Itt is lennék a következő résszel, ahogyan ígértem. Nem szépítem a dolgot, szerintem kissé unalmasra sikerült, de szerettem volna kicsit lelassítani a dolgokat, mert a következőkben eléggé be fognak indulni, és nem hiszem, hogy utána le tudnám őket állítani. :)
Szeretném megköszönni a rengeteg támogatást tőletek, történjen az bármilyen formában! Fogalmam sincs mivel érdemeltelek ki titeket, de nálatok jobb olvasókat el se tudok képzelni, hálás vagyok mindenért! Imádlak Titeket!
Millió puszi és hála, Azy
- Köszönöm szépen - sóhajtom a kimerültségemben, a kezébe nyomom a kívánt összeget. - A visszajáró a magáé - rendezem le, nincs türelmem megvárni, ameddig számolgat.
Nem igazán vesztegetem az időmet, már pattanok is ki az autóból, ami pontosan a Samantha's előtt rakott le. Jobban szemügyre veszem az éttermet, akkor minden bizonnyal itt vár Jack. Eléggé elegánsnak tűnik kívülről, az épület is nagy. A nevét hirdető felirat írott betűkből áll, ami egyfajta visszafogottságot kölcsönöz neki. Mondjuk ki, ez egy durván jó hely.
A cipőm kopogását hallom az aszfalton, miközben egyenesen az ajtó felé tartok. Kop-kop. Igazság szerint levenném, hiszen már iszonyatosan nyomja a sarkamat. Azt hiszem holnap már vízhólyag lesz a helyén, kényelmesebet kellett volna választanom.
- Jack Eberd-höz jöttem, van foglalva asztal - állok meg egy egyenruhát viselő nő előtt, aki a név hallatára keresgélni kezd az előtte nyitott állapotban lévő könyvben.
- Igen, már látom is - teszi oda az ujját, eközben felpillant rám. - A tizenkettes asztalnál lesz - közli velem a szükséges információt, majd kicsit hozzá segít a könnyebb megtaláláshoz. - Balra lesz az ablak mellett.
- Köszönöm - rebegek egy gyors hálát, majd a táskámat megigazítva elhagyom az előteret, és a hatalmas ajtó felé lépegetek, ami mögött nagy valószínűséggel már az étterem lesz.
Belépve jó hogy nem marad tátva a szám. Rengetegen vannak, a belső tér hatalmas, ha nem lennének számokkal ellátva az asztalok, egészen biztosan nem tudnám megtalálni Jack-et. Ezen kívül lágy jazz számokat játszanak, ezt az élőzenekar teszi lehetővé. A hátul lévő konyhából néha-néha fekete-fehér ruhába öltöztetett pincérek jönnek ki, kezükben hatalmas tálcákkal rohangálnak, miközben felszolgálják az ételeket. A mennyezeten elhelyezett brutálisan nagy csillár adja a legtöbb fényt, de ezen kívül még számtalan lámpát vélek felfedezni a falon. A legtöbb asztal öt vagy hat személyes, de akad kettes, illetve négyes is. Öltönyben üzletelő férfiakat, piros rúzst viselő, mély dekoltázst villantó nőket látok, számtalant. Körülnézve rögtön elfog az érzés, hogy mégis mit keresek én itt.
Nem is sok kellene, hogy sarkon forduljak, azonban Jack észrevesz az ablak mellől, így kénytelen vagyok mély sóhajtások közepette odaülni elé.
- Belen, késtél - pillant az órájára kicsit számon kérően.
- Sajnálom, a taxi nem ment gyorsabban - nyelem le a visszaszólásomat, miszerint ez bármikor előfordul, ő sem a pontosságáról híres.
Nem reagál semmit, inkább elém tolja a vörös abroszon az étlapot, ezzel arra buzdítva, hogy egyek valamit. Hasam rögtön apróra zsugorodik, mint akárhányszor csak ennem kellene mások előtt. Így is nehezen tudom visszafogni magamat. Egy napon legalább milliószor arra gondolok, nem szabad ennem, erre most komolyan rákérdez a dolgokra?!
- Köszönöm, már ettem - hazudom, és egy apró mosolyt is megeresztek. - Vagy három szelet pizzát betoltam, ne aggódj - folytatom, szeretném, ha hihetőbb lenne a sztorim.
- Biztos? - vonja fel szőkés szemöldökét, nem tudja véka alá rejteni aggodalmát. - Eléggé lefogytál az utóbbi időkben.
Az idegesség teljesen átjár, akaratomon kívül kezdem birizgálni a karkötőmet, félek attól, hogy észre veszi a rajtam eluralkodó kétségbeesést. Kézfejemre simítom a hosszú körmeimet, újra meg újra végig húzom rajtuk, csak ezzel enyhítem a stresszt. Nem érdekel, miképpen fog kinézni, és hogy ezzel valószínűleg az alapozót is lekenem róla.
- Ne aggódj, eszek eleget - erőltetek egy vigyort az arcomra. - De ha szeretnéd pontosan elmesélem mikor mit ettem, szerintem még te is rosszul lennék tőlük - dobom be az adu ászt, vagyis, hogy még legalább öt percen keresztül erről beszélünk. Jack utálja, ha sokáig csacsogok a gyorskajákról, kissé egészségmániás, túlzottan ügyel arra, mit eszik. Elég előtte meglebegtetni, hogy szívesen untatom a részletekről, és máris nem érdekli annyira az étkezési szokásom.
