Itt lennék a következő résszel, nagyon remélem, hogy elnyeri majd a tetszéseteket, el nem tudom mondani, hogy mennyire boldoggá tenne. Azért is mondom ezt, mert nem rég kaptam egy kicsi negatívat, miszerint legyek egyedi. Tudom, hogy már említettem, és azt is, hogy lehet túlságosan magamra veszem, egyszerűen nem kellene velem foglalkozni, bárkivel előfordulhat. Engem mégis bánt, mert én is észrevettem, hogy kicsit kevesebben vagyunk, mint az elején, és könnyen meglehet, hogy valamit elszúrtam ezzel a történettel. Persze más, de nem gondoltam, hogy ennyire... Mindegy, csak gondoltam leírom, hogy én próbálok egyedi lenni, sajnálom, ha nem megy, esetleg rosszabbul írok, mint eddig (márha ez még lehetséges), akkor nagyon sajnálom, igyekszem változtatni, viszont ötletem sincs hogyan lehetne.
Akkor a jó része is: IMÁDLAK TITEKET! El sem tudom mondani, mennyire jól esik látni, hogy viszont vannak olyan emberek, akik írnak, leírják, hogy mit gondolnak, és ezzel rengeteg erőt adnak! Köszönöm nektek, komolyan sírok, amikor a pozitív visszajelzéseket látom, mert annyira hálás vagyok, hogy ilyen sokan időt szakítok rám!
(A kommentekre való válaszadással, cserékkel megint el vagyok maradva, de igyekszem, ígérem!)
Millió puszi, hála, Azy
- Harry - szólok utána, mire megfordul. Felvonja a szemöldökét, ezzel jelezve, hogy mondjam, amit akarok. - Nem hoztam ruhát - nyögöm ki kínosan.
Egy pillanatig csak bámul rám, nem tudom, hogy mi járhat a fejében. Éppen ezért gyorsan mentegetőzni kezdek.
- Kiment a fejemből, én csak nem gondoltam bele... - simítok ki egy tincset a szeméből.
Még mindig komolyan néz, de aztán látom, hogy a szája széle egy kicsit megrándul, mintha egy feltörni készülő mosolyt akarna leküzdeni.
- Most mi olyan vicces ezen? - pillantok rá feszengve.
- Semmi, gyere - int a fejével, hogy kövessem.
- Tök vizes vagyok - ellenkezem hirtelen, amikor eszembe jut, hogy nyilván lesz mit felmosni utánam. Harry színpadiasan felsóhajt, visszafordul. Komolynak látszik, mégis valamennyire úgy tűnik, hogy jól szórakozik. Csak tudnám min.
- Igazad van - köszörüli meg a torkát. - Össze fogsz piszkolni mindent.
- Akkor? - húzom el kétségbeesetten a számat.
- Szerintem vedd le őket itt- tanácsolja, majd mikor meglepettségemben a homlokig szalad a szemöldököm, folytatja. - De tényleg.
- Most viccelsz, ugye? - merednek ki a szemeim.
- Nem - rázza meg a fejét. - Ez az én házam, az én szabályaim.
Döbbentem kémlelem az arcát, próbálom felmérni, hogy szórakozik-e. Mivel nem neveti el magát, nem vonja vissza, úgy tűnik, tényleg ezt akarja. Nem tudom mit csináljak, elvégre én tényleg nem szeretnék gondot okozni neki a takarítással.
- Én felmegyek neked ruhákért, lehozom őket, és átöltözhetsz, oké? - kérdezi, én meg csak sután bólintok, nem értem, miért tűnik úgy, mintha valami hátsó szándéka lenne. Inkább elhessegetem a gondolatot, biztosan már belemagyarázok mindent. Le kellene szoknom arról, hogy olyan dolgokat hiszek és remélek, amik meg sem történnek. Egyszer még így nagyon pofára esek. Már ha eddig nem történt volna meg...
- Mindegy - suttogom saját magamnak, nyugtatásképpen.
- Mindegy - suttogom saját magamnak, nyugtatásképpen.
Harry eltűnik a lépcső tetején, az teljesen mellékes, hogy ő ugyanakkora mocskot visz fel, mint én. Hát oké, az ő háza, de én semmi esetre sem fogok terhet okozni vagy ürügyet szolgáltatni, hogy majd később a fejemhez vághassa.
Amíg várok reszketve harapdálom az ajkamat, már alig várom, hogy valami meleg vegyen körül. Viszont a tény, hogy Harry cuccaiba leszek csak akkor tudatosul, amikor elém nyújt egy szürke pulcsit, száraz zoknikat, egy törölközőt és egy melegítőnadrágot. Túlságosan fiúsak, túlságosan az övéi.
Amíg várok reszketve harapdálom az ajkamat, már alig várom, hogy valami meleg vegyen körül. Viszont a tény, hogy Harry cuccaiba leszek csak akkor tudatosul, amikor elém nyújt egy szürke pulcsit, száraz zoknikat, egy törölközőt és egy melegítőnadrágot. Túlságosan fiúsak, túlságosan az övéi.
- Itt vannak - dob felém egy százas vigyort, ami ismét csak összezavar és gyanút kelt. Miért ilyen vidám?
Összevonom a szemöldökömet, gyorsan végig mérem, és rájövök, hogy ő már átöltözött. Fehér hosszú ujjú, úgyszintén kényelmes melegítő, ami egy kicsit lecsúszva van, így tökéletes rálátásom nyílik izmos V vonalára. Te jó ég!
- Oh, köszönöm - veszem el gyorsan, és nagyon remélem, hogy az arcomba tóduló vér nem szúr szemet neki.
Ha igen is, nem mond semmit, csupán komótosan átmegy a nappaliba, majd hallom, ahogy bekapcsolja a tévét. Megkönnyebbülök, hogy már nem lát, egyszeriben engedem ki az eddig bent tartott levegőt. Kizártnak tartom, hogy végig nézze a vetkőzésemet, még magam előtt is szégyellem magamat, hát még előtte.
Először is szárazra törlöm a hajamat, merőn bízok benne, hogy hamar megszárad és nem fázok meg.
Utána ügyetlenül húzom le a felsőmet, minduntalan beleakadok az ujjába. Amikor végre a szőnyegen landol, megigazítom a melltartóm pántját, majd sietősen felveszem az általa adott pulcsit. Az ujja teljesen eltakarja a kézfejemet, jóval nagyobb, mint én. Elkezdem lehúzni a csőnadrágomat, de iszonyú nehezen megy, le kellene ülnöm hozzá, de nincsen egy erre alkalmas bútordarab sem. Egy sor bénázást követően fel is borulok, hangos puffanással esek seggre. Klassz.
Halk nevetést hallok. Összevonom a szemöldökömet, fülelek, azonban nem ismétlődik meg, én meg meggyőzöm magamat, hogy csak képzelődtem. Elvégre Harry se nem hallhatta vagy láthatta az esésem. Halkat sóhajtok képzelgéseimen panaszkodva, aztán lehúzom a dagadt combjaimról a ruhadarabot, és a többi mellé dobom. Gyorsan feltápászkodom, lehajolok a melegítőért. Felveszem a zoknit is, összeszedem a nedves ruhákat, és a törülközőt is vállamra dobom.
- Kész vagyok - jelentem ki, átsétálok a nappaliba.
A szoba eléggé nagy, magas belső tér, rengeteg minden kapott helyet, amit az elején még nem is vettem annyira észre. Például a nagy tévét, a kisasztalt, a szép fehér szőnyeget, illetve egy nagy tükröt, amiből pontosan rálátni arra, ami az előszobában történik. Mindent. Pontosan. Látni.
Csak ott állok meredten, tekintetem a tükör és Harry között váltogatom, aki pedig pontosan szemben vele. Több fajta érzelem fut át rajta, amikor rájön, hogy lebukott. A még mindig a szüntelen jókedv, amiért sikeresen meglesett, a kis félelem, mert nem tudja miképpen fogok reagálni, és legvégül a halvány bűntudat.
- Te meglestél - szűröm ki a mondatot a fogaim között. Nem kérdezem, kijelentem, közben indulatosan indulok meg felé, a ruhákat indulatosan a földre vágom. Lecövekelek előtte. - Volt merszed, hogy megless?!
- Hé, nyugi - fogja meg a két csuklómat, távol tar magától, mielőtt tényleg nekiesnék.
- Mit képzelsz, mond csak? - csattanok fel, utálom a tényt, hogy átvert, és látott úgy, ahogyan senkinek sem engedném. Hogy lehetett ennyire bunkó? Honnan vette a bátorságot, hogy ezt tegye? Bele se gondolt, hogy ez mennyire durván bánthat engem?
- Jó, ne haragudj, sajnálom! - enged el végre, próbál lecsillapítani. - Nem tudtam, hogy ez ekkora ügy.
Rám néz, smaragdzöld szempárja idegenül fürkész. Képtelen rájönni, miért zavar. Visszaveszek, a hirtelen felindulásom eddig tartott, inkább vagyok megalázott és megsértett, mint dühös.
- Sok mindent nem tudsz - rázom meg a fejemet, halkan beszélek.
Igazam van, Harry szinte semmit se tud rólam, mégis minduntalan belemászik az életembe. Aknamezőn sétálgat, és sajnos túl óvatlan. Szólnom kellene neki, hogy inkább forduljon vissza, mert ez nem volt az egyetlen érzékeny pont. De ha figyelmeztetném, akkor tudná, hogy baj van. Legalább így talán anélkül tűnik el, hogy felfogná, milyen veszélyes is a közelemben lennie.
Megfordulok, lassan megyek el. Elindulok felfele az emeletre, nem érdekel, hogy fogalmam sincs, melyik szoba lesz az enyém, egy percig sem szeretnék lent maradni vele. Felérek, lámpákat gyújtok, így a szemem elé kerül egy kisebb folyosó, ami a végén balra kanyarodik. Benyitogatok a szobákba, keresek. Találok gardróbot, fürdőszobát, és végül a kanyarodás előtt rálelek egy steril, fekete fehér hálóra is. Végre.
Feloltom a villanyokat, így már kevésbé érzem magamat egyedül, és kevésbé félek a kint még mindig tomboló vihartól és dörgésektől, amik fél percenként megrezegtetik a házat.
