tengerparttal. Azt meg már meg sem merem említeni, néha mennyire igaza van.
Belen pedig...hajjajj! Ismerős a viselkedése, pláne ami a vitákat illeti! :) /Bár, azt hiszem finomabban fogalmazol nálam, ami jó, mert néha már szégyellni való ami ezen a szájon kiesik veszekedés közben./
Nem tudok mást írni: imádom. Ja, és lassan beszerzek egy rendes szinoníma szótárat, mert folyton csak ezt tudom neked írni. :)) Mondjuk eszembe jutnak a történetről olyan szavak is, mint a hihetetlen, lenyűgöző, megunhatatlan, izgalmas, fordulatos, de az 'imádom' akkor is a legkifejezőbb marad.
Igaz, csak így, versenyt futva az idővel, de örülök, hogy tudtam hagyni itt neked néhány mondatot. :)
xx Lu
Drága Lum!
TörlésNem kell aggódnod, már az is rengeteget jelent, hogy egyáltalán mindig írsz nekem!
És AMIKET írsz, te jó ég, imádom olvasni, hogy mit gondolsz! Először is meghat, hogy megosztod velem őket, másodsorban pedig tényleg hihetetlen érzés tudni, Te hogyan látod a történteket! Harry szemszögéből nem hiszem, hogy lenne rész, már csak pont azért, mert szeretném, ha jótékony homály borítaná a dolgokat, ameddig ki nem derül, mit is érez valójában.
Én pedig Téged imádlak. Nem tudom, hogy miért kezdtél el olvasni, és hogyan lehetséges, hogy még ennyire tetszik is, de egyszerűen mindjárt sírva fakadok, annyira boldog vagyok, azért, mert ilyen pozitív véleménnyel vagy arról, amit csinálok!
Köszönöm neked, hogy ismét írtál, ráadásul ilyen édeset! Azt pedig a legjobban, hogy szakítottál rám időt, pedig tudom, nem sok van! <333333333
Rengeteg puszi, Azy
Wíííí,eszméletlen rész lett.Harry olyan kedves hogy elvitte a tengerpartra,és remélem Belen túllép a problémáján.Alig bírom kivárni a kövi részt!!
VálaszTörlésxoLucy
Szia!
TörlésBoldog vagyok, ha így látod, és én is ezt remélem, illetve azt, hogy nem fogok akkor csalódást okozni a következő résszel! :) <3
Puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésEgy fársztó nap után nincs is jobb, mint az új részt elolvasni. Nagyon fáradt vagyok, és mindenem fáj, de amig olvastam erről megfeledkeztem... Annyira ki tud kapcsolni. Imádom!
Nem szeretem ha Belen és Harry veszekszik, de olyan szempontból jó, hogy ezzel meggondolatlan dolgokat is kimondanak, és heves érzelmeket váltanak ki egymásból.
Én is szivesen ragadnék Harryvel az autójában, esős időben, biztos kényelmes... xD
A rész, ahol Belen Harryt nézi, mikor alszik nagyon édes. És Harry jellemzése: "Kisfiús és férfias". Ennél jobban nem is lehetne leirni őt.
Belen gondolatai viszont szivszóritóak...
"Az enyém, de mégsem." Itt azt hittem elbőgőm magam...
Harry szemszögéből nem lesz rész? Annyira jó lenne tudni ő mire gondol, mi jár a fejében Belen közelében.
Nagyon kiváncsi vagyok mi történik majd a tengerparton. Nem hiszem, hogy Belen hajlandó lesz fürdőruhát venni. De van egy olyan érzésem Harry most bármire rátudná venni.
Egyre érdekesebb, és mindig képes vagy meglepni valamivel. Egyszerűen fenomenális!
Már rettentően várom a folytatást.xx
With love, Jule.xx
Ui: Hálás köszönet, hogy teljesen kikapcsolsz a részekkel.xx
Drága Jule!
TörlésOh, tudom, hogy ez nem túl szép tőlem, de legszívesebben eléggé ronda szavakkal fejezném ki, hogy mennyire örülök neki, hogy ezt írtad! Az, hogy ki tud kapcsolni a rész.... te jó ég, ez rengeteget jelent számomra! Ezzel most úgy érzem, hogy akár csak egy pillanatra is, de sikerült egy másik világba vinnem Téged!! Ennek azért is örülök ennyire, mert amikor én írom, akkor én is teljesen kikapcsolok. Fantasztikus, ha sikerül mással is ezt elérnem.