- Isten ments! - forgatja meg sötétkék szemeit, homloka ráncokba szalad, ami miatt úgy néz ki, mintha már legalább harminc éves lenne, miközben erről szó sincs. Éppen hogy csak betöltötte a huszonhatot. - Akkor inni valamit?
- Egy vizet - bólintok.
Jack int egy pincérnek, aki éppen arra jár. Szénsavmentes vizet illetve magának egy rostos őszibarack levet rendel. A srác lendületesen felfirkantja, majd tovább áll. Mikor elmegy, beáll a csend, amit én szakítok meg, mivel gyorsan le akarom rendezni a dolgokat, hogy minél hamarabb a jó meleg ágyamba kerülhessek.
- Szóval, miről van szó? - emelem rá a tekintetemet.
- Van egy szörnyen jó hírem számodra - dörzsöli össze a tenyerét, izgatottan hajol közelebb, mintha csak valami államtitkot akarna megsúgni.
- Méghozzá? - csillan fel a szemem, kíváncsian várom, mivel képes még lenyűgözni. Már most mindenem van, ami az anyagaikat illeti. Fogalmam sincs mit adhat még nekem, ami szebbé teszi az életem.
- Jótékonyságból te fogsz énekelni egy dalt, és... - kezdi, de a hír hallatára félbeszakítom.
- Ez nagyszerű!
Az a gondolat, hogy bárkinek is segíthetek azzal, amit teszek, egyszerűen felfoghatatlan, még mindig szoknom kell. Ez az egyik legjobb velejárója a népszerűségnek és az éneklésnek. Embereknek tehetem kicsit elviselhetőbbé az amúgy könyörtelen világát.
- Tudtam, hogy ez már ütni fog - kúszik egy büszke mosoly az arcára. - De ez nem még nem minden!
Várakozva húzom fel a szemöldökömet, sejtésem sincs mit tartogat.
- Nem?
- Egy olyan híres bandával énekelheted, akiről álmodni sem mertél! - túr bele idegesen szőke hajába. - A One Direction-nal!
Na, bumm. Mindenre számítottam, csak erre nem. Arcomról abban a szent percben fagy le a mosoly, nem tudom megjátszani az örömömet. A szívem kétszer olyan gyorsan kezd verni, úgy érzem, ha nem kapaszkodnék az asztal szélébe, leborulnék. El sem hiszem, amit mond, szám nyitva marad egy kicsit, pusztán arra vagyok képes, hogy hápogva vegyem a levegőt.
- Tessék? - rázom a fejemet értetlenül.
- Annyira biztos voltam benne, hogy le fog esni az állad - bizonygatja, látom rajta, hogy teljesen félreérti a reakciómat. Úgy gondolja, a boldogságtól és az örömtől nem tudok megszólalni. Pedig ha tudná, hogy éppenséggel az ellenkezője zajlik bennem. Képtelen vagyok újra meg újra találkozni Harry-vel, ez egyszerűen elképzelhetetlen.
- A holnap esti gálán amúgy is találkozni fogtok, úgyhogy arra gondoltam, ott bemutatlak titeket egymásnak - meséli tovább. - Aztán visszatértek mindannyian Londonba, ott pedig egy hónap után kezdődnek a folyamatok. Feltéve, ha belemész.
Szinte már meg sem hallom, amit mond, olyan, mintha egy teljesen másik univerzumba csöppennék volna. Egy olyan világba, ahol nincsenek hangok, nincs semmi, csak én az aggodalmaimmal. Nem mondhatok nemet. Egyrészt mert segíteni akarok. Másrészt feltűnő lenne. Harmadjára én sem tudom miért, de vonz ez az egész. Tudom, csúnyán meg fogok sérülni, ha közelebb kerülök Harry-hez. Elvégre régebben állandóan őt lestem, minden este arról álmodtam, hogy egyszer talán rám nézhet. Mi van, ha csalódok? Mindig is jónak képzeltem el, de könnyen tévedhetek. Megeshet, hogy ráeszmélek, mennyire másnak hittem, mint valójában.
De akkor végre elfelejthetném. Tovább léphetnék.
De akkor végre elfelejthetném. Tovább léphetnék.
Fejemben össze-vissza kavarognak a gondolatok, döntésképtelen vagyok. Belemenjek?
Aztán hirtelen megszáll a vesztesek nyugalma, abbahagyom a kezem véresre kaparását. Vagy közelebb kerülök hozzá vagy elfelejtem. Valamelyiket úgyis meg kell tennem.
Aztán hirtelen megszáll a vesztesek nyugalma, abbahagyom a kezem véresre kaparását. Vagy közelebb kerülök hozzá vagy elfelejtem. Valamelyiket úgyis meg kell tennem.
Az este már nem voltam képes értelemeset mondani Jack-nek, pusztán bólogattam, magamra erőltettem egy kis lelkesedést, majd ráhagytam, hogy persze, mindent intézzen el. Pedig belül tomboltam, a tudat, hogy együtt fogunk énekelni, szétfeszített. Alig tudtam elaludni, furcsa érzés kerülgetett, nem tudtam egyértelműen azt mondani rá, hogy rossz, de nem volt felhőtlenül jó se.