Először is lefürdök, végre valahára megszabadulok a hajamban lerakódott mocsoktól. Kétszer is átmosom, erősen dörzsölöm a bőrömre a tusfürdőt. Sokáig áztatom magamat a meleg vízzel, fantasztikusan esik, miután jól átáztam. Megszárítom a hajamat, próbálok nem foglalkozni azzal, hogy a lágy hullámok eltűnnek, és helyettük rendes göndör fürtök jönnek elő. Visszaveszem Harry tiszta és száraz ruháit, átsétálok a vendégszoba háló részébe, bekapcsolom a hatalmas plazmát, ami a franciaággyal szemben van. Kényelmesen összekuporodok a takaró alatt, fejemet megtámasztva nézem az idióta műsort, amit egy kevés kapcsolgatás után találok. A figyelmemet egyáltalán köti le, folyamatosan azon zakatol az agyam, hogy mit és mennyit láthatott. Biztosan észrevette, milyen dagadt és undorító vagyok. A gondolattól felfordul a gyomrom, arcomat a párnék közé temetem. Hihetetlen nagy szégyen jár át, soha nem éreztem magamat ennyire pocsékul. Nem akarom tudni mit gondol.
Az ajtó kinyitódik, kopogtatás nélkül. Nem reagálok, kezeimmel magamra húzom még a pulcsi kapucniját is, ezzel eltakarva rémes hajamat. Jaj, miért kell újra meg újra ezt tennie velem? Csak menjen el, hagyjon magamra, sokkal könnyebb lenne. Mindkettőnknek. De komolyan.
- Nézz fel - kér Harry, a hangból ítélve az ágy végénél áll.
Nem válaszolok, semmi humorom beszélgetni vele. Talán elmegy, ha látja semmi értelme. Viszont meg sem moccan. Nem könyörög, de el sem megy. Nagyszerű.
- Oké, mit akarsz? - csattanok fel idegesen, amikor öt perc is eltelik néma csendben.
Felkapom a fejemet, meglátom, amint a bejáratnál áll, tőlem több méterre. Kezeit összefonja a mellkasán, féloldalasan nekidől az ajtófélfának Bűntudat csillog a szemében, de azt nem tudom, hogy ténylegesen megbánta-e.
- Fogalmam sem volt, hogy így reagálsz - szólal meg végül, aprót ránt a vállán. - Mindenki túltenné rajta magát, és ha te látnál engem, engem se zavarna...
- Hát tényleg nem érted? - förmedek rá dühösen, a szavába vágva. Nem értem, miért hozza ki belőlem ezt az énemet. Azelőtt mindig visszahúzódó és csendes voltam. Talán azért reagálok mindig ilyen hevesen, ha velem van, mert félek attól, hogy jobban megismer a kelleténél. - Itt nem erről van szó! Nem akartam, hogy úgy láss, nem volt hozzá jogod!
- De most mi bajod van? - Kezdi ő is elveszíteni a türelmét. - Nem voltál meztelen, olyan, mintha fürdőruhában lettél volna!
- Abban se láthatnál! - vágom a fejéhez.
- És mégis miért nem? - tárja szét értetlenül a kezeit, miközben amolyan "te jó ég, mi a francért ekkora dolog ez" fejet vág.
- Mert egy dagadt undorító ember vagyok, azért! - csúszik ki a számon.
Amint kimondom, megbánom. Ezt nagyon-nagyon nem kellett volna. Ó, a fenébe is már!
A levegő megfagy, a feszültség kézzel fogható. Harry ajkai kicsit szétválva maradnak, szeméből tisztán ki lehet olvasni a döbbenet.
- Felejtsd el - rázom meg a fejemet hevesen. - Nem mondtam semmit.
- De igen - bólint, arca megmerevedett, behatóan méreget.
Lesütöm a szememet, csendben átkozom magamat. Legszívesebben elsírnám magamat, de tudom, hogy most inkább meg kellene erősítenem a maszkomat, amit magamra húztam. Most kell erősnek mutatnom magamat. Mert ha nem, örökké bánni fogom a gyengeségemet. Mert ha nem, Harry még talán belém lát...
- Nem fontos - préselem össze a számat.
- Belen - mondja ki lassan a nevemet, annyira különös tőle hallani. - Te ezt gondolod magadról?
- Nem - hazudom.
Harry egy ideig még ácsorog, erősen gondolkozik, szinte hallom, ahogyan a kis fogaskerekek mozognak. Aztán sarkon fordul, és kimegy a szobából.
Amint becsukódik az ajtó fellélegzek, mintha csak egy ezer tonnás súly szakadna le rólam. Arcomat a tenyerembe temetem, el sem hiszem, hogy tulajdonképpen ennyire ostoba voltam. Nem szabad ilyeneket mondanom, mert akkor rájönnek, hogy mi a helyzet. Magabiztosnak kell tűnnöm, akkor támadhatatlan vagyok. Legalábbis ezt remélem.
Nem számítotok arra, hogy Harry visszajön. Ellenben megteszi, kezében immáron a telefonjával.
Meg akarom kérdezni, hogy mit keres itt megint, de a szavak a torkomon ragadnak, egyszerűen túlságosan kellemetlenül érzem magamat, ahhoz, hogy beszélgetést kezdeményezzek vele.
Nyitva hagyja az ajtót, közelebb lép, leül az ágy szélére. Nagyon nyomkodja a készülékét, valamit elmélyülten keres. Amikor megvan, felém fordítja a képernyőt. Google, képkeresés. És én.
- Látod ezt?
Még a nyári elején kaphattak le, éppen egy kávéházból jöttem ki. Napszemüveg van rajtam, éppen lefele nézek, kezemmel a szörnyen gáz és göndör hajamat próbálom rendbe szedni.
- Mit kezdjek vele? - suttogom halkan, visszatolom Harry-hez az Iphone-t. Nem akarom látni, köszönöm.
- Szerinted dagadt undorító ember vagy? - vonja fel a szemöldökét. Erősen összeszorítom a számat, inkább csöndben maradok, minthogy újra belemenjek ebbe a témába. - Belen! - szól rám.
- Ez nem tartozik rád - fonom a kezeimet össze a mellem alatt.
- De igen - néz rám komolyan.
- Mert hogy?
- Mert hogy gyönyörű vagy, basszameg, és nem igaz, hogy nem látod! - csattan fel hirtelen.
- Te meg vak! - válaszolom reflexből.
Tulajdonképpen meg sem hallom, amint mond, el sem jut a tudatomig. Ahhoz túlságosan szép, túl jó. Nem is veszem komolyan, mert tudom, hogy csak azért hiteget ezzel, mert a jóérzése erre kötelezi. Ettől pedig rettenetesen szánalmasnak érzem magamat.
- Te jó ég, most dicsértelek meg és el sem hiszed! - röhög fel hitetlenül.
- Azért mert van két szemem, és látom, amit látok - pillantok rá, szemem akaratlanul telik meg könnyel. Fogalmam sincs miért, tulajdonképpen nem is érdekel. - Ezt kell mondanod, mert nem akarsz még jobban megbántani. De nincs szükség rá, oké? - hadarom zavartan. - Inkább ne beszéljünk róla!
- Hidd el, nem azért teszem - néz bele egyenesen rám, amitől összerándul a gyomrom.
- Oh, köszönöm - veszem el gyorsan, és nagyon remélem, hogy az arcomba tóduló vér nem szúr szemet neki.
Ha igen is, nem mond semmit, csupán komótosan átmegy a nappaliba, majd hallom, ahogy bekapcsolja a tévét. Megkönnyebbülök, hogy már nem lát, egyszeriben engedem ki az eddig bent tartott levegőt. Kizártnak tartom, hogy végig nézze a vetkőzésemet, még magam előtt is szégyellem magamat, hát még előtte.
Először is szárazra törlöm a hajamat, merőn bízok benne, hogy hamar megszárad és nem fázok meg.
Utána ügyetlenül húzom le a felsőmet, minduntalan beleakadok az ujjába. Amikor végre a szőnyegen landol, megigazítom a melltartóm pántját, majd sietősen felveszem az általa adott pulcsit. Az ujja teljesen eltakarja a kézfejemet, jóval nagyobb, mint én. Elkezdem lehúzni a csőnadrágomat, de iszonyú nehezen megy, le kellene ülnöm hozzá, de nincsen egy erre alkalmas bútordarab sem. Egy sor bénázást követően fel is borulok, hangos puffanással esek seggre. Klassz.
Halk nevetést hallok. Összevonom a szemöldökömet, fülelek, azonban nem ismétlődik meg, én meg meggyőzöm magamat, hogy csak képzelődtem. Elvégre Harry se nem hallhatta vagy láthatta az esésem. Halkat sóhajtok képzelgéseimen panaszkodva, aztán lehúzom a dagadt combjaimról a ruhadarabot, és a többi mellé dobom. Gyorsan feltápászkodom, lehajolok a melegítőért. Felveszem a zoknit is, összeszedem a nedves ruhákat, és a törülközőt is vállamra dobom.
- Kész vagyok - jelentem ki, átsétálok a nappaliba.
A szoba eléggé nagy, magas belső tér, rengeteg minden kapott helyet, amit az elején még nem is vettem annyira észre. Például a nagy tévét, a kisasztalt, a szép fehér szőnyeget, illetve egy nagy tükröt, amiből pontosan rálátni arra, ami az előszobában történik. Mindent. Pontosan. Látni.
Csak ott állok meredten, tekintetem a tükör és Harry között váltogatom, aki pedig pontosan szemben vele. Több fajta érzelem fut át rajta, amikor rájön, hogy lebukott. A még mindig a szüntelen jókedv, amiért sikeresen meglesett, a kis félelem, mert nem tudja miképpen fogok reagálni, és legvégül a halvány bűntudat.
- Te meglestél - szűröm ki a mondatot a fogaim között. Nem kérdezem, kijelentem, közben indulatosan indulok meg felé, a ruhákat indulatosan a földre vágom. Lecövekelek előtte. - Volt merszed, hogy megless?!
- Hé, nyugi - fogja meg a két csuklómat, távol tar magától, mielőtt tényleg nekiesnék.