A veszekedős résszel egyetértek veled, ilyenkor legalább tényleg őszinték. Haha, hidd el, én is iszonyú szívesen lennék Belen helyében! Sajnos viszont Harry szemszögéből nem hiszem, hogy lenne rész, már csak azért sem, mert akkor lelőném a poént.
Remélem a kíváncsiságodat enyhíteni fogja a következő rész, illetve nem fogok csalódást okozni vele, még akkor sem, ha nem pont az lesz benne, amire számítasz.
Köszönöm, hogy újra írtál, fantasztikus vagy, de tényleg! <3333333333333333
Millió puszi, Azy
UI: Hálás köszönet, hogy elolvastad!
Szia! :-)
VálaszTörlésAnnyira, de annyira örülök, hogy rátaláltam az Angyal az éjben c. blogodra, ezáltal erre is! Azt hiszem egy kicsit mindenki szeretne olyan hihetetlen író lenni, mint te. Valósághűen tudod megformálni a karaktereket és Belen betegség, és ez nagyon - nagyon ritka! Reménykedtem benne, hogy nem vesznek össze komolyabban, de hála istennek mindkettejüknek sikerült túllépni a sérelmeiken, még ha csak pillanatnyilag is. Aranyos rész lett, főleg a vége nyerte el leginkább a tetszésemet, egyszerűen imádtam, képtelen vagyok mást mondani!
Várom a következő részt! :-) ( sajnálom, hogy ilyen rövid és összeszedtlen komment lett, de telefonról írni nem a legkönnyebb )
Puszi: Lucy :-)
Szia!
TörlésHidd el, én jobba örülök neki! Akkor most már két blogomat is olvastad/olvasod, te jó ég, köszönöm! Jaj, ne viccelj, egyáltalán nem vagyok jó író, és senkinek nincs oka arra, hogy ilyen akarjon lenni! Ahw, de édes vagy! Mindig attól félek, hogy elszúrom, hogy nem valósághű, de ezzel most hihetetlenül megnyugtattál, köszönöm, el sem hiszem, hogy ezt tényleg így gondolod! Ne aggódj, nem lett összeszedetlen, én borzasztóan hálás vagyok már azért is, hogy telefonról írtál! Köszönöm, köszönöm, köszönök mindent, rettenetesen boldog vagyok, amiért Te így látod a történetet, és remélem nem fogok csalódást okozni a következő résszel! <333
Puszi, Azy
Drágalátos Azym! <3
VálaszTörlésJuhú! Meghoztad az újjabb részt, amit már annyira VÁRTAM, emiatt is történhetett meg az, hogy iszonyat gyorsan elolvastam a részedet, csak úgy faltam. :D
Olyan érdekes olvasni azt, ahogy vitáznak egymással,de valahogy mégsem tudnak annyira megharagudni a másikra, ez jó. :) Sajnálom, hogy Belen fél Harry előtt önmaga lenni, ahogy azt is hogy enni sem akart. Remélem Harry lesz olyan okos, hogy rájön a hibájára. Szurkolok neki! Kíváncsi leszek erre a fürdőzésre, mert az biztos, hogy Belen nem akar majd fürdőruhát felvenni, szóval nem tudom, hogyan is fogja majd megoldani ezt... hmm. Na de ezt majd te írod meg :D Sok sikert!
Ugye minden rendben van veled? Remélem igen. Kitartást a hétre! <3
Pippa
Drágalátos Pippám!
TörlésHaha, faltad? Ezt nagyon jó érzés olvasni, ahogyan - természetesen, mint mindig - azt is, hogy mit gondolsz a dolgokról, Te hogyan látod őket. Igen, Belen problémája nem fog azt hiszem egykönnyen megoldódni, de azért remélem, hogy ez annyira nem zavaró. Hogy őszinte legyek a következő részt már megírtam, és nem igazán az lesz benne, amit most gondolsz, de őszintén remélem, hogy nem lesz csalódás!