A másnap reggel gyorsan lemegy a műsorral, szintúgy a délutánra eső stúdiózás. Miközben a szállodába pihenek a kettő között, remélem, hogy megláthatom Harry-t, de vagy elkerüljük egymást vagy egyszerűen egész nap dolga akad. Így viszont a lelkemben tomboló hurrikán kicsit lenyugodni látszik. Tudom, sokkal jobban járnék, ha távol tartanám tőle magamat. Úgyis csak csalódást okoznék, mi értelme lenne megvárni, hogy visszautasítson? Azt hiszem túlságosan is törékeny a lelkem ahhoz, hogy kibírjon egy ilyet. Ezzel szemben viszont van bennem egy megmagyarázhatatlan akarás. Ez pedig kettészakít.
Este felé már lázas készületek folynak a gálára, a hotel szobámat megszállta a csapatom. Pár óra múlva kell csak indulni, de így is bizonytalan, hogy készen leszek-e. Folyamatosan igazítanak valamit a sminkemen, vagy a ruhámat birizgálják. Utálom ezt nyüzsgést magam körül, semmi kedvem ehhez a díjátadóhoz, főképpen, mert Jack be fog mutatni a bandának. Ez alapjáraton kínos lesz, és most itt rólam van szó, szóval készülhetek az apokalipszisre.
- Készen vagy - villant felém egy mosolyt Jane.
Én is futó pillantást vetek a tükörre. Hajam kivasalva omlik a vállamra, a sötétlila ruha a többiek szerint kiemeli az alakomat, azonban csak egy dagadt lányt látok, akinek a csípője szélesebb a kelleténél, combjai túl vastagok, dereka vastag. Szó, ami szó egy nagyon nagyon ronda lányt, akitől legszívesebben elhánynám magamat. De mivel már a nap folyamán ezt többször is eljátszottam, inkább csak elfordulok, mintha nem vennék tudomást a kinézetemről.
A csapatommal egyetemben megyünk le a szálloda elé, ahol már vár a kocsim. Ők közben jót beszélgetnek, én szó nélkül vonulok velük, teljesen elveszem a saját gondolataimban. Meg amúgy is az ilyesfajta események előtt muszáj kicsit elcsendesednem, ez már megszokás. Utána sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, márha lehet egyáltalán ilyet mondani az én esetemben.
A kint várakozó rajongók miatt most is megállunk, természetesnek számít, hogy nem hagyjuk őket ki a sorból. A vakuk már most folyamatosan villannak, kis híján megvakulok tőlük, de nem tehetek semmit. Lee végig a nyomomban van, ha eldurvulna a helyzet még időben ott terem, és leszedi rólam a ragaszkodó kezeket.
- Huh, nem könnyű velük - sóhajt Lee, miközben a nyomakodó fotósok elől megmentve ültet be a kocsiba. Beszáll mellém, bevágja maga mögött az ajtót, majd int a sofőrnek, hogy azonnal induljunk.
- Szeretem a rajongóimat - kelek a védelmükre, nem tűröm, hogy bármi rosszat mondjon róluk.
- Ők is magát. Talán túlságosan - simít végig kopasz fején.
- Ez nem baj - fut át rajtam egy halvány mosoly.
Lee csak egy szemforgatással válaszol, én pedig nevetve oldalra fordulok.
- Csodálatos - bámulom a város fényeit, szinte megbabonázva tapadok az ablakhoz.
Imádom őket figyelni, ők az én csillagaim. Az út további részében csak őket figyelem, és nagy sajnálattal veszem tudomásul, hogy bizony hamarabb érünk a helyszínre, mint várható lett volna.
- Készüljön fel, eszméletlen lesz, ami kint van - hívja fel a figyelmemet Lee. - Addig ne szálljon ki, míg én se, rendben? - fúrja szinte már feketének ható sötétbarna szemeit az enyémbe.
- Rendben - bólintok, a torkomban lévő gombóc egyre nagyobb lesz, félek, hogy megfulladok tőle.
Bár már ezerszer csináltam ezt, még mindig ugyanolyan rémület tölt el. Azt hiszem sosem fogom már megszokni. Amint Lee ajtaja kinyitódik meghallom az este zajait. Hangos visítások a rajongóktól, állandó fényképező kattogás, iszonyatosan sok beszéd, illetve az autók érkezésének hangja.
Kinyitódik az én ajtóm is, a ruhámra vigyázva lépek ki. Máris elvakítanak a vakuk, azt sem tudom merre nézzek, hogy ne égjen ki a retinám. Hagyom, hogy Lee a hátamra téve a kezét vigyázva indítson el. Ő innentől már nem követ, hiszen semmi bántódásom nem eshet.
- Köszönöm - pillantok rá hálásan, szerintem sejtése sincs arról mennyire jó érzés, amiért mindig mellettem áll.
- Aztán vigyázzon magára - köti még a lelkemre, majd int, hogy ideje lenne beindulni.
Arcomat előre fordítom, erőt veszek magamon. A legelragadóbb mosolyomat öltöm magamra, szembe nézek az emberekkel. Pózolok a kameráknak, intek a rajongóknak, majd elindulok a vörös szőnyegen. Kezemen jó vastagon van az alapozó, szinte lehetetlen kiszúrni, hogy szétvakartam a tegnap folyamán. Egyetlen ember van, aki látta. Egyetlen ember, aki elől el akarnám titkolni. Egyetlen ember, aki egyszerre vonz és rémít meg. Egyetlen ember, aki csalódást okozhat.
Egyetlen ember mégis millió dolgot indít el bennem.