- Mit képzelsz, mond csak? - csattanok fel, utálom a tényt, hogy átvert, és látott úgy, ahogyan senkinek sem engedném. Hogy lehetett ennyire bunkó? Honnan vette a bátorságot, hogy ezt tegye? Bele se gondolt, hogy ez mennyire durván bánthat engem?
- Jó, ne haragudj, sajnálom! - enged el végre, próbál lecsillapítani. - Nem tudtam, hogy ez ekkora ügy.
Rám néz, smaragdzöld szempárja idegenül fürkész. Képtelen rájönni, miért zavar. Visszaveszek, a hirtelen felindulásom eddig tartott, inkább vagyok megalázott és megsértett, mint dühös.
- Sok mindent nem tudsz - rázom meg a fejemet, halkan beszélek.
Igazam van, Harry szinte semmit se tud rólam, mégis minduntalan belemászik az életembe. Aknamezőn sétálgat, és sajnos túl óvatlan. Szólnom kellene neki, hogy inkább forduljon vissza, mert ez nem volt az egyetlen érzékeny pont. De ha figyelmeztetném, akkor tudná, hogy baj van. Legalább így talán anélkül tűnik el, hogy felfogná, milyen veszélyes is a közelemben lennie.
Megfordulok, lassan megyek el. Elindulok felfele az emeletre, nem érdekel, hogy fogalmam sincs, melyik szoba lesz az enyém, egy percig sem szeretnék lent maradni vele. Felérek, lámpákat gyújtok, így a szemem elé kerül egy kisebb folyosó, ami a végén balra kanyarodik. Benyitogatok a szobákba, keresek. Találok gardróbot, fürdőszobát, és végül a kanyarodás előtt rálelek egy steril, fekete fehér hálóra is. Végre.
Feloltom a villanyokat, így már kevésbé érzem magamat egyedül, és kevésbé félek a kint még mindig tomboló vihartól és dörgésektől, amik fél percenként megrezegtetik a házat.
Először is lefürdök, végre valahára megszabadulok a hajamban lerakódott mocsoktól. Kétszer is átmosom, erősen dörzsölöm a bőrömre a tusfürdőt. Sokáig áztatom magamat a meleg vízzel, fantasztikusan esik, miután jól átáztam. Megszárítom a hajamat, próbálok nem foglalkozni azzal, hogy a lágy hullámok eltűnnek, és helyettük rendes göndör fürtök jönnek elő. Visszaveszem Harry tiszta és száraz ruháit, átsétálok a vendégszoba háló részébe, bekapcsolom a hatalmas plazmát, ami a franciaággyal szemben van. Kényelmesen összekuporodok a takaró alatt, fejemet megtámasztva nézem az idióta műsort, amit egy kevés kapcsolgatás után találok. A figyelmemet egyáltalán köti le, folyamatosan azon zakatol az agyam, hogy mit és mennyit láthatott. Biztosan észrevette, milyen dagadt és undorító vagyok. A gondolattól felfordul a gyomrom, arcomat a párnék közé temetem. Hihetetlen nagy szégyen jár át, soha nem éreztem magamat ennyire pocsékul. Nem akarom tudni mit gondol.
Az ajtó kinyitódik, kopogtatás nélkül. Nem reagálok, kezeimmel magamra húzom még a pulcsi kapucniját is, ezzel eltakarva rémes hajamat. Jaj, miért kell újra meg újra ezt tennie velem? Csak menjen el, hagyjon magamra, sokkal könnyebb lenne. Mindkettőnknek. De komolyan.
- Nézz fel - kér Harry, a hangból ítélve az ágy végénél áll.
Nem válaszolok, semmi humorom beszélgetni vele. Talán elmegy, ha látja semmi értelme. Viszont meg sem moccan. Nem könyörög, de el sem megy. Nagyszerű.
- Oké, mit akarsz? - csattanok fel idegesen, amikor öt perc is eltelik néma csendben.
Felkapom a fejemet, meglátom, amint a bejáratnál áll, tőlem több méterre. Kezeit összefonja a mellkasán, féloldalasan nekidől az ajtófélfának Bűntudat csillog a szemében, de azt nem tudom, hogy ténylegesen megbánta-e.
- Fogalmam sem volt, hogy így reagálsz - szólal meg végül, aprót ránt a vállán. - Mindenki túltenné rajta magát, és ha te látnál engem, engem se zavarna...
- Hát tényleg nem érted? - förmedek rá dühösen, a szavába vágva. Nem értem, miért hozza ki belőlem ezt az énemet. Azelőtt mindig visszahúzódó és csendes voltam. Talán azért reagálok mindig ilyen hevesen, ha velem van, mert félek attól, hogy jobban megismer a kelleténél. - Itt nem erről van szó! Nem akartam, hogy úgy láss, nem volt hozzá jogod!
- De most mi bajod van? - Kezdi ő is elveszíteni a türelmét. - Nem voltál meztelen, olyan, mintha fürdőruhában lettél volna!
- Abban se láthatnál! - vágom a fejéhez.
- És mégis miért nem? - tárja szét értetlenül a kezeit, miközben amolyan "te jó ég, mi a francért ekkora dolog ez" fejet vág.
- Mert egy dagadt undorító ember vagyok, azért! - csúszik ki a számon.
Amint kimondom, megbánom. Ezt nagyon-nagyon nem kellett volna. Ó, a fenébe is már!
A levegő megfagy, a feszültség kézzel fogható. Harry ajkai kicsit szétválva maradnak, szeméből tisztán ki lehet olvasni a döbbenet.
- Felejtsd el - rázom meg a fejemet hevesen. - Nem mondtam semmit.
- De igen - bólint, arca megmerevedett, behatóan méreget.
Lesütöm a szememet, csendben átkozom magamat. Legszívesebben elsírnám magamat, de tudom, hogy most inkább meg kellene erősítenem a maszkomat, amit magamra húztam. Most kell erősnek mutatnom magamat. Mert ha nem, örökké bánni fogom a gyengeségemet. Mert ha nem, Harry még talán belém lát...
- Nem fontos - préselem össze a számat.
- Belen - mondja ki lassan a nevemet, annyira különös tőle hallani. - Te ezt gondolod magadról?
- Nem - hazudom.
Harry egy ideig még ácsorog, erősen gondolkozik, szinte hallom, ahogyan a kis fogaskerekek mozognak. Aztán sarkon fordul, és kimegy a szobából.
Amint becsukódik az ajtó fellélegzek, mintha csak egy ezer tonnás súly szakadna le rólam. Arcomat a tenyerembe temetem, el sem hiszem, hogy tulajdonképpen ennyire ostoba voltam. Nem szabad ilyeneket mondanom, mert akkor rájönnek, hogy mi a helyzet. Magabiztosnak kell tűnnöm, akkor támadhatatlan vagyok. Legalábbis ezt remélem.
Nem számítotok arra, hogy Harry visszajön. Ellenben megteszi, kezében immáron a telefonjával.
Meg akarom kérdezni, hogy mit keres itt megint, de a szavak a torkomon ragadnak, egyszerűen túlságosan kellemetlenül érzem magamat, ahhoz, hogy beszélgetést kezdeményezzek vele.
Nyitva hagyja az ajtót, közelebb lép, leül az ágy szélére. Nagyon nyomkodja a készülékét, valamit elmélyülten keres. Amikor megvan, felém fordítja a képernyőt. Google, képkeresés. És én.
- Látod ezt?
Még a nyári elején kaphattak le, éppen egy kávéházból jöttem ki. Napszemüveg van rajtam, éppen lefele nézek, kezemmel a szörnyen gáz és göndör hajamat próbálom rendbe szedni.
- Mit kezdjek vele? - suttogom halkan, visszatolom Harry-hez az Iphone-t. Nem akarom látni, köszönöm.
- Szerinted dagadt undorító ember vagy? - vonja fel a szemöldökét. Erősen összeszorítom a számat, inkább csöndben maradok, minthogy újra belemenjek ebbe a témába. - Belen! - szól rám.
- Ez nem tartozik rád - fonom a kezeimet össze a mellem alatt.
- De igen - néz rám komolyan.
- Mert hogy?
- Mert hogy gyönyörű vagy, basszameg, és nem igaz, hogy nem látod! - csattan fel hirtelen.
- Te meg vak! - válaszolom reflexből.
Tulajdonképpen meg sem hallom, amint mond, el sem jut a tudatomig. Ahhoz túlságosan szép, túl jó. Nem is veszem komolyan, mert tudom, hogy csak azért hiteget ezzel, mert a jóérzése erre kötelezi. Ettől pedig rettenetesen szánalmasnak érzem magamat.
- Te jó ég, most dicsértelek meg és el sem hiszed! - röhög fel hitetlenül.
- Azért mert van két szemem, és látom, amit látok - pillantok rá, szemem akaratlanul telik meg könnyel. Fogalmam sincs miért, tulajdonképpen nem is érdekel. - Ezt kell mondanod, mert nem akarsz még jobban megbántani. De nincs szükség rá, oké? - hadarom zavartan. - Inkább ne beszéljünk róla!
- Hidd el, nem azért teszem - néz bele egyenesen rám, amitől összerándul a gyomrom.
Lesütöm a szememet, halkan sóhajtok fel. Nem fogok erről diskurálni vele, akkor megpróbálna meggyőzni arról, amiről felesleges.
Érzem, ahogyan a kapucni leesik a fejemről, így gyorsan odakapok, de Harry kezét érintem meg. Eltekintek a bizsergéstől, próbálom visszahúzni. Ő erősebb, semmi esélyem.
Egy szót sem szólunk, farkasszemet nézünk. Tudom, miért csinálja ezt, arról viszont halvány lila gőzöm sincs, hogyan jött rá, hogy a hajamat is takargatni akartam.
- Jó lenne, ha te is úgy látnád magadat, amilyen igazából vagy - mondja halál komolyan, mire a hasam összerándul.
Bámulok rá, meg sem bírok mozdulni, ahhoz túl sok ez az egész. Kihasználja ezt, elengedi a pulcsi kapucniját. Feláll, lassan kimegy, én pedig csak nézek utána. Az ajtóban még egyszer hátrafordul, rám néz. Nem tudok mit kiolvasni a tekintetéből az egész olyan ködös. Sajnál? Szánakozik? Esetleg nem érti mi van velem? Vagy épp az ellenkezője, és kezd számára világossá válni miket is rejtegetek?