Köszönöm szépen, minden rendben van velem, és nagyon-nagyon, eszméletlenül remélem, hogy veled is, és jól vagy! Neked is kitartást, köszönöm, amiért érdeklődtél, köszönöm, amiért megint írtál, és megosztottad velem a véleményedet! Köszönök mindent egyszóval, drága Pippám!
Sok-sok puszi, Azy
Édes, drága Azym!
VálaszTörlésAzt a rohadt!
Szóval, a helyzet az, hogy tegnap még telefonról elolvastam a fejezetet, aztán viszont az konkrétan kifordult a kezemből, ezért nem írtam Neked rögtön, de most bepótlom.
Imádtam, és most sem tudok mást mondani, mint az előzőek után - ittam minden egyes szavát. Egyszerűen fantasztikus az, amit csinálsz.
Harry baromira aranyos, és most már érzékelem, hogy kezdi "megpuhítani" kissé Belen szívét - legalábbis próbálkozik vele. Nagyon remélem, hogy Bel hamar beadja a derekát és végre ellazul ott a tengerparton, valamint senki nem zavarja meg őket, vagy ilyesmi.
Hú, elképesztően, sőt még annál is jobban várom a következő fejezetet.
Imádlak,
J. <33
Édes, drága J-m!
TörlésEz csak természetes, ha fáradt vagy, nem is kell írni, hiszen az legfontosabb, hogy Te pihenj! És irtó hálás vagyok, hogy ennek ellenére bepótoltad!
Ahw, de aranyos vagy, ez nagyon túlzás, de köszönöm szépen! Haha, azt hiszem jól érzékeled, de ameddig ezt nem írtad le, nekem annyira nem is vált egyértelművé, úgyhogy köszönöm!
Hálás vagyok, amiért írtál, és nagyon bízom benne, hogy a nem fogok csalódást okozni a folytatással! <3333
Én is imádlak! <3
Milliónyi puszi, Azy
Heyho drága Azym !
VálaszTörlésNagyon vártam már a részt, épp ma gondoltam rá, milyen jó lenne olvasni egy kicsit ! És hoztad, amiért nagyon hálás vagyok ! :)
Annyira, de annyira jó volt a fejezet ! Élveztem minden egyes szavát, sorait csakúgy faltam, mint a kisgyermek a csokis sütit ! :)
Harry nagyon cuki és figyelmes volt ! Kedvenc <3 :) Nagyon rendes volt tőle, hogy elvitte Belen - t a tengerpartra !
Belen pedig ... Nem is tudom. Sajnálom őt, hogy beteg, meg ilyesmi, és meg is értem hogy fél egy kicsit... Áh, mindegy nem tudom.
A kocsiban éneklünk rész volt a kedvencem. Annyira aranyosak és édesek voltak, hogy azt hittem ott helyben olvasok el ! :)
Izgatottan várom a fejleményeket !
Xx, Tara
Hehho drága Tarám!
TörlésNe viccelj, én vagyok a hálás azért, hogy el is olvastad, és még írtál is! Ez hihetetlen túlzás, de boldoggá tesz, amiért Te így látod, és még élvezted is! Mint blogger, ezt csodálatos érzés olvasni!
Nem tudom, hogy most mit szerettél volna írni Belen-ről, de nyugodtan mondd el, sőt szeretném is, ha megosztanád velem! Mert kíváncsi vagyok, főleg azután, hogy ez nem hangzott valami ígéretes, úgy érzem, rossz véleménnyel vagy róla! Úgyhogy kérlek tényleg írd le legközelebb, mert talán, ha elmesélem, hogy én milyennek tartom, akkor talán egy kicsit Te is megbarátkozol vele!
Aaahw, örülök, ha az tetszett, én is imádtam írni!
Köszönöm, amiért írtál, remélem tényleg a következő alkalommal - ha egyáltalán még írsz -, akkor kíváncsi lennék mi van a három pont után! <33333333
Sok-sok puszi, Azy
Sya Azy!
VálaszTörlésMár nagyon várom a következő részt. Nagyon jó lett és egyre izgalmasabb az egész.Remélem hamar hozol következő részt. Addig is szurkolok neked. :P ♥
Szia!