A másnap reggel gyorsan lemegy a műsorral, szintúgy a délutánra eső stúdiózás. Miközben a szállodába pihenek a kettő között, remélem, hogy megláthatom Harry-t, de vagy elkerüljük egymást vagy egyszerűen egész nap dolga akad. Így viszont a lelkemben tomboló hurrikán kicsit lenyugodni látszik. Tudom, sokkal jobban járnék, ha távol tartanám tőle magamat. Úgyis csak csalódást okoznék, mi értelme lenne megvárni, hogy visszautasítson? Azt hiszem túlságosan is törékeny a lelkem ahhoz, hogy kibírjon egy ilyet. Ezzel szemben viszont van bennem egy megmagyarázhatatlan akarás. Ez pedig kettészakít.
Este felé már lázas készületek folynak a gálára, a hotel szobámat megszállta a csapatom. Pár óra múlva kell csak indulni, de így is bizonytalan, hogy készen leszek-e. Folyamatosan igazítanak valamit a sminkemen, vagy a ruhámat birizgálják. Utálom ezt nyüzsgést magam körül, semmi kedvem ehhez a díjátadóhoz, főképpen, mert Jack be fog mutatni a bandának. Ez alapjáraton kínos lesz, és most itt rólam van szó, szóval készülhetek az apokalipszisre.
- Készen vagy - villant felém egy mosolyt Jane.
Én is futó pillantást vetek a tükörre. Hajam kivasalva omlik a vállamra, a sötétlila ruha a többiek szerint kiemeli az alakomat, azonban csak egy dagadt lányt látok, akinek a csípője szélesebb a kelleténél, combjai túl vastagok, dereka vastag. Szó, ami szó egy nagyon nagyon ronda lányt, akitől legszívesebben elhánynám magamat. De mivel már a nap folyamán ezt többször is eljátszottam, inkább csak elfordulok, mintha nem vennék tudomást a kinézetemről.
A csapatommal egyetemben megyünk le a szálloda elé, ahol már vár a kocsim. Ők közben jót beszélgetnek, én szó nélkül vonulok velük, teljesen elveszem a saját gondolataimban. Meg amúgy is az ilyesfajta események előtt muszáj kicsit elcsendesednem, ez már megszokás. Utána sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, márha lehet egyáltalán ilyet mondani az én esetemben.
A kint várakozó rajongók miatt most is megállunk, természetesnek számít, hogy nem hagyjuk őket ki a sorból. A vakuk már most folyamatosan villannak, kis híján megvakulok tőlük, de nem tehetek semmit. Lee végig a nyomomban van, ha eldurvulna a helyzet még időben ott terem, és leszedi rólam a ragaszkodó kezeket.
- Huh, nem könnyű velük - sóhajt Lee, miközben a nyomakodó fotósok elől megmentve ültet be a kocsiba. Beszáll mellém, bevágja maga mögött az ajtót, majd int a sofőrnek, hogy azonnal induljunk.
- Szeretem a rajongóimat - kelek a védelmükre, nem tűröm, hogy bármi rosszat mondjon róluk.
- Ők is magát. Talán túlságosan - simít végig kopasz fején.
- Ez nem baj - fut át rajtam egy halvány mosoly.
Lee csak egy szemforgatással válaszol, én pedig nevetve oldalra fordulok.
- Csodálatos - bámulom a város fényeit, szinte megbabonázva tapadok az ablakhoz.
Imádom őket figyelni, ők az én csillagaim. Az út további részében csak őket figyelem, és nagy sajnálattal veszem tudomásul, hogy bizony hamarabb érünk a helyszínre, mint várható lett volna.
- Készüljön fel, eszméletlen lesz, ami kint van - hívja fel a figyelmemet Lee. - Addig ne szálljon ki, míg én se, rendben? - fúrja szinte már feketének ható sötétbarna szemeit az enyémbe.
- Rendben - bólintok, a torkomban lévő gombóc egyre nagyobb lesz, félek, hogy megfulladok tőle.
Bár már ezerszer csináltam ezt, még mindig ugyanolyan rémület tölt el. Azt hiszem sosem fogom már megszokni. Amint Lee ajtaja kinyitódik meghallom az este zajait. Hangos visítások a rajongóktól, állandó fényképező kattogás, iszonyatosan sok beszéd, illetve az autók érkezésének hangja.
Kinyitódik az én ajtóm is, a ruhámra vigyázva lépek ki. Máris elvakítanak a vakuk, azt sem tudom merre nézzek, hogy ne égjen ki a retinám. Hagyom, hogy Lee a hátamra téve a kezét vigyázva indítson el. Ő innentől már nem követ, hiszen semmi bántódásom nem eshet.
- Köszönöm - pillantok rá hálásan, szerintem sejtése sincs arról mennyire jó érzés, amiért mindig mellettem áll.
- Aztán vigyázzon magára - köti még a lelkemre, majd int, hogy ideje lenne beindulni.
Arcomat előre fordítom, erőt veszek magamon. A legelragadóbb mosolyomat öltöm magamra, szembe nézek az emberekkel. Pózolok a kameráknak, intek a rajongóknak, majd elindulok a vörös szőnyegen. Kezemen jó vastagon van az alapozó, szinte lehetetlen kiszúrni, hogy szétvakartam a tegnap folyamán. Egyetlen ember van, aki látta. Egyetlen ember, aki elől el akarnám titkolni. Egyetlen ember, aki egyszerre vonz és rémít meg. Egyetlen ember, aki csalódást okozhat.
Egyetlen ember mégis millió dolgot indít el bennem.
Drága Azym!