Tudom, hogy aggódnom kellene, mégis csak az utolsó mondandója cseng a fülemben.
Hát Harry, szerintem meg az lenne jó, ha te sosem látnál úgy, ahogyan én magamat. Megrettennél.
Érzem, ahogyan a kapucni leesik a fejemről, így gyorsan odakapok, de Harry kezét érintem meg. Eltekintek a bizsergéstől, próbálom visszahúzni. Ő erősebb, semmi esélyem.
Egy szót sem szólunk, farkasszemet nézünk. Tudom, miért csinálja ezt, arról viszont halvány lila gőzöm sincs, hogyan jött rá, hogy a hajamat is takargatni akartam.
- Jó lenne, ha te is úgy látnád magadat, amilyen igazából vagy - mondja halál komolyan, mire a hasam összerándul.
Bámulok rá, meg sem bírok mozdulni, ahhoz túl sok ez az egész. Kihasználja ezt, elengedi a pulcsi kapucniját. Feláll, lassan kimegy, én pedig csak nézek utána. Az ajtóban még egyszer hátrafordul, rám néz. Nem tudok mit kiolvasni a tekintetéből az egész olyan ködös. Sajnál? Szánakozik? Esetleg nem érti mi van velem? Vagy épp az ellenkezője, és kezd számára világossá válni miket is rejtegetek?
Tudom, hogy aggódnom kellene, mégis csak az utolsó mondandója cseng a fülemben.
Hát Harry, szerintem meg az lenne jó, ha te sosem látnál úgy, ahogyan én magamat. Megrettennél.
Szia Azy! Nem is értem, miért írnak neked olyanokat, hogy legyél kicsit eredetibb... Az összes történetedet olvastam/om, és még egyszer sem találkoztam hasonlóval :) Lenne egy kérdésem, lehet, hogy benne van, csak én nem figyeltem, de Harry tudja, hogy Belen is Holmes Chapel-ből való? Egyébként van egy pár fanfic, amit olvasok, de a tieidet várom a leginkább :) csak így tovább, rám számíthatsz!
VálaszTörlésÜdv: Noémi
Szia!:)
TörlésHihetetlenül jól esik, amiért Te így gondolod, és hidd el, rettenetesen hálás vagyok a szavaid miatt. Köszönöm szépen, hogy ennyire drága vagy!:')
Nem, ne aggódj még nem igazán volt benne semmi erre való utalás a történetben. Tulajdonképpen nagyon szívesen válaszolnék, de mivel spontán írok fogalmam sincs, hogy mi lesz, még azt sem döntöttem el, hogy Harry mit miért csinál. Így arról sincs fogalmam, hogy tudja-e, de ne aggódj, ha kiderül, akkor egyértelmű lesz!:)
Köszönöm, köszönöm, amiért Rád számíthatok, édes vagy! <3333
Puszi, Azy
Drága Azy-m ♥!
VálaszTörlésAsk-n már mondtam, hogy én melletted állok, mindenben ♥ :) Ne foglalkozz a rosszakaróiddal, csak és kizárólag a jószívű olvasóiddal kell törődnöd! ;) Itt vagyunk veled, ezt ne feledd! :D Soha ♥!
Imádtam fejezetet, már a címe is felkeltette az érdeklődésem :) Ez a Harry kezd a szívemhez nő, egyszerre édes és arrogáns a karaktere :3 Az átöltözős jelenetet nem is lehetett volna jobban leírni, fantasztikus lett :3 És ami utána jött... Belen-nek szüksége van segítségre, komoly segítségre :/ Harry édes volt, hogy bókolt neki... Én elolvadtam volna Bel helyében, ott Hazza előtt :D Az utolsó gondolattal egyáltalán nem értek egyet :// Belen igenis szép és csinos lány, egyáltalán nem kövér vagy ronda :D
Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További szép estét és a jövő héthez kitartást kívánok ♥!
Love Ya,
Mace
Drága Macym!
TörlésIgen, tudom, és el nem tudom mondani, hogy ez mennyire hihetetlenül drága dolog tőled! Köszönöm szépen, igyekszem így tenni, és tudom, hogy elképesztően hálás lehetek, hogy olyan emberek olvasnak, mint Te! <3
Ahw, rettenetesen jó érzés ezt olvasni, mindig félek, hogy elrontom. Nekem is kezdenek a szívemhez nőni a szereplők, és azt hiszem ez csak egyre erősödni fog, ahogyan haladok előre a történettel. Igen, Belen... hát nem fűzök hozzá semmit, súlyos problémái vannak, de ne aggódj, ez nem fog örökké így maradni.
Tudom, már milliószor mondtam, de remélem még nem vesztette értékét, hogy végtelenül hálás vagyok azért a támogatásért, amit értem teszel! El sem tudom képzelni mivel érdemeltem ki, hogy ilyen odaadóan olvasol, de köszönöm, köszönöm, ezerszer is köszönöm! <33333
Sok puszi, Azy
Drága-drága Azym, aki kételkedik a vitathatatlan tehetségében!!
VálaszTörlésNe hagyd, hogy egy negatív kritika magva virágozzon ki a szívedben és az elmédben, egyszerűen csak felejsd el és higyj azoknak akik meg is indokolják a véleményüket!! ;)
Nekem személy szerint nem az a véleményem, ez egy különleges történet, ami igenis egyedi!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Bocs a sok felkiáltójelért, csak nyomatékosítani szerettem volna! :P Ez a rész az eddigi kedvencem, Hazza emberi volt, sőt kedves és azt hiszem megmutatta azt is, hogy milyen okos. Remélem Belen egyre ügyetlenebb lesz a színészkedésben és Harry is megismerheti őt, aki valójában félénk és segít neki!
Kitartást erre a hétre is! <3 Aztán pihenjél is nekem csajos! :*
Pippa
Drága-drága Pippám, akit nem lehet nem szeretni!
TörlésÍgérem, hogy próbálok így tenni, csak mindig próbálok mindenkinek megfelelni, és ha ez nem működik, akkor... Na mindegy, köszönöm, amiért Te így látod, és ezt meg is osztottad velem, mert hihetetlenül sokat segítesz ezzel, remélem tisztában vagy vele! Húha, a kedvenced? Ennek kifejezetten örülök, mert én imádtam írni, és ha egy kis boldogságot tudtam vele okozni, akkor már megérte! Hálás vagyok mindenért, és igyekszem pihenni is! Köszönök mindent, imádlak! <333333333
Puszi, Azy
Drága Azeszom! (Mostantól én így foglak hívni!)
VálaszTörlésElőször is... felőlem úgy hívsz, ahogyan csak szeretnél, én az összesnek örülök! Tudom, tudom. A DjDode nem már régebb óta meg van és én voltam a te Dodged, olyan jól esett mikor ezt írtad amúgy. De gondoltam ez nagyon hülyén hangzik. Egy kocsi a nevem? Néhányszor már ezmiatt beszóltak... Ezért gondoltam, akkor felveszem az eredeti, Dorina nevem.
Tesóm most alszik, de most hogy láttam írtál gondolom írok! ÁÁÁÁ! Új rész van. Imádlak! <3 Majd írok, hogy drágalátos Beba tesóm mit üzen neked, remélem nem baj. Most nem szeretném felkelteni, olyan csendesen alszik. És csak most az egyszer aranyos..
Én nem arra játszom hogy sírjál, gondolom tesóm se. De azért szeretnénk örömet neked, hiszen nagyon szeretünk téged. Remélem csakis örömkönnyek ezek! :) Komolyan mondod? Egyetlen kommentel ennyi erőt adok? Juj, hát akkor abba sem hagyom. Olyan vagy nekem mint egyeseknek isten. Én benned hiszek. Te vagy az, akire PÉLDAKÉNT tekintek. Igen csupa nagybetűvel. Olyan szeretnék lenni mint te! :) te olyan ügyes vagy... Azért gondolom, nem ma fogsz válaszolni, bár látom nagyon aktív vagy. De azért felteszem a kérdést; Hogy megy a suli? Ott minden rendben? Én nem tudom viszonozni azt, amit te adsz nekünk! Komolyan, te el vagy szállva! Rossz helyen jársz! Itt csak te vagy az, aki erőt ad nekünk. Bár azért mi is próbáljuk viszonozni. Még mostsem bírom ezt mind visszaadni, sokat teszel értünk :)
És most akkor jöjjön a fejezet. Bocsánat egy kicsit eltévedtem. ANNYIRA ARANYOS EZ A HARRY! imádom. Tudtam én hogy nem csúnya a Belen, csak hülye! Komolyan, senki se csúnya. Az más hogy kövér, de ember... lássa úgy magát amilyen valójában! Ez lenne a legjobb. Harrynek teljes mértékben igaza van. Olyan aranyos. Olyan kis cukiiiii. Most hülyének fogsz nézni, pedig ma még sírtam is... de ez feldobott, köszönöm hogy vagy nekem Azeszom! :) TELJESEN EGYEDI A TE TÖRTÉNETED, MIVEL A TE FEJEDBŐL PATTAN KI! Ez már hülyeség, hogy nem. Az nem lát, nincs esze, szeme. Felháborodás! Ezmi? Komoly elkéne mennie orvoshoz. A te történeteid úgy egyediek, tökéletesek ahogy vannak, és kész.
Remélem nem hablatyoltam nagyon össze vissza! Majd jövök Beba (drága tesóm) üzenetével! És remélem rendben leszel. Két hét múlva találkozunk!
Virtuális ölelés: Dodge (Csak neked)
Remélem mindent jól írtam, ha nem bocsi, késő van!
Drága Dodgem!
TörlésJó, rendben, én örülök neki, ha így hívsz természetesen, és én köszönöm, amiért hívhatlak Dodge-nak, már annyira megszoktam. Aranyos vagy, ha ez neked boldogságot okozz, és ne foglalkozz azokkal, akik beszóltak a neved miatt, tökéletes, ahogyan az eredeti Dorina is! <3
Jaj, ne viccelj, hagyd csak aludni, el tudom képzelni, milyen édesen alszik (naaaa, biztos máskor is az)! De nagyon köszönöm, ha majd megtudakolod mit gondol, viszont szeretném mondani, hogy nem várom el, szóval, ha nem kérdezed meg tőle, az egyáltalán nem gond!