TörlésMost próbálni fogom hamar kirakni, és akkor talán nem kell várni vele sokat! Boldoggá tesz, ha izgalmasnak is találod, pedig szerintem ez a legkevésbé eseménydúsabb blogom! Köszönöm szépen! <33 :)
Puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésFeldobtad az egész napom! Nagyon tetszett a rész! Olyan aranyos volt Harrytől, hogy megvalósította Belen "kívánságát" és most élvezheti a tengert. *-*
"Csak nézem, olyan furcsa belegondolni, hogy mindenki előtt a barátom, a valóságban pedig alig tudok róla valamit. Az enyém, de mégsem."
Na, ez az, amit teljesen átérzek, mert mindenki azt hiszi, hogy járok egy fiúval, ami amúgy igaz, mert szeret meg én is őt, de másutt pedig alig vagyunk együtt, alig beszélgetünk, sőt! Mióta 3 hete összevesztünk már egyáltalán nem! :/ Mostanában ezért is vagyok olyan szomorkás... :(
De most ez a rész kicsit feldobott! Sajnálom, hogy "kitálaltam" ide a gondom, de ez ide illett úgy érzem. :)
Nagyon várom a következő részt! ♥ :)
Drága Adri!
TörlésTe pedig most az én napomat! Örülök, ha tetszett a rész, bevallom, én is imádtam írni. Nem gondoltam volna, hogy így fog alakulni a történetük, de megint azt van, mint mindig szokott lenni - már nem én irányítok.:)
Oh, te jó ég! Nagyon sajnálom, inkább nem trafáltam volna bele! Őszintén remélem, hogy hamarosan sikerülni fog rendezni vele a kapcsolatodat, beszélj vele! És ha szomorkás vagy, és jobban éreznéd magadat, ha írnál, akkor nyugodtan keress meg valahol, és beszélgessünk, szívesen meghallgatlak! <3333333
Rengeteg puszi, Azy
UI: Tudd, hogy még mindig eszméletlen hálás vagyok, hogy folyamatosan támogatsz! <3
Juj istenem nagyon jó ez a rész! :) Bár nekem a személyes kedvencem amikor ott alszik nála Belen. folytasd gyorsan! <3 ölel: Rosalie Z.
VálaszTörlésSzia!
TörlésÉn nem tudnék választani, minden részt máshogyan élek meg, de igen, az a részt is úgy imádtam, örülök, ha Te is! Próbálok sietni, és köszönöm, hogy írtál! <33
Puszi, Azy
Drága, édes Azym!
VálaszTörlésEz az eddigi kedvenc részem, hát majd' megzabáltam a drágákat. Reméltem, hogy azok után, hogy "véletlenül" ott ragadtak, történni fog valami bensőséges közöttük, és szerintem ez meg is valósult. Annyira bírom ezt a Harryt, olyan aranyos, és az, hogy képes volt elvinni Belent a tengerpartra. Tényleg a lány miatt tette, tényleg nem játék volt, tényleg kedvességből - megkockáztatom, hogy szeretetből - tette. Bízom abban, hogy ezzel képes lesz meggyógyítani Belen lelkét, ugyanis kár lenne tagadni: szegénykének nincs minden rendben ott legbelül. Különben rájönne, hogy milyen gyönyörű és milyen butaság, amit önmagával tesz. Én sem vagyok modell alkat, de sosem jutna eszembe ilyesmi... bárcsak kigyógyulna belőle. Bárcsak Harry elmondaná neki, mennyire gyönyörű... még legalább ezerszer :D
Imádom azt, amit csinálsz, ez az egész meseszép volt <3 Csak így tovább, eszméletlen tehetséges vagy <3
Millio puszi Xx szeretlek <3
ui.: a fejlécen Belen van? :O Mert nekem úgy tűnt, hogy nem :(
Drága, édes szerecsendiom!
TörlésA kedvenc? Hát akkor megérte megírni, nagyon örülök, ha tényleg tetszett! Igen, én is azért imádom írni ezt a három részt (az előzőt, ezt, illetve most már a következő is megvan), mert még sose hoztam őket ilyen közel egymáshoz. Most csak bólogatni tudok, hogy Harry tényleg az egyik legaranyosabb, legédesebb karakter, akiről valaha írtam, pedig pont az ellentét próbáltam írni! Belen-nel pedig tényleg nincsen könnyű dolga, nagyon sok türelem és kitartás kell ahhoz, hogy sikerüljön őt valamennyire meggyógyítani!