VálaszTörlésUnalmas rész? Jaj te jány, semmit se változol :D Ha olyan unalmas rész lett, akkor, miért próbáltam gyorsabban olvasni azért, hogy tudjam mi lesz a vége? Aztán, mikor a végéhez értem szomorú lettem, mert nem írtad tovább? Ha ez unalmas rész lett, akkor én a blogomba izgalmasak írok, amúgy nem :D Te hozzám és még jó pár emberhez képest írónő lehetnél!
Komolyan mondom...olyan csodálatos, az írásod, hogy azt nem lehet mondatba foglalni! Nem tudok mit mondani!
Amúgy elolvastam a komijaimra a válaszaid. Ne sírj! Ez csak természetes, hogy ilyeneket írok! S az is természetes, hogy melletted állok, és hogy ilyen vagyok veled szembe! Csodállak! És ezt mindig tartsd a fejedben!!!
U.I.: Siess a következő résszel, merf kinyiffanok!!!!
Sok sok puszi és ölelél, Easy <3
Drága Easym!
TörlésJaj, annyira édes vagy, Te nem változtál! Mindig írsz, mindig ilyen édeseket, szavakat nem találok, köszönöm! Hozzám képest ez hosszú lett, de hihetetlen nagy öröm, ha neked így is rövidnek tűnt! Aaaaaah, ne mondj ilyet, ez egyáltalán nem igaz! De természetesen köszönöm, köszönöm, el sem hiszed milyen boldoggá teszel ezzel! Szerintem itt Te vagy a csodálatos, nem én. Folyamatosan támogatsz, írsz, biztatsz, erőt adsz! És de, sírok, hiszen ez annyira önzetlen dolog Tőled, ás fogalmam sincs mivel érdemeltem ki! Köszönök mindent! <3333333
Sok sok sok puszi & ölelés, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésRettentően sajnálom, hogy az előző blogod lezárása óta nem írtam. A történetet már most nagyon kedvelem, és várom nagyon a folytatást. Egyszerűen függőséget okozol.
Hidd el, nem unalmas ez a rész, nekem személy szerint nagyon tetszik, minden egyes mondat után izgatottan vártam, mi következik. Ha könyv lenne, le se tenném, míg végig nem olvasnám, de türelmes vagyok és minden hétvégét nagyon várok, hogy elolvashassam az újabb részt.
Rettentően tehetséges vagy, és ez a történet is nagyon-nagyon jónak ígérkezik, engem abszolút megnyertél olvasódnak- MEGINT. :D
xx Lu
Drága Lu!
TörlésNem kell sajnálnod, hiszen ez nem kötelező, akkor kell írnod, ha szeretnél. Már azért is hálás vagyok, hogy eddig megtetted, és most még jobban, ha ezután is néha megtisztelsz a véleményeddel. Ez rettenetesen édes dolog Tőled, köszönöm szépen! Juj, irdatlanul boldoggá tesz, amennyiben tényleg így van! Hihetetleneket írsz, hálás vagyok neked mindenért! <33333
Puszi, Azy
Drága, elképesztően tehetséges, pótolhatatlan Azy-m!
VálaszTörlésMár tegnap is írni szerettem volna Neked, de egyszerűen nem volt hozzá elég, no meg normális lélekjelenlétem, hogy olyan megjegyzést írjak, amit megérdemelsz. Bocsánat érte!
Nem értem, hogy miért gondolod azt, hogy unalmas, hiszen órákon keresztül tudnám bővebben kifejteni, hogy valójában mi is az és biztan állíthatom: a fejezeted nem tartozik bele ebbe a kategóriába! Hiszen gondolj csak bele micsoda kulcspont ez a történetre nézve! Megmutatkozik az első igazi próbatétel, amivel a lánynak szembe kell szállnia és nem mellesleg azon is el kezdheti törni a fejét – már el is kezdte- miképpen kellene viselkednie a szóban forgó fiú előtt, akibe évek óta titkon szerelmes.
Az a bizonyos mondat, hogy Belen már evett egyre inkább aggaszt, mivel saját szememmel láttam már rossz újra elképzelni, hogyan cselekednek ezek az emberek. Napról napra egyre inkább sajnálom, amiért ezzel a rettenetes betegséggel kell megküzdenie és komolyan már csak reménykedni tudok abban, hogy végső soron fordulni fog majd a kocka és helyre rázódik Belen egész élete. Ha valaki ő nagyon is megérdemli, hogy elérje a kiérdemelt boldogságot.
Az utolsó mondataid, amelyek az „egyetlen” szócskával vették kezdetüket, pedig teljesen magukkal ragadtak. Az egész fejezet tökéletes volt, na de a vége, ott aztán kiverted a biztosítékot és még most is azon töprengek, hogy miért. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogyan képesek szegény lányt bántani egy olyan dolog miatt, ami csak a sekélyes külsőségekről szól! Múlt évben is hosszasan eltanakodtam rajta és ebből gyökerezik is az egyik történetem, ami nem került publikálás alá. Utálom az ilyet, mondjuk az is igaz, hogy én is szoktam magamat szapulni, de egyre inkább ráébredek arra, hogy gyűlöletes dolog, ha mindenkit a külseje alapján ítélnek meg, hiszen nem azt ismerjük meg kivesézve, hanem mindenkinek a belső tulajdonságait térképezzük fel a leginkább, legalábbis én így látom.