Ahw, igen, tudom, és persze nem tehettek róla, de annyira megható mindaz, amit nekem írtok, te jó ég. És igen, örömkönnyek, mi mások is lennének? RENGETEGET! El se tudod képzelni menyit, és komolyan ne mondj ilyeneket, mert már megint sírok... Nem találok szavakat, mert egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire drága vagy! És Ti tesztek értem sokat, hidd el!
Én is nagyon imádom, eleve ezt a történetet imádom írni, csak úgy, mind az előzőeket. Jól esik olvasni, hogy mit gondolsz a részről. Nem nézlek hülyének, dehogy! És én köszönöm, hogy Te vagy nekem Dorinám! Jaj, te jó ég, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, mindenért hálás vagyok! <33333333333333
Virtuálisan millió puszi & ölelés, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésEl sem tudom mondani, hogy milyen boldog voltam, mikor láttam, hogy felraktad az új részt! És ismét nem csalódtam. Imádtam olvasni az új rész! Kicsit komikusnak találtam. Mi az, hogy Harry megleste Belen-t? :D És aztán még meg is dícsérte, de Bel makacssága mindig győz. Ez nem egyedi neked? Vagy másoknak? Szerintem egyedi. Ha mások nem tudják mi az az egyedi, s leszólják ezt a történetet, akkor üzenem nekik, hogy; ŐK NEM EGYEDIEK!
Ez egy csodás, egyedi történet, amit TE találtál ki nem MÁS. Ez a te képzelőerőd szüleménye, nem másé.
Egyre több 1D - köztük is Harry Styles - fanfic van, amik általában sablon sztorik. Ez pedig nem sablon sztori, ami azt jelenti, hogy azok az emberek nem tudják mi az az egyediség, te tudod! :)
Az, hogy talán kevesebben vagyunk; ki tudja miért van. Vannak olyan emberek, akik csupán lusták írni neked, vagy feliratkozni. De mi mindig itt leszünk neked, s melletted fogunk állni! Imádunk, amiért megírtad/megírod ezeket a csodálatos történeteket, s magad miatt is szeretünk téged! Tehát, ha valaki kritizálna; ne törődj vele! Soha! :) <3333333333333
Puszil & ölel, Easy
Drága Easy!
TörlésÉn pedig el sem tudom mondani, hogy milyen boldog vagyok, amiért írtál nekem az új részről! Hihetetlenül sokat jelent, hogy mindig itt vagy mellettem, és leírod a véleményedet. Hatalmas megkönnyebbülés, amiért imádtad olvasni, folyamatosan attól tartok, hogy valamit jól elszúrok. Jaj, de éééédes vagy, te jó ég, köszönöm szépen, ez rettenetesen jól esik! Köszönöm, mert ezzel most rengeteg erőt adtál, komolyan! És eszméletlenül sokat jelent az is, hogy nem tartod sablonnak a történetet, el sem hiszem! Én pedig Titeket imádlak, mert annyi mindent kapok Tőletek, amiket soha nem reméltem! Köszönöm a biztatást, fantasztikus vagy! <3333333333333
Puszi & ölelés, Azy
Azy
VálaszTörlésCsak az lebegjen a fejedben hogy a sok olvasód(köztük én is) várja a folytatást a csodás és egyedi művedből.:DD;)
xoLucy
Szia!:)
TörlésNagyon szépen köszönöm, és hálás vagyok, amiért így gondolod, és írtál! <333
Puszi, Azy
Drágám!
VálaszTörlésÚristen! Te jó édes isten! Hát a picsába már, ez eszméletlen jó lett.
Ez a véleményem röviden, tömören, de ha nem bánod, kifejteném. :D
Szóval.
Elképesztő, tényleg. Harry iszonyatosan aranyos, és most már én is megbizonyosodtam róla, hogy Bel nem dagadt, csupán saját magát látja annak, ki tudja miért. Hazza viszont hiába győzködi, Belen tudatáig nem jut el a lényeg, pedig Jesszus, mennyire aranyos volt már.
A történeteidben egyébként is mindig annyira sok a véletlen, az összesnek annyira egyedi az alaptörténete, és mindben úgy összejönnek a - lényegében rossz - dolgok, aztán azokból mindig kisül valami hihetetlen jó, és kerek vég. Aki pedig ezt nem látja be, annak valami hatalmas probléma van az agyával. Sőt, nagy valószínűséggel nincs is neki.
Baromi hiteles az egész, és igen, szerintem egyedi is. Ha nem is lenne az, te azzá teszed, már csak a sajátos írói stílusoddal is. És még mielőtt vitatkozni kezdenél - Neked igenis van olyanod, Drágám! :D
Tehát - még egyszer, és az előttem szólók megerősítése végett is - elismételném, hogy TOTÁLISAN EGYEDI VAGY, aki pedig ezzel vitatkozik, annak legszívesebben saját kezűleg tépkedném ki a haját. Szálanként.
Cuki, mi? :D
Na, nem szaporítom a szót, félek, hogy ezzel is untatlak, a lényege az egész rizsámnak annyi lett volna, hogy ne lombozódj le, ne akarj túlteljesíteni, és legfőképp, ne változtass! Ez az egész így jó, ahogy van, és tudod, haters gonna hate. Akármit is csinálsz. :)
Hatalmas ölelés, imádlak,
J. <33
Drágám!
TörlésOMG! Én komolyan annyira, de annyira imádom olvasni, hogy ilyenek a reakcióid, mert eszméletlen aranyos vagy. Hihetetlenül boldoggá válok, amikor látom, hogy a résszel sikerült örömet okoznom. Ez valami fantasztikus, de komolyan!
Igen, én is észrevettem, hogy a történeteim, és annak a 80% véletlenekből áll, de nem tudom, hogyan alakult így. Jaaaaj, ne mondj már ilyeneket, annyira túlzol, te jó ég! Hihetetlenül köszönöm ezeket a drága szavakat neked, mert nem tudom mivel érdemeltem őket ki! Ahw, most csak keresem a szavakat, ez a komment akkora erőt adott! Amikor olvasom, hogy mit gondolsz, mindig elgondolkozom azon, hogy mégis mi a francért vannak nekem ilyen imádnivaló olvasóim? Imádlak, mindig is imádtalak, és mindig is imádni foglak Téged! <3333333
És soha nem untatsz, ezt jegyezd meg! <3
Millió puszi & ölelés, köszönök még egyszer mindent, Azy
Szia!!
VálaszTörlésNos először is nem a történetről szeretnék írni , hanem a blogról . Nekem nagyon tetszik az egész. A külseje,a fejléc (aszem az..xd) a trailer . minden nagyon tetszik. a történetről annyit hogy az egyik kedvenc blogjaim közé tartozik. imádom ,ahogy elmeséled a dolgokat . nagyon percíz munkát adsz ki a kezedből és elég egyedi vagy .. nem arról szól a történet mint a többi,hogy Harry minden éjjel más lánnyal van. Később találkozik egy lánnyal ő miatta megváltozik stbstb.. Ebben a fejezetben egy kicsit reménykedtem hogy majd Harry egy kicsit közelebb kerül Belenhez .. de sajnos nem :( de végül is nem baj.. jó lett ez a rész is. csodállak ,hogy ilyeneket tudsz kiagyalni :) siess a következővel. puszi
Szia!
TörlésHűha, már ezt jól esik olvasni. Hálás vagyok, amiért tetszik a külseje bár én folyamatosan küzdök ellene, még sajnos nem érkezett meg, amit rendeltem, úgyhogy várok...:)
De te jó ég! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm, amiért ennyi csodálatos dolgot írsz nekem!
Remélem azért nem volt unalmas a rész, vagy nem csalódtál akkorát, remélem a következő jobban fog tetszeni! És nem kell csodálni engem semmiért! <33333
Millió puszi, Azy
Szia, Azy!
VálaszTörlésEddig talán még egyetlen blogodra sem írtam megjegyzést, de úgy gondolom, most szükséged van egy kis lelkesítésre. Tudom, hogy a negatív kritika mindig megmozgat valamit az emberben és elgondolkodtat, hogy mégis mit csináltál rosszul, de hidd el, semmit nem rontottál el! Ha mégis ezt érzed, pillants rá a 137 feliratkozódra, a 89 követődre, a rengeteg díjadra, a sok biztató kommentedre és soha ne felejtsd el azt a tömérdek tagot (minket), akik epekedve várják az új fejezeteket minden második héten, nem véletlenül vagyunk itt, még mindig, hanem mert tehetséges vagy és kedveljük az írásaidat veled együtt! Az az ember, aki mindössze annyit képes fogalmazni, hogy légy eredetibb, nos, valljuk be irigy, mert, ha nem képes normálisan leírni az esetleges gondjait, akkor nem lehet mást mondani rá. A másik: design. El sem tudom képzelni, hogy neked miért nem tetszik, véleményem szerint gyönyörű és semmi baj nincs vele, minden passzol egymáshoz és nagyon örülök, hogy nem egy sablonos szereplőt választottál, ebből is látszik, hogy mennyire egyedi vagy! Soha nem találkoztam még hozzád hasonló bloggerinával fantasztikus az írás -, és kifejezésmódod, kitűnik mindközül, és evvel nem lehet vitatkozni. (Nekem személy szerint talán ez a blogod még jobban is tetszik, mint az eddigiek, valószínűleg azért, mert nyíltabban fogalmazol meg egyes jeleneteket, például ezt a részt, de ne értsd félre, ez nem azt jelenti, hogy az előzőek nem voltak érdekesek, sőt, minden ilyen kételyedet oszlasd el!) Imádom Harry és Belen történetét, különleges minden szempontból, jól meg van tervezve a fejezetek üteme, alakulása, kezdve a lány komoly betegségétől, ami bár sok blogban előfordul, te mégis tisztán képes vagy leírni mindezt. Talán mindközül ez a kedvenc részem, mert itt éreztem tényleg azt, hogy valami el kezd alakulni a kettejük kapcsolatában. Valósághűen formálod a szereplőket, érzem, hogy Harry egy felnőtt férfi, mégis lehet benne látni egy gyermeteg fiút, ahogy minden történetedben, ez is lehet egy indok a tömérdek közül, ami miatt ennyi olvasód van.