Imádom azt, hogy bármi is van, Te itt vagy. Imádom azt, hogy tudom, hogy Rád számíthatok. Imádom, hogy ilyen túlzóan édes dolgokat írsz nekem! Felsorolni sem tudom mennyi mindent imádok! Nem lehetek hálás, hogy pont egy olyan tehetséges és utánozhatatlan, egyedi blogger ír nekem, mint Te, akire nagyon felnézek! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Én is szeretlek! <3333333333
Millió puszi, Azy
UI: Sajnos tényleg nem ő van rajta, le kellett váltanom, mert az eredeti szereplőről nagyon kevés képet találtam, így nehéz lett volna fejlécet csinálni róla...:(
Drága, roppant tehetséges Azym!
VálaszTörlésEz a fejezet valami isteni volt, a végt kiváltképp szerettem, hiszen valóban nem csak megjátszás volt és úgy gondolom Harrynek valamiféle szándéka lehetett azzal kapcsolatban, hogy Belen vágyát teljesítette. S természetesen ez valóban nem volt már megjátszás, hiszen nem voltak körülöttük kamerák – legalábbis ők nem vettek észre egyetlen lesifotóst sem – így fesztelenül és kedvükre tehetik azt, ami csak az eszükbe jut. Annál a résznél, amikor Belen nem akart enni, mint mindig most is szomorúság öntött el, már rettentően foglalkoztat Harry mikor jön rá a lány titkára és, hogyan fogja orvosolni vagy éppen az történik-e, hogy pontosan emiatt távolodnak majd el egymástól. Nem tudom miért, de én valamiért az utóbbira tippelnék, valamiért az az érzésem, hogy ez nem lesz egy könnyű pont a kapcsolatukban, de ez természetesen csak rajtad áll, az csak mellékes, hogy én mit gondolok a dologról. Szóval ez a rész is rettentően gyönyörű volt és nagyon imádtam, bocsáss meg, hogy most nem írok olyan hosszú megjegyzéseket, mint szoktam, de már rettentően foglalkoztat a folytatás és ígérem, amint csatlakoztam az újabb részekhez ismét megpróbálok valamiféle normális és értelmes kommentel előállni, mert ez is valami csapnivaló, sajnálom :( További sok-sok ihletet kívánok Neked és kellemes nyarat! Egyszerűen elképesztő vagy! <3333
Szorosan ölel,
kriszty96
Drága, kedves és elképesztő Krisztym!
TörlésJaj, de drága vagy, amiért ezt írod! Hidd el, én vagyok a legboldogabb, ha tetszett a fejezet, és szeretted.
Nem szeretném elmondani, hogy akkor most mi is lesz kettejük között, és hogy Harry-nek mi is a szándéka ezzel az egésszel, de azt hiszem már Te magad is kitalálhatod, hogy valami egész biztosan történni fog! Bevallom, én is Belen betegsége miatt szeretem különösen ezt a történetet, úgy vélem, ha az nem lenne, akkor csak egy sablon lenne a sok közül... Bár mondjuk így is eléggé az, de hát érted. Úgyhogy ne aggódj a továbbiakban még biztosan szó lesz arról, hogy Belen mit is titkol.
Nem mellékes, hogy mit gondolsz a dolgokról, ne is merj ilyet írni, mert egyáltalán nem! Mindig is roppant fontos volt számomra a véleményed, és az is marad. Szóval köszönöm, amiért megosztottad velem a véleményedet, a gondolataidat, ez tényleg hihetetlen dolog számomra.
Jaj, ne viccelj már azt is iszonyúan értékelem, hogy visszamenőleg folyamatosan írsz nekem, úgyhogy hidd el, nem érdekel, milyen hosszút írsz! Mindent köszönök drága, komolyan mondom egy kincs vagy! És nem csapnivaló, tökéletes komment lett! Neked is kellemes nyarat a továbbiakban, és nagyon szeretlek, hálás vagyok mindenért! <3333333333
Rengeteg puszi & szoros ölelés, Azy