Bocsáss meg ezért a sok szófecsérlését, nem szeretnélek untatni! Jack és Lee karakterét pedig egyaránt szeretem, mind kettejükben van valami plusz, ami mulatságosnak formálja őket, miközben legbelül ott lapul bennük a megrendíthetetlen komolyság is, ami szerintem elengedhetetlen a szakmájukban. A rész pedig fantasztikus lett – elvárom, hogy higgy is nekem és ne vitázz a véleményemmel, mert legközelebb kénytelen leszek olyan megjegyzést írni, ami több oldalból fog állni, és ha kell többet is írok, hogy végre el hidd mennyire tehetséges is vagy! Hálás vagyok, amiért olvashatom ezt a történetedet, hiszen engem nagyon mélyen megérintett a fontos mondanivalója miatt! Nagyon – nagyon sok –sok szerencsét és rengeteg ihletet Neked! <333333
Millió puszi és szoros ölelés,
kriszty96 <333333
Drága, egyetlen, édes, hihetetlen, elképesztő krisztym!
TörlésNa jó. Levegő ki és be. TE JÓ ÉG! Komolyan mondom, el sem hiszem, amiért most már egyre többször megtisztelsz a véleményeddel, hiszen eszméletlenül felnézek Rád minden téren, és fel sem tudom fogni, hogy így gondolkozol a blogról. Ez hihetetlen, halvány lila gőzöm, miképpen köszönjem meg a kedvességed velem szemben, tényleg nem jutok szóhoz.
Azok, amiket leírtál... hűt hű. Te mindig sokkal, de sokkal jobban elemezed a történetem, mint én, ami rettenetesen furcsa - természetesen a lehető legpozitívabb értelemben. Soha nem gondolok bele, hogy mit miért írok, csak teszem. És annyira fantasztikus olvasni a véleményedet. Hű, próbálok valami értelmeset mondani, de az az igazság, hogy annyira meg vagyok illetődve. Köszönöm, amiért itt vagy, és támogatsz, megosztod velem mi jár a fejedben, ez nekem rettenetesen sokat jelent. És még jókat is gondolsz, szóval teljesen kikészülök, alig jutok szóhoz. Köszönök mindent, drágám, egy csoda vagy! <33333333
Millió puszi, Azy
UI: Sajnálom a rövidke válaszaimat, tényleg nehezen tudom kifejezni, mennyire fontos vagy számomra! <33
Drága Azy!
VálaszTörlésHuh! Nagyon vártam már a részt. :)
Annyira jó volt! Valami fantasztikus, még akkor is ha nem lett annyira eseménydús. Az állam szó szerint leesett, amikor a Jack közölte a hirt, habár már lassan sejtettem, de akkor is... Hújj, nem tudom mi lesz itt, ha ők ketten egy helyre kerülnnek, de izgi lesz, az biztos.
Felfoghatatlan még számomra is, hogy mennyire odavagyok a történetért... Imádom, imádom, imádom!!!!
Reménykedem abban, ha majd közelebb kerül Harryhez, akkor ő talán képes lesz annyi önbizalmat adni neki, hogy nem fogja magát és az alakját utálni.
Eszméletlenül nagyon várom, hogy újra találkozzanak, remélem hamar megtalálják a közös hangnemet a srácokkal. :P
Bizom benne, hogy mihamarabb olvashatom majd a következő részt.
Sok kitartást és erőt a hétre! Légy jó! :):):)
Love ya, Jule.
Drága Jule!
TörlésAkkor remélem sikerült vele örömet szereznem. Hihetetlen ez az egész, tényleg borzalmasan boldog vagyok, azt sem tudom mit mondjak. Ah, én meg érted vagyok oda, annyira, de annyira édes vagy, komolyan fogalmam sincs mivel érdemeltem ezt ki, ezalatt értem a kedvességedet is, azt, hogy mindig támogatsz, és mellettem állsz. Köszönöm, amiért olvasol, rettentő sok hálával tartozom! <33333
Puszi, Azy
Drága!
VálaszTörlésSajnálom, hogy nem tegnap írtam, bár mielőtt elaludtam volna, még elolvastam a fejezetet, de anyámék konkrétan berugdostak az ágyamba, szóval nem volt lehetőségem. :D
Imádtam ezt a kissé nyugisabb részt, és baromira kíváncsi vagyok rá, hogy hogyan sikerül majd ez a bemutatkozósdi, Harry emlékszik-e vajon Bel-re, és mit fog szólni hozzá, bár, ahogy azt már nem egyszer tapasztaltam, úgyis valami olyat alkotsz majd, amire a legvadabb álmaimban sem számítanék.
Annyira... Nem, nem akarom azt mondani, hogy sajnálom Belent, pedig így van. Baromira sajnálom, és remélem, hogy Harry nem lesz majd akkora ökör, hogy megbántsa őt. Ha mégis, személyesen megyek el Londonba, és billentem seggbe. :D
Na jó, megint nem tudom, miket hordtam össze, mindegy, a lényeg igazából annyi, hogy nagyon várom a folytatást, és szoros ölelés neked. <3
Imádás, J. xx
Drága J.!