Legvégül ezt tartsd szem előtt: "Az írónak hinnie kell benne, hogy amit csinál, a legfontosabb dolog a világon. És kapaszkodnia kell ebbe az illúzióba még úgy is, hogy tudja, nem igaz.”
Ölel: Lucy
Drága Lucy!
TörlésNagyon-nagyon-nagyon, és még annál is jobban hálás vagyok azért, hogy most mégis írtál. Ez rengeteget jelent nekem, őszintén mondom. És le sem bírom írni, hogy mennyire lelkesítő olvasni, hogy ezeket gondolod, te jó ég! Amiket írsz... Fel sem bírom fogni, egyszerűen csak olvasom, de nem hiszem el, hogy valaki így gondolhatja. Ez valami hihetetlen érzés! Le vagyok még mindig sokkolva, a kommented hatása alatt vagyok, és bevallom, hogy megkönnyeztem. Remélem tudod, hogy egy) túlzol, nem is kicsit kettő) ennek ellenére nincs jelenleg nálam boldogabb bloggerina! Köszönök mindent, eszméletlen hálás vagyok az összes bepötyögött sorért! <333333333333333333
Sok puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésIsmételten bebizonyítottad, hogy nem hogy egyedi vagy, de fantasztikus, ahogy írsz- és ezt nem csupán lelkesítésként írom, hanem tényleg így gondolom, bár azt hiszem, ha nem így lenne, nem írhatnám, de ebbe ne menjünk bele. :D
Én nagyon szeretem azt, amit csinálsz, és láthatóan nem vagyok ezzel egyedül, úgyhogy remélem, aki nemtetszését fejezte ki korábban, elgondolkodik azon, mekkora marhaságot csinált.
Az aktuális részről csak annyit, hogy remek lett! (Na jó, nem csak ennyi.) Annyira gyorsan megkedveltem Belen és Harry személyiségét, egyszerűen elképesztő. Valahogy nagyon mást sikerült alkotnod, ami természetesen az én szememben kizárólag pozitív. Imádom az apró kis civakodásokat, az oda-vissza repülő beszólásokat és azt, ahogy egymással viselkednek. Szinte természetes, és néha azon kapom magam, hogy teljesen elhiszem. Fanfic vagy sem, szerintem ez már most egy tökéletes történet, anélkül, hogy tudnám a folytatást. "Adtál már ki a kezedből" (ha élhetek ezzel a kifejezéssel) már remek blogokat, gondolok itt pl az egyik személyes kedvencemre, az Angyal az éjben-re, de meg merem kockáztatni, hogy ezt is legalább annyira meg fogom kedvelni, mint azt, ha nem jobban, már ha ez lehetséges.
Remélem még sokáig megajándékozol minket ilyen, és ehhez hasonló, fantasztikus részekkel és történetekkel, én mindenesetre hű olvasód maradok! :))
xx Lu
Drága Lu!
TörlésAh, te jó ég, komolyan? Mindig annyira meglepődöm, amikor ilyet olvashatok, mert ez annyira fantasztikus, annyira felfoghatatlan, annyira csodálatos! Egyszerűen szerintem nem lehet megunni azt a mosolygást, amit itt lerendezek az ilyen kommentek után. Csak ülök, és boldog vagyok, mert tényleg soha nem gondoltam volna, hogy valaki egyszer olvasni fog, sőt, ilyen véleménnyel lesz arról, amit teszek. Ezért most egy irdatlan nagy köszönömöt szeretnék neked mondani, egy tündér vagy! <3333333333333
Sok puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésEgyszer is azzal kezdeném, hogy semmi gond nincs azzal. ahogyan irsz. Nagyon tehetséges vagy és a történetek nagyon egyediek. Olvastam már néhány fanficet, de a tieid levettek a lábamról az első pillnatól, mig másokat megunok néhány fejezet után. A te irásodat viszont mindenhová magammal vinném és mint a kedvenc könyvemet, olvasgatnám folyton.
Ne vedd figyelembe azt aki ilyet mond neked, mert az csak irigy kutya.
Mi itt vagyunk melletted, szeretünk, olvasunk, melletted állunk, komizunk és nem hagyunk el, ettől nem kell tartanod.
Remélem legközelebb eszedbe sem jut közel engedni magadhoz az ilyen "kritikát".
A történetre visszatérve, nem tudtam mire gondoljak a cim elovasása után. Féltem túl sok lesz. xDD
Harry nagyon huncut, de nem csalódtam bennbe... leskelődött. Én lehet felképeltem volna, de Belen esetében, jobb, hogy Harry megpróbálja felnyitni a szemét és megmutatni neki, hogy mennyire gyönyörű.
Imádom Harryt, amiért mindenkivel annyira törödik. Remélem Belen is a szivéhez nő majd és ne mengedi, hogy butaságot csináljon.
Nagyon cukik lennének együtt...
Huuhh, hát nagyon várom a folytatást. xD
Sok-sok szeretet, Jule.
U.i. Mondtam már, hogy tetszik a design? Ha nem hát mondom: IMÁDOM!!!! xx
Drága Jule!
TörlésJaj, ne mondj ilyeneket, mert el sem hiszem, hogy valóban ezt gondolod, te jó ég! Én most csak komolyan pislogok, próbálom felfogni, amit olvasok, de egyszerűen nem megy. Annyira édes vagy, annyira kedves a reakciód, és olyan jól esik. Hidd el, én vagyok a legboldogabb, ha egy kicsit is meg tudlak örvendeztetni egy-egy résszel! Köszönöm, hogy olvasol, köszönöm, hogy írsz, tényleg rengeteg mindent köszönhetek neked! <333333
Sok-sok-sok puszi, ölelés & szeretet, Azy
UI: Megint megváltozott, de azért köszönöm! <3
Drága és egyetlen Azy!(:
VálaszTörlésMajdnem sírtam mikor olvastam a történetet. És tudod miért. Mert az elejétöl kezdve, mikor elkezdtem olvasni Ezt a történetet, más nem jutott eszembe Belen viselkedéséröl é gondolatairól, mint én magam. Mivel ugymond én is ilyen gondokkal küzdök, csak a különbség az köztem és Belen között, hogy Ö valójában szép csinos csak a rondát és dagattat azt csak bemeséli magának, én viszont nem csak bemesélem és tudom, hanem valóban is ilyen vagyok! Ami ugyan úgy zavar engem, mint Belent. Ez a lány akit alkottál Te a csodálatos képzelöeröddel, olyan mintha én lennék. Magamat látom benne. Amióta csak tudom és olvasom, csak annyi, hogy eddig nem írtam le. El sem tudom mondani mennyire szeretlek téged amiért csinálod, írod a történetet. Olvasok még sok-sok blogot, mindegyik nagyszerü és egyedi, de van valami amiért mindig ugyan az és egyhangú, persze mindegyiket nagyon szeretem:)De a tiéd mégis más, van benne valami amit más blogban nem kaptam meg. Valami különleges amitöl a Tiéd még az egyedibbnél is egyedibb lesz. Talán az, hogy megtaláltam magam benne ami nem soknál jött létre. Én bizton állíthatom, hogy nekem teljes mértékben átjön a törtènet; úgy boldogság, mint szomorúság, vagy úgy szerelem, mint a bánat. Hiszen mikor olvasom teljesen úgy képzelem el, mintha ott lennék és én lennéka föszereplö. Az egy dolog, hogy raksz ki képet Belenröl de nekem teljesen más a gondolataim közt:)
A negatív kritikákkal igazuk van másoknak is. Igaz valóban nem kellene foglalkozz velük, de nem hibáztatlak, mert én is ilyen vagyok. Ha valami olyant kapok, már egész vègig az idegesít és nem tudom túl tenni magam rajtuk egykönnyen. Na de most komolyan, neked azok a fontosabbak, hogy azokra figyelj, akik nem is érdemlik meg a figyelmedet és jóságodat, vagy azokkal akik nap, mint nap azt várják, hogy mikor hzod már a következöt. Szerintem a második fele jobban hangzik, úgyhogy az legyen a szemed elött mindig, hogy itt vagyunk neked, mi Azyerek és melletted vagyunk rosszban jóban és mimden másba.
Sangsúlyozom, hogy Szeretlek téged is és az egész történeted<3
U.i.: Én vagyok Betty Bálint , csak idœközben nevet változtattam:D
Sok-sok puszii! Dreamer xx ;)
Drága és egyetlen Betty!
TörlésÓ, te jó ég, nagyon-nagyon sajnálom, amiért hasonló problémákkal küzdesz, mint Belen. Hiába örülök, hogy sikerült azonosulni, aggódom, mert tudnod kell, hogy minden lány egyformán gyönyörű, és nem kell tökéletesnek lennie senkinek. És eszedbe se jusson rondának hívni vagy gondolni magadat! Bár nem tudom, hogy miképpen nézel ki, de lefogadom, hogy elragadó lány vagy! A külső az csak egy dolog, és tudom, nagyon nehéz úgy létezni, hogy nem vagy megelégedve magaddal, mást szeretnél, de ez csak egy dolog. Sablonos vagy nem, az számít, hogy milyen vagy belül! Senki nem fog a szépségedért szeretni! Ha belegondolsz Te is olyan tulajdonságai miatt tisztelsz vagy szeretsz egy embert, amiknek semmi köze a külsőhöz. Tehát legyen egy kis önbizalmad, az emberek így is elfogadnak és szeretnek Téged! <3333333333333
Nagyon szeretném Neked megköszönni, hogy annyira a bizalmadba fogadtál, hogy most ezeket leírtad nekem. Rettenetesen sokat jelent, hihetetlen jól esik. Természetesen valamennyire boldog vagyok, hogy a történet közel áll hozzád, csak az nem jó, hogy ilyen áron...
Azért is elképesztő hálás vagyok, hogy ennyire biztatsz, támogatsz és mellettem állsz! Fogalmam sincs mivel érdemeltem ezt ki, de remélem tudod, hogy tényleg minden egyes szó kincset ér nekem, csodálatos vagy! Én is nagyon nagyon szeretlek Téged, szeresd Te is magadat kérlek! Kitartást mindenhez! <333333333333333333333
Sok sok puszi, Azy
Kedves Azy!
VálaszTörlésAz összes történeted eredeti, ne légy olyan önbizalomhiányos, mint ami drága főhősnőnk, hidd el nem rontottad el a történetet:)
Ez a rész is nagyon tetszett*.* azt hittem Harry megcsókolja a végén de az hogy azt mondta gyönyörű, eszméletlen cukii*.*
Nagyon várom a következő részt*.*
Xx Hunny B.<3
Kedves Hunny!
TörlésJaj, Istenem, de édes vagy! Köszönöm, amiért így gondolod, ezzel rengeteg erőt adsz! Remélem nem fogod a következő résszel csalódást okozni. :) <3
Puszi, Azy
Hali!!
VálaszTörlésImádom a blogod (nem csak én vagyok így szerintem) és ne félj nem rontottál el semmit. Egyáltalán nem igaz hogy nem vagy eredeti!!!
Már nagyon várom a kövit
pusszy M.
Szia!:)
TörlésHúha, tényleg? Megnyugtató, hogy így gondolod, köszönöm! Eszméletlen édes vagy! <333
Puszi, Azy
Uristen! Imadoom! Imadtam olvasni ezt a részt, jobban mint az összes többit, de azokat is szerettem persze, de ezt megjobban. x3
VálaszTörlésBiosz orán olvastam, és noss ezt olvasni erdekesebbnek tartottam, minthogy a sok jelentéktelen dologra figyeljek, amit hablatyolt a tanár. ><
Annàl a resznel, hogy megtudta Harry kukkolta; legszivesebben felorditottam volna! Na meg amikor Bel kimondta h. milyennek gondolja magat, az izgalontol orjongeni tudtam volna, huhh brutalisan tetszett az a resze is! Az ratett a lapattal h. harry azt mondta neki h. gyonyoru. Uristeneztem, fujogattam, piszkaltam a padtarsamat, azt mondogattam h. uristeeeeeeen, aztakwa.
Egyszerûen imádom. :')
Szia Drága!
TörlésAaaaaahw, ilyet olvasni nekem annyira fantasztikus és csodálatos, és még ezernyi ilyen jelzőt használhatnék, hiszen annyira boldog vagyok, hogy így gondolod, hogy szereted olvasni, te jó ég, én sosem hittem volna azt. Húha, de hosszú mondat lett. Kimondhatatlanul köszönöm, amiért olvasol, és amiért ilyen reakciód vannak, amiket meg is osztasz velem, mert sokat jelent! Én pedig Téged imádlak! <33333333333
Puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésNe vedd fel, amit a gyűlölködők mondanak, csak féltékenységből teszik! Ebből is látszik, hogy csodás vagy, tökéletes ahogyan írsz! És méghogy nem vagy egyedi, ugye ezt nem hitted el? Nagyon ritka az ilyen jó blog, sőt, szerintem még ehhez hasonló sincs! Ne foglalkozz azokkal, akik kritizálnak, nem éri meg rajtuk idegeskedni.
A fejezetről pedig annyit, hogy egyszerűen imádtam! Annyira tökéletes annyira tehetséges vagy! Én mindig melletted leszek, mint olvasó, akárhány blogod lesz! :) <333
Puszi, ~E
Drága ~E!
TörlésPróbálok így tenni, csak azért nem megy, mert én pont úgy gondolom, hogy nem féltékeny, hanem pusztán őszinte. De ettől függetlenül igyekszem úgy tenni, ahogyan tanácsolod! És ah, te jó ég, nagyon nagyon nagyon nagyon köszönöm, hogy megint itt vagy, és ilyen aranyosan biztatsz, meg ilyen csodálatos dolgokat mondasz nekem! Rengeteg erőt merítek a kommentjeidből! Köszönök mindent! <333333
Puszi, Azy
Drága, elképesztően tehetséges, pótolhatatlan, imádott Azym!
VálaszTörlésNem tudom ki az az elvetemült, aki lehúzta a történetedet, de szerintem semmi alapja sincsen a vádaskodásának. Én is tapasztaltam, hogy az embernek mindig vannak rosszakarói, akik attól érzik magukat jobban, ha képesek belekötni valamibe, tudom milyen rossz érzés is ez, de azt is megtanultam, hogy ilyenkor azokra kell támaszkodnunk, akik szeretnek és támogatnak bennünket. Semmiképpen se foglalkozz az ilyenekkel, hiszen rengetegen állnak melletted és szeretik azt, amit megalkotsz beleértve ebbe többek között engem is! Ne törődj vele, ami tudom, hogy nehéz, hiszen nem lehet nem rá gondolni és adok Neked egy tanácsot, ha nem baj, én az eset után visszaolvastam mások megjegyzéseit, ami erőt adott és remélem, hogy Neked is erőt ad majd az összes többi is, hiszen nem szabad törődni az ilyenekkel, főleg akkor nem, ha az azt cáfoló véleményekből százszorta több van!
A fejezetre rátérve pedig egyszerűen elképesztő! Tudom, hogy csak lapos és azonnal ki is fejtem, de egyelőre még mindig a hatása alatt vagyok puszta egyetlen gondolat miatt, ami már megint Belen külsőségére utal. Annyira bánt engem ez az egész, mert rettentően sajnálom őt, de ennek ellenére voltak pillanatok, amikor egyszerűen nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról annyira örültem Harry egyes mondatainak többek között annak, amikor azt mondta jobban örülne annak, ha Belen olyannak látná magát, amilyen valójában, hiszen a lány szerintem is erős tévedésben él. Amikor Harry azt mondta neki, hogy ott az ajtóban öltözzön át még én is ledermedtem, eleinte azt hittem, hogy egyáltalán nem gondolja komolyan, hogy pusztán csak tréfál, de aztán… teljesen ledöbbentem, még a szemeim is elkerekedtek. És, hogy megleste abból a tükörből az sem volt semmi és igaz, hogy csak olyan mintha fürdőruhában látta volna, de ez Belen esetében teljesen más, bár ezt még a srác nem értheti. Annak pedig nem örültem, hogy ismét magát ócsárolta és, amikor Harry megjelent a kezében a telefonjával, mert rájött arra mit is gondol a lány valójában magáról az volt az a pillanat, amikor arra gondoltam mennyire is sérülékeny az ember és mégis ennek ellenére Harry valamilyen szinten átlátta a dogokat, vagyis csak szerintem, hiszen nem tudhatom, hogy ő hogyan gondolkodik az események felől, de azért sejteni sejtem. Belen utolsó gondolata pedig nagyon elgondolkodtatott, hiszen szerintem még a lány sem ismeri önmagát, fogalma sincs ki is ő, hiszen annyira a betegségbe roskadt, hogy még nem volt képes belegondolni milyen szerepe is van valójában, bár ezt csak én gondolom így. Az pedig nagyon kíváncsivá tett, hogy vajon Harry hogyan vélekedik minderről :)
Drágám, tényleg ne foglalkozz azokkal, akik bántanak, hiszen, ha képesek erre, akkor az azt jelenti, hogy nem ismerik fel a jót, hiszen tényleg borzasztó tehetséges vagy a történettel pedig semmi baj sincsen, ne láss rémeket. Ha valakinek pedig problémája van, az mondja meg egyenesen, fejtse ki, hogy változtatni tudj – ami szerintem egészen felesleges, hiszen így tökéletes az egész, ami nem is túlzás!!!! – ne pedig csak szimplán annyit mondjon, hogy nem jó és ugyanígy azt a pipát is x-elje be! Ne foglalkozz vele, gondolj mindig arra, hogy mennyien szeretnek, hogy milyen elképesztően varázslatos dolgot alkotsz meg, hozol létre! Mert ez bizony így van! <333
Nagyon sok-sok ihletet, támogatást, rengeteg ölelést és millió és egy puszit Neked, <33333
kriszty96
Drága felháborítóan túlzó és kedves kriszty96-om!
TörlésElőször is wow. Amikor elolvasom a megjegyzéseidet mindig akkora löketet kapok, hogy azt elmondani sem tudom. Komolyan mondom, most csak keresem a szavakat, mert annyi mindent szeretnék neked megköszönni, és félek, hogy kihagyok valamit, esetleg nem tudom veled éreztetni, hogy mennyire hálás vagyok az összes szóért, amit bepötyögtél nekem!
A történetet én egyre jobban szeretem írni, ahogyan haladok előre csak még inkább hozzám nő! Belen betegségéről kicsit félek írni, hogy valósághű lesz-e, mennyire sikerül jól megcsinálni, és amikor elolvasom, hogy a gondolatai Téged hogyan érintenek, és miképpen vélekedsz róluk... Egyszerűen lehidalok, de komolyan! Hihetetlen jó érzés tudni, hogy mit gondolsz, ezerszer köszönöm, mert elmondhatatlanul boldog vagyok tőle! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, hogy mellettem állsz, támogatsz, soha nem hagysz cserben, és a negatív véleményekkel szemben erőt adsz! Nagyon szeretlek, hálás vagyok mindenért! <333333333333333
Millió puszi & ölelés, Azy
Drága, csodálatos, felülmúlhatatlan és EGYEDI Azym!
VálaszTörlésElőször is, le kell szögeznem valamit; te nagyon egyedi vagy, a fogalmazásod tökéletes és te magad is tökéletes vagy. Jaj, ne is foglalkozz azokkal, akik ilyen negatív véleménnyel vannak rólad, amíg nem mondják el, mit kéne szerintük javítanod. Hiszen amíg nincs bennük annyi, hogy segítséget nyújtsanak, addig csak rosszindulatú barmok. Kész, pont, ennyi. Nincs vita! Ha pedig a kevesebb emberről beszélünk - ami még így is rengeteg, szerintem legalábbis -, akkor ne búslakodj, szerinte, legalábbis, ahogy észrevettem, mostanában mindenhol kevesebben aktivizálják magukat. A múltheti részem előtt én is kiakadtam, azt hittem teljesen elszúrtam mindent, mert szinte senki sem írt semmit, de aztán rájöttem, hogy én akkor sem tudnék megváltozni, ha muszáj lenne. Ilyen vagyok, így írok. Akinek tatszik, annak úgyis tetszeni fog, akinek pedig nem, annak nem. Magadnak felelj meg. Az a lényeg, hogy megleld az örömöt az írásban. Akkor lesz igazán tökéletes egy-egy fejezet, na meg egy egész történet.