TörlésNem kell emiatt bocsánatot kérned vagy sajnálnod, már azért is eszméletlenül boldog vagyok, hogy írsz. Talán nem mondom elégszer, hogy mennyire sokat jelent, amiért szüntelenül mindig írsz. Komolyan fogalmam sincs mit mondjak, hiszen annyira sokat jelent, hogy megosztod velem a véleményedet. Neked is nagyon nagyon nagyon szoros ölelés, köszönöm, hogy vagy, irdatlan sok erőt adsz! <333
Puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésNem tudok mást mondani, csak ismételni magamat: ez egyszerűen tökéletes! És hogy ez a rész unalmas?! Te jó ég, dehogy! :) bár ha szerinted ez az unalmasak közé tartozik, akkor kíváncsi vagyok, milyen lehet az, ami szerinted is izgalmas! :) ez a blog más mint a többi. Látszik, hogy sokat dolgozol vele, és tehetséged is van hozzá! Szerintem ez még a Darknál is jobb :) le kéne nekik fordítani és elküldeni, hogy milyen tehetséges rajongójuk van :) annyira imádom a blogot és téged is! :) <333
Puszi, ~E
Drága ~E!
TörlésAh, de aranyos vagy, köszönöm, amiért ezzel nyugtatsz, hatalmas kő esik le a szívemről, ha szerinted nem volt unalmas. És, na oké, te jó ég!! Próbálok valami értelmeset kinyögni, de annyira meghat, az amit írsz. Huh, eszméletlenül hálás vagyok, hogy így gondolod, azta, köszönöm, köszönöm, köszönöm! Én is imádlak Téged! <3333
Puszi, Azy
UI: De egyébként én nem olvasom a Dark-ot.:)
Drága Azym!
VálaszTörlésIsmételten nem engedted, hogy csalódjunk Benned. A fejezet csodálatosan lett megfogalmazva, kiemelném azt a pontosságot és finomságot, amitől szinte sugárzik. Minden soron meglátszik, nem akárki gépelte be, álmodta meg őket. Mindegy melyik írásodat olvassa az ember, a végére le van hengerelve, a történettől és annak kivitelezésétől. Rengeteg 1D fanfiction kering az interneten, de egészen biztosan állítom, a Tied különleges.
Hogy írhattad ide, hogy unalmas! Drága, ha nálad ilyen egy unalmas rész, mi lesz velem az izgalmasnál? (Egyébként, sokkal jobban meglátszik az ember tehetsége, ha érzelmesebb részeket ír...)
Úgy hiszem nyugodt szívvel mondhatlak a Blogger - világ egyik lgtehetségesebb tagjának. A stílusod kitemelkedő, a történet különleges, az olvasóiddal mindig kedves, szereteteljes vagy!
Izgatottam várom a folytatást!
Ölel,
Louise
U.i.: Ne kételkedj magadban! Tényleg remek író vagy! :)
Drága Louise-om!
TörlésHuh, igazán boldoggá tesz, amiért azt írod, nem csalódtál, szerintem sejtésed sincs, mennyire sokat jelent ez számomra. Aztán most jön az a rész, hogy kis híján elsírom magamat. Képtelenség számomra felfogni ezt az egészet, komolyan. Szavakat nem találok arra, mennyire fantasztikus érzés ilyet olvasni. Köszönöm, ezerszer is köszönöm, hogy hiszel bennem, és így gondolkodsz a dolgokról! Jó, most már valóságosan is sírok.... Köszönök. Mindent. De őszintén. <3333333
Puszi & ölelés, Azy
Drága, legfantasztikusabb Azy !
VálaszTörlésHuhh, hát újra és újra elnézésedet kérem igencsak késleltetett hozzászólásaimért, nagyon nem szép tőlem, hogy TE mindig csodálatos dolgokat írsz, egyből a rész publikálása után, nekem pedig van képem egy héttel később...ne haragudj !
Wow, egyszerűen sosem jutok szóhoz a bejegyzéseid olvasása után, hisz az már profizmus, amit Te művelsz !
Unalmas ?! HahahahahahaNO ! Azt hiszem szükséged van némi Tiara féle önbizalom löketre, mert nagyon nem vagy tisztában az egészen különleges adottságaddal ! A legkevésbé sem volt unalmas, mindössze azért gondolhatttad, hogy "unalmas", mert nem volt eseménydús rész. DE ! mivel ezt a kis bejegyzést egy íráshoz valóban értő szemény írta meg, még csak eszébe sem jut az olvasónak, hogy nem is történt benne sok minden. Szerintem erre nem sokan képesek, viszont Te abszolute, így újból fejet hajtok előtted, drága Azy !
Az előző részről is említést tennék, ha nem bánod, mert onnan kimaradt egy kommentem: aztarohadt ! húúú, teljesmértékben a kedvencem lett az a liftes jelenet, nagyon-nagyon-nagyon-nagyon tetszett, mind az ötlet, mind a megjelenítése az olvasók számára, elképesztő volt ! Hozzá tenném, hogy mindenegyes publikációddal egyre jobban beleszeretek Harry-be Belen szemszögéből, maximálisan át tudom érezni a helyzetét !!
Tűkön ülve várom az elkövetkezendő eseményeket és boldog valentin napot !:')♥
Millió puszi,
Tiara
Drága Tiarám!
TörlésJaj már, tudod, hogy semmi szükség bocsánatot kérned semmiért, nekem már az is hihetetlenül sokat jelent, hogy egyáltalán olvasol, pláne az, hogy nyomot is hagysz magad után. És neeeeeem, ah te jó ég, én ezt nem hiszem el, miképpen gondolhatod így? Nagyon nagyon nagyon köszönök mindent, szavamra mondom, megkönnyeztem a soraidat, amikor olvastam. Rettenetesen sokat, és még annál is többet jelent, hogy támogatsz és mellettem állsz, mint ahogyan el tudnád képzelni. Eszméletlen hálás vagyok minden egyes bepötyögött betűtérd, imádlak! <33333333333
Millió puszi, Azy
UI: Megjegyzésként mondanám, hogy én nem úgy gondolom, mint Te a dolgokat, de azért hatalmas megkönnyebbülés számomra a véleményed! <3333
Drága Azym!