És, visszakanyarodva a részhez, mert igencsak elkalandoztam. Ez a KEDVENCEM. Komolyan. Ez a Harry olyan aranyos volt, és amikor azt mondta, hogy Belen gyönyörű.... *-* Majd' megzabáltam. Sajnálom, amiért Belen nem érzi magát szépnek, és nagyon remélem,hogy Harry majd elfelejteti vele mindezt a baromságot. Ó, és a kedvenc mondatom: "Hát Harry, szerintem meg az lenne jó, ha te sosem látnál úgy, ahogyan én magamat. Megrettennél." Komolyan... ezzel bevitted az utolsó ütést, teljesen K.O. lettem <333
Csak így tovább, fel a fejjel, mert nálad tehetségesebb írót aligha ismerek <333
És tudd, hogy én mindig itt leszek és támogatlak - amivel nem vagyok egyedül <3
Millio puszi Xx nagyon-nagyon szeretlek <333
Drága, pótolhatatlan, csodálatos és támogató szerecsendiom!
TörlésAaaaaahw, köszönöm! Lassan elsírom itt magamat a gép előtt... Komolyan nem tudok mit kinyögni, annyira hihetetlen, amit értesz teszel állandóan. És ilyenkor mindig bűntudatom támad, amiért én eszméletlenül le vagyok maradva a blogjaiddal (meg másokéval is). De ne aggódj, amint véget ér ez a hajsza a tanulással meg mindennel, minden egyes részt pótlok, és olyan sokat kapsz belőlem, hogy még unni is fogod! <3
Hihetetlenül boldog vagyok, de tényleg. Az, amiket írsz, azok felfoghatatlanok, egyszerűen nem vagyok képes felfogni. Annyira csodálatos, amiért ez történik, hogy Te mindig mellettem állsz, azt sem tudom mivel érdemeltem ki egy olyan tündért, mint Te! <3333333333333333
Nagyon nagyon szeretlek, és köszönöm, amiért ismét mellettem álltál!
Millió puszi, Azy
szia :) nagyon jó lett ez a rész is mint a többi. a kíváncsi természetem miatt ezért alig bírom ki.. mindennap megnézem a blogodat,hogy raktál e fel új részt.. tudom hogy ez egy kicsit hülyének hangzik. de nagyon megfogott ez a sztori. amúgy meg most vettem észre hogy a Legjobb ellenség és az Angyal az éjben is a te blogod .. imádtam azokat is ahogy ezt is szóóóóval ez azt jelenti hogy nagyon jó vagy.. 2 befejezett blog.. és ott van a másik.. azt nem igen olvasom mivel csak az 1D-ről szoktam olvasni ..remélem ezért nem haragszol meg.. nos és itt van a 4. blogod .. nagyon ügyes vagy és csak így tovább.. nem tudok mit írni hisz remek vagy te is és a blogod is. siess a következő résszel :) puszi
VálaszTörlésSzia!:)
TörlésMinden nap megnézed? De most tényleg? Ahw, te jó ég, de aranyos vagy, el sem hiszem! És hidd el, én örülök a legjobban, ha megfogott a történet, az a legjobb érzés, ha tudom, hogy sikerült valami jót okoznom egy-egy résszel! Azokat is? Na most már tényleg nem tudom mit mondhatnék, mert elárasztasz itt a kedvességeddel... Köszönök mindent! <333
Puszi, Azy
Drága Azy!
VálaszTörlésNagyon - nagyon tetszett a fejezet! Rettentően jól fogalmazol, csak ámulok és bámulok!
A Blogger - világban nehéz egyedinek lenni, sokan "elbuknak ezen a próbán", de Te, Te kedves Azy kiálltad! Duplán tapsot érdemelsz, mivel a történeted fanfiction, amely lassan egy olyan "műfaj", amiben nehéz egyedit alkotni!
Szóval (újra) minden gratulációm a Tiéd, amiért ilyen jól írsz, ilyen különlegeset alkotsz, és ilyen mérnöki pontossággal megírt fejezeteket társz olvasóid és a világ szeme elé.
Izgatottam várom a folytatást!
Ölel,
Louise
Drága Louise!
TörlésNagyon-nagyon örülök, ha tényleg így volt, és ne mondd ezt, mert egyáltalán nincs így, el sem hiszem, amiért így gondolod, tudod mit jelent ez számomra? Köszönöm, köszönöm, köszönöm ezt a sok drága és túlzó szót, hálás vagyok hogy olvasol egyáltalán! <333333
Puszi, Azy
Drága Napsugaram!
VálaszTörlésHűha!
Annyira tökéletes, hogy már szavak sincsenek rá! Egyre jobb, egyre szebb, egyre kidolgozottabb, egyre izgalmasabb!
Nem találok szavakat! :oooo
IMÁDOM! <333
Sok-sok puszi; Tina xoxo
Drága Gyönyörűm!
TörlésAhhhw, akkor tényleg hatással volt rád a történet, ezt fantasztikus érzés látni! Köszönöm, hogy olvasol, és mindig írsz! Én pedig Téged imádlak! <33333
Sok-sok puszi, Azy
vár rád 1 díj nálam:)
VálaszTörléshttp://mybestfriendharrystylesforever.blogspot.hu/p/dijak.html
Szia!
TörlésKöszönöm, amiért gondoltál rám, amint tudom már ki is rakom a díjat, remélem nem felejtem el! <3333
Puszi, Azy
szia nagyon jó lett a blogod.Csak így tovább és már jelentkeztem rendszeres olvasónak :3 már várom a következő részt :) és szerintem egyedi a blogod mert ehhez hasonló történettel még nem találkoztam szóval gratula érte ♥
VálaszTörlésSzia!
TörlésIgen, láttam is, borzasztó hálás vagyok miatta, és remélem nem fogod csalódást okozni a továbbiakban! Köszönöm-köszönöm! :') <33333
Puszi, Azy
Azy! Kezdjük ott, hogy akinek ez nem tetszik az egy különböző életforma megtestesítője. Ez valami elkèpesztő! Nem vagyok az a típus de kis híján megkönnyeztem. Annyira jól fogalmazol, hogy valami hihetetlen. Aki negatív megjegyzést ír azt csak sajnálni tudom, hogy ilyen ízléstelen ember. Aki ezt rossznak vagy bárminek titulálja annak kitekerem a nyakát!! Meg sok egyéb másnak.
VálaszTörlésAllanah xx.
Drága Allanah!
TörlésHahaha, de édes vagy, örülök, ha Te így gondolod! Szerintem Te vagy az elképesztő, ez a komment olyan édes, olyan túlzó és olyan sok erőt ad! Eszméletlenül köszönöm, hogy Te olvasol, így gondolkozol arról, amit csinálok, és ennyire véded a blogot! <3333
Puszi, Azy
Azy! Szerinted, ha nem lenne egyedi az amit írsz vagy rosszul írnál, lenne ennyi ember aki kommentel, pipálgat és olvas?! Ne foglalkozz a negatív kritikával ami a rajongóid kész regényeket írnak neked a részek alatt, nem éri meg. :) Csodásan írsz vannak pillanatok amikor annyira, hogy úgy érzem én is jelen vagyok és beleremeg a gyomrom. Tegnapelőtt este megtaláltam a blogodat, nem ezt az Angyal ez éjben-t. Tudtam, hogy reggel 5-kor kell kelnem. Nem érdekelt nem tudtam letenni a telefont, csak olvastam rajta a fejezeteket. Két óra alvás után boldogan keltem fel, mert már csak 3 fejezet volt hátra. A suliból hazaérve befejeztem. Aztán elkezdtem ezt is olvasni,majd hirtelen nem tudtam tovább menni, nincs fenn több fejezet. Még. Gondoltam elolvasom amit az elejére írtál. Meglepődtem, mert szerintem egyedi. Az egyik interjúban megkérdezték, miért éppen 1D. Azt mondtad, amikor elkezdted mindenki ezt csinálta. Pontosan. Te mégis egyedit alkottál. :) Oké abbahagyom, szerintem megértetted.
VálaszTörlésVárom a következő részt :) Siess, mert elvonási tüneteim lesznek.
Riri xx
Drága Riri!
TörlésJajajajajajajajajajjajajajajajaj, de édes vagy, egyelek meg! Köszönöm szépen, hogy ezeket most így elmondtad nekem, mert rengeteget jelentenek, és amúgy is imádom olvasni, hogy milyen olvasni a blogot, hogy tudok-e vele egyáltalán bármi jót adni vagy okozni. És ha neked igen, akkor már megéri írni, de tényleg! Az, hogy ennyi idő is nekiálltál olvasni... hát hű, ezt még inkább köszönöm, csodálatos vagy! Egyszóval köszönök mindent! <33333333
Sok puszi, Azy
Szia! :) Nem rég találtam rá a blogodra és hagy ne mondjam egy óra alatt megvolt az eddigi részek még a kedvenc sorozatomat is kihagytam hogy ezt elolvassam:D Nagyon ügyesen írsz és akármit mondjon bárki szerintem nagyon jó és egyáltalán nem sablonos. Alig várom már a következő részt szóval hozd hamar sok sikert a továbbiakhoz megígérhetem hogy követni fogom a történetedet mostantól <3 ölel: Rosalie Z.
VálaszTörlésDrága Rosalie!
TörlésSajnálom, amiért ilyen későn válaszolok a kommentedre, sajnos elveszett a többi között, így nem vettem észre, bocsánat! :(
Jaj, de aranyos vagy! Te jó ég, eszméletlenül hálás vagyok, nagyon szépen köszönöm, amiért írtál, és támogatsz! Rengeteget jelent, ha tényleg így gondolod!:') <33333
Sok puszi, Azy