VálaszTörlésBoldogságos valentin napot kívánok ;) <33 A rész fantasztikus lett és semmiképp sem unalmas :* Soha ne állj le alig várom a következő részeket ^______^ És hogy pont az 1D-vel fog énekelni :"D Amúgy,ha neked ez egy unalmas rész akkor milyen a jó rész?! *-------------* És megérdemelsz minden egyes olvasót,mert te vagy az blogírók egyik legjobbja aki mást állít azt lelövöm....!! :') <3
Izgalommal várom a következő részt sok puszit küldök:
Nati <3
Drága Natim!
TörlésNeked is boldogságos Valentin napot így nagyon megkésve! Nagyon-nagyon örülök, hogy szerinted nem lett unalmas, sokat jelent ez számomra. És a vége.... ah, na, nekem itt végem van. Hogy a fenében lehetsz ennyire aranyos és édes?! Neked is nagyon sok puszi, köszönök mindent, amit értem tettél!/teszel <333333
Puszi, Azy
Drága Azy ♥!
VálaszTörlésEgyszerűen fantasztikus volt a fejezet, röstellem, hogy csak most tudok kommentelni :33 Belen egyre jobban a kedvenc karakteremmé válik, nagyon de nagyon jól le tudod írni az érzéseit és magát a karaktert :D Jack eleinte unszimpatikus volt, most kezdem megkedvelni őt is :) Miután mondta El-nek, hogy a fiúkkal fog énekelni, megkedveltem :P Bel helyében én visszatáncoltam volna, de végül is helyesen döntött... Annyira jó lenne, ha végre megismerkedne Harry-vel :33
Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További jó éjszakát és kellemes hétvégét kívánok ♥!
Love Ya,
Mace
Drága Macy!
TörlésNem röstelld, komolyan én tartozom hálával, amiért még ennyi idő után is mellettem állsz, és támogatsz. Hihetetlenül sokat jelent ez számomra, nem is sejted mennyire. A véleményed pedig rettenetesen nagy boldogságot okoz, élvezet olvasni a soraidat! Köszönöm, amiért megint írtál, és még egyszer köszönöm, köszönöm, köszönöm! <33333
Puszi, Azy
Drága, szépséges, elragadó, utánozhatatlan Azym!
VálaszTörlésMindig olyan nehéz belekezdeni, főleg, hogy előttem már kismillióan elmondták a véleményüket. Remélem legközelebb már nem fogok ilyen sokat csúszni a kommentárral, mert ez már hallatlan, nagyon röstellem az egészet.
Igazából számítottam rá, hogy Harryről fognak beszélni, mégis meglepett, hogy csupán egy éneklésről volt szó. Egész végig abban a hitben éltem, hogy kerek perec bejelenti: Meg kell játszanotok, hogy együtt vagytok. Ha jól emlékszem, akkor az első változatban valami hasonló volt, bár ebben sem vagyok biztos, mint ahogy a múltkori bulémiás dologgal sem, hiszen kiderült, hogy akkor megcsalt az emlékezetem.
Mindenesetre, úgy hiszem, ez a rész egyáltalán nem volt unalmas, ugyanis ez is szükséges volt a folytatáshoz, máskülönben értelmetlenné vált volna a történet. Kíváncsi vagyok, hogyan fog reagálni Harry, amikor meglátja, ugyanis a múltkor -mint azt már említettem- nagyon úgy tűnt, hogy egyáltalán nem rémlik neki a lány kiléte.. szomorú.
A legjobban Belen gondolatai tetszettek, arról, amikor megállapította, hogy ha csalódik, legalább elfelejtheti... tovább léphet a fiún. Igaza volt, mindenben és én is ezt a nézetet vallom. Hiszen hülyeség magadban tartani az érzelmeidet, mivel az előbb utóbb felemésztene. Inkább mondd ki, mi van ott mélyen a szívedben és maximum tiszta lappal kezdheted majd valaki olyan oldalán, aki tényleg oda meg vissza van érted <33
Nagyon szeretlek, eszméletlenül írsz <33
Millio puszi Xx csak így tovább!!
Drága, gyönyörű, pótolhatatlan, csodálatos szerecsendiom!
TörlésÉn a válaszadásokkal vagyok így, pusztán azért, mert mindig úgy érzem, nem tudom eléggé kifejezni a hálámat, ami pedig mérhetetlen. Így folyamatosan csak reménykedni tudok abban, hogy valamennyire érzékelhető. Igen, az első változat és a mostani között vannak különbségek, úgy gondoltam, így sokkal hihetőbb, és szerethetőbb lesz. Hát nem tudom, mennyire fog sikerülni vagy mennyire sikerült, de én bizakodom. A rettenetesnél is többet jelent, hogy szerinted nem lett unalmas, és hogy neked tetszett ez a rész. Szerintem már jól tudod - ha nem, akkor itt az ideje - hogy eszméletlenül tehetségesnek tartalak, felnézek Rád, a példaképem vagy. Egy kinccsel ér fel számomra, hogy mindig írsz, mindig támogatsz, mellettem állsz. Köszönettel tartozom ezért a sok mindenért, fogalmam sincs mivel érdemeltelek ki, de hálás vagyok! <333333333333
Millió puszi és nagyon szeretlek, Azy